III. Annak leleplezése, hogy a mai emberek hogyan bánnak Isten szavaival

Milyen témában meséltem nektek történeteket az imént? (Az Istenhez való hozzáállásról, valamint arról, hogyan engedelmeskedhetünk Isten szavának, és hogyan vethetjük alá magunkat különböző helyzetekben.) Mi a fő dolog, amit megérthettetek abból, hogy elmeséltem ezt a két történetet? (Az engedelmesség és alávetettség, valamint hogy Isten szava követelményeinek megfelelően cselekedjünk.) Fontos, hogy megtanuljunk engedelmeskedni, és hogy gyakoroljuk az Isten szavainak való engedelmeskedést. Azt mondod, hogy Isten követője vagy, hogy teremtett lény vagy, és hogy emberi lény vagy Isten szemében. A megélésedben és a megnyilvánulásodban azonban nincs nyoma annak az alávetettségnek vagy gyakorlásnak, ami az után következik, hogy meghallod Isten szavait. Tehát kérdőjeleket kellene tenni az olyan kifejezések mögé, mint a „teremtett lény”, az „olyasvalaki, aki követi Istent” és az „emberi lény Isten szemében”, amikor rólad van szó? És ilyen kérdőjelek mellett mennyire reménykedsz az üdvösségben? Kérdéses, az esélyek csekélyek, és te magad sem mered ezt kijelenteni. Korábban két klasszikus történetet meséltem arról, hogyan kell engedelmeskedni Isten szavainak. Bárki, aki olvasta a Bibliát, és hosszú évek óta követi Istent, ismeri ezeket a történeteket. Ám ezekből a történetekből senki sem fogta fel az egyik legfontosabb igazságot: az Isten szavainak való engedelmeskedést. Most, hogy hallottunk történeteket arról, hogyan kell engedelmeskedni Isten szavainak, nézzünk olyan történeteket, amelyek az Isten szavainak való engedetlenségről szólnak. Mivel az Isten szavainak való engedetlenséget említettem, ezek a történetek a napjaink embereiről szólnak. Lehet, hogy kellemetlen lesz hallani egyes dolgokat, amiket mondok, és azok sérthetik a büszkeségeteket és az önbecsüléseteket, és megmutatják majd, hogy hiányzik belőletek a tisztesség és a méltóság.

Megkértem néhány embert, hogy ültessenek be zöldségekkel egy földterületet. Ezt azért tettem, hogy a kötelességüket végzőknek legyen némi bioélelmiszerük, és ne kelljen növényvédő szerekkel kezelt, egészségtelen zöldségeket venniük. Ez jó dolog, nem igaz? Egyrészről mindenki együtt él, mint egy nagy család, és mindenki képes együtt hinni Istenben, távol tartva magát a társadalom irányzataitól és viszályaitól. Egy ilyen környezet megteremtése lehetővé teszi, hogy mindenki megnyugodjon, és jól végezze a kötelességét. Ez a kisebb léptékű perspektíva. Nagyobb perspektívából nézve pedig a zöldségek ültetése azért, hogy azokat fogyaszthassák a kötelességüket végzők, és szerepet vállalni Isten evangéliumának terjesztésében, szintén helyénvaló. Amikor azt mondom, hogy „ültessetek zöldségeket azok számára, akik a kötelességüket végzik a környéken”, akkor azt könnyű megérteni, nem igaz? Amikor megkértem erre egy adott személyt, ő megértette, és ültetett néhány gyakran fogyasztott zöldséget. Egy olyan dolog, mint a zöldségültetés, szerintem egyszerű feladat. Minden átlagember meg tudja csinálni. Nem olyan nehéz, mint az evangélium hirdetése vagy a különböző gyülekezeti munkák. Ezért nem fordítottam rá túl nagy figyelmet. Valamivel később elmentem oda, és láttam, hogy mindannyian a saját maguk által ültetett zöldségeket eszik, és hallottam, hogy néha maradt is belőlük, amit a csirkékkel etettek meg. Megkérdeztem: „Elültettétek ezeket a zöldségeket, és jó termést hoztak. Küldtetek-e belőle valamennyit a gyülekezeteknek is? Ettek-e más gyülekezetek tagjai az általunk termesztett zöldségekből?” Néhányan azt mondták, hogy nem tudják. Mások azt mondták, hogy más helyeken az emberek megvették maguknak a zöldségeket, és nem az itt termesztetteket ették. Mindenki mást mondott. Senki sem törődött ezzel: amíg nekik volt mit enniük, úgy érezték, hogy ez nem probléma. Hát nem visszataszító ez? Ezután azt mondtam az illetékesnek: „Teljesen észszerű, hogy azt eszitek, amit megtermeltetek, de másoknak is kell enniük. Szerinted helyes-e az, hogy ennyi zöldséget ültettetek, és nem tudjátok mind megenni, miközben más helyeken még mindig meg kell venniük maguknak a zöldségeket? Nem mondtam el neked, hogy ezeket a zöldségeket nemcsak azért ültettétek, hogy ti megegyétek, és küldenetek kell belőlük a közeli gyülekezeteknek is?” Szerintetek folyamatosan meg kellene mondanom nekik, hogy mit tegyenek, és egyértelmű szabályokat kellene alkotnom egy ilyen apróság esetén is? Össze kellett volna hívnom mindenkit egy nagy gyűlésre, és prédikációt tartani? (Nem.) Szerintem sem. Lehetséges, hogy az emberekből hiányzik ez az apró figyelmesség? Ha így lenne, akkor nem is lennének emberi lények. Ezért újra elmondtam az illetékeseknek: „Sürgősen küldj belőlük a többi gyülekezetnek! Menj, és csináld!” „Rendben”, mondta, „majd meglátom”. Ez volt a hozzáállása. Nem sokkal később ismét elmentem oda, és láttam egy nagy területet tele zöldségekkel, mindenféle fajtából. Megkérdeztem azokat, akik ültették őket, hogy jó termésük volt-e. Azt mondták, hogy annyi volt, hogy nem tudták mind megenni, és néhány meg is rohadt. Újra megkérdeztem, hogy küldtek-e belőlük a közeli gyülekezeteknek. Azt mondták, hogy nem tudják, nem biztosak benne. Mindezt nagyon bizonytalanul és felületes stílusban mondták. Nyilvánvaló volt, hogy senki sem vette komolyan ezt az ügyet. Amíg nekik volt mit enniük, nem törődtek senki mással. Ismét felkerestem az illetékes személyt. Megkérdeztem tőle, hogy küldtek-e a zöldségekből. Azt mondta, hogy küldtek. Megkérdeztem, hogyan ment a szállítás. Azt mondta, hogy kiszállították. Na most ez nem hangzik úgy számotokra, mintha lenne valami probléma? Ezeknek az embereknek a hozzáállása nem volt megfelelő. Nem volt hűséges és felelősségteljes a hozzáállásuk, amikor a kötelességüket végezték, ami visszataszító – de ami ezután következett, az még visszataszítóbb volt. Később megkérdeztem a környező gyülekezetek testvéreit, hogy kaptak-e zöldségszállítmányokat. „Kaptunk – válaszolták –, de rosszabb állapotban voltak, mint azok a zöldségek, amik a földön hevernek egy piacon. Csak rothadt levelek, homok és föld keveréke volt. Ehetetlenek voltak.” Milyen érzés számotokra ezt hallani? Van-e harag a szívetekben? Dühösek vagytok? (Igen.) És ha