Bárki, aki nem érti meg Isten munkájának célját, az Ellene van, aki pedig megértette Isten munkájának célját, mégsem törekszik arra, hogy megfeleljen Istennek, az még inkább Isten ellenfelének tekintendő. Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan útját állják azoknak, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy „ép alkatúaknak” tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat? Azok, akik Isten jelenlétében nagyra tartják magukat, a legszánalmasabb emberek, míg azok, akik egyszerűnek tartják magukat, a leginkább megbecsültek. És azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Isten munkáját, ráadásul képesek nagy harsánysággal hirdetni másoknak Isten munkáját, még akkor is, ha közvetlenül Őrá tekintenek – ők a legtudatlanabb emberek. Az ilyen emberek nincsenek birtokában Isten bizonyságtételének, arrogánsak és önhittek. Akik azt hiszik, hogy túl keveset tudnak Istenről, annak ellenére, hogy tényleges tapasztalattal és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek Róla – ők azok, akiket Ő a legjobban szeret. Csak az ilyen emberek vannak valóban birtokában a bizonyságtételnek, és igazán csak ők képesek Isten által tökéletesedni. Akik nem értik Isten akaratát, azok Isten ellenfelei; akik értik Isten akaratát, de nem gyakorolják az igazságot, azok Isten ellenfelei; akik eszik és isszák Isten szavait, mégis szembe mennek Isten szavainak lényegével, azok Isten ellenfelei; akiknek elképzeléseik vannak a megtestesült Istenről, ráadásul hajlanak a lázadásra, azok Isten ellenfelei; akik ítéletet mondanak Isten felett, azok Isten ellenfelei; és aki nem képes megismerni Istent vagy tanúságot tenni Róla, az Isten ellenfele. Ezért nógatlak benneteket: ha tényleg hisztek abban, hogy képesek vagytok ezen az úton járni, akkor kövessétek tovább. De ha képtelenek vagytok tartózkodni az Istennel való szembeszegüléstől, akkor jobb, ha elsétáltok, mielőtt túl késő lenne. Ellenkező esetben rendkívül nagy az esélye annak, hogy a dolgok rosszul alakulnak számotokra, mert a természetetek egyszerűen túlságosan romlott. Hűségből vagy engedelmességből, igazságra és igazságosságra szomjazó szívből vagy Isten iránti szeretetből egy fikarcnyival sem rendelkeztek. Azt lehet mondani, hogy a helyzetetek Isten előtt egy romhalmaz. Nem tudjátok betartani azt, amit be kellene tartanotok, és képtelenek vagytok kimondani azt, amit ki kellene mondani. Amit a gyakorlatba kellene ültetnetek, azt nem sikerült megvalósítanotok; és azt a feladatot, amit be kellene töltenetek, képtelenek voltatok betölteni. Nincs meg bennetek az a hűség, lelkiismeret, engedelmesség és elszántság, aminek meg kellene lennie. Nem viseltétek el azt a szenvedést, amit el kellene viselnetek, és nincs meg bennetek az a hit, aminek meg kellene lennie. Egész egyszerűen teljes mértékben nélkülöztök minden érdemet: nem szégyellitek magatokat, hogy tovább éltek? Hadd győzzelek meg titeket arról, hogy jobb lenne, ha örök nyugalomra hajtanátok fejeteket, így megkímélnétek Istent attól, hogy miattatok aggódjon és szenvedjen. Hisztek Istenben, mégsem ismeritek az Ő akaratát; eszitek és isszátok Isten szavait, mégis képtelenek vagytok betartani azt, amit Isten megkövetel az embertől. Hisztek Istenben, mégsem ismeritek Őt, és életben maradtok cél nélkül, amelyre törekedhettek, értékek nélkül, értelem nélkül. Emberi lényként éltek, mégis a legcsekélyebb mértékben sincs lelkiismeretetek, tisztességetek vagy hitelességetek – vajon emberi lényeknek nevezhetitek még magatokat? Hisztek Istenben, mégis becsapjátok Őt; sőt mi több, elveszitek Isten pénzét, és felfaljátok a Neki szánt áldozatokat. És végül mégsem mutatjátok a legcsekélyebb tiszteletet sem Isten érzései iránt, vagy a leghalványabb lelkiismeret-furdalást sem tanúsítjátok Iránta. Isten legcsekélyebb elvárásait sem tudjátok teljesíteni. Vajon nevezhetitek még magatokat emberi lénynek? Megeszitek az ételt, amit Isten ad nektek, és belélegzitek az oxigént, amit ad nektek, élvezitek az Ő kegyelmét, de végül a legcsekélyebb tudással sem rendelkeztek Istenről. Éppen ellenkezőleg, semmirekellőkké váltatok, akik szembeszállnak Istennel. Nem tesz ez titeket még a kutyánál is alacsonyabb rendű vadállattá? Vajon van az állatok között olyan, amely rosszindulatúbb nálatok?

Azok a lelkipásztorok és vének, akik a magas szószéken állnak és másokat tanítanak, Isten ellenfelei és a Sátán szövetségesei; vajon nem lennének közületek még nagyobb ellenfelei Istennek azok, akik nem állnak a magas szószéken és nem tanítanak másokat? Nem vagytok ti még náluk is jobb cimborái a Sátánnak? Azok, akik nem értik Isten munkájának célját, nem tudják, hogyan kell megfelelni Isten akaratának. Bizonyára nem lehet, hogy azok, akik megértik az Ő munkájának célját, ne tudnák, hogyan kell megfelelni Isten akaratának. Isten munkája sohasem téves; inkább az ember törekvése az, ami hibás. Vajon azok az elfajzottak, akik szándékosan szembeszállnak Istennel, nem még gonoszabbak és rosszindulatúbbak, mint azok a pásztorok és vének? Sokan vannak azok, akik szembeszállnak Istennel, de ők is sokféle módon szállnak szembe Istennel. Ahogyan a hívők sokfélék, úgy sokfélék azok is, akik szembeszállnak Istennel, mindegyik másként. Egyetlen egy sem üdvözülhet azok közül, akik nem ismerik fel világosan Isten munkájának célját. Függetlenül attól, hogy az ember a múltban hogyan szállt szembe Istennel, amikor az ember megérti Isten munkájának célját, és erőfeszítéseit annak szenteli, hogy megfeleljen Istennek, Ő eltörli majd minden korábbi bűnét. Amíg az ember az igazságot keresi és az igazságot gyakorolja, addig Isten nem fogja észben tartani azt, amit tett. Sőt, Isten az alapján igazítja meg az embert, hogy az ember hogyan gyakorolja az igazságot. Ez Isten igazságossága. Mielőtt az ember látta volna Istent vagy megtapasztalta volna az Ő munkáját, függetlenül attól, hogy miként cselekszik Istennel szemben, Ő ezt nem tartja észben. Azonban amint az ember meglátta Istent és megtapasztalta a munkáját, Isten az ember minden tettét és cselekedetét beírja az „évkönyvekbe”, mert az ember meglátta Istent és az Ő munkálkodása közepette élt.

Amikor az ember valóban meglátja, hogy Isten micsoda és mivel rendelkezik, amikor meglátja az Ő felsőbbrendűségét, és amikor valóban megismeri Isten munkáját, továbbá amikor az ember régi beállítottsága megváltozik, akkor majd az ember teljesen elveti lázadó, Istennek ellenszegülő beállítottságát. Elmondható, hogy valamikor mindenki szembeszállt Istennel, és valamikor mindenki lázadt Isten ellen. Ha azonban készséggel engedelmeskedsz a megtestesült Istennek, és ettől kezdve hűségeddel eleget teszel Isten szívének, gyakorlod az igazságot, amit kell, teljesíted a kötelességedet, ahogyan kell, és betartod a szabályokat, amelyeket be kell, akkor olyasvalaki vagy, aki kész elvetni a lázadást, hogy megfeleljen Istennek, és akit Isten tökéletessé tehet. Ha makacsul megtagadod, hogy belásd a hibáidat, és nem áll szándékodban megbánást tanúsítani, ha kitartasz lázadó magatartásod mellett anélkül, hogy akár a legkevésbé is szándékodban állna együttműködni Istennel és eleget tenni Neki, akkor egy ilyen csökönyös és javíthatatlan személy, mint te, minden bizonnyal büntetést fog kapni, és minden bizonnyal soha nem lesz olyasvalaki, akit Isten tökéletessé tesz. Mivel ez így van, te ma Isten ellensége vagy, és holnap is Isten ellensége leszel, és holnapután is Isten ellensége maradsz; örökké Isten ellenfele és Isten ellensége leszel. Ebben az esetben hogyan ereszthetne el téged Isten? Az ember természetéből fakad, hogy szembeszáll Istennel, de az embernek nem szabad szándékosan keresnie az Istennel való szembeszállás „titkát” csak azért, mert természetének megváltoztatása megoldhatatlan feladat. Ha ez lenne a helyzet, akkor jobban tennéd, ha elmennél, mielőtt túl késő lesz, nehogy a jövőben még súlyosabb fenyítést kapj, és nehogy az állatias természeted előtörjön és irányíthatatlanná váljon, míg végül Isten el nem pusztítja húsvér testedet. Azért hiszel Istenben, hogy áldásokban részesülj; de ha a végén csak szerencsétlenség érne téged, vajon nem lenne az szégyen? Arra buzdítalak, hogy készítsetek más tervet. Bármi, amit tehettek, jobb lenne, mint Istenben hinni: az bizonyára nem lehet, hogy csak ez az egy út létezik. Vajon nem élnétek tovább, ha nem keresnétek az igazságot? Miért kell így hadilábon állnotok Istennel?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel)