Isten napi igéi: Belépés az életbe | 476. szemelvény
8 július 2025
Péter olyan ember volt, aki tökéletessé tétetett. Csak azután vált teljesen tökéletessé, miután megtapasztalta a fenyítést és az ítéletet, és ezáltal elnyerte a tiszta istenszerető szívet; az út, amelyen járt, a tökéletessé válás útja volt: ami azt jelenti, hogy Péter kezdettől fogva a helyes úton járt, és az Istenbe vetett hitének motivációja helyes volt, és így olyasvalakivé lett, aki tökéletessé tétetett, és egy új útra tért, amelyen ember korábban soha nem járt. Azonban az út, amelyet Pál kezdettől fogva taposott, a Krisztussal szembeni ellenállás útja volt, és csak azért dolgozott több évtizeden keresztül Krisztusért, mert a Szentlélek fel akarta használni őt és tehetségét, valamint minden érdemét az Ő munkája céljára kívánta kiaknázni. Ő csupán az volt, akit a Szentlélek felhasznált, és nem azért használta, mert Jézus jóindulattal tekintett emberi mivoltára, hanem a tehetsége miatt. Azért tudott Jézusnak dolgozni, mert le volt sújtva, nem pedig azért, mert örömmel tette ezt. A Szentlélek megvilágosítása és vezetése miatt volt képes ilyen munkát végezni, és az általa végzett munka semmiképpen sem az ő törekvését, vagy az ő emberi mivoltát képviselte. Pál munkája egy szolga munkáját képviselte, ami azt jelenti, hogy egy apostol munkáját végezte. Péter azonban más volt: ő is végzett némi munkát; ez nem volt olyan nagy, mint Pál munkája, de dolgozott, miközben saját belépésére törekedett, és az ő munkája különbözött Pál munkájától. Péter munkája egy teremtett lény kötelességének teljesítése volt. Nem egy apostol szerepében dolgozott, hanem úgy munkálkodott, hogy közben az Isten iránti szeretetre törekedett. Pál munkájának folyamatában is benne volt személyes törekvése: Az ő törekvése nem mást célzott, mint a jövőre vonatkozó reményeit és a jó cél utáni vágyát. Munkája során nem fogadta el a finomítást, sem a metszést. Úgy vélte, hogy amíg a munka, amit végez, kielégíti Isten szándékait, és mindaz, amit tesz, Istennek tetsző, addig végső soron jutalom vár rá. Munkájában nem voltak személyes élmények – minden a maga kedvéért történt, és nem a változásra való törekvés közepette. A munkájában minden ügylet volt, nem volt benne semmi egy teremtett lény kötelességéből vagy engedelmességéből. Munkája során Pál régi beállítottságában nem történt változás. Munkája csupán mások szolgálatára irányult, és képtelen volt arra, hogy változást idézzen elő beállítottságában. Pál közvetlenül végezte a munkáját, anélkül, hogy tökéletesedett volna, vagy metszésben részesült volna, és a jutalom motiválta. Péter más volt: Ő olyasvalaki volt, aki keresztülment a metszésen és finomításon. Péter munkájának célja és ösztönzője alapvetően különbözött Pálétól. Bár Péter nem végzett nagy mennyiségű munkát, a beállítottsága sok változáson ment keresztül, és amit keresett, az az igazság volt, valamint valódi változás. Munkáját nem pusztán a munka kedvéért végezte. Bár Pál sok munkát végzett, ez mind a Szentlélek munkája volt, és bár Pál együttműködött ebben a munkában, nem tapasztalta meg azt. Az, hogy Péter sokkal kevesebb munkát végzett, csak azért volt, mert a Szentlélek nem végzett olyan sok munkát rajta keresztül. A munkájuk mennyisége nem határozta meg, hogy tökéletesek lettek-e. Az egyikük törekvése a jutalom elnyerése érdekében történt, a másiké pedig azért, hogy elérje az Isten iránti tökéletes szeretetet, és