Isten különböző próbatételeket alkalmaz annak ellenőrzésére, hogy az emberek félik-e Istent és kerülik-e a gonoszt

Isten munkájának minden korában átad néhány szót az embereknek, és közöl velük néhány igazságot. Ezek az igazságok az út, amelyhez az embereknek ragaszkodniuk kell, az út, amelyet követniük kell, és az út, amely lehetővé teszi számukra, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat, továbbá az út, amelyet át kell ültetniük a gyakorlatba, és amelyhez ragaszkodniuk kell az életükben és életútjuk során. Ezen okok miatt mondja ki Isten ezeket a kijelentéseket az emberiségnek. Ezekhez az Istentől származó szavakhoz az embereknek ragaszkodniuk kellene, és ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor életet kapnak. Ha valaki nem ragaszkodik hozzájuk, nem ülteti őket a gyakorlatba, és nem éli meg Isten szavait az életében, akkor ez az ember nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba. Továbbá, ha az emberek nem ültetik az igazságot a gyakorlatba, akkor nem félik Istent és nem kerülik a rosszat, és eleget sem tudnak tenni Istennek. Azok az emberek, akik képtelenek eleget tenni Istennek, nem kaphatják meg az Ő jóváhagyását, és az ilyen embereknek nincs kimenetelük. Hogyan határozza meg tehát Isten az Ő munkája során az ember kimenetelét? Milyen módszereket használ Isten arra, hogy meghatározza egy ember kimenetelét? Lehet, hogy ez egy kicsit még most is homályos számotokra, de amikor elmondom nektek a folyamatot, akkor meglehetősen világossá válik, hiszen közületek sokan már magatok is megtapasztaltátok.

A munkája során, a kezdetektől fogva, Isten minden ember számára – vagy mondhatnánk, hogy minden Őt követő ember számára – próbatételeket szabott meg, és ezek különböző méretű próbatételek. Vannak, akik a családjuk által való elutasítás próbatételét tapasztalták meg, vannak, akik a kedvezőtlen környezet próbatételét, vannak, akik a letartóztatás és a kínzás próbatételét mások a választási lehetőségek próbatételét, és vannak, akik a pénz és a státusz próbatételét. Általánosságban elmondható, hogy mindegyikőtök szembenézett mindenféle próbatétellel. Miért így munkálkodik Isten? Miért bánik így mindenkivel? Milyen eredményre törekszik? Íme a lényeg, amit közölni szeretnék veletek: Isten látni akarja, hogy az adott ember olyan típus-e, aki féli Őt és kerüli a gonoszt. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten próbatétel elé állít téged, és egyik vagy másik körülménnyel szembesít, akkor az a szándéka, hogy megvizsgálja, olyan ember vagy-e, aki féli Őt és kerüli a gonoszt. Ha valaki azzal a feladattal kerül szembe, hogy egy felajánlást kell őriznie, és ez a feladat oda vezet, hogy kapcsolatba kerül az Istenhez tartozó adománnyal, akkor azt mondanád, hogy ezt Isten rendezte el? Kétségtelenül igen! Minden, amivel találkozol, azt Isten rendezte el. Amikor szembesülsz ezzel a dologgal, Isten titokban megfigyel téged, figyeli, milyen döntéseket hozol, hogyan gyakorolsz és milyen gondolataid vannak. Ami Istent a legjobban érdekli, az a végeredmény, mivel ez az eredmény az, ami segít Neki felmérni, hogy megfeleltél-e az Ő mércéjének ebben a bizonyos próbatételben, vagy sem. Amikor azonban az emberek problémával találkoznak, gyakran nem gondolkodnak el azon, hogy miért szembesülnek vele, milyen mércének való megfelelést vár el tőlük Isten, mit akar látni bennük, vagy mit szeretne kapni tőlük. Amikor az ilyen emberek szembesülnek ezzel a problémával, csupán azt gondolják: „Ezzel kerültem szembe; óvatosnak kell lennem, nem pedig óvatlannak! Bármi is történik, ez az áldozat Istené, és én nem érhetek hozzá.” Ilyen leegyszerűsített gondolatokkal felvértezve az emberek azt hiszik, hogy eleget tettek kötelezettségeiknek. Vajon ennek a próbatételnek az eredménye elégedettséggel töltené el Istent vagy sem? Folytasd, és beszélj róla. (Ha az embereknek Istent félő szívük van, akkor ha olyan feladat elé kerülnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy kapcsolatba kerüljenek az Istenhez tartozó adománnyal, majd elgondolkodnak azon, milyen könnyű lenne megsérteni Isten természetét, ez pedig arra készteti őket, hogy biztosan elővigyázatosan járjanak el.) A válaszod jó úton halad, de még nem egészen tart ott. Isten útját követni nem arról szól, hogy felszínes előírásokat tartasz be; inkább azt jelenti, hogy amikor egy problémával szembesülsz, akkor azt elsősorban olyan helyzetnek tekinted, amelyet Isten rendezett el, olyan felelősségnek, amelyet Ő ruházott rád, vagy olyan feladatnak, amelyet Ő bízott rád. Amikor ezzel a problémával szembesülsz, olyan próbatételként kellene tekintened rá, amelyet Isten szabott ki rád. Amikor ezzel a problémával találkozol, akkor kell, hogy legyen egy mérce a szívedben, és azt kell gondolnod, hogy ez a dolog Istentől ered. El kell gondolkodnod azon, hogyan kezeld úgy, hogy teljesíteni tudd kötelességedet, miközben hűséges maradsz Istenhez, továbbá, hogy miként tedd meg anélkül, hogy feldühítenéd Őt vagy megsértenéd a természetét. Az imént a felajánlások megóvásáról beszéltünk. Ez a kérdés magában foglalja az adományokat, és érinti a kötelességedet és felelősségedet is. Ez a felelősség kötelez téged. Amikor azonban ezzel a problémával szembesülsz, vajon van kísértés? Van. Honnan ered ez a kísértés? Ez a kísértés a Sátántól ered és az emberek gonosz, romlott beállítottságából is. Tekintettel arra, hogy van kísértés, ez a kérdés magában foglalja a tanúságtételt, amelyben az embereknek meg kellene állniuk, ami szintén a te felelősséged és kötelességed is. Egyesek azt mondják: „Ez olyan jelentéktelen dolog; tényleg szükséges ekkora ügyet csinálni belőle?” Ennél szükségesebb nem is lehetne! Azért, mert ahhoz, hogy Isten útját kövessük, nem engedhetünk el semmit, ami velünk vagy körülöttünk történik, még az apró dolgokat sem; akár úgy gondoljuk, hogy oda kell figyelnünk rá, akár nem, amíg bármilyen dolog szembejön velünk, nem szabad elengednünk. Minden dologra, ami történik, úgy kell tekintenünk, mint egy próbára, amelyet Isten szabott ki ránk. Mit gondolsz erről a szemléletmódról? Ha ilyen a hozzáállásod, akkor ez egy tényt igazol: mélyen legbelül féled Istent és hajlandó vagy elkerülni a gonoszt. Ha megvan benned ez a vágy, hogy megfelelj Istennek, akkor amit átültetsz a gyakorlatba, nem lesz messze attól, hogy megfeleljen az istenfélelem és a gonosz elkerülése mércéjének.

Gyakran vannak olyanok, akik szerint azok a dolgok, amelyekre az emberek nem fordítanak nagy figyelmet és amelyeket többnyire nem is emlegetnek, csak apróságok, amelyeknek semmi közük az igazság gyakorlatba ültetéséhez. Amikor ezek az emberek ilyen kérdéssel szembesülnek, nem sokat gondolkodnak rajta, aztán annyiban hagyják. Valójában azonban pontosan akkor találkozol ezzel a kérdéssel, amikor le kell vonnod a tanulságot arról, hogy miként kell félni Istent és kerülni a rosszat, és még inkább tudatában kell lenned annak, hogy mit csinál Isten, amikor ezzel találkozol. Isten melletted áll, figyeli minden szavadat és cselekedetedet, és figyel mindent, amit teszel, valamint azt, hogy milyen változások mennek végbe a gondolataidban – ez Isten munkája. Egyesek azt kérdezik: „Ha ez igaz, akkor miért nem éreztem?” Azért nem érezted, mert nem ragaszkodtál az istenfélelem és a gonosz elkerülésének útjához, mint elsődleges utadhoz; ezért nem érzékeled azt a finom munkát, amit Isten végez az emberekben, ami az emberek különböző gondolatai és cselekedetei szerint nyilvánul meg. Kelekótya vagy! Mi számít nagy dolognak? Mi kicsinek? Azok a dolgok, amelyek az Isten útjának követését foglalják magukban, nem oszlanak nagyobb és kisebb dolgokra, hanem mind nagy dolgok – képesek vagytok megérteni ezt? (Képesek vagyunk.) A mindennapi dolgok tekintetében vannak olyanok, amelyeket az emberek nagyon fontosnak tartanak, másokat pedig apróságnak. Az emberek gyakran nagyon fontosnak tartják ezeket a nagy dolgokat, és úgy vélik, hogy Isten küldte őket. Azonban amint ezek a fontos dolgok lejátszódnak, az emberek csekély érettségük és gyenge képességeik miatt gyakran elmaradnak Isten szándékaitól, nem tudnak kinyilatkoztatásokat kapni és nem tudnak tényleges, értékes tudásra szert tenni. Ami a kisebb dolgokat illeti, ezeket az emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és engedik, hogy apránként kicsússzanak a kezükből. Így az emberek sok lehetőséget elveszítettek, hogy megmérettessenek és próbára tegyék őket Isten előtt. Mit jelent az, ha mindig figyelmen kívül hagyod azokat az embereket, eseményeket, dolgokat és helyzeteket, amelyeket Isten vezényelt számodra? Azt jelenti, hogy minden nap, sőt, minden pillanatban folyamatosan lemondasz arról, hogy Isten tökéletessé tegyen és vezessen téged. Valahányszor Isten egy helyzetet vezényel számodra, titokban megfigyel, átvizsgálja a szívedet, a gondolataidat és az elgondolásaidat, figyeli, hogyan gondolkodsz, és miként fogsz cselekedni. Ha gondatlan ember vagy – olyan, aki soha nem vette komolyan Isten útját, szavait vagy az igazságot –, akkor nem leszel tudatában annak, vagy nem fogsz odafigyelni arra, amit Isten meg akar valósítani, illetve arra, amit követel tőled az Általa számodra elrendezett környezetekben. Azt sem fogod tudni, hogy az emberek, események és dolgok, amelyekkel találkozol, hogyan kapcsolódnak az igazsághoz vagy Isten szándékaihoz. Miután ilyen ismételt körülményekkel és ismételt próbatételekkel szembesülsz, Isten pedig nem lát benned semmilyen eredményt, vajon hogyan fog cselekedni? Miután többször is szembesültél megpróbáltatásokkal, nem tisztelted nagyként Istent a szívedben, és nem vetted komolyan, és tekintetted Istentől jövő próbatételeknek vagy vizsgáknak az Isten által számodra vezényelt körülményeket. Ehelyett egymás után utasítottad vissza a lehetőségeket, amelyeket Isten adományozott neked, és hagytad, hogy újra és újra kicsússzanak a kezedből. Hát nem szélsőséges lázadás ez, amit az emberek tanúsítanak? (De az.) Vajon Isten megbántódik emiatt? (Igen.) Tévedés, Isten nem fog megbántódni! Az, hogy ilyesmit hallotok Tőlem, ismét megdöbbentett titeket. Talán azt gondoljátok: „Nem azt mondták korábban, hogy Isten mindig megbántva érzi magát? Isten nem fog emiatt megbántódni? Hát akkor mikor bántódik meg?” Röviden, Isten nem fog ebben a helyzetben megbántódni. Akkor hát hogyan viszonyul Isten a fent vázolt viselkedésfajtához? Amikor az emberek elutasítják a próbatételeket és vizsgákat, amelyeket Isten küld nekik, és amikor kibújnak alóluk, akkor Isten csak egyféleképpen viszonyul az ilyen emberekhez. Hogyan viszonyul? Isten a szíve mélyéből megveti az ilyen embereket. A „megvetés” szónak két jelentésrétege van. Hogyan magyarázom meg az Én szemszögemből? A „megvetés” szó a mélységes utálat és gyűlölet jelentéseit hordozza. Mi a helyzet a másik jelentésréteggel? Ez az a rész, amely azt jelenti, hogy lemondunk valamiről. Mindannyian tudjátok, hogy mit jelent a „lemondás”, igaz? Dióhéjban a „megvetés” olyan szó, amely Isten végső reakcióját és hozzáállását jelenti azokkal az emberekkel szemben, akik így viselkednek; szélsőséges utálat és undor irántuk, ami azt a döntést eredményezi, hogy lemondjon róluk. Ez Isten végső döntése egy olyan emberrel szemben, aki soha nem követte Isten útját, aki soha nem félte Istent és nem kerülte el a gonoszt. Most már mindannyian látjátok annak a mondásnak a fontosságát, amit korábban említettem?

Most már értitek, hogy Isten milyen módszerrel határozza meg az emberek kimenetelét? (Minden nap más-más körülményeket rendez.) Különböző körülményeket rendez el – olyasmi ez, amit az emberek érezhetnek és tapinthatnak. Mi tehát Isten indítéka, amiért ezt csinálja? Az az indítéka, hogy minden egyes embernek különféle próbatételeket adjon különböző időpontokban és különböző helyeken. Az ember milyen aspektusai vannak próbára téve a próbatételek során? A próbatétel meghatározza, hogy olyan embertípus vagy-e vagy sem, aki féli Istent és elkerüli a gonoszt minden olyan kérdésben, amellyel szembesülsz, amelyet hallasz, látsz és személyesen megtapasztalsz. Mindenkinek szembe kell néznie ezzel a fajta megpróbáltatással, mert Isten minden emberrel szemben igazságos. Néhányan azt mondjátok: „Sok éve hiszek Istenben, hogyhogy nem kellett még megpróbáltatásokkal szembenéznem?” Úgy érzed, hogy még nem szembesültél eggyel sem, mert valahányszor Isten körülményeket rendezett el számodra, nem vetted azokat komolyan, és nem akartad Isten útját követni. Így egyszerűen egyáltalán nem érzékeled az Isten általi megpróbáltatásokat. Egyesek azt mondják: „Szembesültem néhány próbatétellel, de nem tudom, hogyan gyakoroljak megfelelően. Még amikor gyakoroltam is, akkor sem tudom, hogy Isten próbatételei során szilárdan megálltam-e.” Az ilyesféle állapotban lévő emberek egész biztosan nincsenek kisebbségben. Mi tehát az a mérce, amellyel Isten az embereket méri? Pont ahogy az imént mondtam: az, hogy féled-e Istent és elkerülöd-e a gonoszt mindenben, amit teszel, gondolsz és kifejezel. Így lehet megállapítani, hogy olyan ember vagy-e, aki féli Istent és elkerüli a gonoszt. Egyszerű ez az elgondolás vagy nem? Elég egyszerű kimondani, de vajon könnyű-e átültetni a gyakorlatba? (Nem olyan könnyű.) Miért nem olyan könnyű? (Mert az emberek nem ismerik Istent, és nem tudják, hogyan teszi Isten tökéletessé az embereket, így amikor dolgokkal szembesülnek, nem tudják, hogyan keressék az igazságot, hogy megoldják a problémáikat. Különböző próbatételeken, finomításokon, fenyítéseken és ítéleteken kell keresztülmenniük, mielőtt övék lehetne az istenfélelem valósága.) Talán ti így fogalmaztok, de ami titeket illet, az istenfélelem és a gonosz elkerülése most nagyon könnyen megvalósíthatónak tűnik. Miért mondom ezt? Azért, mert sok prédikációt meghallgattatok és nem kevés öntözést kaptatok az igazságvalóságból; ez lehetővé tette számotokra, hogy elméletileg és intellektuálisan megértsétek, hogyan kell félni Istent és elkerülni a gonoszt. Ami azt illeti, hogy miként lehet ezt az istenfélelmet és a gonosz elkerülését a gyakorlatba átültetni, ez a tudás mind nagyon hasznos volt, és azt az érzést keltette bennetek, mintha egy ilyen dolog könnyen megvalósítható lenne. Akkor miért nem tudják az emberek igazából sohasem megvalósítani? Azért, mert az emberek természetlényege nem féli Istent és kedveli a gonoszt. Ez a valódi ok.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)