Ahhoz, hogy megismerd magad, ismerned kell romlottságod feltárulásait, romlott beállítottságodat, főbb gyengeségeidet és a természetlényegedet. Azokat a dolgokat is ismerned kell, mégpedig egészen aprólékosan, amelyek a mindennapi életed során tárulnak fel – az indítékaidat, a kilátásaidat és a hozzáállásodat minden egyes dologgal kapcsolatban – akár otthon vagy, akár távol hazulról, amikor összejövetelen vagy, amikor Isten szavait eszed és iszod, valamint minden egyes dologban, amivel találkozol. Meg kell ismerned magad mindezen aspektusokon keresztül. Természetesen ahhoz, hogy mélyebben megismerd magad, bensővé kell tenned Isten szavait; csak akkor érhetsz el eredményeket, ha az Ő szavai alapján ismered meg magad. Amikor elfogadjátok Isten szavainak ítéletét, ne féljetek a szenvedéstől és a fájdalomtól, sőt, attól se féljetek, hogy Isten szavai átszúrják a szíveteket és napvilágra hozzák csúf állapototokat! Nagy előnnyel jár mindezek elszenvedése. Ha hiszel Istenben, többet kell olvasnod Istennek azokat a szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az embereket, különös tekintettel azokra, amelyek leleplezik az emberiség romlottságának lényegét. Vesd össze gyakrabban e szavakat saját gyakorlati állapotoddal, és vonatkoztasd azokat inkább önmagadra, mint másokra! Minden emberben megvannak azok a fajta állapotok, amelyeket Isten leleplez, és benned is mind megtalálhatóak. Ha nem hiszed, próbáld megtapasztalni! Minél inkább megtapasztalod, annál jobban meg fogod ismerni magad, és annál inkább érezni fogod, hogy Isten szavai nagyon pontosak. Némelyek képtelenek arra, hogy miután elolvasták Isten szavait, önmagukra vonatkoztassák azokat; azt gondolják, hogy e szavak egy része nem róluk szól, hanem más emberekről. Amikor például Isten leleplez embereket és napvilágra hozza, hogy jezábelek és paráznák, egyes nővérek úgy érzik, hogy mivel ők tökéletesen hűségesek voltak a férjeikhez, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk; más nővérek úgy érzik, hogy mivel nem házasok és soha nem volt még szexuális kapcsolatuk, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk sem. Némely testvérek úgy érzik, hogy ezek a szavak csakis nőket céloznak meg, és hozzájuk semmi közük; egyesek azt hiszik, hogy túl súlyosak Isten embereket leleplező szavai és nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem hajlandók elfogadni azokat. Még olyanok is akadnak, akik bizonyos esetekben azt mondják, hogy Isten szavai pontatlanok. Vajon ez a helyes hozzáállás Isten szavaihoz? Nyilvánvalóan helytelen. Az emberek mind a külső viselkedésük alapján szemlélik magukat. Képtelenek önmagukra reflektálni és felismerni romlott lényegüket Isten szavaiban. A „jezábelek” és a „paráznák” kifejezés itt az emberiség romlott, szennyes és buja voltának lényegére utal. Legyen bár szó férfiról vagy nőről, házasról vagy egyedülállóról, mindenkinek vannak romlott, buja gondolatai – akkor hogy ne lenne semmi közük hozzád e szavaknak? Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait; mindnyájan ugyanolyan szinten romlottak, akár férfiak, akár nők. Nem tény ez vajon? Fel kell ismernünk először is, hogy amit Isten mond, az mind igazság és összhangban van a tényekkel, és hogy bármily súlyosak az embereket megítélő és leleplező szavai, valamint bármily gyengédek az igazságról szóló és buzdító szavai, jelentsenek bár ítéletet vagy áldást, kárhoztatást vagy átkot, továbbá töltsék el akár keserű, akár édes érzésekkel az embereket, minden szavát el kell fogadniuk. Így kell az embereknek Isten szavaihoz állniuk. Miféle hozzáállás ez? Hívő hozzáállás, jámbor hozzáállás, türelmes hozzáállás vagy a szenvedést elfogadó hozzáállás? Kissé össze vagytok zavarodva. Elmondom nektek, hogy egyik sem ezek közül. Az embereknek szilárdan ki kell tartaniuk a hitükben amellett, hogy Isten minden szava az igazság. Mivel valóban így is van, az embereknek el kell fogadniuk Isten szavait az értelmükkel. Nem számít, hogy képesek-e felismerni vagy belátni ezt, a teljes elfogadás kell, hogy legyen az elsődleges hozzáállásuk Isten szavaihoz. Ha nem valamelyikőtöket vagy mindnyájatokat leplez le Isten szava, akkor kit leplez le? És vajon miért kéri Isten, hogy fogadd el, ha nem azért, hogy leleplezzen? Nem ellentmondás ez? Isten az egész emberiséghez szól, minden Tőle elhangzó mondat a romlott emberiséget leplezi le, és senki sem kivétel ez alól – vagyis természetszerűleg te is bele tartozol. Isten kijelentéseinek egyetlen sora sem külsőségekről vagy egyfajta állapotról szól, és még kevésbé valamely külső előírásról vagy az emberi viselkedés egy egyszerű formájáról. Nem ilyenek Isten kijelentései. Ha azt hiszed, hogy Isten kijelentéseinek minden sora valamely egyszerű emberi viselkedésformát vagy külsőséget leplez csupán le, akkor nincs szellemi megértésed, és nem érted, mi az igazság. Isten szavai az igazság. Az emberek megérzik, milyen mélyrehatóak Isten szavai. Milyen értelemben mélyrehatóak? Isten minden szava leleplezi az emberek romlott beállítottságait, valamint az életükben rejlő lényegi és mélyen gyökerező dolgokat. Lényegi dolgokról van szó, nem külsőségekről, és különösen nem külső viselkedésformákról. Külsőségeik alapján ítélve minden ember jónak tűnhet. Akkor miért mondja Isten, hogy egyes emberek gonosz lelkek, mások pedig tisztátalan lelkek? Olyan dolog ez, amit nem látsz. Nem szabad tehát Isten szavait emberi elképzelések vagy képzelődések, sem pedig emberi szóbeszédek fényében kezelni, az uralkodó párt kijelentéseinek fényében pedig semmi esetre sem. Egyedül Isten szava az igazság; az ember minden szava tévedés. Miután hallottátok, hogy erről beszéltem, tapasztaltátok-e, hogy megváltozott a hozzáállásotok Isten szavaihoz? Nem számít, milyen nagy vagy kicsi a változás, amikor legközelebb olvassátok Isten embereket megítélő és leleplező szavait, legalább ne próbáljatok vitatkozni Istennel! Hagyjatok fel azzal, hogy ekként panaszkodtok Istenre: „Isten leleplező és megítélő szavai igazán súlyosak; nem fogom elolvasni ezt az oldalt. Egyszerűen átugrom. Hadd keressek valami áldásokról és ígéretekről szóló olvasnivalót, hogy egy kis megnyugvásra leljek!” Többé ne úgy olvasd Isten szavát, hogy a magad kedve szerint válogatsz belőle! El kell fogadnod az igazságot, valamint Isten szavainak ítéletét és fenyítését; csak ekkor tisztulhat meg romlott beállítottságod, és csak ekkor nyerheted el az üdvösséget.

Habár tudjátok, hogy Isten minden szava igazság, és hajlandóak vagytok törekedni az igazságra, még mindig a saját preferenciáitok és választásotok szerint kezelitek Isten szavait, és még mindig a magatok akarata szerint cselekszetek. Isten ígéretekről és áldásokról szóló szavait vagytok a leginkább hajlandóak olvasni, és különösen az Isten ígéretéről szóló szavakat jegyzitek meg. Megnyugvással tölt el benneteket, amikor ilyen szavakat olvastok, vagy némi reményt éreztek és úgy találjátok, hogy van még erőtök és motivációtok Istenben hinni. Istennek azokat a szavait azonban, amelyek megítélik és leleplezik az embereket, nem vagytok hajlandóak elolvasni, mert aki mindig Isten embereket leleplező, megítélő és fenyítő szavait olvassa, az nyugtalanságot fog érezni és kivész belőle az Istenbe vetett hithez szükséges erő, akkor pedig miként haladhatna tovább? Napjainkban az emberek többsége nem érti Isten titkokat feltáró szavait. Túl mélynek találják őket, és elérhetetlennek érzik az áldás szavait. Amikor Istennek az ember romlott beállítottságát leleplező szavait olvassák, valamit megértenek belőlük, de még ha képesek is magukra vonatkoztatni e szavakat és belátni a szívükben, hogy ezek a szavak a tények, akkor sem hajlandóak elfogadni azokat. Látod, milyen problémásak az emberek? Tudják, hogy Isten szava az igazság, de mégsem hajlandóak elfogadni azt; áldásokat akarnak szerezni, de továbbra sem sikerül elnyerniük azokat. Hogyan kell tehát megfelelően enni és inni Isten szavát? Először is, többször el kell olvasni Istennek azokat a szavait, amelyek titkokat tárnak fel. Az ilyen szavakat olvasva úgy érzi az ember, hogy Isten a harmadik égben van, hogy Isten fenséges, és hogy az embernek Istenfélő szívvel kell rendelkeznie. Azután így imádkoznak: „Ó, Istenem! Te olyan hatalmas vagy! Mindenek felett való vagy! Szuverenitással rendelkezel mindenek felett, és Te dönthetsz a sorsom felől; kész vagyok alávetni magam mindennek, ami rendelésed szerint körülöttem történik.” Akik így imádkoznak, azok valamelyest félni fogják Istent. Az emberek hajlandóak a fenséges Istenben hinni, ezért mielőtt ennék és innák Isten szavát, az első lépés az, hogy meggyőződnek róla, hogy Isten a mennyből szól az emberekhez, és akkor az emberek hajlandóak lesznek olvasni Isten szavát, és kevésbé lesznek hajlamosak arra, hogy elképzeléseik legyenek. A második lépés az, hogy Isten ígéretei és áldásai közül találjanak olyan szavakat, amelyeket ehetnek és ihatnak. Amikor Istennek az embert áldó szavaival találkoznak, olyan izgatottak lesznek, hogy sírni kezdenek, és ezt mondják: „Ó, Istenem! Te annyira kedves vagy! Oly nagyon méltó vagy az imádatunkra! Készek vagyunk elfogadni az áldásokat, amelyeket számunkra tartogatsz, és még inkább azokat az ígéreteket, amelyeket nekünk adtál. Arról van csak szó, hogy most még éretlenek vagyunk és nem nőttünk fel, híján vagyunk az ígéreteid és áldásaid elfogadásához szükséges tulajdonságoknak, és kérünk, hogy adj nekünk többet!” Milyen jó Isten áldásairól olvasni! Azután így gondolkodnak: „Miféle áldások léteznek tehát? Isten azt mondta, hogy amikor eljön az idő, semmilyen csapás nem éri majd az embert, és hogy az ember megszabadul a napi háromszori étkezés, a mosás és a takarítás bosszúságától – Isten efféle ígéreteket közölt.” Minél többet olvasnak, annál izgatottabbak lesznek. De bármily lelkesek vagytok is, ne felejtsetek el az igazságra törekedni! Harmadik lépésben Istennek azokat a szavait kell olvasni, amelyek leleplezik az emberiség romlott beállítottságát és lényegét. Erre a pontra érve nem szükséges minden alkalommal sokat enni és inni; elegendő egyszerre egyet vagy kettőt. Miután ettél és ittál, először is tedd félre azokat a dolgokat, amiket nem értesz, azokat a dolgokat, amelyeknek nincs köze hozzád, és gondolkodj el alaposan azokon a dolgokon, amelyeknek lehet köze hozzád, és lassanként ismerd meg saját állapotodat! Amikor igazán felismerted romlott beállítottságodat, és egyre több igazságot megértettél, akkor tudtodon kívül is képes leszel átlátni saját természetlényegedet. Mit gondoltok, jó dolog ez? (Igen, az.) Olyan ez, mint amikor orvosságot adsz egy gyermeknek: először valami finom dologgal kényezteted, azután pedig, amikor nem figyel, a szájába töltesz egy nagy kanál orvosságot; ha keserűnek találja, még két szem cukorral kedveskedsz neki, és akkor be fogja venni a gyógyszerét. Ám miután felnő, nem lesz többé szükség erre: önszántából meg fogja inni az orvosságot, miközben pontosan tudja, milyen keserű. Ez érettség kérdése. Ha híján vagy az érettségnek, és arra kérnek, keresd meg Isten szavában azokat a szavakat, amelyek leleplezik az ember romlott természetét és az azzal kapcsolatos igazságokat, majd vesd össze magad e szavakkal, valamint ha egy egész napon át kell enned és innod e szavakat, egy idő után belefáradsz, mert a tapasztalatod nem terjed ki rájuk és nem elég ehhez. Ezért aztán neked is bele kell keverned valami cukormázhoz hasonlót, és az éretleneknek így kell enniük és inniuk Isten szavait. Ha gyakran vagy gyenge és negatív, és nincs valódi hited vagy reményed, sürgősen egyél és igyál Isten áldásairól és ígéreteiről szóló szavakat, és igyekezz olyan szavakat enni és inni, amelyekkel titkokat tár fel Isten. Ha úgy érzed, hogy növekszik az erőd és egyre közelebbi kapcsolatba kerülsz Istennel, akkor addig üsd a vasat, amíg meleg, és kezdj el az ítéletről és fenyítésről szóló szavakat enni és inni; ily módon könnyebben hat majd rád az evés és az ivás, és nem fogod hátráltatni az élet növekedését. Ha éretlenként eszed és iszod Isten szavait, el kell tudnod végezni a szükséges kiigazításokat: tudnod kell, miként egyél és igyál úgy, hogy attól jó hangulatba kerülj és gyorsan növekedhess; hogyan egyél és igyál abból, ami elérhető a számodra, és hogyan tedd félre azt, ami nem; hogyan próbáld meg gyakorolni és megtapasztalni, amit az evés és ivás által megértettél. Amint megtudod, miként gyakorold és tapasztald meg Isten szavait és az általad megértett igazságokat, képes leszel az Istenbe vetett hit helyes útjára lépni.

Emlékszem, valami ilyesmit mondott egyszer valaki. Volt egy ember, aki nagy igyekezettel tanulmányozta, hogy mikor fogja Isten elhagyni a földet. Ez a nagy igyekezet nem azt jelentette, hogy éjjel-nappal ezen gondolkodott, hanem inkább azt, hogy már akkor is ez a kérdés aggasztotta őt, amikor hinni kezdett Istenben. Hogy megtalálja a pontos választ, összegyűjtött minden szót, amely Isten távozásával kapcsolatos, például hogy mikor fogja Isten elhagyni a földet, milyen jelei lesznek, és hogy miként fognak rá reagálni az egyházon belül az emberek. Ezután erősen eltöprengett e szavakon, átfogó elemzésnek vetette alá és összehasonlította őket egymással, egyenként és oda-vissza, mintha egy magyarázatos Bibliát tanulmányozna. Nem nagy igyekezet volt ez vajon? Mily nagyon „törődött” ez az ember Istennel, és mily sok „szeretet” volt benne Isten iránt! Isten eltávozása a földről nagyon jelentős esemény Isten munkáján belül, és amikor ez az ember rájött erre, a legfontosabb dologként kezdte kezelni – annál is fontosabbként, hogy az üdvösség elnyerése végett az igazságra törekedjen, vagy hogy az igazság bármely elemét keresse Isten szavaiban. Kigyűjtötte tehát az összes ilyen szót, és végre rátalált a „válaszra”. Eltekintve attól, hogy pontosak voltak-e a kutatási eredményei, mit gondoltok arról, ahogyan ez az illető az istenhitre törekvésre tekintett, és ahogyan az istenhitre törekedett? Szükséges volt ilyen erőfeszítést tennie? Felesleges volt ilyen keményen dolgoznia! Mi köze van hozzád Isten földről való távozásának? Isten nem tájékoztatott téged az érkezéséről, ezért azt sem fogja tudatni veled, hogy mikor távozik. Sok dolog van, amit nem közöl Isten az emberekkel, és vajon miért? Azért, mert ezekről nem szükséges tudniuk az embereknek, és ha tudnak róluk, az nem fog a javukra válni és nem játszik szerepet jövőbeni rendeltetési helyüket illetően, ezért hát nem kell tudniuk róluk. Most, hogy Isten testté lett, ismeri az összes titkot, az igazság minden aspektusát és minden dolgot, és el tudja mondani ezeket az embereknek, de vannak dolgok, amelyekről nem szükséges tudniuk, és az sem szükséges, hogy elmondja nekik. Hogy mikor távozik el Isten a földről, és hogy mikor végzi be munkáját – van ezekhez a dolgokhoz bármi köze az embernek? Azt mondhatjuk: egyáltalán nincs! Némelyek ezt mondják: „Már hogy ne számítana? Mit fogok csinálni, ha túl késő lesz ahhoz, hogy az igazságra törekedjek? Látnom kell, mennyi idő van még hátra Isten napjából, és biztosnak kell lennem a napot illetően, mielőtt törekednék az igazságra.” Ostoba az ilyen ember? Vajon az igazságra törekszik? A legkevésbé sem! Aki igazán törekszik az igazságra, nem fog ezzel törődni, és nem is vágyik arra, hogy ilyen dolgok foglalkoztassák őt; azt gondolja, hogy az efféle dolgokkal való törődés nem segít az igazságra törekvésben, és semmilyen jelentőséggel nem bír, ezért nem hajlandó ilyen unalmas témáknak szentelni a gondolatait és erőfeszítéseit. Némelyek folyton azon morfondíroznak, hogy mikor jön el Isten napja, de vajon ez nem személyes ügy? Vajon ha állandóan azon töprengsz, hogy mikor jön el Isten napja, az azt bizonyítja, hogy szereted Istent? Bizonyítja ez, hogy olyan ember vagy, aki Isten akaratát követi? Bizonyíthatja, hogy Isten mellett teszel tanúságot? Bizonyíthatja, hogy hozzájárultál Isten királysága evangéliumának a terjesztéséhez? Hogy állsz a jócselekedetek előkészítésével? Mennyit értettél meg az igazságból? Mely igazságvalóságokba léptél be eddig? Ezekkel a dolgokkal kellene a leginkább foglalkoznod. Mindig arról tudakozódsz, hogy mi hír Istenről, mindig egy kis pletykára vágysz, folyton valamilyen titkot szeretnél megérteni. Ám az ilyen szív mindössze kíváncsi, nem pedig az igazságra törekvő vagy Istent figyelembe vevő szív, és még kevésbé olyan szív, amely féli Istent. Ha titkok megértésére törekszel, annak a legcsekélyebb köze sincs az igazságra törekvéshez. Miként kell kezelni az efféle embereket? Tisztelettel? Nagyra becsüléssel? Irigyelve őket? Talán segítened kellene nekik az efféle titkok felkutatásában? Nem, természetesen le kell nézned őket, ezt mondva: „Még mindig nem vagyunk jók az igazság keresésében, önmagunk megismerésében és Isten megismerésében – semmit sem értünk még el –, és a legkülönbözőbb igazságok várnak még arra, hogy kikutassuk, megértsük és gyakoroljuk, ezért szükségtelen, hogy efféle titkok tanulmányozásába fektessünk energiát.” Ha ott van a szívedben Isten, és vágysz az igazságra törekedni, akkor Isten nem fog tudatlanságban hagyni, ha majd elérkezik az a nap, és nem hagy el téged. Ezzel a hittel és megértéssel kell rendelkezned. Ha ilyen hited és megértésed van, semmi ostobaságot nem fogsz tenni. Ha Isten tudatni akarna veled valamit, nem mondaná meg közvetlenül? Lenne bármi szükség arra, hogy kerülgesse a forró kását? Lenne bármi szükség arra, hogy elrejtse a szavakat a szavakon belül? Lenne bármi szükség a titkolózásra? A legkevésbé sem! Az igazság az, amit Isten tudatni szándékozik az emberekkel; minden, amit az Ő munkája, szavai és szándékai kifejeznek, az igazság, és ezeket egyáltalán nem rejti el az emberek elől. Éppen ezért semmi szükség rá, hogy olyan dolgok felől érdeklődj vagy olyan dolgokon rágódj, amelyeket nem akar közölni Isten az emberekkel, mert hiábavaló és teljességgel értéktelen, sőt taszító lesz Isten számára minden erőfeszítés, amelyet ezekbe a dolgokba fektetsz. Miért lesz taszító Isten számára? Először is meg kell értened, hogy Isten sok igazságot kimondott, éspedig minden területet érintően. Ha nem keresed az igazságot, hogy megoldhasd a valós problémáidat, amikor különféle dolgok történnek veled, akkor nem vagy igazságot szerető ember: akkor csak egy felettébb kíváncsi ember vagy; egy szőrszálhasogató ember; olyan ember, aki kellő tisztelet nélkül és mindig felületesen kezeli Isten szavait. Nincs hely a szívedben Isten számára. Néhány olyan dolog van csupán a szívedben, amelyről Isten nem akarja, hogy tudj, például, hogy milyen az Ő lakhelye (a harmadik ég), hogy az hol van valójában, hogy milyen lesz az eljövendő királyság, és hogy mikor fogja elhagyni a földet Isten megtestesülése. Ezért mondom, hogy Isten taszítónak talál téged. Van rá oka Istennek, hogy taszítónak találjon? (Van.) Tegyük fel, hogy a gyermekeid nem tanultak keményen egész nap és nem végezték el a feladott leckét, hanem helyette olyan kérdéseken rágódtak, mint például: „Hogyan találkozott az apám és az anyám? Hogyan adtak nekem életet? Szerettek engem, miután megszülettem? Mi lesz a családommal a jövőben? Képesek leszünk vagyonra szert tenni?” Nem lenne utálatos egy olyan gyerek, aki folyton csak ilyen kérdéseket tanulmányozna? Taszítónak találnád, ha a gyermekeid ezt tennék? Mit szeretnél, hogy tegyenek? Azt, hogy jól tanuljanak meg írni és olvasni, és hogy keményen tanuljanak. Ez a szándékod a gyermekeiddel, és Istennek vajon mi a szándéka az emberrel? Hogy is ne szeretné Isten még jobban azt, hogy az ember a helyes úton járjon és helyesen végezze a dolgát? Isten nem szereti, ha az emberek tanulmányozzák Őt, ha titokban minden szavát és tettét megfigyelik, vagy ha értelmetlen időt és erőfeszítést szentelnek Neki. Sokan vannak, akik folyton azt tanulmányozzák, hogy mikor jön el Isten napja. Nem kételkednek-e Istenben és nem állnak-e ellen Istennek a szívükben? Mi a gond azzal, ha valaki nem becsüli azt a sok igazságot, amelyet Isten kimondott, és nem is törekszik rájuk? Egy istenfélő ember minden dologban keresi az igazságot és megpróbálja felfogni Isten szándékait, és miután elolvasta Isten szavait, biztos lehet abban, hogy ezek a szavak az igazság, és hogy az embereknek gyakorolni kell azokat és alá kell vetni magukat nekik. Csak azok tanulmányozzák Istent, akik nem hiszik el, hogy Isten szava az igazság. Ezek az emberek szemernyit sem törődnek a feladataikkal és a kötelességeikkel; egyáltalán nem ügyelnek rájuk, nem tesznek erőfeszítéseket és nem fizetnek árat értük. Ehelyett folyton olyan dolgokkal vannak elfoglalva, mint például, hogy mikor fog Isten távozni a földről, mikor hoz Isten katasztrófát a földre, vagy hogy mennyi idő van még hátra Isten napjáig, és efféle furcsa kérdésekkel: „Azután is fog még találkozni velünk Isten, hogy elhagyta a földet? Azután is ilyen lesz Isten munkája, miután távozott a földről? Meddig marad Isten a harmadik égben azután, hogy elhagyja a földet? Vissza fog jönni? Lesznek angyalok a jövőbeli Királyság Korában? Kapcsolatba lépnek az angyalok az emberekkel?” Isten visszataszítónak találja, hogy az emberek folyton ilyen témákat tanulmányoznak. Akkor hát mire kell összpontosítania az