Mennyi időbe telt, amíg Nóé megépítette a bárkát, miután Isten megparancsolta azt neki? (Százhúsz évbe.) Ez alatt a 120 év alatt Nóé egyetlen dolgot tett: megépítette a bárkát, és összegyűjtötte a különféle élőlényeket. És bár ez csak egyetlen dolog volt, nem pedig sok különböző feladat, mégis, ez az egy dolog óriási munkával járt. Mi volt tehát a célja ennek a dolognak? Miért építette meg ezt a bárkát? Mi volt a célja és a jelentősége ennek a cselekedetnek? Az, hogy az összesfajta élőlény túlélje, amikor Isten özönvízzel elpusztította a világot. Nóé tehát azért tette, amit tett, hogy előkészítse az összesfajta élőlény túlélését, mielőtt Isten elpusztítja a világot. És nagyon sürgős volt Isten számára ez az ügy? Isten szavainak hangneméből és a parancsainak lényegéből vajon hallhatta Nóé, hogy Isten türelmetlen, és hogy a szándéka sürgető? (Igen.) Tegyük fel például, hogy azt mondják nektek: „Járvány közeleg. Elkezdett terjedni a külvilágban. Most az a feladatotok, hogy gyorsan vegyetek élelmiszert és maszkokat. Ez minden!” Mit hallotok ki ebből? Sürgős ez a dolog? (Az.) És mikor kellene ezt megtenni? Várnotok kellene a jövő évig, az utána következő évig vagy még néhány évig? Nem – ez egy sürgős feladat, egy fontos ügy. Tegyetek félre mindent, és ezt intézzétek el először. Ezt halljátok ki ezekből a szavakból? (Igen.) Mit kellene tehát tenniük azoknak, akik alávetik magukat Istennek? Azonnal félre kellene tenniük az aktuális feladatot. Semmi más nem számít. Isten nagyon türelmetlen azzal kapcsolatban, amit éppen megparancsolt; egy pillanatig sem szabad habozniuk, hogy hozzálássanak és elvégezzék ezt a feladatot, amely sürgető Isten számára, és amely foglalkoztatja Istent; be kell fejezniük ezt, mielőtt más munkákba kezdenének. Ezt jelenti az alávetettség. Ha azonban elkezded elemezni a dolgot, és így gondolkodsz: „Járvány közeleg? Terjed? Ha terjed, csak hadd terjedjen – nem felénk terjed. Ha elér minket, majd akkor foglalkozunk vele. Vegyünk maszkokat és élelmiszert? Maszkot mindig lehet kapni. És nem számít, hogy az ember hordja-e őket vagy sem. Most még van élelmünk, minek aggódni emiatt? Mi ez a sietség? Várjuk meg, amíg ideér a járvány. Most más dolgunk is van.” Ez alávetettséget mutat? (Nem.) Mi ez? Ezt összefoglalóan lázadásnak nevezzük. Pontosabban közöny, ellenszegülés, elemzés és vizsgálódás, valamint lenézés az emberek szívében, mert azt gondolják, hogy ez sosem történhet meg, és nem hiszik el, hogy ez valóságos. Van-e igaz hit egy ilyen hozzáállásban? (Nincs.) Az általános állapotuk ez: mindig vonakodó, közönyös és gondatlan a hozzáállásuk Isten szavaihoz és az igazsághoz; a szívükben egyáltalán nem tartják ezt fontosnak. Azt gondolják: „Meghallgatom azokat a dolgokat, amiket mondasz, amelyek az igazsággal kapcsolatosak, és meghallgatom a Te magasztos prédikációidat – habozás nélkül feljegyzem őket, hogy emlékezzek rájuk. De azok a dolgok, amiket az élelmiszer- és maszkvásárlásról mondasz, nem kapcsolódnak az igazsághoz, így elutasíthatom őket, gúnyolódhatok rajtuk a szívemben, és közönyös, érdektelen hozzáállást tanúsíthatok Feléd; elég, ha a fülemmel meghallgatom, amit mondasz, de amit a szívemben gondolok, az nem a Te dolgod, ahhoz semmi közöd.” Vajon ilyen volt Nóé hozzáállása Isten szavaihoz? (Nem.) Mi mutatja, hogy ő nem ilyen volt? Erről muszáj beszélnünk; ez rávilágíthat neked arra, hogy Nóé Istenhez való hozzáállása teljesen más volt. És vannak tények, amelyek ezt bizonyítják.

Az iparosodás előtti korban, amikor mindent kézzel kellett elvégezni, minden kétkezi munka nagyon fárasztó és időigényes volt. Amikor Nóé meghallotta Isten megbízatását, amikor hallotta mindazt, amit Isten elmondott, érzékelte a dolog komolyságát és a helyzet súlyosságát. Tudta, hogy Isten el fogja pusztítani a világot. És miért készült Ő ezt tenni? Mert az emberek nagyon gonoszak voltak, nem hittek Isten szavában, sőt még tagadták is azt, és Isten irtózott ettől az emberiségtől. Vajon Isten csak egy-két napig irtózott ettől az emberiségtől? Vajon Isten hirtelen felindulásból mondta: „Ma nem szeretem ezt az emberiséget. El fogom pusztítani ezt az emberiséget, úgyhogy láss hozzá, és készíts Nekem egy bárkát”? Ez történt? Nem. Miután meghallotta Isten szavait, Nóé felfogta, hogy mire gondolt Isten. Isten nem csak egy-két napig irtózott az emberiségtől; alig várta, hogy elpusztítsa azt, hogy aztán újrakezdhesse az emberiség. De ezúttal Isten nem akart megint újabb emberiséget teremteni, hanem megengedte Nóénak, hogy szerencsésen életben maradjon, és az új korszak urává váljon, az emberiség ősatyjaként. Miután felfogta Isten üzenetének ezen aspektusát, Nóé a szíve mélyén érezte Isten sürgető szándékát, érzékelte Isten sürgetését – tehát amikor Isten szólt, Nóé nemcsak, hogy figyelmesen, közelről és lelkiismeretesen hallgatta, hanem a szívében is érzett valamit. Mit érzett? Sürgetést, azt az érzelmet, amelyet egy igaz teremtett lénynek éreznie kell, amikor megérti a Teremtő sürgős szándékait. Tehát mit gondolt szívében Nóé, amikor Isten azt parancsolta számára, hogy építse meg a bárkát? Azt gondolta: „Mától fogva, semmi nem számít annyira, mint a bárka megépítése, semmi nem olyan fontos és olyan sürgős, mint ez. Hallottam a szavakat a Teremtő szívéből, éreztem sürgető szándékát, ezért nem késlekedhetek; sietve meg kell építenem a bárkát, amiről Isten beszélt, és amit Ő kért.” Mi volt Nóé hozzáállása? Nem mert nemtörődöm lenni. És milyen módon hajtotta végre a bárka megépítését? Késlekedés nélkül. Nagy sietséggel végrehajtott és elvégzett minden részletet abból, amit Isten mondott, és amire utasította, minden energiájával, anélkül, hogy kicsit is felületes lett volna. Összefoglalva, Nóé hozzáállása a Teremtő parancsához az alávetettség volt. Nem volt közömbös iránta, és szívében nem volt ellenállás, sem közöny. Ehelyett szorgalmasan próbálta megérteni a Teremtő szándékát, ahogy megjegyzett minden részletet. Amikor felfogta Isten sürgető szándékát, elhatározta, hogy felveszi a tempót, hogy sietve befejezi, amit Isten a tudtára adott. Mit jelentett az, hogy „sietve”? Azt jelentette, hogy a lehető legrövidebb idő alatt befejezte azt a munkát, amely korábban egy hónapig is eltartott volna, elkészítette talán három vagy öt nappal a határidő előtt, egyáltalán nem húzta az időt és nem halogatta a dolgot, hanem a lehető legjobban hajtotta előre az egész projektet. Természetesen az egyes feladatok kivitelezése során mindent megtett azért, hogy minimalizálja a veszteségeket és hibákat, és ne végezzen olyan munkát, amelyet majd meg kell ismételni; továbbá határidőre befejezett minden feladatot és folyamatot, és jól csinálta meg azokat, garantálva minőségüket. Ez igaz megnyilvánulása volt annak, amikor az ember nem húzza az időt. Mi volt tehát az előfeltétele annak, hogy képes legyen nem húzni az időt? (Meghallotta Isten parancsát.) Igen, ez volt az előfeltétele és kontextusa. Nos, miért volt képes Nóé arra, hogy ne húzza az időt? Egyesek azt mondják, Nóé igazi alávetettséggel rendelkezett. Mivel rendelkezett tehát, ami lehetővé tette számára, hogy ilyen igazi alávetettséget érjen el? (Tekintettel volt Isten szívére.) Így van! Ezt jelenti az, ha valakinek van szíve! Azok az emberek, akiknek van szívük, képesek tekintettel lenni Isten szívére; akiknek nincs szívük, azok üres burkok, bolondok, nem tudják, hogy legyenek tekintettel Isten szívére. Az ő gondolkodásmódjuk ez: „Nem érdekel, mennyire sürgős ez Istennek, úgy teszem