Első megtestesülésében Isten nem fejezte be a megtestesülés munkáját; csupán ama munka első lépését tette meg, amit Istennek a testben meg kellett tennie. Tehát, a megtestesülés munkáját bevégzendő, Isten ismét visszatért a testbe, megélve a test minden normalitását és gyakorlatiasságát, azaz Isten Igéjét egy teljesen normális és hétköznapi testben kinyilvánítva, ezzel befejezve a munkát, amit a testben hátrahagyott. Lényegében a második megtestesült test olyan, mint az első, ám még gyakorlatiasabb, még normálisabb, mint az első. Következésképp, a második megtestesült test által elviselt szenvedés nagyobb az elsőénél, ám ez a szenvedés az Ő testben végzett szolgálatának eredménye, ami nem hasonlít a romlott ember szenvedéséhez, és szintén az Ő testének normalitásából és gyakorlatiasságából ered. Mivel szolgálatát teljesen normális és gyakorlatias testben teljesíti, a testnek sok megpróbáltatást kell elviselnie. Minél normálisabb és gyakorlatiasabb ez a test, annál többet fog Ő szenvedni szolgálatának teljesítése során. Isten munkája egy igen hétköznapi testben fejeződik ki, amely egyáltalán nem természetfeletti. Mivel az Ő teste normális, és az ember megváltásának munkáját is a vállára kell vennie, még nagyobb mértékben szenved, mint egy természetfeletti test tenné – és mindez az szenvedés az Ő testének gyakorlatiasságából és normalitásából ered. A szenvedésből, amelyen a két megtestesült test átment szolgálatának teljesítése közben, látható a megtestesült test lényege. Minél normálisabb a test, annál nagyobb nehézséget kell elviselnie, mialatt felvállalja a munkát; minél gyakorlatiasabb a munkát felvállaló test, annál kíméletlenebbek az emberek elképzelései, és valószínűleg annál több veszély sújtja Őt. És mégis, minél gyakorlatiasabb a test, és minél inkább bírja a test egy normális emberi lény szükségleteit és teljes értelmét, annál inkább képes Ő Isten munkáját magára vállalni a testben. Jézus teste volt az, amelyet keresztre szegeztek, az Ő teste, amelyről vétekáldozatként lemondott; egy normális emberi mivolttal rendelkező test által győzte le a Sátánt, és mentette meg teljesen az embert a kereszttől. Továbbá Isten egy teljes test formájában végzi el az Ő második megtestesülésében a hódítás munkáját, és győzi le a Sátánt. Csak egy teljesen normális és gyakorlatias test végezheti el a hódítás munkáját a maga teljességében, és tehet hathatós tanúságot. Azaz, az ember meghódítása a megtestesült Isten gyakorlatiasságán és normalitásán keresztül válik hatékonnyá, nem pedig természetfeletti csodákon és kinyilatkoztatásokon keresztül. Eme megtestesült Isten szolgálata, hogy beszéljen, és ezáltal meghódítsa, valamint tökéletesítse az embert; más szóval, a testben megvalósult Lélek munkája, a test dolga, hogy beszéljen és ezáltal teljesen meghódítsa, leleplezze, tökéletesítse és kiiktassa az embert. S így, a hódítás munkájában történik meg, hogy Isten testben végzett munkája teljességében megvalósul majd. A megváltás első alkalommal elvégzett munkája csupán a megtestesülés munkájának az eleje volt; a hódítás munkáját végző test fogja a megtestesülés teljes munkáját bevégezni. Nemek szerint az egyik férfi, a másik nő, tehát teljessé teszi Isten megtestesülésének jelentőségét és eloszlatja az ember Istenről alkotott elképzeléseit: Isten férfi és nő egyaránt lehet, és lényegében a megtestesült Isten nem nélküli. A férfit és a nőt egyaránt Ő teremtette, és Számára nincs nemek szerinti felosztás. A munka e szakaszában Isten nem tesz jeleket és csodákat, úgyhogy a munka szavak által éri el eredményeit. Ennek oka egyébként az, hogy a megtestesült Isten munkája ezúttal nem a betegek gyógyítása és a démonűzés, hanem az ember meghódítása a beszéd által, azaz Isten eme megtestesülése által birtokolt vele született képessége a szavak szólása és az ember meghódítása, nem pedig a betegek gyógyítása és a démonűzés. Az Ő munkája a normális emberi mivoltban nem a csodatétel, nem a betegek gyógyítása és a démonűzés, hanem az, hogy beszéljen, és így a második megtestesült test sokkal normálisabbnak tűnik az emberek számára, mint az első. Az emberek látják, hogy Isten megtestesülése nem hazugság; de ez a megtestesült Isten különbözik a megtestesült Jézustól, és bár Ők mindketten Isten megtestesülései, nem teljesen ugyanazok. Jézus normális emberi mivolttal bírt, hétköznapi emberi mivolttal, ám számos jel és csoda követte. Ebben a megtestesült Istenben az emberi szem nem fog jeleket vagy csodákat látni, sem a betegek gyógyítását, sem démonok kiűzését, sem tengeren járást, sem negyven napon át tartó böjtölést... Ő nem ugyanazt a munkát végzi, amelyet Jézus végzett, nem azért, mert lényegét tekintve a teste alig különbözik Jézusétól, hanem mert az Ő szolgálata nem a betegek gyógyítása és a démonűzés. Ő nem rombolja le a saját munkáját, nem zavarja a saját munkáját. Mivel gyakorlatias szavain keresztül hódítja meg az embert, nincs szükség rá, hogy csodákkal igázza le, így ez a szakasz a megtestesülés munkájának befejezését szolgálja. A megtestesült Isten, akit ma látsz, teljes egészében egy test, és semmi természetfeletti nincs Benne. Megbetegszik, ahogyan mások, ételre és ruhára van szüksége, ahogyan másoknak; teljes egészében egy test. Ha a megtestesült Isten ezúttal is természetfeletti jeleket és csodákat tenne, ha gyógyítaná a betegeket, démonokat űzne vagy egyetlen szóval ölni tudna, hogyan valósulhatna meg a hódítás munkája? Hogyan terjedhetne a munka a pogány népek között? A betegek gyógyítása és a démonűzés a Kegyelem Korának munkája volt, a megváltás munkájának első lépése volt, és most, hogy Isten megmentette az embert a kereszttől, többé nem azt a munkát végzi. Ha az utolsó napok során egy Jézussal azonos „Isten” jelenne meg, aki a betegeket gyógyítaná, démonokat űzne és keresztre feszíttetne az emberért, az az „Isten”, bár megegyezne Isten Bibliában foglalt leírásával, és az ember könnyen elfogadná, lényegében nem az Isten Lelke által, hanem egy gonosz szellem által viselt test lenne. Ugyanis, Isten munkájának alapelve, hogy sosem ismétli meg, amit már befejezett. S így Isten második megtestesülésének munkája eltérő az első munkájától. Az utolsó időben Isten egy hétköznapi, normális testben valósítja meg a hódítás munkáját; nem gyógyítja a betegeket, nem feszítik keresztre az emberért, csupán egyszerűen szavakat szól a testben, és meghódítja az embert a testben. Csak az ilyen test Isten megtestesült teste; csak az ilyen test végezheti be Isten munkáját a testben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege)