Jézus azért volt képes teljesíteni Isten megbízatását – az egész emberiség megváltásának művét –, mert minden figyelmét Isten akaratának szentelte, anélkül, hogy bármit is tervezett vagy intézett volna magának. Így volt Ő Isten közeli barátja is – maga Isten –, amit ti mindnyájan nagyon jól megértetek. (Valójában Ő maga volt az Isten, akiről Isten tett tanúbizonyságot. Ezt azért említem meg itt, hogy a Jézussal kapcsolatos ténnyel illusztráljam a kérdést). Ő képes volt Isten irányítási tervét a középpontba helyezni, és mindig a mennyei Atyához imádkozott, és a mennyei Atya akaratát kereste. Ezekkel a szavakkal imádkozott: „Atyaisten! Teljesítsd be azt, ami a Te akaratod, és ne az én kívánságaim szerint cselekedj, hanem a Te terved szerint. Lehet, hogy az ember gyenge, de miért kellene törődnöd vele? Hogyan lehetne az ember méltó a Te törődésedre, az ember, aki olyan, mint egy hangya a Te kezedben? Csak azt kívánom a szívemben, hogy teljesítsem a Te akaratodat, és szeretném, ha el tudnád végezni bennem azt, amit szeretnél, a Te kívánságaid szerint.” A Jeruzsálembe vezető úton Jézus gyötrődött, mintha kést forgattak volna a szívében, de a legcsekélyebb szándéka sem volt visszavonni a szavát; mindig volt egy hatalmas erő, amely arra kényszerítette, hogy folytassa útját oda, ahol keresztre fogják feszíteni. Végül a keresztre szegezték, és a bűnös testhez hasonló formát vett fel, beteljesítve az emberiség megváltásának művét. Kiszabadult a halál és az alvilág bilincseiből. A halandóság, a pokol és Hadész elvesztette hatalmát előtte, Ő legyőzte azokat. Harminchárom évig élt, amely idő alatt mindig mindent megtett, hogy teljesítse Isten akaratát, Isten mindenkori munkájának megfelelően, soha nem tekintve saját személyes nyereségére vagy veszteségére, és mindig az Atyaisten akaratára gondolva. Így, miután megkeresztelkedett, Isten azt mondta: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az Isten előtti szolgálata miatt, amely összhangban volt Isten akaratával, Isten az egész emberiség megváltásának súlyos terhét az Ő vállára helyezte, és rábízta annak beteljesítését, és Ő alkalmas és jogosult volt e fontos feladat elvégzésére. Egész életében mérhetetlen szenvedést viselt el Istenért, és a Sátán számtalanszor megkísértette, de sohasem csüggedt el. Isten azért adott Neki ilyen hatalmas feladatot, megbízott benne, és szerette Őt, és ezért Isten személyesen jelentette ki: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Abban az időben csak Jézus tudta teljesíteni ezt a megbízatást, és ez volt a gyakorlati vonatkozása Istennek az egész emberiség megváltására irányuló művének a megvalósításának a Kegyelem Korában.

