Lázár feltámasztása dicsőíti Istent

János 11:43-44  Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

Milyen benyomásaitok vannak, miután elolvastátok ezt a passzust? Ennek a csodának a jelentősége, amelyet az Úr Jézus tett, sokkal nagyobb volt, mint az előzőnek, mert nincs annál meghökkentőbb csoda, mint egy halott embert visszahozni a sírból. Abban a korszakban rendkívül jelentős volt, hogy az Úr Jézus ilyesmit tett. Mivel Isten testet öltött, az emberek csak az Ő fizikai megjelenését, gyakorlati oldalát és jelentéktelen aspektusát láthatták. Még ha néhányan láttak is és meg is értettek valamit a jelleméből vagy néhány különleges képességéből, amelyekkel látszólag rendelkezett, senki sem tudta, honnan jött az Úr Jézus, ki is Ő valójában a lényege szerint, és milyen egyéb dolgokra volt valójában képes. Mindez ismeretlen volt az emberiség számára. Nagyon sok ember akart bizonyítékot találni, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre az Úr Jézussal kapcsolatban, és megtudja az igazságot. Vajon Isten tudott tenni valamit, hogy bizonyítsa saját kilétét? Isten számára ez gyerekjáték volt – egy semmiség. Bárhol, bármikor tudott tenni valamit, hogy bizonyítsa az Ő kilétét és lényegét, de Isten a Maga módján tette a dolgokat – tervezetten és lépésekben. Nem válogatás nélkül tette a dolgokat, hanem inkább megkereste a megfelelő időt és a megfelelő alkalmat, hogy tegyen valamit, ami által az ember megláthat valamit, ami valóban át van itatva értelemmel. Ily módon bizonyította hatalmát és kilétét. Akkor tehát Lázár feltámasztása bizonyíthatja az Úr Jézus kilétét? Nézzük meg a Szentírás következő passzusát: „Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott [...]”. Amikor az Úr Jézus ezt tette, csak egy dolgot mondott: „Lázár, jöjj ki!” Lázár ekkor kijött a sírjából – ez az Úr által kimondott néhány szónak köszönhetően történt. Ez idő alatt az Úr Jézus nem állított fel oltárt, és semmilyen más cselekedetet nem hajtott végre. Csak ezt az egy dolgot mondta. Vajon csodának vagy parancsnak kellene ezt nevezni? Vagy valamiféle varázslat volt? A felszínen úgy tűnik, csodának lehetne nevezni, és ha modern szemszögből nézzük, akkor persze továbbra is nevezhetjük csodának. Semmiképpen sem tekinthető azonban olyan mágiának, amely a lelket visszahívja a halálból, és egyáltalán nem volt semmiféle varázslás. Az a helyes, ha azt mondjuk, hogy ez a csoda a Teremtő hatalmának legnormálisabb, apró megnyilvánulása volt. Ez Isten hatalma és ereje. Istennek megvan a hatalma, hogy egy ember halálát okozza, és annak lelke elhagyja a testét s visszatérjen az alvilágba, vagy bárhová, ahová mennie kell. Egy ember halálának időpontját, és a helyet, ahová halála után kerül, Isten határozza meg. Ezeket a döntéseket bármikor és bárhol meghozhatja, nem korlátozzák emberek, események, tárgyak, tér vagy földrajz. Ha akarja, megteheti, mert minden dolog és élőlény az Ő uralma alatt áll, és minden dolog az Ő szava és hatalma által születik, él és pusztul el. Ő képes feltámasztani egy halott embert, és ezt is bármikor, bárhol megteheti. Ez az a hatalom, amellyel csak a Teremtő rendelkezik.