majd, ahogy nekem tetszik – az biztos, hogy nem vagyok tétlen vagy lusta.” Ez a fajta hozzáállás, ez a fajta negativitás a proaktivitás teljes hiánya – az ilyen ember nincs tekintettel Isten szívére, és nem is érti, hogyan legyen tekintettel Isten szívére. Ebben az esetben vajon rendelkezik az illető igaz hittel? Biztosan nem. Nóé tekintettel volt Isten szívére, igaz hite volt, és így képes volt teljesíteni Isten megbízatását. Így tehát nem elég, ha egyszerűen elfogadod Isten megbízatását és hajlandó vagy némi erőfeszítést tenni. Tekintettel kell lenned Isten szándékaira is, bele kell adnod mindenedet, és hűnek kell lenned – ez megköveteli, hogy legyen lelkiismereted és értelmed; ez az, amivel az embereknek rendelkezniük kell, és ez az, ami Nóéban megtalálható volt. Mit gondoltok, hány évbe telt volna egy ekkora bárka megépítése abban az időben, ha Nóé húzta volna az időt, nem érzékelte volna a sürgősséget, ha nem zavartatta volna magát, és nem dolgozott volna hatékonyan? Vajon elkészülhetett volna 100 év alatt? (Nem.) Több generáción keresztül kellett volna folyamatosan építeni. Egy olyan masszív szerkezet, mint egy bárka megépítése éveket vett volna igénybe; sőt, az összes élőlény összegyűjtése és gondozása is. Vajon könnyű volt összegyűjteni ezeket a teremtményeket? (Nem.) Nem volt az. Tehát miután meghallotta Isten parancsolatait, és felfogta Isten sürgető szándékát, Nóé érzékelte, hogy ez sem egyszerű, sem könnyű feladat nem lesz. Rájött, hogy mindezt Isten kívánságai szerint kell véghez vinnie, és teljesítenie kell az Isten által neki adott megbízatást, hogy Isten elégedett legyen és megnyugodhasson, hogy Isten munkájának következő lépése zökkenőmentesen folytatódhasson. Ilyen volt Nóé szíve. És milyen szív volt ez? Olyan szív volt, amely tekintettel volt Isten szándékaira. A bárkaépítésben megnyilvánuló viselkedéséből ítélve Nóé egyértelműen olyan ember volt, akinek erős volt a hite, és száz éven keresztül nem kételkedett Isten szavában. Mire támaszkodott? Az Istenbe vetett hitére és az Istennek való alávetettségére támaszkodott. Nóé képes volt teljes mértékben alávetni magát. Miben rejlett az ő teljes alávetettsége? Az odafigyelésében. Nektek ilyen szívetek van? (Nem.) Ti képesek vagytok doktrínákat hirdetni és szlogeneket hangoztatni, de képtelenek vagytok a gyakorlásra, amikor pedig nehézségekkel szembesültök, nem tudjátok megvalósítani Isten parancsolatait. Amikor beszéltek, nagyon világosan beszéltek, de amikor a tényleges tettekről van szó, és nehézségekkel szembesültök, negatívvá váltok, amikor pedig egy kicsit szenvedtek, panaszkodni kezdtek, és egyszerűen fel akarjátok adni. Ha nyolc-tíz évig nem esne nagy eső, negatívvá válnátok és kételkednétek Istenben, és ha további 20 év telne el heves eső nélkül, akkor továbbra is negatívak maradnátok? Nóé több mint 100 évig építette a bárkát, és soha nem vált negatívvá, nem kételkedett Istenben, csak folyamatosan építette a bárkát. Ki lenne még képes erre Nóén kívül? Milyen hiányosságaitok vannak? (Nem rendelkezünk normális emberi mivolttal vagy lelkiismerettel.) Így van. Nem rendelkeztek Nóé jellemével. Hány igazságot értett meg Nóé? Szerintetek több igazságot értett meg, mint ti? Már annyi prédikációt hallottatok. Isten megtestesülésének misztériumai, Isten három szakaszból álló munkájának belső igazsága, Isten irányítási terve; ezek az emberiség számára kifejezett legmagasabb és legmélyebb misztériumok, és mindezeket egyértelművé tették számotokra, tehát hogyan lehetséges, hogy mégsem rendelkeztek Nóé emberi mivoltával, és nem vagytok képesek arra, amire Nóé képes volt? A ti hitetek és emberi mivoltotok sokkal alacsonyabb rendű, mint amivel Nóé rendelkezett! Azt lehet mondani, hogy nincs igaz hitetek, és azzal a minimális lelkiismerettel vagy józan ésszel sem rendelkeztek, aminek az emberi mivoltotok részének kellene lennie. Bár számos prédikációt hallottatok, és a felszínen úgy tűnik, hogy értetek igazságokat, az emberi mivoltotok minősége és a romlott beállítottságotok nem változtatható meg azonnal pusztán azáltal, hogy több prédikációt hallgattok, vagy hogy igazságokat értetek meg. Ezeknek a dolgoknak a felismerése nélkül az emberek úgy érzik, hogy nem állnak sokkal alacsonyabb szinten, mint a régi szentek, és azt gondolják magukban: „Most már mi is elfogadjuk Isten megbízatását, és hallgatjuk Isten szavát, amit a saját szájával mond. Mi is komolyan veszünk minden egyes dolgot, amit Isten kér tőlünk. Mindenki együtt beszélget ezekről a dolgokról, majd megtervezi, megszervezi és végrehajtja a feladatokat. Miben különbözünk mi a régi idők szentjeitől?” Ti most már nagy különbséget láttok, vagy sem? A különbség óriási, főleg a jellem tekintetében. A mai emberek rendkívül romlottak, önzők és aljasok! A kisujjukat sem mozdítják meg, ha nincs belőle hasznuk! Nagyon megterhelő számukra jót cselekedni és jó cselekedeteket előkészíteni! Hajlandók elvégezni egy kötelességet, de nincs akaraterejük, hajlandók szenvedni, de nem bírják elviselni, szeretnének árat fizetni, de nem képesek rá, hajlandók gyakorolni az igazságot, de nem tudják végrehajtani, és szeretnék szeretni Istent, de nem képesek ezt gyakorlatba ültetni. Mondjátok meg Nekem, mennyire hiányos az ilyen emberi mivolt! Mennyi igazságot kell megérteni és birtokolni ahhoz, hogy ezt pótolni lehessen?

Az imént arról beszélgettünk, hogy Nóé figyelembe vette Isten szándékait, ami értékes része volt az ő emberi mivoltának. De van egy másik is – mi az? Isten szavait hallván Nóé tisztában volt egy ténnyel; és azt is tudta, mi Isten terve. A terv nem az volt, hogy építsen egy bárkát pusztán azért, hogy emlékműként szolgáljon, hogy vidámparkot hozzon létre, vagy hogy egy nagy épületet építsen látványosság gyanánt – nem erről volt szó. Abból, amit Isten mondott, egy dologban biztos volt Nóé: Isten irtózik ettől az elvetemült emberiségtől, és úgy határozott, hogy el kell pusztítani őket egy özönvízzel. Azokat pedig, akik életben maradnak, és megélik a következő korszakot, ez a bárka fogja megmenteni az özönvíztől; ez teszi majd lehetővé számukra a túlélést. És mi volt a legfontosabb dolog ebben az ügyben? Az, hogy Isten el fogja pusztítani a világot egy özönvízzel, és azt akarta, hogy Nóé építsen egy bárkát, hogy ő és minden élőlény túlélje, de az emberiség pusztuljon el. Vajon ez nagy dolog volt? Ez nem valami jelentéktelen családi ügy volt, és nem is egy személyt vagy egy törzset érintő kisebb ügy; ez egy nagyszabású művelet volt. Miféle nagyszabású művelet volt ez? Olyan, amely Isten irányítási tervéhez kapcsolódott. Isten valami nagyszabású dolgot készült tenni, valamit, ami az egész emberiséget érintette, és amely az Ő irányításával, az emberiséghez való hozzáállásával és annak sorsával függött össze. Ez volt a harmadik információ, amit megtudott Nóé, amikor Isten rábízta ezt a feladatot. És milyen hozzáállást tanúsított Nóé, amikor meghallotta ezt Isten szavaiból? A hit, a kételkedés vagy a teljes hitetlenség hozzáállását? (A hitét.) Milyen erős volt a hite? És milyen tények bizonyítják azt, hogy hitt ebben? (Miután meghallgatta Isten szavait, elkezdte gyakorlatba ültetni azokat, és megépítette a bárkát úgy, ahogyan Isten mondta, ami azt jelenti, hogy hittel állt hozzá Isten szavaihoz.) Mindabból, ami Nóéban megmutatkozott – az Isten által rábízott feladat elfogadása után a végrehajtás és a megvalósítás színvonalától kezdve egészen addig, amit végül megvalósított – látható, hogy Nóé teljes mértékben hitt minden egyes szóban, amit Isten kimondott. Miért hitt bennük teljes mértékben? Hogy lehet, hogy nem kételkedett? Hogy lehet, hogy nem próbálta meg elemezni, és nem vizsgálta meg ezt a szívében? Mihez kapcsolódik ez? (Az Istenbe vetett hithez.) Így van, ilyen volt Nóé igaz hite Istenben. Ezért Nóé nem egyszerűen csak meghallgatta és elfogadta mindazt, amiről Isten beszélt, és annak minden egyes szavát, hanem valódi tudással és hittel rendelkezett a szíve mélyén. Bár Isten nem közölte vele az összes részletet, például, hogy mikor jön az özönvíz, vagy hány év múlva következik be, milyen mértékű lesz az özönvíz, vagy mi történik majd, miután Isten elpusztítja a világot, Nóé hitte, hogy eddig minden valósággá vált, amit Isten korábban mondott. Nóé nem úgy tekintett Isten szavaira, mint egy történetre, egy mítoszra, egy mondásra vagy egy írásra, hanem a szíve mélyén hitte, és biztos volt benne, hogy Isten meg fogja ezt tenni, és hogy senki sem változtathatja meg azt, aminek véghezvitelét Isten elhatározta. Nóé úgy érezte, hogy az embereknek csak egyféle hozzáállásuk lehet Isten szavaihoz és ahhoz, amit Isten véghez kíván vinni, mégpedig az, hogy elfogadják ezt a tényt, alávetik magukat Isten parancsolatainak, és jól végrehajtják azokat a feladatokat, amelyek végrehajtására Isten kéri őket – ez volt az ő hozzáállása. És éppen Nóé ilyen hozzáállásának – hogy nem elemzett, nem vizsgálódott, nem kételkedett, hanem szíve mélyéből hitt, majd úgy döntött, hogy végrehajtja azt, amit Isten megkövetel, és kiveszi a részét abból, amit Isten el akar érni – pontosan ennek köszönhető az, hogy a bárka megépült, és hogy mindenfajta élőlény begyűjtéséről és túléléséről gondoskodtak. Mi lett volna, ha Nóé kételkedett volna, amikor Isten azt mondta, hogy el fogja pusztítani a világot egy özönvízzel, ha nem merte volna teljes mértékben elhinni, mert nem látta, és nem tudta, mikor fog bekövetkezni, és sok ismeretlen tényező volt? Vajon befolyásolta vagy megváltoztatta volna ez a gondolkodásmódját és a bárka építésével kapcsolatos meggyőződését? (Igen.) Hogyan változtatta volna meg? Építés közben talán spórolt volna az anyagokkal, figyelmen kívül hagyta volna Isten előírásait, vagy nem gyűjtött volna össze mindenféle élőlényt a bárkába, ahogyan Isten kérte. Isten azt mondta, hogy minden élőlényből kell egy hím és egy nőstény, mire Nóé mondhatta volna azt: „Néhány fajból egy nőstény is elég. Némelyiket nem találom, úgyhogy hagyjuk is őket. Ki tudja, mikor érkezik a világot elpusztító özönvíz.” A bárka megépítése és az összes fajta élőlény begyűjtése nagy feladat volt, ami 120 évig tartott. Vajon kitartott volna Nóé ez alatt a 120 év alatt, ha nem lett volna igaz hite Isten szavaiban? Biztos, hogy nem. Ha egy olyan ember szembesülne a külvilág zavaró hatásaival és a családtagjai különböző panaszaival, aki nem hisz abban, hogy Isten szavai tények, annak rendkívül nehéz lenne egy bárka megépítése, főleg ha 120 évig tartana. Legutóbb megkérdeztem tőletek, hogy 120 év hosszú idő-e. Mindannyian azt mondtátok, hogy igen. Megkérdeztem, meddig bírnátok, és mikor végül azt kérdeztem, hogy kibírnátok-e 15 napig, egyikőtök sem mondta, hogy kibírná, és a szívem összeszorult. Sokkal alacsonyabb rendűek vagytok Nóénál. Egyetlen hajszálával sem értek fel, a hitének egytizedével sem rendelkeztek. Milyen szánalmasak vagytok! Egyrészt az emberi mivoltotok és az integritásotok túlságosan alacsony szintű. Másrészt azt lehet mondani, hogy az igazságra való törekvés alapvetően hiányzik belőletek. Emiatt képtelenek vagytok igazán hinni Istenben és valóban alávetni magatokat. Hogyan tudtatok mégis eddig kitartani – miért van az, hogy miközben beszélgetek veletek, ti még mindig itt ültök és hallgattok? Két dolog figyelhető meg bennetek. Egyrészt a legtöbbetek még mindig szeretne jó lenni; nem akartok rossz emberek lenni. A jó úton szeretnétek járni. Van bennetek egy kis elszántság, van bennetek egy kis jóra való törekvés. Ugyanakkor a legtöbben féltek a haláltól. Mennyire féltek a haláltól? Vannak köztetek olyanok, akik a külvilágban a baj legkisebb jelére is extra erőfeszítéseket tesznek a kötelességük végzésére. Amikor lenyugszanak a dolgok, átadják magukat a kényelemnek, és sokkal kevesebb erőfeszítést fektetnek a kötelességük végzésébe; mindig a hús-vér testükre figyelnek. Nóé igaz hitével összehasonlítva van-e igaz hit abban, ami megnyilvánul bennetek? (Nincs.) Szerintem sincs. De még ha van is egy kis hit bennetek, az szánalmasan kicsi, és nem képes kiállni a próbatételeket.

