Sokan említették ugyanazt a problémát: miután meghallgattak egy közlést a Fennvalótól, tisztának és energikusnak érzik magukat, és többé már nem negatívak. Ez az állapot azonban csak mintegy tíz napig tart, majd újra abnormálissá válik, és ismét híján lesznek az energiának. Nem tudják, hogyan tartsanak ki, és mit tegyenek. Mi ez a probléma? Mi a gyökere? Gondolkodtatok már ezen? Egyesek azt mondják, hogy az a probléma gyökere, hogy az emberek nem az igazságra összpontosítanak. Akkor hogyan lehetséges, hogy a közlés meghallgatását követően normális állapotba kerülsz? Miért van az, hogy különösen boldognak és szabadnak érzed magad, miután hallottad az igazságot? Vannak, akik azt mondják, hogy ez a Szentlélek munkája. Akkor miért nem munkálkodik tovább a Szentlélek, ha letelik ez a mintegy tíz nap? Egyesek azt mondják, hogy ez azért van, mert már nem törekednek arra, hogy jobbak legyenek és ellustultak. Akkor miért nem munkálkodik a Szentlélek azokon az embereken sem, akik igyekeznek jobbá válni? Nem arra törekszel-e te is, hogy jobbá válj? Miért nem munkálkodik a Szentlélek? Az emberek által adott indokok nincsenek összhangban a valósággal. A probléma az, hogy függetlenül attól, hogy a Szentlélek munkálkodik-e vagy sem, az emberek együttműködését nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor egy igazságot szerető ember képessé válik arra, hogy világosan megértse az igazságot, mindig normális állapotban fog maradni, függetlenül attól, hogy az adott időszakban a Szentlélek munkálkodik-e. Másfelől viszont, ha valaki nem szereti az igazságot, még ha különösen világosan érti is az igazságot, és még ha a Szentlélek jelentősen munkálkodik is, az igazság, amit gyakorolni tud, még mindig korlátozott lesz. Az igazságnak csak egy kis részét tudják majd gyakorolni abban a rövid időszakban, amikor boldogok. Legtöbbször továbbra is az általuk preferált dolgok szerint cselekednek majd, gyakran felfedve romlott beállítottságukat. Tehát az, hogy egy ember normális állapotban van-e, és hogy képes-e gyakorlatba ültetni az igazságot, nem teljesen a Szentlélek munkájától függ. Nem függ teljesen attól sem, hogy világosan érti-e az igazságot. Attól függ, hogy szereti-e az igazságot, és hajlandó-e gyakorolni az igazságot. Általában amikor az ember prédikációkat és közléseket hallgat, egy ideig teljesen normális az állapota. Ez az igazság megértésének az eredménye; az igazság tudatosítja benned saját romlott természetedet, a szíved boldoggá és szabaddá válik, és az állapotod jobbra fordul. De előfordulhat, hogy egy idő után hirtelen szembesülsz valamivel, amiről nem tudod, hogyan tapasztald meg, a szíved sötétebb lesz, mint korábban, és önkéntelenül is háttérbe szorítod az igazságot; nem próbálod meg Isten szándékait keresni a cselekedeteidben, mindenben saját belátásod szerint cselekszel, és egyáltalán nem szándékozol gyakorolni az igazságot. Az idő múlásával elveszíted az igazságot, amelyet egykor megértettél. Folyamatosan felfeded saját romlott beállítottságodat, nem keresed Isten szándékait, amikor valamilyen dologgal szembesülsz, és még akkor is, amikor Istenhez közeledsz, csak színleg cselekszel. A pillanat, amikor felismered, hogy a szíved eltávolodott Istentől, hogy máris sok mindenben ellenszegültél Istennek, sőt istenkáromló kijelentéseket is tettél, nagyon nyugtalanító. Azok számára, akik nem mentek túl messzire ezen az úton, még van megváltás, azok számára azonban, akik annyira messzire mentek, hogy káromolták