Isten utolsó napokbeli munkájában az emberek kimenetelét a megnyilvánulásaik alapján határozza meg. Tudjátok-e, mire utal itt a „megnyilvánulások” szó? Azt gondolhatjátok, hogy a megnyilvánulások a romlott beállítottságokra utal, melyeket az emberek felfednek, miközben valamit tesznek, de ez valójában nem ezt jelenti. A megnyilvánulások itt arra utal, hogy képes vagy-e gyakorolni az igazságot vagy sem; képes vagy-e hűséges lenni, miközben végzed kötelességedet, vagy sem; a nézőpontodat az Istenben való hitben, a hozzáállásodat Istenhez, a nehézségek elszenvedése iránti eltökéltségedet, a hozzáállásodat az ítélet, a fenyítés és a metszés elfogadásához; a számos súlyos vétket, amelyeket elkövettél; és a mértéket, amennyire végül eléred a bűnbánatot és az átalakulást. Mindezek együttvéve képzik a megnyilvánulásaidat. A megnyilvánulások itt nem arra utal, hogy hány romlott beállítottságot fedtél fel vagy hány rossz dolgot tettél, hanem arra, hogy hány eredményt értél el és hány valódi változáson mentél keresztül az Istenben való hitedben. Ha az emberek sorsát az határozná meg, mennyi romlottság tárult fel a természetükből, senki sem tudná elnyerni az üdvösséget, mert az emberi lények mind mélyen romlottak, mindannyiuknak sátáni természete van és mindannyian ellenállnak Istennek. Isten meg akarja menteni azokat az embereket, akik el tudják fogadni az igazságot és alá tudják vetni magukat az Ő munkájának. Nem számít, mennyi romlottságot fednek fel, amíg végül képesek elfogadni az igazságot, valódi bűnbánatot elérni és valódi változáson keresztülmenni, ők olyan emberek, akiket Isten megment. Egyesek nem látnak át ezen és azt gondolják, bárki, aki vezetőként szolgál, többet fog felfedni romlott beállítottságaiból, és bárki, aki több romlott beállítottságot fed fel, egyértelműen ki lesz rekesztve és nem lesz képes túlélni. Helyes-e ez a nézőpont? Bár a vezetők több romlottságot fednek fel, ha ők olyan emberek, akik az igazságra törekszenek, akkor alkalmasak arra, hogy megtapasztalják Isten ítéletét és fenyítését, ráléphetnek a megmentés és tökéletessé tétel útjára, és végül képesek lesznek gyönyörű bizonyságot tenni Isten mellett. Az ilyen emberek valóban megváltoztak. Ha az emberek sorsát annak alapján határoznák meg, hogy mennyi tárult fel a romlott beállítottságukból, akkor minél tovább szolgálna valaki vezetőként és dolgozóként, annál gyorsabban fednék őt fel. Ha ez így lenne, ki merne vezető vagy dolgozó lenni? Ki tudná elérni azt a pontot, hogy Isten használja és tökéletessé tegye? Hát nem túlságosan abszurd ez a szempont? Isten főként azt nézi, hogy az emberek el tudják-e fogadni és tudják-e gyakorolni az igazságot, hogy meg tudnak-e állni szilárdan a tanúságtételükben és hogy valóban megváltoztak-e. Ha az embereknek valódi tanúságtétele van és valódi változáson mentek keresztül, ők olyan emberek, akiket Isten elismer. Úgy tűnik, egyesek a felszínen kis romlottságot fednek fel, de nincs valódi tapasztalati tanúságtételük, nem változtak meg igazán és Isten nem ismeri el őket.

Isten egy ember sorsát a megnyilvánulásai és a lényege alapján határozza meg. A megnyilvánulások itt arra utalnak, hogy valaki hűséges-e Istenhez, van-e benne szeretet Őiránta, gyakorolja-e az igazságot és hogy milyen mértékben változott meg a beállítottsága. Ezekre a megnyilvánulásokra és az emberek lényegére alapozva határozza meg Isten egy ember sorsát, nem pedig arra, hogy mennyire fedi fel a romlott beállítottságát. Ha azt gondolod, Isten annak alapján határozza meg valaki sorsát, hogy mennyi romlottságot fed fel, félreértelmezted az Ő szándékait. Valójában az embereknek ugyanaz a romlott lényege van, csak abban van különbség, hogy jó-e vagy rossz az emberi mivoltuk, és hogy el tudják-e fogadni az igazságot vagy sem. Nem számít, mennyire fedi fel valaki a romlott beállítottságát, Isten tökéletesen tudja, mi rejlik a szíve mélyén; nem kell elrejtened. Isten az emberek szívének mélyét figyeli meg. Függetlenül attól, hogy ez olyan dolog-e, amelyet mások előtt vagy háta mögött teszel, vagy hogy mit akarsz tenni a szívedben, Isten színe előtt minden feltárul. Hogyne lehetne tudatában Isten annak, amit az emberek titokban tesznek? Hát nem önáltatás ez? Az igazság az, hogy nem számít, mennyire megtévesztő is valakinek a természete, nem számít, mennyit hazudik, nem számít, mennyire ügyes az álcázásban és a megtévesztésben, Isten mindezt úgy ismeri, mint a tenyerét. Isten ilyen jól ismeri a vezetőket és a dolgozókat is, hát nem ismeri hétköznapi követőit ugyanolyan jól? Egyesek azt gondolják, „Bárki, aki vezet, ostoba és tudatlan, és saját pusztulását idézi elő, mert a vezetőként való viselkedés elkerülhetetlenül arra készteti az embereket, hogy felfedjék a romlottságot Isten számára. Vajon feltárulna ennyi romlottság, ha nem végeznék ezt a munkát?” Micsoda abszurd elképzelés! Ha nem viselkedsz vezetőként, akkor nem fedsz fel romlottságot? Az, hogy nem vagy vezető, azt jelenti, hogy elnyerted az üdvösséget, még ha kevesebb romlottságot mutatsz is? Eszerint az érv szerint, mindazok, akik nem szolgálnak vezetőkként, azok, akik túlélhetnek és akiket megmenthetnek? Hát nem túl nevetséges ez a kijelentés? Az emberek, akik vezetőkként szolgálnak, Isten választott népét vezetik, hogy egyék és igyák Isten szavát és megtapasztalják Isten munkáját. Ez a követelmény és mérce magas, tehát elkerülhetetlen, hogy a vezetők felfedjenek néhány romlott állapotot, mikor először elkezdik a képzést. Ez normális és Isten nem ítéli ezt el. Isten nemcsak, hogy nem ítéli el, de meg is világosítja, megvilágítja és vezeti ezeket az embereket, és többletterheket tesz rájuk. Amíg alá tudják vetni magukat Isten vezetésének és munkájának, gyorsabban fognak előrehaladni az életben, mint a hétköznapi emberek. Ha olyan emberek, akik törekednek az igazságra, akkor ráléphetnek az útra, amelyen Isten tökéletessé teszi őket. Isten ezt áldja meg a leginkább. Egyesek nem látják ezt és elferdítik a tényeket. Az emberi megértés szerint nem számít mennyit változik egy vezető, Isten nem törődik ezzel; Ő csak azt nézi, mennyi romlottságot fednek fel a vezetők és a dolgozók, és csak ennek alapján kárhoztatja őket. És azokat, akik nem vezetők és dolgozók, Isten nem fogja kárhoztatni, mert kis romlottságot fednek fel, még ha nem is változnak. Hát nem abszurd ez? Nem Isten káromlása? Ha ilyen komolyan ellenállsz Istennek a szívedben, meg lehet menteni téged? Nem lehet megmenteni téged. Isten az emberek sorsát leginkább annak alapján határozza meg, hogy rendelkeznek-e az igazsággal és valódi tanúságtétellel, és ez leginkább attól függ, hogy olyan emberek-e, akik törekednek az igazságra. Ha valóban törekednek az igazságra és valódi bűnbánatot tartanak, miután megítélték és megfenyítették őket, amiért vétket követtek el, akkor, ha nem mondanak olyan szavakat, és nem tesznek olyan dolgokat, amelyek káromolják Istent, bizonyosan képesek lesznek elnyerni az üdvösséget. Képzelődéseitek szerint minden hétköznapi hívő, aki a végsőkig követi Istent, elérheti az üdvösséget, azokat pedig, akik vezetőként szolgálnak, mind ki kell vetni. Ha megkérnének titeket, hogy legyetek vezetők, azt gondolnátok, nem lenne rendben nem megtenni, de ha vezetőként kellene szolgálnotok, önkéntelenül romlottságot fednétek fel, és az épp olyan lenne, mintha a nyaktiló alá küldenétek magatokat. Vajon nem az Istenről alkotott félreértéseitek okozzák mindezt? Ha az emberek kimenetelét a romlottság alapján határoznák meg, amelyet felfednek, senkit sem lehetne megmenteni. Ebben az esetben mi értelme lenne Istennek a megváltás munkáját végezni? Ha valóban így lenne, hol lenne Isten igazságossága? Az emberiség képtelen lenne meglátni Isten igazságos természetét. Tehát mindannyian félreértettétek Isten szándékait, ami azt mutatja, hogy nincs valódi tudásotok Istenről.

Isten az emberek sorsát megnyilvánulásaik alapján határozza meg és a megnyilvánulások itt Isten rajtuk végzett munkájának eredményeire vonatkoznak. Mutatok nektek egy hasonlatot: a gyümölcsösben a tulajdonos megöntözi és megtrágyázza a fáit, aztán vár, hogy leszüretelhesse a gyümölcsüket. A fák, amelyek gyümölcsöt teremnek, jó fák és megtartják őket; azok, amelyek nem teremnek, egyértelműen nem jó fák és nem lehet őket megtartani. Gondoljátok végig ezt a helyzetet: Egy fa gyümölcsöt terem, de megfertőződik egy betegséggel is, és néhány rossz ágát le kell vágni. Mit gondoltok, ezt a fát meg kell tartani? Meg kell tartani és meg fog gyógyulni, amint megmetszették és kezelték. Gondoljatok végig egy másik helyzetet: egy fának nincs betegsége, de nem terem gyümölcsöt – egy ilyen fát nem kell megtartani. Mit jelent a „gyümölcsöt terem” ebben az esetben? Az Isten munkája által elért eredményekre vonatkozik. Mivel az embereket megrontotta a Sátán, elkerülhetetlenül fel fogják fedni romlottságukat Isten munkájának megtapasztalása során és elkerülhetetlenül el fognak követni néhány vétket. Ugyanakkor, Isten munkája el fog érni néhány eredményt is bennük. Ha Isten nem törődne ezekkel az eredményekkel és csak a romlott beállítottságokat nézné, amelyeket az emberek felfedtek, akkor az emberek megmentése szóba sem jöhetne. Az üdvösség eredményei elsősorban az emberek kötelességeinek végzésében és az igazság gyakorlásában nyilvánulnak meg. Isten megnézi az eredményeket, amelyeket az emberek ezeken a területeken elértek, aztán pedig a vétkeik súlyosságát. Aztán eldönti az emberek sorsát, és hogy maradnak-e vagy sem, ezen tényezők kombinációja alapján. Például, egyesek nagyfokú romlottságot fedtek fel a