Amikor először kezdesz alapot építeni a hitedben, szilárdan meg kell vetned a lábad az igazságra való törekvés útján. Az igazságvalóságba való belépés startvonalán kell lenned, nem pedig a szavak és doktrínák ismételgetésének kezdővonalán. Arra kellene összpontosítanod, hogy belépj az igazságvalóságba, mindenben az igazságot keresd és gyakorold, képes legyél minden dologban a gyakorlatba ültetni az igazságot, és mindenben összehasonlításként használni azt. El kell gondolkodnod azon, hogyan gyakorold az igazságot, mik a gyakorlás alapelvei, és az igazság milyen gyakorlása felel meg Isten követelményeinek és elégíti ki Istent. Az emberek érettsége azonban túlságosan hiányos. Mindig olyan dolgokról kérdezősködnek, amelyek nem kapcsolódnak az igazság gyakorlásához, amelyeknek semmi közük az önismerethez vagy a becsületes emberi léthez. Hát nem szánalmas ez? Nem a csekély érettséget mutatja ez? Vannak, akik azonnal elfogadták Isten munkájának ezt a lépését, amint hozzákezdett, és egészen a mai napig hívők. De még mindig nem értik, mi az igazságvalóság, vagy mi az igazság gyakorlása. Néhányan azt mondják: „Feladtam a családomat és a karrieremet a hitemért, és elég sok mindenen keresztülmentem. Hogyan mondhatod, hogy egyáltalán nem rendelkezem igazságvalósággal? Hátrahagytam a családomat – ez nem valóság? Feladtam a házasságomat – ez nem valóság? Mindez nem az igazság gyakorlatba ültetésének a kifejeződése?” Kívülről nézve lemondtál a szekuláris világról és lemondtál a családodról azért, hogy Istenben higgy. De ez azt jelenti vajon, hogy beléptél az igazságvalóságba? Azt jelenti vajon, hogy becsületes ember vagy, olyan, aki aláveti magát Istennek? Azt jelenti ez, hogy a beállítottságod megváltozott, vagy hogy olyasvalaki vagy, aki birtokolja az igazságot vagy az emberi mivoltot? Biztosan nem jelenti azt. Ezek a külsődleges cselekedeteid mások számára szép dolognak tűnhetnek – de nem jelentik azt, hogy gyakorlod az igazságot vagy aláveted magad Istennek, és bizonyosan nem jelentik azt, hogy belépsz az igazságvalóságba. Az emberek áldozatai és ráfordításai túlságosan hamisak, és az embereket mind az a szándék irányítja, hogy áldásokban részesüljenek, és nem tisztultak meg próbatételek és finomítás által. Ezért van az, hogy oly sokan még mindig felületesen végzik kötelességeiket és nem érnek el gyakorlati eredményeket; sőt megszakítják, megzavarják, aláássák a gyülekezet munkáját és mindenféle bajt okoznak annak. Nem gondolnak a bűnbánatra és továbbra is negativitást terjesztenek, hazudnak, és még akkor is kiforgatják a tényeket, hogy a saját ügyük mellett érveljenek, amikor a gyülekezet eltávolítja őket. Vannak, akik egy-két évtizeden át hisznek, de még mindig ámokfutók és mindenféle gonoszságot tesznek. Akkor az egyház eltávolítja vagy kizárja őket. Az a tény, hogy annyi rettenetes dolgot képesek elkövetni, megfelelő bizonyíték arra, hogy szörnyű jellemük van, hogy túlságosan elvetemültek és csalárdak, és egyáltalán nem jámborak, engedelmesek vagy alázatosak. Ez azért van, mert soha nem törődtek sokat az igazság gyakorlásával és azzal, hogy becsületes emberek legyenek. Az Istenbe vetett hitet úgy tekintik, hogy: „mindaddig, amíg lemondok a családomról, feláldozom magamat Istenért, szenvedek és megfizetem az árat, addig Istennek meg kell emlékeznie a tetteimről, és részesülnöm kell az Ő üdvösségében.” Ez csak szeszély és ábrándozás. Ha üdvösséget akarsz kapni és valóban Isten elé akarsz járulni, először keresve kell Istenhez jönnöd: „Ó, Istenem, mit kellene a gyakorlatba ültetnem? Mi a Te mércéd az emberek megmentésére? Milyen típusú embereket mentesz meg?” Ez az, amit mindenekelőtt keresnünk és ismernünk kell. Az igazságra építsd fel az alapodat, fektess erőfeszítést az igazságba és a valóságba mindenben, és akkor olyan ember leszel, akinek van alapja, akinek van élete. Ha szavakra és doktrínákra építed az alapzatodat, és soha semmilyen igazságot nem ültetsz a gyakorlatba, vagy nem fektetsz erőfeszítést semmilyen igazságba, akkor olyasvalaki leszel, aki soha nem rendelkezik az élettel. Amikor gyakoroljuk a becsületes emberi létet, akkor rendelkezünk a becsületes ember életével, valóságával és lényegével. Akkor rendelkezünk a becsületes ember gyakorlatával és viselkedésével, és legalább ez a becsületes oldalunk örömet fog szerezni Istennek, és Ő jóvá fogja hagyni azt. Azonban még mindig gyakran jelenítünk meg hazugságot, trükközést és csalárdságot, amitől meg kell tisztulnunk. Ezért kell folytatnunk a keresést, és nem szabad megrekednünk egy rutinban. Isten vár ránk, esélyt ad nekünk. Ha nem tervezed, hogy becsületes emberré válj, ha soha nem keresed, hogyan beszélj őszintén és szívből, hogyan tegyél dolgokat a mesterkéltség vagy megtévesztés hamisítása nélkül, hogyan viselkedj becsületes emberként, akkor nincs mód arra, hogy becsületes emberi hasonlatossággal élj, vagy belépj a becsületes emberi lét igazságvalóságába. Ha beléptél az igazság egy bizonyos aspektusának valóságába, akkor elnyerted az igazságnak azt az aspektusát; ha nem vagy birtokában annak a valóságnak, akkor nem rendelkezel azzal az élettel vagy érettséggel. A megpróbáltatások és kísértés során, vagy amikor megbízást kapsz, ha egyáltalán nem rendelkezel semmilyen valósággal, akkor könnyen meg fogsz botlani és hibázol majd; hajlamos leszel arra, hogy megbántsd Istent és lázadj Ellene. Nem fogsz tudni segíteni magadon. Sokan ámokfutók a kötelességeikben, nem hajlandók megfogadni a tanácsot, és javíthatatlanok maradnak, súlyosan megszakítva és megzavarva az egyház munkáját, és súlyosan károsítva Isten házának érdekeit. Ezeket az embereket végül eltávolítják vagy kizárják – ez az elkerülhetetlen kimenetel. De ha jelenleg az igazságot gyakorlod, hogy becsületes ember legyél, akkor Isten jóváhagyja tapasztalati bizonyságtételedet becsületes emberként. Ezt senki sem veheti el tőled, és senki sem foszthat meg ettől a valóságtól, ettől az élettől. Néhányan azt kérdezik: „Már régóta becsületes ember vagyok. Visszaváltozhatok csalárd emberré?” Ha már levetetted a romlott beállítottságodat; ha rendelkezel a becsületes emberi lét igazságvalóságával; ha emberi hasonlatosságot élsz meg, a mesterkéltséget, a csalárdságot és a nem hívők világát pedig utálod a szívedben, akkor nem térhetsz vissza a Sátán hatalma alá. Ez azért van, mert képes vagy Isten szavai szerint élni; már a világosságban élsz. Csalárd emberből becsületes emberré válni nem könnyű. Csalárd emberré visszaváltozni egy Istennek igazán tetsző becsületes emberből lehetetlen, sőt még annál is nehezebb lenne. Vannak, akik azt mondják: „Többéves tapasztalatom van a becsületes emberi létben. Legtöbbször igazat mondok, és meglehetősen becsületes vagyok. De itt-ott mondok valami olyat, ami nem igaz, közvetett vagy csalárd.” Ezt a problémát sokkal könnyebb megoldani. Amíg az igazság keresésére és az igazságra való törekvésre összpontosítasz, addig nem kell aggódnod amiatt, hogy a jövőben képtelen leszel megváltozni. Biztosan tovább fogsz fejlődni. Akárcsak a földbe ültetett palánta, ha időben öntözöd és naponta napfényt adsz neki, nem kell aggódnod, hogy később gyümölcsöt fog-e teremni, és ősszel biztosan lesz termés. Ami miatt most leginkább aggódnotok kellene, az a következő: volt bármilyen belépésetek a becsületes emberi létbe? Egyre kevesebbet hazudsz? Elmondhatod, hogy most már összességében egy becsületes ember vagy? Ezek a kulcskérdések. Ha valaki azt mondja: „Tudom, hogy csalárd ember vagyok, de soha nem gyakoroltam a becsületességet”, akkor egyáltalán nem rendelkezel a becsületes emberi lét valóságával. Keményen kell dolgoznod, hogy elővedd boncolásra az életed minden apró részletét, az összes különböző viselkedésedet, az összes módot, ahogyan a csalárdságot gyakorlod, és ahogyan másokkal bánsz. Mielőtt ízekre szeded ezeket a dolgokat, lehet, hogy nagyon elégedett vagy magaddal, nagyon önelégült vagy, mert megtetted, amit tettél. De amint ízekre szeded ezeket Isten szavaival összevetve, megdöbbensz: „Nem tudtam, hogy ennyire aljas, ennyire rosszindulatú és alattomos vagyok!” Felfedezed majd valódi énedet, és igazán felismered a nehézségeidet, a hibáidat és a csalárdságodat. Ha nem végzel boncolgatást, és örökké becsületes embernek tartod magad, aki mentes a csalárdságtól, mégis csalárd embernek nevezed magad, akkor soha nem fogsz megváltozni. Ha nem ásod ki azokat a hitvány, elvetemült szándékokat a szívedben, akkor hogyan fogod meglátni a csúfságodat és a romlottságodat? Ha nem gondolkodsz el romlott állapotaidon és nem boncolgatod azokat, akkor vajon meglátod majd az igazságot arról, hogy milyen mélyen romlott vagy? Ha semmi megértésed nincs a romlott beállítottságodról, akkor nem fogod tudni, hogyan keresd az igazságot a problémák megoldása érdekében; nem fogod tudni, hogyan kövesd az igazságot és lépj be a valóságba Isten követelményei szerint. Ez a valódi jelentés a következő kifejezés mögött: „Soha nem lesz tiéd a valóság, ha nem gyakorlod az igazságot.”

Minden, amit Isten mond, az az igazság – minden egyes szóban ott van az igazságvalóság, és mindez a pozitív dolgok valósága. Az embereknek csak annyit kell tenniük, hogy behozzák Isten szavait a mindennapi életükbe, hogy gyakorolják őket és belépjenek azokba. Isten minden szava az emberiség szükségleteit célozza meg, és minden szó azért van, hogy az emberek azokhoz hasonlítsák magukat. Nem arra szánta őket, hogy futó pillantást vess rájuk, sem arra, hogy kielégítsék némely szellemi szükségleteidet, sem arra, hogy szájhősködj velük, vagy betöltsd arra irányuló szükségeidet, hogy szavakról és doktrínáról beszélj. Isten minden egyes szava rendelkezik az igazság valóságával. Ha nem ülteted gyakorlatba Isten szavait, akkor nem lesz lehetőséged belépni az igazságvalóságba – mindig olyasvalaki leszel, akinek nincs összeköttetése a valósággal. Ha gyakorlod a becsületes emberi létet, akkor rendelkezel majd a becsületes lét valóságával, és képes leszel megélni egy becsületes személy valódi állapotát, ahelyett, hogy csak hamis látszatokat keltenél. Azt is képes leszel megérteni, hogy miféle ember becsületes és melyik embertípus nem az, és hogy Isten miért gyűlöli a csalárd embereket. Igazán meg fogod érteni a becsületes emberi lét jelentőségét; meg fogod tapasztalni, mit érez Isten olyankor, amikor megköveteli az emberektől, hogy becsületesek legyenek, és hogy miért várja ezt el az emberektől. Amikor rájössz, hogy tele vagy csalárdsággal, utálni fogod a csalárdságodat és elvetemültségedet. Utálni fogod, hogy milyen szégyentelenül éltél a csalárd, elvetemült beállítottságod szerint. Így buzgón fogsz vágyni rá, hogy megváltozz. Ily módon egyre inkább érezni fogod, hogy a becsületes emberi lét az egyetlen mód arra, hogy normális emberi mivoltot élj meg és értelmes életet élj. Érezni fogod: az, hogy Isten becsületességet követel az emberektől, hihetetlenül jelentőségteljes dolog. Érezni fogod, hogy csak úgy lehetsz összhangban Isten szándékaival, ha ezt teszed, hogy csak a becsületes emberek fognak üdvösséget nyerni, és hogy amit Isten mondott, az teljes mértékben pontos! Mondjátok meg Nekem: van értelme annak, hogy Isten megköveteli az emberektől, hogy becsületesek legyenek? (Igen, van.) Akkor mostantól kezdve, ízekre kell szednetek saját magatok csalárd és elvetemült részeit. Amint ízekre szedted azokat, fel fogod fedezni, hogy minden csalárd dolog mögött van egy szándék, egy bizonyos cél és egy emberi csúfság. Fel fogod fedezni, hogy ez a csalárdság felfedi az emberek ostobaságát, önzőségét és hitványságát. Amikor ezt felfedezed, meg fogod látni a valódi arcodat, és amikor meglátod az igazi arcodat, utálni fogod önmagadat. Amikor utálni kezded magadat, amikor valóban megtudod, hogy miféle dolog vagy, akkor is kérkedni fogsz? Továbbra is minden lépésnél dicsekedni fogsz? Mindig bókokat és dicséretet akarsz majd másoktól? Még akkor is azt fogod mondani, hogy Isten követelményei túl magasak, hogy nincs erre szükség? Nem fogsz így viselkedni, és nem fogsz ilyen dolgokat mondani. Egyet fogsz érteni azzal, amit Isten mond, és „Ámen”-t mondasz. Meg leszel győződve a szíveddel és elméddel, és a szemeiddel. Amikor ez megtörténik, az azt jelenti, hogy már elkezdted gyakorolni Isten szavait, beléptél a valóságba, és elkezdtél eredményeket látni. Minél inkább gyakorlatba ülteted Isten szavait, annál jobban érezni fogod, hogy milyen pontosak és milyen szükségesek. Mondjuk, hogy nem ülteted őket gyakorlatba, hanem mindig csak tovább fecsegsz: „Ó, én becstelen és csalárd vagyok” – és mégis, amikor egy helyzettel szembesülsz, továbbra is csalárdul cselekszel, mindvégig úgy gondolva, hogy ez nem számít csalárdságnak, továbbra is becsületesnek tartva magad, és csak úgy figyelmen kívül hagynád a dolgot. Legközelebb pedig, amikor valami adódik, te ismét trükkökhöz folyamodsz, agyafúrt és csalárd módon jársz el, és mihelyt kinyitod a szádat, máris hazudsz. Ezt követően így csodálkozol: „Megint elvetemült és csalárd voltam? Megint hazudtam? Nem hiszem, hogy ez számít” – és így imádkozol Isten színe előtt: „Isten, látod, hogy folyton mesterkedésekhez folyamodom, és mindig elvetemült és csalárd vagyok. Kérlek, bocsáss meg nekem. Legközelebb nem leszek ilyen; ha igen, akkor kérlek, hogy fegyelmezz meg engem.” Csak úgy érintőlegesen hozod szóba ezeket a dolgokat, és átsiklasz felettük. Miféle ember az ilyen? Olyasvalaki, aki nem szereti az igazságot és nem hajlandó a gyakorlatba ültetni azt. Lehet, hogy fizettél egy kevés árat, vagy töltöttél némi időt a kötelességed teljesítésével, Istent szolgálva, vagy prédikációkat hallgatva. Az is lehet, hogy néhány munkaórát feláldoztál és kicsit kevesebb pénzt kerestél. Valójában azonban még távolról sem ültetted gyakorlatba az igazságot, és nem vetted komolyan az igazság gyakorlásának kérdését. Felszínes és felületes voltál, soha nem gondoltál túl sokat erről. Ha csak megszokásból cselekszel, amikor az igazságot gyakorlod, az azt bizonyítja, hogy az igazsághoz való hozzáállásod nem a szeretet hozzáállása. Olyasvalaki vagy, aki nem hajlandó gyakorlatba ültetni az igazságot; távol állsz az igazságtól és idegenkedsz attól. A hitedet az áldások elnyerése érdekében vállaltad, és egyedül azért nem hagytad el Istent, mert félsz a büntetéstől. Így átevickélsz a hitedben, igyekszel a szavakat és doktrínákat prédikálni, hogy jó színben tüntesd fel magad, megtanulsz némi szellemi szókincset és pár népszerű egyházi éneket, megtanulsz néhány szlogent az igazsággal való közösségvállaláshoz, valamint a hiteddel kapcsolatos felkapott kifejezéseket. Úgy ékesíted magad, mint egy szellemi ember, olyasvalakinek gondolva magad, aki összhangban van Isten szándékaival és méltó arra, hogy Ő használja. Önelégültté válsz és megfeledkezel magadról. Ez a felszínes imázs, ezek a képmutató viselkedések becsapnak és a bolondját járatják veled. Ezek rászednek téged, amíg meg nem halsz, és bár azt hiszed, hogy felemelkedsz majd a mennybe, valójában a pokolba fogsz alászállni. Mi értelme van az efféle hitnek? Semmi valóságos nincs ebben az úgynevezett „hitedben”. Legfeljebb azt ismerted el, hogy létezik egy Isten, de az igazságvalóság egyetlen darabkájába sem léptél még be. Így a végén a kimeneteled ugyanaz lesz, mint a nem hívőké – a pokolra jutsz, jó végeredmények nélkül. Isten azt mondta: „Én nem tündöklő, buja virágokat kérek, hanem bőséges gyümölcsöt.” Nem számít, mennyi virágod van, vagy hogy milyen szépek, Isten nem akarja azokat. Ami azt jelenti, hogy nem számít, milyen szépen beszélsz, vagy látszólag mennyit áldozol fel, mennyi hozzájárulást adsz vagy mennyi áldozatot hozol, Isten nem ebben leli örömét. Isten egyedül azt nézi, hogy ténylegesen mennyi igazságot értettél meg és ültettél a gyakorlatba, mennyit éltél meg az Isten szavaiban lévő igazságvalóságból, történt-e igazi változás az életfelfogásodban, mennyi valódi tapasztalati tanúságtételed van, hány jó cselekedetet készítettél, mennyit tettél Isten szándékainak megelégítése érdekében, és hogy az elvárt minőségnek megfelelően teljesítetted-e a kötelességedet. Ezek azok a dolgok, amelyekre Isten tekint. Amikor az emberek nem értik Istent, és nem ismerik az Ő szándékait, olyankor mindig félreértelmezik azokat, és néhány felszínes dolgot mutatnak be Neki, hogy rendezzék a számlájukat Vele. Azt mondják: „Istenem, már sok éve hívő vagyok. Beutaztam minden helyet, hirdettem az evangéliumot és oly sok embert megtérítettem. Sok részt idézni tudok a Te szavaidból, és elég sok himnuszt el tudok énekelni. Amikor valami nagy vagy nehéz dolog adódik, mindig böjtölök és imádkozom, és állandóan olvasom a Te szavaidat. Hogy is ne lennék összhangban a Te szándékaiddal?” Ekkor Isten azt mondja nekik: „Te most becsületes ember vagy? Megváltozott a csalárdságod? Fizettél valaha is bármilyen árat azért, hogy becsületes emberré válj? Elém hoztad valaha is az összes csalárd dolgot, amit tettél, a csalárdságod összes kinyilatkoztatását, és vajon napvilágra hoztad azokat? Kevésbé tisztességtelenül viselkedsz Velem szemben? Felismered, amikor hamis esküket vagy üres ígéreteket teszel Nekem, vagy szép dolgokat mondasz, hogy bolonddá tegyél Engem? Elengedted ezeket a dolgokat?” Amikor elgondolkozol ezen és rájössz, hogy egyáltalán nem engedted el ezeket a dolgokat, akkor meg fogsz döbbenni. Rá fogsz ébredni arra a tényre, hogy nincs módod rendezni a számláidat Isten előtt. Azért leplezem le a romlott állapototokat, hogy lehetővé tegyem, hogy megismerjétek önmagatokat; azért beszélek ennyit, hogy ti a gyakorlatba ültethessétek az igazságot és beléphessetek a valóságba. Semmilyen szó, semmilyen közösség vagy igazságok nem arra valók, hogy az emberek messze földön elszavalják őket; a gyakorlatban kell alkalmazni őket. Miért mondják nektek mindig, hogy fogadjátok el az igazságot és ültessétek gyakorlatba? Azért, mert csak az igazság képes megtisztítani a romlottságotokat és megváltoztatni az életszemléleteteket, valamint az értékrendeteket, és csak az igazság válhat valakinek az életévé. Amikor elfogadod az igazságot, akkor azt a gyakorlatba is kell ültetned ahhoz, hogy az életeddé váljon. Ha úgy hiszed, hogy érted az igazságot, ám nem gyakoroltad azt, és nem vált az életeddé, akkor nem változhatsz meg. Mivel nem fogadtad el az igazságot, nincs rá mód, hogy megtisztuljon a romlott beállítottságod. Ha nem tudod gyakorolni az igazságot, akkor nem fogsz megváltozni. Végül, ha az igazság nem vert gyökeret a szívedben, és nem vált az életeddé, akkor a sorsod és a kimeneteled el fog dőlni, amikor a hívőként töltött időd a végéhez közeledik. Ennek a közösségnek a fényében éreztek-e mindannyian valamilyen sürgetést arra, hogy gyakorlatba ültessétek az igazságot? Ne várjatok három évig, öt évig vagy még tovább, és csak azután kezdjétek el gyakorolni. Nincs olyan, hogy túl korán vagy túl későn, amikor az igazság gyakorlásáról van szó; ha hamar gyakorlod, hamar meg fogsz változni, ha pedig később gyakorlod, akkor később változol meg. Ha elmulasztod az esélyedet a Szentlélek munkájára és az emberiség Isten általi tökéletesítésére, akkor veszélyben leszel, amikor a nagy katasztrófák bekövetkeznek. Akkor, amikor Istennek az emberiség megmentésére irányuló munkája befejeződik, egyáltalán nem lesz már semmi esély. Ha, miután elveszítetted az esélyedet, mondod: „akkor nem tettem bele semmi erőfeszítést, de most elkezdem ezt gyakorolni”, akkor már túl késő lesz, és nem valószínű, hogy Isten tökéletesíteni fog téged. Ez azért van, mert a Szentlélek már nem fog munkálkodni, a te megértésed pedig minden dologról, valamennyi igazságról nagyon sekélyes lesz. Most mindenféle helyzet merül fel, és az igazságról való közösségvállalás révén a hitetek növekszik, és nagyobb elánnal követitek Istent. Ha egy ideig nem adódna semmilyen helyzet, akkor biztosan negatívvá és fegyelmezetlenné válnátok, egyre távolabb és távolabb sodródva Istentől. Pont olyanokká válnátok, mint a vallásos világban lévők, csak az összejövetelek és vallási szertartások formáit követnétek, teljesen nélkülözve az igazságvalóságot. Akkor milyen hasznotok származna abból, hogy veritek a melleteket és jajgattok?

Mondd el Nekem, vajon kimerítő dolog csalárd emberek mellett élni? (Igen, az.) Vajon nincsenek ők maguk is kimerülve? Valójában ők is fáradtak, de nem érzik a fáradtságukat. Ez azért van, mert a csalárd emberek és a becsületes emberek különböznek: a becsületes emberek egyszerűbbek. A gondolataik nem olyan bonyolultak, és kimondják, amit gondolnak. A csalárd embereknek viszont mindig körülírva kell beszélniük. Semmit sem mondanak ki közvetlenül – ehelyett mindig csalárd játékokat játszanak, és leplezik a hazugságaikat. Mindig gyakorlatoztatják az elméjüket, mindig gondolkodnak, félve attól, hogy ha egy kicsit is hanyagok, elszólják magukat. Milyen mértékben játszanak egyes emberek csalárd játszmákat? Bárkivel is érintkezzenek, mindig azt próbálják megtudni, hogy ki a számítóbb, ki az okosabb, ki van felül, a versengésük pedig végül neurózissá válik. Éjszaka nem tudnak aludni, mégsem éreznek fájdalmat, sőt, úgy gondolják, hogy ez normális. Vajon nem váltak-e akkor élő démonokká? Amikor Isten megmenti az embereket, megengedi nekik, hogy elszakadjanak a Sátán befolyásától és levessék romlott beállítottságaikat, hogy becsületes emberekké váljanak, és az Ő szavai szerint éljenek. Becsületes emberként élni feloldozó és felszabadító, és sokkal kevésbé fájdalmas. Ez a legboldogabb élet. A becsületes emberek egyszerűbbek. Kimondják, ami a szívükben van, és kimondják, amit gondolnak. Szavaikban és tetteikben a lelkiismeretüket és józan eszüket követik. Hajlandóak az igazságra törekedni, és amikor megértik azt, a gyakorlatba ültetik. Amikor nem látnak át egy dolgot, hajlandóak keresni az igazságot, majd azt teszik, ami összhangban van vele. Mindenhol és mindenben Isten vágyait keresik, majd cselekedeteikben követik azokat. Talán van néhány olyan terület, ahol ostobák és fel kell szerelkezniük az igazság-alapelvekkel, és ez megköveteli tőlük a folyamatos növekedést. Az ily módon való megtapasztalás azt jelenti, hogy becsületes, bölcs emberekké válhatnak, és teljes mértékben összhangban lehetnek Isten szándékaival. A csalárd emberek azonban nem ilyenek. Ők sátáni beállítottságok szerint élnek a romlottságukat feltárva, ugyanakkor félnek attól, hogy mások találnak ebben valamit, amit felhasználhatnak ellenük. Ezért válaszul elvetemült és csalárd trükköket alkalmaznak. Félnek attól az időtől, amikor minden feltárul majd, ezért minden lehetséges eszközt felhasználnak, hogy hazugságokat fabrikáljanak és leplezzék azokat, és amikor megjelenik egy hézag, még több hazugságot mondanak, hogy kitöltsék azt. Mindig hazudni és eltussolni a hazugságaikat – vajon nem kimerítő ily módon élni? Mindig azon törik a fejüket, hogy hazugságokat találjanak ki és fedezzék azokat. Ez egyszerűen túlságosan megerőltető. Ezért olyan kimerítő és fájdalmas a csalárd emberek élete, akik hazugságok kidolgozásával és elrejtésével töltik napjaikat! Más a helyzet azonban a becsületes emberekkel. Becsületes emberként nem kell olyan sok mindent fontolóra venni, amikor beszél és cselekszik valaki. Egy becsületes ember a legtöbb esetben egyszerűen csak őszintén tud beszélni. Csak olyankor dolgoztatják meg az elméjüket egy kicsit keményebben, amikor egy konkrét ügy érinti az érdekeiket – lehet, hogy hazudnak egy kicsit, hogy megvédjék az érdekeiket, hogy fenntartsák a hiúságukat és a büszkeségüket. Az ilyen típusú hazugságok korlátozottak, így a beszéd és a cselekvés nem olyan kimerítő a becsületes emberek számára. A csalárd emberek szándékai sokkal bonyolultabbak, mint a becsületes embereké. Az ő megfontolásaik túlságosan sokrétűek: figyelembe kell venniük a presztízsüket, a hírnevüket, a nyereségüket és a státuszukat; és meg kell védeniük az érdekeiket – mindezt úgy, hogy mások ne lássanak meg semmilyen hibát, és hogy ne árulják el magukat, ezért törniük kell az agyukat, hogy hazugságokat találjanak ki. A csalárd embereknek ráadásul nagy, túlzó vágyaik vannak, és sok követelésük. Ki kell eszelniük módszereket a céljaik elérése érdekében, ezért folytatniuk kell a hazudozást és csalást, és ahogy egyre több hazugságot mondanak, egyre több hazugságot kell eltussolniuk. Ezért sokkal kimerítőbb és fájdalmasabb egy csalárd ember élete, mint egy becsületes emberé. Néhány ember viszonylag becsületes. Ha képesek az igazságra törekedni, elgondolkodni önmagukon függetlenül attól, hogy milyen hazugságokat mondtak, felismerni a csalást, amiben részt vettek, bármi is volt, Isten szavainak fényében szemlélve azt, hogy boncolgassák és megértsék, és tovább haladva, hogy változtassanak rajta, akkor nem több, mint néhány év alatt képesek lesznek megszabadulni a hazugság és a trükközés nagy részétől. Ekkorra már olyan emberré válnak, aki alapvetően becsületes. Ha így élnek, az nemcsak sok fájdalomtól és kimerültségtől szabadítja meg őket, hanem békét és boldogságot is hoz nekik. Sok kérdésben megszabadulnak a hírnév, a nyereség, a státusz, a hiúság és a büszkeség korlátaitól, és ösztönösen szabad és felszabadult életet élnek majd. A csalárd embereknek azonban mindig vannak hátsó szándékaik a beszédük és cselekedeteik mögött. Mindenféle hazugságot fabrikálnak, hogy másokat félrevezessenek és átverjenek, és amint lelepleződnek, azon gondolkodnak, hogy mi módon rejthetik el a hazugságaikat. Ilyen-olyan módon gyötrődve, ők is úgy érzik, hogy az életük kimerítő. Elég kimerítő számukra, hogy minden helyzetben, amivel találkoznak, annyi hazugságot mondjanak, az pedig, hogy utána ezeket a hazugságokat leplezniük is kell, még kimerítőbb. Mindaz, amit mondanak, valamilyen cél elérését szolgálja, ezért minden egyes kimondott szavukra rengeteg mentális energiát áldoznak. És amikor befejezték a beszédet, attól félnek, hogy átláttál rajtuk, ezért azon is törniük kell az agyukat, hogy elrejtsék a hazugságaikat, kitartóan magyarázkodva neked, próbálva meggyőzni arról, hogy nem hazudnak és nem csapnak be téged, hogy ők jó emberek. A csalárd emberek hajlamosak ezeket a dolgokat tenni. Ha két csalárd ember együtt van, akkor biztos, hogy lesz intrika, konfliktus és ármánykodás. A civakodásnak soha nem lesz vége, ami egyre mélyebb és mélyebb gyűlöletet eredményez, és ősellenségekké válnak. Ha te becsületes emberként egy csalárd emberrel vagy, akkor ezek a viselkedések biztosan undorral töltenek el téged. Ha az illető csak hébe-hóba viselkedik így, akkor azt fogod mondani, hogy mindenkinek van romlott beállítottsága, és hogy az ilyesmit nehéz elkerülni. Ám ha állandóan így viselkedik, akkor különösen viszolyogni fogsz ezektől a módszerektől és utálni fogod őket; utálni fogod az illetőnek ezt az oldalát és a szándékait. Amikor ilyen mértékű utálatot érzel, képes leszel gyűlölni és elutasítani őt. Ez egy nagyon normális dolog. Nem lehet kapcsolatba lépni az illetővel, hacsak meg nem tér és nem mutat némi változást.

