A legutóbbi összejövetelen befejeztük az antikrisztusok különböző megnyilvánulásairól szóló tizenötödik tételről való beszélgetésünket. Miután erről a tizenötödik tételről beszélgettünk, összefoglaltátok-e az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait és lényegét? Van-e alapvető fogalmatok és megértésetek azokról? Fel tudjátok-e ismerni azokat, akik az antikrisztusok lényegével rendelkeznek? (A viszonylag nyilvánvaló eseteket fel tudom ismerni, de a viszonylag ravasz és alattomos eseteket még mindig nehezemre esik felismerni.) Foglaljuk ma össze két szempontból az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait: az első az antikrisztusok jelleme, a második pedig a beállítottság-lényegük. Könnyebb-e az antikrisztusokat felismerni e két szempont alapján? (Igen.) Ha kevesebbet beszélgetünk és nem hozunk fel sok példát, akkor lehet, hogy nem tudjátok őket felismerni; ha többet beszélgetünk, akkor lehet, hogy megértitek, de lehet, hogy még mindig nehezen tudjátok őket összehasonlítani az antikrisztusokkal, amikor látjátok, hogy gonoszságot követnek el. Ha összefoglaljuk az antikrisztusok természetlényegét, és e két szempont alapján különböztetjük meg őket, akkor ez világosabbá válhat számotokra.

I. Az antikrisztusok jelleme

Az első szempont az antikrisztusok jelleme. Konkrétan ez a szempont azzal kapcsolatos, hogy az antikrisztusok milyen emberi mivolttal rendelkeznek. Mit foglal magában az emberi mivolt? Magában foglalja a lelkiismeretet, a józan észt, a tisztességet, a méltóságot, valamint az emberi mivolt jóságát és gonoszságát. Az antikrisztusok jellemének felismerése magában foglalja az emberi mivoltuk különböző aspektusait. Először beszéljünk a normális emberi mivolt szokásos megnyilvánulásairól, illetve azokról a jellemvonásokról, amelyekkel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene. Mondjátok meg Nekem, milyen konkrét tartalom tartozik ebbe a kategóriába? (A becsületesség és a kedvesség.) Másvalami? (A becsületérzet.) Az egyenesség és a becsületérzet birtoklása egyaránt alapvető fontosságú. (Továbbá a mások iránti szeretet, tolerancia, figyelmesség és megbocsátás is.) Ez is. Foglaljuk össze az egészet! Mindenekelőtt a normális emberi mivolt jellemző vonása a becsületesség – ez pozitív? (Igen.) Ezenkívül jellemző rá a kedvesség és őszinteség, az őszinteség és a becsületesség között pedig fokozati különbség van. Szerintetek a könyörület olyasvalami, ami benne kellene, hogy legyen az ember jellemében? (Igen.) A könyörület besorolható-e a kedvesség kategóriájába? (Igen.) Aki jószívű, az bizonyára könyörületes is lesz. Aztán ott van az egyszerűség és a becsületérzet. A becsületérzet magában foglalja a méltóságot, az öntudatot és a józan észt. A következő az egyenesség. Melyek az egyenesség megnyilvánulásai? Ezek közé tartozik az igazságérzet, a gonosztól való irtózás, az elvetemültség gyűlölete és a pozitív dolgok iránti vonzalom. Nem elég az, ha valaki csak egyenességgel rendelkezik; ha hiányzik belőle a tolerancia és a türelem, és nyersen beszél anélkül, hogy figyelembe venné az emberek állapotát, illetve a körülményeket, az nincs rendben, a jelleme pedig néhány dologban hiányos. Aztán van még a tolerancia és a türelem, mindkettő a kedvesség sajátos megnyilvánulása, és természetesen jellemző vonásnak tekinthetőek. Ezek azok a jellemző vonások, amelyekkel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kell: becsületesség, kedvesség, őszinteség, egyszerűség, becsületérzet, egyenesség, tolerancia és türelem – összesen hét. Ezek a jellemző vonások, amelyekkel a normális emberi mivolt rendelkezik, felhasználhatóak annak felmérésére, hogy valaki normális emberi mivolttal rendelkezik-e. A közlés mai témája azonban nem azoknak a jellemző vonásoknak a konkrét megnyilvánulásairól szól, amelyekkel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, vagy arról, hogy kik rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Helyette arról a témáról fogunk beszélgetni, hogy „pontosan mi is az antikrisztusok jelleme”. A normális jellemnek az imént említett különböző aspektusaival összehasonlítva az antikrisztusok rendelkeznek-e ezen jellemző vonások bármelyikével, illetve melyek azok, amelyekkel rendelkeznek? (Egyikkel sem rendelkeznek.) Mivel ilyen benyomásotok van az antikrisztusokról, foglaljuk össze, hogy melyek azok az elemek a jellemükben, amelyek arra késztetik az embereket, hogy antikrisztusokként jellemezzék őket, és amelyek azt jelzik, hogy ezeknek az embereknek rossz az emberi mivoltuk, nincs normális emberi mivoltuk, és az antikrisztusok emberi mivoltával rendelkeznek. Ha valaki a normális emberi mivolt korábban összefoglalt számos megnyilvánulása közül rendelkezik egy-kettővel, akkor lehet, hogy van némi normális emberi mivolta. Ha mindegyikkel rendelkezik, akkor a legnormálisabb emberi mivolta van. Az antikrisztusok azonban e jellemző vonások egyikével sem rendelkeznek, akkor pontosan mit is tartalmaz az emberi mivoltuk? Beszélgessünk először erről az aspektusról.

A. Megrögzött hazudozás

A normális jellem első jellegzetessége a becsületesség. Vajon az antikrisztusok jellemében szerepel a becsületesség? Nyilvánvaló, hogy az antikrisztusoknak nincs becsületes emberi mivoltuk; emberi mivoltuk minden bizonnyal ellentétes a becsületességgel. Tehát, az antikrisztusok emberi mivoltában az abnormális emberi mivoltnak mely olyan elemei találhatóak meg, amelyek ellentétesek a becsületességgel? (Gyakran hazudoznak és becsapják az embereket.) Mondhatjuk-e, hogy a gyakori hazudozás ugyanaz, mint a megrögzött hazudozás? Nem konkrétabb-e ez az összefoglalás? Ha azt mondjuk, hogy ez az ember mindig hazudozik, vagy nem túl szavahihető, az nem elégséges mértékű. Ha a jellemük leírására olyan kifejezéseket használunk, mint „hazugsággal teli”, az nem elég formális. Tehát sokkal találóbb a „megrögzött hazudozást” használni a jellemzésükre, és annak kifejezésére, hogy az antikrisztusok emberi mivolta nem becsületes. A „megrögzött hazudozás” az első jellemző vonás – olyasvalami, ami az antikrisztusok emberi mivoltából gyakran megnyilvánul és feltárul. Ez kell, hogy legyen a leggyakoribb, legkönnyebben megfigyelhető és könnyedén felismerhető vonás, amellyel az emberek találkozhatnak. Nos, érdemes-e a megrögzött hazudozás konkrét megnyilvánulásairól beszélgetni? (Igen.)

Az antikrisztusok emberi mivolta nem becsületes, ami azt jelenti, hogy a legkevésbé sem szavahihetőek. Mindaz, amit mondanak és tesznek, meghamisított, benne vannak a saját szándékaik és céljaik, és benne rejlenek a megnevezhetetlen és kimondhatatlan trükkjeik és cselszövéseik. Az antikrisztusok szavai és tettei tehát túlságosan is szennyezettek, és túlságosan is tele vannak hamissággal. Bármennyit beszélnek is, nem lehet tudni, hogy melyik szavuk igaz, melyik hamis, melyik helyes és melyik helytelen. Ez azért van, mert nem becsületesek, a gondolkodásmódjuk pedig rendkívül bonyolult, tele van alattomos cselszövésekkel, és bővelkedik a trükkökben. Semmi sem egyértelmű abból, amit mondanak. Nem mondják, hogy az egy az egy, a kettő az kettő, az igen az igen, a nem pedig nem. Helyette minden kérdésben kerülgetik a forró kását, és elméjükben többször is átgondolják a dolgokat, fejtegetik a következményeket, minden szempontból mérlegelik az előnyöket és a hátrányokat. Aztán úgy módosítják a mondanivalójukat, hogy elég nehézkesnek hangzik mindaz, amit mondanak. A becsületes emberek soha nem értik, amit mondanak, így könnyen megtéveszthetik és becsaphatják őket, aki pedig ilyen emberekkel beszélget, és ilyenekkel van kapcsolatban, az fárasztónak és fáradságosnak találja az élményt. Soha nem mondják, hogy az egy az egy, és a kettő az kettő, soha nem mondják ki, hogy mire gondolnak, és soha nem írják le a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Mindaz, amit mondanak, kifürkészhetetlen, tetteik céljai és szándékai pedig nagyon bonyolultak. Ha kiderül az igazság – ha mások átlátnak rajtuk, és tetten érik őket –, akkor gyorsan kitalálnak egy másik hazugságot, hogy megkerüljék a dolgot. Az ilyen ember gyakran hazudik, és miután hazudott, még több hazugságot kell mondania, hogy fenntartsa a hazugságot. Megtéveszt másokat, hogy elrejtse a szándékait, mindenféle ürügyet és kifogást gyárt a hazugságai alátámasztására, így az emberek nagyon nehezen különböztetik meg, hogy mi igaz és mi nem, és nem tudják, hogy mikor szavahihetőek, azt pedig még