Soha nem alkottam munkarendeket, de gyakran hallottam, hogy ilyen szavakkal vezetik be őket: „Jelenleg komoly zavargások vannak különböző országokban, a világ irányzatai egyre elvetemültebb irányba tartanak, és Isten meg fogja büntetni az emberiséget; ezért megfelelő színvonalon kell végeznünk a kötelességünket úgy, hogy ezt és ezt tesszük, és felajánljuk a hűségünket Istennek.” „Mostanában egyre súlyosabbak a járványok, a környezet egyre kedvezőtlenebb, a katasztrófák egyre komolyabbak, az emberek a betegségek és a halál fenyegetésével szembesülnek, és csak akkor kerülhetjük el a csapásokat, ha hiszünk Istenben, és többet imádkozunk Előtte, mert csak Isten a mi menedékünk. Mivel manapság ilyen körülményekkel és ilyen környezettel szembesülünk, fel kell készülnünk jó cselekedetekkel úgy, hogy ezt és ezt tesszük, és fel kell vérteznünk magunkat az igazsággal is úgy, hogy ezt és ezt csináljuk – ez sürgős.” „Idén különösen súlyos volt a kártevőfertőzés, az emberiség éhínséggel néz szembe, és hamarosan fosztogatással és társadalmi instabilitással fog szembesülni, ezért azoknak, akik hisznek Istenben, gyakran kell Isten elé járulniuk imádkozni és kérni az Ő oltalmát, és folyamatosan normális gyülekezeti életet és normális szellemi életet kell élniük.” És így tovább. Majd a bevezető elhangzása után megkezdődnek a konkrét iránymutatások. Ezek a bevezetők minden alkalommal időszerűek voltak, és meghatározó szerepet játszottak az emberek hitében. Ezért azon gondolkodom, hogy ezek nélkül a bevezetők és megállapítások nélkül vajon nem lennének betartva a munkarendek? Ezek nélkül a bevezetők nélkül a munkarendek nem lennének munkarendek? Nem is lenne értelme kiadni őket? Ezekre a kérdésekre biztosan az a válasz, hogy nem. Most azt szeretném tudni, mi a célja az embereknek az Istenben való hittel? Mi a jelentősége az Istenbe vetett hitüknek? Megértik-e vagy sem azokat a tényeket, amelyeket Isten véghez kíván vinni? Hogyan kellene kezelniük az embereknek Isten szavait? Hogyan kellene kezelniük mindazt, amit a Teremtő kér? Vajon érdemes elgondolkodni ezeken a kérdéseken? Ha az embereket Nóé mércéjével mérnénk, úgy vélem, egyetlen ember sem érdemelné meg a „teremtett lény” megnevezést. Nem lennének méltók arra, hogy Isten elé járuljanak. Ha a mai emberek hitét és alávetettségét az alapján mérnénk, hogy Isten milyen hozzáállást tanúsított Nóé iránt, és milyen mérce szerint választotta ki Nóét, akkor vajon Isten elégedett lenne velük? (Nem.) Nagyon messze vannak tőle! Az emberek mindig azt mondják, hogy hisznek Istenben és imádják Őt, de hogyan nyilvánul meg bennük ez a hit és imádat? Valójában úgy, hogy függnek Istentől, követeléseik vannak Vele szemben, sőt igazából lázadnak is ellene, és megvetést tanúsítanak a megtestesült Isten iránt. Lehet-e mindezt úgy tekinteni, mint az emberiség igazság iránti megvetését és az alapelvek nyílt megsértését? Valójában ez a helyzet – ez a lényege. Minden alkalommal, amikor a munkarendekben ezek a szavak szerepelnek, az emberek „hite” növekszik; minden alkalommal, amikor munkarendeket adnak ki, amikor az emberek felismerik a munkarendek követelményeit és jelentőségét, és képesek megvalósítani azokat, akkor úgy gondolják, hogy megnőtt az alávetettségük szintje, hogy most már képesek alávetni magukat – de vajon valóban rendelkeznek a hittel és az igaz alávetettséggel? És mi is ez az úgynevezett hit és alávetettség, ha Nóé mércéjével mérjük? Valójában ez egyfajta üzleti megállapodás. Hogyan lehetne ezt hitnek és igaz alávetettségnek nevezni? Mit is takar az