Ha Jézushoz hasonlóan ti is képesek vagytok minden figyelmetek Isten terhének szentelni, és hátat fordítotok a testeteknek, akkor Isten rátok bízza az Ő fontos feladatait, hogy megfeleljetek az Isten szolgálatához szükséges feltételeknek. Csak ilyen körülmények között meritek majd azt mondani, hogy Isten akaratát teszitek és az Ő megbízatását teljesítitek, és csak akkor meritek majd azt mondani, hogy valóban Istent szolgáljátok. Jézus példáját alapul véve ki mered-e jelenteni, hogy Isten közeli barátja vagy? Mered-e azt állítani, hogy Isten akaratát cselekszed? Mered-e azt állítani, hogy valóban Istent szolgálod? Mered-e azt állítani, hogy Isten közeli barátja vagy, amikor nem érted, hogyan kell ma Istent szolgálni? Ha azt mondod, hogy Istent szolgálod, nem káromolod Őt? Gondolj bele: Istent szolgálod vagy magadat? Sátánt szolgálod, mégis makacsul azt állítod, hogy Istent szolgálod – ezzel nem káromlod Istent? Sokan a hátam mögött sóvárognak a státusszal járó előnyök után, falják az ételt, szeretnek aludni, és minden figyelmüket a testnek szentelik, mindig attól félve, hogy a test számára nincs kiút. Nem töltik be megfelelő szerepüket a gyülekezetben, hanem a gyülekezeten élősködnek, vagy pedig az Én szavaimmal intik testvéreiket, és hatalmi pozícióból uralkodnak mások felett. Ezek az emberek folyton azt mondják, hogy Isten akaratát cselekszik, és mindig azt állítják, hogy ők Isten közeli barátai – nem abszurd ez? Ha a szándékaid jók, de nem vagy képes Isten akaratának megfelelően szolgálni, akkor ostoba vagy; de ha a szándékaid nem jók, és mégis azt mondod, hogy Istent szolgálod, akkor olyasvalaki vagy, aki szembeszáll Istennel, és meg kellene, hogy büntessen téged Isten! Az ilyen embereket nem sajnálom! Isten házában élősködnek, mindig a test kényelmét kívánják, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó, és nem törődnek Isten akaratával. Nem fogadják el Isten Szellemének vizsgálatát semmiben, amit tesznek. Mindig trükköznek és becsapják testvéreiket, és kétszínűek, mint a róka a szőlőben, amely mindig szőlőt lop és letapossa a szőlőskertet. Lehetnek-e az ilyen emberek Isten közeli barátai? Alkalmas vagy arra, hogy részesülj Isten áldásaiban? Nem vállalsz terhet az életedért és a gyülekezetért, alkalmas vagy arra, hogy megkapd Isten megbízatását? Ki merne bízni egy ilyen emberben, mint te? Amikor így szolgálsz, bízhatna-e rád Isten nagyobb feladatot? Nem okozna ez késedelmet a munkában?

Azért mondom ezt, hogy tudjátok, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy Isten akaratával összhangban szolgálhassatok. Ha nem adjátok át a szíveteket Istennek, ha nem szentelitek minden figyelmeteket Isten akaratának, mint Jézus, akkor Isten nem tud megbízni bennetek, és a végén Isten megítél benneteket. Talán ma az Istennek végzett szolgálatod során folyamatosan azt a szándékot dédelgeted magadban, hogy becsapod Istent, és mindig felületes módon bánsz Vele. Röviden, minden egyébtől függetlenül, ha becsapod Istent, kegyetlen ítélet vár rád. Ki kell használnotok, hogy épp most léptetek az Isten szolgálatának helyes útjára, hogy először átadjátok a szíveteket Istennek, megosztott hűség nélkül. Függetlenül attól, hogy Isten előtt vagy más emberek előtt állsz-e, a szívednek mindig Isten felé kell fordulnia, és el kell határoznod, hogy úgy szereted Istent, ahogy Jézus szerette. Ezáltal Isten tökéletessé tesz téged, hogy olyan szolgája legyél Istennek, aki az Ő szíve szerint való. Ha igazán szeretnéd, hogy Isten tökéletessé tegyen, és hogy a szolgálatod összhangban legyen az Ő akaratával, akkor meg kell változtatnod az Istenben való hitről alkotott korábbi nézeteidet, és meg kell változtatnod az Istennek való szolgálatod régi módját, hogy Isten minél többet tegyen tökéletessé belőled. Így Isten nem fog elhagyni téged, és Péterhez hasonlóan te is az Istent szeretők élcsapatába kerülsz. Ha továbbra sem térsz meg, akkor ugyanaz lesz a véged, mint Júdásnak. Ezt mindenkinek meg kell értenie, aki hisz Istenben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten akaratával összhangban szolgálni?)