Isten napi igéi: Isten megismerése | 188. szemelvény

10 július 2025

Az emberiségen belül minden embert három típusba sorolok. Az első a nem hívők, akiknek nincs vallásos meggyőződésük. Őket hívják nem hívőknek. A nem hívők túlnyomó többsége csak a pénzben hisz; csak a saját érdekeit tartja szem előtt, materialista, és csak az anyagi világban hisz – nem hisz az élet és a halál körforgásában, sem abban, amit az istenségekről és a szellemekről mondanak. Én ezeket az embereket nem hívőkként kategorizálom, és ők az első típusba tartoznak. A második típusba a nem hívőkön felüli különféle hívő emberek tartoznak. Az emberiségen belül ezeket a hívő embereket több nagy csoportra osztom: az első a zsidók, a második a katolikusok, a harmadik a keresztények, a negyedik a muszlimok, az ötödik pedig a buddhisták; ötféle van. Ezek a hittel rendelkező emberek különböző fajtái. A harmadik típusba azok tartoznak, akik hisznek Istenben, és ebbe ti is beletartoztok. Ilyen hívők azok, akik ma Istent követik. Ezek az emberek kétféleképpen oszthatók fel: Isten választott népe és a szolgálattevők. Ezeket a fő típusokat egyértelműen megkülönböztettük egymástól. Így most már képesek vagytok világosan megkülönböztetni az elmétekben az emberek típusait és rangsorát, ugye? Az első típus a nem hívőkből áll, s már elmondtam, hogy ők mik. Azok, akik az Égben lévő Öregemberben hisznek, nem hívőnek számítanak? Sok nem hívő csak az Égben lévő Öregemberben hisz; úgy gondolják, hogy a szelet, az esőt, a mennydörgést és így tovább mind ez a lény irányítja, akire a vetéskor és az aratáskor hagyatkoznak – amikor azonban az Istenben való hitet említik, nem hajlandók hinni Benne. Lehet ezt hitnek nevezni? Az ilyen emberek a nem hívők közé tartoznak. Ugye értitek ezt? Ne tévesszétek össze ezeket a kategóriákat. A második típusba tartoznak a hívő emberek, a harmadikba pedig azok, akik jelenleg követik Istent. Miért osztottam fel tehát minden embert ezekre a típusokra? (Mert a különböző típusú embereknek különböző kimenetelük és rendeltetési helyük van.) Ez az egyik aspektus. Amikor ezek a különböző rasszok és embertípusok visszatérnek a szellemi birodalomba, mindegyiküknek más-más helyre kell majd mennie, és az élet és halál körforgásának különböző törvényei vonatkoznak rájuk, ezért soroltam be az embereket ezekbe az alábbi főbb típusokba.

A nem hívők életének és halálának körforgása (Válogatott szakaszok)

Kezdjük a nem hívők életének és halálának körforgásával. Halála után az embert elviszi egy szellemi birodalomból érkező kísérő. Pontosan mit visznek el egy emberből? Nem a testét, hanem a lelkét. Amikor az ember lelkét elviszik, egy olyan helyre érkezik, amely a szellemi birodalom képviselete, amely kifejezetten az éppen meghalt emberek lelkét fogadja. Ez az első hely, ahová a halála után mindenki kerül, és ez furcsa a lélek számára. Amikor elviszik őket erre a helyre, egy tisztviselő elvégzi az első ellenőrzéseket, megerősíti a nevüket, címüket, korukat és minden tapasztalatukat. Minden, amit életük során tettek, fel van jegyezve egy könyvbe, és ellenőrzik ezek pontosságát. Miután mindezt ellenőrizték, az illető egész életében tanúsított viselkedése és tettei alapján meghatározzák, hogy büntetést kap-e, vagy továbbra is emberként reinkarnálódik, ami az első szakasz. Félelmetes ez az első szakasz? Nem túl félelmetes, mert az egyetlen dolog, ami történt, az az, hogy az illető egy sötét és ismeretlen helyre került.

A második szakaszban, ha ez a személy sok rossz dolgot tett egész életében, és sok gonosz cselekedetet követett el, akkor egy büntető helyre kerül, ahol büntetés vár rá. Ez az a hely, amelyet kifejezetten az emberek megbüntetésére használnak. Az, hogy milyen büntetést kapnak, attól függ, hogy milyen bűnöket követtek el, valamint attól, hogy mennyi gonosz dolgot tettek haláluk előtt – ez az első helyzet, amelyre ebben a második szakaszban sor kerül. A rossz dolgok és a gonoszság miatt, amit haláluk előtt elkövettek, amikor a büntetésük után reinkarnálódnak – amikor újra leszületnek az anyagi világba – egyes emberek továbbra is emberek maradnak, míg mások állattá válnak. Ez azt jelenti, hogy miután az ember visszatér a szellemi birodalomba, büntetést kap az általa elkövetett gonoszság miatt; sőt, a gonosz dolgok miatt, amelyeket elkövetett, a következő reinkarnációjában valószínűleg nem emberként, hanem állatként tér vissza. Lehetnek például tehenek, lovak, sertések és kutyák. Egyesek madárként, kacsaként vagy libaként születhetnek újjá... Miután állatként reinkarnálódtak, majd újra meghalnak, visszatérnek a szellemi birodalomba. Ott, ahogy korábban, a haláluk előtti viselkedésük alapján a szellemi birodalom dönti el, hogy emberként reinkarnálódnak-e vagy sem. A legtöbb ember túl sok gonoszságot követ el, és bűneik túl súlyosak, ezért hét-tizenkét alkalommal kell állatként inkarnálódniuk. Hét-tizenkét alkalommal – nem ijesztő ez? (Ijesztő.) Mi ijeszt meg titeket? Egy ember állattá változása – ez félelmetes. És egy ember számára mi a legfájdalmasabb abban, hogy állattá válik? Nincs nyelvük, csak egyszerű gondolataik vannak, csak azokat a dolgokat képesek megtenni, amelyeket az állatok, továbbá azt az ételt eszik, amit az állatok, az állatok egyszerű gondolkodásmódjával és testbeszédével rendelkeznek, nem tudnak egyenesen járni, nem tudnak kommunikálni az emberekkel, valamint az a tény, hogy az emberek viselkedése és tevékenységei közül egyik sem mutat semmilyen kapcsolatot az állatokkal. Vagyis mindenekelőtt az, hogy az állati lét az összes élőlény közül a legalacsonyabb rendűvé tesz, és sokkal több szenvedéssel jár, mint embernek lenni. Ez az egyik aspektusa annak, hogy a szellemi birodalom megbünteti azokat, akik sok rosszat tettek és nagy bűnöket követtek el. Ami a büntetésük súlyosságát illeti, az attól függően dől el, hogy milyen állat lesz belőlük. Például jobb disznónak lenni, mint kutyának? Jobban vagy rosszabbul él egy disznó, mint egy kutya? Rosszabbul, ugye? Ha az emberek tehénné vagy lóvá válnak, jobban vagy rosszabbul élnek, mint disznóként? (Jobban.) Vajon jobban érezné magát az ember, ha macskaként születne újjá? Ugyanúgy állat lenne, és macskának lenni sokkal könnyebb lenne, mint tehénnek vagy lónak, mert a macskák legtöbbször szunyókálva lustálkodhatnak. A tehénné vagy lóvá válás fáradságosabb. Ezért ha valaki tehénként vagy lóként reinkarnálódik, keményen kell dolgoznia – ami hasonlatos egy kemény büntetéshez. Kutyává válni egy kicsit jobb lenne, mint tehénné vagy lóvá válni, mert a kutya szorosabb kapcsolatban van a gazdájával. Egyes kutyák, miután éveken át házi kedvencek, képesek sok mindent megérteni abból, amit a gazdájuk mond. Néha a kutya képes alkalmazkodni a gazdája hangulatához és igényeihez, és a gazda jobban bánik vele, a kutya jókat eszik és iszik, s ha fájdalmai vannak, jobban gondoskodnak róla. Vajon nem él a kutya boldog életet? Tehát kutyának lenni jobb, mint tehénnek vagy lónak. Ebben az esetben az ember büntetésének súlyossága határozza meg, hogy hányszor reinkarnálódik az ember állatként, és azt is, hogy milyen fajként.