Mit mondtok – nem fárasztó az élet a csalárd emberek számára? Minden idejüket azzal töltik, hogy hazudnak, majd még többet hazudnak, hogy elfedjék a hazugságokat, és trükközésbe bonyolódnak. Ők hozzák saját magukra ezt a kimerültséget. Tudják, hogy így élni kimerítő – akkor miért akarnának továbbra is csalárdok lenni, és miért nem vágynak arra, hogy becsületesek legyenek? Gondolkodtatok valaha ezen a kérdésen? Ez annak a következménye, hogy az embereket becsapja a sátáni természetük; megakadályozza őket abban, hogy megszabadítsák magukat ettől a fajta élettől, ettől a fajta beállítottságtól. Az emberek hajlandóak elfogadni, hogy így becsapják őket, és hogy ebben éljenek; nem akarják gyakorolni az igazságot, és nem akarnak a fény útján járni. Úgy gondolod, hogy így élni kimerítő, és hogy szükségtelen így viselkedni – de a csalárd emberek szerint ez feltétlenül szükséges. Azt gondolják, hogy ha nem így tennének, az megaláztatást eredményezne a számukra, hogy ártana az imázsuknak, a hírnevüknek és az érdekeiknek is, és hogy túl sokat veszítenének. Nagy becsben tartják ezeket a dolgokat, nagy becsben tartják a saját imázsukat, a saját hírnevüket és státuszukat. Ez az igazi arca azoknak az embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Röviden, amikor az emberek nem hajlandók becsületesnek lenni vagy gyakorolni az igazságot, az azért van, mert nem szeretik az igazságot. A szívükben olyan dolgokat becsülnek, mint a hírnév és a státusz, szeretnek világi trendeket követni, és a Sátán hatalma alatt élnek. Ez a természetükből fakadó probléma. Vannak most olyan emberek, akik évek óta hisznek Istenben, akik sok prédikációt hallottak, és tudják, hogy pontosan mit jelent az Istenben való hit. De továbbra sem gyakorolják az igazságot, és egy cseppet sem változtak meg – miért van ez? Azért, mert nem szeretik az igazságot. Még ha értenek is egy keveset az igazságból, akkor sem képesek gyakorolni azt. Az ilyen emberek számára mindegy, hány évig hisznek Istenben, semmit nem ér majd. Megmenekülhetnek azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot? Ez teljességgel lehetetlen. Ha valaki nem szereti az igazságot, az a szívével, a természetével kapcsolatos probléma. Ezt nem lehet megoldani. Az, hogy valakit meg lehet-e menteni a hitében, vagy sem, elsősorban attól függ, hogy szereti-e az igazságot vagy sem. Csak azok tudják elfogadni az igazságot, akik szeretik az igazságot; csak ők képesek nehézségeket átélni és árat fizetni az igazságért, valamint egyedül ők tudnak Istenhez imádkozni és Rá támaszkodni. Csak ők tudják keresni az igazságot, és a tapasztalataikon keresztül önvizsgálatot tartani és megismerni önmagukat, csak nekik van bátorságuk lázadni a test ellen, és csak ők képesek elérni az igazság gyakorlását és az Istennek való alávetettséget. Csak azok, akik szeretik az igazságot, képesek ilyen módon törekedni rá, járni az üdvösség útján, és elnyerni Isten jóváhagyását. Nincs más út, mint ez. Azok számára, akik nem szeretik az igazságot, nagyon nehéz elfogadni azt. Ez azért van, mert természetüknél fogva idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Ha fel akarnának hagyni az Istennek való ellenállással, vagy nem akarnának rosszat tenni, nagyon nehéz lenne megtenniük, mert a Sátántól valók, és már ördögökké és Isten ellenségeivé váltak. Isten az emberiséget menti meg, az ördögöket és a Sátánt nem menti meg. Néhányan ilyen kérdéseket tesznek fel: „Én tényleg értem az igazságot. Csak nem tudom a gyakorlatba ültetni. Mit kell tennem?” Ez olyasvalaki, aki nem szereti az igazságot. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor nem tudja gyakorlatba ültetni még akkor sem, ha megérti azt, mert a szíve mélyén nem hajlandó erre, és nem kedveli az igazságot. Az ilyen ember számára elérhetetlen az üdvösség. Egyesek azt mondják: „Nekem úgy tűnik, hogy sokat veszítesz azzal, ha becsületes ember vagy, ezért én nem akarok az lenni. A csalárd emberek soha nem veszítenek – sőt, még hasznot is húznak abból, hogy másokat kihasználnak. Úgyhogy én szívesebben lennék csalárd ember. Nem vagyok hajlandó másokkal megismertetni a magánügyeimet, hogy megfoghassanak vagy megérthessenek engem. A sorsomnak a saját kezemben kell lennie.” Akkor hát mindenképpen próbáld ki, és meglátod. Nézd meg, milyen kimenetelre jutsz; nézd meg, ki megy a pokolba, és ki kap büntetést a végén.

Hajlandóak vagytok becsületesnek lenni? Mit terveztek tenni azután, hogy hallottátok ezt a közlést? Először is mivel fogtok kezdeni? (Azzal kezdem, hogy nem hazudok.) Ez a helyes módja a gyakorlásnak, ám nem hazudni nem könnyű. Az emberek hazugságai mögött gyakran szándékok vannak, de néhány hazugság mögött nincs semmilyen szándék, és nem is szándékosan tervelték ki őket. Ehelyett csak úgy ösztönösen jönnek elő. Az ilyen hazugságokat könnyű feloldani; azokat a hazugságokat nehéz feloldani, amelyek mögött szándék áll. Ez azért van, mert ezek a szándékok az ember természetéből fakadnak és a Sátán ármánykodását képviselik, és ezek olyan szándékok, amelyeket az emberek szándékosan választanak. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor képtelen lesz lázadni a test ellen – ezért imádkoznia kell Istenhez, és Rá kell hagyatkoznia, és az igazságot kell keresnie a probléma megoldásához. A hazudozást azonban nem lehet egyszerre teljesen megoldani. Időnként lesz visszaesés, akár többszörös visszaesések is. Ez egy normális helyzet, és mindaddig, amíg feloldasz minden egyes hazugságot, amit mondasz, és lépést tartasz ezzel, el fog jönni a nap, amikor az összeset feloldottad. A hazugság megoldása egy elhúzódó háború: amikor egy hazugság kiömlik, gondolkozz el önmagadon, majd imádkozz Istenhez. Amikor egy másik hazugság jön elő, ismét gondolkodj el magadon és imádkozz Istenhez. Minél többet imádkozol Istenhez, annál jobban fogod gyűlölni a romlott beállítottságodat, és annál jobban fogsz vágyni arra, hogy gyakorold és megéld az igazságot. Így lesz erőd elhagyni a hazugságokat. Egy ilyen tapasztalással és gyakorlással töltött idő után képes leszel meglátni, hogy a hazugságaid száma jelentősen csökkent, hogy sokkal könnyedebben élsz, és hogy többé nincs szükséged arra, hogy hazudj vagy elrejtsd a hazugságaidat. Bár lehet, hogy nem beszélsz sokat nap mint nap, minden mondatod szívből jön majd, és igaz lesz, nagyon kevés hazugsággal. Milyen érzés lesz így élni? Nem lesz vajon szabaddá tevő és felszabadító? A romlott beállítottságod nem fog korlátozni téged, és nem fog megkötözni, és legalábbis elkezded látni a becsületes emberi lét eredményeit. Természetesen, amikor különleges körülményekkel találkozol, néha kicsúszhat a szádon egy-egy apró hazugság. Előfordulhat, hogy valamilyen veszélybe vagy bajba kerülsz, vagy meg akarod őrizni a biztonságodat, ilyen esetekben nem lehet megállni a hazudozást. Mégis, el kell gondolkodnod rajta, meg kell értened és meg kell oldanod a problémát. Imádkoznod kell Istenhez, és ezt mondanod: „Még mindig van bennem hazugság és csalás. Isten mentsen meg egyszer s mindenkorra a romlott beállítottságomtól.” Amikor valaki szándékosan bölcsességet gyakorol, az nem számít a romlottság kinyilatkoztatásának. Ezt kell megtapasztalni ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen. Ily módon egyre kevesebbet fogsz hazudni. Ma tíz hazugságot mondasz, holnap talán kilencet, holnapután pedig nyolcat. Később már csak kettőt vagy hármat fogsz mondani. Egyre többet fogsz igazat mondani, és egyre közelebb kerül majd Isten szándékaihoz, követelményeihez és normáihoz az, ahogyan a becsületes emberi létet gyakorlod – és milyen jó is lesz az! Ahhoz, hogy gyakorolhasd a becsületességet, kell, hogy legyen egy utad, és kell legyen egy célod. Először is oldd meg a hazudozás problémáját. Tudnod kell, hogy mi a lényeg a mögött, hogy ezeket a hazugságokat mondod. Azt is ízekre kell szedned, hogy milyen szándékok és indítékok vezetnek téged e hazugságok kimondására, miért vagy birtokában ezeknek a szándékoknak, és mi a lényegük. Ha mindezeket a kérdéseket tisztáztad, akkor alaposan átláttad a hazudozás problémáját, és amikor történik veled valami, akkor lesznek a gyakorlásra vonatkozó alapelveid. Ha folytatod az ilyen gyakorlatot és tapasztalást, akkor biztosan eredményeket fogsz látni. Egy nap azt mondod majd: „Könnyű becsületesnek lenni. Csalárdnak lenni olyan fárasztó! Nem akarok többé csalárd ember lenni, akinek mindig azon kell gondolkodnia, hogy milyen hazugságokat mondjon, és hogyan leplezze a hazugságait. Olyan, mintha mentális betegséggel küzdő ember lennék, aki ellentmondásokban beszél – olyasvalaki, aki nem érdemli meg, hogy »embernek« nevezzék! Ez a fajta élet annyira fárasztó, és nem akarok többé így élni!” Ekkor lesz reményed arra, hogy valóban becsületes legyél, és ez bizonyítja majd, hogy elkezdtél haladni a becsületes emberi lét felé. Ez egy áttörés. Természetesen lehetnek köztetek olyanok, akik, amikor elkezdtek gyakorolni, szégyenkezni fogtok, miután őszinte szavakat szóltatok és teljesen felfedtétek magatokat. Az arcotok elvörösödik, szégyellni fogjátok magatokat, és félni fogtok attól, hogy mások kinevetnek. Mit kell tennetek akkor? Akkor is imádkoznotok kell Istenhez, és kérni, hogy adjon nektek erőt. Azt mondod: „Ó, Istenem, én becsületes ember akarok lenni, de félek, hogy az emberek kinevetnek, amikor kimondom az igazságot. Kérlek, hogy ments meg engem a sátáni beállítottságom rabságából; hadd éljek a Te szavaid által, és hadd szabaduljak meg és legyek felszabadítva.” Amikor így imádkozol, akkor egyre több világosság lesz a szívedben, és azt fogod mondani magadnak: „Jó ezt a gyakorlatba ültetni. Ma gyakoroltam az igazságot. Egyszer végre becsületes ember voltam.” Ahogy így imádkozol, Isten megvilágosít téged. Munkálkodni fog a szívedben, és megindít téged, lehetővé téve számodra, hogy értékeld, milyen érzés becsületes embernek lenni. Így kell az igazságot gyakorlatba ültetni. Kezdetben nem lesz utad, de az igazság keresése révén találni fogsz egy utat. Amikor az emberek elkezdik keresni az igazságot, nem feltétlenül van hitük. Az, hogy nincs ösvényük, nehéz az emberek számára, de amint megértik az igazságot és van útjuk a gyakorláshoz, a szívük örömöt talál benne. Ha képesek gyakorolni az igazságot és alapelvek szerint cselekedni, a szívük vigaszt talál, és szabadságot és felszabadulást nyernek majd. Ha van némi igazi ismereted Istenről, akkor képes leszel tisztán látni minden dolgot ebben a világban; a szíved megvilágosodik, és lesz egy ösvényed. Akkor teljes felszabadulást és szabadságot fogsz nyerni. Ekkor megérted majd, hogy mit jelent gyakorlatba ültetni az igazságot, megfelelni Istennek, és valódi embernek lenni – és így a helyes úton jársz majd az Istenbe vetett hitedben.

2007. ősz