A nehézség és a megaláztatás közül melyik a pozitív? Van különbség a kettő között? (Igen, van.) A nehézség pozitív. Ha készségesen fogadod el az ítéletet, a fenyítést, a metszést, és készségesen szenveded el ezt a nehézséget, akkor te úgy fogod értelmezni ezt a nehézséget, hogy „El kell szenvednem ezt a nehézséget. Függetlenül attól, mit tesz Isten, még ha nem is értem és a szívem nehezen viseli is el, én pedig negatív és gyenge vagyok is, minden, amit Ő tesz, helyes. Romlott a beállítottságom, és nem kellene vitatkoznom Istennel. Bármilyen nehezen is viseli a szívem, ezt a saját hibáim okozták. Isten nem téved; minden, amit Isten tesz, helyes. Megérdemlem, hogy nehézséget szenvedjek el. Ki tett engem romlott beállítottságúvá? Ki kényszerített, hogy ellenálljak Istennek? Ki kényszerített, hogy gonoszságot cselekedjek? Ezeket a dolgokat nem Isten adta nekem; a saját természetem mozgatja őket. El kell szenvednem ezt a nehézséget.” Akkor vajon pozitív dolog, hogy az emberek elszenvedik ezt a nehézséget? (Igen.) Ha az emberek ezt pozitívan értelmezik, és értik, hogy Istentől származik, akkor ez a nehézség pozitív. Tegyük fel azonban, hogy azt mondják: „Alávethetem magam, de bár alávetem magam, akkor is világosan meg kell magyaráznom az érvelésemet, és világosan meg kell osztanom, hogy mit gondolok magamban, és mit teszek. Nem vethetem alá magam ilyen gyáva és zavaros módon. Különben belehalok abba, hogy magamba fojtom a dolgokat.” Mindig világosan és érthetően el akarják magyarázni a dolgokat, világosan elmagyarázni a dolgok csínját-bínját, beszélni az érvelésükről, beszélni arról, hogy mit gondolnak, beszélni arról, hogy hogyan fizetik meg az árat, és beszélni arról, hogy mennyire igazuk van. Nem hajlandóak olyan embernek lenni, aki aláveti magát Istennek; tartózkodni attól, hogy igazolják magukat, hogy megvédjék magukat, vagy hogy a saját érvelésükről beszéljenek. Nem hajlandóak így viselkedni. Ez esetben miként kezelik az alávetettséget? Méltatlanság elviseléseként kezelik. Mit gondolnak magukban? „El kell viselnem mindezt a méltatlanságot azért, hogy Isten elismerjen engem és azt mondja, hogy alávetettem magam.” Valóban létezik ez a megaláztatás? Ha egyáltalán nem létezik, akkor miért magyarázzák el még mindig világosan és érthetően a dolgokat csak azért, hogy levessék ezt a „megaláztatást”? Ez nem valódi alávetettség. Még ha helyes is a szándék, amellyel teszed a dolgokat, Isten így akarja vezényelni a dolgokat. Nem kell védekezned, nem kell vitatkoznod. Jób nálad jobban csinálta a dolgokat, vagy sem? (Jobban csinálta a dolgokat.) Amikor Jób próbára lett téve, vajon Isten meghallgatta volna, ha vitatkozik és védekezik? Nem, nem hallgatta volna meg. Ez tény. Tudta vajon Jób, hogy Isten nem figyel oda az emberek védekezéseire? Jób nem tudta, de Jób nem védekezett. Ez volt az ő érettsége; ő valóban alávetette magát. Mi rosszat tett Jób, hogy Isten így bánt vele? Nem tett semmi rosszat. Isten azt mondta, hogy Jób