A nem hívők életének és halálának körforgása (Válogatott szakaszok)

Minden lélek esetében a reinkarnáció, az, hogy mi a szerepe ebben az életben, milyen családba születik, és milyen az élete, szorosan összefügg a lélek előző életével. Az emberek világába mindenféle emberek érkeznek, és a szerepük, valamint az általuk elvégzett feladatok is különbözőek. És milyen feladatok ezek? Egyesek azért jöttek, hogy visszafizessék az adósságokat: ha előző életeikben túl sok pénzzel tartoztak másoknak, akkor azért jönnek, hogy ebben az életükben visszafizessék ezeket az adósságokat. Néhányan pedig azért jöttek, hogy adósságokat gyűjtsenek be: túl sok dolgot és túl sok pénzt csaltak ki tőlük előző életeikben; ennek következtében, miután megérkeznek a szellemi birodalomba, az igazságot szolgáltat nekik, és lehetővé teszi számukra, hogy ebben az életükben behajtsák az adósságot. Vannak, akik azért jöttek, hogy kedvességet fizessenek vissza: az előző életükben – vagyis az előző reinkarnációjukban – valaki kedves volt hozzájuk, és mivel megkapták a nagyszerű lehetőséget, hogy ebben az életben reinkarnálódjanak, azért születnek újra, hogy visszafizessék ezt a kedvességet. Mások eközben azért születtek újjá ebbe az életbe, hogy életeket követeljenek. És kinek az életét követelik? Azoknak az embereknek az életét, akik előző életükben megölték őket. Összefoglalva, minden ember jelenlegi élete szoros kapcsolatot hordoz az előző életeivel; ez a kapcsolat megszakíthatatlan. Ez azt jelenti, hogy minden ember jelenlegi életét nagymértékben befolyásolja az előző. Tegyük fel például, hogy halála előtt Csang nagy összegű pénzt csalt ki Litől. Csang ekkor tartozik Linek? Igen, tehát akkor természetes, hogy Li behajtja a tartozását Csangon? Következésképp haláluk után adósság áll fenn közöttük, amelyet rendezni kell. Amikor reinkarnálódnak, és Csang emberré válik, hogyan hajtja be tőle Li az adósságát? Az egyik módszer az, hogy Csang fiaként születik újjá; Csang nagy mennyiségű pénzt keres, amit aztán Li elherdál. Nem számít, mennyi pénzt keres Csang, a fia, Li elherdálja azt. Nem számít, mennyit keres Csang, az sosem elég; és közben a fia valamiért végül mindig elkölti az apja pénzét különféle eszközökkel. Csang értetlenül áll, és azon tűnődik: „Miért hoz ez a fiam mindig ilyen balszerencsét? Miért van az, hogy mások fiai olyan jól neveltek? Miért nincs ambíciója a saját fiamnak, miért olyan haszontalan és képtelen pénzt keresni, és miért mindig nekem kell támogatnom? Mivel nekem kell támogatnom őt, megteszem – de miért van az, hogy akármennyi pénzt is adok neki, mindig többre van szüksége? Miért képtelen tisztességes munkát végezni, és ehelyett mindenféle dolgokat csinál, például lézeng, eszik-iszik, paráználkodik és szerencsejátékozik? Mi a fene folyik itt?” Csang aztán gondolkodik egy darabig: „Lehet, hogy tartozom neki egy előző életembeli adóssággal. Hát akkor majd én kifizetem! Ennek addig nem lesz vége, amíg ki nem fizetem teljes egészében!” Lehet, hogy eljön a nap, amikor Li tényleg visszafizeti az adósságát, és negyvenes-ötvenes éveiben hirtelen észhez tér, és rájön: „Életem egész első felében egyetlen jó dolgot sem tettem! Elherdáltam az összes pénzt, amit apám keresett, úgyhogy el kellene kezdenem jó embernek lenni! Megacélozom magam, olyan ember leszek, aki becsületes és helyesen