I. Nóé megépítette a bárkát

Ma néhány történet elmesélésével fogom kezdeni. Figyeljetek és meglátjátok, hogy milyen témáról beszélek, és hogy van-e ennek valami köze az eddig tárgyalt témákhoz. Ezek a történetek nem mélyrehatóak, valószínűleg mindannyian megértitek őket. Ezek régi történetek, már elmeséltük őket korábban. Az első Nóé története. Nóé idejében az emberiség rendkívül romlott volt: az emberek bálványokat imádtak, ellenálltak Istennek, és mindenféle gonosz cselekedetet követtek el. Gonosz tetteiket látták Isten szemei, a szavaik eljutottak Isten fülébe, és Isten elhatározta, hogy egy özönvízzel elpusztítja ezt az emberiséget, és hogy megsemmisíti ezt a világot. De vajon minden ember elpusztításra került? Senki sem maradt életben? De igen. Egy ember szerencsés volt. Elnyerte Isten tetszését, és Ő nem akarta elpusztítani: ez az ember Nóé volt. Nóé életben maradt, miután Isten özönvízzel elpusztította a világot. Azt követően, hogy Isten elhatározta, hogy véget vet ennek a korszaknak, és elpusztítja az emberiséget, tett valamit. Mi volt az? Egy nap Isten leszólt Nóéhoz az égből. Azt mondta: „Nóé, az emberiség gonoszsága eljutott a fülembe, és elhatároztam, hogy elpusztítom ezt a világot egy özönvízzel. Építened kell egy bárkát góferfából. Megadom neked a bárka méreteit, neked pedig össze kell gyűjtened mindenféle élőlényt, és gondoskodnod kell róla, hogy beszálljanak a bárkába. Miután a bárka elkészült, és minden Isten által teremtett élőlényből összegyűjtöttél egy hímet és egy nőstényt, eljön Isten napja. Akkor majd jelet adok neked.” Miután kimondta ezeket a szavakat, Isten távozott. Nóé pedig, miután meghallotta Isten szavait, kivétel nélkül elkezdett végrehajtani minden egyes feladatot, amit Isten mondott. Mit csinált? Felkutatta az Isten által említett góferfát és a bárka építéséhez szükséges különféle anyagokat. Ezenkívül felkészült a mindenfajta élőlény összegyűjtésére és gondozására. Ez a két nagy feladat mélyen bevésődött az elméjébe. Attól fogva, amikor Isten rábízta a bárka megépítését, egyetlenegyszer sem gondolta ezt magában Nóé: „Mikor fogja Isten elpusztítani a világot? Mikor ad nekem jelt arra vonatkozóan, hogy így fog tenni?” Nóé ahelyett, hogy ilyen dolgokon töprengett volna, inkább komolyan megszívlelt minden egyes dolgot, amit Isten mondott neki, majd mindegyiket végre is hajtotta. Miután elfogadta, amit Isten rábízott, úgy látott neki végrehajtani és elvégezni a bárka építését, amelyről Isten beszélt neki, mint a legfontosabb dolognak az életében, és a hanyagság legcsekélyebb jelét sem adta. Teltek a napok, múltak az évek, egyik nap a másik után, egyik év a másik után. Isten nem felügyelte Nóét, illetve nem sarkallta őt, de Nóé mind ez idő alatt mégis kitartott az Istentől rábízott fontos feladata mellett. Minden Isten által kimondott szó és kifejezés úgy íródott be Nóé szívébe, mint a kőtáblára vésett szavak. Nem törődve a külvilágban zajló változásokkal, azokkal, akik a környezetében kinevették őt, a megpróbáltatással és a nehézségekkel, amelyekkel találkozott, mindvégig kitartott abban, amit rábízott Isten, sosem csüggedt el, és sosem gondolt arra, hogy feladja. Isten szavai be lettek vésve Nóé szívébe, és Nóé végrehajtotta azokat a mindennapi életében. Nóé előkészítette a bárka építéséhez szükséges összes anyagot, és kalapácsának és vésőjének minden egyes gondos csapásával egyre inkább alakot öltött az Isten által elrendelt bárka formája és műszaki adatai. Nóé élete így haladt előre évről évre, szélben és esőben, akárhogy gúnyolták és rágalmazták is az emberek. Isten titokban figyelte Nóé minden egyes cselekedetét, anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna hozzá, és Nóé megérintette Isten szívét. Nóé azonban nem tudta és nem is érezte ezt; egyszerűen csak az elejétől a végéig az Isten szavai iránti rendíthetetlen hűséggel építette a bárkát és gyűjtött össze mindenféle élőlényt. Nóé szívében Isten szavai képezték a legmagasabb rendű utasítást, amelyet követnie és végrehajtania kellett, és azok jelentették a célt és az irányt, amelyek felé egész életében törekedett. Ezért aztán bármit mondott is neki Isten, bármire kérte is őt Isten, és bármit parancsolt is neki, Nóé teljességgel elfogadta és megszívlelte; úgy tekintett rá, mint a legfontosabb dologra az életében, és ennek megfelelően is kezelte. Nemcsak hogy nem felejtette el, nemcsak hogy megszívlelte, hanem meg is valósította a mindennapi életében, az életével elfogadva és végrehajtva Isten megbízatását. Így épült fel a bárka, deszkáról deszkára. Nóé Isten szavainak és parancsolatainak szentelte minden mozdulatát és minden napját. Talán nem úgy tűnt, mintha valami eget rengető, nagyszabású vállalkozást folytatott volna Nóé, de Isten szemében Nóé minden mozdulata, sőt minden, amit az általa tett minden egyes lépéssel elérni próbált, valamint minden munka, amit keze végzett, drága és emlékezetre méltó, az emberiség számára pedig követésre érdemes volt. Nóé tartotta magát ahhoz, amit Isten rábízott. Megingathatatlan volt abbéli hitében, hogy Isten minden kimondott szava igaz; semmi kétsége nem volt efelől. Ennek eredményeképpen aztán elkészült a bárka, és mindenféle élőlény ott élhetett rajta. Mielőtt Isten elpusztította a világot, jelet adott Nóénak, hogy közeleg az özönvíz, és hogy azonnal fel kell szállnia a bárkára. Nóé pontosan úgy cselekedett, ahogy Isten mondta. Amikor Nóé felszállt a bárkára, és hatalmas özönvíz zúdult le az égből, Nóé látta, hogy Isten szavai valóra váltak, hogy az Ő szavai beteljesedtek: Isten haragja lesújtott a világra, és senki sem változtathatott ezen.

Hány évbe telt Nóénak megépíteni a bárkát? (120 év.) Mit jelent 120 év a mai emberek számára? Ez hosszabb, mint egy átlagos ember élete. Hosszabb, talán még két ember életénél is. És mégis, ebben a 120 évben Nóé egyetlen dolgot tett, és minden nap ugyanazt csinálta. Abban az iparosodás előtti korban, abban az információs kommunikáció előtti időben, abban a korszakban, amikor minden az emberek kétkezi, fizikai munkáján alapult, Nóé mindennap ugyanazt tette. 120 éven át nem adta fel, és nem hagyta abba. Százhúsz év: hogyan lehet ezt elképzelni? Képes lett volna az emberiség bármely más tagja 120 éven át elkötelezetten csinálni egyetlen dolgot? (Nem.) Az, hogy senki sem tud elkötelezett maradni 120 éven át egyetlen dolog iránt, nem meglepő. És mégis volt egy ember, aki 120 éven át töretlenül kitartott abban, amit Isten rábízott, soha nem panaszkodott vagy adta fel, nem befolyásolta egyetlen külső körülmény sem, és végül pontosan úgy hajtotta végre, ahogy Isten mondta. Milyen dolog volt ez? Az emberiség körében ez egy ritka, szokatlan, sőt egyedülálló eset volt. Az emberi történelem hosszú folyamában, az Istent követő összes emberi faj közül példa nélküli volt ez. A mérnöki munka nagyságát és nehézségét, valamint a szükséges fizikai erőfeszítést és energiát, valamint az időtartamot figyelembe véve nem volt könnyű vállalkozás. Ezért amikor Nóé véghez vitte mindezt, az egyedülálló volt az emberiség körében, ő pedig modellként és példaként szolgál mindazok számára, akik követik Istent. Nóé csak néhány üzenetet hallott, és Isten akkoriban nem mondott ki sok szót, így nem kérdéses, hogy Nóé nem értett sok igazságot. Nem fogta fel a modern tudományt és a modern ismereteket. Egy felettébb hétköznapi férfi volt, az emberi faj jelentéktelen tagja. Egy szempontból azonban senki máshoz nem hasonlított: tudta, hogy engedelmeskednie kell Isten szavainak, tudta, hogyan kövesse és tartsa be Isten szavait, tudta, hol van az ember megfelelő helye, valamint képes volt igazán hinni Isten szavait és alávetni magát nekik – semmi több. Ez a pár egyszerű elv elegendő volt, hogy Nóé elvégezhesse mindazt, amit Isten rábízott, és nem csupán néhány hónapon, nem is néhány éven, és nem is csak több évtizeden, hanem több, mint egy évszázadon át kitartott ebben. Hát nem bámulatos ez a szám? Ki tudta volna ezt Nóén kívül megcsinálni? (Senki.) És miért nem? Egyesek azt mondják, ez