A hozzáállás, amelyet Isten megkövetel Maga iránt az emberiségtől

Valójában Isten nem követel sokat az emberiségtől – vagy legalábbis nem annyira követelődző, mint ahogyan azt az emberek képzelik. Ha Isten nem mondott volna szavakat, és ha nem fejezte volna ki a beállítottságát vagy bármilyen cselekedetét, akkor Isten megismerése rendkívül bonyolult lenne számotokra, mert az embereknek következtetniük kellene az Ő vágyaira és szándékaira; ez pedig nagyon nehéz lenne. Munkájának végső szakaszában azonban Isten sok szót szólt, sok munkát végzett, és sok követelményt támasztott az emberrel szemben. Szavaiban és nagy mennyiségű munkájában tájékoztatta az embereket arról, hogy mit szeret, mit utál, és hogy milyen embereknek kellene lenniük. Miután megértették ezeket a dolgokat, az embereknek pontos meghatározással kell rendelkezniük a szívükben Isten követelményeiről, mert már nem homályosan hisznek Istenben, és már nem egy homályos Istenben hisznek, és nem homály vagy a semmi közepette hisznek Istenben. Sokkal inkább képesek meghallani az Ő kijelentéseit, megérteni az Ő követelményeinek normáit és elérni azokat, továbbá Isten az emberiség nyelvét használja arra, hogy elmondja nekik mindazt, amit tudniuk kell és amit meg kell érteniük. Ma, ha az emberek még mindig nem tudják, hogy mi Isten, és mit követel tőlük; ha nem tudják, hogy miért kell hinni Istenben, és hogyan kell hinni Benne, vagy hogyan kell bánni Vele – akkor ezzel baj van. [...] Isten megfelelő követelményei az emberiséggel és azokkal szemben, akik Istent követik, a következők. Öt dolgot követel meg azoktól, akik követik Őt: igaz hitet, hűséges követést, abszolút alávetettséget, valódi tudást és szívből jövő félelmet.

Ebben az öt dologban Isten megköveteli, hogy az emberek többé ne kérdőjelezzék meg Őt, és ne képzeletük vagy homályos és elvont nézőpontjaik alapján kövessék Őt; nem szabad Istent semmilyen képzelgés vagy elképzelés alapján követniük. Megköveteli, hogy mindazok, akik követik Őt, hűségesen, ne pedig félszívvel vagy elkötelezettség nélkül tegyék. Amikor Isten bármilyen követelményt támaszt veled szemben, próbára tesz téged, megítél téged, és megmetsz téged, vagy pedig fegyelmez téged és lesújt rád, neked feltétlenül alá kell vetned magad Neki. Ne kérdezd az okát, és ne támassz feltételeket, még kevésbé beszélj az okokról. Az alávetettségednek teljesnek kell lennie. Isten ismerete az a terület, ahol az emberek a leginkább hiányt szenvednek. Gyakran rónak fel Istennek olyan mondásokat, kijelentéseket és szavakat, amelyeknek semmi közük Hozzá, és azt hiszik, hogy az ilyen szavak jelentik Isten ismeretének legpontosabb meghatározását. Nem is tudják, hogy ezek a mondások, amelyek az emberi képzeletből, a saját érvelésükből és a saját tudásukból származnak, a legcsekélyebb kapcsolatban sincsenek Isten lényegével. Ezért szeretném elmondani nektek, hogy amikor arról a tudásról van szó, amit Isten az emberektől kíván, nem csupán azt kéri, hogy ismerd fel Őt és az Ő szavait, hanem azt is, hogy a Róla való tudásod helyes legyen. Még ha csak egy mondatot tudsz is mondani, vagy csak egy aprócska résznek vagy tudatában, a tudatosságnak ez az aprócska darabja helyes és igaz, és összeegyeztethető Magának Istennek a lényegével. Ez azért van így, mert Isten irtózik minden olyan dicsérettől vagy méltatástól, ami irreális vagy meggondolatlan. Ennél is jobban utálja, ha az emberek levegőnek nézik Őt. Gyűlöli, amikor az Istennel kapcsolatos témák megvitatása során az emberek a tényekre való tekintet nélkül, tetszés szerint és habozás nélkül beszélnek, úgy beszélnek, ahogyan jónak látják; sőt, gyűlöli azokat is, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, és kérkednek a Róla való tudásukkal, és a Vele kapcsolatos témákról mindenféle korlátozás és fenntartás nélkül beszélnek. A fent említett öt követelmény közül az utolsó a szívből jövő félelem volt: ez Isten legfőbb követelménye mindazokkal szemben, akik követik Őt. Ha valaki helyes és igaz tudással rendelkezik Istenről, akkor képes arra, hogy valóban félje Istent és kerülje a rosszat. Ez a félelem a szívük mélyéről fakad; ezt a félelmet önként adják, és nem Isten nyomására. Isten nem azt kéri tőled, hogy valamilyen szép hozzáállást, magatartást vagy külső viselkedést ajándékozz Neki; inkább azt kéri tőled, hogy féld Őt és rettegj Tőle a szíved mélyén. Ezt a félelmet az életfelfogásodban bekövetkező változások, az Istenről való tudás megszerzése és Isten cselekedeteinek megértése, Isten lényegének megértése, valamint annak a ténynek a felismerése révén éred el, hogy az Ő teremtett lényei közé tartozol. Ezért a „szívből jövő” szót használva a félelem meghatározására az a célom, hogy az emberek megértsék, hogy az Isten iránti félelmüknek a szívük legmélyéről kell fakadnia.

