Amikor emberekkel érintkezem és kapcsolatba kerülök velük, akkor bárkik is ők, vagy bármeddig tart is az interakció, érzi-e bármelyikük: „Mindig megpróbál irányítani, átveszi az irányítást a házam minden ügyében, mindig megpróbál meghódítani engem”? Én nem hódítalak meg téged! Mi haszna lenne ennek? Olvasd el Isten szavait saját magad, mérlegeld őket, és lassan lépj beléjük. Ha olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik, a Szentlélek munkálkodni fog rajtad, és Istennek áldásai és útmutatásai lesznek a számodra. Ha nem vagy olyasvalaki, aki az igazságra törekszik, ha mindig dacos vagy mindennel szemben, amit mondok, ha nem akarod hallani és nem fogadod el, akkor végül mindig fel leszel fedve, és a dolgok mindig rosszul fognak alakulni, amikor cselekszel – nem fogsz Isten vezetésével rendelkezni. Hogyan történik ez? (Isten mindent átvizsgál.) Nem csak arról van szó, hogy Isten mindent átvizsgál. Tapasztaljátok ezt meg saját magatok. Amikor mondok valamit, függetlenül attól, hogy az emberek egyetértenek-e vele vagy sem, hogy elfogadják-e vagy sem – a Szentlélek vajon fenntartja, vagy nem törődik vele? (Fenntartja.) A Szentlélek biztosan fenntartja, és egyáltalán nem fogja aláásni. Helyes lenne, ha ezt nem felejtenétek el. Függetlenül attól, hogy az emberek el tudják-e fogadni, amit mondok, vagy sem, eljön majd a nap, amikor a tények világossá válnak, és egy pillantásra mindenki azt fogja mondani: „Amit mondtál, az mindvégig igaz volt! Ezt már régen megmondtad – miért nem volt róla fogalmam?” Nem számít, ha akkoriban azt hitted, hogy a szavaim az Én képzeletemből, vagy az elmémből, vagy tudásból származnak – egy napon, miután megtapasztaltál néhány dolgot, azt fogod gondolni: „Amit mondtál, az mindvégig igaz volt!” És hogyan fogsz erre a megértésre jutni? Tapasztalatból. Ha képes vagy elérni ezt a tudást, akkor ez mentális elemzéssel fog történni? Egyáltalán nem; a Szentlélek fog vezetni – ez Isten cselekedete lesz. A nem hívők egész életükön át rendelkeznek némi tudással a menny és a föld és minden dolog szabályainak némelyikéről, de vajon el tudják-e nyerni az igazságot? (Nem.) Akkor mi hiányzik nekik? (Nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával.) Így van. Nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával – ez az, ami hiányzik nekik. Tehát bárhogyan tekintesz is Rám és bárhogyan értékelsz is Engem, mint személyt, és bárhogyan is bánsz a szavakkal, amiket mondok, és a dolgokkal, amiket teszek, végső soron mindez eredményhez kell, hogy vezessen. Isten cselekedni fog, és fel fogja tárni, hogy helyes vagy helytelen volt-e a választásod, helyes vagy helytelen volt-e a hozzáállásod, és hogy valami félrement-e a nézetedben. Isten fenntartja az Ő testének munkáját. Akkor miért nem támogat Isten más embereket? Miért nem támogatja az antikrisztusokat? Azért, mert a Lélek és a test egyek: ugyanaz a forrásuk. Valójában ez nem fenntartás – vagyis, ha te egyszer a végsőkig megtapasztaltad, akkor függetlenül attól, hogy azokat a szavakat a megtestesült Isten mondta-e, vagy a Szentlélek megvilágosításából jutottak-e el hozzád, következetesek lesznek. Soha nem fognak ellentmondani egymásnak; összhangban lesznek. Meg tudjátok ezt erősíteni? Vannak, akik igen, míg mások nem jutottak még el a tapasztalatukban erre a pontra, és nem rendelkeznek erről megerősítéssel. Ez azt jelenti, hogy a hitük még nem jutott el erre a pontra: még mindig nagyon kicsi. Más szóval amikor a hited elér egy bizonyos szintet, hirtelen eljön egy nap, amikor úgy érzed, hogy egy hétköznapi mondat, amit ez a hétköznapi test mondott, egy mondat, amit nem találtál túl lenyűgözőnek, amikor hallottad, az életeddé vált. Hogyan fog ez az életeddé válni? Úgy, hogy a cselekedeteidben tudattalanul is rá fogsz támaszkodni. A mindennapi életed útmutatójává fog válni. És amikor nincs előtted út, akkor ez a mondat a valóságoddá válik, és olyan céllá válik, amely megmutatja neked az utat; amikor fájdalmat érzel, akkor ez a mondat lehetővé teszi számodra, hogy felülkerekedj a negativitáson és megértsd, hogy mi a problémád. Ilyen tapasztalatok után látni fogod, hogy bármennyire is hétköznapi ez a mondat, a szavainak mégis súlya van, és élet rejlik bennük – hogy ez az igazság! Ha nem arra összpontosítasz, hogy az igazságra törekedj, és nem szereted az igazságot, akkor elítélheted Istent, az Ő megtestesülését és az Általa kifejezett igazságokat. Ha olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik, akkor eljön majd a tapasztalatodban az a nap, amikor azt mondod: „Istennel egészen könnyű kijönni. A megtestesült Istennel egészen könnyű kijönni” – de senki sem fogja azt mondani: „Úgy jöttem ki Vele, mintha egy ember lenne.” Miért van ez? Mert az, ahogy Krisztus szavait megtapasztalod, és az a munka, amit a Szentlélek végez benned, amikor nem látod Őt a mindennapi életed során, ugyanaz. Mit fog ez az „ugyanaz” kiváltani benned? Azt fogod mondani: „Isten hétköznapi, közönséges külsőt vett fel, egy test képmását, ezért az emberek figyelmen kívül hagyták az Ő lényegét. Az emberek pont azért nem látják Istennek azt az oldalát, amely az Ő lényege, mert romlott beállítottságaik vannak. Csak azt az oldalát látják, amit az ember képes látni. Az emberek valóban híján vannak az igazságnak!” Nem így