A megtestesült Isten munkája két részből áll. Amikor először megtestesült, az emberek nem hittek benne, nem ismerték őt, és keresztre szögezték Jézust. Aztán, amikor másodszor is megtestesült, az emberek még mindig nem hittek benne, még kevésbé ismerték, és ismét keresztre szögezték Krisztust. Vajon az ember nem Isten ellensége? Ha az ember nem ismeri Őt, hogyan lehetne az ember Isten bizalmasa? Hogyan lehetne alkalmas arra, hogy bizonyságot tegyen Istenről? Vajon az ember állítása, hogy szereti Istent, szolgálja Istent és dicsőíti Istent, nem mind csalárd hazugság? Ha te ezeknek az irreális, megvalósíthatatlan dolgoknak szenteled életed, akkor nem hiába fáradozol-e? Hogyan lehetnél Isten bizalmasa, amikor még azt sem tudod, hogy ki Isten? Nem homályos és elvont-e egy ilyen törekvés? Nem csalárd-e? Hogyan lehet valaki Isten bizalmasa? Mi a gyakorlati jelentősége annak, hogy valaki Isten bizalmasa? Lehetsz-e Isten Lelkének bizalmasa? Képes vagy-e meglátni, hogy milyen nagy és magasztos a Lélek? Egy láthatatlan, megfoghatatlan Isten bizalmasának lenni – ez vajon nem homályos és elvont? Mi a gyakorlati jelentősége egy ilyen törekvésnek? Nem csalárd hazugság-e az egész? Arra törekszel, hogy Isten bizalmasává válj, de valójában a Sátán ölebe vagy, mert nem ismered Istent, és a nem létező „mindenek Istenét” keresed, amely láthatatlan, megfoghatatlan, és a saját elképzeléseid terméke. Durván szólva egy ilyen „Isten” a Sátán, praktikusan szólva pedig te magad vagy az. Te a saját bizalmasod akarsz lenni, mégis azt mondod, arra törekszel, hogy Isten bizalmasa legyél – vajon ez nem istenkáromlás? Mi az értéke egy ilyen törekvésnek? Ha Isten Lelke nem ölt testet, akkor Isten lényege csupán egy láthatatlan, megfoghatatlan Életszellem, alaktalan és képlékeny, nem anyagszerű, az ember számára megközelíthetetlen és felfoghatatlan. Hogyan lehetne az ember egy ilyen testetlen, csodálatos, kifürkészhetetlen Lélek bizalmasa? Nem valami tréfa ez? Az ilyen abszurd érvelés érvénytelen és használhatatlan. A teremtett ember eredendően más jellegű, mint Isten Lelke, hogyan lehetnének tehát ők ketten egymás bizalmasai? Ha Isten Lelke nem öltött volna testet, ha Isten nem testesült volna meg, és nem alázkodott volna meg azáltal, hogy teremtett lénnyé lett, akkor a teremtett ember egyrészt alkalmatlan lenne, másrészt képtelen lenne arra, hogy az Ő bizalmasa legyen, és azokon az istenhívőkön kívül, akiknek a lelkük mennybe jutása után lehetőségük nyílhat arra, hogy Isten bizalmasai legyenek, a legtöbb ember képtelen lenne arra, hogy Isten Lelkének bizalmasává váljon. És ha az emberek a megtestesült Isten vezetésével a mennyei Isten bensőséges bizalmasaivá kívánnak válni, akkor vajon nem elképesztően ostoba nem emberi lények-e? Az emberek csupán egy láthatatlan Istenhez való „hűségre” törekszenek, és a legkevésbé sem figyelnek a látható Istenre, mert olyan könnyű egy láthatatlan Istent kergetni. Az emberek ezt úgy csinálják, ahogy akarják, de a látható Isten keresése nem olyan könnyű. Az a személy, aki egy homályos Istent keres, egyáltalán nem képes Istent elnyerni, mert a homályos és elvont dolgok mind az ember által elképzelt dolgok, és nem alkalmasak arra, hogy az ember elnyerje őket. Ha az Isten, aki eljött közétek, egy fenséges és magasztos Isten lenne, aki elérhetetlen számotokra, akkor hogyan tudnátok felfogni az Ő akaratát? És hogyan tudnátok megismerni és megérteni Őt? Ha Ő csak a munkáját végezné, és nem volna semmilyen szokásos kapcsolata az emberekkel, vagy nem rendelkezne normális emberi mivoltával, és megközelíthetetlen volna az egyszerű halandók számára, akkor, még ha sok munkát végezne is értetek, de nektek nem volna kapcsolatotok Vele, és képtelenek volnátok látni Őt, akkor hogyan tudnátok megismerni Őt? Ha ez a test nem rendelkezne a megszokott emberi mivoltával, az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Istent; az ember csak Isten megtestesülése miatt alkalmas arra, hogy a húsvér testben lévő Isten bizalmasa legyen. Az emberek azért válnak Isten bizalmasaivá, mert kapcsolatba kerülnek vele, mert együtt élnek vele, és a társaságában vannak, és így fokozatosan megismerik Őt. Ha nem így lenne, nem lenne-e hiábavaló az ember törekvése? Vagyis az ember nemcsak Isten munkája miatt képes arra, hogy Isten bizalmasa legyen, hanem a megtestesült Isten valósága és normalitása miatt. Az embereknek csak azért van lehetőségük kötelességük teljesítésére és az igaz Isten imádására, mert Isten testet ölt. Hát nem ez-e a legvalódibb és leggyakorlatiasabb igazság? Nos, még mindig a mennyei Isten bizalmasa szeretnél lenni? Csak akkor lehet az ember az Ő bizalmasa és bensőséges társa, amikor Isten egy bizonyos pontig megalázkodik, vagyis csak akkor, amikor Isten testet ölt. Isten a Lélekből való: hogyan válnak az emberek alkalmassá arra, hogy ennek a Léleknek a bizalmasai legyenek, aki annyira magasztos és kifürkészhetetlen? Csak akkor érthetik meg az emberek az Ő akaratát, és Ő akkor nyerheti meg őket ténylegesen, amikor Isten Lelke alászáll a testbe, és az emberhez hasonlatos külsővel rendelkező teremtménnyé válik. Ő testi mivoltában beszél és munkálkodik, osztozik az emberiség örömében, bánatában és megpróbáltatásaiban, ugyanabban a világban él, mint az emberiség, megvédi és vezeti az emberiséget, és ezen keresztül megtisztítja az embereket, és lehetővé teszi számukra, hogy elnyerjék az Ő üdvösségét és áldását. Miután ezeket a dolgokat elnyerték, az emberek valóban megértik Isten akaratát, és csak ekkor lehetnek Isten bizalmasai. Csak ez valósítható meg a gyakorlatban. Ha Isten láthatatlan és megfoghatatlan lenne az emberek számára, hogyan lehetnének akkor az Ő bizalmasai? Nem üres tanítás-e ez?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tudnak megfelelni Istennek, akik ismerik Istent és az Ő munkáját)