emberek úgynevezett igaz hite? „Elérkeztek az utolsó napok – remélem, Isten hamarosan cselekszik! Micsoda áldás, hogy itt lehetek, amikor Isten elpusztítja a világot, hogy szerencsém lesz túlélni, és nem fogom elszenvedni a pusztítás csapásait. Isten annyira jó, annyira szereti az embereket, Isten olyan nagyszerű! Annyira felemelte az embert, Isten valóban Isten, csak Isten képes ilyen dolgokra.” És az úgynevezett igaz alávetettségük? „Minden, amit Isten mond, helyes. Tegyél meg mindent, amit kér; ha nem, maga alá temetnek a katasztrófák, véged lesz, és senki sem fog tudni megmenteni.” Az ő hitük nem igaz hit, az alávetettségük pedig nem igaz alávetettség – ezek puszta hazugságok.

Manapság gyakorlatilag mindenki ismeri Nóé bárkaépítésének történetét, igaz? De hány ember van tisztában a mögöttes történettel? Hány ember érti meg Nóé igaz hitét és alávetettségét? És ki van tisztában – és törődik – azzal, hogy Isten hogyan értékelte Nóét? Senki sem fordít erre figyelmet. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy az emberek nem törekednek az igazságra, és nem szeretik a pozitív dolgokat. Legutóbb, miután átbeszéltük e két alak történetét, volt valaki, aki újra elolvasta a történetek részleteit a Bibliában? Meghatódtatok, amikor hallottátok Nóé, Ábrahám és Jób történetét? (Igen.) Irigylitek ezt a három embert? (Igen.) Szeretnétek olyanok lenni, mint ők? (Igen.) Tehát folytattatok részletekbe menő beszélgetést a történeteikről, a viselkedésük lényegéről, az Isten iránti hozzáállásukról, a hitükről és az alávetettségükről? Hol kezdjék el azok, akik olyanok szeretnének lenni, mint ezek az emberek? Régen olvastam először Jób történetét, és akkor már Nóé és Ábrahám történeteiről is rendelkeztem némi megértéssel. Minden alkalommal, amikor elolvasom, és átgondolom a szívemben, mi nyilvánult meg ebben a három férfiban, mit mondott nekik Isten, és mit tett velük, és melyikük milyen hozzáállást tanúsított, úgy érzem, hogy könnyekre fakadok – meghatódom. Titeket mi hatott meg ezeket a történeteket olvasva? (Isten közlését meghallgatva végre megértettem, hogy amikor Jób átélte a próbatételeit, azt hitte, hogy Isten szenved érte, és mivel nem akarta, hogy Isten szenvedjen, megátkozta azt a napot, amikor megszületett. Minden alkalommal, amikor ezt olvastam, úgy éreztem, hogy Jób valóban figyelembe vette Isten szándékait, és nagyon meghatódtam.) Mi más? (Nóé rengeteg nehézségen ment keresztül a bárka építése során, mégis képes volt figyelembe venni Isten szándékait. Ábrahámnak 100 éves korában született gyermeke, és a szíve megtelt örömmel, de amikor Isten megkérte, hogy ajánlja fel a gyermekét, képes volt engedelmeskedni és alávetni magát, mi azonban nem tudnánk ezt megtenni. Nem rendelkezünk Nóé vagy Ábrahám emberi mivoltával, lelkiismeretével és józan eszével. A történeteik olvasásakor csodálat tölt el, és példaképként szolgálnak számunkra.) (A legutóbbi beszélgetés során említetted, hogy Nóé képes volt 120 éven keresztül kitartani a bárka építése során, és hogy tökéletesen teljesítette Isten parancsolatait, és megfelelt Isten elvárásainak. Ha ezt összehasonlítom a kötelességemhez való saját hozzáállásommal, akkor látom, hogy egyáltalán nincs bennem kitartás. Ez bűntudatot ébreszt bennem, és egyben meg is hat.) Mindannyian meghatódtatok, ugye? (Igen.) Erről a témáról egyelőre nem fogunk beszélgetni; minderről majd akkor beszélgetünk, miután befejeztük Nóé és Ábrahám történeteit. Elmondom nektek, hogy Engem mely részek hatottak meg, és megnézzük, hogy ugyanazok hatottak-e meg titeket is.

