Mi az Nóé, Ábrahám és Jób történeteiben, ami annyira megérintette a későbbi nemzedékeket a viselkedésük, a beszédük, a hozzáállásuk, valamint minden szavuk és tettük kapcsán, amikor Isten szavaival és cselekedeteivel szembesültek? Ami a legjobban megérintette az embereket ennek a három személynek az Isten szavaihoz való hozzáállása, valamint annak kapcsán, hogy milyen volt a viselkedésük, a beszédük és a hozzáállásuk azután, hogy meghallgatták Isten szavait, parancsolatait és követeléseit, az az, hogy mennyire tiszta és kitartó őszinteséggel viseltettek Isten, a Teremtő iránt. A mai emberek ezt a tisztaságot és kitartást talán ostobaságnak és megszállottságnak neveznék; de Számomra éppen ez a tisztaság és kitartás volt a legmeghatóbb és legmegrendítőbb bennük, sőt még inkább az, hogy ezek a tulajdonságok mennyire elérhetetlennek tűnnek mások számára. Ezekben az emberekben valóban felismertem és tanúja voltam annak, milyen egy jó ember; a viselkedésükből, a beszédjükből, valamint abból a hozzáállásból, amelyet Isten szavaival szembesülve, azokat meghallgatván tanúsítottak, látom, hogy milyenek azok az emberek, akiket Isten igazságosnak és tökéletesnek tart. És mi a legerősebb érzés, amit ezen emberek történeteinek elolvasása és megértése után érzek? Az elmélyült megemlékezés ezekről az emberekről, valamint az irántuk tanúsított ragaszkodás és a csodálat. Hát nem a megérintettség érzése ez? Miért van ilyen érzésem? Az emberiség hosszú története során soha nem készült olyan történelemkönyv, amely ennek a három embernek a történetét rögzítette, dicsérte és terjesztette volna, és senki sem használta fel az ő történeteiket a későbbi nemzedékek nevelésére, hogy követendő példaként állítsa őket eléjük. De van egy dolog, amit a világ népei nem tudnak: e három férfi különböző időkben más-más dolgot hallott Istentől, más-más megbízatást kapott Tőle, Isten más-más követelményeket támasztott feléjük, más-más dolgot tettek Istenért, valamint más-más munkát végeztek el az Ő megbízásából – de egy dolog közös volt mindhármukban. Mi volt ez? Mindannyian megfeleltek Isten elvárásainak. Miután hallották, hogy Isten szólt hozzájuk, képesek voltak elfogadni, amit Isten rájuk bízott és kért tőlük, és ezt követően képesek voltak alávetni magukat mindannak, amit Isten mondott, képesek voltak alávetni magukat minden egyes dolognak, amit Isten megkövetelt tőlük. Mit tettek, amivel megfeleltek Isten elvárásainak? Az összes ember közül ők váltak példaképpé a tekintetben, hogy meghallgatták és elfogadták Isten szavait, és alávetették magukat nekik, és hogy a Sátán előtt harsogó tanúságot tettek Isten mellett. Mivel példaképek voltak az emberiség számára, Isten szemében pedig tökéletesek és igazságosak, végső soron mi a legfontosabb információ, amit ez elmond nekünk? Az, hogy Isten pontosan ilyen embereket akar. Olyanokat, akik képesek felfogni, amit Isten mond, akik a szívükkel hallgatják, felfogják, befogadják és megértik a Teremtő szavait, alávetik magukat nekik és megvalósítják őket; az ilyen embereket szereti Isten. Nem számít, hogy mekkora próbatételeknek és megpróbáltatásoknak teszi ki őket Isten, mielőtt jóváhagyná igazságos tetteiket; amikor harsogó tanúságot tesznek Isten mellett, akkor a legértékesebb dolgokká válnak Isten kezében, és olyanokká, akik örökké élni fognak Isten szemében. Ezt a tényt tárja fel ez nekünk. Ezt szeretném elmondani nektek a Nóé és Ábrahám történeteiről való beszélgetés révén, és ezt kellene megértenetek. A mögöttes jelentésük az, hogy akik még mindig nem értik a Teremtő szavait, és még mindig nem tudják, hogy az ő felelősségük, feladatuk és kötelességük meghallgatni a Teremtő szavait, és nincsenek tisztában azzal, hogy a Teremtő szavainak elfogadása és az azoknak való alávetettség az a hozzáállás, amelyet a teremtett embereknek tanúsítaniuk kell, függetlenül attól, hogy hány éve követik Istent – az ilyen emberek azok, akiket Isten ki fog iktatni. Isten nem akar ilyen embereket, Ő irtózik az ilyen emberektől. Vajon végső soron hány ember képes meghallgatni és elfogadni a Teremtő szavait, és teljesen alávetni magát nekik? Annyi, amennyi. Azok, akik már hosszú évek óta követik Istent, mégis megvetik az igazságot, nyíltan megszegik az alapelveket, és képtelenek elfogadni Isten szavait és alávetni magukat nekik, akár a hús-vér testből hangzanak el, akár a szellemi birodalomból, végül egyetlen sorssal szembesülnek: a kiiktatással.

Immár harminc éve, hogy Isten hús-vér testet öltött, és eljött a földre munkálkodni. Sok szót mondott már, és rengeteg igazságot fejezett ki. Mindegy, hogy hogyan beszél, hogy milyen módszerekkel szól, és hogy mi mindent mond; egyetlen követelménye van az emberek felé: hogy képesek legyenek meghallgatni, elfogadni és alávetni magukat. Mégis sokan vannak, akik még ezt a legegyszerűbb követelményt sem képesek felfogni és teljesíteni. Ez nagyon problémás, és rávilágít arra, hogy az emberiség milyen mélyen romlott, milyen nehezen fogadja el az igazságot, és milyen nehezen menthető meg. Még most is, amikor az emberek felismerik, hogy Isten teremtette az embert, és azt a tényt, hogy a hús-vér testet öltött Isten maga Isten, még mindig ellenállnak Istennek, szembeszállnak Vele, és elutasítják Isten szavát és követelményeit. Sőt, mi több, vizsgálják, elemzik és elutasítják a megtestesült Isten szavait, és közömbösek irántuk, anélkül, hogy megértenék, hogyan kellene viszonyulniuk a teremtett lényeknek Isten szavához, és milyen hozzáállást kellene tanúsítaniuk Isten szava iránt. Ez valóban szomorú. Az emberek még most sem tudják, hogy kik ők, milyen pozíciót kellene elfoglalniuk, és mit kellene tenniük. Néhányan még állandóan panaszkodnak is Istenre, azt kérdezvén: „Miért fejez ki Isten mindig igazságokat az Ő munkájában? Miért követeli mindig, hogy fogadjuk el az igazságot? Amikor Isten beszél és munkálkodik, konzultálnia kellene velünk, és nem kellene mindig megnehezítenie a dolgunkat. Nincs okunk arra, hogy teljes mértékben engedelmeskedjünk Neki. Emberi jogokat és szabadságot akarunk, nyílt szavazással kellene döntenünk Isten felénk támasztott követeléseiről, mindannyiunk részvételével meg kellene őket beszélnünk, és konszenzusra kellene jutnunk. Demokráciát kellene alkalmazni Isten házában, és közösen, mindannyiunk részvételével kellene meghozni a végső döntéseket.” Még most is sokan képviselik ezt az álláspontot, és bár nyíltan nem mondják ki, de a szívükben így gondolják. Ha Nekem nincs jogom arra, hogy bármit is kérjek tőled, ha Nekem nincs jogom azt kérni, hogy engedelmeskedj annak, amit mondok, és követelni, hogy teljes mértékben vesd alá magad annak, amit mondok, akkor kinek van ehhez joga? Ha azt gondolod, hogy a mennyei Istennek van ehhez joga, hogy a mennyei Istennek van joga az égből mennydörgéssel szólni hozzád, az remek! Ez azt jelenti, hogy nem kell türelmesnek és megfontoltnak lennem, és nem kell pazarolnom az energiámat arra, hogy szóljak hozzád – nem akarok neked többet mondani. Ha azt gondolod, hogy a mennyei Isten jogosult az égből, a felhők közül beszélni hozzád, akkor tessék, hallgasd Őt, menj és keresd az Ő szavait – várd meg, hogy a mennyei Isten az égből, a felhők közül, tűz közepette szóljon hozzád. De van egy dolog, amivel tisztában kell lenned: ha az a nap valóban eljön, akkor elérkezett a halálod ideje. Jobb lenne, ha az a nap nem jönne el. „Jobb lenne, ha az a nap nem jönne el” – mit jelentenek ezek a szavak? Isten emberré lett, hogy személyesen, szemtől szemben szóljon az emberhez a földön, hogy igazságokat közöljön, amelyekkel elmondja mindazt, amit az embereknek tenniük kell. Az emberek mégis gunyorosak és nyeglék; a szívükben titokban ellenállnak Istennek, és versengenek Vele. Nem akarják meghallgatni Őt azt gondolván, hogy a földi Istennek nincs joga irányítani az embereket. Vajon az emberek ilyen hozzáállása boldoggá teszi Istent, vagy bosszantja Őt? (Bosszantja.) És mit tesz Isten, amikor bosszús? Az emberek Isten haragjával találják szembe magukat – ugye értitek ezt? Isten haragjával, nem Isten próbatételével; ez két külön fogalom. Amikor Isten haragja lesújt az emberekre, akkor veszélybe kerülnek. Úgy gondoljátok, hogy Isten azokra haragszik, akiket szeret? Haragszik-e azokra, akik méltók arra, hogy Isten ábrázatának fényében éljenek? (Nem.) Milyen emberekre haragszik Isten? Azokra, akik hosszú éveken át követik Őt, de még mindig nem értik meg a szavait, akik még mindig nem tudják, hogy hallgatniuk kellene Isten szavaira, akikben nincs meg az a tudatosság, hogy elfogadják Isten szavait, és alávessék magukat nekik – Isten idegenkedik és undorodik az ilyen emberektől, és nem kívánja megmenteni őket. Ugye értitek ezt? Milyen hozzáállással kellene tehát viszonyulniuk az embereknek Istenhez, a megtestesült Istenhez és az igazsághoz? (Meg kell hallgatnunk, el kell fogadnunk és alá kell vetnünk magunkat.) Pontosan. Hallgatnotok kell, el kell fogadnotok, és alá kell vetnetek magatokat. Ennél egyszerűbb dolog nincs. Miután meghallgattad, el kell fogadnod a szívedben. Ha valamit nem tudsz elfogadni, akkor addig kell keresned, amíg képes nem leszel a teljes elfogadásra. Majd amint elfogadtad, alá kell vetned magad. Mit jelent az alávetettség? A gyakorlatba ültetést és a megvalósítást jelenti. Ne vesd el a dolgokat úgy, hogy meghallgatod, látszólag megígéred, lejegyzed, írásban rögzíted, a füleddel meghallod ugyan őket, de a szívedben nem veszed őket komolyan, hanem a régi útjaidon haladsz tovább, és amikor eljön a cselekvés ideje, úgy cselekszel, ahogy kedved tartja, amit pedig leírtál, azt az elméd hátsó részébe száműzöd, és jelentéktelen dologként kezeled. Ez nem alávetettség. Az Isten szavainak való igaz alávetettség azt jelenti, hogy meghallgatod és felfogod őket a szíveddel, és valóban elfogadod őket – olyan felelősségként fogadod el őket, amely alól nem lehet kibújni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki azt mondja, elfogadja Isten szavait; ez a szívből fakadó elfogadást jelenti, azt, hogy gyakorlati tettekre váltod az Ő szavainak elfogadását, és mindenféle eltérés nélkül valósítod meg őket. Ha az, amit gondolsz, amit a kezeiddel teszel és az ár, amit fizetsz, mind arra irányul, hogy megfelelj Isten követeléseinek, akkor ez azt jelenti, hogy megvalósítod Isten szavait. Mit jelent az „alávetettség”? A gyakorlatba ültetést és a megvalósítást jelenti, Isten szavainak valóra váltását. Ha lejegyzed egy füzetbe és papírra veted Isten szavait és követelményeit, de nem vésed be őket a szívedbe, amikor pedig eljön a cselekvés ideje, úgy cselekszel, ahogy kedved tartja, és bár kívülről úgy tűnik, hogy megtetted, amit Isten kért, de a saját akaratod szerint tetted, az nem jelenti Isten szavainak meghallgatását, elfogadását és azt, hogy alávetetted magad. Ez az igazság megvetése, az alapelvek szemtelen semmibevétele és az Isten házában érvényes intézkedések figyelmen kívül hagyása. Ez lázadás.

Egyszer megbíztam valakit, hogy tegyen meg valamit. Ahogy elmagyaráztam neki a feladatot, ő gondosan lejegyzetelte azt a noteszébe. Láttam, mennyire gondosan jegyzeteli – úgy tűnt, terhet érez a munka iránt, és gondos, felelős hozzáállása van. Miután átadtam neki a munkát, elkezdtem várni a fejleményekre; két hét eltelt, és még mindig nem küldött választ. Így Magamra vállaltam, hogy megkeresem őt, és megkérdeztem, hogy halad a feladattal, amivel megbíztam. Azt mondta: „Ó, ne – elfeledkeztem róla! Mondd el újra, mi volt az.” Mit gondoltok a válaszáról? Ilyenfajta hozzáállása volt, amikor munkát végzett. Azt gondoltam: „Ez az ember tényleg megbízhatatlan. Távozz Tőlem, de gyorsan! Nem akarlak többé látni!” Így éreztem. Ezért elmondok nektek egy tényt: soha nem szabad összekapcsolnotok Isten szavait egy csaló hazugságaival – ez gyűlöletes Isten előtt. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy az ő szavaikban meg lehet bízni, és hogy ők mindig állják a szavukat. Ha ez így van, akkor, amikor Isten szavaira kerül sor, tudnak-e úgy cselekedni, ahogyan azok a szavak mondják, amikor hallják őket? Meg tudják valósítani őket olyan gondosan, ahogy a saját személyes ügyeiket? Isten minden mondata fontos. Nem viccből beszél. Amit Ő mond, azt az embereknek meg kell valósítaniuk és teljesíteniük kell. Amikor Isten beszél, akkor vajon konzultál az emberekkel? Biztosan nem. Feleletválasztós kérdéseket tesz fel? Biztosan nem. Ha fel tudod ismerni, hogy Isten szavai és megbízatása parancsok, hogy az embereknek azt kell tenniük, és meg kell valósítaniuk, amit ezek a szavak mondanak, akkor kötelezve vagy arra, hogy megvalósítsd és teljesítsd őket. Ha azt gondolod, hogy Isten szavai csak viccek, csupán mellékes megjegyzések, amelyeket meg lehet tenni – vagy éppen nem tenni –, ahogy tetszik, és így kezeled őket, akkor igencsak híján vagy a józan észnek, és nem vagy alkalmas arra, hogy embernek nevezzenek. Isten soha többé nem fog szólni hozzád. Ha egy ember mindig saját döntéseket hoz, amikor Isten követelményeiről, az Ő parancsairól és az Ő megbízatásáról van szó, és ezeket felületes hozzáállással kezeli, akkor olyan ember ő, akit Isten utál. Ha az olyan dolgokban, amelyeket közvetlenül Én parancsolok meg neked és bízok rád, folyton szükséged van Rám, hogy felügyeljelek és sürgesselek, hogy nyomon kövesselek, ha folyton aggodalmat okozol Nekem és kérdezősködsz, megkívánva, hogy minden lépésnél mindent ellenőrizzek neked, akkor téged ki kell iktatni. Sok ilyen ember van azok között, akiket nemrég iktattak ki Isten házából. Utasítást adok nekik néhány dologgal kapcsolatban, majd megkérdezem: „Mindent lejegyeztél? Világos minden? Van kérdésed?” Ők pedig azt válaszolják: „Mindent lejegyeztem, semmi gond, nem kell aggódni!” Nagyon könnyedén beleegyeznek, még a kezüket is a szívükre teszik, és megesküsznek Nekem. De vajon valóban megvalósítják ezeket a dolgokat, miután beleegyeztek? Nem, egyszerűen nyom nélkül eltűnnek, és semmi hír nem érkezik többé róluk. Amikor valami kedvükre való dologról van szó, azt azonnal megteszik, gyorsan és határozottan cselekszenek. Készségesen elfogadják azokat a feladatokat, amiket rájuk bízok, aztán egyszerűen figyelmen kívül hagyják őket, és amikor később rákérdezek a dologra, kiderül, hogy semmit sem csináltak. Az ilyen emberben nincs semmiféle lelkiismeret és józan ész. Semmirekellő, és nem méltó arra, hogy kötelességet végezzen. Rosszabb, mint egy disznó vagy egy kutya. Ha valaki házőrző kutyát tart, és elmegy otthonról, a kutya képes őrizni a házat és az udvart, amikor idegenek érkeznek. Sok ember még a kutyáknál is rosszabbul csinálja a dolgokat. Vannak, akiket mindig felügyelni kell valakinek, hogy akár csak egy kicsit is végezzék a kötelességüket, és akiknek mindig kell valaki, aki megmetszi őket, és figyel rájuk, mielőtt bármit is csinálnának. Nevezhető ez a kötelesség végzésének? Ezek az emberek hazugok! Ha nem tervezték, hogy megteszik, akkor miért egyeztek bele? Hát nem az emberek szándékos megtévesztése ez? Ha úgy gondolták, hogy a feladat nehéz lesz, miért nem mondták ezt korábban? Miért ígérték meg, hogy végrehajtják, aztán miért nem hajtották végre? Ha másokat tévesztenek meg, azok nem tehetnek ellenük semmit, de ha Istent tévesztik meg, annak mi lesz a következménye? Az ilyen embereket ki kell válogatni és ki kell iktatni! Nem gondoljátok, hogy akik megvetik az igazságot, és szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, azok rossz emberek? Ők mind rossz emberek, mind démonok, és ki kell őket iktatni! Mivel ezek az emberek könnyelműen cselekednek, megszegik az alapelveket, lázadók és engedetlenek, saját királyságot hoznak létre, és mivel lusták és felelőtlenek, óriási károkat okoztak az egyháznak! Ki engedheti meg magának, hogy megtérítse az ilyen károkat? Senki sem tud ilyen felelősséget vállalni. Ezek az emberek panaszkodnak, és akkor is szkeptikusak és elégedetlenek maradnak, amikor megmetszik őket. Hát nem észszerűtlen démonok ezek az emberek? Ők tényleg menthetetlenek, és már régen ki kellett volna őket iktatni!

Értitek, hogy mi a lényege Nóé és Ábrahám történeteinek, amelyekről ma beszélgettünk? Nagyon magasak Isten emberrel szemben támasztott követelményei? (Nem.) Amit Isten megkövetel az embertől, annak a legalapvetőbb dolognak kellene lennie egy teremtett emberi lényben; az Ő követelményei egyáltalán nem magasak, és nagyon is gyakorlatiasak és reálisak. Az embereknek valódi hitet és teljes alávetettséget kell tanúsítaniuk, hogy Isten elismerje őket; csak azokat menti meg valóban, akikben megvan ez a két dolog. Azok számára azonban, akiket mélységesen megrontottak, akik megvetik az igazságot és idegenkednek a pozitív dolgoktól, és azok számára, akik ellenségesek az igazsággal szemben, nincs nehezebb e két dolognál! Ezt csak azok tudják elérni, akik tiszta és nyitott szívvel közelednek Istenhez, akik rendelkeznek emberi mivolttal, józan ésszel és lelkiismerettel, és akik szeretik a pozitív dolgokat. Vajon bennetek megtalálhatók ezek a dolgok? És kiben található meg az a kitartás és tisztaság, amellyel az embereknek rendelkezniük kell Istennel kapcsolatban? Életkor tekintetében mindannyian, akik itt ültök, fiatalabbak vagytok Nóénál és Ábrahámnál, tisztaság tekintetében azonban nem lehet titeket hozzájuk hasonlítani. A tisztaság, az intelligencia és a bölcsesség hiányzik belőletek; kicsinyes ravaszkodásban azonban nem szenvedtek hiányt. Hogyan lehet tehát megoldani ezt a problémát? Lehetséges Isten követelményeinek teljesítése? Van erre mód? Mivel kell kezdeni? (Isten szavainak meghallgatásával.) Pontosan: azzal, hogy megtanultok hallgatni, és megtanuljátok alávetni magatokat. Néhányan azt mondják: „Isten néha nem az igazságot mondja, és nem könnyű alávetni magunkat ennek. Ha Isten mondana egy kevés igazságot, könnyű lenne alávetni magunkat.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Mit fedeztetek fel Nóé és Ábrahám történeteiben, amelyekről ma beszéltünk? Az embernek kötelessége az Isten szavainak való engedelmesség és az, hogy alávesse magát Isten követelményeinek. Ha pedig Isten olyasmit mond, ami nem egyezik az ember elképzeléseivel, az embernek nem szabad elemeznie vagy megvizsgálnia azt. Bárkit is ítél el vagy iktat ki Isten, és akárhány emberben is születnek elképzelések vagy ellenállás emiatt, Isten identitása, az Ő lényege, természete és státusza örökké változatlan marad. Ő mindörökké Isten. Mivel nem kételkedsz abban, hogy Ő Isten, az egyetlen felelősséged, az egyetlen dolog, amit tenned kell, az, hogy engedelmeskedsz annak, amit mond, és az Ő szavai szerint gyakorolsz; ez a gyakorlás útja. Egy teremtett lénynek nem szabad megvizsgálnia, elemeznie, megvitatnia, elutasítania vagy megtagadnia Isten szavait, és nem szabad ellentmondania azoknak, sem lázadnia ellenük; Isten irtózik ettől, és nem ezt szeretné látni az emberben. Pontosan hogyan kell kezelni Isten szavait? Hogyan kell gyakorolnod? Valójában ez nagyon egyszerű: tanulj meg engedelmeskedni nekik, hallgasd meg, fogadd el, értsd meg és fogd fel őket a szíveddel, majd ültesd gyakorlatba és valósítsd meg őket a szíveddel. Amit a szíveddel hallasz és felfogsz, annak szorosan kapcsolódnia kell ahhoz, amit a gyakorlatba ültetsz. Ne válaszd külön a kettőt; mindennek – amit gyakorolsz, aminek aláveted magad, amit saját kezűleg teszel, mindennek, amiért ide-oda szaladgálsz – kapcsolatban kell állnia Isten szavaival. Ezután az Ő szavaival összhangban kell gyakorolnod, és meg kell valósítanod az Ő szavait a cselekedeteiddel. Ezt jelenti az, hogy aláveted magad a Teremtő szavainak. Ez az Isten szavainak gyakorlását jelentő út.

2020. július 18.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.