Korábban már mondtam, hogy „Mindazok, akik a jelek és csodák látványára összpontosítanak, el lesznek hagyva; nem ők azok, akik tökéletesek lesznek.” Oly sok szót mondtam, mégis az embernek a legcsekélyebb ismerete sincs erről a munkáról, és miután eljutottunk erre a pontra, az emberek még mindig jeleket és csodákat kérnek. Vajon a te Istenbe vetett hited nem más, mint jelek és csodák hajszolása, vagy pedig az a célja, hogy életet nyerj? Jézus is sok szót mondott, és közülük néhány még nem teljesedett be. Mondhatod-e azt, hogy Jézus nem Isten? Isten tanúsította, hogy Ő Krisztus és Ő Isten szeretett Fia. Tagadhatod ezt? Ma Isten csak szavakat mond, és ha ezt nem ismered alaposan, akkor nem tudsz helytállni. Azért hiszel benne, mert Ő Isten, vagy az alapján hiszel benne, hogy beteljesednek-e a szavai vagy sem? A jelekben és csodákban hiszel, vagy Istenben hiszel? Ő ma nem mutat jeleket és csodákat – Ő valóban Isten? Ha a szavai nem teljesülnek be, akkor Ő valóban Isten? Isten lényegét vajon az határozza meg, hogy beteljesednek az általa mondott szavak vagy sem? Miért van az, hogy egyesek mindig Isten szavainak beteljesedésére várnak, mielőtt hinnének benne? Nem azt jelenti ez, hogy nem ismerik Őt? Mindazok, akiknek ilyen elképzeléseik vannak, azok Istent tagadják. Elképzelésekkel mérik Istent; ha Isten szavai beteljesednek, akkor hisznek benne, ha pedig nem, akkor nem hisznek benne; és mindig jeleket és csodákat hajszolnak. Nem a modern kor farizeusai ezek az emberek? Az, hogy képes vagy-e helytállni, attól függ, hogy ismered-e az igazi Istent – ez döntő fontosságú! Minél nagyobb benned Isten igéjének valósága, annál jobban ismered Isten valóságát, és annál jobban helyt tudsz állni a próbatételek alatt. Minél inkább arra koncentrálsz, hogy jeleket és csodákat láss, annál kevésbé vagy képes helytállni, és el fogsz bukni a próbatételek között. Nem a jelek és csodák jelentik az alapot; csak Isten valósága az élet. Vannak, akik nem ismerik az Isten munkája által elérendő hatásokat. Zavarodottságban töltik napjaikat, nem törekszenek Isten munkájának megismerésére. Törekvésük célja mindig csak az, hogy Isten teljesítse vágyaikat, és csak akkor lesz komoly a hitük. Azt mondják, hogy követni fogják az életet, ha Isten szavai beteljesednek, de ha az Ő szavai nem teljesülnek, akkor nincs lehetőségük az életet követni. Az ember azt hiszi, hogy az Istenbe vetett hit a jelek és csodák látásának, valamint a mennybe és a harmadik égbe való felemelkedésnek a hajszolása. Egyikük sem mondja, hogy az Istenbe vetett hitük törekvés a valóságba való belépésre, törekvés az életre, és az Isten általi megnyerésre. Mi az értéke az ilyen törekvésnek? Akik nem törekszenek Isten megismerésére és Isten megelégedésére, azok nem hisznek Istenben; ők azok, akik káromolják Istent!

Most már értitek, hogy mi az Istenbe vetett hit? Vajon az Istenben való hit azt jelenti, hogy jeleket és csodákat látunk? Azt jelenti, hogy felemelkedünk a mennybe? Istenben hinni a legkevésbé sem könnyű. Ezeket a vallási gyakorlatokat meg kell tisztítani; a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való törekvés, a jelekre és csodákra való összpontosítás, az Isten kegyelmének, békéjének és örömének hajszolása, a test kilátásainak és kényelmének hajszolása – ezek vallási gyakorlatok, és az ilyen vallási gyakorlatok a hit egy homályos fajtáját jelentik. Mit jelent ma az igazi istenhit? Isten szavának elfogadása életünk valóságaként, és Isten megismerése az Ő szavából, hogy elérjük az Ő igazi szeretetét. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy engedelmeskedj Istennek, szeresd Istent, és teljesítsd azt a kötelességet, amelyet Isten teremtményének teljesítenie kell. Ez a célja az Istenben való hitnek. El kell érned, hogy megismerd Isten gyönyörűségét, hogy Isten mennyire méltó a tiszteletre, hogy Isten hogyan végzi teremtményeiben a megváltás és a tökéletesítés munkáját – ezek az Istenbe vetett hited puszta alapjai. Az Istenbe vetett hit alapvetően azt jelenti, hogy a test életéből átváltunk az Istent szerető életre; a romlott életből az Isten szava szerinti életre; kilépünk a Sátán uralmából az Isten gondviselése és védelme alatt álló életbe; elérjük az Istennek való engedelmességet, és nem a testnek engedelmeskedünk; megengeded Istennek, hogy elnyerje teljes szívedet, hogy tökéletessé tegyen, és megszabadulj a romlott sátáni természettől. Az Istenbe vetett hit elsősorban azért van, hogy Isten ereje és dicsősége megnyilvánuljon benned, hogy cselekedhesd Isten akaratát, és megvalósíthasd Isten tervét, és képes legyél tanúságot tenni Istenről a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák utáni vágy körül forognia, és nem is a személyes tested célját kellene szolgálnia. Arról kellene szólnia, hogy igyekszel megismerni Istent, és igyekszel, hogy képes legyél engedelmeskedni Istennek, és – mint Péter – engedelmeskedni neki mindhalálig. Ezek az Istenben való hit fő céljai. Az ember azért eszi és issza Isten igéjét, hogy megismerje Istent és megfeleljen neki. Isten Igéjének evése és ivása nagyobb tudást ad neked Istenről, és csak ezután tudsz engedelmeskedni Neki. Csak Istent ismerve tudod Őt szeretni, és ez az a cél, amit az embernek az Istenbe vetett hitben el kell érnie. Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat próbálsz látni, akkor az Istenbe vetett hited nézőpontja rossz. Az Istenbe vetett hit alapvetően Isten szavának mint az élet valóságának elfogadása. Isten célját csak úgy érhetjük el, ha az Ő szájából származó beszédet a gyakorlatba ültetjük, és magunkban megvalósítjuk. Az Istenben való hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten által tökéletessé váljon, képes legyen alávetni magát Istennek, és teljes engedelmességet tanúsítson Isten iránt. Ha képes vagy zokszó nélkül engedelmeskedni Istennek, szem előtt tartani Isten kívánságait, elérni Péter érettségét, és birtokolni Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)