Olvastátok már Jób könyvét? Amikor olvastátok, meghatódtatok? Megtapasztaltatok egyfajta vágyakozást, hogy bárcsak olyasvalakivé válnátok, amilyen Jób? (Igen.) Mennyi ideig tart az ilyen állapot és hangulat? Egy-két napig, egy-két hónapig, vagy talán egy-két évig? (Két-három napig.) Vagyis az ilyen állapot és hangulat két-három nap múlva eltűnik? Imádkoznod kell, amikor meghatódsz, és elmondanod Istennek, hogy bárcsak olyan ember lennél, amilyen Jób, hogy meg szeretnéd érteni az igazságot, szert tenni Isten ismeretére, és olyan valakivé válni, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Könyörögnöd kell Istenhez, hogy vigye benned véghez ezt, könyörögve hozzá, hogy mutasson neked utat, adja meg neked a megfelelő környezetet, adjon neked erőt, és óvjon téged, hogy szilárdan megállj minden olyan helyzetben, amellyel találkozol, ne állj ellen Istennek, hanem végezz olyan cselekedeteket, amelyekkel féled Istent és kerülöd a rosszat, és tegyél eleget Isten szándékainak. Mindig imádkoznod kell és fohászkodnod Istenhez e cél érdekében, valamint azon dolgokért, amelyeket elérni remélsz, és Isten cselekedni fog, amikor látja a hamisítatlan szívedet. Ne félj, amikor Isten cselekszik. Isten semmiképp nem fogja kelésekkel borítani a tested és mindentől megfosztani, amid van, amint azt Jób próbára tételekor tette. Isten nem fogja ezt tenni; fokozatosan egyre többet helyez rád, az érettségednek megfelelően. Őszintén kell Istent szólítanod, nem csupán Jób könyvének az elolvasása után két napig, amikor még mindig meg vagy hatódva, aztán harmadnap, amikor már nem olvasod, elfeledkezel róla, és nem tartod többé a szívedben. Ha ezt teszed, akkor az bajba sodor téged! Ha csodálod a Jóbhoz hasonló embereket, és szeretnél ilyen ember lenni, akkor szükséged van egy ahhoz vezető útra, hogy ilyen emberré válj, Isten elé kell tárnod a szíved, majd gyakran imádkoznod ezért, és gyakran eltöprengened rajta, majd enned és innod Isten Jóbról mondott szavait, következetesen és ismételten elmerengve rajtuk, majd közösségben lenned olyan emberekkel, akik ilyesfajta tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Keményen kell dolgoznod e cél érdekében. Hogyan valósítsd meg a kemény munkát? Ha csupán leülsz, figyelsz és vársz, az nem kemény munka. Át kell ültetned a gyakorlatba, erőfeszítést kell szánnod rá, ugyanakkor eltökélve, hogy elviseled a szenvedést, vágyódó szívvel, majd evégre felajánlani az imáidat, cselekvésre kérve Istent. Ha Isten nem cselekszik, akkor nem számít, mennyi lendületük van az embereknek, az hiábavaló lesz. Hogyan fog cselekedni Isten? Isten elkezdi levezényelni és elrendezni a környezetedet úgy, ahogy az illeszkedik az érettségedhez. El kell mondanod Istennek, milyen célt szeretnél elérni a hitedben, és milyen fajta elhatározásaid vannak. Imádkoztál és fohászkodtál ezért Istenhez? Mennyi ideig imádkoztál és fohászkodtál Istenhez? Ha csupán néhány imát mondasz, hébe-hóba, és amikor azt látod, hogy Isten még nem cselekedett, akkor azt gondolod: „Felejtsd el, nem fogok törődni a dolgokkal. Bármi is történjen, csak haladok az árral. Nem érdekel, mi történik velem” – ez nem járja, és nem vagy őszinte. Ha csak két percig tart a lelkesedésed, akkor vajon Isten tud érted cselekedni és segíteni a környezeted elrendezésében? Isten nem tenné ezt! Isten látni akarja az őszinteséged, és látni akarja, meddig tart ki az őszinteséged és a kitartásod, és hogy vajon hamisítatlan vagy hamis-e a szíved. Isten várni fog. Hallja az imáidat és a fohászaidat, hallja az elhatározásokat és a vágyakat, amelyeket bizalmasan elmondasz Neki, de amíg nem látja a szenvedés elviselésére irányuló elhatározásodat, addig nem fog cselekedni. Ha az Istenhez intézett imád után eltűnsz anélkül, hogy bármit is tennél, akkor Isten ilyen körülmények között vajon cselekedni fog? Egészen biztosan nem. Tovább kell imádkoznod és fohászkodnod Istenhez, erőfeszítést téve ebbe és elmerengve rajta, majd ízlelgetve az Isten által számodra elkészített környezeteket, amelyek apránként érnek utol, és Isten hozzálát a cselekvéshez. Ha nincs hamisítatlan szíved, akkor ez nem fog működni. Talán azt mondod: „Mennyire csodálom Jóbot és mennyire csodálom Pétert!” – azonban mire jó a csodálatod? Csodálhatod őket, amennyit csak jól esik, azonban nem vagy a helyükben, és a csodálatod nem váltja ki Istenből ugyanazon munka elvégzését rajtad, amelyet rajtuk végzett, mert te nem ugyanolyan ember vagy, amilyen ők. Te nem rendelkezel az ő elszántságukkal vagy az emberi mivoltukkal, illetve olyan szívvel, amellyel ők áhítoztak és törekedtek az igazságra. Isten csak akkor ruház rád többet, ha már szert tettél ezekre a dolgokra.

Megvan bennetek az elszántság arra, hogy törekedjetek az igazságra, hogy elnyerjétek az igazságot, hogy elérjétek az üdvösséget és Isten tökéletessé tegyen benneteket? (Igen.) Mennyire erős az elszántságotok? Meddig tudjátok fenntartani? (Amikor jó állapotban vagyok, van elszántságom, azonban amikor olyan dolgokkal találkozom, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseimnek vagy a hús-vér testem érdekeinek, vagy amikor finomításon, illetve némi nehézségen megyek keresztül, akkor csapdába ejt a negativitás állapota, és apránként eltűnik a hit és az elszántság, amellyel kezdetben még rendelkeztem.) Ez nem járja. Túlságosan gyenge vagy. El kell jutnod oda, hogy ne számítson, milyen körülményekkel találkozol, ezek ne tudják megváltoztatni az elszántságodat. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, aki valóban szereti az igazságot és törekszik rá. Nem járja az, hogy ha amikor történik veled valami és némi nehézséggel találkozol, akkor visszavonulsz, negatívvá és lehangolttá válsz, és elengeded az elszántságodat. Rendelkezned kell annak erejével, aki készen áll kockára tenni az életét, és azt mondani: „Nem számít, mi történik – még ha meg is halok, akkor sem hagyom el az igazságot, illetve azon célomat, hogy az igazságra törekedjek.” Akkor semmi nem tud majd megállítani téged. Ha ténylegesen nehézségekkel találkozol és sarokba szorulsz, akkor Isten cselekedni fog. Ezt is meg kell értened: „Nem számít, mivel találkozom, ezek mind olyan tanulságok, amelyeket le kell vonnom az igazságra való törekvés közben – Isten rendezte el ezeket. Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem vagyok negatív, és hálás vagyok, amiért Isten megadja nekem a lehetőséget e tanulságok levonására. Hálás vagyok, amiért Isten elrendezte számomra ezt a helyzetet. Nem engedhetem el az arra irányuló elszántságomat, hogy követem Istent és elnyerem az igazságot. Ha feladnám ezt, akkor az ugyanolyan lenne, mintha engednék a Sátánnak, tönkretéve magamat és elárulva Istent.” Ilyen elszántnak kell lenned. Mindegy, milyen kis dologgal találkozol, ezek mind apró epizódok az életed alakulásában. Nem hagyhatod, hogy útját állják a haladásod irányának. Amikor nehézségekkel találkozol, kereshetsz és várhatsz, azonban a haladásod irányának nem szabad megváltoznia, ugye? (Igen.) Nem számít, mit mondanak mások, vagy miként bánnak veled, és nem számít, Isten miként bánik veled, az elszántságodnak nem szabad megváltoznia. Ha Isten azt mondja: „Egyáltalán nem fogadod el az igazságot, utállak téged”, te pedig azt mondod: „Isten utál engem, mi értelme van hát az életemnek? Akár meg is halhatok és akkor vége!” – ezzel félreértenéd Istent. Igaz, hogy Isten utál téged, de neked tovább kell harcolnod, el kell fogadnod az igazságot, és teljesítened kell a kötelességed. Akkor nem leszel mihaszna, és Isten nem fog visszautasítani. Most még mindig túlságosan kicsi az érettségetek, és még nem értétek el azokat a mércéket, amelyeket Isten megkövetel, hogy próbára tegyen. Mi az egyetlen dolog, amit megtehettek? Imádkoznod kell: „Isten, kérlek, mutass utat nekem és világosíts meg, hogy megértsem a szándékaidat, és meglegyen bennem az ahhoz szükséges hit és kitartás, hogy az igazságra való törekvés ösvényén járjak, féljem Istent és kerüljem a rosszat. Bár gyenge vagyok és éretlen, könyörögve kérlek, adj nekem erőt és óvj meg engem, hogy mindvégig követni tudjalak Téged.” Gyakran Isten elé kell járulnod, hogy imádkozz. Mások talán világi dolgok után sóvárognak, kényeztetik a testüket és világi irányzatokat követnek, azonban neked nem szabad hozzájuk csapódnod – csupán összpontosíts a saját kötelességed végzésére. Amikor mások negatívak és nem végzik a kötelességeiket, akkor ne érezd magad ezáltal korlátozva, hanem keresd az igazságot, hogy segíts nekik. Amikor mások kényeztetik magukat, nem szabad irigyelned őket, csupán azzal törődj, hogy Isten előtt élj. Amikor mások hírnévre, haszonra és státuszra törekednek, te imádkozz értük és segíts nekik, csendesítsd el a szíved Isten előtt, és ne hagyd, hogy ezek a dolgok hatással legyenek rád. Nem számít, mi történik körülötted, te minden dologgal kapcsolatban imádkozz Istenhez. Mindig keresd az igazságot, fogd vissza magad, gondoskodj arról, hogy Isten jelenlétében élj, és normális kapcsolatod legyen Istennel. Isten mindig átvizsgálja az embereket, és a Szentlélek ilyen emberekben munkálkodik. Hogyan vizsgálja át Isten az ember szívét? Nem csupán a szemével néz, hanem elrendez számodra környezeteket és a kezével megérinti a szívedet. Miért mondom ezt? Mert amikor Isten elrendez számodra valamilyen környezetet, akkor Isten látja, hogy rossz néven veszed és utálod, avagy tetszik neked és aláveted magad, hogy passzívan vársz vagy aktívan keresed az igazságot. Isten figyeli, hogyan változik a szíved és gondolataid, és milyen irányba fejlődnek. A szíved állapota időnként pozitív, időnként pedig negatív. Ha el tudod fogadni az igazságot, akkor el tudod fogadni Istentől azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, valamint azokat a különböző környezeteket, amelyeket elrendez a számodra, és megfelelő módon tudsz hozzáállni ezekhez. Isten szavait olvasva és elmélkedve minden gondolatod és ötleted, minden véleményed és az összes hangulatod megváltozik Isten szavai alapján. Tisztában leszel ezzel, és Isten is mindet átvizsgálja. Bár senkinek nem beszéltél róla, és nem is imádkoztál erről, és azt hiszed, hogy ez csupán a szívedben és a saját világodban van, Isten szemszögéből már nagyon is világos lesz – nyilvánvaló lesz az Ő számára. Az emberek a szemükkel néznek rád, Isten azonban megérinti a szívedet az Övével, vagyis ilyen közel van Ő hozzád. Ha érzed Isten átvizsgálását, akkor Isten jelenlétében élsz. Ha egyáltalán nem érzed az Ő átvizsgálását, akkor a saját világodban élsz, és a saját érzéseid, valamint romlott beállítottságaid szerint élsz, és akkor bajban vagy. Ha nem Isten jelenlétében élsz, ha nagy a távolság közted és Isten között, és messze vagy Őtőle, ha egyáltalán nem veszed figyelembe Isten szándékait, és ha nem fogadod el Isten átvizsgálását, akkor Isten mindezt tudni fogja. Igen könnyű lesz észrevennie ezt. Így hát, amikor van elszántságod és célod, és hajlandó vagy rá, hogy Isten tökéletesítsen, és olyasvalakivé válj, aki követi Isten akaratát, féli Istent és kerüli a rosszat, ha megvan benned ez az elszántság, és gyakran tudsz imádkozni és fohászkodni ezekért a dolgokért, és Isten jelenlétében élsz, soha nem távolodva el Istentől, illetve hagyva ott Őt, akkor tisztában vagy ezekkel a dolgokkal, és Isten is tudja ezeket. Némelyek azt mondják: „Én magam tisztában vagyok vele, de vajon Isten tudja-e vagy sem?” Ez hiábavaló kérdés. A kérdésfelvetés azt bizonyítja, hogy soha nem beszélgettél Istennel, és hogy egyáltalán nincs kapcsolat közted és Isten között. Miért mondom azt, hogy nincs kapcsolat közted és Isten között? Nem éltél és nem élsz Isten előtt, ezért nem tudod érzékelni, hogy Ő veled van-e vagy sem, hogy utat mutat-e neked, hogy megóv-e téged, és hogy rendreutasított-e, amikor valami rosszat tettél. Ha nem érzékeled ezeket a dolgokat, akkor nem élsz Isten előtt, csupán elképzeled ezt, és kényezteted magad – a saját világodban élsz, nem pedig Isten előtt, és egyáltalán nincs kapcsolat közted és Isten között.

Hogyan tarthatnak fenn az emberek normális kapcsolatot Istennel? Mitől függ ennek a fenntartása? Attól függ, hogy fohászkodnak, imádkoznak, és a szívükben kölcsönhatásban vannak Istennel. Ez a fajta kapcsolat teszi lehetővé azt, hogy az emberek mindig Isten előtt éljenek. Tehát a normális kapcsolat kialakításához Istennel az embereknek először is csendben kell lenniük. Némelyek mindig serénykednek odakint, és csupán külső ügyekkel foglalják el magukat. Ha egy vagy két napig nincs semmi lelki életük, akkor nem lesznek tudatában ennek. Három-négy nap, vagy akár egy-két hónap után sem lesznek még tudatában. Ez azért van, mert nem imádkoztak, nem fohászkodtak, nem beszélgettek Istennel. A fohászkodás az, amikor valami történik veled, és szeretnéd, hogy Isten segítsen neked, utat mutasson neked, gondoskodjon rólad, megvilágosítson téged, megértesse veled az Ő szándékait, tudassa veled, mi az igazság, megértesse veled, melyek az igazságalapelvek, és tudassa veled, hogyan gyakorold az igazságot – ez a fajta fohászkodás felel meg Isten szándékainak. Az ima viszonylag tág tartományt fed le. Időnként esetleg olyan dolgokról beszélsz, amelyek a szívedben vannak – amikor nehézségekkel találkozol, vagy amikor negatívnak és gyengének érzed magad, szívből szólhatsz Istennek ezekről a dolgokról; olyan alkalmakkor is imádkozhatsz Istenhez, amikor lázadó vagy, illetve beszélhetsz Istennek azokról a dolgokról, amelyek nap mint nap történnek veled – azon dolgokról, amelyeken át tudsz látni, és azokról is, amelyeken nem – ezt nevezik imának. Az ima beszéd Istennek arról, ami a szívedben van, vagy az igazság keresése Istennél. Időnként egy meghatározott időpontban kerül rá sor, időnként pedig nem meghatározott időpontban; bármikor és bárhol imádkozhatsz. A közösség a lélekben nem ölt semmilyen adott formát. Lehet, hogy valami zavar, de az is lehet, hogy nem; lehet valami mondandód, de az is lehet, hogy nincs. Amikor zavar valami, akkor beszélj arról Istennel, és mondj imát. Rendszerint meg kell próbálnod elmélkedni az ezekhez hasonló kérdéseken: hogyan szereti Isten az embert, hogyan aggódik az ember miatt, miért metszi meg az embert, valójában mit jelent az embernek alávetni magát Istennek stb., mindig és mindenhol kommunikálva Istennel, imádkozva Istenhez, és Őtőle kérve. Ez a közösség a lélekben, vagyis röviden a „lelki közösség”. Időnként, amikor esetleg útközben eszedbe jut valami, ami nagyon is felzaklat, akkor nem szükséges letérdelned és becsuknod a szemed. Egyszerűen beszélhetsz Istennel a szívedben: „Isten, ez történt velem, és nem tudom, hogyan kezeljem helyesen, a Te útmutatásodat kérem ebben.” Amikor érzed, hogy megmozdul a szíved, és néhány szívből jövő szót mondasz erről Istennek, akkor Ő tudni fogja. Előfordulhat, hogy honvágyad van és azt mondod: „Isten, annyira honvágyam van!” Nem nevezed meg, konkrétan mi hiányzik, csupán szomorú vagy és elmondod ezt Istennek. Csak akkor tudod megoldani a problémáidat, ha imádkozol Istenhez és elmondod Neki, ami a szívedben van. Meg tudod oldani a problémáidat azzal, hogy beszélsz egy másik emberrel? Nem lesz olyan rossz, ha olyasvalakivel találkozol, aki érti az igazságot – akkor nem csupán a problémáidat tudod majd megoldani, hanem a javadra is válik ez. Ám ha olyasvalakivel találkozol, aki nem érti az igazságot, akkor nem tudod majd megoldani a problémáidat, és ez rá is hatással lehet. Ha Istennel beszélsz, akkor Isten megvigasztal és megindít téged. Ha el tudsz csendesedni Isten előtt, és olvasni a szavait, majd pedig elmélkedni és imádkozni, akkor képes leszel megérteni az igazságot és megoldani a problémáidat. Isten szavai segíthetnek neked rátalálni a nehézségeiden való felülkerekedés ösvényére, és ezen az apró akadályon áthaladva nem fogsz megbotlani, az nem fog korlátozni téged, és nem lesz hatással a kötelességed végzésére. Lesznek olyan alkalmak, amikor hirtelen lehangoltnak és kissé borúsnak érzed magad. Amikor ez történik, azonnal imádkozz Istenhez, és közeledj Hozzá, ami azt jelenti, hogy beszélj Vele arról, ami a szívedben van, és mindig avasd Őt a bizalmadba, bárhol is legyél. Ily módon az ellenkezőjére válthat az állapotod. Kell, hogy legyen hited: „Isten minden egyes pillanatban mellettem van, soha nem hagy el engem, érzem. Nem számít, hol vagyok vagy mit csinálok – hogy gyűlésen vagyok vagy a kötelességemet végzem –, a szívemben tudom, hogy Isten kézen fogva vezet engem, és hogy soha nem hagyott vagy hagy el.” Időnként, amikor felidézed, az évek során hogyan töltöttél el ehhez hasonlóan minden egyes napot, érezni fogod, hogy érettebb lettél, hogy Isten utat mutatott neked, és Isten szeretete mindig is megóvott téged. Ezekre a dolgokra gondolva aztán imádkozni fogsz a szívedben, köszönetet mondva Istennek: „Ó, Istenem! Köszönöm Neked! Túlságosan gyenge, félénk, és mélységesen romlott vagyok. Ha Te nem lennél nekem, hogy ily módon utat mutass, akkor semmiképp nem jutottam volna el egymagam a mai napig.” Vajon ez nem lelki közösség? Ha az emberek gyakran tudnak ily módon közösségben lenni Istennel, akkor vajon nem lesz-e bőven mondanivalójuk Istennek? Nem telik el több nap anélkül, hogy ne lenne Istennek valami mondanivalójuk. Ha nincs mondanivalód Istennek, akkor Isten hiányzik a szívedből. Ha Isten a szívedben van, ha van Istenbe vetett hited, akkor a szívedben lévő összes szót el tudod mondani Neki, azokat a dolgokat is, amelyekről a bizalmas barátaiddal beszélnél. Valójában Isten a legközelebbi bizalmasod. Ha a legközelebbi bizalmasodként kezeled Istent, olyan családtagodként, akitől a leginkább függsz, akit a leginkább megbízhatónak találsz, a leginkább szavahihetőnek, akivel a legbensőségesebb a kapcsolatod, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy ne legyen Istennek mondanivalód. Ha mindig van mondanivalód Istennek, akkor vajon nem fogsz mindig az Ő jelenlétében élni? Ha mindig Isten jelenlétében élsz, akkor képes leszel minden pillanatban érzékelni, hogyan világosít meg és mutat neked utat Isten, hogyan gondoskodik rólad és óv meg téged, és hoz neked békességet és örömöt, hogyan áld meg téged, és hogyan utasít rendre, fegyelmez, fenyít és ítél meg téged. Mindez világos és nyilvánvaló lesz számodra. Ha minden napon csak átevickélsz, úgy, hogy csupán szóban hiszel Istenben, anélkül, hogy Isten a szívedben lenne, és ha csupán elvégzed a kötelességedet és a külsőségek szintjén veszel részt a gyűléseken, illetve olvasod nap mint nap Isten szavát és imádkozol, ha csupán úgy teszel, mintha, akkor ez nem Istenbe vetett hit – ezen általad betartott vallási rituálék egyikének sincs köze az igazsághoz. Akik hisznek Istenben, azok mindennap gondosan olvassanak részletet Isten szavaiból, imádkozzanak és e szavak keretein belül legyenek közösségben. Minden egyes nap kapjanak némi megvilágítást Isten szavaiból, és értsék meg az igazság egy kis részét. Főleg az igazság keresésére legyenek képesek, és arra, hogy a kötelességeik végzése közben az alapelvek szerint tudják kezelni a dolgokat, minden egyes nap élettapasztalatot nyerjenek, és megtapasztalják Isten munkáját. Ilyen az igaz hívő, az olyan ember, aki követi Istent.

Melyik kérdés a legfontosabb, a leginkább megoldandó az Istenbe vetett hited vonatkozásában? Az Istennel való normális kapcsolat kérdése. Ha hiszel Istenben, azonban nincs ott a szívedben, ha megszakítottad Vele a kapcsolatot, és nem bánsz Istennel a legbensőségesebb, legmegbízhatóbb, legközelebbi családtagodként és bizalmas barátodként, akkor Isten nem a te Istened. Egy ideig gyakoroljatok a szavaimnak megfelelően, és nézzétek meg, vajon megváltozott-e a belső állapototok. A szavaim szerint gyakorolva biztosíthatod azt, hogy Isten jelenlétében élj, hogy normális állapotod legyen. Ha valakinek normális az állapota, és nincsen rá hatással semmilyen ember, esemény, és dolog, illetve az élettapasztalatainak szakaszai során előforduló különféle környezetek, és ki tud tartani a kötelessége normális elvégzésében, akkor valóban érett, és olyasvalaki, aki belépett az igazságvalóságba.

2017. július 13.