B. Az igazságtól való idegenkedés

A következőkben az antikrisztusi beállítottság-lényeg második eleméről fogunk beszélgetni – az igazságtól való idegenkedésről. Korábban már elég részletesen beszélgettünk erről az elemről, azaz az igazságtól való idegenkedésről, most azonban elsősorban az igazságtól idegenkedő beállítottság-lényegük elemzése révén fogjuk jellemezni az antikrisztusokat. Az antikrisztusok igazsághoz való hozzáállásának fő jellemzője a beállítottságuk tekintetében nem csupán az érdektelenség, hanem az idegenkedés. Az érdektelenség csupán egy viszonylag mérsékelt hozzáállás az igazsághoz, amely nem éri el az ellenségesség, a kárhoztatás vagy az ellenkezés szintjét. Csupán az igazság iránti érdeklődés hiányát jelenti, azt, hogy nem akarnak odafigyelni rá, és azt mondják: „Miféle pozitív dolgok, miféle igazság? Még ha el is nyerném ezeket a dolgokat, mit érnék velük? Jobbá tennék az életemet vagy fejlesztenék a képességeimet?” Nem érdeklik őket ezek a dolgok, és ezért nem foglalkoznak velük, de ez még nem idegenkedés. Az idegenkedés egy bizonyos hozzáállást jelez. Milyen hozzáállást? Amikor hallanak bármilyen pozitív dologról és bármiről, ami az igazsággal kapcsolatos, akkor gyűlöletet, taszítást és ellenállást éreznek, és nem hajlandóak meghallgatni őket. Sőt, még bizonyítékot is kereshetnek azért, hogy kárhoztathassák és becsmérelhessék az igazságot. Ez az igazságtól idegenkedő beállítottság-lényegük.

A többi emberhez hasonlóan az antikrisztusok is olvashatják Isten szavait, hallhatják, amit Isten mond, és megtapasztalhatják Isten munkáját. A felszínen úgy tűnik, ők is képesek megérteni Isten szavainak szó szerinti jelentését, tudják, mit mondott Isten, és tudják, hogy ezek a szavak lehetővé teszik az emberek számára, hogy a helyes útra lépjenek, és jó emberekké váljanak. Ezek a dolgok azonban csupán elméleti szinten maradnak számukra. Mit jelent az, hogy elméleti szinten maradnak? Ez ahhoz hasonló, mint amikor egyes emberek azt hiszik egy könyvben olvasott bizonyos elméletről, hogy az jó, de amikor összehasonlítják a valós élettel, és elgondolkodnak a gonosz tendenciákon, az emberi romlottságon és az egész emberiség különböző szükségletein, akkor úgy találják, hogy az elmélet nem praktikus és nincs kapcsolata a valós élettel, továbbá rájönnek, hogy nem segít abban az embereknek, hogy alkalmazkodjanak ezekhez a gonosz tendenciákhoz és a gonosz társadalomhoz, vagy hogy kövessék őket. Ezért úgy érzik, hogy ez az elmélet jó, de csak arra, hogy beszélni lehessen róla, és ezzel ki lehessen elégíteni az emberiség szép dolgokkal kapcsolatos vágyait és fantáziáját. Például, ha valaki szereti a státuszt, és hivatalnok akar lenni, valamint azt szeretné, hogy az emberek felmagasztalják és imádják őt, akkor e cél elérése érdekében olyan rendellenes módszerekre kell támaszkodnia, mint a hazugság, a magamutogatás, a másokon való átgázolás és hasonlók. Ezek azonban pontosan azok a dolgok, amelyeket az igazság kárhoztat. Kárhoztatja és tagadja az emberek ilyen vágyait és ambícióit. A való életben az emberek azt gondolják, hogy a többiek közül való kitűnés legitim dolog, azonban Isten és az igazság kárhoztatja az ilyen igényeket. Ezeket az igényeket ezért nem fogadják el Isten házában, nincs lehetőség arra, hogy érvényesüljenek, és nincs lehetőség arra, hogy megvalósuljanak. De vajon az antikrisztusok lemondanak róluk? (Nem fognak lemondani róluk.) Így van, nem fognak lemondani róluk. Amint az antikrisztusok rájönnek erre, azt gondolják: „Most már értem. Az igazság tehát azt követeli az emberektől, hogy önzetlenek legyenek, feláldozzák magukat, toleránsak és nagylelkűek legyenek, feladják az egójukat és másokért éljenek. Ez az igazság.” Miután így definiálják az igazságot, vajon az érdekelni vagy taszítani kezdi őket? Taszítani fogja őket az igazság és Isten is, és azt mondják: „Isten mindig az igazságot mondja, mindig leleplezi az olyan tisztátalan dolgokat, mint az emberi vágyak és ambíciók, és mindig leleplezi az emberi lelkek mélyén rejlő dolgokat. Úgy tűnik, isten azzal a céllal közli az igazságot, hogy megfossza az embereket a státuszra, vágyakra és ambíciókra való törekvésüktől. Kezdetben azt hittem, hogy isten eleget tud tenni az emberek vágyainak, teljesíteni tudja a kívánságaikat és az álmaikat, és meg tudja adni az embereknek, amit akarnak. Nem számítottam arra, hogy isten ilyen isten. Nem tűnik olyan nagyszerűnek. Tele vagyok ambíciókkal és vágyakkal: vajon tud szeretni isten egy olyan embert, mint én? Abból ítélve, amit isten mindig is mondott, és szavainak sorai közt olvasva úgy tűnik, hogy isten nem szereti a hozzám hasonló embereket, és nem is tud kijönni egy hozzám hasonlóval. Úgy tűnik, nem tudok kijönni egy ilyen gyakorlati istennel. A szavak, amiket mond, a munka, amit végez, cselekedeteinek alapelvei és a természete – miért találom ezeket olyan kellemetlennek? Isten azt kéri az emberektől, hogy legyenek becsületesek, legyen lelkiismeretük, keressék istent, engedelmeskedjenek neki és féljék őt, amikor valami történik velük, továbbá engedjék el ambícióikat és vágyaikat – ezek olyan dolgok, amiket én nem tudok megtenni! Amit isten követel, az nem csak összeegyeztethetetlen az emberi elképzelésekkel, hanem érzéketlen is az emberi érzésekkel szemben. Hogyan hihetnék benne?” Miután így végiggondolják a dolgokat, vajon jó érzés alakul ki bennük Istennel kapcsolatban, vagy eltávolodnak Tőle? (Eltávolodnak.) Egy tapasztalattal teli időszak után az antikrisztusok egyre inkább úgy érzik, hogy a hozzájuk hasonló, ambíciókkal és vágyakkal rendelkező, törekvésekkel teli embereket nem látják majd szívesen Isten házában, hogy itt nem tudják kamatoztatni a képességeiket, és hogy itt nem adhatnak teret a törekvéseiknek. Azt gondolják: „Isten házában nem tudom felfedni a kivételes tehetségemet. Sosem lesz esélyem kitűnni. Azt mondják, nincs lelki megértésem, hogy nem értem meg az igazságot, és hogy antikrisztusi beállítottságom van. Nemcsak hogy nem léptettek elő, vagy nem helyeztek fontos pozícióba, de még kárhoztattak is. Mi a baj azzal, ha megalapítom a saját független királyságomat? Mi a baj azzal, hogy gyötrök másokat? Mivel hatalmam van, így kell cselekednem! Ki ne tenné ezt, ha hatalma lenne? Mi a baj azzal, ha tisztességtelen eszközöket alkalmazok és csalok a választásokon? Hát nem ugyanezt teszi az összes nem hívő is? Miért nincs ez megengedve isten házában? Még azt is mondják, hogy ez szégyentelen. Hogyan lehet ezt szégyentelennek tekinteni? Az ember felfelé törekszik, a víz lefelé folyik. Ez így van rendjén! Isten háza nem szórakoztató. De az emberek e világban elég ádázak, és nem könnyű kijönni velük. Ehhez képest isten házában egy kicsit jobban viselkednek az emberek. Ha nem lenne isten, csodálatos lenne itt időzni; ha nem lenne isten és nem lenne igazság, amely irányítja az embereket, akkor én lennék a főnök isten házában, az úr és a király.” Miközben Isten házában végzik a kötelességeiket, folyamatosan különböző dolgokat tapasztalnak, állandóan megmetszik őket, és váltogatják a különféle kötelességeket, végül pedig rájönnek valamire, és azt mondják: „Isten házában minden, ami történik, az igazság alapján kerül mérlegelésre és megoldásra. Mindig az igazságra helyezik a hangsúlyt, és isten mindig erről beszél. Itt nem adhatok szabad teret a törekvéseimnek!” Ahogy a tapasztalataik hatására eljutnak erre a pontra, egyre inkább idegenkednek az igazságtól, az igazság uralmától, attól, hogy minden, amit Isten tesz, az igazság, valamint az igazság keresésétől. Milyen mértékben idegenkednek ezektől a dolgoktól? Még csak elismerni vagy elfogadni sem akarják az igazságok doktrínáit, amelyeket kezdetben elismertek, és rendkívüli undort éreznek a szívükben. Ezért, amint eljön az összejövetel ideje, álmosak és nyugtalanok lesznek. Miért nyugtalanok? Azt gondolják: „Ezek az összejövetelek három – négy órán keresztül tartanak – mikor lesz ennek vége? Nem akarom tovább hallgatni!” Van egy kifejezés, amely leírja a hangulatukat: „tűkön ülnek”. Rájönnek, hogy amíg az igazság uralkodik Isten házában, addig soha nem lesz esélyük kitűnni, hanem korlátozva lesznek, kárhoztatni fogják őket, és mindenki el fogja őket utasítani, és bármennyire is tehetségesek, nem fognak fontos szerepeket kapni. Ennek következtében fokozódik az igazság és Isten iránti utálatuk. Valaki megkérdezheti: „Miért nem éreztek utálatot már kezdettől fogva?” Valóban, kezdettől fogva utálatot éreztek, de akkoriban minden ismeretlen volt számukra Isten házában. Nem volt fogalmuk róla, de ez nem jelenti azt, hogy nem éreztek utálatot, illetve nem idegenkedtek. Valójában a természetlényegük idegenkedett az igazságtól, csak ők maguk sem ismerték ezt fel. Ezeknek az embereknek a természetlényege kétségtelenül idegenkedik az igazságtól. Miért mondom ezt? Mert eredendően szeretik az igazságtalanságot, az elvetemültséget, a hatalmat, a gonosz tendenciákat, az irányítást, az emberek ellenőrzését és az összes ehhez hasonló negatív dolgot. Ezekből az általuk szeretett dolgokból ítélve kétségtelen, hogy az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól. Továbbá, ami a törekvéseiket illeti, státuszra törekszenek, ki akarnak tűnni, glóriát akarnak a fejükre, vezetők akarnak lenni az emberek között, hogy tekintélyük és hatalmuk legyen, bárhol is beszélnek és cselekednek, presztízst és erőt akarnak, az emberek irányítására való képességgel együtt – ezekre a dolgokra törekednek. Ez szintén az igazságtól való idegenkedés megnyilvánulása. Továbbá az igazsághoz való hozzáállásukból ítélve, bármennyi igazságot is hallanak ezek az egyének, annak nem lesz semmi haszna. Néhányan megkérdezhetik: „Talán azért, mert rossz a memóriájuk?” Nem, nem erről van szó. Néhány antikrisztusnak kiváló a memóriája, különösen ékesszóló, és azonnal képes alkalmazni és fitogtatni, amit megtanul. Következésképpen, akik nem képesek tisztán látni, azt gondolják, hogy ezek az egyének jó képességűek, és a Szentlélek munkálkodik bennük. A tisztán látó