embernek? Arra, hogy miként ismerheti meg a megtestesült Istent, miként ismerheti meg Isten munkáját, és hogyan foghat be minden szót, amit Isten kimondott: ezek az ember feladatai, és ezek az elsődleges dolgok, amelyeket igyekeznie kell az embernek megérteni és amelyekbe igyekeznie kell bemenni. Ha nem igyekszel megérteni ezeket az igazságokat és bemenni ezekbe az igazságokba, akkor értelmetlen az Istenben való hited – valós tartalom nélkül való, üres jelmondat. Ha titkon folyton rejtélyekkel és azzal kapcsolatos dolgokon töprengsz, hogy mikor távozik Isten a földről, vagy ha egymás között mindig arról beszélgettek, hogy hol született meg Isten hús-vér teste, hogy milyen családba született, milyen a családi háttere, milyen élete van, milyen idős, milyen oktatásban részesült, hogy hitt-e valaha is Istenben, hogy olvasta-e valaha is a Bibliát, hogy meddig hitt Jézusban és így tovább – ha folyton ilyen dolgokat tanulmányoztok, akkor megítélitek Istent és káromoljátok Isten hús-vér testét! Isten azt akarja, hogy a természetét és a lényegét ismerjétek, hogy azután megérthessétek a szándékait, képesek legyetek alávetni magatokat Neki, és képesek legyetek gyakorolni az igazságot, s ily módon eleget tegyetek neki; nem hagyja, hogy tanulmányozzátok és hogy a háta mögött kibeszéljétek Őt. Ezért, mivel elfogadtuk Isten megtestesülését és Isten munkájának ezt a szakaszát, és elfogadtuk Krisztust mint életünket és Istenünket, Istenfélő szívvel kell rendelkeznünk, és áhítattal kell kezelnünk Isten tulajdonait, lényét és hús-vér testét, amelyben testté lett; ilyen értelemmel és emberi mivolttal kell bírnunk. Ha úgy érzed, hogy jelenleg egyáltalán nincs ismereted Istenről, akkor ne beszélj róla! Beszélj helyette önmagad ismeretéről, arról, hogy miként kell törekedni az igazságra, és hogy miként kell jól teljesíteni a kötelességeidet, és az igazság ezen aspektusaival vértezd fel magad. Egy napon, amikor majd úgy érzed, hogy van némi valódi ismereted Istenről, akkor majd közösségben lehettek. De ne próbáljatok meg Isten megtestesült testével vagy holmi ismeretlen titkokkal kapcsolatos információkról beszélni, mert könnyen megsérthetitek Isten természetét, Isten elmarasztalhat benneteket, káromlóvá válhattok, és elhagyhat benneteket a Szentlélek. Ezt világosan kell látnod. Helyettesítheted vajon az igazságra törekvést azzal, ha folyton tanulmányozod Istent és pletykák iránt érdeklődsz? Megismerheted így Istent? Ha nem tudod tisztán látni ezeket a dolgokat, nem vagy-e nagyon ostoba és tudatlan?

Az embereknek pontosan érteniük kell, hogy mi az igazságra törekvés. Miért mond Isten ilyen sok igazságot azért, hogy megmentse az embereket? Miért várja el Isten az emberektől ilyen sok igazság megértését? Helyrehozhatja-e valaki a romlott beállítottságát úgy, hogy nem érti ezeket az igazságokat? Megismerheti valaki Istent ezeknek az igazságoknak a megértése nélkül? Ha valaki nem ismeri Istent, eljuthat-e az Istennek való alávetettségig? Imádhatja-e Istent? Ezek az igazságok mind összefüggenek. Üdvösségre juthat-e valaki anélkül, hogy értené ezeket az igazságokat? Könnyű vajon megérteni ezeket az igazságokat? Elérhető az igazság megértése az ítélet és a fenyítés megtapasztalása nélkül? Megismerheti bárki is önmagát anélkül, hogy megmetszenék? Lehet valakinek igazi megtérése önmaga megismerése nélkül? Üdvösségre juthat valaki igazi megtérés nélkül? Mindezek olyan igazságok, amelyeket meg kell érteniük az Istenben hívőknek, és amelyeket érteni kell az üdvösség elnyeréséhez. Ha mindig is zavaros volt az Istenben való hited, és ez idáig nem törekedtél az igazságra, akkor elvesztetted az Istenben való hit értelmét.

2007. ősz