van ez? (De igen.) Így van. Bizonyos munkáknál például, ha sok olyan aspektusuk van, amit Én nem tudok elvégezni, akkor sok ember biztosan elképzeléseket alakít ki. De amikor a munka minden egyes aspektusából képes vagyok valamennyit megcsinálni, akkor mindenki egy kicsit nyugodtabb, és valamennyire megnyugszik a szíve: „Rendben. Úgy tűnik, mintha Isten lenne – csak ennyit tudok mondani. Úgy tűnik, mint a megtestesült Isten, úgy tűnik, mint Krisztus. Valószínűleg ő Krisztus.” Ez az egyetlen fajta meghatározás, amellyel az emberek rendelkeznek. Mégis, ha csak közölném az igazságot és kifejezném Isten néhány szavát, ennél többet pedig nem tennék – ha nem adnék gyakorlati útmutatást semmilyen munkával kapcsolatban, és nem is lennék képes gyakorlati útmutatást adni, akkor ez csökkentené az emberek tiszteletét e test iránt és a súlyt, amelyet Neki tulajdonítanak. Az emberek azt hiszik, hogy a testnek bizonyos képességekkel és tehetségekkel kell rendelkeznie. Valóban tehetségről van szó? Nem. Isten mindenféle tehetséggel, ajándékkal és képességgel megajándékozhatja az embereket – mondd meg tehát Nekem, vajon Isten Maga rendelkezik ilyenekkel? Bőségesen! Vannak tehát olyan emberek, akik nem tudják megoldani ezt a rejtvényt, és azt mondják: „Hogyan utasíthatsz minket arra, hogy énekeljünk, amikor Te Magad nem tudsz énekelni? Nem egy laikus ad utasításokat profiknak? Ez nem megy szembe az alapelvekkel?” Megmondom nektek, hogy Én vagyok a kivétel. Miért van ez? Ha nem vagytok képesek valamit jól csinálni, akkor ki kell nyújtanom a kezem, hogy segítsek nektek: ha valamit képesek vagytok megcsinálni, akkor nekem jó, ha nem avatkozom bele, nem is akarok beavatkozni – ez kifárasztana. Ha valamit képesek vagytok jól csinálni, miért kell kinyújtanom a kezem, hogy segítsek nektek? Ezzel nem hencegek, és nem szajkózok magasztos eszméket. Én csak tanítani akarlak benneteket, a szakmai készségek és az igazságalapelvek területén egyaránt. Amint mindannyian megtanultátok a készségeket és felfogtátok az alapelveket, nagy teher esik le a szívemről, mert ezek a dolgok kívül esnek azon a munkán, amely Rám hárul. Néhányan azt mondják: „Ha ez nem olyan munka, amely Rád hárul, akkor miért csinálod?” El kell végezni, és az emberek messze nem alkalmasak a feladatra. Ha nem adnék útmutatást, mint ahogyan teszem, akkor a létrehozott munkák egyáltalán nem lennének különlegesek, és az Isten melletti tanúságtétel csak közepes eredményekhez vezetne. Ha nem tudnék érdemi munkákat felmutatni, akkor egy kicsit hanyag lennék, és rosszul is érezném Magam, így hát végzek egy kis munkát, ahogyan az energiám és a testi állapotom engedi. Miért? Több megfontolásból. Amikor az egész emberiség látja és befogadja az emberek által készített dolgokat, az emberek nézőpontjai, nézetei és felfogóképességei csak abban különböznek, hogy mióta hívők, mi a tapasztalatuk és milyen a képességük, de a kiindulópontjaik alapvetően ugyanazok. A kiindulópontjaik azok a tapasztalatok, amelyekkel az igazságvalóságokról rendelkeznek az igazság megértése alapján. Ezek azok a dolgok, amelyeket az emberiség képes megalkotni. Én nem tudnék egy átlagember szemszögéből tenni dolgokat vagy munkákat létrehozni. Milyen legyen tehát a megközelítésem? Testi? Erre sem lennék képes. Nem gondoljátok, hogy az helytelen volna? Természetesen Istennek és az Ő munkájának a megközelítését venném fel a testből, hogy kimondjam azokat a szavakat, megtegyem azokat a dolgokat és kifejezzem azokat a nézeteket. Lehet-e ezeknek a dolgoknak az értékét pénzzel mérni az emberiség körében? (Nem.) Nem lehet. Ez azért van, mert ezek a dolgok, amint egyszer kész munkákká válnak, olyan dolgok, amelyek örökké megmaradnak az emberiség számára. Ezek a közönséges munkák természetesen szintén örökké megmaradnak. De mivel ezek a munkák örökké és a jövőben is megmaradnak, és hozzájárulást adnak az egész emberiségnek – legyenek akár útmutatók az Istenben való hithez, akár ellátás és segítség – ugye létre kellene hoznom néhány nagyobb horderejű munkát? Ezért kell szavakat mondanom és munkákat alkotnom olyan szemszögből, amelyből az emberiség nem képes látni. Miért teszem ezt? Hogy növeljem az egyház hírnevét. Helyes ez az indíték? (Igen.) Mondd meg Nekem, előnyös-e az Isten melletti tanúságtétel szempontjából, ha az egyház hírneve növekszik? (Igen.) Előmozdítja, vagy hátráltatja? (Előmozdítja.) Az biztos – határozottan előmozdítja. Amikor néhány nem hívő és vallásos csoport látja ezeket a munkákat, elámulnak azon, hogy milyen jól lettek elkészítve ezek a filmek, és mindig szeretnének találkozni a kulisszák mögött álló filmkészítővel. Én nem fogok találkozni ezekkel az emberekkel. Nincs időm arra, hogy találkozzam ezekkel az emberekkel, és nem tudom, mi lenne a célja, hogy találkozzanak Velem. Mi haszna lenne akkor annak, ha találkoznék velük? Ha azok az emberek, akik látják ezeket a filmeket, el tudják fogadni az igazságot, akkor az elég – és ha hajlandóak az igaz utat kutatni, az még jobb. Nem szükséges, hogy találkozzanak Velem. A lényeg, hogy azért készítek néhány nagy horderejű munkát, hogy amikor az emberiség látja ezeket a dolgokat, valamivel nagyobb hasznára váljon. Jó vagy rossz dolog ezeket a dolgokat az emberiségre hagyni? (Jó dolog.) Van értelme; érdemes megtenni.