mindannyian dühösek vagytok, szerintetek én nem gerjedtem haragra? Kényszeredetten küldtek néhány zöldséget, de rossz munkát végeztek. Ki volt az oka ennek a gyenge teljesítménynek? Volt ott egy gonosz ember, aki megakadályozta a zöldségek elküldését. Mit mondott, miután elrendeltem, hogy szállítsák ki a zöldségeket? „Mivel azt mondtad, hogy tegyem ezt, összeszedek néhány rothadt levelet és zöldséget, amit nem akarunk megenni, és elküldöm nekik. Ez is szállításnak számít, nem?” Miután megtudtam ezt, elrendeltem, hogy dobják ki ezt a démoni selejtet. Milyen hely volt ez, hogy egy ilyen alak zsarnokoskodni mert? Ez Isten háza. Ez nem a társadalom, és nem egy szabad piac. Ha te törsz-zúzol és zsarnokoskodsz itt, akkor nem látunk szívesen, és nem bírom elviselni a jelenlétedet, szóval fogd magad, és tűnj el! Menj minél messzebbre tőlem, menj vissza oda, ahonnan jöttél! Szerintetek helyesen kezeltem ezt a helyzetet? (Igen.) Miért? (Az ilyen emberből túlságosan hiányzik az emberi mivolt.) Akkor miért nem lettek elküldve azok az emberek, akikből hiányzik az emberi mivolt? Néhány embernek nincs lelkiismerete vagy józan esze, nem törekszik az igazságra, de nem tesz gonosz dolgokat, nem zavarja meg a gyülekezeti munkát, és nem befolyásolja mások kötelességvégzését vagy a gyülekezet életét. Egy ilyen embert egy ideig meg kell tartani, hogy szolgálatot tegyen, és amikor gonoszságot követ el, és bomlasztást és zavart okoz, még nem lesz késő eltávolítani őt. Szóval miért kellett kidobnom ezt a selejtet? Ő zsarnokként akart viselkedni, és irányítani akart Isten házában. Hatással volt a testvérek normális életére, és befolyásolta Isten házának munkáját. Néhányan azt mondták, hogy túl önző és lusta volt, és felületesen végezte a kötelességét. Valóban így volt? Ő szembe akart helyezkedni az összes testvérrel, azokkal, akik a kötelességüket végezték és Istennel is. El akarta foglalni Isten házát. Ő akarta irányítani Isten házát. Ha irányítani akart, akkor valami jót kellett volna tennie. De nem tett semmi jót. Minden cselekedete sértette Isten házának érdekeit, és ártott Isten választott népének. Ti el tudnátok viselni egy ilyen embert? (Nem.) És ha ti sem tudnátok elviselni, gondoljátok, hogy én el tudtam volna? Még ma is vannak olyanok, akik elégedetlenek azzal, hogy a gonosz embert eltávolították. Nem látnak át rajta, és a gondolataikban még mindig ellenkeznek velem. Még ma is vannak olyanok, akik, ha szóba kerül ez az ember, úgy gondolják, hogy nem kezeltem megfelelően ezt az ügyet, és úgy vélik, hogy Isten háza nem igazságos. Miféle banda ez? Tudjátok, hogyan szedte le ez az ember az általuk termesztett bordáskelt? Normális esetben az egész szárat kihúzod, hogy megedd, ugye? Van valaki, aki csak a leveleket tépi le? (Nincs.) Nos, ez a különös alak nem engedte másoknak, hogy kihúzzák az egész növényt a száránál fogva; azt mondta nekik, hogy csak a leveleket tépjék le. Ez volt az első alkalom, hogy ilyesmivel találkoztam. Szerintetek miért tette ezt? Miért nem engedte másoknak, hogy kihúzzák az egész növényt? Azért, mert ha az egész növényt kihúzták volna, akkor a föld üresen maradt volna, és újra fel kellett volna ásni, majd beültetni. Hogy megkímélje magát a fáradságtól, arra kérte az embereket, hogy csak a leveleket tépjék le. Amikor elmondta ezt az embereknek, senki sem mert vele ellenkezni. Olyanok voltak, mint a rabszolgái – mindent megtettek, amit mondott. Ő irányította ott a dolgokat. Szerintetek elfogadható lett volna, ha nem szabadulok meg tőle? (Nem.) Ha egy ilyen embernek megengedtem volna, hogy maradjon, az egy csapás lett volna. Ha ő időnként tesz valami jót, az azért van, mert az nem érinti a saját érdekeit. Nézzük meg közelebbről mindazt, amit tesz: nincs egyetlen dolog sem, ami ne zavarná és károsítaná mások érdekeit, nincs semmi, ami ne sértené Isten házának érdekeit. Ez az ember egy született démon. Szemben áll Istennel, és ő egy antikrisztus. Megengedhető-e, hogy egy ilyen személy Isten házában maradjon? Megérdemli-e, hogy kötelességet végezhessen? (Nem.) És mégis, néhányan megpróbálnak megvédeni egy ilyen embert. Mennyire zavarodottak ők? Hát nem visszataszító ez? Azt akarod megmutatni, hogy van benned szeretet? Ha van benned szeretet, akkor gondoskodj róla; ha van benned szeretet, akkor hagyd, hogy ártson neked – de ne hagyd, hogy megsértse Isten házának érdekeit! Ha van benned szeretet, akkor amikor eltakarítjuk, menj vele – mit keresel még mindig itt? Engedelmesek-e, és alávetik-e magukat ezek az emberek? (Nem.) Ez egy született démoni banda. Az az ember engedetlen volt mindennel szemben, amit mondtam. Ha Én nyugatot mondtam, ő kelet felé ment, és ha Én keletet mondtam, ő nyugatra indult. Ragaszkodott ahhoz, hogy mindenben szembeszegüljön Velem. Miért volt neki olyan nehéz, hogy egy kicsit engedelmeskedjen Nekem? Az, hogy megkértem, küldjön zöldséget a többi testvérnek, azt jelentette volna, hogy megfosztom a saját adagjától? Megfosztottam őt attól a jogától, hogy megegye ezeket a zöldségeket? (Nem.) Akkor miért nem küldött el belőlük? Nem neki kellett volna elcipelnie, semmi erőfeszítésébe sem került volna. De nemcsak, hogy nem adott másoknak a jó zöldségekből, hanem a rothadtakat küldte el nekik. Mennyire gonosznak kell lennie ahhoz, hogy ilyet tegyen? Lehet-e őt embernek nevezni? Azt mondtam neki, hogy zöldségeket küldjön, ne szemetet. Egy ennyire egyszerű, egy ennyire könnyű dolgot kértem tőle. Elég lett volna a karját megmozdítania, de még erre sem volt képes. Lehet-e őt embernek nevezni? Ha még egy ilyen dolog is meghaladja a képességeidet, hogyan várható el, hogy alávesd magad Istennek? Dacolsz, ellenállsz, és mégis megpróbálsz potyázni Isten házában. Megtörténhet ez valaha is? Még ma is vannak olyanok, akik nem felejtették el: „Egyszer megsértetted az érzéseinket. Egyszer kirúgtál közülünk többeket, de mi nem értettünk ezzel egyet; mi azt akartuk, hogy maradjanak, de te nem adtál nekik esélyt. Te egy igazságos isten vagy?” Szerintetek mondanák-e valaha a démonok, hogy Isten igazságos? (Sohasem.) A szájukkal esetleg mondhatják, hogy Isten igazságos, de amikor Isten cselekszik, azzal ellenkeznek; képtelenek rávenni magukat arra, hogy dicsérjék Isten igazságosságát. Ők démonok és képmutatók.