él, és soha többé nem hozok bánatot apámra!” Miért gondolja ezt? Miért változik hirtelen jobb irányba? Van ennek valami oka? Mi az oka? (Az, hogy Li behajtotta az adósságát; Csang kifizette az adósságát.) Ebben van ok és okozat. A történet réges-régen kezdődött, még a jelenlegi életük előtt; ez a történet a múltbeli életükből került a jelenbe, és egyikük sem hibáztathatja a másikat. Bármit is tanított Csang a fiának, a fia soha nem hallgatott rá, és soha nem végzett tisztességes munkát. Mégis, azon a napon, amikor az adósságot visszafizette, nem volt szükség arra, hogy tanítsa a fiát – természetes módon megértette. Ez egy egyszerű példa. Sok ilyen példa van? (Igen.) Mit mond az embereknek? (Hogy legyenek jók, és ne kövessenek el gonoszságot.) Hogy ne tegyenek rosszat, és hogy a rossz cselekedeteikért megtorlás jár! A legtöbb nem hívő sok gonoszságot követ el, és a rossz cselekedeteik megtorlást vonnak maguk után, igaz? De vajon önkényes ez a megtorlás? Minden tett esetén megvan a háttér és az ok a megtorlás mögött. Azt hiszed, hogy semmi sem fog történni veled, miután kicsaltál valakitől pénzt? Gondolod, hogy miután kicsaltad azt a pénzt, nem kell semmilyen következménnyel szembenézned? Ez lehetetlen lenne; tényleg lesznek következmények! Függetlenül attól, hogy ki az illető, vagy hogy hisz-e Isten létezésében vagy sem, minden egyénnek felelősséget kell vállalnia a saját viselkedéséért, és viselnie kell tettei következményeit. Ami ezt az egyszerű példát illeti – Csangot megbüntetik, Linek pedig visszafizetik a pénzét –, nem igazságos ez? Amikor az emberek ilyen dolgokat tesznek, efféle eredmény következik be. Ez elválaszthatatlan a szellemi birodalom igazgatásától. Annak ellenére, hogy nem hívők, az Istenben nem hívők létezése alá van vetve az efféle mennyei rendeleteknek és rendelkezéseknek. Senki sem menekülhet előlük, és senki sem kerülheti el ezt a valóságot.

Azok, akiknek nincs hitük, gyakran azt hiszik, hogy minden, ami az emberek számára látható, létezik, míg minden, ami nem látható, vagy ami nagyon messze van az emberektől, nem létezik. Inkább azt hiszik, hogy nincs „élet és halál körforgása”, és hogy nincs „büntetés”; ily módon lelkiismeret-furdalás nélkül vétkeznek és követnek el gonoszságot. Utána megbűnhődnek, vagy állatként reinkarnálódnak. A nem hívők közül a legtöbb különféle emberfajta ebbe az ördögi körbe esik. Ez azért van, mert nem tudják, hogy a szellemi birodalom szigorúan igazgat minden élőlényt. Akár hiszed, akár nem, ez a tény létezik, mert egyetlen személy vagy tárgy sem kerülheti el annak hatókörét, amit Isten az Ő szemével megfigyel, és egyetlen személy vagy tárgy sem kerülheti el az Ő mennyei rendeleteinek és rendelkezéseinek szabályait és korlátait. Így ez az egyszerű példa mindenkinek azt üzeni, hogy függetlenül attól, hogy hiszel-e Istenben vagy sem, elfogadhatatlan a bűn és a gonoszság, és hogy minden cselekedetnek következményei vannak. Ha valakit, aki pénzt csalt ki egy másiktól, megbüntetnek, akkor ez a büntetés igazságos. Az ilyen, általánosan látható viselkedést a szellemi birodalomban büntetik, és az ilyen büntetést Isten rendeletei és mennyei rendelkezései adják. Ezért a mélyen bűnös és gonosz viselkedés – a nemi erőszak és a fosztogatás, a csalás és a megtévesztés, a lopás és a rablás, a gyilkosság és a gyújtogatás és így tovább – még inkább különböző súlyosságú büntetéseket von maga után. Mit tartalmaznak ezek a különböző súlyosságú büntetések? Némelyikük az idő segítségével állapítja meg a súlyossági szintet, míg mások különböző módszertanok segítségével; megint mások pedig úgy, hogy meghatározzák, hová kerül az ember, amikor újjászületik. Vannak például, akiknek mocskos a szájuk. Mit jelent az, hogy „mocskos szájú”? Azt jelenti, hogy gyakran szidalmaz másokat, és rosszindulatú, másokat átkozó nyelvezetet használ. Mit jelent a rosszindulatú beszéd? Azt jelzi, hogy az illetőnek rosszindulatú a szíve. Az ilyen emberek szájából gyakran hangzik el másokat átkozó, csúnya beszéd, és az ilyen rosszindulatú beszéd súlyos következményekkel jár. Miután ezek az emberek meghaltak és megkapták a megfelelő büntetést, némán születhetnek újjá. Vannak, akik még életükben nagyon számítóak; gyakran kihasználnak másokat, a kis cselszövéseik különösen jól megtervezettek, és sok kárt okoznak az embereknek. Amikor újjászületnek, lehet, hogy félkegyelműek vagy szellemi fogyatékos emberek. Egyesek gyakran belelátnak mások magánügyeibe; szemük sok mindent lát, amibe nem lett volna szabad belefolyniuk, és sok mindent megtudnak, amit nem kellene tudniuk. Ennek eredményeként, amikor újjászületnek, vakok lehetnek. Vannak, akik nagyon fürgék, amikor élnek; gyakran harcolnak és sok rosszat tesznek. Emiatt előfordulhat, hogy fogyatékosan, sántán születnek újjá, vagy hiányzik az egyik karjuk; máskülönben púposként vagy púpos háttal reinkarnálódnak, sántítanak, egyik lábuk rövidebb, mint a másik, és így tovább. Ezekben különböző büntetéseket szabtak ki rájuk, aszerint, hogy milyen szintű gonoszságot követtek el, amíg éltek. Mit gondoltok, miért van az, hogy néhány ember kancsal? Sok ilyen ember van? Manapság már nem is kevesen vannak. Vannak, akik azért kancsalok, mert előző életükben túlságosan sokat használták a szemüket, és túl sok rossz dolgot tettek, ezért kancsal szemmel születtek ebbe az életbe, súlyos esetben pedig akár vakon is születhettek. Ez megtorlás! Vannak emberek, akik haláluk előtt jól kijönnek másokkal; sok jót tesznek rokonaikért, barátaikért, kollégáikért vagy a hozzájuk kötődő emberekért. Jótékonykodnak és gondoskodnak másokról, vagy anyagilag segítik őket, és az emberek nagyra tartják őket. Amikor az ilyen emberek visszatérnek a szellemi birodalomba, nem kapnak büntetést. Az, hogy egy nem hívő embert semmilyen módon nem büntetnek meg, azt jelenti, hogy nagyon jó ember volt. Ahelyett, hogy hinnének Isten létezésében, csak az égi öregemberben hisznek. Az ilyen ember csak abban hisz, hogy van fölötte egy szellem, aki minden tettét figyeli – ez minden, amiben ez az ember hisz. Az eredmény az, hogy ez a személy sokkal jobban viselkedik. Az ilyen emberek jószívűek és jótékonyak, és amikor végül visszatérnek a szellemi birodalomba, ott nagyon jól fognak bánni velük, és hamarosan reinkarnálódnak. Amikor újjászületnek, milyen családokba érkeznek majd? Bár az ilyen családok nem lesznek gazdagok, de minden bajtól mentesek lesznek, és tagjaik harmóniában élnek; ott ezek az újjászületett emberek biztonságos, boldog napokat fognak eltölteni, és mindenki vidám lesz, s kellemes életet él. Amikor ezek az emberek elérik a felnőttkort, nagy, kiterjedt családjuk lesz, a gyermekeik tehetségesek és sikeresek