Első tétel: Elvezetni odáig az embereket, hogy egyenek és igyanak Isten szavaiból, megértsék őket, és hogy belépjenek Isten szavainak a valóságába

A hamis vezetőkben nincs meg az Isten szavainak felfogásához szükséges képesség és adottság

Ki a hamis vezető? Minden bizonnyal egy olyan személy, aki nem képes tényleges munkát végezni, aki nem foglalkozik a vezetői kötelességeivel. Nem végez valódi vagy fontos munkát; csak néhány általános ügyet és felszínes feladatot lát el, olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük az életbe való belépéshez vagy az igazsághoz. Nem számít, hogy mennyi ilyen munkát csinál, mert az elvégzésüknek nincs jelentősége. Ezért jellemzik az ilyen vezetőket hamisnak. Hogyan lehet tehát egyértelműen felismerni egy hamis vezetőt? Kezdjük meg az elemzésünket! Először is világossá kell tenni, hogy egy vezető vagy egy dolgozó első számú felelőssége az, hogy elvezessen másokat odáig, hogy egyék és igyák Isten szavait, illetve hogy úgy beszéljen az igazságról, hogy azt mások megértsék, és belépjenek az igazságvalóságba. Ez a legfontosabb kritérium, amely alapján ellenőrizni lehet, hogy egy vezető igaz-e vagy hamis. Meg kell nézni, hogy képes-e másokat vezetni Isten szavainak evésében és ivásában, valamint az igazság megértésében, illetve hogy képes-e az igazságot használni a problémák megoldására. Ez az egyetlen kritérium, amely alapján ellenőrizni lehet, hogy egy vezető vagy egy dolgozó milyen képességgel és adottsággal rendelkezik Isten szavainak felfogására, és hogy képes-e Isten választott népét az igazságvalóságba való belépéshez vezetni. Ha egy vezető vagy dolgozó képes Isten szavainak tiszta felfogására és az igazság megértésére, akkor Isten szavai szerint kell helyre tennie az emberek Istenbe vetett hitről alkotott elképzeléseit és képzelődéseit, és segítenie kell az embereknek megérteni Isten munkájának gyakorlatiasságát. Az Ő szavai szerint kell megoldania azokat a tényleges nehézségeket is, amelyekkel Isten választott népe szembesül, különösen akkor, ha a hitükben meglévő téves nézeteikről vagy egy kötelesség végzésével kapcsolatos félreértéseikről van szó. Alkalmaznia kell Isten szavait az olyan problémák megoldására is, amelyek akkor jelentkeznek, amikor az emberek különböző próbatételekkel és megpróbáltatásokkal szembesülnek, és képesnek kell lennie arra, hogy elvezesse Isten választott népét az igazság megértéséhez, gyakorlásához, és az Ő szavának valóságába való belépéshez. Ugyanakkor elemeznie kell az emberek különböző romlott beállítottságait az Isten szavaiban feltárt romlott állapotok alapján, hogy Isten választott népe lássa, hogy ezek közül melyek vonatkoznak rájuk, hogy megismerjék önmagukat, és hogy gyűlöljék a Sátánt és lázadjanak ellene, ezáltal lehetővé téve, hogy Isten választott népe rendíthetetlenül megálljon a tanúságtételében, legyőzze a Sátánt, és dicsőséget adjon Istennek mindenféle próbatétel közepette. Ez az a munka, amit végezniük kell a vezetőknek és a dolgozóknak. Ez a gyülekezet legalapvetőbb, legkritikusabb és leglényegesebb munkája. Ha a vezetőként szolgáló emberek képesek felfogni Isten szavait és rendelkeznek az igazság megértéséhez szükséges képességgel, akkor nemcsak arra lesznek képesek, hogy megértsék Isten szavait és belépjenek azok valóságába, hanem arra is, hogy irányítsák, vezessék és segítsék azokat, akiket elvezetnek odáig, hogy megértsék Isten szavait és belépjenek azok valóságába. Az Isten szavainak felfogására és az igazság megértésére vonatkozó képesség azonban pontosan az, ami hiányzik a hamis vezetőkből. Nem értik Isten szavait, nem ismerik az emberek által különböző helyzetekben feltárt romlott beállítottságokat, amelyeket lelepleznek az Ő szavai, nem tudják, mely állapotok szülnek ellenállást, panaszt és Isten elleni árulást és így tovább. A hamis vezetők nem képesek elgondolkodni önmagukon, vagy önmagukhoz kapcsolni Isten szavait, csak némi doktrínát és néhány előírást értenek meg Isten szavainak szó szerinti jelentéséből. Amikor beszélgetnek másokkal, csupán idéznek néhányat az Ő szavaiból, majd elmagyarázzák azok szó szerinti jelentését. És azt hiszik, hogy ezzel az igazságról beszélnek, és hogy tényleges munkát végeznek. Ha valaki úgy tudja olvasni és idézni Isten szavait, ahogy ők, akkor azt gondolják róluk, hogy ők olyasvalakik, akik szeretik és megértik az igazságot. Egy hamis vezető csak Isten szavainak szó szerinti jelentését érti; alapvetően nem érti Isten szavainak igazságát, és ezért nem tud beszélni az azokkal kapcsolatos tapasztalati tudásáról. A hamis vezetők nem képesek felfogni Isten szavait; csak a szavak felszínes jelentését képesek megérteni, de úgy hiszik, hogy ez az Ő szavainak felfogása és az igazság megértése. A mindennapi életben mindig Isten szavainak szó szerinti jelentését értelmezik, hogy tanácsot adjanak és segítsenek másoknak, és azt hiszik, hogy ezzel munkát végeznek, és hogy elvezetik az embereket odáig, hogy egyék és igyák Isten szavait, és belépjenek azok valóságába. Tény, hogy bár a hamis vezetők gyakran beszélnek ilyen módon másokkal Isten szavairól, a legkisebb valós problémát sem tudják megoldani, Isten választott népe pedig képtelen marad arra, hogy gyakorolja vagy megtapasztalja az Ő szavait. Nem számít, hogy hogyan vesznek részt összejöveteleken, hogyan eszik és isszák Isten szavait, akkor sem értik meg az igazságot, nem lépnek be az életbe, és egyikük sem képes beszélni a tapasztalati tudásáról. Még ha vannak is a gyülekezetben zavart okozó gonosz emberek és álhívők, senki sem képes felismerni őket. Amikor egy hamis vezető egy zavart okozó álhívőt vagy gonosz embert lát, nem gyakorolja a felismerést, hanem kiterjeszti rájuk a szeretetét és a buzdításait, és arra kéri a többieket, hogy legyenek toleránsak és türelmesek velük, így pedig elkényezteti ezeket az embereket, akik továbbra is zavart okoznak a gyülekezetben. Ez azt eredményezi, hogy a gyülekezeti munka minden egyes eleme teljesen eredménytelen lesz. Ez a következménye annak, hogy a hamis vezető nem végez tényleges munkát. A hamis vezetők nem képesek az igazságot használni a problémák megoldására, ami elegendő bizonyíték arra, hogy nem rendelkeznek az igazságvalósággal. Amikor beszélnek, akkor csak szavakat és doktrínákat szajkóznak, és pusztán doktrínákat és előírásokat ajánlanak másoknak gyakorlásra. Amikor például valaki félreérti Istent, a hamis vezetők azt mondják neki: „Isten szavai már lefedték mindezt: bármi, amit Isten tesz, az az ember üdvössége, az a szeretet. Nézd, milyen világosak, mennyire egyértelműek az Ő szavai! Hogy értheted még mindig félre Őt?” A hamis vezetők ilyen típusú útmutatást adnak az embereknek. Szavakat és doktrínákat szajkóznak, hogy buzdítsák, korlátozzák és az előírások betartására kényszerítsék az embereket. Ez a legkevésbé sem hatékony, és nem old meg semmilyen problémát. A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat képesek mondani, hogy irányítsák az embereket, ami miatt az emberek azt gondolják, hogy a doktrínákról való beszéd azt jelenti, hogy ők beléptek az igazságvalóságokba. Amikor azonban nehézség éri őket, nem tudják, hogyan kell gyakorolni, nincs útjuk, és minden szó és doktrína, amit megértettek, az értelmét veszti. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy a doktrínák megértése egyáltalán nem hasznos és nem értékes. Az egyetlen dolog, amit a hamis vezetők megértenek, az a doktrína. Nem tudnak beszélni az igazságról, hogy problémákat oldjanak meg; nincsenek elvek a cselekedeteikben, az életükben pedig csupán néhány általuk jónak tartott előírást követnek. Az ilyen emberek nem rendelkeznek az igazságvalóságokkal. Ezért van az, hogy amikor hamis vezetők vezetik az embereket arra, hogy egyék és igyák Isten szavait, annak nincs igazi hatása. Csak arra képesek, hogy megértessék az emberekkel Isten szavainak szó szerinti jelentését, és nem tudnak segíteni nekik abban, hogy megvilágosodjanak Isten szavaiból, vagy hogy megértsék, milyen romlott beállítottságokkal rendelkeznek. A hamis vezetők nem értik, hogy milyenek az emberek állapotai, vagy hogy milyen beállítottságlényeget tárnak fel az emberek egy adott helyzetben, hogy Isten mely szavait kell használni e téves állapotok és romlott beállítottságok feloldására, mit mondanak ezekről Isten szavai, mik Isten szavainak követelményei és alapelvei, illetve hogy milyen igazság rejlik bennük. A hamis vezetők semmit sem értenek ezekből az igazságvalóságokból. Ők csak tanácsot adnak az embereknek úgy, hogy azt mondják: „Egyél és igyál többet Isten szavaiból. Az igazság bennük van. Meg fogod érteni, ha többet olvastál az Ő szavaiból. Ha nem értesz belőlük néhányat, akkor csak imádkozz, keress, és gondolkodj rajtuk többet.” Így adnak tanácsot az embereknek, és képtelenek így megoldani a problémákat. Nem számít, hogy ki az, aki problémával találkozik, és hozzájuk fordul segítségért, ugyanazt mondják mindenkinek. Az illető ezt követően továbbra sem ismeri meg önmagát, és továbbra sem érti az igazságot. Nem lesz képes megoldani a saját valódi problémáját, vagy megérteni, hogyan kellene gyakorolnia Isten szavait, pusztán csak ragaszkodni fog Isten szavainak szó szerinti jelentéséhez és az előírásokhoz. Amikor az Isten szavainak gyakorlásával kapcsolatos igazságalapelvekről van szó, vagy arról, hogy milyen valóságokba kell belépnie, továbbra sem érti ezeket. Ez következik a hamis vezetők munkájából: egyetlen valódi eredmény sincs.