Mit mutat meg még egy olyan apróság is, mint a zöldségszállítás? Könnyű-e az emberek számára alávetni magukat Istennek, és engedelmeskedni Isten szavainak? (Nem.) Az emberek Isten által adott ételt esznek, Isten által biztosított házakban élnek, és Isten által biztosított dolgokat használnak, de amikor Isten megkéri őket, hogy osszák meg a felesleges zöldségeiket másokkal, vajon engedelmeskednek? Termékeny táptalajra találnak-e bennük ezek a szavak? Az emberekben igen. Bennük szárba szökkenhetnek. De a démonokban, a Sátánokban és az antikrisztusokban soha nem találnak táptalajra. Az a személy így gondolkodott: „Ha elküldöm ezeket a zöldségeket, vajon emlékezni fog valaki erre a jótettemre? Ha mások megeszik ezeket a zöldségeket, és azt mondják, hogy ez Isten kegyelme, hogy engem Isten kért erre, és mindannyian Istennek adnak hálát, akkor ki fogja nekem megköszönni? Én vagyok a hős a háttérben, az én fáradozásom áll emögött. Én ültettem el a zöldségeket. Nekem kellene megköszönni. Ha pedig nem nekem adtok hálát, és ha nem tudjátok, hogy én voltam, akkor ne is álmodjatok róla, hogy megehetitek az általam termesztett zöldségeket!” Hát nem így gondolkodott? Ez pedig nem gonoszság? De, nagyon nagy gonoszság! Hogyan is gyakorolhatná egy gonosz ember az igazságot, és hogyan is engedelmeskedhetne Isten szavainak? Ez az ember démonnak és Sátánnak született. Szemben áll Istennel, ellenáll az igazságnak, és megveti azt. Képtelen engedelmeskedni Isten szavainak, de vajon szüksége van-e neki arra, hogy engedelmeskedjen nekik? Nincs. Hogyan kellene tehát kezelni egy ilyen ügyet? Ki kell rúgni, és keresni a helyére egy olyasvalakit, aki képes engedelmeskedni. Ennyi. Ez ilyen egyszerű. Helyes így eljárni, vagy sem? (Igen, helyes.) Én is így gondolom. Ha nem távozik, gondot fog okozni, és ártani fog mindenki másnak. Egyesek azt kérdezik: „Azért vagy elégedetlen, mert a Te szavaidnak nem engedelmeskedett? Csak annyit tett, hogy nem engedelmeskedett Neked – ennyire súlyos hiba volt ez? Te elküldted őt egy ilyen jelentéktelen dolog miatt, de igazából nem tett semmi rosszat. Csak elküldött néhány rothadt zöldséget, és volt pár alkalom, amikor nem küldött semmit, és nem engedelmeskedett Neked. Ez csak egy apróság, nem igaz?” Valóban így van? (Nem.) Tehát szerintetek én hogyan látom ezt? Még akkor sem tudott engedelmeskedni, amikor egy ilyen jelentéktelen dologról volt szó, és megpróbálta észszerűtlenül akadályozni a dolgokat. Ez Isten háza, itt semmi sem volt az övé. Egyetlen itteni fűszál, fa, domb vagy felszíni víz felett sem volt hatalma rendelkezni vagy dönteni. Próbált döntéseket hozni, és próbálta észszerűtlen módon akadályozni a dolgokat. Mi volt ő? Semmijét sem vették volna el vagy használtak volna fel, és semmi olyat nem szállítottak volna el, ami az övé volt; mindössze annyit kértek tőle, hogy mozdítsa meg a karját, és teljesítse a tőle elvárt feladatokat, de még erre sem volt képes. Mivel képtelen volt erre, nem ismertem őt el hívőként, és távoznia kellett Isten házából, el kellett takarítani! Észszerű cselekedet volt-e ez tőlem? (Igen.) Ezek Isten házának adminisztratív rendeletei. Ha találkoznék egy ilyen gonoszságokat elkövető, gonosz emberrel, és nem takarítanám el, ha nem fejeznék ki semmilyen hozzáállást felé, akkor szerintetek az hány emberre lenne ártalmas? Nem taszítaná ez zűrzavarba Isten házát? És nem válnának üres szavakká Isten házának adminisztratív rendeletei? Mit is írnak elő Isten házának adminisztratív rendeletei az ilyen antikrisztusokkal és engedetlen, gonosz démonokkal kapcsolatban, akik zavart okoznak, észszerűtlenül akadályozzák a dolgokat, és szégyentelenül viselkednek? El kell takarítani, és ki kell zárni őket Isten házából. Ki kell takarítani őket a testvérek soraiból. Rájuk nem lehet úgy tekinteni, mint akik tagjai Isten házának. Mit gondoltok arról, hogy így kezelem őket? Amint kitakarítjuk az ilyen embereket, minden munka zökkenőmentesen halad majd tovább. A démonok és a Sátánok még egy olyan jelentéktelen dolgot is megpróbálnak kihasználni, mint a zöldségevés. Még ebben is próbálnak ők dönteni, és azt tenni, amit akarnak. Mindaz, amiről beszéltünk egy jelentéktelen dolog, de ennek ellenére érinti a leglényegesebb igazságot. A leglényegesebb igazság az Isten szavainak való engedelmesség. Milyen a beállítottsága azoknak, akik még erre sem képesek? Rendelkeznek-e a normális emberek lelkiismeretével és józan eszével? Egyáltalán nem. Ezek olyan emberek, akikből hiányzik az emberi mivolt.