lesznek, a családjuk pedig élvezni fogja a jó szerencsét – és ez a kimenetel nagymértékben összefügg ezeknek az embereknek az előző életeivel. Vagyis az, hogy az emberek hová kerülnek haláluk után és újjászületnek-e, hogy férfiak vagy nők lesznek-e, mi lesz a küldetésük, min mennek keresztül életük során, milyen kudarcokat élnek át, milyen áldásokat élveznek, kivel találkoznak, és mi fog történni velük – ezeket a dolgokat senki sem tudja megjósolni, elkerülni vagy elrejteni. Ami azt jelenti, hogy ha az életed egyszer már meg van határozva, bármi történjék is veled – bárhogyan is próbálod elkerülni, és bármilyen eszközzel –, nincs módod arra, hogy megszegd azt az életpályát, amelyet Isten kijelölt számodra a szellemi birodalomban. Mert amikor reinkarnálódsz, életed sorsa már el van döntve. Legyen az jó vagy rossz, mindenkinek szembe kell néznie ezzel, és tovább kell lépnie. Ez egy olyan dolog, amelyet senki sem kerülhet el, aki ebben a világban él, és nincs ennél valóságosabb kérdés. Mindannyian megértettétek mindazt, amit mondtam, ugye?

Miután megértettétek ezeket a dolgokat, láttátok, hogy Isten nagyon szigorú és zord ellenőrzéseket és adminisztrációt alkalmaz a nem hívők életének és halálának körforgásához? Először is, különböző mennyei rendeleteket, rendelkezéseket és rendszereket hozott létre a szellemi birodalomban, és miután ezeket kihirdette, Isten által meghatározott módon nagyon szigorúan végrehajtják a szellemi birodalomban a különféle hivatalos pozíciókban lévő lények, és senki sem meri megszegni azokat. Ezért az emberiség életének és halálának körforgásában az ember világában, akár állatként, akár emberként reinkarnálódik valaki, mindkettőre vannak törvények. Mivel ezek a törvények Istentől származnak, senki sem meri és senki sem képes megszegni őket. Csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek által látott anyagi világ szabályos és rendezett; csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek képesek békésen együtt élni a számukra teljesen láthatatlan másik világgal, és képesek harmóniában élni vele – mindez elválaszthatatlan Isten szuverenitásától. Miután az ember fizikai léte meghal, a lélek tovább él, s mi történne, ha nem Isten igazgatása alatt állna? A lélek mindenfelé kóborolna, mindenhová behatolna, és még az emberi világ élőlényeinek is ártana. Ez az ártás nemcsak az emberiségnek, hanem a növényeknek és az állatoknak is ártana – azonban az első ártalom az embereket érné. Ha ez megtörténne – ha egy ilyen lelket nem igazgatnának, valóban ártana az embereknek, és valóban gonosz dolgokat tenne –, akkor ezt a lelket a szellemi birodalomban is megfelelően kezelnék: ha a dolgok súlyosra fordulnának, a lélek hamarosan megszűnne létezni, és elpusztulna. Ha lehetséges, valahol elhelyeznék, majd reinkarnálódna. Vagyis a szellemi birodalomban a különböző lelkek igazgatása rendezett, lépések és szabályok szerint történik. Csak az ilyen igazgatásnak köszönhető, hogy az ember anyagi világa nem fulladt káoszba, hogy az anyagi világ emberei normális mentalitással, normális racionalitással és rendezett testi léttel rendelkeznek. Azok, akik testben élnek, azután lesznek képesek továbbra is gyarapodni és szaporodni a nemzedékek során, miután az emberiségnek ilyen normális lesz az élete.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)