Én így jövök ki veletek. A veletek való kapcsolatom ez, amit láttok és éreztek. Akkor hát miféle kapcsolata van veletek Istennek? Érezhető? Ugyanolyan. Ne gondoljátok ezt: „A megtestesült Isten egy ember; Vele könnyű kijönni. De a mennyben lévő Isten nem az – Ő rémisztő a fenségével és a haragjával!” Isten olyan, amilyen Én vagyok. Nem hódítana meg vagy irányítana téged egy megjegyzéssel, egy módszerrel vagy erővel. Ő nem tenne ilyet. Ő ugyanúgy jönne ki veletek, ahogyan érzitek, hogy Én kijövök veletek: megtanítom nektek, amit csak tudok, és megértetem veletek, amit csak tudok. Azokat a dolgokat, amelyeket nem tudtok megérteni, nem sulykolom belétek erőszakkal. Némelyek talán ezt mondják: „Azt mondod, hogy nem sulykolsz belénk semmit erőszakkal – nos, akkor mit csinálsz, amikor állandóan az igazságot prédikálod?” Az talán nem sulykolás? Azt rólatok való gondoskodásnak hívják – nem erőltetem rátok, hogy fejlődjetek, ez öntözés. Az öntözés helyes; az egy pozitív dolog. Egyesek ezt fogják mondani: „Amikor az antikrisztusok hódítják meg az embereket, az talán nem ugyanaz, mint amikor Isten teszi?” (Nem.) Mennyiben nem ugyanaz? Ugyanazt a szót használjuk arra, amikor az antikrisztusok hódítják meg az embereket, és amikor Isten hódítja meg őket; mi a lényegbeli különbség a szó eme két használata között? El tudjátok világosan magyarázni? Ha még ezt sem tudjátok megtenni, akkor nagyon szegényes megértésetek van az igazságról. (Amikor a Sátán hódítja meg az embereket, az erőszakos irányítás, míg amikor Isten, az az igazsággal történő ellátás – az igazságalapelvek közlése az emberekkel, amelyeket azután gyakorolhatnak az emberek, és ezáltal életet nyerhetnek.) Akkor hát ezt kérdezem tőletek: a Sátán irányít és meghódít embereket, de birtokában van-e az igazság? (Nincs.) Mi a Sátán? Milyen alapon hódít meg embereket? Más szóval: mi jogosítja fel a Sátánt arra, hogy meghódítson embereket és megpróbálja megnyerni őket? A Sátánnak egyáltalán semmije sincs. Akkor hát mit használ az emberek meghódításához? Mivel tudja ellátni az embereket, miután meghódította őket? Csak megrontani tud téged; csak arra képes, hogy játszadozzon veled és tönkretegyen, végül pedig, amikor már végzett a tönkretételeddel, leküld a pokolba. Miféle hódítás és irányítás az övé? Egyszerűen csak bántalmazás. Az a célja az irányításoddal és a meghódításoddal, hogy ne vesd alá magad Istennek és az igazságnak, és hogy rávegyen arra, hogy neki vesd alá magad. A Sátán szerint helytelen, ha Istennek veted alá magad, és az a helyes, ha neki veted alá magad. Ha valóban aláveted magad neki, és ő az, aki irányít és meghódít téged, akkor teljességgel elhagytad Istent és elutasítottad Őt. No és akkor az hogyan működik, amikor Isten hódítja meg az embereket? Isten Maga az igazság; Ő minden pozitív dolog valósága, minden pozitív dolog forrása és az igazság forrása. És akkor mik az emberek? Az emberek a Sátán által megrontott fajtából valók. Nincs birtokukban az igazság. Istennek tehát muszáj az igazság kimondásával és az ember romlott beállítottságainak a leleplezésével megítélnie és megfenyítenie az embereket, valamint megpróbálnia és finomítania őket, hogy az emberek megérthessék az Általa mondott szavakat, elismerhessék, hogy Ő a Teremtő, ők maguk pedig az Ő teremtett lényei, majd Elé járulhassanak, leborulhassanak Előtte, és elfogadhassák szuverenitását és rendeléseit. Nincs ez vajon mind összhangban az igazsággal? (De igen.) Akkor hát mi ez a meghódítás? Az emberek megnyerése, megmentés; egy pozitív dolog. Ez nem árt neked. Nincs hát különbség e között és a Sátán által történő meghódítás között? Isten részéről helyes, ha meghódítja az embereket. Ő az igazság, minden pozitív dolog forrása. Nagyon is találó megfogalmazás azt mondani, hogy Ő „meghódítja az emberiséget”! Az emberiség nincs az igazság birtokában, mélyen megrontotta és magához hasonlatossá tette őket a Sátán. Ezért nem vetik alá magukat Istennek az emberek, és ezért tagadják meg és utasítják el Őt. Mit lehet kezdeni ezzel? Istennek ki kell mondania az igazságot, és a fenyítés és ítélet módszereit kell alkalmaznia azért, hogy megértesse az emberekkel, hogy kicsoda Isten, ki a Teremtő, kik a teremtett lények, és ki a Sátán, valamint rábírja őket arra, hogy ismerjék fel az Urat és térjenek vissza Hozzá, ismerjék el a Teremtőt, és az Ő jelenlétében ismerjék el azt is, hogy ők maguk az Ő teremtett lényei. Ezt jelenti a „meghódítás” szó. Azok, akiket Isten meghódított, értik az igazságot vagy nem? (Értik.) És akiket a Sátán hódított meg – ők mit nyernek? Semmilyen igazságot nem értenek, és kerülik, elárulják és elutasítják Istent, elképzeléseik vannak Róla, sőt, a Sátánt és az antikrisztusokat követik. Még az is lehet, hogy ítéletet hoznak Istenről, fellázadnak Ellene és megátkozzák Őt, nem hajlandóak elismerni a szuverenitását, és még kevésbé alávetni magukat annak. Megfelelő színvonalú teremtett lények ezek? (Nem.) Szöges ellentétei az Isten által meghódított embereknek; a hatás a fordítottja annak, mint amikor Isten hódítja meg az embereket.

Ha valaki, aki olyan, mint egy antikrisztus, státusszal rendelkezik, és elmegy valahová, ahol nem tudják róla az emberek, hogy ő vezető, vajon elégedett lesz ezzel? Nem. Akárhová megy is, minden rendelkezésére álló eszközt kihasznál, hogy mindenkivel tudassa: „Én vagyok a vezető, készítsetek nekem valami ételt! Ennem kell valami jót!” Szerintetek mi az Én nézetem a státusszal kapcsolatban? (Nem érdekel Téged.) Miben nyilvánul meg ez az érdektelenség? Amikor elmegyek valahová, amennyire csak tudom, mondom az embereknek, hogy ne terjesszék szabadon a hírt, illetve ne tájékoztassák az embereket a kilétemről. Miért teszem ezt? Azért, mert ha tudnak róla az emberek, az valóságos gyötrelem. Ha nem tudnak, talán elmondanak valamit Nekem abból, ami a szívükben van; ha viszont megtudják, az gyötrelem – elzárkóznak Előlem. Mondjátok meg Nekem, nem lennék vajon magányos, ha senki sem öntené ki Nekem a szívét? Minden tőlem telhetőt igyekszem megtenni azért, hogy ne tudják meg az emberek a kilétemet, hogy úgy bánhassanak Velem, mintha hétköznapi ember lennék, és elmondják Nekem, amit el akarnak mondani. Olyan nagyszerű, amikor az emberek szabadnak és felszabadultnak érzik magukat, ha nem korlátozom őket folyton, ők pedig nem mindig olyan tisztelettudók a jelenlétemben. Szükségtelen így cselekedniük; nem szeretem ezt. Akik nem értik az igazságot, ezt gondolják: „Biztosan ezt szereted, úgyhogy ekként fogok bánni Veled.” Amikor ilyen embereket látok, elbújok. Amikor olyasvalakit látok, aki folyton hajlong és hajbókol, inkább elbújok, amilyen gyorsan csak tudok. Egyáltalán nem akarok kapcsolatban lenni ilyen emberekkel – túlságosan nagy macera, túlságosan sok gond! Az antikrisztusok azonban mások. Akárhová is mennek, azt remélik, hogy elnyerik az emberek tiszteletét, és hogy különleges bánásmódban lesz részük. És miben reménykednek még inkább? Abban, hogy amíg ott vannak, addig a vezetésük alá tartozó emberek maradéktalanul engedelmeskedni fognak a parancsaiknak, és hogy kompromisszum nélkül fognak engedelmeskedni nekik, egészen az abszolút engedelmességig; akkor ezt gondolják: „Ide nézz! Mit gondolsz a katonákról, akiket vezetek, a csapatról, akiket vezetek? Mind engedelmesen teszik, amit mondok.” Az eredményesség különleges érzése tölti el őket. Arra trenírozzák az embereket, hogy olyanok legyenek, akár a bábok, mint a rabszolgák, akiknek nincs önálló gondolatuk, sem saját véleményeik vagy nézeteik; fásulttá és nehéz felfogásúvá teszik mindegyiküket. Az antikrisztusok ekkor boldogok és elégedettek a szívük mélyén, mert azt érzik, hogy eredménnyel járt a munkájuk, hogy teljesültek a vágyaik és ambícióik. Ha nem így állnak a dolgok, elszomorodik a szívük: „Miért nem teszik egyszerűen azt az emberek, amit mondok? Milyen módszert vessek be, hogy engedelmességre bírjam őket? Rendben: ha nem tudod, milyen nagyszerű vagyok, akkor meg kell mutatnom neked! Egyetemi diplomám van, és azt mindennap magammal hordom, hogy láthasd. Felsőfokú nyelvvizsgát tettem angolból, és én voltam a diákszövetség elnöke. Mivel látom, hogy nem értetek engem valami jól, egy kicsit dicsekszem majd nektek!” Minden munkamegbeszélés alkalmával ezt mondják: „Bármilyen gondolatotok van is, mondjátok! Fejezzétek ki szabadon a nézeteiteket – nem akarlak korlátozni benneteket!” Így az ott lévő emberek elkezdik kifejezni a nézeteiket. Miután megtették, ezt mondja ez az egyetemi diplomás „felsőbbrendű személy”: „Hasznavehetetlenek a nézeteitek. Mind hétköznapi, mind a közönséges emberekre jellemző nézet. Valóban muszáj beavatkoznom! Ide figyeljetek: ti nem tudjátok elvégezni a munkát! Én valójában nem akarom elvállalni ezt a munkát, de ha nem lennék itt, ti valóban nem lennétek képesek felvállalni ezt a terhet, úgyhogy segítő kezet kell nyújtanom. Átgondoltam ezt a dolgot. Így és így fogjuk kezelni. Az általatok említett trükkök egyike sem fog működni; én mondok valami jobbat. A múltban ezt követelték meg tőlünk a munkarendek – mostantól kezdve nem fogunk ragaszkodni azokhoz az előírásokhoz. Többé nem így fogjuk csinálni.” Egyesek ezt mondják: „Ha nem a munkarendek szerint cselekszünk, az óriási veszteséget fog okozni Isten házának.” Mire ők így válaszolnak: „Ne gondolkodjatok rajta ennyit – törődik vajon isten háza ezzel a kis összeggel? Koncentráljunk az eredményekre – ez az, ami számít. Mostantól kezdve csak tegyétek, amit mondok! Ha valami rosszul sül el, majd én felelek érte!” Senki sem tudja lebeszélni őket. Nem csupán hangzatos ötleteket szajkóznak? Mi a céljuk azzal, hogy ezt teszik? Az, hogy felvágjanak, és minden egyes embert folyamatosan emlékeztessenek a létezésükre, valamint arra, hogy milyen briliánsak. Milyen értelemben briliánsak? Abban az értelemben, hogy kifürkészhetetlenek a hétköznapi emberek számára. Még ha egy nézeten vannak is az antikrisztusok a többi emberrel, akkor is elvetik azt a nézetet, amikor mások mondják ki, majd azután elölről kezdik az egészet, és azt a nézetet átfogalmazva magukhoz ragadják a vezetést. A csoport ennek hallatán ezt mondja: „Ez talán nem ugyanaz az ötlet?” Mire ők: „Ugyanaz vagy sem, én mondtam. Nem ti mondtátok. Én ragadtam magamhoz a vezetést ezzel az ötlettel.” Akárhogy csűrik-csavarják is a szavaikat, az a céljuk, hogy mindenkit meggyőzzenek, és hogy tudassák az emberekkel: „Nem a semmiért vagyok vezető; nem a semmiért vagyok én a csapatvezető és a felügyelő. Nem csak a szám jár – nem lennék ebben a pozícióban a talentumaim, ajándékaim és képességeim nélkül.” Ha történik véletlenül valami, amikor ők nincsenek jelen, senki más nem hozhat döntést, ha pedig ott vannak, mindig ők diktálnak. Mindenkinek figyelnie kell az arckifejezésüket. Akkor lélegezhet csak fel mindenki megkönnyebbülten, amikor ők diktálnak; ha nem így történik, akkor mindenki szorong. Ha nem engedik meg nekik, hogy ők diktáljanak, akkor nem lesz lehetséges megoldani az adott feladatot. Nem céllal csinálják ezt vajon? Néha ezt gondolják magukban: „Helyes, amit teszek? Jobb lenne, ha nem tenném – bolondot csinálok így magamból. Nem az antikrisztusok cselekszenek így? Ez nem lesz így jó; a büszkeségem az, ami számít. »Antikrisztus« lennék? A fennvaló nem ítélt el engem, úgyhogy nem vagyok az!” És továbbra is úgy folytatják, ahogy addig. Néha elég jól tudják, hogy amit tesznek, az sérti a munkarendeket és az igazságalapelveket, hogy nyilvánvalóan a saját büszkeségüket és státuszukat tartják szem előtt, és hogy megvannak a maguk szándékai – mégis tovább csinálják, amit addig is, a következmények számbavétele, és még inkább, istenfélő szív nélkül. Nem beállítottságbeli probléma ez vajon? Hová vezet náluk ez a fajta beállítottság? Oda, hogy rendkívül egoisták lesznek, és hogy rossz dolgokat téve ámokfutást rendeznek. Igazán nem tudják a szívükben, hogy miként helyes cselekedni? Igazán nem értik, hogy amit tesznek, az sérti az alapelveket? Valóban nem tudják, hogy amit tesznek, az mások félrevezetése és irányítása, és hogy gonoszságot művelnek? Tudják és értik ezeket a dolgokat. Akkor hát az, hogy mégis képesek egyre csak ugyanúgy cselekedni, azt jelenti, hogy nem szeretik az igazságot és idegenkednek tőle. Minden nézetet, módot, módszert és kijelentést elvetnek, ha az nem az ő szájukból származik. Nem ambíció ez? (De igen.) Ambíció és gonosz szándékok rejlenek benne. Miféle gonosz szándékok? Mi rejlik mögötte? (Elérni, hogy azt tegyék az emberek, amit ők mondanak.) Elérni, hogy azt tegyék az emberek, amit ők mondanak – semmiképpen nem hagyhatnak ki egy ilyen előnyt, sem a kitűnés esélyét, és azt sem engedhetik, hogy azokkal bárki más éljen. Mindig ők kell, hogy legyenek, akik a döntéseket hozzák; mindig nekik kell diktálniuk; mindig egyedül csak az övék és csakis nekik tulajdonítható lehet a munka gyümölcse. Végül elérik, hogy mindenkiben kialakuljon egy tendencia. Miféle tendencia? Az a tendencia, hogy azt gondolják, hogy csak akkor működhet a munka, ha ők ott vannak a csapatban – nélkülük olyan, mintha senki más nem tudná elhordozni a terhet. Ha ez megtörtént, azzal nem érték el vajon a céljukat? Azok az emberek az irányításuk alá kerültek. Mi az előjele annak, hogy az irányításuk alá kerül valaki? Miután teljességgel meg lettél hódítva és le lettél győzve, addig kínoznak az antikrisztusok, amíg meg nem adod magad nekik – mígnem végül már nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól, és egyáltalán nem próbálod felismerni őket vagy összekapcsolni velük az igazság bármely aspektusát, és szilárdan hiszed, hogy bármit tesznek is, az helyes, és nem mered többé elemezni, hogy igazuk van-e vagy nincs. Ezek a következmények állnak elő azután, hogy az antikrisztusok félrevezetik és irányítják az embereket, akik rögtön ezután követni kezdik az antikrisztusokat. Talán nem így van? (De igen.) Ez nem egyértelműen annak az egyik megnyilvánulása, hogy az antikrisztusok rávesznek másokat arra, hogy csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek? (De igen.) Milyen motívumok és gonosz szándékok állnak a hátterében mindannak, amit tesznek, és mi a forrása a cselekedeteiknek, a módszereiknek és az eszközeiknek, de még a kijelentéseiknek is? Az, hogy le akarnak győzni és igázni téged, megadásra akarnak kényszeríteni és megmutatni neked, hogy ki a főnök, hogy ki alkalmas a vezetésre, hogy kié az utolsó szó, és hogy nem az igazságé az utolsó szó – hogy rajtuk kívül senki sem lehet ezeknek az embereknek az ura, hogy senki sem diktálhat, és senki sem hozhat döntéseket. Szeretnéd megemlíteni az igazságot, de nincs rá lehetőséged. Szeretnél eltérő véleményekkel előállni – de jobb, ha nem is gondolsz erre. Milyen antikrisztusi beállítottság ez? Ez ádázság; meg akarják hódítani és irányítani akarják az embereket. Mindegy, hogy az antikrisztusok vágyait és ambícióit nézed-e, vagy pedig a valóságos cselekedeteiket: mindegyikből látszik az ádáz beállítottságuk és az, hogy idegenkednek az igazságtól. Az antikrisztusoknál az emberek meghódításával és irányításával kapcsolatos módok, viselkedések és megnyilvánulások – a lényegükkel egyetemben – tökéletesen egybeesnek a fő témával, amelyről most beszélgetünk. Az antikrisztusok azt akarják, hogy az emberek csakis nekik vessék alá magukat – azt sugallják ezzel, hogy azt kell tenniük az embereknek, amit ők mondanak, és hogy az veti alá magát Istennek, aki így tesz. Ha valaki eltérő véleményt vet fel és megmondja nekik, hogy amit tesznek, az ellentétes az igazsággal, visszavágnak: „Még hogy ellentétes az igazsággal? Mondd meg nekünk: mi az igazság? Ha el tudod világosan magyarázni, akkor engedni fogok neked – de ha nem tudod, akkor kínos helyzetbe hozlak!” Ennek hallatán némelyek igazán félni kezdenek és ezt mondják: „Valóban nem tudom ezt világosan elmagyarázni, úgyhogy inkább azt teszem, amit mondasz.” Az antikrisztusok ezzel elérték a céljukat. Vannak emberek, akik ezt csinálják? (Igen.) Ti tettetek már ilyen dolgokat? (Nem.) Az antikrisztusoknak megvan ez a készségük. A hétköznapi emberek feladják, amikor azt látják, hogy nem tudnak meggyőzni másokat; ők nincsenek birtokában ennek a technikának. Egyfelől arról van szó, hogy nem képesek így beszélni és kifejezni magukat – nem tudnak jól beszélni és vitázni. Másfelől pedig, nem elég könyörtelen a szívük. Azokban, akik képesek ezekre a dolgokra, elvetemült beállítottságnak kell lennie. Ádáznak és elég könyörtelennek kell lenniük, és nem törődhetnek senki más érzéseivel. Ha bárki is ellenkezik velük, hihetetlenül ádáz módon fogják gyötörni, és bármennyire kegyetlenül teszik is ezt, a lelkiismeretük nem fogja vádolni őket emiatt, és nem is lesz ennek tudatában. Némelyek ezt mondanák: „Már így is elég szánalmasak; miért akarom, hogy azt tegyék, amit mondok? Inkább hagyom őket – Istenben hisznek, nem bennem. Hadd hallgassanak arra, aki éppen az igazságnak megfelelő módon beszél – nem számít, ki az. Ezúttal hagyom inkább az egészet.” Az antikrisztusok vajon így gondolkodnak? Nem; az antikrisztusokban egyáltalán nincs ilyen racionalitás. Meglehetősen határozottak a saját ambícióikat és vágyaikat illetően. Ragaszkodnak hozzájuk és nem engedik el őket, akár egy farkas, amelyik bárányt tart a fogai között. Vajon működhet, ha tárgyalni próbálsz egy farkassal és meg akarod akadályozni, hogy megegye a bárányt? Nem. Miért nem? Azért nem, mert ez a beállítottsága. Mit hisz a farkas? „Éhes vagyok. Szeretek bárányt enni. Ez rendjén van így. Akár meg akarom enni a bárányt, akár nem, rendjén van.” Ez a filozófiája, a cselekedetei normája és forrása. És az antikrisztusok vajon így gondolkodnak, amikor meghódítanak és irányítanak embereket: „Nem vagyok Isten. Szégyentelen dolog a részemről, hogy embereket irányítok. Ha felismernek engem az emberek, vajon hogyan mutatkozhatok majd bárhol is?” Van ilyen szégyenérzetük? (Nincs.) Nincs szégyenérzetük. Mi hiányzik akkor az emberi mivoltukból? A szégyenérzet, a racionalitás és a lelkiismeret. Ezek a dolgok nincsenek benne az emberi mivoltukban. Ezek hiányában vajon még mindig emberek? Nem azok. Nem feltétlenül ember mindenki, aki emberbőrt visel – némelyek közülük démonok, mások két lábon járó hullák, megint mások állatok. Akkor hát miféle dolgok az antikrisztusok? Ördögök; némelyek közülük gonosz démonok, mások pedig gonosz szellemek. Összességében: nem emberek. Azért képesek az antikrisztusok versengeni Istennel az emberekért és az emberek szívéért, mert nincs meg bennük a normális emberi mivoltra jellemző észszerűség, lelkiismeret és szégyenérzet. Ez azt mutatja, hogy elvetemült a természetlényegük. Nem jogos, hogy versengenek másokkal a státuszért, arról nem is beszélve, hogy Istennel is versengenek a státuszért és az emberekért! Ez még inkább megmutatja, hogy hamisítatlan antikrisztusok ők, hogy ördögök és Sátánok.

Mostanra egészen a nyolcadik tételig beszélgettünk az antikrisztusok megnyilvánulásairól. Most már fel tudjátok ismerni az összefüggéseket magatok és az antikrisztusok között, valamint azok között, akik az antikrisztusok útján járnak, és akik az antikrisztusok beállítottságával rendelkeznek, és így meglátni, hogy miféle emberek is vagytok? (Igen.) Felismeritek némelyik ilyen összefüggést. Az emberek mely problémái oldhatóak meg ezzel? (Ez megőrizhet bennünket attól, hogy a rossz utat válasszuk.) Megőrizhet benneteket attól, hogy a rossz utat válasszátok. És még melyik? (Képessé tesz bennünket arra, hogy tisztán lássuk a minket körülvevő embereket, eseményeket és dolgokat.) Képessé tesz benneteket arra, hogy tisztán lássátok a benneteket körülvevő emberek némelyikét. A másokkal kapcsolatos tisztánlátás a része ennek; ugyanakkor főként önmagatokat, a bennetek rejlő antikrisztusi beállítottságot és azt az utat kell tisztán látnotok, amelyen jártok. Ez segíteni fog abban, hogy ne jussatok tévútra a kötelességetek végzése során, és hogy ne válasszátok az antikrisztusok útját. Ha egyszer ráteszi valaki a lábát az antikrisztusok útjára, vajon könnyű visszafordulnia? Nem; ha egyszer elindult rajta, nem könnyen fordul vissza. Tudjátok, mi ennek az oka? (Nem munkálkodik benne a Szentlélek.) Ez a fő ok. Veszélyes dolog elindulni a rossz úton, mert azzal úgy döntöttél, hogy viaskodni fogsz Isten ellen, versengeni fogsz Vele az Ő választott népéért, és a végsőkig harcolni fogsz Ellene; nem keresed az igazságot és azt sem, hogy elfogadd Isten üdvösségét. Ha elindulsz egy ilyen úton, bajban leszel. Szemben fogsz állni Istennel – a szubjektív akaratodból fogsz szemben állni Vele; vagyis a gondolataid, a nézeteid, a véleményeid és a döntéseid mind ellenségesek lesznek Isten iránt. Ha azelőtt, hogy elindulnál ezen az úton, vannak olyan objektív megnyilvánulásaid, beállítottságaid és lényegeid, amelyek ellentétesek Istennel és ellenségesek Iránta, de mindig ügyelsz arra a szívedben, hogy ne járj az Istennel szembeni ellenségeskedés útján, sem az antikrisztusok útján, akkor van esélyed arra, hogy megmenekülj. Ha viszont elindulsz az antikrisztusok, az Istennel szembeni ellenségeskedés útján, akkor veszélyben vagy. Milyen nagy ez a veszély? Elég nagy ahhoz, hogy ne tudj könnyen visszafordulni. Némelyek épp az imént mondták, hogy nem fog többé munkálkodni benned a Szentlélek – ez annyira nyilvánvaló! Hogyan is munkálkodhatna a Szentlélek egy ilyen emberben? Amint elindultál egy ilyen úton, amint meghoztad ezt a döntést, veszélyben vagy. Ha érted ezt a szívedben, de továbbra is ezt teszed, abba az irányba mész és azt a döntést hozod, és mindig a saját alapelveid és a saját régi, korábbi útjaidat követve cselekszel, anélkül, hogy megfordulnál vagy bűnbánatot tartanál, anélkül, hogy irányt váltanál, az a döntésedet mutatja – elhatároztad, hogy az Istennel szembeni ellenségeskedés útján haladsz végig. Nem mintha nem értenéd, hogy mit csinálsz – tudatosan követsz el bűnt. Akárcsak Pál, aki ezt mondta: „Ki vagy te, uram? Miért akarsz lesújtani rám?” Nagyon is jól tudta az Úr Jézusról, hogy Ő az Úr, hogy Ő a Krisztus, de akkor is mindvégig szembeszegült Vele. Ez tudatos bűnelkövetés. Pál nem tett tanúságot az Úr mellett, és nem is magasztalta Őt. Ezt gondolta: „Hát nem egy hétköznapi ember vagy csupán? Hát nem azért sújtasz csak le rám, mert van rá hatalmad? Lehet, hogy megvan a hatalmad, de én akkor is a mennybéli istenben hiszek. Te, a megtestesülés, nem vagy isten; nincs közöd istenhez. Te isten fia vagy, és egyenlő vagy velünk.” Avagy nem ez volt Pál nézete? Mi volt az alapja Pál eme nézetének? Miután megtudta, hogy az Úr Jézus a megtestesült Krisztus, továbbra is fenntartotta a nézetét, csakúgy, mint előtte. Ez súlyos probléma volt, és ezzel a sorsa is eldőlt. Tekintve, hogy egész idő alatt ragaszkodott ehhez a nézethez, vajon megváltozhatott-e az út, amelyen járt? Az, hogy melyik úton jár valaki, a nézetein alapul. Bármilyen nézeteid vannak is, azon az úton jársz. És fordítva: bármilyen úton járj is, azok a nézetek fognak felmerülni benned, azok lesznek a nézeteid, és azok fognak mozgatni és irányítani téged. Amint elindulsz az Istennel szembeni ellenségeskedés útján, testet öltenek és gyökeret vernek benned ezek a nézetek, és akkor egy dolog biztos lesz: egész bizonyos, hogy mindvégig szembe fogsz szegülni Istennel; egész biztos, hogy mindvégig ragaszkodni fogsz a saját téves nézeteidhez, tudásodhoz és hozzáállásodhoz, és mindvégig háborogni fogsz Isten ellen. Egyáltalán nem fogsz irányt váltani – akkor sem, ha valaki ezt mondja neked, vagy ha megvilágosít téged a Szentlélek, vagy ha buzdítanak a testvérek, vagy ha megvilágít téged Isten. Nem lesz rá lehetőség. Ez a te döntésed. Kapsz egy első, egy második és egy harmadik esélyt arra, hogy bűnbánatot tarts, de ha három esély után sem teszel így, akkor nem lesz több esélyed a jövőben. Akkor bárhogy dolgozol és bármilyen árat fizetsz is, nem fogja meghatni Istent – addigra már meghozza majd a döntését veled kapcsolatban. És hogy mit dönt majd rólad Isten? Azt, hogy végezz szolgálatot, hogy légy használva, és miután használva lettél, egy olyan helyre rak majd, ahol meg leszel fenyítve és büntetve, amint azt már korábban eldöntötte. Hogyan történik ez, miként hoz Isten ilyen elhatározást? Egy pillanatnyi gondolatod miatt? A futó ötleteid alapján? Amiatt, hogy egy pillanatra ráléptél a rossz útra? Nem; azokra a nézetekre alapozza ezt Isten, amelyek ott vannak a szíved mélyén, az igazsághoz való hosszútávú hozzáállásodra, valamint arra, hogy melyik utat választod, hogy azon járj. Elhatároztad, hogy így fogsz cselekedni, és bárki bármit mondjon is neked, az hasztalan lesz; te már eldöntötted, hogy ez az elmélet lesz az alapja annak az útnak, amelyen a jövőben járni fogsz. Mivel pedig elhatároztad magad, nem kell vajon Istennek is meghatároznia a sorsodat? Régen meg lett már határozva a sorsod; Istennek nem szükséges ezzel egészen a végig várnia. Vannak emberek, akiknek Isten folyamatosan figyeli a megnyilvánulásait – amikor ezek az emberek végre az út végére érnek, a különféle megnyilvánulásaik alapján lesz meghatározva végül a sorsuk. Egyesek több jótettet vittek véghez, mint amennyi gonosz cselekedetet; több jó és pozitív hozzáállást tápláltak magukban Isten iránt, mint amennyi negatívat és gonoszt, és a különféle viselkedéseik és megnyilvánulásaik összességének a mérlegelése alapján lesz meghatározva a végső sorsuk. Vannak azonban mások, akiknek a sorsát azután határozza meg Isten, hogy csak rápillant arra, hogy melyik úton járnak. Akkor ad vajon Isten esélyt az embereknek, mielőtt meghatározná a sorsukat? Igen, ad. Vajon hányat? Nagy valószínűséggel nincs konkrét számuk. Ez az ember természetlényegétől és a törekvésétől is függ. Némelyek talán három esélyt kapnak. Némelyek menthetetlenek, hihetetlenül ostobák és hajthatatlanok, és egyáltalán semmi igazságot nem fogadnak el – az ő sorsuk még azelőtt eldől, hogy három esélyt kapnának. Vannak azonban egyesek, akik számára Isten elrendez bizonyos körülményeket az állapotuk alapján, és akár öt esélyt is adhat nekik a koruk, valamint mindannak alapján, amin keresztülmentek. Ez a természetükön, a lényegükön és az igazság elfogadásakor mutatott hozzáállásukon alapul. Isten e dolgok alapján határozza meg valakinek a sorsát és a rendeltetési helyét.

