János hét éven át munkálkodott Jézusért, és mire Jézus megérkezett, már kikövezte az utat. Ezt megelőzően a mennyek országának evangéliumát, ahogyan János hirdette, az egész vidéken hallották, így elterjedt egész Júdeában, és mindenki prófétának nevezte őt. Heródes király akkoriban meg akarta ölni Jánost, de nem merte, mert János nagy tiszteletnek örvendett a nép körében, és Heródes attól tartott, hogy ha megöli Jánost, a nép fellázad ellene. A János által végzett munka gyökeret vert az egyszerű emberek között, és a zsidók hívők lettek általa. Hét éven át egyengette az utat Jézus előtt, egészen addig, amíg Jézus meg nem kezdte az Ő szolgálatát. Ezért János volt a legnagyobb az összes próféta közül. Jézus csak János bebörtönzése után kezdte meg hivatalos munkáját. János előtt soha nem volt még olyan próféta, aki kikövezte volna az utat Isten előtt, mert Jézus előtt Isten még soha nem lett testté. Tehát az összes próféta közül Jánossal bezárólag ő volt az egyetlen, aki kikövezte az utat a megtestesült Isten előtt, és ily módon János lett az Ó- és az Újszövetség legnagyobb prófétája. János Jézus megkeresztelkedése előtt hét évvel kezdte el a mennyek országának evangéliumát terjeszteni. Az emberek számára az általa végzett munka Jézus utána következő munkája felett állónak tűnt, azonban ő mégis csak egy próféta volt. Nem a templomban tevékenykedett és beszélt, hanem a templomon kívüli városokban és falvakban. Ezt természetesen a zsidó népből való emberek, különösen a szegények körében tette. János ritkán került kapcsolatba a társadalom felsőbb rétegeiből származó emberekkel, és csak Júdea egyszerű népe körében terjesztette az evangéliumot. Ez azért volt, hogy a megfelelő embereket készítse fel az Úr Jézus számára, és hogy előkészítse a megfelelő helyeket, ahol munkálkodhat. Egy olyan prófétával, mint János, aki kikövezte az utat, az Úr Jézus rögtön elindulhatott a keresztútjára, amint megérkezett. Amikor Isten testté lett, hogy véghez vigye a munkáját, nem kellett az emberek kiválasztásának munkáját elvégeznie, és arra sem volt szükség, hogy személyesen keressen embereket vagy egy helyet, ahol munkálkodhat. Nem végzett ilyen munkát, amikor eljött; a megfelelő személy már megérkezése előtt előkészítette Számára ezeket a dolgokat. János már befejezte ezt a munkát, mielőtt Jézus megkezdte volna az Ő munkáját, mert amikor a megtestesült Isten eljött, hogy véghez vigye a munkáját, azonnal munkához látott azokon, akik már régóta vártak Rá. Jézus nem azért jött, hogy a helyreigazítás emberi munkáját elvégezze. Csak azért jött, hogy azt a szolgálatot teljesítse, amelyet Neki kellett teljesíteni; az összes többi nem Rá tartozott. Amikor János eljött, nem tett mást, mint kihozta a templomból és a zsidók közül azok egy csoportját, akik elfogadták a mennyek országának evangéliumát, azért, hogy az Úr Jézus munkájának tárgyai lehessenek. János hét évig munkálkodott, vagyis hét éven át terjesztette az evangéliumot. János munkája során nem tett sok csodát, mert az ő munkája az út kikövezése volt; az ő munkája az előkészítés munkája volt. Az összes többi munka, a Jézus által végzendő munka, nem tartozott rá; ő csak arra kérte az embert, hogy vallja meg bűneit és térjen meg, és megkeresztelte az embereket, hogy üdvözülhessenek. Bár új munkát végzett, és megnyitott egy olyan ösvényt, amelyen ember még soha nem járt, mégis csak az utat kövezte ki Jézus számára. Ő csupán egy próféta volt, aki az előkészítő munkát végezte, és nem volt képes Jézus munkáját végezni. Bár nem Jézus volt az első, aki a mennyek országának evangéliumát hirdette, és bár azon az ösvényen haladt tovább, amelyen János elindult, mégsem volt senki más, aki el tudta volna végezni az Ő munkáját, és ez a munka János munkája felett állt. Jézus nem készíthette elő a saját útját; az Ő munkája közvetlenül Isten nevében valósult meg. Ilyenformán János akárhány évig is munkálkodott, még mindig próféta volt, és még mindig olyasvalaki, aki az utat kövezte ki. A Jézus által végzett hároméves munka felülmúlta János hétéves munkáját, mert nem ugyanaz volt az Ő munkájának lényege. Amikor Jézus megkezdte a szolgálatát és egyúttal, amikor János munkája véget ért, János már elég embert és helyet készített elő az Úr Jézus általi használatra, és ezek elegendőek voltak ahhoz, hogy az Úr Jézus megkezdje a hároméves munkát. Így amint János munkája befejeződött, az Úr Jézus hivatalosan megkezdte a saját munkáját, és a János által kimondott szavak félre lettek téve. Azért történt így, mert a János által végzett munka csak az átmenetet szolgálta, és az ő szavai nem az élet szavai voltak, amelyek új növekedés felé vezették az embert; végső soron az ő szavai csak ideiglenes használatúak voltak.

A Jézus által végzett munka nem volt természetfeletti; volt egy folyamata, és minden a dolgok normális rendje szerint zajlott. Életének utolsó hat hónapjában Jézus már biztosan tudta, hogy azért jött, hogy elvégezze ezt a munkát, és tudta, hogy azért jött, hogy a keresztre szegezzék. Keresztre feszítése előtt Jézus szüntelenül az Atya Istenhez imádkozott, ahogyan a Gecsemáné-kertben is háromszor imádkozott. Megkeresztelkedése után Jézus három és fél évig végezte a szolgálatát, és hivatalos munkája két és fél évig tartott. Az első évben a Sátán vádolta, az ember zaklatta, és ki volt téve az emberi kísértésnek. Sok kísértést győzött le, miközben munkáját végezte. Az utolsó hat hónapban, röviddel Jézus keresztre feszítése előtt, Péter szájából hangoztak el azok a szavak, hogy Ő az élő Isten Fia, hogy Ő a Krisztus. Csak ekkor vált mindenki számára ismertté a munkája, és csak ekkor tárult fel a nyilvánosság előtt az Ő kiléte. Ezután Jézus elmondta tanítványainak, hogy meg kell feszíttetnie az emberért, és hogy három nap múlva fel fog támadni; hogy azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, és hogy Ő az Üdvözítő. Csak az utolsó hat hónapban fedte fel kilétét és az általa elvégezni szándékozott munkát. Ez volt Isten ideje is, és így kellett elvégezni a munkát. Abban az időben Jézus munkájának egy része összhangban állt az Ószövetséggel, valamint Mózes törvényeivel és Jahvénak a Törvény Korában mondott szavaival. Mindezeket a dolgokat Jézus felhasználta munkája egy részének elvégzéséhez. Prédikált az embereknek, és tanította őket a zsinagógákban, és a próféták ószövetségi jövendöléseit használta fel a Vele ellenségeskedő farizeusok megdorgálására, és az Írásokból vett igéket használta arra, hogy felfedje engedetlenségüket, és így elítélje őket. Mert megvetették, amit Jézus tett, különösen, hogy Jézus munkájának nagy része nem az Írásokban szereplő törvények szerint valósult meg, továbbá, amit Ő tanított, az magasabb rendű volt, mint a saját szavaik, sőt még annál is magasabb rendű, mint amit a próféták az Írásokban megjövendöltek. Jézus munkája csak az ember megváltására és a keresztre feszítésre irányult, ezért nem volt szükség arra, hogy több szót mondjon, hogy bármelyik embert meghódítsa. Sok mindent, amit az embereknek tanított, az Írások szavaiból merített, és még ha az Ő munkája nem is lépte túl az Írásokat, mégis képes volt megvalósítani a keresztre feszítés munkáját. Az Övé nem a szó munkája volt, nem is az emberiség meghódítása érdekében végzett munka, hanem az emberiség megváltásáért végzett munka. Ő csupán az emberiség vétekáldozataként cselekedett, és nem úgy cselekedett, mint a szó forrása az emberiség számára. Nem a pogányok munkáját végezte, amely az ember meghódításának munkája volt, hanem a keresztre feszítés munkáját, olyan munkát, amely azok között valósult meg, akik hittek abban, hogy van Isten. Bár munkáját az Írások alapján végezte, és bár a farizeusok elítélésére a régi próféták által megjövendölteket használta fel, ez elegendő volt a keresztre feszítés munkájának beteljesítéséhez. Ha a mai munkát még mindig a régi prófétáknak az Írásokban szereplő jövendölései alapján hajtanák végre, akkor lehetetlen lenne meghódítani titeket, mert az Ószövetség nem tartalmaz feljegyzést a ti, kínaiak engedetlenségéről és bűneiről, és nincs története a ti bűneiteknek. Tehát, ha ez a munka még mindig a Bibliában időzne, akkor soha nem adnátok meg magatokat. A Biblia csak az izraelitákról tartalmaz korlátozott történelmi feljegyzéseket, ami alapján nem lehet megállapítani, hogy ti gonoszak vagy jók vagytok-e, vagy megítélni titeket. Képzeljétek el, hogy az izraeliták történelme szerint ítélnélek meg benneteket – vajon még mindig úgy követnétek Engem, ahogyan ma is teszitek? Tudjátok, hogy milyen bonyolultak vagytok? Ha ebben a szakaszban nem hangzana el egyetlen szó sem, akkor lehetetlen volna véghez vinni a hódítás munkáját. Mivel én nem azért jöttem, hogy a keresztre szegezzenek, a Bibliától független szavakat kell szólnom, hogy meg lehessen hódítani benneteket. A Jézus által végzett munka csupán egy szinttel volt magasabb, mint az Ószövetség; arra szolgált, hogy elkezdjen egy korszakot, és hogy vezesse azt a korszakot. Miért mondta azt, hogy „nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem betölteni”? Azonban az Ő munkájában sok olyan volt, ami különbözött az ószövetségi izraeliták által gyakorolt törvényektől és az általuk követett parancsolatoktól, mert Ő nem azért jött, hogy engedelmeskedjen a törvénynek, hanem hogy betöltse azt. A betöltés folyamata sok gyakorlati dolgot foglalt magában: az Ő munkája gyakorlatibb és valóságosabb volt, ráadásul sokkal elevenebb volt, nem pedig a szabályok vak betartása. Az izraeliták nem tartották meg a szombatot? Amikor Jézus eljött, nem tartotta meg a szombatot, mert azt mondta, hogy az Emberfia Ura a szombatnak is, és amikor a szombat Ura eljön, azt teszi, amit akar. Azért jött, hogy betöltse az Ószövetség törvényeit, és megváltoztassa a törvényeket. Mindaz, amit ma tesznek, a jelenre épül, de még mindig Jahvénak a Törvény Korában végzett munkájának alapjain nyugszik, és nem lépi át ezt a határt. Például, hogy vigyázz a nyelvedre, és ne paráználkodj – ezek nem az Ószövetség törvényei? Ma már nemcsak a Tízparancsolatra korlátozódik az, amit megkövetelnek tőletek, hanem olyan parancsolatokból és törvényekből áll, amelyek magasabb rendűek, mint a korábbiak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ami korábban volt, azt eltörölték, mert Isten munkájának minden egyes szakasza az előző szakasz fundamentumán valósul meg. Ami pedig azt a munkát illeti, amelyet Jahve akkoriban Izraelben végzett, például megkövetelte az emberektől, hogy áldozatot mutassanak be, tiszteljék szüleiket, ne imádjanak bálványokat, ne bántalmazzanak és ne átkozzanak másokat, ne paráználkodjanak, ne dohányozzanak és ne igyanak, ne egyenek halott dolgokat és ne igyanak vért – nem ez képezi-e az alapját a ti gyakorlatotoknak még ma is? A munka mind a mai napig a múlt alapjain valósul meg. Bár már nem esik szó a múlt törvényeiről, és új követelményeket támasztottak veled szemben, ezek a törvények távolról sem töröltettek el, hanem inkább magasabbra emeltettek. Azt mondani, hogy eltörölték őket, azt jelenti, hogy az előző kor elavult, miközben vannak olyan parancsolatok, amelyeket az örökkévalóságig tiszteletben kell tartanod. A múlt parancsolatait már gyakorlatba ültették, már az ember lényévé váltak, és nincs szükség arra, hogy különös hangsúlyt fektessünk az olyan parancsolatokra, mint a „Ne dohányozz” és a „Ne igyál”, és így tovább. Erre az alapra új parancsolatokat fektetnek le a mai szükségleteiteknek, a mai érettségeteknek és a mai munkának megfelelően. Parancsolatok elrendelése az új kor számára nem a régi kor parancsolatainak eltörlését jelenti, hanem azok magasabbra emelését ezen a fundamentumon, hogy az ember cselekedetei teljesebbé legyenek, és jobban összhangban legyenek a valósággal. Ha ma csak a parancsolatok követését és az ószövetségi törvények betartását követelnék meg tőletek, ugyanúgy, mint az izraelitáktól, és ha még azt is megkövetelnék tőletek, hogy tanuljátok meg kívülről a Jahve által lefektetett törvényeket, akkor nem lenne lehetőség arra, hogy megváltozzatok. Ha csak azt a néhány korlátozott parancsolatot kellene betartanotok, vagy számtalan törvényt kellene bemagolnotok, a régi beállítottságotok mélyen beágyazódva maradna, és lehetetlen volna gyökerestől kitépni. Így egyre romlottabbá válnátok, és egyikőtök sem válna engedelmessé. Ez azt jelenti, hogy néhány egyszerű parancsolat vagy számtalan törvény nem tud segíteni nektek abban, hogy megismerjétek Jahve cselekedeteit. Ti nem vagytok ugyanolyanok, mint az izraeliták: a törvények követésével és a parancsolatok betanulásával tanúi lehettek Jahve cselekedeteinek, és képesek voltak egyedül Őt imádni. De ti képtelenek vagytok elérni ezt, és az Ószövetség korának néhány parancsolata nemhogy képtelen rávenni titeket arra, hogy átadjátok a szíveteket, vagy megvédeni titeket, hanem ehelyett lazává tesz benneteket, és a Hádészba taszít. Mert az Én munkám a hódítás munkája, és a ti engedetlenségetek és régi beállítottságotok ellen irányul. Jahve és Jézus kedves szavai messze elmaradnak a mai szigorú ítélő szavaktól. Ilyen szigorú szavak nélkül lehetetlen volna meghódítani titeket, „szakértőket”, akik évezredek óta engedetlenek vagytok. Az ószövetségi törvények már régen elvesztették hatalmukat felettetek, és a mai ítélet sokkal félelmetesebb, mint a régi törvények. Ami számotokra a legmegfelelőbb, az az ítélet, nem pedig a törvények jelentéktelen korlátozásai, mert ti nem a kezdetek kezdetének emberisége vagytok, hanem egy olyan emberiség, amely már évezredek óta romlott. Amit az embernek most el kell érnie, az összhangban van a mai ember valós állapotával, megfelel a mai ember képességének és tényleges érettségének, és nem igényli, hogy szabályokat kövess. Ez azért van, hogy változásokat lehessen elérni a régi beállítottságodban, és azért, hogy félre tudd tenni az elképzeléseidet. Azt gondolod, hogy a parancsolatok szabályok? Ezek, mondhatni, az ember normális követelményei. Nem szabályok, amelyeket követned kell. Vegyük például a dohányzás tilalmát – ez egy szabály? Ez nem egy szabály! Ezt a normális emberi mivolt követeli meg; ez nem szabály, hanem valami, ami az egész emberiség számára elő van írva. Napjainkban az a mintegy tucatnyi parancsolat, amelyet megfogalmaztak, szintén nem szabály; ezek azok, amelyek a normális emberi mivolt eléréséhez szükségesek. A múltban az emberek nem birtokoltak és nem ismertek ilyen dolgokat, ezért ezeket ma kell elérniük az embereknek, és ezek a dolgok nem számítanak szabályoknak. A törvények nem azonosak a szabályokkal. A szabályok, amelyekről beszélek, szertartásokra, formaságokra vagy az ember deviáns és téves gyakorlataira vonatkoznak; ezek olyan előírások, amelyek nem segítenek az embernek, nem használnak neki; olyan cselekvéssort alkotnak, amelynek nincs értelme. Ez a szabályok foglalata, és az ilyen szabályokat el kell vetni, mert semmi hasznot nem hajtanak az embernek. Azt kell gyakorlatba ültetni, ami az ember számára hasznos.