emberek azonban azonnal felismerik, hogy amit mondanak, az mind doktrína és üres szó, amely nélkülöz minden igazságvalóságot, és az emberek félrevezetésére szolgál. Az antikrisztusok ilyen emberek: különösen szeretnek fennkölt prédikációkat tartani, semmitmondóan beszélgetni szellemi elméletekről, és szavak özönét ontani magukból, amely, miután elindul, nem kapcsolódik a témához és összefüggéstelen. Sokan nem értik őket, az antikrisztusok pedig azt mondják: „Ez a harmadik ég nyelve; hogyan is érthetnétek meg?” Az antikrisztusok igazságtól való idegenkedésének elsődleges megnyilvánulása az igazsághoz való hozzáállásukban mutatkozik meg, és természetesen a szokásos mindennapi életükben és tevékenységükben is megnyilvánul, különösen abban, ahogyan a kötelességeiket végzik. Többféle megnyilvánulást mutatnak. Először is, soha nem keresik az igazságot, még akkor sem, ha világosan tudják, hogy kellene. Másodszor, soha nem gyakorolják az igazságot. Mivel nem keresik az igazságot, hogyan is gyakorolhatnák? Csak keresés révén lehet megértés, és csak a megértés vezethet a gyakorláshoz; ők nem keresik, és egyáltalán nem is veszik komolyan az igazság alapelveit. Sőt, megvetik őket, idegenkednek tőlük, és ellenségesen tekintenek rájuk. Ennek eredményeként még csak nem is foglalkoznak soha az igazság gyakorlásával, és még ha időnként meg is értik az igazságot, nem gyakorolják azt. Például, amikor történik velük valami, és mások javasolnak nekik egy jó cselekvési módszert, így vághatnak vissza: „Mi ebben a jó? Ha ezt teszem, akkor vajon nem vesznek kárba a saját ötleteim?” Egyesek azt mondhatják: „Ha a te módszered szerint cselekszünk, veszteségek fogják érni Isten házát; az alapelvek szerint kell cselekednünk.” Erre ők így válaszolnak: „Milyen alapelvek?! Az én módszerem az alapelv; amit én gondolok, az az alapelv!” Hát nem azt jelenti ez, hogy nem gyakorolják az igazságot? (De igen.) Egy másik elsődleges megnyilvánulásuk az, hogy soha nem olvassák Isten szavait, vagy nem folytatnak lelki csendességet. Egyesek, amikor elfoglaltak a munkájukkal, és nem találnak időt Isten szavainak olvasására, akkor csendben elmélkednek vagy elénekelnek néhány himnuszt, ha pedig néhány napig nem olvassák Isten szavait, ürességet éreznek. Elfoglaltságuk közepette egy lopott pillanatban elolvasnak egy szakaszt, hogy feltöltődjenek, és addig elmélkednek, amíg meg nem érzik Isten jelenlétét, amíg meg nem nyugszik a szívük. Az ilyen emberek nincsenek túl távol Istentől. Másrészt, az antikrisztusok nem érzik magukat szomorúnak, ha egy napig nem olvassák Isten szavait. Még akkor sem éreznek semmit, ha 10 napig nem olvassák Isten szavait. Egy évig is egészen jól el tudnak lenni Isten szavainak olvasása nélkül, sőt, akár három évig is, és nem éreznek semmit – nem éreznek félelmet vagy ürességet a szívükben, és továbbra is kényelmesen élnek. Bizonyára erősen idegenkednek Isten szavaitól! Az ember eltölthet egy napot úgy, hogy nem olvassa Isten szavait az elfoglaltságai miatt, vagy talán 10 napot is ugyanebből az okból. Ha azonban valaki képes egy egész hónapig meglenni Isten szavainak olvasása nélkül, és mégsem érez semmit, akkor baj van. Ha egy év telik el úgy, hogy valaki nem olvassa Isten szavait, akkor nem csak az Isten szavai utáni vágyakozás hiányzik belőle – az ilyen ember idegenkedik az igazságtól.