Vegyük most figyelembe ezt az öt követelményt: van köztetek olyan, aki képes az első hármat teljesíteni? Ez alatt az igaz hitet, a hűséges követést és az abszolút alávetettséget értem. Van köztetek olyan, aki képes ezekre a dolgokra? Tudom, hogy ha mind az ötöt mondanám, kétségtelenül nem lenne köztetek senki, aki igen, de háromra csökkentettem a számot. Gondolkodjatok el azon, hogy elértétek-e ezeket a dolgokat vagy sem. Könnyű az „igaz hitet” elérni? (Nem, nem az.) Nem könnyű, mert az emberek gyakran megkérdőjelezik Istent. És mi a helyzet a „hűséges követéssel”? Mire utal ez a „hűséges”? (Nem félszívűnek lenni, hanem teljes szívűnek.) Nem félszívűnek lenni, hanem teljes szívvel élni. Fején találtad a szöget! Szóval, képesek vagytok megvalósítani ezt a követelményt? Keményebben kell próbálkoznotok, nem igaz? Jelenleg még nem sikerült teljesítenetek ezt a követelményt. Mi a helyzet az „abszolút alávetettséggel” – ezt elérted? (Nem.) Ezt sem érted el. Gyakran hiányzik belőled az alávetettség és lázadó vagy; gyakran nem figyelsz oda, nem akarod alávetni magad, vagy nem akarsz meghallani dolgokat. Ez a három legalapvetőbb követelmény, amellyel az emberek az életbe való belépés után találkoznak, de ti még nem értétek el ezeket. Tehát jelenleg nagy potenciállal rendelkeztek? Ma, miután hallottátok, hogy ezeket a szavakat mondom, szorongtok? (Igen.) Helyes, hogy szorongtok. Ne próbáljátok meg elkerülni a szorongást. Én szorongok miattatok. Nem fogok kitérni a másik két követelményre; kétségtelen, hogy itt senki sem képes ezeket teljesíteni. Szorongtok. Nos, meghatároztátok már a céljaitokat? Milyen célokkal és milyen irányba kell törekednetek és erőfeszítéseket tennetek? Van célotok? Hadd beszéljek világosan: ha egyszer eléritek ezt az öt követelményt, akkor megelégítitek Istent. Mindegyikük az életbe való belépést illető érettség mutatója, valamint végső célja. Még ha csak egyetlenegyet választanék is ki e követelmények közül, hogy részletesen beszéljek róla, és megkövetelném tőletek, hogy feleljetek meg neki, nem lenne könnyű elérni; bizonyos fokú nehézségeket kell elviselnetek, és bizonyos mennyiségű erőfeszítést kell tennetek. Milyen mentalitással kellene rendelkeznetek? Ugyanolyannak kell lennie, mint egy rákos betegé, aki arra vár, hogy a műtőasztalra kerüljön. Miért mondom ezt? Ha hinni akarsz Istenben, és ha meg akarod nyerni Istent és el akarod nyerni az Ő megelégedettségét, akkor hacsak nem viselsz el bizonyos fokú fájdalmat és nem teszel bele bizonyos mennyiségű erőfeszítést, akkor nem leszel képes elérni ezeket a dolgokat. Sok prédikációt hallottatok, de pusztán az, hogy hallottátok, még nem jelenti azt, hogy ez a prédikáció a tiéd; magadba kell szívnod és olyanná alakítanod, ami hozzád tartozik. Be kell építened az életedbe, és be kell vinned a létezésedbe, engedve, hogy ezek a szavak és prédikációk irányítsák létezésed útját, és egzisztenciális értéket és értelmet adjanak az életednek. Ha ez megtörténik, akkor megérte számodra, hogy meghallgasd ezeket a szavakat. Ha az Általam elmondott szavak nem hoznak semmilyen fordulatot az életedben, vagy nem adnak hozzá semmilyen értéket a létezésedhez, akkor nincs értelme, hogy meghallgasd őket. Ezt ugye értitek? Miután ezt megértettétek, az, hogy mi történik ezután, csak rajtatok múlik. Nektek kell munkához látnotok! Komolyan kell vennetek mindent! Ne legyetek összezavarodva; az idő csak úgy repül! A legtöbben közületek már több mint egy évtizede hisznek Istenben. Tekintsetek vissza erre az elmúlt tíz évre: mennyit nyertetek? És hány évtizedetek van még hátra ebben az életben? Nincs sok időd. Felejtsd el, hogy Isten munkája vár-e rád, hogy hagyott-e neked egy esélyt, vagy hogy újra elvégzi-e ugyanazt a munkát – ne ezekről a dolgokról beszélj. Meg tudod fordítani életed elmúlt tíz évének folyását? Minden egyes nappal, ami elmúlik, és minden egyes lépéssel, amit megteszel, eggyel kevesebb napod van. Az idő senkire sem vár! Az Istenben való hitet a legjelentősebb dolognak kell tekintened az életedben, még annál is fontosabbnak, mint az étel, a ruha vagy bármi más – ily módon eredményeket fogsz elérni. Ha csak akkor hiszel, amikor van időd, és képtelen vagy teljes figyelmedet a hitednek szentelni, és ha mindig zavarodott vagy a hitedben, akkor semmit sem fogsz nyerni.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)