Az, hogy Isten azt kéri az emberektől, legyenek becsületesek, azt bizonyítja, hogy Ő tényleg utálja és ellenszenvesnek tartja a csalárd embereket. Isten irtózása a csalárd emberektől irtózás attól, ahogyan ők teszik a dolgokat, a beállítottságaiktól, szándékaiktól és csaló módszereiktől; Isten utálja mindezeket a dolgokat. Ha a csalárd emberek képesek elfogadni az igazságot, beismerni csalárd beállítottságaikat, és hajlandóak elfogadni Isten üdvösségét, akkor arra is van reményük, hogy üdvözüljenek – mert Isten minden emberrel egyformán bánik, ahogy az igazság is. És így, ha olyanok akarunk lenni, akik Isten tetszésére vannak, először is viselkedésünk alapelveit kell megváltoztatnunk. Többé nem élhetünk sátáni filozófiák szerint, nem boldogulhatunk többé hazugságokkal és trükkökkel. Valamennyi hazugságunkat le kell vetnünk és becsületes emberré kell válnunk. Akkor Isten véleménye rólunk meg fog változni. Korábban az emberek mindig hazugságokra, színlelésre és trükközésre hagyatkoztak a mások közötti élet során, és viselkedésükhöz sátáni filozófiákat használtak létezésük alapjaként, életükként és alapként. Ez olyasmi volt, amit Isten utált. Ha a nem hívők között őszintén beszélsz, az igazságot mondod és becsületes ember vagy, akkor rágalmazni fognak, elítélnek és elhagynak. Ezért világi irányzatokat követsz és sátáni filozófiák szerint élsz; egyre ügyesebben és ügyesebben hazudsz, és egyre csalárdabbá válsz. Azt is megtanulod, hogy álnok eszközökkel érd el céljaidat és védelmezd önmagadat. A Sátán világában egyre inkább gyarapodni fogsz, és ennek eredményeként egyre mélyebbre és mélyebbre zuhansz a bűnben, amíg már képtelen vagy kimenteni magad. Isten házában a dolgok ennek szöges ellentétei. Minél többet hazudsz és minél több csalárd játékot űzöl, Isten választott népe annál inkább undorodni fog tőled és elhagy téged. Ha nem vagy hajlandó megtérni, és továbbra is a sátáni filozófiákhoz és logikához ragaszkodsz, ha trükköket és bonyolult cselszövéseket használsz, hogy álcázd és becsomagold magad, akkor nagyon valószínű, hogy lelepleznek és kivetnek. Ez azért van, mert Isten utálja a csalárd embereket. Isten házában csak a becsületes emberek tudnak gyarapodni, a csalárd embereket pedig végül elhagyják és kivetik. Mindezt Isten rendelte el előre. Csak a becsületes emberek részesülhetnek a mennyek országában. Ha nem próbálsz meg becsületes ember lenni, és nem tapasztalsz és gyakorolsz az igazságra való törekvés irányában, ha nem leplezed le saját rútságodat, és ha nem tárulkozol ki teljesen, akkor soha nem kaphatod meg a Szentlélek munkáját és nyerheted el Isten jóváhagyását. Nem számít, mit teszel vagy milyen kötelességet teljesítesz, becsületes hozzáállásra van szükséged. Becsületes hozzáállás nélkül nem tudod jól végezni a kötelességedet. Ha mindig felületesen végzed a kötelességedet, és nem tudsz jól elvégezni valamit, akkor önvizsgálatot kell tartanod, meg kell ismerned önmagadat, és meg kell nyílnod, hogy boncolgasd magad. Majd az igazság-alapelveket kell keresned, és törekedned kell rá, hogy legközelebb jobban végezd a dolgodat, ahelyett, hogy felületes lennél. Ha nem próbálsz meg becsületes szívvel eleget tenni Istennek, és mindig a saját tested vagy saját büszkeséged kielégítésére törekszel, akkor képes leszel jó munkát végezni? Képes leszel jól teljesíteni kötelességedet? Biztosan nem. Azok, akik csalárdok, mindig felületesen végzik a kötelességüket; bármilyen feladatot is látnak el, nem jól csinálják, és az ilyen emberek számára nehéz az üdvösség elérése. Mondd meg Nekem – amikor a csalárd emberek gyakorlatba ültetik az igazságot, csalásba bocsátkoznak? Az igazság gyakorlatba ültetése megkívánja tőlük, hogy árat fizessenek érte, hogy lemondjanak önös érdekeikről, hogy megnyíljanak és kitárulkozzanak mások előtt. De valamit visszatartanak; amikor szólnak, csak a felét mondják el, a többit pedig megtartják maguknak. A többieknek mindig találgatniuk kell, hogy mire gondolnak, és mindig össze kell rakniuk a darabokat, hogy megértsék a jelentésüket. Mindig hagynak teret maguknak a manőverezéshez, hagynak maguknak egy kis mozgásteret. Amikor mások észreveszik csalárdságukat, nem akarják, hogy bármi közük legyen hozzájuk, és védekező magatartást vesznek fel velük szemben, bármit is tesznek. Hazudnak és csalnak, a többiek pedig nem tudnak megbízni bennük, mert nem tudják, mi igaz és mi valótlan abból, amit mondanak, vagy mennyire vannak meghamisítva azok a dolgok. Gyakran visszaszívják, amit másoknak mondtak, az emberek pedig nem tulajdonítanak nekik értéket a szívükben. Akkor mi a helyzet azzal, ami Isten szívében van? Isten hogyan látja őket? Isten még jobban gyűlöli őket, mert Isten átvizsgálja az emberek szívének mélyét. Az emberek csak azt látják, ami a felszínen van, Isten azonban pontosabban, élesebben és reálisabban lát.

Nem számít, mióta vagy hívő, mi a kötelességed vagy milyen munkát végzel, hogy a képességed magas vagy alacsony szintű-e, vagy hogy a jellemed jó-e vagy rossz, ameddig képes vagy elfogadni az igazságot és arra törekedni, hogy becsületes emberré válj, addig biztosan le fogod aratni a jutalmakat. Néhányan, akik nem törekszenek becsületes emberré válni, úgy gondolják, hogy elég annyi, ha jól végzik kötelességüket. Nekik ezt mondom: „Soha nem leszel képes jól végezni a kötelességedet.” Mások úgy vélik, hogy becsületes embernek lenni nem nagy ügy, hogy az Isten szándékaival összhangban való szolgálatára törekedni nagyobb feladat, és hogy ez az egyetlen útja annak, hogy Istennek eleget tegyenek. Akkor hajrá, próbáld csak meg – lásd, képes vagy-e Isten szándékaival összhangban szolgálni anélkül, hogy becsületes emberré válnál. Mások nem törekszenek arra, hogy becsületes emberré váljanak, hanem megelégednek azzal, hogy mindennap imádkoznak, időben mennek az összejövetelekre, eszik és isszák Isten szavait, és egyszerűen nem úgy élnek, mint a nem hívők. Mindaddig, amíg nem szegik meg a törvényt vagy tesznek bármi gonoszt, az elegendő. De eleget lehet-e így tenni Istennek? Hogyan tehetsz eleget Istennek, ha nem vagy becsületes ember? Ha nem vagy becsületes ember, akkor nem a megfelelő fajta személy vagy. Ha nem vagy becsületes, akkor elvetemült és csalárd vagy. Felületesen teszed a dolgokat, mindenféle romlottságot társz fel, és képtelen vagy gyakorlatba ültetni az igazságot még akkor is, amikor szeretnéd. A becsületes emberi léten kívül minden azt jelenti, hogy semmit sem csinálsz jól – nem lesz rá módod, hogy elérd az Istennek való alávetettséget vagy hogy eleget tegyél Neki. Becsületes hozzáállás nélkül hogyan elégíthetnéd meg Istent bármiben, amit teszel? Hogyan tehetsz eleget Istennek, ha becsületes hozzáállás nélkül teszed a kötelességedet? Képes lennél helyesen csinálni? Mindig a saját testedre és saját kilátásaidra gondolsz, mindig csökkenteni akarod a tested szenvedését, kevésbé akarod feláldozni magad, kevesebb áldozatot akarsz hozni, kevesebb árat akarsz fizetni. Mindig visszatartasz valamit. Ez egy csalárd magatartás. Néhányan még akkor is számolgatnak, amikor arra kerül sor, hogy feláldozzák magukat Istenért. Azt mondják: „A jövőben kényelmesen kell élnem. Mi lesz, ha Isten munkája sosem ér véget? Nem ajánlhatom fel Neki magam száz százalékosan; még azt sem tudom, mikor jön majd el Isten napja. Számolgatnom kell, hogy intézkedjek a családi életem és a jövőm érdekében, mielőtt feláldozom magam Istenért.” Sokan gondolkodnak így? Milyen beállítottság az, amikor valaki számolgat és vészhelyzeti terveket készít magának? Ezek az emberek hűek Istenhez? Becsületes emberek? Aki számító és vészhelyzeti terveket készít, annak a szíve nem egy Istenével. Ez egy csalárd beállítottság, és azok, akik ezt teszik, álnokul cselekszenek. Az a hozzáállás, amellyel Istent kezelik, bizonyosan nem becsületes hozzáállás. Néhányan attól félnek, hogy miközben testvéreik érintkeznek vagy kapcsolatba lépnek velük, a problémáik mélyére látnak majd és azt mondják, hogy alacsony az érettségük szintje, vagy lenézik őket. Ezért amikor beszélnek, mindig azt a benyomást próbálják kelteni, hogy nagyon buzgók, hogy vágynak Istenre, és hogy szívesen gyakorolják az igazságot. De belül valójában rettenetesen gyengék és negatívak. Erősnek tettetik magukat, hogy senki ne láthasson át rajtuk. Ez is csalárdság. Röviden, bármiben, amit teszel, akár az életben vagy egy kötelesség teljesítésében, ha hamisságba és színlelésbe bonyolódsz, vagy hamis látszatot keltesz, hogy félrevezess vagy megtévessz másokat és elérd, hogy megbecsüljenek és imádjanak téged, vagy ne nézzenek le, az mind csalárdság. Néhány nő imádja a férjét, holott a férje valójában démon és álhívő. Az ilyen nő – attól félve, hogy a testvérei túl erősnek találják majd az érzelmeit – elsőként mondja majd: „A férjem egy démon.” Szívében azonban így szól: „A férjem jó ember.” Az előbbi az, amit a szájával mond – de az csak a többieknek szól, hogy úgy gondolják, helyesen ítéli meg a férjét. Amire igazából gondol, az ez: „Ne hozd napvilágra ezt az ügyet. Én fogom először kifejezni ezt a nézőpontot, így nem szükséges, hogy szóba hozzátok. Én már lelepleztem a férjemet, mint démont, tehát ez azt jelenti, hogy elengedtem az érzelmeimet és nem kell, hogy bármit is mondjatok ezzel kapcsolatban.” Nem csalárd viselkedés ez vajon? Nem csak egy látszat? Ha ezt teszed, akkor megtéveszted az embereket és félrevezeted őket azáltal, hogy megjátszod magad. Játszmázol, folyamatosan trükközöl, hogy mások egy hamis képet lássanak rólad, nem pedig a valódi arcodat. Ez vészjósló; ez az ember csalárdsága. Miután elismerted, hogy a férjed egy démon, akkor miért nem válsz el tőle? Miért nem utasítod el azt a démont, azt a Sátánt? Azt mondod, hogy a férjed egy démon, de továbbra is vele éled az életedet – ez azt mutatja, hogy kedveled a démonokat. Azt mondod a száddal, hogy ő egy démon, azonban a szívedben nem ismered el ezt. Ez azt jelenti, hogy megtévesztesz másokat, rászeded őket. Azt is mutatja, hogy egy húron pendülsz a démonokkal, hogy a védelmedbe veszed őket. Ha olyasvalaki lennél, aki tudja gyakorolni az igazságot, rögvest elválnál a férjedtől, amint felismerted, hogy ő egy démon. Akkor tanúságot tudnál tenni, és ez megmutatná, hogy éles vonalat húzol magad és az ördög között. Ám sajnálatos módon, nem csupán ezt a vonalat nem húztad meg, hanem egy démonnal éled napjaidat, testvéreidet pedig hazugságokkal és csalással vezeted félre. Ez bizonyítja, hogy ugyanabból a fajzatból vagy, mint az ördög, hogy te egy másik hazug démon vagy. Azt mondják, a nő követi a férfit, akihez hozzámegy, akár kakas, akár kutya. Mivel egy démonhoz mentél feleségül és soha nem fordítottál hátat neki, ez azt bizonyítja, hogy te is démon vagy. Az ördögtől vagy, de azt mondod, hogy a férjed démon, csak hogy bebizonyítsd, hogy te Istentől vagy – ez vajon nem egy hazug és megtévesztő taktika? Nagyon is tisztában vagy az igazsággal, mégis ilyen eszközökhöz folyamodsz, hogy port hints mások szemébe. Ez alattomos dolog; ez csalárd dolog. Mindazok, akik alattomosak és csalárdak, tetőtől talpig démonok.

Mindenkinek romlott a beállítottsága. Ha elgondolkodsz magadon, világosan fogsz látni néhány olyan állapotot vagy gyakorlatot, amelyben hamis benyomást keltesz másokban vagy csalárdan cselekszel; mindannyiótokkal előfordul, hogy színészkedtek vagy képmutatók vagytok. Néhányan ezt mondják: „Akkor miért nem vettem észre? Én jámbor ember vagyok. Engem a végtelenségig zaklattak és átvertek ezen a világon, és én egyetlen egyszer sem voltam csalárd. Csak azt mondom, ami a szívemen van.” Ez még mindig nem bizonyítja, hogy becsületes ember vagy. Lehetséges, hogy egyszerűen csak unintelligens vagy, vagy nem vagy túl képzett, vagy talán könnyen parancsolgatnak neked csoportokban, vagy talán egy ügyetlen gyáva ember vagy, akinek a cselekedeteiben nincs bölcsesség, kevés képességgel rendelkezel, és a társadalom egy alacsonyabb szintjén állsz – ez még mindig nem jelenti azt, hogy becsületes ember vagy. Becsületes ember az, aki képes elfogadni az igazságot – nem pedig egy szánalmas nyomorult, egy semmirekellő, egy idióta vagy egy jámbor ember. Képesnek kell lennetek arra, hogy megkülönböztessétek ezeket a dolgokat, igaz? Gyakran hallom, ahogy egyesek ezt mondják: „Én soha nem hazudok – mindig én vagyok az, akinek hazudnak. Mindig velem packáznak az emberek. Isten azt mondta, hogy Ő felemeli a rászorulókat a trágyadombról, én pedig egy vagyok azok közül az emberek közül. Ez Isten kegyelme. Isten megszánja a hozzánk hasonló, jámbor embereket, akiket a társadalom nem lát szívesen. Ez valóban Isten irgalma!” Amikor Isten azt mondja, hogy felemeli a rászorulókat a trágyadombról, annak van egy gyakorlati oldala is. Bár képes vagy ezt felismerni, az nem bizonyítja, hogy becsületes ember vagy. Igazság szerint néhány ember egyszerűen hülye, idióta; ők teljesen képzetlen, gyenge képességű és az igazságot nem értő bolondok. Az ilyen embereknek abszolút semmi közük nincs azokhoz a becsületes emberekhez, akikről Isten beszél. Igaz, hogy Isten felemeli a rászorulókat a trágyadombról, de nem az idióták és a bolondok azok, akiket felemel. A te képességed eredendően nagyon gyenge, és te egy idióta vagy, egy semmirekellő, és noha szegény családba születtél és a társadalom alsóbb osztálybeli tagja vagy, akkor sem vagy Isten üdvösségének célpontja. Csak azért, mert sokat szenvedtél és eltűrted a társadalmi diszkriminációt, csak azért, mert mindenki packázott veled és becsapott téged, ne hidd, hogy ettől becsületes ember vagy. Ha ezt gondolod, akkor nagyot tévedsz. Ragaszkodtál bármilyen félreértéshez vagy eltorzult felfogáshoz azzal kapcsolatban, hogy mi a becsületes ember? Nyertetek némi tisztánlátást ezzel a közösséggel? Becsületes embernek lenni nem olyan, mint ahogyan azt az emberek gondolják; nem azt jelenti, hogy valaki egyenes beszédű és tartózkodik a kétértelműségtől. Lehet, hogy valaki természeténél fogva nagyon egyenes, de ez nem jelenti azt, hogy nem bonyolódik trükközésbe vagy csalásba. Minden romlott embernek vannak romlott beállítottságai, amelyek csalók és csalárdak. Amikor az emberek ebben a világban élnek, a Sátán befolyása alatt, és annak ereje vezeti és irányítja őket, lehetetlen, hogy becsületesek legyenek. Csak egyre csalárdabbakká válhatnak. A romlott emberiség közepette élve a becsületes emberi lét bizonyára sok nehézséggel jár. Valószínű, hogy a nem hívők, az ördög-királyok és az élő démonok kigúnyolnak, becsmérelnek, megítélnek, sőt ki is rekesztenek és elűznek majd bennünket. Lehetséges tehát becsületes emberként túlélni e világban? Van bármilyen terünk a túlélésre ebben a világban? Igen, van. Minden bizonnyal van terünk a túlélésre. Isten eleve elrendelt és kiválasztott minket, és Ő biztosan megnyit számunkra egy kiutat. Mi hiszünk Istenben, és az Ő vezetése alatt teljes mértékben követjük Őt, és teljes mértékben az Általa adott lehelet és élet által élünk. Mivel elfogadtuk Isten szavainak igazságát, új szabályaink vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan éljünk, és új életcéljaink. Életünk alapjai megváltoztak. Új életmódot, új magatartásformát sajátítottunk el, teljes mértékben az igazság elnyerése és az üdvözülés érdekében. Új életmódot sajátítottunk el: azért élünk, hogy jól teljesítsük kötelességeinket és eleget tegyünk Istennek. Ennek egyáltalán semmi köze ahhoz, hogy fizikailag mit eszünk, mit viselünk, vagy hol élünk; ez a mi szellemi szükségletünk. Sokan úgy érzik, hogy becsületes embernek lenni túl nehéz. Ennek egyik része az, hogy a romlott beállítottságot nagyon nehéz levetni. Ráadásul, ha nem hívők között élsz – és különösen, ha velük dolgozol –, akkor a becsületes emberi lét és igazmondás miatt kinevethetnek, rágalmazhatnak, megítélhetnek, sőt ki is közösíthetnek vagy elűzhetnek. Ez kihívásokat teremt a túlélésünk szempontjából. Sokan mondják: „Becsületes embernek lenni nem élhető dolog. Hátrányban leszek, ha őszintén beszélek, hazugságok nélkül pedig semmit sem fogok elérni.” Miféle szemlélet ez? Ez egy csalárd ember nézőpontja és érvelése. Ők kizárólag azért mondanak hamis, megtévesztő dolgokat, hogy a saját státuszukat és érdekeiket védelmezzék. Nem hajlandóak becsületes emberek lenni és az igazat mondani attól való félelmükben, hogy elveszítik ezeket a dolgokat. Az egész romlott emberiség ilyen. Nem számít, mennyire tanultak, milyen magas vagy alacsony a státuszuk, akár hivatalnokok vagy egyszerű polgárok, akár hírességek vagy átlagemberek, mindannyian folyamatosan hazudnak és csalnak, és senki sem megbízható. Ha ezek a romlott beállítottságok nem oszlanak el, akkor ők továbbra is egyfolytában hazudni és csalni fognak, és tele lesznek csalárd beállítottságokkal. El tudják így érni az Istennek való igazi alávetettséget? El tudják nyerni Isten jóváhagyását? Egyáltalán nem.

Úgy érzitek, hogy nehéz dolog becsületes embernek lenni? Próbáltátok már valaha is a gyakorlatba ültetni ezt? Milyen szempontok szerint gyakoroltátok és tapasztaltátok meg a becsületes emberi létet? Milyen elveken alapultak a gyakorlataitok? Milyen szintű tapasztalataitok vannak jelenleg ezzel kapcsolatban? Eljutottatok már arra a pontra, hogy alapvetően becsületes emberek vagytok? Ha ezt elértétek, az csodálatos! Meg kell látnunk Isten szavaiból, hogy a megmentésünk és átalakításunk érdekében Ő nem csupán azért végez némi munkát, hogy ízelítőt adjon abból, ami következik, vagy hogy megmutassa, mit hozhat a jövő, majd azzal be is fejezi. Az emberek külső viselkedését sem változtatja meg. Ehelyett inkább minden egyes embert meg akar változtatni, a szívük legbensőbb mélységeiből, a beállítottságaikból és a valódi lényegükből kiindulva, és a forrásnál akarja átalakítani őket. Tekintettel arra, hogy Isten így dolgozik, nekünk hogyan kellene hát viselkednünk önmagunkkal szemben? Felelősséget kell vállalnunk azért, amire törekszünk, a beállítottságunk megváltoztatásáért és azokért a kötelességekért, amelyeket meg kell tennünk. Komolyan kell vennünk mindent, amit teszünk, anélkül, hogy hagynánk a dolgokat félresiklani, és képesnek kell lennünk mindent felmutatni, hogy ízekre legyen szedve. Minden alkalommal, amikor befejezel valamit, még ha úgy is hiszed, hogy helyesen végezted, az nem feltétlenül van összhangban az igazsággal. Azt boncolgatni is kell, és Isten szavai szerint kell összehasonlítani, ellenőrizni és megkülönböztetni. Ily módon világossá válik, hogy helyes volt-e vagy téves. Sőt, azokat a dolgokat is boncolgatni kell, amelyekről úgy véled, hogy rosszul tetted. Ez megköveteli, hogy a testvérek több időt töltsenek együtt közösségben, keresve és kisegítve egymást. Minél többet vagy közösségben, annál ragyogóbb lesz a szíved, és annál jobban megérted majd az igazság-alapelveket. Ez Isten áldása. Ha egyikőtök sem nyitja meg a szívét, és mindannyian elfeditek magatokat, remélve, hogy jó benyomást tudtok kelteni mások gondolataiban, és azt akarjátok, hogy jó véleménnyel legyenek rólatok és ne gúnyolódjanak rajtatok, akkor nem fogtok igazi fejlődést tapasztalni. Ha mindig álcázod magad és soha nem nyílsz meg a közösségben, akkor nem kapod meg a Szentlélektől való megvilágosodást, és nem leszel képes megérteni az igazságot. Mi lesz akkor az eredmény? Örökké sötétségben fogsz élni, és nem fogsz üdvözülni. Ha el akarod nyerni az igazságot és meg akarod változtatni a beállítottságodat, akkor meg kell fizetned az árat, hogy elnyerd az igazságot és gyakorold az igazságot, és meg kell nyitnod a szívedet és közösséget kell vállalnod másokkal. Ez előnyös mind az életbe való belépésed, mind a beállítottságod megváltoztatása szempontjából. Tapasztalataid és megértésed megvitatása az összejöveteleken neked és másoknak is hasznára válik. Mit eredményez az, ha egyikőtök sem beszél az önismeretéről, vagy a tapasztalatairól és megértéséről; ha egyikőtök sem boncolgatja önmagát vagy nem nyílik meg; ha mindannyian jeleskedtek abban, hogy szavakról és doktrínákról beszéljetek, miközben egyikőtök sem osztja meg az önmagáról való megértését, és egyikőtöknek sincs bátorsága napvilágra hozni azt a kevés önismeretet, amivel rendelkezik? Mindannyian összejöttök, és néhány illedelmes szót váltotok és udvariaskodtok, hízelegtek és dicséritek egymást, és álságos dolgokat mondtok. „Ó, te elég jó voltál mostanában. Változtattál néhány dolgon!” „Olyan nagyszerű hitet tanúsítottál mostanában!” „Olyan szenvedélyes vagy!” „Sokkal többet áldoztál fel, mint én.” „A te hozzájárulásaid nagyobbak, mint az enyémek!” Ilyen szituációk alakulnak ki. Mindenki hízeleg és dicséri a másikat, és senki sem hajlandó előhozni a valódi énjét, hogy azt ízekre szedjék, hogy mindenki megismerje és megértse. Létezhet igazi gyülekezeti élet ilyen környezetben? Nem, nem létezhet. Vannak, akik azt mondják: „Jó néhány éve élek már gyülekezeti életet. Mindig elégedett voltam, és élveztem. Az összejöveteleken a testvérek mind szeretnek imádkozni és himnuszokat énekelni, hogy dicsérjék Istent. Mindenkit könnyekig hatnak az imák és a himnuszok. Időnként a dolgok érzelmi töltést kapnak, és mindannyiunknak melege van és megizzadunk. A testvérek énekelnek és táncolnak; ez egy olyan gazdag, színes gyülekezeti élet, és annyira élvezetes. Ez valóban megtestesíti a Szentlélek munkáját! Ezután esszük és isszuk Isten szavait, és érezzük, hogy Isten szavai egyenesen a szívünkhöz szólnak. Mindenki nagyon lelkes minden alkalommal, amikor közösségben vagyunk.” Néhány év ilyen gyülekezeti élet igazán élvezetes mindenki számára, de mit eredményez? Szinte senki nem lép be ténylegesen az igazságvalóságba, és szinte senki nem tudja leírni a tapasztalatait, hogy tanúságot tegyen Isten mellett. Rengeteg energiájuk van Isten szavainak olvasására, éneklésre és táncra, de amikor az igazság közlésére kerül a sor, néhányan érdektelenné válnak. Senki sem beszél a becsületes emberré válásával kapcsolatos tapasztalatáról; senki sem boncolgatja önmagát, és senki sem tárja fel saját romlott beállítottságát, hogy mások megismerjék és felismerjék azt, hogy hasznukra és épülésükre legyen. Senki sem kommunikál tényleges tapasztalati tanúságtételéről, hogy Istent dicsőítse. Így fecsérelnek el több év gyülekezeti életet, énekelve és táncolva, miközben boldognak érzik magukat és örömmel teljesek. Mondjátok meg Nekem: honnan jön ez a boldogság és öröm? Azt mondanám, hogy ez nem az, amit Isten látni akar, vagy ami megelégíti Őt, mert amit Ő látni akar, az az emberek életfelfogásában végbemenő változás, és az, hogy az emberek megélik az igazságvalóságot. Isten ezt a valóságot akarja látni. Ő nem azt akarja, hogy az énekeskönyveiteket szorongassátok, énekelve és táncolva dicsőítsétek Őt, amikor az összejöveteleken vagy, vagy hogy szenvedély töltsön el – nem ez az, amit Ő látni akar. Ellenkezőleg, Isten szomorú, fájdalmat érez és aggódik, amikor ezt látja, mert Ő már ezer meg ezer szót mondott, de egyetlen ember sem hordozta és élte meg azokat igazán. Éppen ez az, ami aggasztja Istent. Gyakran meglehetősen önteltnek és önelégültnek érzitek magatokat a gyülekezeti életetekből származó kevéske békével és boldogsággal. Dicsőítitek Istent és nyertek némi élvezetet, egy leheletnyi vigaszt vagy némi szellemi beteljesülést, és aztán úgy hiszitek, hogy jól gyakoroltátok a hiteteket. Ragaszkodtok ezekhez az illúziókhoz, tőkeként kezelve őket, mint az Istenbe vetett hitetek legnagyobb hozadékát, és elfogadjátok őket az életfelfogásotok megváltozása és az üdvösség útjára való belépés helyett. Így azt gondoljátok, hogy nem szükséges az igazságra vagy a becsületes emberi létre törekedni. Nincs szükség arra, hogy önvizsgálatot tarts vagy boncolgasd a problémáidat, vagy gyakorold és megtapasztald Isten szavait. Ezzel veszélyes terepre lépnek az emberek. Ha így folytatják; ha Isten munkájának végéhez közeledve még mindig nem váltak becsületes emberekké, vagy nem sikerült elég jól tenniük a kötelességüket; ha nem érték el az Istennek való igazi alávetettséget, és az antikrisztusok még mindig félre tudják vezetni és irányítani tudják őket; ha nem szabadultak meg a Sátán befolyásától; ha nem feleltek meg ezeknek az Istentől kapott követelményeknek, akkor ők nem olyan emberek, akiket Isten meg fog menteni. Ezért aggódik Isten.

Az emberek mindig nagyon lelkesek, amikor újak a hitben. Különösen akkor, amikor hallják, hogy Isten közli az igazságot, azt gondolják: „Most már értem az igazságot. Megtaláltam az igaz utat. Nagyon boldog vagyok!” Minden nap olyan örömteljes, mint az újév vagy egy esküvő ünneplése; minden nap várják, hogy valaki összejövetelt vagy közösséget tartson. Néhány év elteltével azonban némelyek elveszítik buzgalmukat a gyülekezeti élet iránt, és az Istenben való hit iránti lelkesedésüket is elveszítik. Miért van ez így? Azért, mert csak felületes, elméleti megértésük van Isten szavairól és az igazságról. Nem léptek be igazán Isten szavaiba, és nem tapasztalták meg személyesen azok valóságát. Csakúgy, ahogy Isten mondja, sokan nézik a lakomán a pazar ételeket, de a legtöbben csak nézelődni jönnek. Nem veszik fel és nem eszik meg a finom ennivalót, amelyről Isten gondoskodott, nem kóstolják meg és nem használják arra, hogy újra megtöltsék testüket. Ez az, amit Isten utál, és ami aggasztja Őt. Nem ilyen állapotban vagytok jelenleg? (De igen.) Gyakran közösséget vállalok mindannyiótokkal, hogy kisegítselek titeket. A legjobban az aggaszt Engem, hogy miután meghallgattátok ezeket a prédikációkat és a szellemi szükségleteitek kielégültek, semmit nem tesztek azért, hogy a gyakorlatba ültessétek őket, és többé nem gondoltok rájuk. Ebben az esetben mindaz, amit mondtam, hiábavaló lett volna. Nem számít, hogy milyen képessége van valakinek, két-három évnyi hit után meg fogjátok tudni mondani, hogy az illető szereti-e az igazságot, vagy sem. Ha olyasvalaki, aki szereti az igazságot, akkor előbb-utóbb követni fogja azt; ha nem olyasvalaki, aki szereti az igazságot, akkor nem fogja sokáig bírni, felfedetik és ki lesz vetve. Ti valóban az igazság szerelmesei vagytok? Hajlandóak vagytok becsületes emberekké válni? Képesek lesztek megváltozni a jövőben? Mennyit fogtok ebből személyesen megvalósítani ez után a közösség után? Mennyi fog ebből valóban eredményeket elérni bennetek? Mindez ismeretlen; a végén fog feltárulni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki mennyire buzgó, vagy mennyi szenvedést képes elviselni, amikor még új a hitben. A kulcs az, hogy szereti-e az igazságot, és hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Csak azok fognak eltöprengeni rajta egy prédikáció meghallgatása után, akik szeretik az igazságot. Csak ők fognak elgondolkodni azon, hogyan ültessék Isten szavait a gyakorlatba, hogyan tapasztalják meg azokat, hogyan alkalmazzák a mindennapi életükben, és hogyan éljék meg az Isten szavaiban lévő igazságvalóságot, hogy olyan emberré váljanak, aki igazán aláveti magát Istennek. Ezért fogják végül elnyerni az igazságot azok, akik szeretik az igazságot. Azok, akik nem szeretik az igazságot, talán elfogadják az igaz utat; talán mindennap összegyűlnek és prédikációkat hallgatnak, és megtanulnak néhány doktrínát, ám abban a pillanatban, hogy nehézségekbe vagy megpróbáltatásokba ütköznek, negatívvá és gyengévé válnak, és akár meg is tagadhatják a hitüket. Hívőként az, hogy be tudsz-e lépni az igazságvalóságba, vagy sem, az igazsághoz való hozzáállásodtól függ és attól, hogy mi a törekvésed célja: valóban el akarod-e nyerni az igazságot életedként, vagy sem. Vannak, akik azért szerelkeznek fel az igazsággal, hogy másokon segítsenek, hogy Istent szolgálják, vagy hogy jól vezessék a gyülekezetet. Ez nem rossz dolog, és azt jelenti, hogy ezek az emberek valamiféle terhet viselnek. De ha nem a saját életbe való belépésükre vagy az igazság gyakorlására összpontosítanak, és ha nem keresik az igazságot a problémák megoldására, akkor be tudnak lépni az igazságvalóságba? Ez lehetetlen lenne. Hogyan tudnak másoknak segíteni, ha nem rendelkeznek az igazságvalósággal? Hogyan tudják Istent szolgálni? Tudnak vajon jó gyülekezeti munkát végezni? Ez is lehetetlen lenne. Nem számít, hogy hány prédikációt hallgattál meg, vagy mely utat választottad. Megosztom veletek a helyes perspektívát: bármilyen kötelességet is teljesítesz, akár vezető, akár rendszeres követő vagy, elsősorban Isten szavaiba kell fektetned az erőfeszítésedet. Olvasnod kell azokat és komolyan el kell gondolkodnod rajtuk. Először is megértést kell nyerned mindazokról az igazságokról, amelyeket ismerned és gyakorolnod kell; tartsd magad hozzájuk és valósítsd meg őket önmagadért. Addig nem nyertél el egy igazságot, amíg először meg nem értetted azt, és be nem léptél a valóságba. Ha mindig másoknak magyarázod az általad megértett doktrínát, de képtelen vagy azt a gyakorlatba ültetni vagy megtapasztalni, akkor ez hiba – ostobaság és tudatlanság. Úgy kell gyakorolnod és megtapasztalnod Isten szavait, mint az igazságot, fokozatosan eljutva sok igazság megértéséhez. Akkor elkezdesz majd egyre jobb és jobb eredményeket elérni a kötelességedben, és sok tapasztalati tanúságtételed lesz, amit megoszthatsz. Így Isten szavai az életeddé válnak. Biztos lehetsz abban, hogy jól fogod végezni a kötelességedet, és képes leszel arra is, hogy teljesítsd azt a megbízatást, amit Isten adott neked. Ha mindig másoknak példálózol ezekkel a szavakkal, másokra akarod alkalmazni őket, vagy tőkeként akarod felhasználni őket a munkádban, akkor bajban leszel. Ha ezt teszed, akkor pontosan ugyanazt az utat választod, mint Pál – egészen pontosan ugyanazt. Mivel ez a perspektívád, bizonyos, hogy doktrínaként, elméletként kezeled ezeket a szavakat, és arra akarod használni ezeket az elméleteket, hogy beszédeket mondj és munkát végezz el. Ez nagyon veszélyes – ezt teszik a hamis vezetők és az antikrisztusok. Ha Isten szavai szerint tekintesz a saját állapotodra, először elgondolkodsz önmagadon és megértést nyersz önmagadról, majd az igazságot a gyakorlatba ülteted, akkor learatod a jutalmakat és belépsz az igazságvalóságba. Csak akkor leszel alkalmas rá és lesz meg az érettséged ahhoz, hogy jól végezd a kötelességedet. Ha nincs gyakorlati tapasztalatod Isten munkájáról és az Ő szavairól; ha egyáltalán nem rendelkezel az életbe való belépéssel, és szavakat, betűket és doktrínákat tudsz szavalni, akkor még ha végzed is a munkát, vakon fogod végezni, és nem érsz el semmi konkrétumot. Végül hamis vezetővé és antikrisztussá válsz, és ki leszel vetve. Ha megérted az igazság egy aspektusát, akkor először önmagadat kell összehasonlíthasd vele, és foganatosítanod kell azt az életedben, hogy a valóságoddá váljon. Akkor biztosan nyerni fogsz valamit, és megváltozol. Ha úgy érzed, hogy Isten szavai jók, hogy azok az igazság és valóságosak, de nem szemléled vagy nem próbálod megérteni az igazságot a szívedben, nem is gyakorlod és nem tapasztalod meg a gyakorlati életedben, hanem csak leírod egy jegyzetfüzetbe és ott megállsz, akkor soha nem fogod megérteni vagy elnyerni az igazságot. Amikor Isten szavait olvasod, vagy prédikációkat és közösséget hallasz, el kell gondolkodnod és azokhoz kell tartanod magad, összekapcsolva őket a saját állapotaiddal, és felhasználva őket a saját problémáid megoldására. Csak akkor nyerhetsz ténylegesen valamit a szavakból, ha ilyen módon foganatosítod őket. Ez az, amit egy prédikáció meghallgatása után gyakoroltok? Ha nem ez az, akkor Isten nincs jelen az életetekben, sem az Ő szavai nincsenek jelen, ti pedig nem rendelkeztek valósággal az Őbenne való hitetekben. Isten szavain kívül éltek, akár a nem hívők. Bárki, aki hisz Istenben, de nem tudja alkalmazni az Ő szavait a való életben, hogy gyakorolja és megtapasztalja azokat, az nem igazán hisz Istenben – ő egy álhívő. Akik nem tudják gyakorolni az igazságot, azok nem olyan emberek, akik alávetik magukat Istennek, hanem olyanok, akik lázadnak Ellene és ellenállnak Neki. Anélkül, hogy Isten szavait bevinné valaki a valós életébe, nincs módja megtapasztalni Isten munkáját. Ha pedig valaki nem tapasztalja meg Isten munkáját vagy az Ő szavainak ítéletét és fenyítését a valós életében, akkor nincs módja elnyerni az igazságot. Megértitek ezt? Ha fel tudjátok fogni ezeket a szavakat, akkor az lenne a legjobb – de nem számít, hogyan fogod fel őket, nem számít, mennyit értesz meg, a legfontosabb dolog az, hogy Isten szavait és azokat az igazságokat, amelyeket megértesz, be kell vinned a valós életedbe, és ott kell gyakorolnod őket. Ez az egyetlen módja annak, hogy növekedj érettségben, a beállítottságod pedig megváltozzon.

Amikor Isten igazságokat fejez ki, vagy követelményeket támaszt az emberekkel szemben, mindig felhívja figyelmüket az alapelvekre és a gyakorlat útjaira. Vegyük például a becsületes emberi létet, amiről épp az imént beszéltünk: Isten adott az embereknek egy utat, megmondva nekik, hogyan legyenek becsületes emberek, és hogyan gyakorolják a becsületes emberi lét alapelveit annak érdekében, hogy a helyes útra térjenek. Isten azt mondta: „Ha nagyon idegenkedsz attól, hogy a titkaidat – a nehézségeidet – felfedd mások előtt, hogy a világosság útját keresd, akkor azt mondom, olyan vagy, aki nem fogja könnyen elérni az üdvösséget, és aki nem fog könnyen kiemelkedni a sötétségből.” Ezzel arra céloz, hogy megköveteli tőlünk, hogy fogjuk, amit titoknak vagy magánügynek gondolunk, és nyíltan mutassunk rá, hogy boncolgatásra bocsássuk. Ez az, amire ti nem gondoltatok: nem értettétek vagy nem tudtátok, hogy Isten azért mondta ezt, hogy elérje, hogy így gyakoroljatok. Néha azzal a szándékkal cselekszel, hogy megtévessz és csalj, és ezért a cselekedeteidet és szándékaidat meg kell változtatni. Talán senki sem veszi észre a szavaidban rejlő csalárd vagy csaló természetet – de ne veregesd magad vállon. Isten elé kell jönnöd, és meg kell vizsgálnod magadat – az embereket becsaphatod, Istent azonban nem tudod becsapni. Imádkoznod kell, fel kell tárnod és ízekre kell szedned a szándékaidat és módszereidet, el kell gondolkodnod azon, hogy e szándékaid vajon tetszenének-e Istennek, vagy talán Ő megvetné azokat, le tudod-e őket leplezni, nehéz-e beszélni róluk, és hogy megfelelnek-e az igazságnak. Egy efféle boncolgatással és elemzéssel rá fogsz jönni, hogy ez a dolog valójában nincs összhangban az igazsággal; ezt a fajta viselkedést nehéz napvilágra hozni, Isten pedig megveti azt. Akkor megváltoztatod ezt a viselkedést. Hogyan érzitek magatokat ettől a közlésemtől? Néhányan közületek valószínűleg aggódnak. Azt gondoljátok: „Istenben hinni igazán bonyolult dolog. Épp elég nehéz volt idáig eljutni – most mindent elölről kell kezdenem?” Valójában most, hogy Isten eljött és elkezdte vezetni az embereket, hogy belépjenek az igazságvalóságba, ez a kezdete az emberek Istenbe vetett hitének és magaviseletének. Ha jól szeretnél indítani, akkor szilárd alapot kell építened a hitedben, először meg kell tanulnod a látomások igazságait, valamint Isten követésének jelentőségét, majd pedig arra kell összpontosítanod, hogy gyakorold az igazságot és jól végezd a kötelességedet. Így beléphetsz az igazságvalóságba. Ha csak arra fókuszálsz, hogy szavakat és doktrínákat mondj, és ezekre alapozva hozz létre egy alapot, akkor az problémát fog jelenteni. Ez olyan, mintha egy ház alapjait homokra építenéd: nem számít, milyen magasra építed, mindig fennáll majd az összeomlás veszélye, és nem lesz maradandó. Ezen a ponton van azonban egy dicséretes dolog mindannyiótokat illetően, mégpedig az, hogy megértitek, miről kommunikálok veletek, és hajlandóak vagytok meghallgatni. Ez jó. Az igazságra való törekvés és a valóságba való belépés a legfontosabb, a többi pedig másodlagos. Amíg ezt tudod, addig nem lesz nehéz a helyes útra térned a hitedben. Ahhoz, hogy az igazságra való törekvés ösvényén járhass, először is magadat kell ismerned – tisztában kell lenned azzal, hogy milyen romlott beállítottságaid vannak, és mik a hiányosságaid. Akkor megérted annak fontosságát, hogy felvértezd magad az igazsággal, és képes leszel gyorsan keresni az igazságot a problémák megoldásához. Az idő senkire sem vár! Amint foglalkoztál az életbe való belépéssel kapcsolatos problémáiddal, és birtokában vagy az igazságvalóságnak, nagyobb belső békét fogsz érzékelni. Nem számít, milyen nagyok a katasztrófák, nem fogsz félni. Ha ezt az utolsó néhány évet elpazarolod anélkül, hogy az igazságra törekednél, és amikor a dolgok előjönnek, még mindig hajlamos vagy kábulatba esni, és megmaradsz a várakozás passzív állapotában, és az igazságot sem tudod használni a problémáid megoldására, hanem továbbra is világi ügyekre vonatkozó filozófiák és romlott beállítottságok szerint élsz, akkor mennyire szánalmas lenne az! Ha amikor eljön a nap, amikor a katasztrófák nagyok lesznek, nem rendelkezel az igazságvalóság egy szeletével sem, akkor sajnálni fogod, hogy nem törekedtél az igazságra, vagy nem végezted jól a kötelességedet, hogy egyáltalán nem nyertél el semmit az igazságból. Az állandó szorongás állapotában fogsz élni. Jelenleg a Szentlélek munkája egyetlen emberre sem vár. A hitben töltött első néhány évükben ad az embereknek némi kegyelmet, némi irgalmat; segítséget és táplálékot ad nekik. Ha az emberek soha nem változnak, és soha nem lépnek be a valóságba, hanem megelégednek az általuk ismert szavakkal és doktrínákkal, akkor veszélyben vannak. Már lemaradtak a Szentlélek munkájáról, és elmulasztották az utolsó esélyt Isten üdvösségére és az emberiség tökéletesítésére. Csak katasztrófákba eshetnek, sírva és fogaikat csikorgatva.