kevésbé, hogy mikor hazudnak. Nem pirul el, amikor hazudik, és a szeme sem rebben, mintha igazat mondana. Ez vajon nem azt jelenti, hogy megrögzötten hazudozik? Például néha az antikrisztusok látszólag úgy tűnnek, hogy jók másokhoz, figyelmesek velük, és melegszívűen beszélnek, ami kedvesnek és meghatónak hangzik. Még ha így beszélnek is, senki sem tudja megmondani, hogy őszinték-e, és mindig meg kell várni, amíg néhány nappal később történik valami, hogy kiderüljön, őszinték voltak-e. Az antikrisztusok mindig bizonyos szándékkal és céllal beszélnek, és senki sem tudja megfejteni, hogy pontosan mit is akarnak elérni. Az ilyen emberek megrögzötten hazudoznak, és nem törődnek hazugságaik következményeivel. Mindaddig, amíg a hazugságuk előnyös számukra és alkalmas mások félrevezetésére, amíg elérhetik vele a céljaikat, addig nem érdekli őket, hogy milyen következményekkel jár. Amint lelepleződnek, folytatni fogják a titkolózást, a hazudozást, a becsapást. Az alapelv és módszer, amely szerint ezek az emberek viselik magukat és a világgal foglalkoznak, az az emberek hazugságokkal való becsapása. Kétszínűek, és úgy beszélnek, ahogy a közönségüknek megfelel; azt a szerepet játsszák, amit a helyzet megkövetel. Mézesmázosak és simulékonyak, a szájuk tele van hazugsággal, és megbízhatatlanok. Aki csak egy rövid ideig is kapcsolatba kerül velük, azt félrevezetik vagy megzavarják, és nem kap ellátást, segítséget vagy épülést. Nem számít, hogy az ilyen emberek szájából elhangzó szavak csúnyák vagy kedvesek, észszerűek vagy abszurdok, összhangban vannak vagy sem az emberi mivolttal, durvák vagy civilizáltak, lényegében mind-mind valótlanságok, meghamisított szavak és hazugságok.

Az emberek azon csoportjának, akik az antikrisztusok, a megrögzött hazudozás az egyik legfőbb tulajdonságuk. A nyelvükön, a beszédmódjukon, a kifejezésmódjukon, a szavaik jelentésén és a mögöttük álló szándékon keresztül látható, hogy ezeknek az embereknek nincs normális emberi mivoltuk, hogy nem rendelkeznek a becsületes emberek emberi mivoltára vonatkozó normákkal. Az antikrisztusok megrögzötten hazudoznak. Hazugságaik és csalárdságuk sokkal súlyosabb, mint a legtöbb emberé; ez nem egy átlagos romlott beállítottság, hanem már a lelkiismeret és a józan ész elvesztése és az emberi mivolt teljes hiánya. Ezek az emberek lényegében démonok; a démonok gyakran hazudnak és csapják be így az embereket, semmi sem igaz, amit mondanak. A legtöbb embernek, amikor hazudik, ki kell találnia a hazugságot, alaposan át kell gondolnia; az antikrisztusnak azonban nem kell semmit sem kitalálnia, és nem is kell gondolkodnia azon. Kinyitja a száját, és csak úgy kijönnek rajta – és még mielőtt észrevennéd, már be is csapott. Hazugságai és megtévesztése olyan mértékű, hogy a lassan reagáló embereknek két-három napba is beletelhet, mire rájönnek a dolgokra; csak ezután fogják fel, hogy mire is gondolt ez az ember. Azok, akik nem értik meg az igazságot, képtelenek a megkülönböztetésre. Az antikrisztusok megrögzötten hazudoznak. Mit gondolsz erről a jellemvonásukról? Nyilvánvaló, hogy ez nem olyasmi, ami a normális emberi mivolthoz tartozik. Nincs ebben valami démoni? Pontosabban, ez egy démoni természet. Megrögzött hazudozás, hazugságok mondása és az emberek megtévesztése: vajon az iskolában tanulták ezeket a cselekvési módokat, vagy a családjuk befolyásának a következménye ez? Egyik sem. Ezek a dolgok a veleszületett természetükből fakadnak, ezekkel a dolgokkal születtek. Amikor a szülők nevelik a gyermekeiket, egyikük sem tanítja őket kiskoruktól fogva hazudozni és megtéveszteni, és egyikük sem kényszeríti őket hazudozásra vagy megtévesztésre, mégis vannak olyan gyermekek, akik felnőttként csak hazugságokat mondanak, akik komoly arcot vágnak, bármit is hazudnak, és soha nem sajnálkoznak, nem gyötrődnek, nem rossz a lelkiismeretük az általuk mondott hazugságok miatt; ehelyett ezek a gyermekek nagyon okosnak, rendkívül intelligensnek tartják magukat, boldogok, büszkék és titokban örülnek, hogy képesek másokat hazugságokkal és egyéb taktikákkal becsapni és megtéveszteni. Ez a veleszületett természetük. Az antikrisztusok természetüknél fogva ilyenek. Az a természetlényegük, hogy megrögzötten hazudozzanak. Bár gyakran vesznek részt összejöveteleken, és hallgatnak prédikációkat és beszélgetéseket, az antikrisztusok soha nem tartanak önvizsgálatot, és soha nem próbálják megismerni önmagukat, bármennyi hazugságot is mondtak, hogy másokat becsapjanak, nem éreznek lelkiismeretfurdalást, még kevésbé próbálják aktívan keresni az igazságot a megoldás érdekében – ami azt bizonyítja, hogy az antikrisztusok lényegében álhívők. Bármennyi doktrínával is képesek kioktatni az embereket, magukra soha nem alkalmazzák ezeket a doktrínákat, soha nem boncolgatják önmagukat, és bármennyi hazugságot is mondanak, illetve bármennyi embert is csapnak be, soha nem nyílnak meg ezzel kapcsolatban, hanem inkább megjátsszák magukat és színlelnek, soha nem merik bevallani mások előtt, hogy csalárd emberek. Ezen kívül folyamatosan hazudnak, és megtévesztik az embereket, amikor és ahogyan szükségét érzik. Vajon nem ez a természetük? De igen, és ezen nem lehet változtatni. Ez a természet nem a normális emberi mivolt kifejeződése; helyesebben szólva, démoni természet, a Sátán beállítottsága, az ilyen emberek ördögök, megtestesült démonok.

Az antikrisztusok jellemének első megnyilvánulása a megrögzött hazudozás, amit démoni természetként fogunk jellemezni. Ennek a démoni természetnek a megnyilvánulása az, hogy függetlenül attól, hogy mikor és hol, milyen alkalomból vagy kivel érintkeznek, az ilyen emberek szavai hasonlítanak ahhoz, amit a kígyó és a démonok mondanak – méltatlanok a bizalomra. Az ilyen emberekkel szemben különösen óvatosnak és megfontoltnak kell lenni, nem szabad meggondolatlanul hinni a démonok szavainak. A megrögzött hazudozás konkrét megnyilvánulása az, hogy a hazugságok csak úgy legördülnek a nyelvükön; a szavak, amelyeket kimondanak, nem tűrik a megfontolást, az elemzést vagy a tisztánlátást. Képesek bármikor hazudni, és úgy gondolják, hogy semmiről sem tudnak semmi igazat mondani, hogy minden, amit mondanak, hazugság kell, hogy legyen. Még akkor is, ha az életkorukról kérdezed őket, fontolóra veszik, és arra gondolnak: „Mit ért azalatt, hogy az életkoromról kérdez? Ha azt mondom, hogy öreg vagyok, lenéz majd, és nem fog művelni? Ha azt mondom, hogy fiatal vagyok, lenéz majd, mondván, hogy nincs tapasztalatom? Hogyan kellene válaszolnom?” Még egy ilyen egyszerű kérdésben is képesek hazudni, és nem mondani el az igazságot, sőt, még vissza is kérdeznek: „Mit gondolsz?” Azt mondod: „Ötven éves?” „Langyos.” „Negyvenöt?” „Majdnem.” Vajon pontos választ adnak-e neked? A válaszaikból megtudod-e, hogy hány évesek? (Nem.) Ez a megrögzött hazudozás.

Van egy másik megnyilvánulása az antikrisztusok megrögzött hazudozásának, éspedig az, hogy még tanúságtétel közben is hazudnak. A hamis tanúságtétel átkozott cselekedet, amely megsérti Isten természetét. Még a tanúságtétel kérdésében is koholmányokba, hazugságokba és csalásba merészkednek bocsátkozni, ami valóban megmutatja, hogy vakmerően semmibe veszik a következményeket, és a természetük nem változik! Amikor látják, hogy mások tapasztalaton és megértésen alapuló tanúságot tesznek, míg ők nem képesek arra, akkor utánozzák őket, azt mondják, amit mások mondanak, és ugyanazokat a tapasztalatokat találják ki, amelyeket mások is átéltek. Ha valamit nem értenek meg, amit mások igen, akkor azt állítják, hogy megértik. Ha nincs ilyen tapasztalati megértésük és megvilágosodásuk, akkor bizonygatják, hogy van nekik. Még ha Isten nem is fegyelmezte őket, ők bizonygatják, hogy igen. Még ebben a kérdésben is képesek hazudni és hamisítani, nem aggódnak és nem foglalkoznak a következményekkel bármilyen súlyosak is legyenek azok. Hát nem megrögzött hazudozás ez? Ráadásul az ilyen emberek bárkit becsapnak. Egyesek talán elgondolkodnak: „Mindenesetre az antikrisztusok mégiscsak emberek. Nem tartanák-e vissza magukat attól, hogy becsapják a hozzájuk legközelebb állókat, azokat, akik segítettek nekik, és azokat, akik velük voltak a nehézségekben? Nem kerülnék-e a családtagok becsapását?” Ha azt mondjuk, hogy megrögzötten hazudoznak, az azt jelenti, hogy bárkit képesek becsapni, még a szüleiket, gyermekeiket és természetesen a testvéreket is. Kisebb és nagyobb dolgokban egyaránt képesek becsapni az embereket, még olyan dolgokban is, ahol igazat kellene mondaniuk, ahol ez nem járna semmilyen következménnyel, illetve semmilyen módon nem befolyásolná őket, és ahol semmi szükség nincs a bölcsesség használatára. Be is csapják az embereket, és hazugsággal oldanak meg olyan apró dolgokat, amelyek a kívülállók szemszögéből nézve nem indokolják a hazugságot, és ahol könnyű lenne, egyáltalán nem okozna gondot, ha őszintén beszélnének. Hát nem megrögzött hazudozás ez? A megrögzött hazudozás az ördögök és a Sátán egyik elsődleges megnyilvánulásának mondható. Ebből a szempontból nem mondhatjuk-e, hogy az antikrisztusok emberi mivolta nem csak hogy nem becsületes, hanem a megrögzött hazudozás is jellemzi, ami megbízhatatlanná teszi? (De igen, mondhatjuk.) Ha az ilyen emberek elkövetnek egy rossz cselekedetet, majd, miután a testvérek megmetszették és megbírálták őket, könnyeket hullatnak, látszólag azt állítva, hogy adósai Istennek, és azt ígérve, hogy a jövőben bűnbánatot tartanak, mersz-e hinni nekik? (Nem.) Miért nem? A legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy megrögzötten hazudoznak! Még ha látszólag meg is bánják, keservesen sírnak, verik a mellüket és esküdöznek, akkor se higgy nekik, mert krokodilkönnyeket hullatnak, könnyeket, hogy becsapják az embereket. A szomorú és bűnbánó szavak, amelyeket kimondanak, nem szívből jönnek; ezek hasznos taktikák, amelyeknek célja, hogy csalárd eszközökkel elnyerjék az emberek bizalmát. Az emberek előtt keservesen sírnak, beismerik a hibát, esküdöznek, és ismertetik az álláspontjukat. Azok azonban, akikkel a magánéletben jó kapcsolatban vannak, akikben viszonylag megbíznak, másról számolnak be. Bár látszólag őszintének tűnhet a hibák nyilvános beismerése és az esküdözés, hogy változtatni fognak, de amit a színfalak mögött mondanak, az azt bizonyítja, hogy amit korábban mondtak, az nem volt igaz, hanem hamis volt, és azt a célt szolgálta, hogy minél több embert megtévesszenek. Mit fognak mondani