Az ember romlott beállítottságai nem állnak másból, mint abszurd és gonosz dolgokból. Közülük a legsúlyosabb az ember arrogáns beállítottsága és az abból feltáruló dolgok, vagyis a különös önelégültség és elbizakodottság, a hit, hogy ő erősebb, mint a többiek, vonakodás attól, hogy bárkinek alávesse magát, az állandó ragaszkodás ahhoz, hogy övé legyen az utolsó szó, hivalkodás minden ügyben, hízelgés és dicséret keresése a cselekedeteiben, állandó vágy arra, hogy mások körbevegyék, és mindig énközpontú, mindig ambíciókat és vágyakat táplál, mindig koronát és jutalmakat akar, és királyként akar uralkodni – mindezek az ügyek a súlyosan romlott beállítottságok kategóriájába tartoznak. A többi csak közönséges probléma. Például a téves nézetek, az abszurd gondolkodás, elvetemültség és csalárdság, a féltékenység, az önzés, a vitatkozó hajlam, az elvek nélküli cselekvés, és így tovább, a leggyakoribb romlott beállítottságok. Sokféle romlott beállítottság létezik, amelyek a Sátán természetéhez tartoznak, de a legnyilvánvalóbb és a leginkább szembetűnő az arrogáns beállítottság. Az arrogancia az ember romlott beállítottságának gyökere. Minél arrogánsabbak az emberek, annál észszerűtlenebbek, és minél észszerűtlenebbek, annál hajlamosabbak ellenállni Istennek. Mennyire súlyos ez a probléma? Az arrogáns beállítottságú emberek nemcsak mindenkit maguknál alacsonyabb rendűnek tekintenek, hanem ami a legrosszabb, leereszkedőek még Isten felé is, és nincs Istent félő szívük. Még ha úgy tűnik is, hogy az emberek hisznek Istenben és követik Őt, egyáltalán nem Istenként kezelik Őt. Mindig úgy érzik, hogy övék az igazság, és nagyon nagyra tartják magukat. Ez az arrogáns beállítottság lényege és gyökere, és ez a Sátántól származik. Ezért az arrogancia problémáját meg kell oldani. Azt érezni, hogy valaki jobb másoknál – ez triviális dolog. A kritikus probléma az, hogy az ember arrogáns beállítottsága megakadályozza őt abban, hogy alávesse magát Istennek, az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek; az ilyen személy mindig hajlik arra, hogy versengjen Istennel a hatalomért és mások irányításáért. Ennek a fajta embernek a legkevésbé sincs Istent félő szíve, nem is beszélve az Isten iránti szeretetről vagy a Neki való alávetettségről. Az arrogáns és önhitt emberek, különösen azok, akik annyira arrogánsak, hogy elvesztették az eszüket, nem tudják alávetni magukat Istennek az Őbelé vetett hitükben, sőt, még magukat dicsérik és maguk mellett tesznek bizonyságot. Az ilyen emberek állnak leginkább ellen Istennek, és egyáltalán nincs bennük Istent félő szív. Ha az emberek el akarnak jutni oda, hogy Istent félő szívük legyen, akkor először meg kell oldaniuk az arrogáns beállítottságukat. Minél alaposabban oldod meg arrogáns beállítottságodat, annál inkább lesz Istent félő szíved, és csak akkor tudod majd magad alávetni Neki, megszerezni az igazságot és megismerni Őt. Csak azok valóban emberek, akik elnyerik az igazságot.