Bár szavaim szigorúak lehetnek, mind az ember üdvösségére szólnak, mivel csak szavakat mondok, és nem az ember testét büntetem. Ezek a szavak arra késztetik az embert, hogy a világosságban éljen, hogy tudja, hogy a világosság létezik, hogy tudja, hogy a világosság értékes, és még inkább, hogy tudja, milyen hasznosak számára ezek a szavak, valamint hogy tudja, hogy Isten az üdvösség. Bár sok fenyítő és ítélő szót mondtam, amit képviselnek, az nem történt meg veletek a gyakorlatban. Azért jöttem, hogy elvégezzem a munkámat és kimondjam a szavaimat, és bár a szavaim szigorúak lehetnek, azok a ti romlottságotok és a ti lázadó mivoltotok felett mondtak ítéletet. Továbbra is azért teszem ezt, hogy megmentsem az embert a Sátán birodalmából; szavaimat az ember megmentésére használom. Nem az a célom, hogy szavaimmal ártsak az embernek. Szavaim szigorúak, hogy eredményeket érjek el munkámban. Csak ilyen munkán keresztül ismerheti meg az ember önmagát, és szakíthat lázadó természetével. A szavak munkájának legnagyobb jelentősége az, hogy lehetővé teszi az embereknek, hogy miután megértették az igazságot, a gyakorlatba ültessék azt, hogy változást érjenek el a természetükben, és hogy megismerjék önmagukat és Isten munkáját. Csak a szavak által végzett munka teszi lehetővé az Isten és az ember közötti kommunikációt, és csak a szavak képesek elmagyarázni az igazságot. Az ilyen módon végzett munka a legjobb eszköz az ember meghódítására; a szavak kimondásán kívül semmilyen más módszer nem képes arra, hogy tisztább megértést adjon az embereknek az igazságról és Isten munkájáról. Így munkájának végső szakaszában Isten azért szól az emberhez, hogy feloldja számára mindazokat az igazságokat és rejtélyeket, amelyeket még nem ért, lehetővé téve számára, hogy Istentől elnyerje az igaz utat és az életet, és ezáltal megfeleljen az Ő akaratának. Isten emberen végzett munkájának célja, hogy lehetővé tegye számukra, hogy megfeleljenek Isten akaratának, és ez azért történik, hogy elhozza számukra az üdvösséget. Ezért Ő az embereken végzett üdvözítés idején nem végez büntető munkát. Miközben Isten az embereknek elhozza az üdvösséget, nem bünteti a rosszat, és nem jutalmazza a jót, és nem tárja fel a különböző fajta emberek rendeltetési helyeit. Inkább csak munkájának végső szakasza után végzi el a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának munkáját, és csak akkor tárja fel a különböző emberfajták végét. Azok lesznek megbüntetve, akik valójában képtelenek az üdvözülésre, míg azok, akik üdvözülnek, lesznek azok, akik elnyerték Isten üdvösségét az ember üdvözítésének idején. Amíg Isten üdvözítő munkája folyik, addig minden egyes ember, aki üdvözíthető, a lehetőségekhez mérten üdvözül, és senkit sem vet el közülük, mert Isten munkájának célja az ember üdvözítése. Mindazok, akik Isten embert üdvözítő munkájának ideje alatt nem tudnak változást elérni a természetükben – valamint mindazok, akik nem képesek teljesen alávetni magukat Istennek –, büntetés tárgyai lesznek. A munkának ez a szakasza – a szavak munkája – fel fogja tárni az emberek előtt az összes olyan utat és rejtélyt, amelyet nem értenek, hogy megérthessék Isten akaratát és Isten velük szemben támasztott követelményeit, és hogy így rendelkezhessenek az előfeltételekkel ahhoz, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültessék, és változást érjenek el a természetükben. Isten csak szavakat használ a munkájához, és nem bünteti az embereket azért, mert egy kicsit lázadnak; ez azért van, mert most van az üdvösség munkájának ideje. Ha bárki, aki lázadóan cselekszik, büntetést kapna, akkor senkinek sem lenne lehetősége az üdvösségre; mindenki büntetést kapna és az alvilágba esne. Az embert megítélő szavak célja az, hogy lehetővé tegyék az ember számára önmaga megismerését, és alávesse magát Istennek; nem pedig az, hogy ilyen ítélettel büntessék. A szavak munkájának ideje alatt sok ember leleplezi lázadó mivoltát és dacosságát, valamint engedetlenségét a megtestesült Istennel szemben. Ennek ellenére nem fogja mindezeket az embereket büntetni ennek következtében, hanem csak azokat fogja félredobni, akik a velejükig romlottak, és akiket nem lehet megmenteni. Az ő testüket átadja a Sátánnak, és néhány esetben meg is szünteti a testüket. A megmaradtak továbbra is követni fogják, és megtapasztalják, hogy foglalkozik velük és megmetszi őket. Ha ezek az emberek a követés során még mindig képtelenek elfogadni, hogy foglalkoznak velük és megmetszik őket, és egyre jobban elfajulnak, akkor elvesztették az esélyüket az üdvösségre. Minden egyes embernek, aki alávetette magát annak, hogy Isten szavai meghódítsák, bőséges lehetősége lesz az üdvösségre; Isten minden egyes ilyen ember üdvözítése során a legnagyobb engedékenységgel viszonyul hozzájuk. Más szóval, a legnagyobb toleranciát tanúsítja irányukba. Amíg az emberek visszafordulnak a rossz útról, és amíg képesek bűnbánatot tartani, addig Isten lehetőséget ad nekik, hogy elnyerjék az Ő üdvösségét. Amikor az emberek először lázadnak Isten ellen, Ő nem kívánja őket halálra ítélni, hanem mindent Tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse őket. Ha valakinek valóban nincs helye az üdvösségre, akkor Isten félredobja őt. Isten azért lassú bizonyos embereket megbüntetni, mert mindenkit meg szeretne menteni, aki üdvözíthető. Ő csak szavakkal ítéli, világosítja fel és vezeti az embereket, és nem használ vesszőt, hogy halálra ítélje őket. A szavak alkalmazása az emberek üdvösségének elhozására a munka utolsó szakaszának célja és jelentősége.

Forrás: „Isten munkája és Isten megismerése”