féli Őt és kerüli a rosszat, és tökéletes ember. A „megaláztatás” kontextusában elmondható, hogy Istennek nem lett volna szabad hagynia, hogy Jób ilyen méltatlanságokat szenvedjen el, és nem lett volna szabad átadnia őt a Sátánnak és hagynia, hogy a Sátán megkísértse és megfossza minden vagyonától. Ha a magukat alá nem vető emberek logikája szerint nézzük, Jób nehézséget szenvedett el, és nagy méltatlanságot szenvedett el, és amikor ezekben a próbatételekben részesült, akkor ő azért viselte el a megaláztatást és hordozott nehéz terhet, hogy utólag még nagyobb áldásokat kapjon Istentől. Ez tényleg igaz volt? (Nem.) Vajon Jób így gondolkodott és így gyakorolt? (Nem.) Hogyan gyakorolt? Hogyan állt hozzá ezekhez a próbatételekhez? Nem kellett elviselnie, és nem is gondolta azt, hogy ő méltatlanságot szenved el. Mit gondolt? (Isten adta és Ő vette el.) Így van. Az emberek Istentől származnak. Isten adott neked életet és adott neked lélegzetet. Te teljes egészében Istentől vagy, tehát vajon nem Isten adta neked mindazokat a dolgokat, amelyeket megszerzel? Mid van, amivel dicsekedhetnél? Mindent Isten ad, tehát ha Isten el akarja venni, akkor mégis miről érvelnél? Amikor ad neked valamit, akkor boldog vagy, amikor pedig nem ad neked valamit, akkor boldogtalan vagy, panaszkodsz Istenre, kéred Istentől, és harcolsz Istennel. Hogy Isten ad-e neked valamit, az Istentől függ; az embereknek nincs miről érvelniük. Jób így viselkedett? (Igen.) Így viselkedett Jób. Vajon érzett igazságtalanságot a szívében? (Nem.) Nem, nem érzett. Felszínesen szemlélve a dolgot, Jóbnak bőven volt oka arra, hogy igazságtalanságot kiáltson, racionalizáljon, védekezzen, szembeforduljon Istennel, és mindent világosan és érthetően elmagyarázzon Istennek. Ő volt a legméltóbb arra, hogy megtegye ezeket a dolgokat, de vajon megtette-e? Nem, nem tette. Nem szólt egy szót sem, csak csinált néhány dolgot: megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult. Milyennek látták őt az emberek e tettek sorozata révén? Olyan embernek, aki féli Istent és kerüli a rosszat, és tökéletes ember. Mi a tökéletes ember meghatározása? Olyasvalaki, aki nem ítélkezik afelett, amit Isten tesz, hanem dicséri azt és aláveti magát annak, és akármilyen nagy nehézséget szenved is el, nem mondja azt, hogy „Igazságtalanságot szenvedtem el. Ez méltatlanság.” Akármilyen nagy nehézséget szenved is el, soha nem nyilvánít ki egyetlen ilyen szót sem, és nem mond egyetlen ilyen szót sem. Hogy hívják ezt? A nem hívők ezt „önfeladásnak” nevezik. Hol van ebben a logika? Erről van szó? (Nem.) Az „önfeladás” egy elmebetegség, és badarság. Akármekkora és akármilyen fájdalmas dologba is keveredett Jób, soha nem vitatkozott Istennel, és nem harcolt Vele, egyszerűen csak alávetette magát. Mi volt Jób eredeti oka az alávetésre? Félte Istent. Az alávetésre való képessége az Istennel kapcsolatos megértéséből fakadt. Hitt abban, hogy minden Istentől ered, és hogy minden, amit Isten tesz, helyes.

Egyes csapatvezetők és felügyelők vég nélkül sírnak, hisztériáznak és elérzékenyülnek, amikor elbocsátják őket. Úgy gondolják, hogy igazságtalanságot szenvedtek el, panaszkodnak, hogy Isten nem igazságos, és úgy gondolják, hogy a testvéreknek rosszul kellene érezniük magukat, amiért leleplezték és jelentették őket, mondván: „Nektek nincs lelkiismeretetek. Olyan jó voltam hozzátok, és ti így háláljátok meg! Isten nem igazságos. Olyan nagy igazságtalanságot szenvedtem el, Isten mégsem védett meg; csak durván elbocsátottak. Ti mindannyian lenéztek engem, és Isten is lenéz engem!” Úgy gondolják, hogy nagyon igazságtalanul bántak velük, és hisztériáznak. Mondjátok meg Nekem, egy ilyen ember képes arra, hogy alávesse magát? Ahogy Én látom, ez nem könnyű. Akkor nem itt van a vége számukra? Mire föl hisztériázol? Ha el tudod fogadni, akkor fogadd el. Ha nem tudod elfogadni az igazságot, és nem tudod alávetni magad az igazságnak, akkor távozz Isten házából! Ne higgy Istenben – senki sem kényszerít rá. Milyen igazságtalanságnak voltál kitéve? Mire föl hisztériázol? Ez Isten háza. Ha akkora legény vagy, menj, és hisztériázz a társadalomban, és menj, keresd meg a Sátánokat és az ördögkirályokat, nekik hisztériázz. Isten házában ne hisztériázz. Mi abban a nagy dolog, ha elbocsátanak, mint csapatvezetőt? Túl fogod élni azt, ha nem leszel csapatvezető, ugye? Nem fogsz hinni Istenben, ha nem vagy csapatvezető? Jób milyen nagy nehézséget szenvedett el, mégis mit mondott? Egyetlen panaszos szót sem ejtett, sőt dicsérte Istent, mondván: „Áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Vajon azért dicsérte Jahve nevét, mert bőséges jutalmakban és juttatásokban részesült? Nem. Ő egyszerűen így értett és így gyakorolt. Nincs ennek köze az ember jelleméhez is? (De igen.) Egyeseknek gyenge a jellemük, és amikor egy kicsit is ártanak nekik, azt gondolják, hogy rendkívül igazságtalanul bántak velük, és hogy a világon mindenkinek bűntudatot kellene éreznie emiatt, és bocsánatot kellene kérnie tőlük. Annyira aggasztóak ezek az emberek! Hogyan magyaráznád meg a „méltatlanság” szót? A méltatlanság elszenvedése mindennapos jelenség a nem hívők számára, de Isten házában ezt másképp szokás mondani: az igazság elnyerése érdekében elszenvedett nehézség és méltatlanság olyan nehézség, amelyet el kell szenvedniük az embereknek. Akár megmetszik, akár elbocsátják őket, az igazságot értő emberek nem tartják ezt méltatlanságnak. Úgy gondolják, megérdemlik, hogy nehézséget szenvedjenek el, és hogy az emberek azért nem képesek alávetni magukat ennek, mert romlott beállítottságaik vannak, viszont ez nem méltatlanság. Ki az, aki igazán méltatlanságot szenved? Isten az, aki méltatlanságot szenved. Isten megmenti az emberiséget, de az emberek nem értik meg. Nézd, miután Isten kivezette az izraelitákat Egyiptomból, azok bálványokat imádtak. Amikor nem volt mit enniük, panaszkodtak Istenre, Istennek pedig mannát és más élelmet kellett leküldenie számukra. Néhány jó nap után már nem figyeltek Istenre, de amikor nehézségekbe ütköztek, újra megkeresték Őt. Ti nem azt mondanátok, hogy Ő nagy méltatlanságot szenvedett el? Nem szenved-e el nagy méltatlanságot a megtestesült Isten, amikor a korszakok elutasítják? Az emberek semmik, és semmire sem képesek. Annyi Istentől kapott kegyelmet élveznek, és annyi Istentől kapott igazságot élveznek, mégis különösen igazságtalannak érzik, amikor egy kis megérdemelt nehézséget szenvednek el. Milyen igazságtalanságot szenvednek el az emberek? Vannak olyan emberek, akiknek általában elég nagy a lelkierejük, de amikor egy kis nehézséget szenvednek el – amikor a testvérek megmetszik őket, vagy valaki mond valami kellemetlen dolgot nekik, vagy senki sem támogatja őket, és senki sem hízeleg nekik –, akkor sértve érzik magukat, úgy érzik, hogy nagy nehézséget szenvedtek el, és hogy ártottak nekik, és így panaszkodnak: „Ti mind lenéztek engem, és senki sem figyel rám. Az a sorsom, hogy rosszul bánjanak velem!” Mire föl hisztériázol? Mire jó azokat a dolgokat mondani? Azok közül a szavak közül megfelel bármi is az igazságnak? (Nem.) Akkor hova vezet ez – ez megaláztatás? Képtelen vagy tisztán látni a nehézséget, amelynek az elszenvedését megérdemled, és nem fogadod el. Oly sok prédikációt meghallgattál már, de nem érted, hogyan kell az igazságot gyakorolniuk az embereknek, és hogyan kell alávetniük magukat. Semmit nem tudsz ezekről, és mégis azt hiszed, hogy valamiféle nagy méltatlanságot szenvedtél el. Nem viselkedsz észszerűtlenül? Vajon létezik ez a méltatlanság azok számára, akik elfogadják az Isten általi üdvösséget? (Nem, nem létezik.) Még ha néha határozottan igazságtalanul bánnak is veled a testvérek, hogyan kellene ezt megélned? Például ott hever valahol ötven dollár és azután, hogy elsétálsz mellette, eltűnik, és mindenki arra gyanakszik, hogy te vetted el. Mit tennél? Sértettséget és frusztrációt éreznél magadban: „Bár szegény vagyok, attól még van bennem erkölcsi tartás. Még mindig fontos számomra a méltóságom. Soha nem vettem el semmit, ami a másé. Tökéletesen tiszta a kezem. Ti mindig is lenéztetek engem, és rögtön engem gyanúsítotok, amikor ez történik. Isten nem tisztázta a dolgokat az érdekemben. Úgy látszik, Ő sem kedvel engem!” Hisztériázni kezdesz. Ez megaláztatásnak számít? (Nem.) Mit kell tehát tenned ebben a helyzetben? Ha te vetted el, ismerd be, és ígérd meg, hogy soha többé nem veszel el semmit. Ha nem te vetted el, mondd azt, hogy „Nem én vettem el. Isten megfigyeli az emberek szívének legmélyét. Bárki is vette el azt a pénzt, az tudja, és Isten is tudja. Egy szót sem szólok többet.” Nem kell azt mondanod: „Ti lenéztek engem. Mindannyian pikkeltek rám.” Mire jó ezeket a dolgokat mondani? Jó dolog vajon sok ilyen dolgot mondani? (Nem.) Miért nem? Ha sok ilyen dolgot mondasz, az egy tényt bizonyít: Isten nincs a szívedben; nem hiszel Istenben, és nincs igazi hited Istenben. Amikor elmondod az igazságot, Isten tudja azt. Ő az emberek szívének legmélyét figyeli meg, és mindent átvizsgál, amit az emberek mondanak és tesznek. Hogy mások hogyan akarják látni, az az ő dolguk. Te hiszel abban, hogy Isten tudja ezeket a dolgokat, és nem kell sokat beszélned. Muszáj megsértődnöd? Nem, nem muszáj. Milyen következménye van ennek? Úgy érzed, hogy igazságtalanságot szenvedsz el, amikor megrágalmaznak és elítélnek azért, mert hiszel Istenben, de vajon tudsz-e erről világosan beszélni? Azzal, hogy makacsul védekezel ellenük, késlelteted a megfelelő kötelességvégzést. Ez értelmetlen, nem igaz? Mi értelme vitatkozni velük? Ez nem az igazság gyakorlása.

Az emberek sok nehézséget szenvednek el az Isten általi üdvösség megtapasztalása során. Vajon az emberek által elszenvedett nehézség méltatlanság? (Nem.) Határozottan nem. Miért mondom ezt? (Mivel az embereknek romlott beállítottságaik vannak, az embereknek el kell szenvedniük ezt a nehézséget.) Az embereknek romlott beállítottságaik vannak – ez egy része a dolognak. Ezen túlmenően, ha az igazság bármely aspektusát nem érted, és ha bensőd bármely része továbbra is negatív, ezeket felhozhatod, és beszélgethetsz róla. Nem kell magadba fojtanod. Mi a célja a beszélgetésnek? (A problémák megoldása.) Az igazság keresése, eljutni az igazság megértésére, és megoldani a bennünk lévő problémákat. Nem kell ezeket magadba fojtanod. Nem kell méltatlanságot elszenvedned. Nem kell tűrnöd, mondván: „Nem értem, és mégis arra kényszerítenek, hogy alávessem magam. Meg kell értenem, mielőtt alávetem magam.” Ha nem érted, akkor beszélgethetsz. Az igazság keresése a helyes út. Ez nem helytelen. Amikor egyes dolgokról beszélgetés folyik és világosan el vannak magyarázva, az emberek tudni fogják, hogy mit kell tenniük. Az igazságot kereső hozzáállást kell táplálnod magadban, és a problémákat az igazság keresésével kell megoldanod. Ha nem érted az igazságot és csak az alávetettséget gyakorlod, akkor végül ugyanúgy nem fogod tudni megoldani a problémáidat. Ennélfogva, még ha alá is kell vetned magad, nem kell azt zavaros fejjel vagy elvtelen módon tenned. Van azonban egy legalapvetőbb alapelv, amely az alávetettségen belül rejlik, mégpedig az, hogy amikor nem érted, akkor először is alá kell vetned magad, alávetett szívvel és alávetett hozzáállással kell rendelkezned. Ezzel a racionalitással kellene bírniuk az embereknek. Miután ezt megvalósították, lassan keresniük kell. Így elkerülheted, hogy megsértsd Isten természetét, és védett lehetsz, és eljuthatsz az út végére. Vajon az emberek megalázására szolgálnak mindazok a szavak, amelyeket Isten az emberek leleplezésére, elítélésére, sőt megítélésére és átkozására használ? (Nem.) Vajon rendkívüli türelemre van szükségük az embereknek ahhoz, hogy mindezt elviseljék? (Nem.) Nem, nincs szükségük rá. Éppen ellenkezőleg, az embereknek rendkívüli hitre van szükségük ahhoz, hogy mindezt elfogadják. Csak ennek elfogadásával értheted meg igazán, hogy pontosan mi is a Sátán romlott természete, pontosan mi az emberek romlott lényege, pontosan mi a forrása az emberek Istennel szembeni ellenszegülésének, és miért nem összeférhetőek az emberek Istennel. Keresned kell az igazságot Isten szavaiban, mielőtt képes lennél megoldani ezeket a problémákat. Ha nem fogadod el az igazságot, és nem számít, hogy Isten szavai milyen világosan fogalmazzák meg a dolgokat, ha nem fogadod el, akkor soha nem fogod megoldani ezeket a problémákat. Még ha meg is érted, hogy „Isten szavai nem aláznak meg bennünket, csak lelepleznek bennünket, és a javunkat szolgálják”, ezt csak mint doktrínát ismered el; soha nem fogod megérteni mindannak a valódi értelmét, amit Isten mond, sem azt, hogy annak milyen hatást kellene elérnie. Azt sem fogod soha megérteni, hogy pontosan mi az az igazság, amiről Isten beszél. Miután ily módon beszélgettünk, nem képes-e ez bizonyos mértékig arra, hogy proaktív és pozitív hozzáállásúvá tegye az embereket a metszés elfogadásának, az elbocsátás elfogadásának, és az emberek elképzeléseinek meg nem felelő Isten által végzett munka, intézkedések és szuverenitás elfogadásának irányában? (De igen.) Az a minimum, hogy az emberek azt fogják gondolni, hogy minden, amit Isten tesz, helyes, azt nem szabad negatívan értelmezniük, és hogy a kezdeti hozzáállásuknak aktívan elfogadónak kell lennie, alá kell vetniük magukat, majd együtt kell működniük azzal. Amit Isten tesz az emberekkel, abból semmi nem igényel nagy türelmet részükről. Ami azt jelenti, hogy nem kell elviselned mindezt. Mit kell tenned? El kell fogadnod, keresned kell, és alá kell vetni magad. A „megaláztatás elviselése” kifejezés, amelyet a nem hívők használnak, egyértelműen sértő az emberekkel szemben. Semmi olyat nem tesz Isten, ami szükségessé tenné, hogy megaláztatást viselj el. Gyakorolhatod a türelmet, a szeretetet, az alázatosságot, valamint az alávetettséget, az elfogadást, a becsületességet, a nyíltságot és a keresést; ezek a dolgok viszonylag pozitívak. Tehát, mi a logika a nem hívők állítása mögött? A sátáni filozófia és a sátáni hazugságok. Összefoglalva, a megaláztatás elviselése nem olyan alapelv, amelyet az Istenben hívőknek be kellene tartaniuk. Az nem az igazság; az egy sátáni dolog. A megaláztatás elviselése nem az, amit Isten megkövetel az emberektől, mert itt nincs megaláztatás. Isten minden cselekedete az emberek felé a szeretet, a megmentés, a gondoskodás és a védelmezésük cselekedete. A dolgok, amiket Isten mond, és a munka, amit Ő végez az emberekben, mind pozitív, és mind az igazság. Ezek szemernyi része sem egyezik a Sátánéval, és semmit sem tartalmaz a Sátán módszereiből és eszközeiből. Csak Isten szavainak elfogadása által tisztulhatnak és menekülhetnek meg az emberek.

Milyen módokon nyilvánul meg az emberekben a Sátán által emlegetett viselkedés, „a megaláztatás elviselése”? Ártás, bántalmazás, pusztítás és eltiprás formájában nyilvánul meg az emberekben. Összefoglalva, csapást hoz rád. Mindegy, hogy szenvedtél-e nehézséget vagy méltatlanságot, röviden, amit végeredményül az emberek nyernek azokból a dolgokból, amelyeknek a Sátán kiteszi őket, az biztosan nem az igazság. Mit nyernek az emberek? Fájdalmat. Amit a Sátán az embereknek okoz, az a megaláztatás és a nevetségessé tétel számtalan formája, valamint a bántalmazás és a megrontás. Tehát mit ér el az emberekben, és mit éreztet velük? Ráveszi az embereket, hogy sérelmeket viseljenek el és alkalmazkodjanak annak érdekében, hogy megóvják magukat, sőt, még belülről is eltorzítja őket. Mindezek kezeléséhez és megközelítéséhez az emberek megtanulnak mindenféle taktikát és módszert alkalmazni, és megtanulnak hízelegni az embereknek, színlelni és hamisságokat beszélni. Amikor az emberek felfedik és megnyilvánítják mindezeket a dolgokat, akkor készséges, boldog és békés a szívük, vagy dühös és fájó? (Dühös és fájó.) Minél több megaláztatást viselnek el az emberek ebben a világban, vajon annál inkább nő vagy csökken a harag a szívükben? (Nő.) Akkor vajon az emberek egyre ellenségesebben, vagy egyre szeretetteljesebben tekintenek az emberiségre? (Ellenségesen.) Az emberek egyre ellenségesebben tekintenek az emberiségre, és gyűlölnek mindenkit, akit látnak. Amikor az emberek fiatalon még éppen csak belépnek a társadalomba, mindent csodálatosnak látnak, és különösen könnyen megbíznak az emberekben. Harmincas éveikbe lépve már nem bíznak annyira másokban. Amikorra elérik a negyvenes éveiket, a legtöbb ember iránt már nincs bizalmuk, mire pedig elérik az ötvenes éveiket, a szívük tele van gyűlölettel, megváltoztak, és elkezdtek ártani másoknak. Mit viselnek el az emberek, mielőtt megtelnének gyűlölettel? Csupa méltatlanságot és fájdalmat. Amikor nincs meg az a képességed és hatalmad, ami másoknak, amikor mások valaminek neveznek, arra egyetértőn, szaporán kell bólogatnod, amikor pedig átkoznak, meg kell hallgatnod azt. Nem tehetsz semmit, de magadban mit gondolsz? „Egy nap, amikor hatalmam lesz, saját kezűleg foglak megölni, és kiirtom a felmenőid három generációját!” A gyűlölet egyre erősebbé válik a szívedben. A megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása ezt a következményt rója a romlott emberiségre. Az emberek úgy gondolják, hogy a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása, amelyet a társadalom dicsér és támogat, egy pozitív dolog, és hogy ez egy olyan mentalitás és gondolkodásmód, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy keményen dolgozzanak és törekedjenek erősebbé válni. Akkor miért vált ki ez végső soron haragot és gyűlöletet az emberekben? (Mert ez nem az igazság.) Így van. Azért eredményezi ezt a kedvezőtlen következményt, mert nem az igazság. Vajon mi szüli a társadalomban és a bandákban a nemzedékeken átívelő neheztelést és bosszúból elkövetett gyilkosságokat? (Miután megaláztatást szenvednek el az emberek, a szívükben nő a gyűlölet, és bosszúból ölnek.) Így igaz, innen ered a bosszúból elkövetett gyilkosság. Az emberek brutálisan gyilkolják egymást nemzedékről nemzedékre, amíg az emberiséget el nem pusztítja egy katasztrófa. Ez a következmény. Az emberiség a Sátán hatalma alatt, a Sátán filozófiái és logikája szerint élt és fejlődött fokozatosan, egészen napjainkig. Az emberek közötti kapcsolat egyre torzabb, egyre távolságtartóbb, egyre bizalmatlanabb és egyre ridegebb. Milyen pontra jutott el most? Odáig jutott, hogy kölcsönös gyűlölet és ellenségeskedés tölti el két olyan ember szívét, akiknek semmi közük egymáshoz. Régen a szomszédok rendszeres kapcsolatban álltak egymással és gyakran érintkeztek, most viszont akár öt-hat napja is halott lehet valaki úgy, hogy a szomszédja nem is tud róla; senki sem törődik vele. Hogyan jutottak idáig a dolgok? E miatt a kölcsönös gyűlölet miatt jutott idáig. Nem akarod, hogy mások ellenségesek legyenek veled szemben, ugyanakkor te magad ellenséges vagy másokkal szemben – ez egy ádáz kör. Ez egy kedvezőtlen következmény és katasztrófa, amelyet a Sátán törvényei hoztak az emberiségre. Az emberek szívében egyre kedvezőtlenebb nézetek és benyomások élnek másokról, így egyre jobbá válnak a megaláztatás elviselésében és nehéz teher hordozásában, a szívükben pedig egyre nő a harag és a gyűlölet, amíg végül azt nem mondják: „Jobb volna, ha mind meghalnának, és egyetlen egy sem élne!” Hát nincs tele mindenki szíve ilyesfajta gyűlölettel? Azt kívánják, bárcsak minél hamarabb elpusztulna ez a világ: „Minden ember velejéig rossz. Rászolgáltak a pusztulásukra!” Azt mondod, mások velejükig rosszak, de mi a helyzet veled? Lehet, hogy valóban megváltoztál? Hogy elérted az üdvösséget? Miközben másokat gyűlölsz azért, mert velejükig rosszak, neked jobbnak kellene lenned náluk. Ha ugyanolyan rossz vagy, mint az emberek a világban, akkor nincs meg a józan eszed. Amikor egy józan ésszel bíró ember azt látja, hogy az emberiség velejéig romlott, akkor az igazságra kell törekednie, és emberi hasonlatosságot kell megélnie, hogy eleget tegyen Istennek – ez az, ami helyénvaló. Így, amikor Isten elpusztítja ezt az elvetemült emberi fajt, őket megkíméli majd.

Gyűlölitek ezt az elvetemült emberi fajt? (Igen.) A legtöbb ember, aki hisz Istenben, rendelkezik némi emberi mivolttal és józan ésszel; szívük kedvesebb, áhítoznak a fényre, és áhítoznak arra, hogy Isten és az igazság kerüljön hatalomra. Nem szeretik az elvetemült dolgokat, és nem szeretik az igazságtalan dolgokat. Tele kellene lenniük reménnyel, szeretettel és toleranciával az emberiség iránt, hogyan gyűlölhetik tehát az emberiséget? Vannak, akik azt mondják: „Visszagondolva arra, amikor iskolás voltam, a tanár folyton pikkelt rám, de nem mertem szóvá tenni, kénytelen voltam elviselni. Ezért elhatároztam, hogy szorgalmasan tanulok, és bejutok majd az egyetemre. Megmutatom mindannyiótoknak, hogy milyen fából faragtak, és akkor én leszek az, aki majd pikkel rátok!” Egyesek azt mondják: „Visszagondolva arra az időre, amikor dolgoztam, a cégen belüli befolyásos emberek folyton utaztak rám, én pedig azt gondoltam: »Csak várjatok, majd eljön a nap, amikor az eredményeimmel felülmúllak titeket. Akkor megkeserítem az életeteket!«” Mások azt mondják: „Visszagondolva arra az időre, amikor üzleteltem, a beszállítók felelőse mindig rászedett, és én azt gondoltam: »Amikor eljön a napja, hogy nagy vagyonra teszek szert, akkor visszakapod még ezt!«” Senki élete nem könnyű, és mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor mások pikkelnek rá – így mindenki esetében vannak olyan személyek, akiket legbelül gyűlöl, és törleszteni akar nekik. Ide jutott a világ; tele van gyűlölettel és tele van ellenségeskedéssel. Az emberek egymás iránti rosszindulata túlságosan szélsőséges, nem tudnak harmonikusan kijönni egymással, és nincsenek barátságos viszonyban. Ennek a világnak hamarosan vége lesz; elérkezett a végállomáshoz. Mindenki hordoz magában szívszorító történeteket a múltból, amikor valaki, valahol pikkelt rá, vagy abból az időből, amikor mások utaztak rá, lenézték, becsapták vagy bántották őket valamilyen cégnél, szervezetben vagy társaságban. Ilyen dolgok mindenhol előfordulnak. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy az emberiség körében már nincsenek Noéhoz hasonló emberek. Nem így van? (De, igen.) Mindenki szíve tele van elvetemültséggel, és tele van ellenséges érzülettel az igazsággal, a pozitív dolgokkal és az igazságossággal szemben. Az embereket már nem lehet megmenteni. Nincs olyan személy, nincs olyan tanítás és nincs olyan elmélet, amely megmenthetné az emberiséget – ez tény. Egyesek még reménykednek: „Mikor lesz vajon egy világháború? A háború után mindenki halott lesz, aki megérdemli a halált, az életben maradottak pedig esélyt kapnak az újrakezdésre. Egy új korszak kezdődik, és egy új ország jön létre.” Lehetséges ez? Nem, nem lehetséges. Vannak, akik mindenféle vallásokba helyezik reményüket, de most az összes vallás leáldozóban van, és az utolsókat rúgja. Minden vallás velejéig romlott, és rendkívül rossz hírneve van. Mit értek ezek alatt a szavak alatt? Arra szolgálnak, hogy az emberekkel megértessenek egy tényt: ha Isten nem használná a szavakat és az igazságot az emberiség megmentésére, akkor mélyen az emberekben a gyűlölet és az ádáz beállítottság csak egyre rosszabbá és egyre burjánzóbbá válna. Végső soron az emberiség számára az egyetlen lehetséges végkifejlet az önpusztítás volna, brutálisan meggyilkolnák egymást az emberek. Ezt az elvetemült emberi fajt jelenleg sokan szeretnék elkerülni, elmenni és egyedül élni a hegyek és erdők mélyén vagy egy olyan helyen, ahol nyoma sincs emberi életnek. Mi ennek az eredménye? Az emberiség nem fog többé szaporodni, és nem lesz következő nemzedék. Az emberiség ki fog halni a jelenlegi nemzedék után – nem lesznek utódok. Az emberiség Istennel szembeni ellenállása túlságosan heves, ami már korán felszította az Ő haragját. Hamarosan végük lesz. Miért van olyan sok ember, aki nem házasodik? Mert félnek attól, hogy becsapják őket, nem hisznek abban, hogy vannak még jó emberek, és tele vannak ellenséges érzülettel a házassággal szemben. Ki hibáztatható ezért? Hibáztasd érte a túl mélyen romlott embereket, hibáztasd a Sátánt és az ördögöket, és hibáztasd azokat az embereket, akik készségesen elfogadják a megrontást. Gyűlölöd a többieket, de vajon valóban jobb vagy náluk? Nincs birtokodban az igazság, és semmi haszna a többieket gyűlölni. Ha nincs az emberek birtokában az igazság és nem értik az igazságot, akkor végül zsákutcában kötnek ki, katasztrófába sodródnak és megsemmisülnek. Ezt a véget fogják elszenvedni. Ha Isten nem menti meg az emberiséget, akkor a romlott emberiségben nem lesz senki, aki meg tudná érteni az igazságot.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.