Venja szülei különváltak a kislány kétéves korában, és ezután az apjával és a nevelőanyjával élt. A nevelőanyja ki nem állhatta őt, és állandóan veszekedett az apjával. A férfinak nem sok választása volt – kénytelen volt Venját az anyjához küldeni. Az anyja azonban teljes erejével a vállalkozására koncentrált, és nem volt ideje gondoskodni Venjáról, így a kislányt gyakran küldték el rokonokhoz és barátokhoz, hogy ők vigyázzanak rá. A különböző helyeken töltött hosszú évek után a fiatal Venja magányosnak és tehetetlennek érezte magát, és az otthon melegségére vágyott. Csak akkor tért vissza apjához, miután apja és nevelőanyja elváltak. Onnantól kezdve volt otthona, jóban-rosszban.

Amikor Venja felnőtt, nagyon óvatos és engedelmes lett, és sokat tanult. De éppen amikor keményen készült az egyetemi felvételi vizsgáira, szerencsétlenség érte: anyja agyvérzést kapott, lebénult és fekvőbeteg lett. A nevelőapja elhagyta az anyját, sőt minden vagyona felett is átvette az irányítást, majd Venja apja májrákkal kórházba került... A lány nem tudta magára vállalni a háztartás terhét, annyit tehetett, hogy a rokonokhoz és a barátokhoz folyamodott segítségért, de ők elutasították...

Venja szenvedései során, amikor nem tudta mihez kezdjen, Mindenható Isten Egyházának két nővére tanúságot tett neki, az édesanyjának és a nővérének Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájáról. Mindenható Isten szavaiból megértették a fájdalom gyökerét az emberek életében, és azt, hogy csak akkor nyerhetik el Isten védelmét és élhetnek boldogságban, ha Isten elé járulnak. Csak Isten szavainak vigasztalása révén tudott az anya és a lányai megszabadulni a fájdalmuktól és tehetetlenségüktől. Venja őszintén megtapasztalta Isten szeretetét és kegyelmét; végre megérezte az otthon melegét, és megérkezett egy igazi otthonba...