Isten megköveteli az emberektől, hogy szerényen és tisztességesen, egy szenthez méltó illendőséggel öltözködjenek. „Szerényen és tisztességesen, egy szenthez méltó illendőséggel” – összesen hét szó, de vajon értitek, hogy mit jelentenek? (Mindannyian tudjuk, hogy a doktrína szerint Isten megköveteli az emberektől, hogy szerényen és tisztességesen, egy szenthez méltó illendőséggel öltözködjenek, de amikor öltözködünk, nem tudjuk, hogyan mérjük fel, mi az, ami szerény vagy tisztességes.) Ez az igazság megértésének és meg nem értésének problémaköréhez tartozik. Ha nem tudod ezt felmérni, az azt bizonyítja, hogy nem érted Isten szavait. Mit jelent tehát az, hogy megértjük Isten szavait? Azt jelenti, hogy az ember megérti a szerénység és a tisztesség azon kritériumait, amelyekről Isten beszél, illetve pontosabban azt, hogy milyen színű és stílusú ruhák felelnek meg ezeknek. Mely színek és stílusok szerények és tisztességesek? Akik képesek felfogni az igazságot, tudják, mi az, ami szerény és tisztességes, és mi az, ami bizarr. Bár egyes ruhák szerények és tisztességesek, mégis régimódi stílusúak. Isten nem szereti a régimódi dolgokat, és nem kéri azt az emberektől, hogy utánozzák a múlt stílusait, vagy hogy képmutató farizeusok legyenek. Isten azt érti a „szerény és tisztességes” alatt, hogy legyen normális emberi hasonlatossága, nemesnek, elegánsnak és előkelőnek tűnjön. Isten nem azt kéri az emberektől, hogy viseljenek bizarr ruhákat, és nem is azt, hogy öltözzenek rongyosan, mint egy koldus, hanem azt, hogy szerényen és tisztességesen, egy szenthez méltó illendőséggel öltözzenek. A normális emberek ezt így fogják fel. Ezt hallva azonban egy hamis vezető felbuzdulva azt mondta: „Isten szavai megadják nekünk az öltözködésünk kereteit. »Szerényen és tisztességesen, egy szenthez méltó illendőséggel« – ha betartjuk ezt a hét szót, akkor dicsőítjük Istent, és nem hozunk szégyent Rá, a nem hívők között pedig nagyra becsült emberek leszünk. Mi számít tehát szerénynek és tisztességesnek? Az, ha emberi hasonlatossággal beszélünk és cselekszünk és szenthez méltó illendőséget mutatunk. Ha szentekről beszélünk, általában az ókori szentekre utalunk. Ha szenthez méltó illendőséggel akarunk rendelkezni, akkor az ókori szentek stílusát kell utánoznunk, viszont ha ókori ruhákban jársz, akkor az emberek őrültnek fognak tartani téged. Ez nem felel meg az Isten tiszteletét előíró alapelvnek, de kell lennie valamilyen felkutatható bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy milyen ruhákat viseltek a szentek a közelmúltban. A társadalmi miliő néhány évtizeddel ezelőtt jobb volt. Az emberek egyszerűbbek voltak, konzervatívabban és illedelmesebben öltözködtek. Ha ennek a normának megfelelően öltözködünk, akkor szerények és tisztességesek leszünk, és rendelkezni fogunk a szentekhez méltó illendőséggel. Ez a gyakorlás útja.” Megtudva, hogy a ’70-es és a ’80-as években az emberek fehér inget és kék nadrágot viseltek, azt mondta a testvéreknek: „Láttam a fényt Isten szavaiban. A ’70-es és a ’80-as években az emberek olyan öltözékben jártak, ami egészen illedelmes és egyszerű volt. Nem mondhatjuk, hogy méltóságteljesek voltak, de úgy tűnik, hogy jobban megfelelnek az Isten szavában foglalt követelményeknek, ezért mi is e norma szerint fogunk öltözködni.” A vezető példamutatóan felvette ezt az öltözéket, és mindenki úgy gondolta, hogy jól néz ki, elég tisztességes és egyszerű. A vezető azt mondta: „Isten azt mondta, hogy ne viseljünk bizarr ruhákat. Először is, az inget be kell gombolni egészen a nyakig, és az összes mandzsettagombot is be kell gombolni. A csuklók nem látszódhatnak, az inget be kell tűrni, és minden testrészt szorosan be kell fedni. Nem szabad, hogy látszódjon a csupasz mellkas vagy a hát. Nézzétek meg, milyen szerény és tisztességes ez! Ugye, hogy szerény és tisztességes, és ugye, hogy összhangban van az Isten által megkövetelt szenthez méltó illendőséggel?” A vezetőnek különösen tetszett az öltözék, amit éppen akkor viselt, és amit ugyanakkor másoktól is megkövetelt: „A ti ruháitok túl modernek, túl divatosak. Szégyent hoznak Istenre, és Ő nem szereti őket. Most menjen mindenki, és gyorsan vegyen fel olyan ruhát, amilyet én viselek, legyetek olyanok, mint én!” A tisztánlátással nem rendelkező emberek követték a példáját, találtak maguknak és felvettek egy úgynevezett szerény és tisztességes öltözéket, amely összhangban volt a szentekhez méltó illendőséggel, és a legtöbben még jónak is tartották. Néhányan azonban undorodtak ezektől a régimódi dolgoktól a szívükben, és úgy érezték, hogy nem helyénvaló ezt tenni, és hogy az Isten szavainak ilyesfajta értelmezése eltorzult. Ezek az emberek annak ellenére, hogy nem tudták egyértelműen megmondani, hogy helyes vagy helytelen volt-e a vezetőre hallgatni, és nem mertek következtetéseket levonni, amellett érveltek, hogy ne kövessék vakon a tömeget. Úgy vélték, hogy amit a vezető mondott, az nem teljesen helyes, és nem követték azt. Csak az ostoba emberek, és akik nem képesek felfogni Isten szavait, azok nem olvasták el maguk Isten szavait, hanem követték, amit a hamis vezető mondott, és megtették azt, amit mondtak nekik, úgy, ahogy mondták nekik, hogy megtegyék. Követték a hamis vezetőt, és utánozták őt, ugyanúgy öltözködtek, amikor kimentek az utcára. Amikor tömegbe mentek, nagyon élvezték, és azt gondolták: „Hiszünk Mindenható Istenben, és az öltözékem tele van a szentekhez méltó illendőséggel. Ti mit viseltek? Milyen tarka, milyen modern, milyen elvetemült! Nézzetek ránk, mi nem fedünk fel semmit!” Azt gondolták, hogy csodálatosak. A hamis vezető nemcsak, hogy nem vette észre, hogy ez Isten szavainak félreértelmezése, hanem valójában azt hitte, hogy Isten szavait gyakorolja, és belép azok valóságába. Ezt teszik a hamis vezetők. A hamis vezetők még Isten embereknek szóló legegyszerűbb és legkönnyebben érthető követelményei tekintetében sem tudják igazán megérteni, hogy mire vonatkoznak Isten szavai, hogy milyen normákat követelnek meg, vagy mik az alapelveik. Vajon képesek-e akkor megérteni, hogy mit mond Isten az emberiség romlott beállítottságáról vagy a rengetegféle emberi állapotról? Tudhatják-e pontosan, hogy mi itt az igazság? Természetesen nem.

A hamis vezetők nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felfogják Isten szavait; ők csupán Isten szavainak szó szerinti jelentéséből tudják, hogy mit mondott Isten, de nem értik, hogy Isten szavai milyen igazságokat fejeznek ki, hogy mit követel Isten az emberektől, vagy hogy milyen igazságalapelveket kell megérteniük az embereknek. Ezért, amikor Isten szavairól beszélnek, pusztán szó szerint értelmezik őket, és néhány előírást, néhány követendő szabályt adnak az embereknek azért, hogy bizonyítsák, hogy ők is értik Isten szavait és végeztek munkát. Néhány hamis vezető még azt is gondolja, hogy Isten szavai már világosak, csak az emberek mindig elmulasztják, hogy egyék és igyák azokat, vagy hogy erőfeszítést tegyenek. Látva, hogy mindenkinek a kezében vannak az Isten szavait tartalmazó könyvek, feleslegesnek tartják elvezetni az embereket odáig, hogy egyék és igyák Isten szavait. Ezért, amikor az összejövetelek során vagy a kötelességeik végzése közben problémákat találnak, egyszerűen csak elküldik az embereknek Isten szavainak néhány kiválasztott passzusát, és olyan dolgokat mondanak nekik, mint: „Olvassátok el Isten szavainak ezt a passzusát”; „Olvassátok el Isten szavainak azt a passzusát”; vagy „Isten szavai ezt mondják erről az aspektusról, és azt mondják arról az aspektusról”. Csupán elküldik Isten szavainak kiválasztott szakaszait az embereknek, meggyőző módon bátorítják őket Isten szavainak olvasására, azt gondolva, hogy így kell elvezetni az embereket, hogy egyék és igyák Isten szavait, és azt hiszik, hogy eleget tesznek a vezetői felelősségüknek. Miután elolvassák ezeket a szavakat, az emberek azt mondják: „Én is olvastam Isten ezen szavait; vajon nem feleslegesen gyűjtöd össze nekem ezeket a szavakat?” A hamis vezetők azonban azt gondolják: „Ha nem küldöm el neked őket, akkor nem fogod tudni megtalálni, hogy mely fejezetben vagy oldalon szerepelnek ezek a szavak. Még azt sem tudod, hogy Isten milyen összefüggésben mondta ezeket a szavakat. Vezetőként vállalnom kell ezt a felelősséget, hogy bármikor és bárhol elküldjem neked Isten szavait.” Néhány hamis vezető túláradó szeretetből egy nap alatt akár tíz-húsz passzust is küld valakinek Isten szavaiból, hogy ezzel is bizonyítsa a hűségét a munkájához és az eltökéltségét aziránt, hogy elvezesse az embereket Isten szavainak valóságába. Elküldik Isten e szavait az embereknek, de vajon megoldódnak a problémáik? Vajon betöltik ők azt a szerepet, amelyet egy vezetőnek be kellene töltenie? Gyakran nem töltik be ezt a szerepet, mert ha az emberek maguktól is képesek lennének megérteni ezeket a szavakat, akkor nem lenne szükségük vezetőre. Isten szavainak a hamis vezetők által küldött passzusait valójában jól ismerik azok, akik gyakran olvassák Isten szavait, de akkor mi hiányzik az emberek számára? Mik a nehézségeik és a problémáik? Az, hogy amikor ezeket az igazságokat érintő problémákról van szó, amikor nehézségekkel szembesülnek, az emberek nem képesek meglátni a problémák lényegét, nem tudják, hol kezdjenek hozzá a megoldásukhoz, és nem tudják, hogyan lépjenek be ezekbe az igazságokba – és a hamis vezetők sem tudják. Akkor vajon eleget tettek a felelősségüknek ebben az ügyben? Vajon alkalmasak a vezetői munkára? Nyilvánvaló, hogy nem tettek eleget ennek a felelősségüknek. Például, amikor az emberek arról olvasnak Isten szavaiban, hogy becsületes embernek lenni, egy hamis vezető, mivel nem tudja, hogyan kell enni és inni Isten szavait, és nincs meg a képessége arra, hogy felfogja és megértse az igazságot, azt mondaná: „Isten elvárásai nem magasak. Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk becsületes emberek, becsületesnek lenni pedig azt jelenti, hogy igazat beszélünk. Hát nem mondták el mindezt Isten szavai? »Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem« (Máté 5:37). Milyen világosak Isten szavai! Csak mondd azt, amit a szívedben gondolsz; milyen egyszerű ez! Miért nem tudod ezt megtenni? Isten szava az igazság, ezt kell gyakorolnunk. Ha nem gyakoroljuk, az lázadás, és vajon Isten megmenti azokat, akik lázadnak Ellene? Nem menti meg.” Ezt hallva az emberek így válaszolnak: „Minden, amit mondasz, helyes, de még mindig nem tudjuk, hogyan legyünk becsületes emberek. A hazugság ugyanis sokszor akaratlan, vagy olyasvalami, amit akkor tesz az ember, amikor nincs más választása, és van mögötte valamilyen indok. Hogyan kellene ezt megoldani?” Mit mondana a hamis vezető? „Hát nem egyszerű ezt elintézni? Hát nem tették ezt világossá Isten szavai? Becsületes embernek lenni olyan, mint gyermeknek lenni; mennyire egyszerű ez! Nem számít, milyen idős vagy, nem tudnál egyszerűen olyan lenni, mint egy gyermek? Csak nézd meg, hogyan viselkednek a gyermekek.” A hallgató ezután eltöpreng: „A gyermek fő tulajdonságai a naivitás és az élénkség, az ugrabugrálás, az éretlenség, és az, hogy sok mindent nem ért meg. Mivel a vezető ezt mondta, akkor ezt fogom csinálni.” Másnap ez a harmincas-negyvenes éveiben járó személy két kis copfba kötötte a haját, rózsaszín fejpántot és hajcsatokat tett a hajába, rózsaszín inget, cipőt és zoknit vett fel, teljesen rózsaszínbe öltözött. Ezt látva a vezető azt mondja: „Ez az! Sétálj még inkább úgy, mint egy gyermek – ugrándozva. Beszélj annyira ártatlanul, mint egy gyermek, elvetemültségmentes szemekkel és mosollyal az arcodon – hát nem a gyermeki viselkedéshez való visszatérés ez? Ilyen a becsületes ember viselkedése!” A vezető egészen elégedett, míg mások ezt ostoba, abnormális viselkedésnek gondolják. Ez a hamis vezető nemcsak hogy nem tudta megoldani a problémát, de arról sem volt fogalma, hogyan keresse az igazság alapelveit, és az abszurditás útjára vezette az embereket. A hamis vezető még a legegyszerűbb igazságot – hogy hogyan legyen valaki becsületes ember – sem tudja helyesen és tisztán felfogni, vakon alkalmazza az előírásokat, és olyan eltorzultan fogja fel az igazságot, hogy az visszataszító azoknak, akik hallják. Ezt csinálják a hamis vezetők.

A hamis vezetők rengetegféleképpen fogják fel Isten szavait, és különféle bizarr és különc nézőpontokkal állnak elő. Emellett Isten szavainak gyakorlását és követését hirdetik, és azt követelik másoktól, hogy fogadják el és tartsák magukat az ő felfogásukhoz. Röviden: az ilyen hamis vezetőkhöz hasonló embereknek gyakran sekélyes és eltorzult felfogásuk van Isten szavairól. Ha spirituális értelemben akarnánk meghatározni, azt mondanánk, hogy „hiányzik belőlük a lelki megértés”. Nemcsak, hogy eltorzult az Isten szavaival kapcsolatos felfogásuk, hanem gyakran még azt is követelik másoktól, hogy hozzájuk hasonlóan kövessék ezeket az eltorzult doktrínákat és előírásokat. Eközben az eltorzult felfogásukat arra használják, hogy kárhoztassák azokat, akik torzítatlanul fogják fel az igazságot. Ezek a hamis vezetők lelki megértés hiányában nem vizsgálják és elemzik Isten szavait, mint az antikrisztusok. Látszólag úgy közelednek Isten szavaihoz, hogy alázatosan eszik, isszák és fogadják el őket. A gyenge képességük és Isten szavainak felfogására való képtelenségük miatt azonban úgy kezelik Isten szavait, mintha az egy tankönyv lenne, és azt hiszik, hogy Isten szavai azt a logikát követik, hogy „egy meg egy egyenlő kettő, és kettő meg kettő egyenlő négy”. Nem tudják, hogy Isten szavai az igazságot jelentik, és ahhoz, hogy az ember belépjen Isten szavainak valóságába, meg kell értenie, hogy az Isten szavaiban kifejezett igazságok mire vonatkoznak, és hogy milyen különféle állapotokat és tartalmakat foglalnak magukban ezek az igazságok. Amikor mások nagyon konkrétan és gyakorlatiasan fogják fel Isten szavait, azt felületesnek tartják, és olyasvalaminek, amire nem érdemes figyelni, és azt mondják: „Én értem az egészet, mindent tudok. Amiről beszélsz, azt már világosan elmagyarázták Isten szavai, miért kell elmondanod?” Valójában nincsenek tudatában annak, hogy mások az Isten szavaiban foglalt igazságokhoz kapcsolódó konkrét tartalomról beszélnek. Mivel ezeknek a hamis vezetőknek nincs lelki megértésük, és nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felfogják Isten szavait, azt gondolják, hogy minden igazság többé-kevésbé ugyanaz, és nincsenek konkrét különbségek az igazságok által érintett problémák között; úgy gondolják, hogy az ezekről a dolgokról való vég nélküli beszélgetés ellenére mindez lényegében ugyanaz a probléma. Ez a hiedelem komoly problémára utal: az ilyen emberek arra vannak ítélve, hogy soha ne értsék meg az igazságot.

A hamis vezetők nem tudják elvezetni az embereket az igazságvalóságba

Vannak jó képességű és felfogóképességű egyének, akik már szereztek némi tapasztalatot Isten alapvető szavaival kapcsolatban, némileg beléptek azokba, és rendelkeznek némi igazságvalósággal, de konkrétabb útmutatásra és vezetésre van szükségük ahhoz, hogy a belépésük mélyebb és alaposabb legyen. Csak a hamis vezetők nem értik meg, hogy mire vonatkoznak az igazság konkrét részletei, vagy hogy miért beszélnek róluk ilyen módon, és azt gondolják, hogy ez a dolgok szükségtelen túlbonyolítása vagy játék a szavakkal. Nem értik vagy nem tudják, hogyan kell felfogni vagy megtapasztalni az igazsággal kapcsolatos különböző szempontokat. Ezért, miután vezetőkké válnak, csupán annyit tudnak tenni, hogy vezetik az embereket Isten gyakran megbeszélt szavainak evésében és ivásában, majd beszélnek néhány doktrínáról, és összefoglalnak néhány módszert az előírások betartásának gyakorlására, és az emberek pedig csupán néhány felszínes spirituális kifejezést, gyakran elmondott szót és doktrínát, előírást és szlogent kapnak tőlük. Az új hívők számára a hamis vezetők prédikációi talán egy-két évig még elegendők lehetnek, de egy-két év után azok, akik már megértettek néhány igazságot, elkezdik felismerni a hamis vezetők kijelentéseit és megközelítéseit. Azok számára, akikből alapvetően hiányzik a felfogóképesség, bárhogy is prédikálnak a hamis vezetők, semmit sem éreznek, nincs tudatosságuk, és nem veszik észre, hogy amit ezek a vezetők prédikálnak, azok csupán szavak és doktrínák, és hogy amit megértenek, az csupán néhány üres elmélet, szlogen és előírás, amelyek egyáltalán nem az igazságot jelentik. E megnyilvánulások alapján vajon képesek a hamis vezetők eleget tenni annak a felelősségnek, hogy „elvezessék odáig az embereket, hogy egyenek és igyanak Isten szavaiból, megértsék őket, és hogy belépjenek Isten szavainak a valóságába”? Vajon be tudják tölteni ezt a szerepet? Vajon eleget tudnak tenni a felelősségi köreiknek? (Nem.) Miért nem? Mi a fő probléma? (Az ilyen embereknek nincs lelki megértésük, és nem tudják felfogni az igazságot.) Nincs lelki megértésük, és nem tudják felfogni az igazságot, mégis másokat akarnak vezetni – ez teljességgel lehetetlen! Azt várni a hamis vezetőktől, hogy elvezessék az embereket odáig, hogy megértsék Isten szavait és belépjenek Isten szavainak valóságába, olyan, mintha szitával akarnánk vizet meríteni – képtelenség! Vegyük például azt, hogy becsületes embernek kell lenni: Isten szavai ezzel kapcsolatban elég egyszerűek, csak néhány mondatból állnak és nem bonyolultak. Bárki, aki egy kicsit is művelt, tudja, mit jelentenek ezek a szavak. A hamis vezetők azonban, hogy bebizonyítsák, hogy képesek a munkára és képesek vezetni az embereket, Isten szavai alapján gondosan elmagyarázzák: „Mi a jelentősége annak, hogy Isten megköveteli az emberektől, hogy becsületesek legyenek? Az, hogy a becsületes ember az, akit Isten szeret. A nem hívők nem becsületesek, nem mondanak igazat, csak hazugságokat és megtévesztő szavakat mondanak; az egész világ a hazugság nagy nemzete. Ezért, amikor ma eljön Isten, az első dolog, amit követel az az, hogy az emberek legyenek becsületesek. Ha te nem vagy becsületes ember, Isten nem fog szeretni téged; ha nem vagy becsületes ember, akkor téged nem lehet megmenteni, és nem léphetsz be a királyságba; ha nem vagy becsületes ember, nem gyakorolhatod az igazságot, és minden bizonnyal csalárd ember vagy; ha nem vagy becsületes ember, nem felelsz meg egy teremtett lény színvonalának.” Most már értitek, hogyan kell becsületes embernek lenni? (Nem.) Mindezek után még mindig nem világos. Amikor az új hívők ezt hallják, úgy érzik, hogy ezek a szavak kiválóak, olyasmik, amiket még nem hallottak a vallásos gyülekezetekben töltött húsz-harminc évük alatt. Néhányan még azt is mondják: „Ezek a szavak erőteljesek, minden mondat megérdemel egy »Áment«. Ez a prédikáció igazán jó, ez valóban a Királyság Korának prédikációja!” A hamis vezetők aztán folytatják: „Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk becsületes emberek, vajon mi becsületes emberek vagyunk?” Néhányan elgondolkodnak ezen: „Mivel Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk becsületes emberek, ez azt jelenti, hogy még nem vagyunk azok.” Néhányan csendben maradnak, és azt gondolják: „Én eléggé jámbor embernek tartom magam. Soha nem harcolok másokkal, és amikor üzletelek, nem merek becsapni senkit. Néha, amikor egy kis előnyhöz jutok, még aludni sem tudok éjszaka. Vajon becsületes ember vagyok? Úgy gondolom, hogy őszinte ember vagyok, és vajon ez nem ugyanazt jelenti, minthogy becsületes ember vagyok?” Mások azt mondják: „Én a természetemnél fogva nem tudok hazudni. Az arcom elvörösödik, valahányszor valami valótlant mondok, tehát biztosan becsületes ember vagyok, nem igaz?” A hamis vezetők ezután hozzáteszik: „Függetlenül attól, hogy becsületes ember vagy-e, mivel Isten szava azt kéri tőlünk, hogy legyünk becsületesek, szükségszerű, hogy becsületes ember legyél. Ha Isten szavai szerint cselekszel, akkor becsületes ember vagy. Akkor megszabadulsz a csalárdságtól, és a Sátán sötét befolyásának kötelékeitől. Amint becsületes emberré válsz, belépsz az igazságvalóságába, teljesíteni tudod a kötelességeidet, és alá tudod vetni magad Istennek.” Most már értitek, hogyan lehettek becsületes emberek? (Nem.) Egyesek mégis el vannak ragadtatva: „Ezek a szavak erőteljesek. Ámen! Minden mondat helyes. Egyik sem közvetlenül Isten szavaiból származik, de mindegyik Isten szavainak felfogását mutatja. Ez a felfogás fantasztikus! Én miért nem tudom ennyire felfogni? Úgy tűnik, ez a vezető valóban méltó a címre, tényleg vezetésre