a színfalak mögött? El fogják-e ismerni, hogy amit korábban mondtak, az hamis volt? Nem, nem fogják elismerni. Negativitást fognak terjeszteni, érveket fognak felhozni, és mentegetni fogják magukat. Ez a mentegetőzés és érvelés igazolja, hogy beismeréseik, bűnbánatuk és esküik mind-mind hamisak voltak, és az emberek becsapására szolgáltak. Meg lehet-e bízni az ilyen emberekben? Hát nem megrögzött hazudozás ez? Képesek még vallomásokat is kitalálni, hamis könnyeket hullatnak, és megfogadják, hogy megváltoznak, de még az esküdözésük is hazugság. Hát nem démoni természet ez? Még ha azt mondanák is, hogy „Csak ennyit értek meg, a többit nem tudom, keresem Isten megvilágosítását, és reménykedem a testvérek segítségében, hogy fokozatosan megértésre jussak”, ez egy becsületes hozzáállás és kijelentés lenne. Az antikrisztusok azonban egyáltalán nem képesek ilyen igaz szavakat mondani. Úgy érzik, hogy „Ha őszintén beszélnék, az emberek lenéznének: megszégyenülnék, és lealacsonyítva érezném magam – nem veszíteném-e el teljesen a tekintélyemet? Ki vagyok én? Beismerhetem-e a vereséget? Még ha nem is értem meg, úgy kell tennem, mintha nagyon is jól megérteném; előbb meg kell tévesztenem az embereket, és meg kell szilárdítanom a pozíciómat a szívükben.” Hát nem az antikrisztusok megnyilvánulása ez? Az antikrisztusok beszédének forrásából és beszédmódjából, valamint az általuk kimondott szavakból világos, hogy az ilyen emberek soha nem lesznek becsületesek; ez meghaladja őket. Mivel a megrögzött hazudozás a jellemükhöz tartozik, mindenben meg akarják téveszteni az embereket, és el akarják titkolni a dolgokat, nem akarják, hogy bárki is megtudja vagy meglássa a valódi tényeket, illetve a tényleges helyzetet. A legbelső lényük szörnyen sötét. Az antikrisztusok jellemének ez az aspektusa egyértelműen úgy jellemezhető, hogy hiányzik belőle az emberi mivolt, és démoni természettel bír. A hazugságok könnyedén, gondolkodás nélkül csúsznak ki a szájukból, olyannyira, hogy még akkor sem mondanak semmi igazat, amikor álmukban beszélnek – az egész csupa csalás, csupa hazugság. Ez megrögzött hazudozás.

Az antikrisztusok jelleméből hiányzik a becsületesség. Még ha nem is beszélnek, a szívük mélyén azon gondolkodnak, hogyan lehet becsapni, rászedni és félrevezetni az embereket – kiket lehet félrevezetni, mit kell mondani, amikor félre akarják vezetni őket, milyen módszereket kell alkalmazni a beszélgetés elkezdéséhez, és milyen példákkal lehet elhitetni az emberekkel. Függetlenül attól, hogy mit mondanak vagy gondolnak, nem becsületes hozzáállást, nem becsületes véleményt és nem becsületes gondolatokat hordoznak a szívükben. Életük minden pillanatát, minden másodpercét azzal töltik, hogy be akarják csapni az embereket, és játszadozni akarnak velük. Minden másodpercben és pillanatban azon gondolkodnak, hogyan lehet becsapni, hogyan lehet félrevezetni, és hogyan lehet rászedni másokat, ezek a gondolatok foglalják el egész elméjüket és szívük legmélyét. Hát nem ez a természetük? Vajon az ilyen emberek meg tudják-e érteni az igazságot, amikor prédikációkat hallgatnak, illetve Isten szavait olvassák? Még ha meg is értik, képesek-e gyakorlatba ültetni azt? (Nem.) Szívük legmélye és jellemük alapján ítélve az ilyen emberek biztosan nem az üdvösség várományosai, mert mindaz, amit szeretnek, illetve amire elméjükben és belső világukban gondolnak, démoni természetű, az igazság és a pozitív dolgok ellen irányul, egyetlen kívánatos rész sincs benne. Bizonyos-e tehát az antikrisztusok emberi mivoltában a megrögzött hazudozás vonása? (Igen.) Azok az emberek, akik