Abban az időben, amikor az Úr Jézus a testben munkálkodott, követőinek többsége nem tudta teljes mértékben ellenőrizni a kilétét és az Általa mondott dolgokat. Amikor a kereszthez közeledett, követőinek hozzáállása a megfigyelés volt. Aztán attól kezdve, hogy a keresztre szegezték, egészen addig, amíg a sírba tették, az emberek hozzáállása a csalódás volt. Ez idő alatt az emberek a szívükben lassan már nemcsak kételkedtek azokban a dolgokban, amelyeket az Úr Jézus a testben töltött ideje alatt mondott, hanem elkezdték egy az egyben tagadni azokat. Aztán, amikor kisétált a sírból, és egyenként megjelent az embereknek, azok többsége, akik saját szemükkel látták Őt, vagy hallották a feltámadásáról szóló híreket, hozzállásukat a tagadásról fokozatosan a szkepticizmusra változtatták. Csak akkor fogadták el igazán azt a tényt, hogy az Úr Jézus a testet öltött Krisztus, amikor Tamással az oldalára tetette a kezét, és amikor feltámadása után a tömeg előtt megtörte és megette a kenyeret, majd sült halat evett előttük. Úgy is mondhatnánk, hogy olyan volt, mintha ez a hús-vér szellemi test, amely ott állt az emberek előtt, mindannyiukat felébresztette volna egy álomból: az előttük álló Emberfia az ősidők óta létező Egyetlen volt. Volt alakja, volt teste és csontjai, és már régóta élt és evett együtt az emberiséggel... Ebben az időben az emberek úgy érezték, hogy az Ő létezése nagyon valóságos és csodálatos. Ugyanakkor nagyon vidámak és boldogok voltak, tele voltak érzelmekkel. Újbóli megjelenése lehetővé tette az emberek számára, hogy valóban lássák alázatát, érezzék közelségét és ragaszkodását az emberiséghez, és érezzék, hogy milyen sokat gondolt rájuk. Ez a rövid találkozás olyan érzést keltett az Úr Jézust látó emberekben, mintha egy egész élet telt volna el. Elveszett, zavarodott, félő, szorongó, vágyakozó és zsibbadt szívük vigaszt talált. Nem voltak többé kétkedők vagy csalódottak, mert érezték, hogy most már van remény és van mire támaszkodniuk. Az Emberfia, aki akkor előttük állt, minden időkre a hátvédjük lesz; erős bástyájuk és menedékük az örökkévalóságig.

Bár az Úr Jézus feltámadt, szíve és munkája nem hagyta el az emberiséget. Azáltal, hogy megjelent az embereknek, azt üzente nekik, hogy függetlenül attól, hogy milyen formában létezik, kíséri az embereket, mellettük jár és velük lesz minden időben és minden helyen. Elmondta nekik, hogy minden időben és minden helyen gondoskodni fog az emberiségről és pásztorolni fogja őket, lehetővé teszi számukra, hogy lássák és megérintsék Őt, továbbá ügyel rá, hogy soha többé ne érezzék magukat gyámoltalannak. Az Úr Jézus azt is szerette volna, hogy az emberek tudják, hogy nem egyedül élnek ezen a világon. Isten gondját viseli az emberiségnek, Isten velük van. Mindig támaszkodhatnak Istenre, és Ő minden egyes követőjének családtagja. Azzal, hogy Istenre támaszkodhat, az emberiség többé nem lesz magányos vagy gyámoltalan, és akik elfogadják Őt vétekáldozatuknak, azokat többé nem köti gúzsba a bűn. Emberi szemmel nézve az Úr Jézus munkájának ezek a részei, amelyeket a feltámadása után végzett, nagyon apró dolgok voltak, de ahogy én látom, minden egyes dolog, amit tett, nagyon értelmes, nagyon értékes, nagyon fontos és rendkívül jelentőségteljes volt.

Bár az Úr Jézus testben való munkálkodásának időszaka tele volt nehézségekkel és szenvedéssel, teljesen és tökéletesen elvégezte akkori munkáját a testben, hogy megváltsa az emberiséget hús-vér szellemi testében való megjelenése révén. Azzal kezdte a szolgálatát, hogy testet öltött, és azzal fejezte be a szolgálatát, hogy megjelent hús-vér alakjában az emberiségnek. Meghirdette a Kegyelem Korát, megkezdve az új kort Krisztus kilétén keresztül. Krisztusi kiléte révén végzett munkát a Kegyelem Korában, és erősítette meg és vezette valamennyi követőjét a Kegyelem Korában. Isten munkájáról elmondható, hogy amit elkezd, azt valóban befejezi. Vannak lépések és terv, a munka pedig tele van az Ő bölcsességével, mindenhatóságával, csodálatos tetteivel, szeretetével és irgalmával. Természetesen a fő szál, amely Isten minden munkáján végigvonul, az emberiséggel való törődése; az egészet áthatja az aggódás érzése, amit soha nem tud félretenni. A Biblia e verseiben minden dologban, amit az Úr Jézus a feltámadása után tett, Isten változatlan reményei és emberiség iránti aggodalma, valamint az emberiséget illető aprólékos törődése és dédelgetése mutatkozik meg. Mindez soha nem változott, egészen a mai napig – látjátok? Amikor ezt látjátok, nem húzódik a szívetek öntudatlanul is közelebb Istenhez? Ha abban a korban élnétek, és az Úr Jézus feltámadása után kézzelfogható formában megjelenne nektek, hogy lássátok, és leülne elétek, kenyeret és halat enne, magyarázná nektek a Szentírást és beszélne veletek, akkor mit éreznétek? Boldognak éreznétek magatokat? Vagy bűntudatot éreznétek? A korábbi félreértések és Isten kerülése, az Istennel kapcsolatos konfliktusok és kétségek – vajon nem tűnnének el? Nem válna normálisabbá és megfelelőbbé az Isten és az ember közötti kapcsolat?

A Biblia e néhány fejezetét értelmezve találtok hibát Isten természetében? Ráleltek Isten szeretetének bármilyen meghamisítására? Láttok bármilyen csalást vagy gonoszságot Isten mindenhatóságában vagy bölcsességében? Biztosan nem! Most már ki tudjátok biztosan jelenteni, hogy Isten szent? Tudjátok biztosan állítani, hogy Isten minden egyes érzelme az Ő lényegének és természetének kinyilatkoztatása? Remélem, hogy miután elolvastátok ezeket a szavakat, a belőlük nyert megértés segíteni fog nektek, és hasznotokra válik a beállítottságotok megváltoztatására és az istenfélelemre való törekvésetekben, és hogy gyümölcsöt terem bennetek, olyan gyümölcsöt, amely napról napra növekszik, így e törekvésetek során egyre közelebb kerültök Istenhez, egyre közelebb kerültök az Isten által megkövetelt mércéhez. Nem fogtok többé idegenkedni az igazság keresésétől, és nem fogjátok többé úgy érezni, hogy az igazság keresése és a beállítottság megváltoztatása kellemetlen vagy felesleges dolog. Inkább Isten igaz természetének és Isten szent lényegének kifejeződésétől ösztönözve, vágyakozni fogtok a fény után, vágyakozni fogtok az igazság után, elhatározzátok, hogy törekedni fogtok az igazságra, az Isten szándékainak való megfelelésre, és Isten által megnyert emberré, valódi emberré váltok.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)