termett!” Azok az emberek, akiknek van képességük és éles az eszük ezt hallva elgondolkodnak: „Nem magyaráztad el, hogy mi az a becsületes ember. Pontosan hogyan lehet valaki becsületes ember?” A hamis vezetők folytatják: „Becsületes embernek lenni azt jelenti, hogy nem hazudsz. Például, ha korábban paráználkodtál, akkor imádkozol Istenhez, és megvallod, hogy hányszor követted el, és kivel. Ha úgy érzed, hogy nem látod vagy érintheted Istent, akkor a vezetőnek kell megvallanod, és tisztáznod kell mindent. Az őszinte beismerés a legalapvetőbb követelménye annak, hogy becsületes ember legyél. Ezenkívül az is, hogy kiöntöd a szívedet, és nem keversz hazugságot a szavaidba. Hogyan gondolkodsz bármilyen dologról, milyen szándékaid vannak, milyen romlottságot társz fel, kit gyűlölsz vagy átkoztál meg a szívedben, kinek akarsz ártani, vagy ki ellen akarsz ármánykodni – mindezt meg kell vallani az adott személyeknek. Ezáltal nyitottá és őszintévé válsz, és a fényben fogsz élni. Ez jelenti azt, hogy becsületes ember vagy. Egy becsületes embernek el kell engednie az egóját; képesnek kell lennie arra, hogy megmutassa és elemezze a szívének leggonoszabb és legsötétebb részeit.” Ezt hallva most már értitek, hogyan kell becsületes embernek lenni? (Még mindig nem.) Még a meghallgatása után is csak doktrínákat ért meg az ember, és nem a konkrét gyakorlatokat. Isten szavainak ilyen felfogásával, ilyen módon vezetik el a hamis vezetők az embereket odáig, hogy egyék és igyák Isten szavait, és közösséget is így vállalnak, azt gondolva, hogy ők értik a legjobban Isten szavait, hogy képesek felfogni Isten szavait, és hogy el tudják vezetni az embereket Isten szavainak valóságába. Valójában azonban, amit megértenek és amivel közösséget vállalnak, azok mind csak doktrínák és szlogenek, amelyek semmiféle segítséget nem nyújtanak azoknak, akik szeretnék keresni az igazságvalóságot és megérteni az igazság alapelveit. A hamis vezetők mégis azt hiszik, hogy nagyszerű felfogóképességgel rendelkeznek, egyedülálló meglátásaik vannak Isten szavaival kapcsolatban, és felsőbbrendűek az átlagembereknél. Körbejárnak, hirdetik ezeket a doktrínákat és szlogeneket, sőt, még össze is hasonlítják magukat másokkal, rendszeresen használják ezeket a doktrínákat és szlogeneket szóbeli vitákhoz, és gyakran még arra is, hogy kioktassák, megmetsszék, megítéljék és kárhoztassák az embereket. Azt gondolják, hogy ezzel munkát végeznek, behozzák Isten szavait a valós életbe, és alkalmazzák Isten szavait. Hát nem zavaró ez a dolog? A hamis vezetők nem tudják megérteni Isten szavait, nem tudják elvezetni az embereket Isten szavainak valóságába. Isten szavainak elolvasása után csak néhány szóról és doktrínáról tudnak közösséget vállalni, mégis körbejárnak, hogy hirdessék azokat, és kérkedjenek velük. Valójában azonban semmilyen igazságot nem értenek meg Isten szavaiból. Nem értenek meg például néhány hasonló spirituális kifejezést vagy hasonló kifejeződést, és nem tudják, mi a különbség közöttük, vagy hogy hogyan lehet őket alkalmazni valós helyzetekben. Az előírásokhoz való ragaszkodáson, valamint a szavak és doktrínák szajkózásán kívül nem tudják igazán megérteni Isten szavait, és nem gyakorolják őket igazán. Ezért egyértelmű, hogy a hamis vezetők maguk sem értik az igazságot, és nem képesek arra sem, hogy elvezessék az embereket Isten szavainak megértéséhez és az igazságvalóságba való belépéshez. Ezt a becsületes emberként való lét példájával szemléltettük. Mivel a hamis vezetők nem tudják, hogyan érzékeljék a becsületes emberként való lét igazságát, csupán szavakat és doktrínákat szajkóznak és szlogeneket hirdetnek, félrevezetve azokat a bolondokat és zavarodottakat, akiknek nincs lelki megértésük, és zavarodottságban hagyják őket. Ezek az emberek ezeket a szavakat és doktrínákat hallva különösen bálványozni kezdik a hamis vezetőket, és miután éveken át követték őket, még a legalapvetőbb igazságokat sem értik meg, és egyáltalán nem lépnek be azokba. Az ezzel a tétellel kapcsolatos beszélgetésünket itt befejezzük.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.