Istent, és Isten ellen fordultak, versengve a pozícióért, az élelemért és a ruháért, nincs megváltás. Az igazság világos közlésének a célja az, hogy képessé tegye az embereket az igazság megértésére és gyakorlására, valamint arra, hogy változásokat érjenek el a beállítottságukban. Nem pusztán annyi, hogy fényt és egy kis boldogságot hozzon a szívükbe, miután megértették az igazságot. Ha megérted az igazságot, de nem gyakorlod, akkor nincs értelme az igazság közlésének és megértésének. Mi a probléma akkor, amikor az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba? Ez azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy szívükben nem fogadják el az igazságot, és így kimaradnak Isten áldásaiból és az üdvösség lehetőségéből. Abban, hogy az emberek el tudják-e érni az üdvösséget vagy sem, az a döntő, hogy képesek-e elfogadni és gyakorolni az igazságot. Miután gyakorlatba ültetted az összes igazságot, amit megértettél, akkor elnyered a Szentlélek általi megvilágosodást, megvilágítást és iránymutatást, és képes leszel belépni az igazságvalóságba, az igazság mélyebb megértésére fogsz jutni, el fogod nyerni az igazságot, és el fogod nyerni Isten üdvösségét. Egyesek képtelenek gyakorolni az igazságot, mindig arra panaszkodnak, hogy a Szentlélek nem világosítja és világítja meg őket, hogy Isten nem ad nekik erőt. Ez helytelen; ez Isten félreértése. A Szentlélek általi megvilágosodás és megvilágítás az emberek együttműködésén alapul. Az embereknek őszintének kell lenniük, és hajlandónak kell lenniük az igazság gyakorlására, és akár mély, akár felszínes megértéssel rendelkeznek, képesnek kell lenniük gyakorlatba ültetni az igazságot. Csak ekkor fogja őket megvilágosítani és megvilágítani a Szentlélek. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik gyakorlatba – ha csak arra várnak, hogy a Szentlélek cselekedjen és kényszerítse őket arra, hogy gyakorlatba ültessék azt –, akkor vajon nem rendkívül passzívak? Isten soha nem kényszeríti az embereket semmire. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem hajlandók azt a gyakorlatba ültetni, az azt mutatja, hogy nem szeretik az igazságot, illetve hogy az állapotuk abnormális, és valamilyen elakadás van náluk. De ha az emberek képesek imádkozni Istenhez, akkor Isten is cselekedni fog; csak akkor nem lesz a Szentléleknek módja arra, hogy munkálkodjon bennük, ha nem hajlandók gyakorolni az igazságot, és nem is imádkoznak Istenhez. Valójában nem számít, hogy az emberek milyen nehézségekkel küzdenek, az mindig megoldható; a legfontosabb az, hogy képesek-e az igazságnak megfelelően gyakorolni, vagy sem. Manapság, a bennetek lévő romlottság problémái nem olyanok, mint a rák, nem valamiféle gyógyíthatatlan betegség. Ha el tudjátok határozni, hogy gyakoroljátok az igazságot, akkor befogadjátok majd a Szentlélek munkáját, és lehetséges lesz, hogy ezek a romlott beállítottságok megváltozzanak. Minden attól függ, hogy el tudod-e határozni, hogy gyakorlod az igazságot: ez a legfontosabb. Ha gyakorlod az igazságot, ha az igazságra való törekvés útján jársz, akkor képes leszel a Szentlélek munkáját befogadni, és biztosan megmenekülsz. Ha rossz úton jársz, akkor el fogod veszíteni a Szentlélek munkáját, egyik rossz lépés a másikat fogja követni, és minden véget ér számodra, és nem számít, hány évig fogsz még hinni, nem leszel képes elérni az üdvösséget. Például munkájuk közben sokan nem gondolkodnak azon, hogyan végezzék munkájukat úgy, hogy az Isten házának hasznára legyen, és összhangban legyen Isten szándékaival – ami azt eredményezi, hogy sok önző és aljas dolgot tesznek, ami utálatos és gyűlöletes Isten számára; és ezáltal lelepleződnek és kivetik őket. Ha az emberek képesek minden dologban az igazságot keresni és az igazság szerint gyakorolni, akkor máris az Istenbe vetett hit helyes útjára léptek, és így reményük van arra, hogy olyan emberré váljanak, aki összhangban van Isten szándékaival. Egyesek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba. Ehelyett azt hiszik, hogy az igazság csak ennyi és nem több, és képtelen megjavítani saját hajlamaikat és romlott beállítottságukat. Nem röhejesek? Az ilyen emberek nem nevetségesek? Nem okoskodó emberek? Ha az emberek képesek az igazság szerint cselekedni, akkor romlott beállítottságuk megváltozhat. Ha a hitük és az Istenért végzett szolgálatuk a saját természetes személyiségükön alapul, akkor egyetlen egy sem lesz képes közülük változásokat elérni a beállítottságában. Vannak emberek, akik naphosszat a saját rossz döntéseik miatt bánkódnak. Ha kapnak egy kész igazságot, nem is vizsgálják meg, és nem próbálják meg azt a gyakorlatba ültetni, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját útjukat járják. Milyen abszurd viselkedésmód ez; valójában még az áldásokat sem tudják élvezni, amikor azokban részesülnek, és nehéz sorsra vannak ítélve az életben. Az igazság gyakorlása ilyen egyszerű; csak az számít, hogy gyakorlod-e vagy sem. Ha olyasvalaki vagy, aki elhatározta, hogy gyakorolja az igazságot, akkor a negativitásod, gyengeséged és romlott beállítottságod fokozatosan feloldódik és megváltozik majd; ez attól függ, hogy a szíved szereti-e az igazságot vagy sem, hogy képes vagy-e elfogadni az igazságot vagy sem, képes vagy-e szenvedni és megfizetni az árat az igazság elnyeréséért vagy sem. Ha igazán szereted az igazságot, akkor képes leszel mindenféle fájdalmat elszenvedni az igazság elnyerése érdekében, legyen szó akár az emberek becsmérléséről, ítélkezéséről vagy elutasításáról. Mindezt türelemmel és toleranciával kell viselned, és Isten meg fog áldani és meg fog védeni, Ő nem fog elhagyni vagy elhanyagolni téged – ez teljesen biztos. Ha Istent félő szívvel imádkozol Istenhez, ha Istenre támaszkodsz és Istenhez fordulsz, akkor nem lesz olyan helyzet, amin ne tudnál átjutni. Lehet, hogy romlott a beállítottságod, és lehet, hogy vétkezel, de ha Istent félő szívvel rendelkezel, és ha lelkiismeretesen járod az igazságra való törekvés útját, akkor kétségtelen, hogy szilárdan fogsz tudni majd állni, és kétségtelen, hogy Isten vezetni fog és megóv majd téged.

Vannak emberek, akik csak azért vértezik fel magukat igazságokkal, hogy munkát végezzenek és prédikáljanak, hogy másokról gondoskodjanak; és nem azért, hogy megoldják a maguk problémáit, és főleg nem azért, hogy gyakorlatba ültessék azokat. Lehet, hogy a közlésük tiszta megértésből fakad és összhangban van az igazsággal, de nem mérik magukat ahhoz, nem gyakorolják, és nem tapasztalják meg azt. Mi ezzel a probléma? Ők valóban elfogadták az igazságot életükként? Nem, nem fogadták el. A doktrína, amelyet valaki prédikál – legyen az bármilyen tiszta is –, nem jelenti azt, hogy az illető birtokában van az igazságvalóságnak. Ahhoz, hogy igazsággal vértezze fel magát, először magának kell belépnie abba, majd a gyakorlatba kell ültetnie, miután megértette azt. Ha valaki nem a saját belépésére összpontosít, hanem fel akar vágni azzal, hogy másoknak prédikál az igazságról, akkor a szándéka helytelen. Sok hamis vezető van, aki így végzi a munkáját, szüntelenül közösséget vállalva másokkal az általa megértett igazságokról, ellátva az új hívőket, az igazság gyakorlására tanítva az embereket, a kötelességeik megfelelő végzésére, arra, hogy ne legyenek negatívak. Ezek a szavak mind szépek és jók – sőt, szeretetteljesek –, de miért nem gyakorolják az igazságot azok, akik kimondják e szavakat? Miért nem lépnek be az életbe? Mi is történik itt valójában? Az ilyen ember tényleg szereti az igazságot? Nehéz megmondani. Izráel farizeusai magyarázták így a Bibliát másoknak, ők maguk azonban nem tudták megtartani Isten parancsolatait. Amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, hallották Isten hangját, de ellenálltak az Úrnak. Keresztre feszítették az Úr Jézust, és Isten megátkozta őket. Ennélfogva Isten minden embert elítél, aki nem fogadja el, vagy nem gyakorolja az igazságot. Milyen nyomorultak! Ha az általuk prédikált szavak és doktrínák segíthetnek másokon, miért nem segíthetnek rajtuk? Jól tesszük, ha az ilyen embert képmutatónak nevezzük, akiben nincs valóság. Ellátnak másokat az igazság szó szerinti jelentésével, rábírnak másokat az igazság gyakorlására, ők maguk azonban a legkevésbé sem gyakorolják azt. Nem szégyentelen az ilyen ember? Nincs meg bennük az igazságvalóság, mégis, amikor másoknak prédikálják a szavakat és doktrínákat, úgy tesznek, mintha meglenne. Vajon ez nem az emberek szándékos félrevezetése és megkárosítása? Ha egy ilyen embert felfednének és ki lenne vetve, csak saját magát okolhatná ezért. Szánalomra sem lenne méltó. Elérhet-e valódi változást valaki, aki csak prédikálja a szavakat és a doktrínákat, de nem gyakorolja az igazságot? Nem csapnak-e be másokat és nem ártanak-e saját maguknak? Az igazságra való törekvés a gyakorlásról szól. Az igazság gyakorlásának célja, hogy feloldja az ember romlott beállítottságát és megélje az igaz emberi hasonlatosságot, de ők nem ismerik fel romlott beállítottságukat, és nem használják az igazságot a nehézségeik megoldására. Öntözhetnek, elláthatnak vagy támogathatnak bármennyire is másokat, soha nem fognak tényleges eredményeket elérni, mert nem vezet útjuk az életbe való belépéshez vagy a beállítottságuk megváltoztatásához. Ha az igazságról szóló közösségvállalás nem oldja meg az emberek nehézségeit vagy problémáit, akkor vajon nem csak szavakat és doktrínákat mondanak, amelyek jól hangzanak, de haszontalanok? Ha változást akarsz elérni a beállítottságodban, akkor mindenekelőtt arra kell összpontosítanod, hogy gyakorold és megtapasztald Isten szavait. Mindegy, hogy az igazság mely aspektusait érted meg, arra kell összpontosítanod, hogy a gyakorlatba ültesd azokat. Csak az igazság gyakorlása és megtapasztalása során fogod felfedezni a problémákat, és csakis ekkor leszel képes felismerni, amikor romlott beállítottságod lelepleződik. Ha képes vagy az igazságot keresni, hogy megoldd ezeket a problémákat, akkor belépsz majd az igazságvalóságba, és az életfelfogásod megváltozik. Így lesz majd utad, amikor az igazság gyakorlásáról beszélgetsz, és képes leszel a problémák megoldására, amikor közösséget vállalsz az igazságról. Ez azt mutatja, hogy ha hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor birtokolni fogod az igazságvalóságot. Ha hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor képes leszel arra, hogy másokat is elláss vele. Viszonzásul Isten dicsérni fog, az emberek pedig elismernek téged.