Az antikrisztusok igazságtól való idegenkedésének másik megnyilvánulása a Krisztus iránti megvetésük. Korábban már beszélgettünk a Krisztus iránti megvetésükről. Mit tett tehát velük Krisztus, amiért megvetik Őt? Vajon megbántotta vagy megsértette őket, vagy tett valamit, ami ellenkezik a kívánságaikkal? Vajon ártott valamilyen érdeküknek? Nem. Krisztus nem neheztel személyesen rájuk, sőt, még csak nem is találkoztak Vele. Akkor hát hogyan vethetnék meg Őt? A kiváltó ok az antikrisztusok igazságtól idegenkedő lényegében rejlik. Az antikrisztusok igazságtól való idegenkedésének másik megnyilvánulása az, hogy megvetik az összes pozitív dolog valóságát. Az összes pozitív dolog valósága a dolgok széles skáláját foglalja magában, például az összes dolgot, amelyet Isten teremtett, és azok törvényeit, a különböző élőlényeket és az életüket szabályozó törvényeket, és elsősorban az embernek nevezett élőlények életét szabályozó különböző törvényeket. Például a születés, az öregedés, a betegség és a halál kérdései, amelyek a legközelebb állnak az emberi élethez – a normális emberek lábai egyre gyengébbek lesznek, ahogy öregszenek, az egészségük romlik, a szemük elhomályosul, a hallásuk megromlik, a fogaik meglazulnak, és úgy gondolják, hogy meg kell békélniük az öregséggel. Isten szuverén mindezek felett, és senki sem mehet szembe ezzel a természeti törvénnyel – a normális emberek képesek mindezt tudomásul venni és elfogadni. Azonban, függetlenül attól, hogy mennyi ideig él az ember, illetve testének egészségi állapotától, bizonyos dolgok nem változnak, például annak módja, ahogyan a kötelességét kell végeznie, a pozíció, amelyet el kell foglalnia, valamint a hozzáállás, amellyel a kötelességét kell végeznie. Az antikrisztusok viszont nem hajlandók engedni. Azt mondják: „Ki vagyok én? Én nem öregedhetek meg. Mindig különböznöm kell az átlagemberektől. Neked úgy tűnik, öreg vagyok? Bizonyos dolgokat ti nem tudtok megtenni ebben a korban, én viszont igen. Lehet, hogy a ti lábaitok elgyengülnek az ötvenes éveitekben, de az enyémek fürgék maradnak. Még a háztetőről háztetőre ugrálást is gyakorlom!” Mindig meg akarják kérdőjelezni ezeket az Isten által elrendelt normális törvényeket, folyamatosan próbálják megszegni őket, és megmutatni másoknak, hogy ők mások, rendkívüliek és felsőbbrendűbbek az átlagembereknél. Miért teszik ezt? Meg akarják kérdőjelezni Isten szavait, és tagadni akarják, hogy az Ő szavai az igazság. Hát nem az antikrisztusok lényegének megnyilvánulása az, hogy idegenkednek az igazságtól? (De igen.) Van egy másik aspektus is, mégpedig az, hogy az antikrisztusok imádják a gonosz tendenciákat és a sötét befolyásokat; ez még inkább megerősíti, hogy ők az igazság ellenségei. Az antikrisztusok mélyen csodálják és imádják a Sátán rendszerét, valamint a legendákban emlegetett gonosz lelkek különböző képességeit, készségeit és tetteit, továbbá a gonosz tendenciákat és sötét befolyásokat. Hitük ezekben a dolgokban megingathatatlan, és soha nem kételkednek bennük. A szívük nemcsak mentes az idegenkedéstől, hanem tele van tisztelettel, hódolattal és irigységgel irántuk. Még a szívük mélyén is szorosan követik ezeket a dolgokat. Az antikrisztusok ilyen módon viszonyulnak ezekhez a gonosz és sötét dolgokhoz a szívük mélyén – hát nem azt jelenti ez, hogy idegenkednek az igazságtól? Dehogynem! Hogyan is szerethetné az igazságot az, aki szereti ezeket az elvetemült és sötét dolgokat? Ezek az emberek a gonosz erőkhöz és a Sátán bandájához tartoznak. Természetesen rendíthetetlenül hisznek a Sátán dolgaiban, miközben a szívük tele van undorral és megvetéssel az igazság és a pozitív dolgok iránt. Az igazságtól való idegenkedés témájának összegzését itt többé-kevésbé lezárjuk.

