Ha gyülekezetvezetőként vagy dolgozóként Isten választottait fogod vezetni, hogy belépjenek az igazságvalóságba és jó tanúságot tegyenek Isten mellett, a legfontosabb az embereket afelé terelni, hogy több időt töltsenek Isten szavainak olvasásával és az igazsággal való közösségvállalással. Ily módon Isten választottai mélyebb tudással rendelkezhetnek Isten abbéli céljairól, hogy megmentse az embert, valamint Isten munkájának céljáról. Megérthetik Isten szándékait és különféle követelményeit az emberrel szemben – és ez lehetővé teszi számukra, hogy megfelelően eleget tegyenek kötelességeiknek és megfeleljenek Istennek. Amikor közösségvállalás és prédikáció céljából összegyűltök, gyakorlatiasan kell beszélned a tapasztalati tanúságtételedről. Ne elégedj meg szavak és doktrínák prédikálásával. Amikor Isten szavait eszed és iszod, az igazság megértésére kell koncentrálnod – és mihelyt megértetted az igazságot, meg kell próbálnod gyakorlatba ültetni azt, és csak akkor fogod igazán megérteni az igazságot, amikor gyakorolod azt. Amikor Isten szavait közlöd, arról beszélj, amit tudsz. Ne dicsekedj, ne tegyél felelőtlen megjegyzéseket, ne egyszerűen szavakat és doktrínákat mondj és ne túlozz. Ha túlzol, az emberek gyűlölni fognak, és utána úgy fogod érezni, hogy hibásnak tartanak, bűntudatod lesz, és feldúlt leszel – és mindezt saját magadnak köszönheted majd. Vajon meg tudod értetni az emberekkel az igazságot, és be tudsz lépni a valóságba, ha csupán szavakat és doktrínákat prédikálsz, amikor megrovod és megmetszed őket? Ha a közlésed nem gyakorlatias, ha nem más, mint szavak és doktrínák, akkor hiábavaló lesz, akármennyit is metszed és rovod meg őket. Úgy gondolod, hogy ha az emberek félnek tőled, ha megteszik, amit mondasz nekik és nem mernek ellenkezni, az ugyanaz, mintha megértenék az igazságot és alávetettek lennének? Ez nagy hiba: az életbe való belépés nem ilyen egyszerű. Vannak vezetők, akik olyanok, mint amikor egy új főnök erőteljes benyomást akar tenni. Megpróbálják újonnan felfedezett hatalmukat Isten választottaira kényszeríteni, hogy mindenki alávesse magát nekik. Úgy gondolják, hogy így egyszerűbb lesz a dolguk. Ha híján vagy az igazságvalóságnak, akkor hamarosan feltárul a valódi érettséged, lelepleződik a valódi éned, és akár ki is vethetnek. Bizonyos adminisztratív munkákban elfogadható egy kis metszés és fegyelmezés. De ha nem vagy képes közölni az igazságot, végül továbbra sem leszel képes megoldani a problémákat, és ez ki fog hatni a munkád eredményeire. Ha függetlenül attól, hogy milyen problémák merülnek fel a gyülekezetben, továbbra is kioktatod és hibáztatod az embereket – ha folyamatosan rosszkedvű vagy –, akkor a romlott beállítottságod fedi fel magát ebben, és megmutatod romlottságod rút arcát. Ha állandóan piedesztálon állsz, és az embereket ily módon kioktatod, akkor az emberek az idő múltával nem lesznek képesek megkapni tőled az életadó ellátást, semmi gyakorlati dolgot nem nyernek, helyette utálni fognak és undorodni fognak tőled. Ezen felül olyan emberek is lesznek, akik azt követően, hogy ítélőképesség híján hatást gyakoroltál rájuk, ők maguk is meg fognak róni és meg fognak metszeni másokat. Ők is mérgesek lesznek és elvesztik a türelmüket. Nem csak, hogy képtelen leszel megoldani az emberek problémáit – romlott beállítottságaikat is elő fogod mozdítani. És ez vajon nem a kárhozat útjára vezeti őket? Ez nem a gonosz cselekedete? Egy vezető elsősorban úgy kell, hogy vezessen, hogy az igazságról közöl dolgokat, és élettel lát el. Ha mindig piedesztálon állsz és kioktatsz másokat, vajon képesek lesznek megérteni az igazságot? Ha egy ideig így végzed a munkádat, az emberek ott fognak hagyni, amikor világosan meglátják, hogy milyen vagy. Vajon ilyen munkával Isten elé tudod vezetni az embereket? Egyértelműen nem tudod: csak annyit tudsz tenni, hogy tönkreteszed a gyülekezet munkáját, és azt éred el, hogy Isten választottai megutálnak és otthagynak. Voltak olyan vezetők és dolgozók, akiket a múltban ebből az okból vetettek ki. Képtelenek voltak közösséget vállalni az igazsággal, hogy tényleges problémákat oldjanak meg, az embereket Isten szavainak evésére és ivására vezessék, vagy hogy az embereket rávezessék saját maguk megértésére. Ebből a létfontosságú munkából semmit nem végeztek el: csak arra koncentráltak, hogy piedesztálra emeljék magukat, kioktassák az embereket és parancsolgassanak. Azt gondolták, hogy amikor így tesznek, egy gyülekezetvezető munkáját végzik. Ennek eredményeként akkor sem végezték el a Fennvaló által rájuk bízott munkát, ha tudták, hogy mi az, és az adott feladataikat sem jól látták el. Azon kívül, hogy szavakat és doktrínákat szajkóztak és szlogeneket kiabáltak, nem tettek mást, mint piedesztálra emelték magukat, és vakon kioktatták és megmetszették az embereket. Ez ahhoz vezetett, hogy mindenki félt ezektől a vezetőktől és dolgozóktól, elkerülték őket, és az emberek nem merték jelenteni nekik a problémákat. Azáltal, hogy így viselkedtek, a vezetők és dolgozók elrontották és megállították a munkájukat. Csak akkor ébredtek rá, hogy semmi valódi munkát nem végeztek, amikor Isten háza elbocsátotta őket. Lehet, hogy nagy bűntudatot éreztek, de mit sem ér a megbánás. Ugyanúgy elbocsátották és kivetették őket.