Mivel annyi bűnt követtek el, amíg éltek, egyesek büntetése az, hogy hét-tizenkét életen át állatként reinkarnálódnak. Miután elégszer megbűnhődtek, a szellemi birodalomba visszatérve máshová kerülnek – olyan helyre, ahol a különféle lelkeket már megbüntették, és amelyek arra készülnek, hogy emberként szülessenek újjá. Ezen a helyen minden lelket típus szerint soroltak be aszerint, hogy milyen családba fog születni, milyen szerepet fog játszani, miután reinkarnálódott, és így tovább. Például néhány ember énekes lesz, amikor erre a világra jön, és így az énekesek közé kerül; néhányan üzletemberek lesznek, amikor erre a világra jönnek, és így az üzletemberek közé kerülnek; és ha valaki tudományos kutató lesz, miután emberré vált, akkor a tudományos kutatók közé kerül. Miután besorolták őket, mindegyiküket más-más időpontban és dátummal küldik el, ahogyan manapság az emberek e-maileket küldenek. Ezzel lezárul élet és halál egy ciklusa. Attól a naptól kezdve, hogy az ember megérkezik a szellemi birodalomba, egészen a büntetése végéig, vagy addig, amíg sokszor reinkarnálódik állatként, és felkészül arra, hogy emberként reinkarnálódjon, ez a folyamat teljes.

Ami pedig azokat illeti, akiknek a büntetése véget ért, és nem reinkarnálódnak állatként, őket hamarosan elküldik az anyagi világba, hogy emberként szülessenek újjá? Vagy mennyi időbe telik, mire az emberek közé érkezhetnek? Milyen gyakorisággal történhet ez meg? Ennek vannak időbeli korlátozásai. Minden, ami a szellemi birodalomban történik, pontos időbeli korlátozásoknak és szabályoknak van alávetve – amit, ha számokkal magyarázok, meg fogjátok érteni. Azok számára, akik rövid időn belül reinkarnálódnak, amikor meghalnak, már megtörténtek az előkészületek, hogy emberként szülessenek újjá. A legrövidebb idő, amely alatt ez megtörténhet, három nap. Van, akinek három hónap, van, akinek három év, van, akinek harminc év, van, akinek háromszáz év, és így tovább. Mit lehet tehát mondani ezekről az időbeli szabályokról, és mik a sajátosságaik? Azon alapulnak, hogy az anyagi világ – az ember világa – mit vár el a lélektől, és milyen szerepet kell játszania a léleknek ebben a világban. Amikor az emberek hétköznapi emberként születnek újjá, a legtöbbjük nagyon gyorsan reinkarnálódik, mert az emberi világnak sürgető szüksége van ilyen hétköznapi emberekre – így három nappal később újra kiküldik őket egy olyan családba, amely teljesen különbözik attól, amelyben haláluk előtt éltek. Vannak azonban néhányan, akik különleges szerepet játszanak ebben a világban. A „különleges” azt jelenti, hogy az emberek világában nincs nagy igény ezekre az emberekre; nem sok emberre van szükség egy ilyen szerep betöltéséhez, ezért lehet, hogy háromszáz évbe is beletelik. Más szóval, ez a lélek csak háromszáz évente egyszer, vagy akár csak háromezer évente egyszer fog eljönni. Miért van ez így? Azért, mert akár háromszáz, akár háromezer évig nincs szükség ilyen szerepre az emberek világában, valahol a szellemi birodalomban tartják őket. Vegyük például Konfuciuszt: nagy hatással volt a hagyományos kínai kultúrára, és érkezése mélyen befolyásolta az akkori emberek kultúráját, tudását, hagyományait és ideológiáját. Egy ilyen emberre azonban nem minden korban van szükség, ezért a szellemi birodalomban kellett maradnia, ahol háromszáz vagy háromezer évig várakozott, mielőtt újjászületett volna. Mivel az emberi világnak nem volt szüksége egy ilyen emberre, tétlenül kellett várakoznia, mert nagyon kevés ilyen szerep volt, mint az övé, és nagyon kevés tennivalója volt. Ily módon az idő nagy részében valahol a szellemi birodalomban kellett őt tartani, tétlenül, hogy aztán elküldjék, amint az emberi világnak szüksége volt rá. Ilyenek a szellemi világ időbeli szabályai a legtöbb ember reinkarnációjának gyakoriságára vonatkozóan. Akár hétköznapi, akár különleges emberekről van szó, a szellemi birodalomnak megfelelő szabályai és helyes gyakorlatai vannak az újjászületések feldolgozására, és ezeket a szabályokat és gyakorlatokat Isten küldte le, nem pedig a szellemi birodalom valamely segítője vagy lénye döntötte el vagy irányította.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)

Több megtekintése

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Megosztás

Nem

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren