2. történet: egy nagy hegy, egy kis patak, egy heves szél és egy óriási hullám

Volt egyszer egy ide-oda kanyargó kis patak, amely végül egy nagy hegy lábához érkezett. A hegy elállta az apró patak útját, ezért a patak gyenge kis hangján így szólt a hegyhez: „Kérlek, engedj át! Az utamban állsz, és nem tudok továbbhaladni tőled.” „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. „Az otthonomat keresem” – felelte a patak. „Hát jó, rajta, folyj csak át rajtam!” A kis patak azonban túl gyenge és túl fiatal volt, így nem tudott átfolyni egy ilyen nagy hegyen. Nem tehetett mást, mint tovább folydogált a hegy lábánál...

Heves szél söpört arra, homokot és törmeléket sodorva oda, ahol a hegy állt. A szél rásüvöltött a hegyre: „Engedj át!” „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. „Át akarok menni a hegy túloldalára!” – süvített válaszul a szél. „Hát jó, ha át tudsz törni a derekamon, mehetsz!” A heves szél süvített erre, süvített arra, de bármilyen dühödten fújt, nem tudott áttörni a hegy derekán. A szél elfáradt, és megállt, hogy megpihenjen – a hegy túloldalán pedig feltámadt egy szellő az ottani emberek örömére. Így köszöntötte a hegy az embereket...

A tengerparton az óceán habja lágyan gördült neki a sziklás partnak. Hirtelen egy óriási hullám tornyosult fel, és nagy robajjal közeledett a hegy felé. „Állj el az útból!” – kiáltotta az óriási hullám. „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. A hullám már nem tudott megállni. „Terjeszkedem! – bömbölte. – Ki akarom nyújtani a karjaimat!” „Hát jó, ha át tudsz csapni a csúcsom fölött, átengedlek.” A nagy hullám kissé visszahúzódott, majd újra megindult a hegy felé. De bármilyen erősen próbálkozott, nem tudott átcsapni a hegy csúcsa fölött. A hullám csak annyit tehetett, hogy lassan visszagördült a nyílt tengerre...

A kis patak évezredeken át csörgedezett szelíden a hegy lába körül. A hegy útmutatását követve a kis patak hazajutott, ahol beletorkollt egy folyóba, amely pedig a tengerbe ömlött. A hegy gondoskodását élvezve a kis patak sohasem tévedt el. A patak és a hegy erősítették egymást és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

A heves szél évezredeken át süvöltött szokása szerint. Továbbra is gyakran eljött, hogy „meglátogassa” a hegyet, és rohamai nagy homokörvényeket pörgettek. Fenyegette a hegyet, de sohasem tört át a derekán. A szél és a hegy erősítették egymást, és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

Az óriási hullám évezredeken át sohasem állt meg pihenni, csak nyomult előre engesztelhetetlenül, folyamatosan terjeszkedve. Időről időre bömbölve a hegynek támadt, de a hegy soha nem mozdult egy tapodtat sem. A hegy őrködött a tenger fölött, így a tengerben élő teremtmények sokasodhattak és gyarapodhattak. A hullám és a hegy erősítették egymást, és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

Így ér véget a történetünk. Először is mondjátok meg nekem: miről szólt ez a történet? Kezdjük ott, hogy volt egy nagy hegy, egy kis patak, egy heves szél és egy óriási hullám. Mi történt az első szakaszban a kis patakkal és a nagy heggyel? Miért döntöttem úgy, hogy egy patakról és egy hegyről fogok beszélni? (A hegy gondoskodása révén a patak sohasem tévedt el. Egymásra támaszkodtak.) Mit mondanátok: a hegy védelmezte vagy akadályozta a kis patakot? (Védelmezte.) De nem akadályozta? A hegy és a patak vigyáztak egymásra; a hegy védelmezte a patakot, és egyúttal akadályozta is. A hegy védelmezte a patakot, amint az beletorkollt a folyóba, de akadályozta is, hogy ne folyjon arra, amerre eredetileg akart, árvizeket és katasztrófákat hozva az emberekre. Nem erről szólt ez a szakasz? Azzal, hogy védelmezte és akadályozta a patakot, a hegy megvédte az emberek otthonait. A kis patak ezután beletorkollt a folyóba a hegy lábánál, és továbbfolyt a tengerbe. Hát nem ez az a szabály, amely a patak létezését irányítja? Mi tette képessé a patakot arra, hogy belefolyjon a folyóba, majd a tengerbe? Nem a hegy? A patak a hegy védelmező és akadályozó szerepére támaszkodott. Szóval nem ez a lényeg? Látod ebben a hegyek fontosságát a víz szempontjából? Megvolt Istennek a Maga célja, amikor megteremtett minden hegyet, kicsit és nagyot egyaránt? (Igen.) Ez a rövid szakasz, amelyben semmi más nem szerepel, csak egy kis patak és egy nagy hegy, megláttatja velünk annak értékét és jelentőségét, hogy Isten megteremtette ezt a két dolgot; továbbá megmutatja nekünk az Isten fölöttük gyakorolt uralmában rejlő bölcsességet és szándékot. Nem így van?

Miről szólt a történet második szakasza? (Egy heves szélről és a nagy hegyről.) Jó dolog a szél? (Igen.) Nem feltétlenül – néha a szél túl erős, és katasztrófát okoz. Hogyan éreznéd magad, ha ki kellene állnod a heves szélbe? Az erősségétől függ. Ha egy 3-as vagy 4-es erősségű szélről van szó, az még elviselhető lenne. Legrosszabb esetben az embernek nehéz lehet nyitva tartania a szemét. De ha a szél hurrikánná erősödne, képes lennél ellenállni neki? Nem lennél képes. Ezért helytelen, ha az emberek azt mondják, hogy a szél mindig jó, vagy mindig rossz, mert ez az erősségétől függ. No és itt mi a hegy szerepe? Nem az a szerepe, hogy felfogja a szelet? Mivé mérsékeli a hegy a heves szelet? (Szellővé.) És az emberek által lakott környezetben mit tapasztal meg a legtöbb ember: szélviharokat vagy szellőket? (Szellőket.) Nem ez volt Isten egyik célja, egyik szándéka azzal, hogy hegyeket teremtett? Milyen lenne, ha az emberek olyan környezetben élnének, ahol a szél vadul sodorja a homokot, úgy, hogy nem akadályozza és nem fogja fel semmi? Lehetséges, hogy a szélben sodródó homok és kövek miatt a terület lakhatatlanná válna? A kövek talán eltalálnák az embereket, a homok elvakítaná őket. A szél leverné az embereket a lábukról, vagy felrepítené őket a levegőbe. Házak dőlnének romba, és mindenféle katasztrófa történne. Van-e mégis értéke a heves szél létezésének? Azt mondtam, hogy rossz, ezért úgy érezhetnénk, nincs értéke. De valóban így van? Akkor sincs értéke, amikor már szellővé szelídült? Mire van az embereknek a legnagyobb szükségük, amikor párás vagy fullasztó az idő? Könnyű szellőre van szükségük, hogy lágyan meglegyintse és felfrissítse őket, kitisztítsa a fejüket, megélesítse gondolkodásukat, rendbe hozza és javítsa szellemi állapotukat. Most például mindannyian egy zsúfolt, levegőtlen helyiségben ültök – mire van a legnagyobb szükségetek? (Egy könnyű szellőre.) Ha valaki olyan helyre megy, ahol a levegő zavaros és szennyezett, az lelassíthatja a gondolkodását, ronthatja a vérkeringését, és csökkentheti az elméje tisztaságát. Egy kis légmozgás és szellőztetés azonban felfrissíti a levegőt, friss levegőben pedig máris másképp érzik magukat az emberek. Bár a kis patak katasztrófát okozhatna, bár a heves szél katasztrófát okozhatna, a hegy, amíg ott áll, ezt a veszélyt az emberek javát szolgáló erővé fogja változtatni. Nem így van?

Miről szólt a történet harmadik szakasza? (A nagy hegyről és az óriási hullámról.) A nagy hegyről és az óriási hullámról. Ez a szakasz a tengerparton játszódik, a hegy lábánál. Látjuk a hegyet, az óceán habjait és egy hatalmas hullámot. Mi a hegy a hullám számára ebben az esetben? (Védelmező és korlát.) Védelmező és egyúttal korlát is. Védelmezőként nem engedi, hogy eltűnjön a tenger, hogy a benne élő teremtmények sokasodhassanak és gyarapodhassanak. Korlátként a hegy nem engedi, hogy a tenger vize túlcsorduljon és katasztrófát okozzon, kárt tegyen az emberek otthonaiban, és elpusztítsa azokat. Tehát mondhatjuk, hogy a hegy védelmező és egyúttal korlát is.

Ez a nagy hegy és a kis patak, a nagy hegy és a heves szél, a nagy hegy és az óriási hullám közötti kölcsönös kapcsolat jelentősége; ez a jelentősége annak, hogy erősítik egymást, egymás ellen hatnak és egymás mellett léteznek. Ezeket a dolgokat, amelyeket Isten teremtett, létezésükben egy szabály és egy törvény irányítja. Tehát Istennek milyen tetteit láttátok ebben a történetben? Vajon Isten mindent elhanyagol, amióta megteremtette? Azért teremtett szabályokat, és azért tervezte meg minden dolog működési módjait, hogy aztán elhanyagolja őket? Ez történt? (Nem.) Akkor mi történt? Még mindig Istennél van az irányítás. Ő irányítja a vizet, a szelet és a hullámokat. Nem engedi, hogy elszabaduljanak, sem azt, hogy kárt okozzanak, vagy elpusztítsák az otthonokat, amelyekben emberek élnek. Ezért élhetnek tovább, szaporodhatnak és gyarapodhatnak az emberek a szárazföldön. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten mindent megteremtett, már akkor megtervezte minden dolog létezésének szabályait. Amikor Isten az egyes dolgokat megalkotta, biztosította, hogy mindegyik az emberiség hasznára legyen, és átvette fölötte az irányítást, hogy ne háborgassa az emberiséget, és ne hozzon rá katasztrófát. Ha Isten irányítása nem volna, nem folynának akadálytalanul a vizek? Nem fújna akadálytalanul a szél? Vajon a víz és a szél szabályokat követ? Ha Isten nem irányítaná őket, akkor nem kormányoznák őket szabályok: a szél csak süvöltene, a vizeket pedig nem korlátozná semmi, és árvizeket okoznának. Ha a hullám a hegynél magasabbra csapott volna, létezhetne a tenger? Nem. Ha a hegy nem volna olyan magas, mint a hullám, a tenger nem létezne, a hegy pedig elveszítené értékét és jelentőségét.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)