Amikor az Úr Jézus olyan dolgokat tett, mint Lázár visszahozása a halálból, az volt a célja, hogy bizonyítson az embereknek és a Sátánnak, illetve tudassa az emberekkel és a Sátánnal, hogy az emberiséggel kapcsolatban mindent, az emberiség életét és halálát Isten határozza meg, és bár testet öltött, továbbra is Ő irányítja az anyagi világot, amely látható, és a szellemi birodalmat is, amelyet az emberek nem láthatnak. Ez azért történt, hogy az emberiség és a Sátán megtudja, hogy nem minden, emberiséggel kapcsolatos dolog áll a Sátán irányítása alatt. Ez Isten hatalmának kinyilatkoztatása és bemutatása volt, egyúttal üzenetküldési lehetőség Isten számára, amellyel megüzente minden dolognak, hogy az emberiség élete és halála Isten kezében van. Lázár feltámasztása az Úr Jézus által az egyik módja volt annak, ahogyan a Teremtő tanítja és oktatja az emberiséget. Egy konkrét cselekedet volt, amelyben Ő az erejét és hatalmát használta arra, hogy az emberiséget tanítsa és ellássa. Olyan módszer volt, amellyel a Teremtő szavak nélkül lehetővé tette az emberiség számára, hogy meglássa az igazságot, miszerint Ő parancsol minden dolognak. Ez volt az egyik módja annak, hogy gyakorlati tetteken keresztül mondja el az emberiségnek, hogy nincs más üdvösség, csakis Őáltala. Ez a néma eszköz, amellyel az emberiséget tanította, örökkévaló, kitörölhetetlen, olyan megrázkódtatást és megvilágosodást hoz az emberi szívekbe, amely soha nem halványul el. Lázár feltámasztása megdicsőítette Istent – ez mély hatást gyakorol Isten minden egyes követőjére. Szilárdan rögzíti minden emberben, aki mélyen megérti ezt az eseményt, azt a tudást, azt a víziót, hogy egyedül Isten irányíthatja az emberiség életét és halálát. Bár Istennek megvan ez a fajta hatalma, és bár Lázár feltámasztásával üzenetet küldött az emberiség élete és halála feletti szuverenitásáról, nem ez volt az Ő elsődleges munkája. Isten soha semmit nem tesz jelentés nélkül. Minden egyes dolog, amit tesz, nagy értékkel bír, és pompás ékszer a kincsek tárházában. Egyáltalán nem tenné munkája elsődleges vagy egyedüli céljává vagy elemévé azt, hogy „egy ember jöjjön ki a sírjából”. Isten semmit nem tesz, aminek nincs értelme. Lázár feltámasztása mint egyedülálló esemény elegendő ahhoz, hogy bemutassa Isten hatalmát és bizonyítsa az Úr Jézus kilétét. Ezért nem ismételte meg az Úr Jézus ezt a fajta csodát. Isten a saját elvei szerint cselekszik. Emberi nyelven azt mondhatnánk, hogy Isten csak komoly dolgokkal foglalja le az elméjét. Vagyis amikor Isten cselekszik, nem tér el munkája céljától. Tudja, hogy milyen munkát akar elvégezni ebben a szakaszban, mit akar elérni, és szigorúan a terve szerint fog munkálkodni. Ha egy romlott embernek ilyen képessége lenne, akkor csak azon törné a fejét, hogyan fedje fel a képességét, hogy mások megtudják, milyen félelmetes, és meghajoljanak előtte, hogy irányíthassa és felfalhassa őket. Ez az a gonoszság, ami a Sátántól ered – ezt hívják romlottságnak. Istennek nem ilyen a természete és nem ilyen a lényege. Az Ő célja a cselekvéssel nem az, hogy hencegjen, hanem az, hogy az emberiségnek több kinyilatkoztatást és útmutatást adjon; ezért látnak az emberek nagyon kevés példát a Bibliában az ilyen jellegű eseményekre. Ez nem azt jelenti, hogy az Úr Jézus képességei korlátozottak voltak, vagy hogy képtelen volt ilyen dolgokra. Egyszerűen arról van szó, hogy Isten nem akarta ezt csinálni, mert Lázár az Úr Jézus általi feltámasztásának nagyon is gyakorlati jelentősége volt, továbbá, mert a testet öltött Isten elsődleges munkája nem az volt, hogy csodákat tegyen és embereket hozzon vissza a halálból, hanem az emberiség megváltása. Tehát az Úr Jézus által végzett munka nagy része az emberek tanítása, ellátása és segítése volt, és az olyan események, mint Lázár feltámasztása, csupán egy kis részét képezték az Úr Jézus által végzett szolgálatnak. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy a „hencegés” nem része Isten lényegének, így az Úr Jézus nem szándékosan tanúsított visszafogottságot azzal, hogy nem mutatott be több csodát, nem is a környezeti korlátok miatt történt így, és bizonyosan nem a képesség hiánya miatt.

Amikor az Úr Jézus visszahozta Lázárt a halálból, csak ezt a néhány szót használta: „Lázár, jöjj ki!” Ezen kívül semmit sem mondott. Mit mutatnak tehát ezek a szavak? Azt mutatják, hogy Isten bármit el tud érni beszéddel, beleértve egy halott ember feltámasztását is. Amikor Isten megteremtett mindent, amikor megteremtette a világot, azt szavakkal – kimondott parancsokkal, tekintéllyel bíró szavakkal – tette, így teremtett meg mindent, és ezzel elvégeztetett. Ez a néhány szó, amelyet az Úr Jézus mondott, olyan volt, mint azok a szavak, amelyeket Isten mondott, amikor megteremtette az eget, a földet és minden dolgot; ugyanúgy Isten hatalmát és a Teremtő erejét hordozták. Minden dolog az Isten szájából jövő szavak miatt alakult ki és állt meg szilárdan, és ugyanígy Lázár is az Úr Jézus szájából jövő szavak miatt sétált ki a sírjából. Ez volt Isten hatalma, amely az Ő megtestesülésében mutatkozott és valósult meg. Ez a fajta hatalom és képesség a Teremtőé volt, és az Emberfiáé, akiben a Teremtő megszületett. Ezt a megértést tanította az emberiségnek az, hogy Isten visszahozta Lázárt a halálból.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)