múltban és óriási figyelmet fordítottak hús-vér testükre; nem voltak hajlandóak feláldozni magukat Istenért, sem a gyülekezet érdekeit nem védték meg. Ugyanakkor, miután néhány évig prédikációkat hallgattak, valódi változáson mentek keresztül. Most már tudnak az igazságalapelvekre törekedni kötelességeik végzésében és mind több és több eredményt érnek el kötelességeikben. Képesek arra is, hogy Isten oldalán álljanak minden dologban és megtegyenek minden tőlük telhetőt, hogy védjék Isten házának munkáját. Ezt jelenti az ember életfelfogásának megváltozása, és ezt az átalakulást akarja Isten. Továbbá, vannak egyesek, akiknek amikor csak elképzelések merültek fel bennük a múltban, mindig terjesztették azokat és csak akkor volt elégedett a szívük, mikor ezek az elképzelések kialakultak másokban, de most, mikor vannak elképzeléseik, képesek imádkozni Istenhez, keresni az igazságot és alávetettnek lenni anélkül, hogy terjesztenék elképzeléseiket vagy bármi olyat tennének, amivel ellenállnak Istennek. Hát nem történt bennük átváltozás? Egyesek korábban rögtön ellenállóvá váltak, amikor bárki megmetszette őket; ugyanakkor most, amikor ez történik velük, képesek elfogadni és megismerni magukat. Ezt követően valódi átváltozáson mennek keresztül. Hát nem eredmény ez? Ugyanakkor bármennyit is változol, lehetetlen teljesen vétkektől mentesnek lenni és a természeted nem változhat meg teljesen egy pillanat alatt. Ha valaki rálép a helyes útra az Istenben való hitben és tudja az igazságot keresni minden dologban, akkor még ha egy kis lázadást mutat is, időben fel fogja ismerni. Miután megteszi, sietni fog bevallani és megbánni bűneit Istennek, megváltozni és állapota csak javulni és javulni fog. Lehet, hogy elkövetik ugyanazt a vétket még egyszer vagy kétszer, de harmadjára vagy negyedjére már nem. Ez átváltozás. Nem azt jelenti, hogy ez az ember megváltozott bizonyos szempontból, tehát már nem fed fel többé romlottságot és egyáltalán nem követ el vétkeket. Ez nem így működik. Ez a fajta átváltozás azt jelenti, hogy valaki képes többet gyakorolni az igazságból, miután megtapasztalta Isten munkáját, és valamennyit gyakorlatba ültetni abból, amit Isten követel. Az ilyen ember egyre kevesebb vétket fog elkövetni, egyre kevesebb romlottságot fog felfedni és lázadó epizódjai is egyre kevésbé lesznek súlyosak. Ebből világos, hogy Isten munkája eredményeket ért el; amit Ő akar, azok az ilyen fajta megnyilvánulások az emberekben, amelyek azt mutatják, hogy a munka eredményeket ért el bennük. Ezért, ahogy Isten kezeli az emberek sorsát, illetve ahogy mindenkivel bánik, az teljesen igazságos, észszerű és tisztességes. Csak minden erőfeszítésedet bele kell tenned, hogy feláldozd magad Istennek, hogy bátran és magabiztosan gyakorold az igazságokat, amelyeket gyakorolnod kell, anélkül, hogy aggódnál és Isten nem fog rosszul bánni veled. Gondolj bele: megbüntetheti-e Isten azokat, akik szeretik és gyakorolják az igazságot? Sokan mindig gyanakszanak Isten igazságos természetére, félnek attól, hogy megbüntetik őket, még azután is, hogy gyakorlatba ültették az igazságot; félnek attól, hogy még ha hűséget is mutatnak Isten felé, Ő nem fogja azt látni. Az ilyen embereknek nincs ismeretük Isten igazságos természetéről.

Egyesek negatívvá válnak, miután megmetszették őket; elveszítik minden energiájukat kötelességeik végzésére, és hűségük is eltűnik. Miért van ez? Ez a probléma nagyon súlyos; ez az igazság elfogadására való képtelenség. Nem fogadják el az igazságot, részben azért, mert nincs ismeretük romlott beállítottságaikról, amely arra vezeti őket, hogy nem képesek elfogadni, hogy megmetszik őket. Ezt a természetük határozza meg, amely arrogáns, önhitt és nem szereti az igazságot. Részben azért is van így, mert az emberek nem értik mi a jelentősége annak, hogy megmetszik őket. Azt hiszik, hogy ha megmetszik őket, az azt jelenti, hogy meghatározták a sorsukat. Ennek eredményeképpen, tévesen azt hiszik, ha elhagyják családjaikat, hogy feláldozzák magukat Istennek, és valamennyire hűségesek Istenhez, akkor nem kellene megmetszeni őket; és ha mégis megmetszik őket, akkor ez nem Isten szeretete és igazságossága. Ez a fajta félreértés okozza, hogy sokan nem mernek hűségesek lenni Istenhez. Valójában, végső soron ez azért van, mert túl csalárdak és nem akarnak nehézségeket elszenvedni. Csak áldásokat akarnak elnyerni könnyedén. Az emberek egyáltalán nem értik Isten igazságos természetét. Sosem hiszik azt, hogy Isten minden cselekedete igazságos, vagy hogy az Ő bánásmódja mindenkivel igazságos. Sosem keresik az igazságot ebben a dologban, hanem mindig a saját érveiket hozzák fel. Bármilyen rosszat is tett valaki, bármilyen nagy bűnt is követett el, vagy bármennyi gonoszságot is tett, amíg Isten ítélete és büntetése éri őt, azt fogja gondolni, hogy a Menny igazságtalan és hogy Isten nem igazságos. Az ember szemében, ha Isten tettei nincsenek összhangban a vágyaival, vagy Isten tettei tapintatlanok az érzéseivel szemben, akkor Ő nem lehet igazságos. Az emberek azonban sosem tudják, hogy tetteik összhangban vannak-e az igazsággal, azt sem ismerik fel soha, hogy lázadnak Isten ellen és ellenállnak Istennek minden cselekedetükben. Ha Isten soha nem metszette volna meg az embereket, illetve nem feddte volna meg őket lázadásukért, bármennyit is vétkeztek, hanem ehelyett nyugodt és kedves lett volna velük, csak szeretettel és türelemmel bánt volna velük, és megengedte volna, hogy örökké Vele vacsorázzanak és Vele együtt élvezzék a dolgokat, akkor az emberek soha nem panaszkodnának Istenre és nem ítélnék Őt igazságtalannak, hanem hamisan azt mondanák, hogy Ő nagyon is igazságos. Ismerik az ilyen emberek Istent? Tudnak egy szív és egy elme lenni Istennel? Nem sejtik, hogy amikor Isten megítéli és megmetszi az embereket, akkor meg kívánja tisztítani és át kívánja változtatni életfelfogásukat azért, hogy alá tudják vetni Neki magukat és szeretni tudják Őt. Az ilyen emberek nem hiszik, hogy Isten igazságos Isten. Ha Isten megfeddi, leleplezi és megmetszi őket, negatívvá válnak és elgyengülnek, mindig panaszkodnak, hogy Isten nem szerető és mindig zúgolódnak, hogy az, hogy Isten az embereket megítéli és megfenyíti, rossz, képtelenek látni, hogy ezzel Isten megtisztítja és megmenti az embert, és nem hiszik el, hogy Isten az emberek sorsát bűnbánatuk megmutatkozása alapján határozza meg. Mindig kételkednek Istenben és őrizkednek Tőle, és mi lesz ennek az eredménye? Képesek lesznek alávetni magukat Isten munkájának? Képesek lesznek valódi változást elérni? Ez lehetetlen. Ha ez az állapotuk folytatódik, nagy veszélybe kerülnek, és lehetetlen lesz számukra, hogy Isten tisztává és tökéletessé tegye őket.