azért van, mert nem értik az igazságot – ez azonban nem áll összhangban a ténnyel. Nóé hány igazságot értett? Miért volt Nóé képes minderre? A mai hívők sokat olvastak Isten szavaiból, értenek valamennyit az igazságból – akkor miért van az, hogy képtelenek erre? Mások azt mondják, az emberek romlott beállítottságai miatt van ez – de vajon Nóénak nem volt romlott beállítottsága? Miért volt Nóé képes elérni ezt, miközben a mai emberek képtelenek? (Mert a mai emberek nem hiszik Isten szavait, nem kezelik azokat az igazságként, és nem tartják magukat hozzájuk.) És miért képtelenek az igazságként kezelni Isten szavait? Miért képtelenek tartani magukat Isten szavaihoz? (Nincs istenfélő szívük.) Amikor tehát az emberek nem értik az igazságot és nem hallottak sok igazságot, hogyan támad fel bennük egy istenfélő szív? (Kell lennie emberi mivoltuknak és lelkiismeretüknek.) Így van. Az emberek emberi mivoltában ott kell lennie a két legértékesebb dolognak: az első a lelkiismeret, a második pedig a normális emberi mivolt észszerűsége. A lelkiismeret és a normális emberi mivolt észszerűségének birtoklása az emberi lét minimumkövetelménye; egy ember mérésének legalapvetőbb minimumkövetelménye. Ez azonban a mai emberekből hiányzik, úgyhogy nem számít, hány igazságot hallanak és értenek, az Istent félő szív birtoklása meghaladja a képességeiket. Mi tehát a lényegi különbség a mai emberek és Nóé között? (Nincs emberi mivoltuk.) És mi a lényege az emberi mivolt e hiányának? (Ezek fenevadak és démonok.) A „fenevadak és démonok” nem hangzik túl szépen, de ez áll összhangban a tényekkel; udvariasabban úgy fogalmazhatnánk meg, hogy nincs emberi mivoltuk. Az emberi mivolt és józan ész nélküli emberek nem emberek, még a fenevadaknál is lejjebb vannak. Az, hogy Nóé képes volt teljesíteni Isten megbízatását, azért volt, mert amikor Nóé hallotta Isten szavait, képes volt azokat szilárdan megőrizni a szívében; az ő számára Isten megbízatása egy életre szóló vállalás volt, az ő hite rendületlen volt, és akarata száz éven át nem változott. Ez azért volt, mert Istent félő szíve volt, valódi ember volt, és a lehető legtöbb józan esze volt, így Isten rábízta a bárka építését. A Nóéhoz hasonlóan bőséges emberi mivolttal és józan ésszel bíró emberek igen ritkák, és nagyon nehéz lenne másikat találni.

Nóé valójában csak egy dolgot tehetett. Ez nagyon egyszerű volt: miután meghallotta Isten szavait, végrehajtotta őket, kompromisszumok nélkül. Soha nem kételkedett, és soha nem adta fel. Folyamatosan tette, amit Isten kért tőle, végrehajtotta és megvalósította azt úgy, ahogy Isten mondta neki, kompromisszumok nélkül, illetve anélkül, hogy mérlegelte volna a miérteket vagy a saját hasznát és veszteségét. Megjegyezte Isten szavait: „Isten el fogja pusztítani a világot. Késedelem nélkül építened kell egy bárkát, és amikor az elkészül, és eljön az özönvíz, mindannyian felszálltok a bárkára, és azok, akik nem szállnak fel, mind elpusztulnak.” Nóé nem tudta, hogy Isten szavai mikor válnak valóra, csak azt, hogy amit Isten mondott, annak be kell teljesülnie, hogy Isten minden szava igaz, és egyetlen hamis szó sincs közöttük, és hogy csak Istenen múlik, hogy az mikor fog beteljesülni, bekövetkezni. Tudta, hogy akkor az egyetlen feladata az volt, hogy szilárdan megtartsa Isten minden szavát a szívében, és késlekedés nélkül végrehajtsa azokat. Ezek voltak Nóé gondolatai. Ezt gondolta, és ezt is tette – ezek a tények. Tehát mi a lényegi különbség köztetek és Nóé között? (Amikor meghalljuk Isten szavát, nem kezdjük el gyakorolni azt.) Ez viselkedésbeli különbsége, de mi a lényegi különbség? (Hiányzik belőlünk az emberi mivolt.) Az, hogy Nóé rendelkezett azzal a két alapvető dologgal, amivel az embernek rendelkeznie kellene – lelkiismerettel és a normális emberi mivolt észszerűségével. Ti pedig nem rendelkeztek ezekkel a dolgokkal. Jogos azt mondani, hogy Nóét lehet emberi lénynek nevezni, ti viszont nem érdemlitek meg ezt? (Igen.) Miért mondom ezt? A tények ezek: felejtsük el a felét annak, amit Nóé megtett – ti még egy kis részét sem tudnátok véghezvinni. Nóé képes volt kitartani 120 évig. Ti hány évig tudnátok kitartani? 100? 50? 10? Öt? Kettő? Fél év? Ki tudna közületek kitartani fél évig? Elindulni, és megkeresni azt a fát, amiről Isten beszélt, kivágni, lehántani a kérgét, megszárítani, majd különböző formákra és méretekre vágni – képesek lennétek ezt fél éven át csinálni? A legtöbben rázzátok a fejeteket – még fél évig sem tudnátok csinálni. És mondjuk három hónapig? Néhányan azt mondják: „Azt hiszem, három hónap is kemény lenne. Kicsi és törékeny vagyok. Az erdőben szúnyogok és más rovarok is vannak, sőt hangyák és bolhák is. Nem bírnám ki, ha mind megcsípnének. Ráadásul minden nap fát vágni, azt a piszkos, fárasztó munkát végezni, kint a tűző napon és a fújó szélben. Két nap sem telne el, mire leégnék a napon. Ez nem az a munka, amit szeretnék csinálni – nem utasíthatnának valami könnyebb feladatra?” Választhattok, hogy mit parancsol nektek Isten? (Nem.) Ha nem tudsz kitartani három hónapig, akkor van-e benned valódi alávetettség? Rendelkezel az alávetettség valóságával? (Nem.) Három hónapig sem bírnád ki. Van közöttetek bárki, aki kitartana fél hónapig? Néhányan azt mondják: „Nem ismerem fel a góferfát, és nem tudok kivágni egy fát. Még azt sem tudom, merre fog dőlni a fa, amikor kivágom – mi van, ha rám dől? Ráadásul a fák kivágása után legfeljebb egy-két fatörzset tudnék elcipelni. Ennél többtől már tönkremenne a hátam és a vállam, nem igaz?” Fél hónapot sem bírnátok ki. Akkor mit tudtok megtenni? Mit tudtok elérni, amikor arra kérnek titeket, hogy engedelmeskedjetek Isten szavainak, hogy vessétek alá magatokat Isten szavainak, és valósítsátok meg az Ő szavait? Mire vagytok képesek a számítógépek használatán és az utasítások osztogatásán kívül? Ha Nóé idejében lennétek, titeket hívna-e el Isten? Semmiképpen sem! Nem ti lennétek azok, akiket Isten elhív; nem ti lennétek azok, akik elnyerik Isten tetszését. Miért? Mert nem vagy olyan, aki képes alávetni magát, miután meghallja Isten szavait. És ha nem ilyen ember vagy, akkor megérdemled-e, hogy élj? Amikor jön az özönvíz, megérdemled-e, hogy túléld? (Nem.) Ha nem, akkor el fogsz pusztulni. Milyen ember vagy, ha még fél hónapig sem vagy képes Isten szavainak végrehajtására? Valóban hiszel Istenben? Ha meghallod Isten szavait, és nem vagy képes végrehajtani azokat, ha fél hónapig sem bírod, ha két hétnyi szenvedést sem viselsz el, akkor milyen hatással van rád az a kis igazság, amit megértettél? Ha a legkisebb visszatartó ereje sincs rád nézve, akkor számodra az igazság csak néhány szó, és abszolút nem jelent semmit. Milyen ember vagy te, ha megérted mindezeket az igazságokat, de amikor arra kérnek, hogy hajtsd végre Isten szavait, és szenvedj 15 napig, akkor nem tudod elviselni? Isten szemében vajon olyan teremtett lény vagy-e, aki megfelelő színvonalú? (Nem.) Figyelembe véve Nóé szenvedését és 120 évnyi kitartását, nem csak kis távolság van köztetek és közte – össze sem lehet hasonlítani titeket. Isten azért Nóét hívta el, és bízta rá mindazt, amit meg akart tenni, mert Isten úgy látta, Nóé képes engedelmeskedni az Ő szavainak, és olyan ember, akire rá lehet bízni egy nagy feladatot. Megbízható volt, és olyan ember, aki képes valóra váltani azt, amit Isten kívánt; Isten szemében ő igaz ember volt. És ti? Ti egyiket sem tudjátok elérni ezek közül. Nem nehéz elképzelni, hogy ti mindannyian milyenek vagytok Isten szemében. Emberi lények vagytok? Méltóak arra, hogy emberi lénynek nevezzenek titeket? A válasz egyértelmű: Nem vagytok azok! Amennyire csak lehet, lerövidítettem az időt – 15 napra, mindössze két hétre, és egyikőtök sem mondta, hogy meg tudja csinálni. Mit mutat ez? Hogy a hitetek, a hűségetek és az alávetettségetek semmit sem ér. Amit ti hitnek, hűségnek és alávetettségnek tartotok, én azt semminek látom! Büszkélkedtek azzal, hogy elég jók vagytok, de az én szememben teljes mértékben hiányos emberek vagytok!

