Isten munkája mindig előrehalad, és bár munkájának célja nem változik, a módszer, amellyel dolgozik, állandóan változik, ami azt jelenti, hogy azok, akik Istent követik, szintén állandóan változnak. Minél több munkát végez Isten, annál alaposabb az ember tudása Istenről. Ennek megfelelően változik az ember beállítottsága is Isten munkájának eredményeképpen. De éppen azért, mert Isten munkája állandóan változik, azok, akik nem ismerik a Szentlélek munkáját, és azok az értetlen emberek, akik nem ismerik az igazságot, olyan emberekké válnak, akik ellenállnak Istennek. Isten munkája soha nem igazodik az emberi elképzelésekhez, mert az Ő munkája mindig új és soha nem régi, és Ő soha nem ismétli meg a régi munkáját, hanem korábban nem végzett munkával halad előre. Mivel Isten nem ismétli meg a munkáját, az ember pedig kivétel nélkül a múltban végzett munkája alapján ítéli meg Isten jelenlegi munkáját, rendkívül nehézzé vált Isten számára az új korszak munkájának mindegyik szakaszát véghez vinni. Az embernek túl sok nehézsége van! Gondolkodásában túlságosan konzervatív! Senki sem ismeri Isten munkáját, de mindenki leszűkíti azt. Amikor az ember elhagyja Istent, elveszíti az életet, az igazságot és Isten áldásait, eközben nem fogadja el sem az életet, sem az igazságot, és még kevésbé a nagyobb áldásokat, amelyeket Isten ad az emberiségnek. Minden ember vágyik arra, hogy megnyerje Istent, de képtelen elviselni bármely változást Isten munkájában. Azok, akik nem fogadják el Isten új munkáját, úgy hiszik, hogy Isten munkája sosem változik; örökké ugyanolyan marad. Hitük szerint az örök üdvösség elnyeréséhez csupán be kell tartaniuk a törvényeket, és mindaddig, amíg megbánják és megvallják bűneiket, Isten akarata teljesülni fog. Úgy vélik, Isten csak a törvény alatt álló Isten lehet, illetve az az Isten, akit az emberért a keresztre szögeztek; még az is a véleményük, hogy Istennek nem szabad, sőt képtelen túllépni a Biblián. Pontosan ezek a vélemények bilincselték őket szorosan a régi törvényekhez, és szögezték őket halott szabályokhoz. Még többen vannak, akik úgy hiszik, hogy bármilyen legyen is Isten új munkája, azt próféciákkal kell alátámasztani, és hogy e munka minden egyes szakaszában mindazoknak, akik „igaz” szívvel követik Őt, kinyilatkoztatásokat kell kapniuk; ha nem, akkor ez a munka nem lehet Isten munkája. Az ember számára már az sem könnyű feladat, hogy megismerje Istent. Ha ehhez hozzávesszük az ember értetlen szívét és önhittségének, illetve önelégültségének lázadó természetét, akkor még nehezebbé válik számára, hogy elfogadja Isten új munkáját. Az ember nem vizsgálja meg alaposan Isten új munkáját, és nem is fogadja el alázattal; ehelyett megvetően viselkedik, miközben Istentől várja a kinyilatkoztatásokat és az iránymutatásokat. Nem azok viselkednek-e így, akik lázadnak Isten ellen és ellenállnak neki? Hogyan nyerhetik el ezek az emberek Isten elismerését?

Jézus azt mondta, hogy Jahve munkája háttérbe szorult a Kegyelem Korában, ahogy én is azt mondom ma, hogy Jézus munkája is háttérbe szorult. Ha csak a Törvény Kora létezett volna, a Kegyelem Kora pedig nem, akkor Jézust nem feszítették volna meg, és nem válthatta volna meg az egész emberiséget. Ha csak a Törvény Kora lett volna, az emberiség vajon eljuthatott volna valaha a mai napig? A történelem halad, és a történelem vajon nem Isten munkájának természetes törvénye? Nem annak ábrázolása-e, ahogyan Ő az embereket irányítja az egész univerzumban? A történelem halad, ahogyan Isten munkája is. Isten akarata állandóan változik. Nem maradhatott meg hatezer éven át a munkájának egyetlen szakaszában, mert – mint mindenki tudja – Isten mindig új, és soha nem régi, és bizonyára nem lett volna képes folyton olyan munkát végezni, mint a keresztre feszítés – egyszer, kétszer, háromszor a keresztre szegezve... Nevetséges lenne így gondolkodni. Isten nem állandóan ugyanazt a munkát végzi; az Ő munkája folyton változó és mindig új, ahogyan én is új szavakat mondok nektek, és új munkát végzek mindennap. Ez az én munkám, és ami kulcsfontosságú, az az „új” és a „csodálatos” szó. „Isten változatlan, és Isten mindig Isten marad” – ez a mondás valóban igaz; Isten lényege nem változik, Isten mindig is Isten, és soha nem lehet belőle Sátán, de ez nem bizonyítja, hogy a munkája ugyanolyan állandó és sohasem változó, mint a lényege. Te kijelented, hogy Isten változatlan, de akkor hogyan magyarázod meg, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Isten munkája folyamatosan terjed és folyamatosan változik, és az Ő akarata folyamatosan megnyilvánul, illetve ismertté válik az ember előtt. Ahogy az ember megtapasztalja Isten munkáját, szakadatlanul változik a beállítottsága, ahogyan a tudása is. Honnan ered tehát ez a változás? Talán nem Isten állandóan változó munkájából? Ha az ember beállítottsága képes változni, miért ne engedhetné meg az ember, hogy az Én munkám és az Én szavaim is állandóan változzanak? Muszáj alávetnem magam az emberi korlátoknak? Ebben vajon nem erőltetett érvelést és kifordított logikát használsz?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatja meg Isten kinyilatkoztatásait az ember, aki saját elképzelései szerint behatárolta Istent?)