megrögzötten hazudoznak, nem gyakorolnak semmilyen igazságot. Milyen következményekkel jár ez? Milyen konkrét megnyilvánulásai vannak annak, aki nem gyakorol semmilyen igazságot? Képes-e meggondolatlanul cselekedni? Lehet-e szeszélyes és öntörvényű? Létrehozhat-e független királyságokat? Elpazarolhatja-e az adományokat? Félrevezetheti-e az embereket? Megnyerheti-e az emberek szívét? Ezekre mind képes. Ez egy tipikus antikrisztus – megrögzötten hazudozik. Amikor a tények lelepleződnek, nem számít, hány szempár figyeli őt, nem számít, hány ember tanúskodik együttesen és leplezi le őt, nem hajlandó beismerni. Végül egy taktikához folyamodik, hogy elbánjon veled, azt állítja, hogy elfelejtette, és tudatlanságot színlel. Ilyenkor, ebben a helyzetben nem képes egyetlen igaz szót sem mondani, még csak bólintani sem tud és beismerni, hogy „Én voltam, tévedtem, legközelebb megváltozom, és biztosan nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát.” Ez az antikrisztus, aki soha nem ismeri el a bűnösségét, soha nem mond egyetlen igaz szót sem. Vajon ilyen emberi mivolt mellett meg lehet-e menteni őt? Elnyerheti-e az igazságot? Semmiképpen sem. Még ha meg is érti az igazságot, nem tudja elnyerni, mert elutasítja azt, ellenáll az igazságnak és szembeszegül azzal. Még a legalapvetőbb szinten, a becsületes beszéd és a hibák beismerésének szintjén sem képes gyakorolni ezt a legegyszerűbb igazságot, sem pedig gyakorlatba ültetni azt. Hogyan várható el tőle, hogy elengedje a státuszát, elengedje a kilátásait és a sorsát, és elengedje saját szándékait? Képes-e elengedni azokat, és képes-e lázadni ellenük? Erre még kevésbé képes. Ha még egy igaz dolgot sem tud kimondani, akkor még valószerűtlenebb elvárni tőle, hogy valami ennél is nehezebbet tegyen.

Vannak-e olyan emberek a környezetetekben, akik megrögzötten hazudoznak? Egyesek talán azt mondják: „Még nem találkoztam olyannal, aki megrögzötten hazudozik, de úgy érzem, hogy én magam is az lehetek.” Hadd mondjam el az igazságot: veszélyes helyzetben vagy. Vajon azokban az emberekben, akik megrögzötten hazudoznak, marad-e bármi nyoma is az emberi mivoltnak? Különböznek-e valamiben is a démonoktól? Van-e köztetek olyan, aki megrögzötten hazudozik? Tegyük fel, hogy a környezettől és a háttértől függetlenül, bármi történjék is, valakinek annyira természetesen jön a hazugság, anélkül, hogy elpirulna, vagy gyorsabban verne a szíve, mindent kezelni tud és meg tud oldani hazugsággal. Magaviseletében, a világhoz való viszonyulásában és az élet minden területén, míg csak egy lehetősége is van beszélni, mindaz, amit mond, hazugság, egyetlen mondat sem igaz. Mind szándékokat és célokat hordoz, és a Sátán cselszövése kíséri. Ez nem olyasvalaki, aki becsületes. Bármilyen helyzetben képes hazudni, még akkor is, ha bárd lebeg a feje felett – nem olyasvalaki ez, aki reménytelen? Az antikrisztusok megrögzött hazudozásának különböző megnyilvánulásaiból ítélve a hazugságaik túlságosan is számosak. Beszédük célja az emberek becsapása, félrevezetése és rászedése. Minden szavuk a Sátán cselszövéseit és szándékait hordozza, a normális emberi mivolthoz tartozó becsületesség egyetlen megnyilvánulása sincs azokban. Azt lehet mondani, hogy az antikrisztusokból teljesen hiányzik a becsületesség jellemvonása, amely a normális emberi mivolt része. Azok az emberek, akikből hiányzik a becsületesség, és képesek megrögzötten hazudozni, démoni természetűként jellemezhetők – ők démonok. Az ilyen embereket nem könnyű megmenteni, mert nem fogadják el az igazságot, és kihívást jelent számukra, hogy elfogadják azt.