Az emberek romlott beállítottságuk miatt gyakran felületesen végzik a kötelességeiket. Ez az egyik legkomolyabb probléma az összes közül. Ha az emberek megfelelően akarják teljesíteni kötelességeiket, akkor először is a felületesség problémájával kell foglalkozniuk. Amíg ilyen felületes a hozzáállásuk, nem lesznek képesek megfelelően teljesíteni kötelességeiket, vagyis a felületesség problémájának megoldása rendkívül fontos. Hogyan kellene tehát ezt megvalósítaniuk? Először is meg kell oldaniuk a lelkiállapotuk problémáját; helyesen kell hozzáállniuk kötelességeikhez, továbbá komolyan és felelősségteljesen kell tenniük a dolgokat. Nem akarhatják azt, hogy csalárdak vagy felületesek legyenek. Az ember a kötelességét Istenért teljesíti, nem pedig egy másik emberért; ha az emberek el tudják fogadni, hogy Isten vizsgálja őket, akkor helyes lesz a lelkiállapotuk. Ráadásul az embereknek, miután valamit tettek, meg kell vizsgálniuk azt, és el kell gondolkodniuk azon, és ha egy kicsi nyugtalanságot is éreznek a szívükben, és az alapos vizsgálódás után rájönnek, hogy valóban van valami probléma, akkor változtatniuk kell; és ha ezeket a változtatásokat megtették, akkor megnyugszik a szívük. Amikor az emberek nyugtalanságot éreznek, az annak a bizonyítéka, hogy probléma van, és szorgalmasan meg kell vizsgálniuk, hogy mit tettek, különösen a kulcsfontosságú szakaszokban. Ez felelősségteljes hozzáállás a kötelességek teljesítéséhez. Ha valaki képes arra, hogy komoly legyen, hogy felelősséget vállaljon, hogy a teljes szívét és minden erejét beleadja, akkor a munka megfelelően lesz elvégezve. Néha rossz lelkiállapotban vagy, és nem találsz meg vagy nem fedezel fel egy napnál is világosabb hibát. Ha a megfelelő lelkiállapotban lennél, akkor a Szentlélek megvilágosításával és vezetésével képes lennél azonosítani a problémát. Ha a Szentlélek vezetne téged, és tudatosságot adna neked, lehetővé téve számodra, hogy világosságot érezz a szívedben és tudd, hogy hol a hiba, akkor képes lennél kijavítani az eltévelyedést, és az igazság alapelveire törekedni. Ha rossz lelkiállapotban lennél, ha figyelmetlen és hanyag lennél, vajon képes lennél arra, hogy észrevedd a hibát? Nem lennél képes. Mi látszik ebből? Az, hogy a kötelességek megfelelő teljesítéséhez nagyon fontos, hogy az emberek együttműködjenek; nagyon fontos a gondolkodásmódjuk, és nagyon fontos az, hogy hová irányítják gondolataikat és eszméiket. Isten átvizsgálja őket és látja, hogy az emberek milyen lelkiállapotban vannak, és mennyi energiát fordítanak kötelességeik teljesítésére. Rendkívül fontos, hogy az emberek teljes szívüket és minden erejüket beleadják abba, amit tesznek. Az együttműködésük kulcsfontosságú összetevő. Az emberek csak akkor fognak teljes szívükkel és minden erejükkel cselekedni, ha arra törekednek, hogy ne kelljen megbánniuk semmit a teljesített kötelességeikkel és az általuk tett dolgokkal kapcsolatban, és ne legyenek adósai Istennek. Ha folyamatosan elmulasztod azt, hogy teljes szívedet és minden erődet beletedd a kötelességed végzésébe, ha örökké felületes vagy, és hatalmas kárt okozol a munkának, és messze elmaradsz az Isten által megkövetelt eredményektől, akkor csakis egyetlen dolog történhet veled: kiiktatnak majd. És vajon lesz akkor még idő a megbánásra? Nem lesz. Ezeket a tetteket örökké bánni fogod, szégyenfolttá válnak! Az örökös felületesség szégyenfolt, súlyos vétek – így van vagy sem? (Így van.) Arra kell törekedned, hogy teljes szívvel és teljes erővel elvégezd a kötelességeidet, és mindent, amit tenned kell, hogy ne legyél felületes, és ne legyen semmi megbánnivalód. Ha ezt meg tudod tenni, a teljesített kötelességedről Isten meg fog emlékezni. Azok a dolgok, amelyekről Isten megemlékezik, a jótettek. Melyek akkor azok a dolgok, amelyekről Isten nem emlékezik meg? (A vétkek és a gonosz tettek.) Lehet, hogy nem fogadod el, hogy ezek gonosz tettek, ha most ezt mondanák róluk, de ha eljön a nap, amikor komoly következményei és negatív hatása lesz ezeknek a dolgoknak, akkor érzékelni fogod, hogy ezek nem pusztán viselkedésbeli vétkek, hanem gonosz tettek. Amikor erre rájössz, bánkódni fogsz, és azt gondolod majd: „Egy kis figyelmet kellett volna fordítanom a megelőzésre! Egy kicsit több megfontolással és erőfeszítéssel az elején elkerülhető lett volna ez a következmény.” Semmi sem fogja kitörölni ezt az örök szégyenfoltot a szívedből, és ha emiatt állandó adósságba kerülsz, akkor bajban leszel. Ma tehát arra kell törekedned, hogy teljes szívedet és minden erődet beleadd az Istentől kapott megbízatásodba, hogy minden kötelességedet tiszta lelkiismerettel, megbánás nélkül, oly módon teljesítsd, hogy arról Isten megemlékezzen. Bármit is teszel, ne légy felületes. Ha hirtelen felindulásból elkövetsz egy hibát, és az súlyos vétek, akkor ez örökké szégyenfoltot hagy rajtad. Ha megbánsz valamit, azt nem tudod majd jóvátenni, és ez a megbánás örökké veled marad. Mindkét utat világosan kell látnod. Melyiket kellene választanod, hogy Isten elismerésében részesülj? Teljesítsd a kötelességedet teljes szívedből és minden erőddel, hajts végre és halmozz fel jótetteket, megbánnivaló nélkül. Bármit is teszel, ne tégy gonosz dolgokat, amelyek megzavarnak másokat kötelességeik teljesítésében, ne tégy semmi olyat, ami ellentétes az igazsággal és ami ellenáll Istennek, és ne okozz életre szóló megbánást. Mi történik, amikor egy ember túl sok vétket követ el? Isten haragját vonja magára az Ő jelenlétében! Ha egyre többet vétkezel, és Isten haragja egyre nagyobb lesz irántad, akkor végül meg leszel büntetve.

A felszínen látszólag néhány embernek nincsenek komolyabb problémái a kötelességeik teljesítésének időszaka során. Nem tesznek semmi nyíltan gonosz dolgot; nem okoznak félbeszakításokat vagy zavarásokat, és nem járnak antikrisztusok útján. Kötelességeik végzése közben nem merülnek fel nagyobb hibák vagy elvi problémák, mégis, anélkül, hogy észrevennék, néhány rövid év alatt megmutatkoznak, és kiderül róluk, hogy egyáltalán nem fogadják el az igazságot, mint az álhívők. Miért van ez így? A többi ember nem látja a problémát, Isten azonban megvizsgálja ezeknek az embereknek a szíve legmélyét, és Ő látja a problémát. Mindig is felületesen és bűnbánat nélkül teljesítették kötelességeiket. Az idő múlásával természetesen felfedik őket. Mit jelent az, hogy még mindig nincs bennük bűnbánat? Azt jelenti, hogy bár mindvégig végezték a kötelességeiket, mindig rossz hozzáállással viseltettek feléjük, felületes és laza hozzáállással, soha nem lelkiismeretesek, és még kevésbé szentelik teljes szívüket a kötelességeiknek. Lehet, hogy tesznek egy kis erőfeszítést, de csak színlelnek. Nem adnak bele mindent a kötelességeik teljesítésébe, és a vétkeik végtelenek. Isten szemében soha nem tanúsítottak bűnbánatot; mindig felületesek voltak, és soha nem történt bennük változás – vagyis nem mondtak le a bennük lévő gonoszságról, és nem tartottak bűnbocsánatot Előtte. Isten nem látja bennük a bűnbánat hozzáállását, és nem lát változást hozzáállásukban. Kitartóan ilyen hozzáállással és ilyen módszerrel tekintenek a kötelességeikre és Isten megbízatásaira. Ez a makacs, hajthatatlan beállítottságuk mindvégig változatlan marad, sőt mi több, soha nem érzik, hogy tartoznak Istennek, soha nem érzik, hogy a felületességük vétek, gonosz cselekedet. Szívükben nincs lekötelezettség, nincs bűntudat, nincs önmarcangolás, és még kevésbé van jelen az önvád. És ahogy egyre több idő telik el, Isten belátja, hogy az ilyen ember menthetetlen. Nem számít, hogy mit mond Isten, és nem számít, hogy az illető hány prédikációt hall, vagy mennyit ért meg az igazságból, a szíve mozdulatlan marad, a hozzáállása pedig nem változik vagy fordul meg. Isten látja ezt, és azt mondja: „Nincs remény ennek az embernek. Semmi, amit mondok, nem érinti meg a szívét, és semmi, amit mondok, nem okoz nála pálfordulást. Nincs mód arra, hogy megváltoztassam. Ez a személy alkalmatlan arra, hogy teljesítse kötelességét, és alkalmatlan arra, hogy munkát végezzen az Én házamban.” Miért mondja ezt Isten? Azért, mert amikor az ilyen ember a kötelességét teljesíti és munkát végez, akkor következetesen felületes. Nem számít, mennyire metszik meg, és nem számít, mennyi türelemmel és elnézéssel viseltetnek feléje, ennek nincs hatása, és nem tudja őt igazán bűnbánatra vagy változásra késztetni. Nem tudja rávenni őt arra, hogy jól végezze a kötelességét, és nem tudja lehetővé tenni számára, hogy elinduljon az igazságra való törekvés útján. Az ilyen ember tehát menthetetlen. Amikor Isten úgy ítéli meg, hogy egy ember menthetetlen, akkor vajon továbbra is erős kézzel fogja tartani ezt az embert? Nem fogja. Isten el fogja engedni őt. Vannak, akik mindig könyörögnek: „Istenem, légy velem kíméletes, ne kelljen szenvednem, ne fegyelmezz meg. Adj nekem egy kis szabadságot! Hadd tegyem a dolgokat egy kicsit felületesen! Hadd legyek egy kicsit szétszórt! Hadd legyek a magam ura!” Nem akarják, hogy korlátok közé kerüljenek. Isten azt mondja erre: „Nem akarsz a helyes úton járni, ezért elengedlek. Szabad kezet adok neked. Menj, és tedd, amit akarsz. Nem foglak megmenteni, mert menthetetlen vagy.” Vajon az ilyen menthetetlen embereknek van egyáltalán lelkiismeretük? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a lekötelezettséget? Képesek-e bármiféle módon érzékelni a vádat? Képesek-e arra, hogy érzékeljék Isten szemrehányását, fegyelmezését, csapásait és ítéletét? Nem képesek. Nincsenek tudatában ezeknek a dolgoknak, mindezek csak halványan vannak ott a szívükben, ha egyáltalán ott vannak. Amikor valaki ebbe a szakaszba kerül, hogy Isten már nincs ott a szívében, vajon el tudja még érni az üdvösséget? Nehéz megmondani. Ha valakinek a hite ilyen szintre jutott, akkor az veszélyben van. Tudjátok-e, hogyan kell törekednetek, hogyan kell gyakorolnotok, és milyen utat kell választanotok, hogy elkerüljétek ezt a következményt, és biztosítsátok, hogy ne kerüljetek ilyen állapotba? A legfontosabb először is az, hogy kiválasszátok a helyes utat, majd ezután arra összpontosítsatok, hogy jól végezzétek azt a kötelességet, amelyet éppen teljesítenetek kell. Ez a minimális követelmény, a legalapvetőbb követelmény. Ez az alap, amelyen keresnetek kell az igazságot, és törekednetek kell a normákra, hogy megfelelően teljesítsétek a kötelességeiteket. Ez azért van így, mert az tükrözi a legszembetűnőbb módon a köteléket, amely összeköt téged Istennel, ahogyan az Isten által rád bízott ügyeket és az Általa rád bízott kötelességet kezeled, és amilyen hozzáállással viseltetsz. Ez az, ami a legjobban megfigyelhető és a leginkább gyakorlatias. Isten vár; látni akarja a hozzáállásodat. Ebben a döntő pillanatban sietned kell, Isten tudtára kell adnod az álláspontodat, el kell fogadnod az Ő megbízatását, és jól kell teljesítened a kötelességedet. Ha felfogtad ennek a pontnak a jelentőségét, és teljesítetted az Istentől kapott megbízatást, akkor a kapcsolatod Istennel normális lesz. Ha olyankor, amikor Isten rád bíz egy feladatot, vagy azt mondja, hogy teljesíts egy bizonyos kötelességet, a hozzáállásod felületes és közönyös, és nem veszed komolyan a kötelességedet, az nem éppen az ellenkezője a kötelesség teljes szívedből és minden erőddel való teljesítésének? Lehet-e így jól teljesíteni a kötelességedet? Természetesen nem. Nem fogod megfelelően teljesíteni a kötelességedet. Tehát a kötelességed teljesítése során tanúsított hozzáállásod döntő fontossággal bír, csakúgy, mint az általad választott módszer és út. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, azokat, akik nem végzik jól a kötelességeiket, kivetik.