Az emberekkel mindenféle dolgok történnek, és gyakran nem tudják, hogy miként nézzenek szembe azokkal; rendben volna, ha nem igyekeznének megérteni az igazságot? Könnyű az embereknek a rossz utat választani, ha nem értik az igazságot. Miért mondom ezt? Az emberek a Sátán romlott beállítottságai szerint élnek, és olyan dolgok jönnek elő belőlük, amilyeneket ösztönösen feltárnak, ezek közül pedig egy sincs olyan, amelyik összhangban lenne az igazsággal, vagy ne lenne árulás Istennel szemben. Akkor hát minek hallgassanak folyton prédikációkat? Folyton prédikációkat hallgatni, azokról elmélkedni és azokat megszívlelni; mindig imádkozni és keresni; Istent félő szívvel, kegyes szívvel, az igazság után vágyakozó szívvel járulni Isten elé; minden nap meghatározott időben áhítatot tartani, imádkozni, valamint Isten szavait enni és inni; másokkal beszélgetni és harmóniában együttműködve dolgozni; minden nap ezen alapelvek szerint cselekedni és minden nap ragaszkodni hozzájuk – Isten azt nézi, hogy vajon eredménnyel járnak-e az embereknél a gyakorlásuknak ezek a részletes elemei. Némelyek ezt kérdezhetik: „Nem csupán folyamatok ezek?” Mi az, hogy folyamat? Ezek nem külsőségek – csak akkor tudsz ragaszkodni ezekhez, ha megvan hozzá a szíved. Ilyen szív nélkül hány napig tudnál ragaszkodni? Nem lennél képes ragaszkodni hozzájuk. Egyes vezetők sohasem eszik és isszák Isten szavait és sosem tartanak áhítatot. Mit jelent ez? Azt, hogy nem igazi hívők. Ha nem azok, akkor hogyan válnak vezetőkké? Bizonyos helyeken senki sem alkalmas a feladatra, így a gyülekezet kénytelen beérni ezeknek az embereknek az alkalmazásával. Ők tévesen ezt gondolják: „Vezetővé választottak. Anélkül is ugyanúgy el tudom végezni ezt a munkát, hogy enném és innám Isten szavait – amíg van az embernek lába és szája, el tudja végezni ezt a munkát.” Ez ostobaság. Isten nem azt nézi, hogy el tudod-e végezni a munkát – Ő azt nézi, hogy mit csináltál. Azt a munkát, amelyet te el tudsz végezni, valaki más is el tudja. Bárki el tudja végezni, akinek van némi normális intelligenciája. Ne gondold, hogy csak mert vezetővé lettél választva, és mivel el tudod végezni azt a munkát, máris garantált a sikered, hogy akkor tökéletességre jutottál, és hogy akkor van esélyed a túlélésre. Nem így működik a dolog. Isten soha nem azt nézi, hogy mennyi mindent teszel; Ő azt nézi, hogy mit csináltál, és hogy melyik úton jársz. Ne áltasd magad ezzel kapcsolatban. Talán ezt gondolod: „Annyi ember van, akik nem lettek kiválasztva, én pedig igen. Úgy látszik, kiemelkedő vagyok, jobb képességű és kiválóbb másoknál.” Mi jó van benned? Még ha jó is vagy, ahhoz ugye biztosan nincs jogod, hogy ne gyakorold az igazságot, és hogy az igazságot megszegő módon cselekedj? Még ha jó is vagy, ahhoz ugye nincs jogod, hogy ne tarts áhítatot és ne imádkozz, vagy hogy ne az igazságot keresve cselekedj? Nem lettél feljogosítva ezekre. Semmilyen státusz vagy cím nem lehet a tőkéd. Azok mulandó dolgok, külsőségek csupán. Isten a hűségedet nézi; azt nézi, hogy miként gyakorlod az igazságot, törekedsz-e rá, és hogy miként viszonyulsz hozzá; Ő az alávetettségedet nézi; azt nézi, hogy milyen a hozzáállásod a kötelességedhez és a küldetésedhez. Vannak egyesek, akik talán sok energiát fektetnek a kötelességük végzésébe, de nem az igazságalapelveknek megfelelően végzik azt. Ha azt mondod nekik, hogy az igazságalapelvek szerint kellene cselekedniük, ellenállnak, megharagszanak és nem fogadják el. Ez pedig mindjárt fel is fedi őket. Mit fed fel velük kapcsolatban? Azt, hogy nem fogadják el az igazságot. Miféle emberek ők, akik nem fogadják el az igazságot? Álhívők. Mivel foglalatoskodnak vakon az álhívők? Miért foglalatoskodnak olyan energikusan? Van egy céljuk; ezt látják: „Itt van rá esélyem, hogy hivatalnok legyek, és ha így lesz, akkor a gyülekezetből élhetek, és mindenki imádni fog engem. Nagyszerű ez a hely! Nagyon könnyű szert tenni erre az ebédjegyre, ahogyan a hírnévre és a nyereségre is; annyira könnyű elérni ezt a státuszt – olyan könnyű itt hivatalnoknak lenni!” Sosem gondolták, hogy valaha az életben „hivatalnok” válhat belőlük, de amint elveszítik a „hivatalukat”, kimutatják a foguk fehérjét. Nem tesznek több erőfeszítést Isten házáért. Vajon attól még képesek lesznek szenvedni és árat fizetni? Nem. Ugye, hogy ekkor máris fel lesznek fedve? Egyesek mindent beleadnak, amint státuszuk lesz – erőfeszítéseket tesznek és izzadnak, nem panaszkodnak, akármennyit szenvednek is –, de amint nincs többé státuszuk, negatívvá válnak, olyannyira, hogy eluralkodik felettük a negativitásuk. Ugye, hogy ekkor máris fel lesznek fedve? A státusz fedte fel őket. Szükséges próbatételeken keresztülvinni őket? Nem szükséges. Rendben van, itt befejezzük a mai közösséget.

2019. október 1.