Az embereknek a zöldségeken kívül húst és tojást is kell fogyasztaniuk a mindennapjaik során. Ezért megkértem néhány embert, hogy tartsanak néhány csirkét, és etessék őket magokkal, zöldségekkel és hasonlókkal. Tartsák őket szabadon. Így jobb minőségű tojásokat tojnának, mint amilyeneket a piacon árulnak. Maga a csirkehús is bio lenne – legalább is nem lenne benne hormon – és a fogyasztása nem ártana az embereknek. Lehet, hogy a csirkék nem tojnak sok tojást, vagy nem adnak sok húst, de a minőség garantált lenne. Értitek, mire gondolok ezzel? (Igen.) Akkor mondjátok meg nekem, mennyi információt tartalmazott az, amit most mondtam? Először is, ha ilyen módon tartanánk csirkéket, akkor lenne egy kevés biotojásunk, amit megehetnénk. Függetlenül attól, hogy mennyit ehetnénk, legalább nem kellene antibiotikumokat tartalmazó tojásokat ennünk. Ez volt az elvárás a tojásokkal kapcsolatban. Másodszor, a hússal szembeni elvárás pedig az volt, hogy ne tartalmazzon hormonokat, így az emberek nyugodtan fogyaszthatnák. Túl nagy kérés volt valamelyik? (Nem.) Az általam megfogalmazott kérések nemhogy nem voltak túlzóak, de még praktikusak is voltak, nem igaz? (Igen.) Később megvették a csibéket, és elkezdték őket etetni. Amikor elkezdtek tojni, megettük a tojásokat. Volt azonban egy enyhe antibiotikum-ízük, olyan, mint a bolti tojásoknak. Elgondolkodtam: vajon antibiotikumot tartalmazó takarmányt adtak nekik? Később megkérdeztem a csirkéket gondozó embereket, hogy milyen takarmányt kaptak a csirkék, és azt mondták, hogy csontport. „Nem kell, hogy korán tojjanak ezek a csirkék. Etessétek őket normális, bio, szabad tartású módszerekkel. Hadd tojjanak természetesen” – mondtam. „Nem azért tartjuk őket, hogy sok tojást tojjanak, hanem csak azért, hogy biotojást ehessünk. Csak ennyire van szükségünk.” Mit értettem ez alatt, amikor ezt mondtam? Azt mondtam, hogy ne etessék a csirkéket semmivel, ami antibiotikumokat, hormonokat és hasonlókat tartalmaz. Más takarmánnyal kellett volna etetni a csirkéket, mint amit máshol kaptak. Máshol a csirkék mindössze három hónap alatt teljesen kifejlődnek, mindennap tojnak, és tojógépként használják őket egészen a levágásukig. Így vajon jó tojásokat lehet előállítani? És ízletes lesz a húsuk? (Nem.) Azt kértem, hogy a csirkéket tartsák szabadon, hadd csipegessenek a szabadban, hadd egyenek rovarokat és gyomokat, majd kapjanak gabonaféléket, magokat és hasonlókat. Bár így kevesebb tojás lenne, de a minőségük jobb lenne. Ez jó lenne a csirkéknek és az embereknek is. Könnyen megvalósítható dolgot kértem? (Igen.) És könnyen érthető volt? Nehéz lett volna engedelmeskedni annak, amit mondtam? (Könnyen érthető volt. Nem volt nehéz.) Nem éreztem, hogy bármilyen nehézség lett volna benne. Könnyű volt. Nem támasztottam elvárásokat a tojások mennyiségével kapcsolatban, csak a minőségükre vonatkozóan. A normális ésszel és normális gondolkodásmóddal rendelkező emberek azonnal megértették volna ezt. Egyszerűnek és megvalósíthatónak találták volna, majd egy kis idő múltán végre is hajtották volna. Ezt hívják engedelmességnek. Vajon ezt csinálták a csirkéket nevelő emberek? Képesek voltak erre? Ha képesek lennének erre, az azt jelentené, hogy