Jahve kétezer éves munkálkodása előtt az ember nem tudott semmit, és szinte az egész emberiség lezüllött, míg végül, mielőtt az özönvíz elpusztította volna a világot, a bujaság és romlottság olyan mélységébe süllyedtek, amelyben a szívükben nyoma sem volt Jahvénak, és még inkább hiányzott belőlük az Ő útja. Sohasem értették a munkát, amelyre Jahve készült; hiányzott belőlük az értelem, még kevesebb volt a tudásuk, és mint valami lélegző gépek, tökéletesen tudatlanok voltak az emberrel, Istennel, a világgal, az élettel és egyebekkel kapcsolatban. A földön sokféle csábításba mentek bele, mint a kígyó, és sok mindent mondtak, ami sértő volt Jahvéra nézve, de mivel tudatlanok voltak, Jahve nem fenyítette és nem fegyelmezte meg őket. Csak az özönvíz után történt, amikor Noé 601 éves volt, hogy Jahve hivatalosan megjelent Noénak, és vezérelte őt és családját, a madarakat és állatokat, amelyek Noéval és leszármazottaival együtt túlélték az özönvizet, amíg összesen 2500 év után véget nem ért a Törvény Kora. Munkálkodása, azaz hivatalos munkálkodása Izraelben összesen 2000 évig tartott, majd 500 évig munkálkodott egyidejűleg Izraelben és azon kívül, ami együtt 2500 évet tesz ki. Ez idő alatt arra oktatta az izraelitákat, hogy Jahve szolgálatára építsenek templomot, öltsenek papi köntöst, és hajnalban mezítláb menjenek be a templomba, nehogy a cipőjük bemocskolja a templomot, és tűz sújtson rájuk a templom csúcsáról, hogy halálra égesse őket. Ők elvégezték kötelességeiket, és alávetették magukat Jahve terveinek. Jahvéhoz imádkoztak a templomban, és miután megkapták Jahve kijelentését, vagyis miután Jahve beszélt, vezették a sokaságot, és tanították őket, hogy tiszteletet mutassanak Jahve, az ő Istenük iránt. Jahve pedig azt mondta nekik, hogy építsenek templomot és oltárt, és a Jahve által kitűzött időben, vagyis páska idején készítsenek elő újszülött borjakat és bárányokat, hogy az oltárra helyezzék őket áldozatul, így szolgálva Jehovát, hogy megfékezze őket, és elültesse szívükben a Jahve iránti tiszteletet. Jahve iránti hűségük mércéje az lett, hogy betartották-e ezt a törvényt. Jahve rendelte el számukra a szombat napját is, az Ő teremtésének hetedik napját. A szombat utáni napot tette az első nappá, hogy e napon dicsőítsék Jahvét, áldozatokat ajánljanak fel Neki, és zenéljenek Előtte. Ezen a napon Jahve összehívott minden papot, hogy elosszák az oltáron lévő áldozatokat a nép között, hogy megegyék, és élvezhessék a Jahve oltárán lévő áldozatokat. És Jahve azt mondta, hogy áldottak ők, amiért egy adagon osztoznak Vele, és hogy ők az Ő választott népe (ez volt Jahve szövetsége az izraelitákkal). Ezért mondja mindmáig Izrael népe, hogy Jahve csakis az ő Istenük, és nem a pogányoké.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Törvény Korában végzett munka)