Ami Nóé történetében a leghihetetlenebb, leginkább csodálatra méltó és leginkább utánzásra érdemes, az a 120 évnyi kitartása, a 120 évnyi alávetettsége és hűsége. Láthatjátok, hogy vajon tévedett-e Isten a személy kiválasztásában? (Nem.) Isten az, aki látja az ember legbelső lényét. A rengeteg ember közül Ő Nóét hívta el, Ő Nóéhoz szólt, és Isten nem tévedett a választásában: Nóé megfelelt az elvárásainak, sikeresen teljesítette azt, amit Isten rábízott. Ez tanúságtétel. Ez az, amit Isten akart, ez tanúságtétel! De megvan-e bennetek akár csak a csírája ennek? Nincs. Nyilvánvaló, hogy ilyen tanúságtétel nincs bennetek. Ami feltárult belőletek, amit Isten lát, az a szégyen jele; nincs bennetek egyetlen olyan dolog sem, amelyről beszélve könnyekre fakadnának az emberek. Nóé különféle megnyilvánulásai, különösen az Isten szavaiba vetett szilárd hite, amely egy évszázadon át nem ingott és változott meg, és a bárka építésében mutatott kitartása, amely száz évig nem hagyott alább, valamint ezen hite és akaratereje tekintetében a modern időkben senki sem hasonlítható hozzá, senki sem ér fel vele. És mégis senkit sem érdekel Nóé hűsége és alávetettsége, senki sem gondolja, hogy ebben lenne bármi, amivel kiérdemli, hogy az emberek nagyra becsüljék és kövessék őt. Mi az, ami mostanában fontosabb az emberek számára? A szlogenek ismételgetése, és a doktrínák hangoztatása. Úgy tűnik, sok igazságot megértenek, és elnyerték az igazságot – de Nóéval összehasonlítva még egy századát, egy ezredét sem érték el annak, amit ő tett. Mennyire el vannak maradva! Hatalmas a különbség. Nóé bárkaépítéséből rájöttetek, hogy milyen emberek kedvesek Istennek? Pontosan milyen minőség, szív és tisztesség van azokban, akik kedvesek Istennek? Rendelkeztek mindazzal, amivel Nóé rendelkezett? Ha úgy érzed, hogy megvan benned Nóé hite és jelleme, akkor némileg megbocsátható lenne, ha feltételeket szabnál Istennek, és megpróbálnál alkudozni Vele. Ha úgy érzed, hogy ezek teljes mértékben hiányoznak belőled, akkor elmondom neked az igazságot: ne legyél önelégült – semmi vagy. Isten szemében annyit sem érsz, mint egy féreg. És mégis van bátorságod feltételeket szabni Istennek, és alkudozni Vele? Néhányan azt mondják: „Ha annyit sem érek, mint egy féreg, mi lenne, ha kutyaként szolgálnék Isten házában?” Nem, nem vagy méltó erre. Miért? Még arra sem vagy képes, hogy jól őrizd Isten házának ajtaját, így az én szememben még egy házőrző kutyával sem érsz fel. Fájdalmasak ezek a szavak számotokra? Kellemetlen hallani mindezt? Nem az a célom, hogy megsértsem az önbecsüléseteket; ez egy tényeken alapuló kijelentés, egy bizonyítékokon alapuló állítás, és egyáltalán nem hamis. Pontosan így cselekszetek, pontosan ez nyilvánul meg bennetek; pontosan így bántok Istennel, és ugyanígy bántok mindazzal, amit Isten rátok bíz. Minden, amit mondtam, igaz, és szívből jön. Ezzel befejeztük Nóé történetének megvitatását.