rendelkeznek a normális emberi mivoltú személyek józan eszével. Ha nem lennének képesek rá, az azt jelentené, hogy valami baj van. Nem sokkal azután, hogy ezt elmondtam, hidegre fordult az idő. A természet rendes törvényei alapján ez azt eredményezte volna, hogy a csirkék nem tojnak. Történt azonban valami nagyon árulkodó dolog: amikor hidegebb lett, a csirkék nem kevesebb tojást tojtak, hanem többet. Mindennap tudtunk tojást enni, de a sárgája már nem volt olyan sárga, mint korábban, a fehérje pedig egyre keményebb lett. A tojások egyre kevésbé voltak ízletesek. Mi történt? Azt mondtam: „Mi folyik itt? Már így is elég nehéz ezeknek a csirkéknek átvészelni a telet, miért próbáljátok arra kényszeríteni őket, hogy tojjanak az embereknek ilyenkor? Ez elég kegyetlen dolog!” Amikor később megkérdeztem, kiderült, hogy a csirkék továbbra is máshol vásárolt takarmányt kapnak, amely garantálja, hogy tojjanak függetlenül attól, hogy tavasz, nyár, ősz vagy tél van. „Normális esetben nem tojnak a csirkék ebben az évszakban. Megvagyunk tojás nélkül is. Csak vigyázzatok rájuk. Tavasszal újra tojni fognak, és azok jó minőségű tojások lesznek” – mondtam. „Ne légy falánk! Nem kértem tőled, hogy folyamatosan tojjanak a csirkék, és azt sem, hogy legyen tojás télen is. Mivel nem kértem ezeket tőled, miért azt a tápot adod nekik még mindig, amit vettél? Megtiltom, hogy újra azzal etesd őket.” Világosan fejeztem ki magam? Először is, nem követeltem meg, hogy mindenképpen legyen tojás, függetlenül az évszaktól. Másodszor, elmondtam nekik, hogy ne adják a csirkéknek azt a takarmányt, ne gyorsítsák fel a tojásrakási folyamatot. Nehéz volt teljesíteni ezt az apró kis kérést? (Nem.) De az eredmény az lett, hogy egy kis idő múlva ismét olyan tojást ettem, amit a csirkéink tojtak. Azt mondtam magamban: Milyen zavarodottak ezek. Hogy lehet, hogy nem engedelmeskedtek annak, amit mondtam? A csirkék továbbra is tojtak, tehát biztosan nem változtattak a takarmányon – ez volt a helyzet.

Mit ismertek fel abban, ami a csirketartással kapcsolatban történt? (Azt, hogy az emberek nem vetik alá magukat Isten szavainak, illetve nem engedelmeskednek nekik.) Egyesek azt mondták: „Az isten szavainak való engedelmesség azt jelenti, hogy követjük isten akaratát. Akkor kell engedelmeskednünk, amikor nagy és magasztos dolgokról van szó, mert ezek érintik isten akaratát, isten munkájának végrehajtását és a fő művét. Mindaz, amiről beszéltél az élet apró, mindennapos dolgaihoz kapcsolódik, aminek semmi köze sincs isten akaratának követéséhez – tehát nem kell azt tennünk, amit mondasz. Amiről beszélsz, nem kapcsolódik a kötelességünkhöz, sem ahhoz, hogy alávetjük-e magunkat isten szavainak és engedelmeskedünk-e azoknak. Ezért jogosan állunk ellen neked, és eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk-e vagy sem. Ráadásul mit tudsz te a normális emberi életről, a családi ügyekről? Nem érted őket, így nincs jogod beszélni róluk. Ne beszélj butaságokat nekünk – nem kell engedelmeskednünk neked ebben.” Hát nem így gondolkodtak? És vajon helyes volt így gondolkodni? (Nem.) Hol volt a hiba? (Isten akaratának követésében nincs különbség nagy és kis dolgok között. Amíg Isten szavairól van szó, az embereknek engedelmeskedniük kell, alá kell vetniük magukat, és gyakorlatba kell ültetniük azokat.) Egyesek azt mondták: „Engedelmeskedem isten azon szavainak, amelyek az igazságra vonatkoznak. Nem kell engedelmeskednem viszont azoknak, amelyek nem az igazságról szólnak. Csak az igazságnak engedelmeskedem. »Isten útjának követése« azt jelenti, hogy isten azon szavait követem, azoknak engedelmeskedem és vetem alá magam, amelyek az igazságot jelentik. Az emberek életére vonatkozó szavak, és amelyek nem kapcsolódnak az igazsághoz, figyelmen kívül hagyhatók.” Helyes ez a felfogás? (Nem.) Hogyan tekintetek ti az igazságra és Isten szavaira? Hát nem tettek ők különbséget Isten szavai és az igazság között? Hát nem tették ezzel az igazságot üres kirakattá? Hát nem tekintették az igazságot nagyon is üresnek? Isten teremtette a mindenséget, a fák leveleinek formáját és színét, a virágok formáját és színét, minden dolog létezését és szaporodását – kapcsolódnak-e ezek bárhogyan az igazsághoz? Van-e ezeknek bármi közük az emberi üdvösséghez? Van-e kapcsolat az emberi test felépítése és az igazság között? Egyik sem kapcsolódik az igazsághoz, de mindez Istentől származik. Ha egyik sem kapcsolódik az igazsághoz, akkor megteheted, hogy nem ismered el a helyességüket? Tagadhatod-e a helyességüket? Megteheted, hogy tetszés szerint elpusztítod Isten teremtésének törvényeit? (Nem.) Akkor milyen hozzáállást kellene tanúsítanod? Be kell tartanod a teremtés törvényeit. Amikor nem értesz valamit, helyes, ha bízol abban, ami elhangzik Isten szájából. Neked nem kell azt tanulmányoznod, vagy megpróbálnod mélységében megérteni – csak annyi a dolgod, hogy ne szegd meg a törvényeket. Ezt jelenti a bizalom és az, hogy aláveted magad. Ami az Isten által az emberek mindennapi életében megkövetelt szokásokat, józan észt és szabályokat illeti, amelyek nem érintik az ember üdvösségét, ezek talán nem azonos szinten vannak az igazsággal, mégis mind pozitív dolgok. Minden pozitív dolog Istentől származik, ezért az embereknek el kell fogadniuk őket – ezek a szavak igazak. Ezenkívül emberként milyen józan ésszel és lelkiismerettel kellene rendelkezniük? Először is, meg kell tanulniuk, hogyan engedelmeskedjenek. Kinek a szavainak engedelmeskedjenek? Az ördögök és a Sátán szavainak? Az emberek szavainak? A nagyszerű emberek, a kiváló emberek szavainak? Az antikrisztusok szavainak? Egyiknek sem. Isten szavainak kell engedelmeskedniük. Melyek az Isten szavainak való engedelmesség konkrét gyakorlatai? Nem kell elemeznetek azok helyességét, és nem kell rákérdeznetek a miértekre. Nem kell megvárnotok, hogy megértsétek, mielőtt gyakorlatba ültetnétek őket. Ehelyett először meg kell őket hallgatnotok, alkalmaznotok kell őket, meg kell valósítanotok őket, és ragaszkodnotok kell hozzájuk – ilyennek kell lennie az elsődleges hozzáállásotoknak. Csak ekkor lesztek teremtett lények, és megfelelő, tisztességes emberi lények. Ha ezek a legelemibb emberi normák sincsenek meg benned, és Isten nem ismeri el, hogy ember vagy, akkor vajon képes vagy Isten elé járulni? Méltó vagy arra, hogy halld Isten szavait? Méltó vagy arra, hogy halld az igazságot? Méltó vagy az üdvösségre? Egyikre sem vagy méltó.