C. Ádázság

Az antikrisztusok beállítottság-lényegének egy másik eleme az ádázság. Az antikrisztusok jellemezhetők egyetlen mondattal: az antikrisztusok gonosz emberek. Ha van státuszuk, akkor nyilvánvaló, hogy antikrisztusok. Ha nincs státuszuk, akkor hogyan tudod megítélni, hogy antikrisztusok-e? Az emberi mivoltukat kell nézned. Ha az emberi mivoltuk rosszindulatú, alattomos és mérgező, akkor száz százalékban antikrisztusok. Ha valakinek soha nem volt státusza, ha soha nem volt vezető, és az emberi mivolta nem jó, hogyan tudod megállapítani, hogy antikrisztus-e? Meg kell nézned, hogy mérgező-e az emberi mivolta, és hogy gonosz ember-e. Ha gonosz ember, még ha nincs is státusza, akkor is száz százalékban antikrisztus. Ezért az antikrisztusok beállítottság-lényegének egy másik jellemző aspektusa az ádázság. Vajon az antikrisztusok ádáz beállítottsága ugyanaz, mint a zsákmányra vadászó oroszlánok vagy tigrisek ádázsága? (Nem.) A ragadozók az éhség miatt vadásznak; ez testi szükséglet és ösztön. Amikor viszont nem éhesek, akkor nem vadásznak. Miben különbözik ez az antikrisztusok ádázságától? Vajon arról van szó, hogy az antikrisztusok nem válnak kegyetlenné, ha nem provokálod őket, és csak akkor lesznek kegyetlenek, ha provokálják őket? Vagy arról, hogy nem fognak irányítani téged, ha nem hallgatsz rájuk, de megteszik, ha igen? Vagy talán arról, hogy nem fognak gyötörni téged, amennyiben hallgatsz rájuk, de gyötörni fognak, ha nem? (Nem.) Az antikrisztusok ádázsága egy beállítottság, egy lényeg – egy valódi sátáni lényeg. Nem ösztön, nem testi szükséglet, hanem az antikrisztusok beállítottságának megnyilvánulása és jellemzője. Melyek tehát az antikrisztusok ádáz beállítottságának megnyilvánulásai, feltárulásai és hozzáállásai? Mely cselekedeteik jelzik, hogy ádáz beállítottsággal és a gonosz emberek lényegével rendelkeznek? Osszátok meg a gondolataitokat. (Gyötörnek másokat.) (Elnyomják és kizárják azokat, akik különböznek tőlük.) (Rágalmaznak másokat és csapdákat állítanak nekik.) (Irányítják és manipulálják az embereket.) (Klikkeket hoznak létre és viszályt szítanak.) A klikkek létrehozása és a viszály szítása némiképp alattomos; ezek az elvetemült beállítottság megnyilvánulásai, de nem jelentenek ádázságot. Az elképzelések terjesztése, a független királyságok létrehozása – ezek ádáz cselekedetek? (Igen.) A munkarenddel való szembehelyezkedés, Isten háza munkájának megzavarása, az Istennek szánt felajánlások lefoglalása és közvetlen szembeszegülés Istennel – ezek ádáz cselekedetek? (Igen.) A felajánlások lefoglalása nemcsak kapzsiság, hanem az ádáz beállítottság megnyilvánulása is. Az, hogy az antikrisztusok képesek lefoglalni a felajánlásokat, rendkívül ádáz, a banditákéval megegyező beállítottságot jelez. Fogalmazzátok meg újra az imént összefoglalt pontokat. (Gyötörnek másokat, elnyomják és kizárják azokat, akik különböznek tőlük, rágalmazzák őket és csapdákat állítanak nekik, irányítják és manipulálják az embereket, elképzeléseket terjesztenek, független királyságokat hoznak létre, szembehelyezkednek a munkarenddel, támadják Istent, és lefoglalják a felajánlásokat.) Összesen kilenc pont. Többé-kevésbé ezek az antikrisztusok ádáz beállítottságának megnyilvánulásai. Valójában van még néhány konkrét megnyilvánulás, de azok majdnem azonosak ezekkel, ezért nem sorolom fel őket részletesen. Röviden: azok, akik ezeket a megközelítéseket és stratégiákat alkalmazzák, gonosz emberek. Egyrészt alattomosak a megközelítéseik; például a rágalmazás, a csapdák felállítása és az elképzelések terjesztése viszonylag alattomos cselekedet. Másrészt a stratégiáik meglehetősen mérgezőek és kegyetlenek, ami igazolja, hogy ádáz beállítottsággal rendelkeznek.