teljesítse kötelességét teremtett lényként, olyan mértékben, hogy szeretetre méltóként éljen, és ezzel megelégítse Isten szándékait. Külsőleg különbözőek voltak, és így a lényegük is különböző volt. Nem tudod megállapítani, hogy közülük kit tettek tökéletessé az alapján, hogy mennyi munkát végeztek. Péter igyekezett olyasvalakiként élni, aki szereti Istent, olyannak lenni, aki aláveti magát Istennek, aki elfogadta a metszést, és olyannak lenni, aki elvégezte kötelességét teremtett lényként. Képes volt arra, hogy Istennek szentelje magát, hogy a maga teljes egészét Isten kezébe helyezze, és haláláig alávesse magát Neki. Ez volt az, amire elhatározta magát, és ráadásul ez volt az, amit elért. Ez az alapvető oka annak, hogy végül is más végre jutott, mint Pál. A Szentlélek Péterben végzett munkája az volt, hogy tökéletessé tegye őt, a munka pedig, amelyet a Szentlélek Pálban végzett, az volt, hogy felhasználja őt. Ez azért van, mert a természetük és a törekvésről alkotott nézeteik nem voltak azonosak. Mindkettőjükben ott volt a Szentlélek munkája. Péter ezt a munkát magára alkalmazta, és másoknak is juttatott belőle; Pál eközben a Szentlélek munkájának egészét csak másoknak biztosította, és maga semmit sem nyert belőle. Ily módon, miután annyi éven át tapasztalta a Szentlélek munkáját, Pálban szinte nem is léteztek változások. Még mindig majdnem természetes állapotában maradt, és még mindig a korábbi Pál volt. Csupán arról volt szó, hogy a sokéves munka viszontagságainak elviselése után megtanulta, hogyan kell „dolgozni”, és kitartást tanult, ám a régi természete – az erősen versengő és zsoldos természete – továbbra is megmaradt. A sokéves munka után sem ismerte romlott beállítottságát, és nem is szabadult meg a régi beállítottságától, ami még mindig jól látható volt a munkájában. Csupán több munkatapasztalat volt benne, de ez a kevés tapasztalat önmagában nem volt képes megváltoztatni őt, és nem tudta megváltoztatni a létezésről alkotott nézeteit vagy törekvésének jelentőségét. Bár sok éven át dolgozott Krisztusért, és soha többé nem üldözte az Úr Jézust, szívében nem történt változás az Istenről való ismeretében. Ez azt jelenti, hogy nem azért dolgozott, hogy Istennek szentelje magát, hanem inkább a jövőbeli rendeltetése miatt volt kénytelen dolgozni. Mert kezdetben üldözte Krisztust, és nem vetette alá magát Krisztusnak; eredendően lázadó volt, aki szándékosan szembeszállt Krisztussal, olyasvalaki, aki nem ismerte a Szentlélek munkáját. Amikor a munkája már majdnem befejeződött, még mindig nem ismerte a Szentlélek munkáját, hanem pusztán a saját belátása szerint, a saját jellemének megfelelően cselekedett, anélkül, hogy a legcsekélyebb figyelmet fordította volna a Szentlélek szándékaira. Így a természete ellenséges volt Krisztussal szemben, és nem vetette alá magát az igazságnak. Valaki, akit elhagyott a Szentlélek munkája, aki nem ismerte a Szentlélek munkáját, és aki ráadásul ellene szegült Krisztusnak – hogyan üdvözülhetne egy ilyen ember? Az, hogy az ember üdvözülhet-e vagy sem, nem attól függ, hogy mennyi munkát végez, vagy mennyit áldoz fel, hanem az határozza meg, hogy ismeri-e a Szentlélek munkáját, képes-e az igazságot a gyakorlatba átültetni, és hogy a kereséssel kapcsolatos nézetei összhangban állnak-e az igazsággal.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)
Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?
Más típusú videók