Ma is vannak, akik még mindig nem értik, milyen új munkába kezdett Isten. A pogány nemzetek között Isten új kezdetet nyitott. Új korszakot kezdett, új munkához fogott – és ezt a munkát Moáb leszármazottain végzi. Nem ez lenne az Ő legújabb munkája? A történelem során még senki sem tapasztalta meg ezt a munkát. Még csak nem is hallott róla senki, nemhogy méltányolta volna. Isten bölcsessége, Isten csodája, Isten kifürkészhetetlensége, Isten nagysága és Isten szentsége mind a munkának ebben a szakaszában, az utolsó napok munkájában nyilvánul meg. Nem új munka lenne-e ez, olyan munka, amely megdönti az emberi elképzeléseket? Vannak, akik így gondolkodnak: „Mivel Isten megátkozta Moábot, és azt mondta, hogy elhagyja Moáb leszármazottait, hogyan menthetné meg őket most?” Ezek azok a pogányok, akiket Isten megátkozott és kiűzött Izraelből; az izraeliták „pogány kutyáknak” nevezték őket. Mindenki úgy hiszi, hogy nemcsak pogány kutyák, hanem még rosszabbak: a pusztulás fiai; vagyis nem Isten választott népe. Lehet, hogy Izrael határain belül születtek, de nem tartoznak Izrael népéhez, és pogány nemzetek közé űzettek ki. Ők a legalacsonyabb rendű nép. Éppen azért, mert ők a legalacsonyabb rendűek az emberiség között, Isten éppen közöttük végzi el az új korszakot elindító munkáját, mert ők a romlott emberiség képviselői. Isten munkája szelektív és célzott; a munka, amelyet ma ezekben az emberekben végez, egyben a teremtésen végzett munka is. Noé Isten teremtménye volt, ahogyan az ő leszármazottai is azok. Mindenki a világon, aki húsból és vérből való, Isten teremtménye. Isten munkája az egész teremtésre irányul; nem függ attól, hogy valaki meg volt-e átkozva a teremtés után. Az Ő irányítási munkája az egész teremtésre irányul, nem pedig azokra a kiválasztott emberekre, akik nem voltak megátkozva. Mivel Isten a teremtményei között akarja beteljesíteni a munkáját, ezért biztosan sikeresen véghez is viszi azt, és azok között az emberek között fog dolgozni, akik hasznosak az Ő munkája szempontjából. Ezért Ő minden konvenciót megdönt, amikor az emberek között munkálkodik; Számára az „átkozott”, „megfenyített” és „áldott” szavak értelmetlenek! A zsidó nép jó, ahogy Izrael választott népe is; ők értékes és jó emberi tulajdonságokkal rendelkező emberek. Kezdetben Jahve közöttük fogott hozzá a munkájához, és rajtuk teljesítette be legkorábbi művét – de a hódító munkát ma rajtuk végezni értelmetlen lenne. Lehet, hogy ők is a teremtés részei, és lehet, hogy sok jó tulajdonságuk van, de a munkának ezt a szakaszát közöttük elvégezni értelmetlen lenne; Isten nem tudna embereket meghódítani, és nem tudná meggyőzni az egész teremtést, ami pontosan a célja annak, hogy munkáját átirányítja ezekre a nagy vörös sárkány népe közül való emberekre. A legnagyobb jelentősége itt annak van, hogy elindított egy korszakot, megdöntött minden szabályt és minden emberi elképzelést, és bevégezte a Kegyelem Kora teljességének munkáját. Ha az Ő jelenlegi munkáját az izraeliták között végezné, akkor mire az Ő hatezer éves irányítási terve véget ér, mindenki azt hinné, hogy Isten csak az izraeliták Istene, hogy csak az izraeliták Isten kiválasztott népe, hogy csak az izraeliták érdemlik meg, hogy Isten áldását és ígéretét örököljék. Isten megtestesülése az utolsó napokban a nagy vörös sárkány országának pogány nemzetében beteljesíti Istennek mint az egész teremtés Istenének munkáját; befejezi az Ő egész irányítási munkáját, és befejezi munkájának központi részét a nagy vörös sárkány nemzetében. A munka e három szakaszának lényege az ember megváltása – nevezetesen, hogy az egész teremtés imádja a Teremtőt. Így a munka minden egyes szakaszának komoly értelme van; Isten nem tesz semmi olyat, ami értelmetlen vagy értéktelen lenne. A munkának ez a szakasza egyrészt egy új korszakot indít el, és véget vet az előző két korszaknak; másrészt megsemmisít minden emberi elképzelést és az emberi hit és tudás minden régi módját is. Az előző két korszak munkája különböző emberi elképzelések szerint zajlott; ez a szakasz azonban teljesen megszünteti az emberi elképzeléseket, és ezzel maradéktalanul meghódítja az emberiséget. Moáb leszármazottainak meghódításán keresztül, a Moáb leszármazottai között végzett munkán keresztül Isten az egész világegyetemben minden embert meghódít. Ez az Ő munkája e szakaszának legfőbb jelentősége, és ez az Ő munkája e szakaszának legértékesebb aspektusa. Még ha te most tudod is, hogy alacsony rangú vagy, és hogy csekély értékű vagy, akkor is úgy fogod érezni, hogy a legörömtelibb dologgal találkoztál: nagy áldást örököltél, nagy ígéretet kaptál, és segíthetsz Isten e nagy művének megvalósításában. Megláttad Isten igaz arcát, ismered Isten eredendő természetét, és Isten akaratát teljesíted. Isten munkájának előző két szakasza Izraelben teljesedett be. Ha az Ő munkájának ez a szakasza az utolsó napokban is az izraeliták között valósulna meg, akkor nemcsak az egész teremtés hinné, hogy csak az izraeliták Isten kiválasztott népe, hanem Isten egész irányítási terve sem érné el kívánt hatását. Abban az időszakban, amikor az Ő munkájának két szakasza Izraelben valósult meg, nem valósult meg új munka – új korszakot elindító munka sem – a pogány nemzetek között. A munka mai szakasza – egy új korszak elindításának munkája – először a pogány nemzetek között valósul meg, ráadásul kezdetben Moáb leszármazottai között, és így indítja el az egész korszakot. Isten megdöntött az emberi elképzelésekben foglalt minden tudást, nem engedve, hogy bármennyi is megmaradjon belőle. Hódító munkája során megdöntötte az emberi elképzeléseket, az emberi tudás régi, korábbi módozatait. Hagyja, hogy az emberek lássák, hogy Istennél nincsenek szabályok, hogy Istenben nincs semmi régi, hogy az Ő munkája teljesen felszabadult, teljesen szabad, és hogy mindenben igaza van, amit tesz. Teljesen alá kell vetned magad minden munkának, amelyet Ő végez a teremtményei között. Minden munkának, amelyet Ő végez, van értelme, és az Ő akarata és bölcsessége szerint történik, nem pedig emberi döntések és elképzelések szerint. Ha valami hasznos az Ő munkája szempontjából, azt megteszi; és ha valami nem hasznos az Ő munkája szempontjából, azt nem teszi meg, függetlenül attól, hogy az mennyire jó! Ő munkálkodik, és munkájának kedvezményezettjeit és helyszínét az Ő munkájának értelmével és céljával összhangban választja ki. Munkája során nem ragaszkodik a múltbeli szabályokhoz, és nem követi a régi képleteket. Ehelyett munkáját az adott munka jelentőségének megfelelően tervezi meg. Végső soron így éri el a valódi hatást és a várt célt. Ha te ma nem érted ezeket a dolgokat, akkor ennek a munkának nem lesz hatása rád.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az egész teremtés ura)