Az antikrisztusok beállítottság-lényegének e három aspektusából ítélve, vajon meg lehet őket menteni? (Nem, nem lehet.) Hajlandóak-e munkát végezni Isten házában? (Nem, nem hajlandóak.) Nem törekszenek az igazságra, nem szeretik az igazságot, a szívük pedig tele van ellenségeskedéssel Isten és a pozitív dolgok iránt. Még a legalapvetőbb dolgokat sem hajlandók megtenni – munkát végezni és teljesíteni a kötelességüket Isten házában –, vagyis még azt sem képesek megtenni, amit egy embernek normális esetben tennie kellene. Nemcsak hogy nem tudják megtenni, hanem éppen ellenkezőleg; megzavarják, akadályozzák és tönkreteszik a kötelességüket végző testvérek normális rendjét, valamint a normális gyülekezeti életet. Ugyanakkor megzavarják Isten házának munkáját, az emberek életbe való normális belépését és Isten normális munkáját az emberekben. És ez még nem minden: uralkodni és hatalmat gyakorolni is akarnak Isten házában; félre akarják vezetni, be akarják húzni és irányítani akarják az embereket, hogy saját független királyságot és frakciókat hozhassanak létre Isten házában, és hogy teljes mértékben a saját követőikké tehessék azokat, akik Istent követik. Teszik mindezt azért, hogy megvalósíthassák azokat az ambícióikat és vágyaikat, amelyek a hatalomra, a befolyásra, Isten választott népének irányítására irányulnak, valamint arra, hogy rivalizáljanak Istennel. Tehát van-e egyáltalán valami értéke az antikrisztusok használatának Isten házában? Betölthetnek-e egyáltalán bármilyen jó funkciót Isten házában? (Nem.) Az emberi mivoltukból, a törekvéseikből, az ambícióikból és vágyaikból, az általuk követett utakból, valamint az igazsághoz és Istenhez való hozzáállásukból ítélve az ilyen emberek csak azt a funkciót tudják szolgálni Isten házában, hogy megzavarják, akadályozzák és tönkretegyék Isten munkáját. A legcsekélyebb pozitív funkciót sem képesek szolgálni, mert soha nem törekednek az igazságra, a természetlényegükben idegenkednek az igazságtól, és tele vannak ellenségeskedéssel az igazsággal és Istennel szemben. Ez az antikrisztusok lényege.

Ezennel teljesen befejeztük az antikrisztusok különböző megnyilvánulásairól szóló beszélgetést. Az alapján, amiről ma beszélgettünk, most már képesek vagytok felismerni az antikrisztusokat? A legegyszerűbben összefoglalva: a gonosz emberek antikrisztusok, az antikrisztusok pedig mind gonosz emberek. Így megfogalmazva, vajon nem váltak sokkal világosabbá a dolgok számotokra? Nem könnyebb most megérteni őket? Az elmúlt két évben folyamatosan elemeztük az antikrisztusok természetlényegét, és sok finomításon mentetek keresztül, miközben aggódtatok, hogy esetleg ti is antikrisztusok vagytok. Mostanra végre megszületett az eredmény. A folyamat elég nagy kihívást jelentett, de a végeredmény jó: rendelkeztek antikrisztusi beállítottsággal, de nem vagytok antikrisztusok. Hogyan jutottatok erre a megértésre? Az Én közléseim melyik sora tette ezt világossá számotokra? (Legutóbb, Istennek az antikrisztusok és más emberek jelleme és beállítottság-lényege közötti különbségről szóló közlésén keresztül kezdtük némileg megérteni. A lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek bűnbánatot tartani és megváltozni, miután rosszat tettek, míg az antikrisztusi beállítottság-lényeggel rendelkezők nem hajlandók bűnbánatot tartani, és nem éreznek semmit, bármennyi gonoszságot is követnek el.) Az emberek feltárnak némi antikrisztusi beállítottságot, de ezek önkéntelenek és nem a szándékos akaratukból erednek; amikor ezek a feltárulások nyilvánvalóvá válnak számukra, az emberek kellemetlenséget, fájdalmat, bűntudatot és eladósodottságot éreznek, és ezután fokozatosan képesek irányt váltani. Amikor az emberek megértik ezt, nagyon megkönnyebbülnek, és rájönnek, hogy még van esélyük arra, hogy megmentsék őket, és hogy nem antikrisztusok. Bár van némi kapcsolatuk az antikrisztusi beállítottsággal, szerencsére nincs kapcsolatuk az antikrisztusi beállítottság-lényeggel. Amíg nem vagy gonosz ember, addig nem vagy antikrisztus. De vajon ez azt jelenti, hogy nem rendelkezel antikrisztusi beállítottsággal? (Nem, nem jelenti azt.) Amikor most azt mondom, hogy mindenki rendelkezik antikrisztusi beállítottsággal, éreztek-e ellenállást a szívetekben? (Én nem.) Nem éreztek ellenállást; most már el tudjátok fogadni ezt a tényt. Foglaljátok össze az antikrisztusi beállítottság-lényeg megnyilvánulásait. (Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól, gyűlölik az igazságot, és soha nem fogják elfogadni az igazságot.) Ez rávilágít a lényegre; az antikrisztusok soha nem fogják elfogadni az igazságot; idegenkednek az igazságtól, és ellenségesek az igazsággal szemben. Vannak, akik nem törekszenek az igazságra, de nem ellenségesek vele szemben, és ők is úgy gondolják, hogy mindaz, amit Isten mond, helyes és jó, csodálják és szeretnék követni azt, de gyenge a képességük, és nincs útjuk. Másokat nem érdekel az igazság, de ők sem ellenségesek vele szemben; ők a langyos típusok. Az antikrisztusok azonban mások; ők idegenkednek az igazságtól és ellenségesen viszonyulnak hozzá. Amint szóba kerül az igazság vagy Isten, gyűlöletet éreznek, ha pedig megpróbálják őket rávenni az igazság elfogadására, abnormálissá válnak, a szívükben taszítást éreznek, és soha nem fogadják el azt – ez az antikrisztusok lényege. Mi van még? (Az antikrisztusok nem hajlandóak bűnbánatot tartani, bármi rosszat is tesznek, és soha nem fogják gyakorolni az igazságot.) Nem fogják felismerni a saját hibáikat, soha nem tartanak bűnbánatot, és számos év múltán sem fognak megváltozni. Nem ismerik el, hogy Isten az igazság, hogy Isten szavai az igazság, így pedig hogyan is gyakorolhatnák az igazságot? Hiányzik belőlük az emberi mivolt; ők nem emberek, ördögök, Sátánok és Isten ellenségei, ezért egyáltalán nem fogják gyakorolni az igazságot.

2020. december 26.