Az imént beszélgettünk Nóé Istenbe vetett igaz hitéről. A bárkaépítéssel kapcsolatos tények elegendők ahhoz, hogy lássuk az ő igaz hitét. Nóé igaz hite megmutatkozik minden cselekedetében, minden gondolatában és a hozzáállásában is, amellyel Isten parancsolataihoz viszonyult. Ez meggyőzően mutatja Nóé igaz hitét Istenben – egy minden kétséget kizáró, hamisságtól mentes hitet. Függetlenül attól, hogy amit Isten kért tőle, az összhangban volt-e a saját elképzeléseivel, hogy beleillett-e az életével kapcsolatos terveibe, hogy mennyire ütközött az életében lévő dolgokkal, és még inkább attól, hogy mennyire nehéz feladat volt ez, Nóénak csak egyetlen hozzáállása volt: elfogadás, alávetettség és végrehajtás. Végső soron a tények azt mutatják, hogy a Nóé által épített bárka az összes élőlényfajt és Nóé családját is megmentette. Amikor Isten elhozta az özönvizet és elkezdte elpusztítani az emberiséget, a bárka a vízen úszva megóvta Nóé családját és a különféle élőlényeket. Isten negyven napig tartó nagy özönvízzel pusztította el a földet, és csak Nóé nyolcfős családja és a bárkába beszállt különféle élőlények maradtak életben, minden más ember és élőlény elpusztult. Mi derül ki ezekből a tényekből? Mivel Nóé igaz hittel rendelkezett, és valóban alávetette magát Istennek – az Istennel való igaz együttműködésének köszönhetően –, minden teljesült, amit Isten tenni akart; minden megvalósult. Isten ezt értékelte Nóéban, és Nóé nem okozott csalódást Istennek; teljesítette azt a fontos megbízatást, amelyet Isten adott neki, és véghezvitte mindazt, amit Isten rábízott. Nóé egyrészt Isten parancsolatai miatt volt képes teljesíteni Isten megbízatását, másrészt az is sokat számított, hogy Nóé igaz hittel rendelkezett, és teljes mértékben alávetette magát Istennek. Pontosan e két legértékesebb tulajdonsága miatt szerette meg Isten Nóét; és Isten pontosan azért látta úgy, hogy Nóé az, akinek meg kell maradnia, és hogy ő olyasvalaki, aki méltó a túlélésre, mert Nóé igaz hittel rendelkezett, és teljes mértékben alávetette magát. Nóén kívül mindenki mástól irtózott Isten, ami azt jelenti, hogy mindannyian méltatlanok voltak arra, hogy Isten teremtésében éljenek. Mit kell látnunk Nóé bárkaépítésének történetéből? Egyrészt láttuk Nóé nemes jellemét; Nóé rendelkezett lelkiismerettel és józan ésszel. Másrészt láttuk Nóé igaz hitét, és hogy valóban alávetette magát Istennek. Mindez példaértékű. Pontosan az Isten megbízatása iránti hite és alávetettsége miatt vált Nóé szeretetre méltóvá Isten szemében, egy olyan teremtett lénnyé, akit szeretett Isten – ez egy szerencsés és áldott dolog volt. Csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy Isten ábrázatának fényében éljenek; Isten szemében csak ők alkalmasak az életre. Emberek, akik alkalmasak az életre – kiket jelent ez? Azokat, akik méltók arra, hogy élvezzék mindazt, amit élvezni lehet, amit Isten az emberiségnek ajándékozott, akik méltók arra, hogy Isten ábrázatának fényében éljenek, és hogy részesüljenek Isten áldásaiból és ígéreteiből; az ilyen embereket szereti Isten, ők igazi teremtett emberi lények, és ők azok, akiket meg akar nyerni Isten.