Közös probléma minden emberben, hogy ugyan értik az igazságot, de nem ültetik át a gyakorlatba. Ez azért van, mert egyrészt nem hajlandók megfizetni az árát, másrészt pedig az ítélőképességük nem megfelelő. Képtelenek a maga valójában látni mindennapi életük számos nehézségét, és nem tudják, hogyan gyakorolják helyesen az igazságot. Mivel az emberek megtapasztalásai túl sekélyesek, a képességeik szerények, és csak korlátozott mértékben értik meg az igazságot, nincs módjuk arra, hogy megoldják azokat a nehézségeket, amelyekkel mindennapi életük során találkoznak. Csak a szavak szintjén hisznek Istenben, és nem képesek behozni Istent a mindennapi életükbe. Vagyis Isten Isten, az élet pedig az élet, és az embereknek mintha nem is lenne kapcsolatuk Istennel az életük során. Mindenki így gondolkodik. Az emberek ugyan hisznek Istenben, valójában azonban Isten nem nyeri meg és nem tökéletesíti őket. Nem arról van szó tehát, hogy Isten igéje ne fejeződött volna ki tökéletesen, hanem arról, hogy az emberek azon képessége, hogy befogadják az Ő igéjét, egyszerűen nem megfelelő. Mondhatni, szinte senki nem cselekszik Isten eredeti szándékai szerint: az Istenbe vetett hitük a saját szándékaik, múltbéli vallásos elképzeléseik és saját cselekvési módjaik szerint való. Kevesen vannak, akik Isten igéjének elfogadása után valóban átalakuláson mennek keresztül, és elkezdenek az Ő akaratának megfelelően cselekedni. Ehelyett megmaradnak téves hiedelmeikben. Amikor az emberek elkezdenek hinni Istenben, a vallás konvencionális szabályai alapján teszik azt, és teljes mértékben a saját életfilozófiájuk alapján élnek és viselkednek másokkal. Tíz emberből, mondhatni, ez kilencre igaz. Igen kevesen vannak, akik új tervet készítenek, és új fejezetet nyitnak, miután hinni kezdtek Istenben. Az emberiségnek nem sikerült Isten igéjére igazságként tekinteni, sem pedig igazságként elfogadva átültetni azt a gyakorlatba.

Vegyük például a Jézusba vetett hitet! Akár nemrég jutott valaki hitre, akár már régóta hitt, mindenki egyszerűen csak elkezdte használni azokat a talentumokat, amelyekkel eleve rendelkezett, és megmutatta a birtokában lévő képességeket. Az emberek egyszerűen csak hozzátették az „Istenbe vetett hitüket” – ezt a három szócskát – a hétköznapi életükhöz, de nem változtattak a beállítottságukon; az Istenbe vetett hitük kicsit sem növekedett. Törekvésük nem volt sem forró, sem hideg. Nem mondták, hogy feladják a hitüket, de nem is szenteltek mindent Istennek. Sosem szerették igazán Istent, és nem is engedelmeskedtek Neki. Az Istenbe vetett hitük a valódi és a hamis keveréke volt, félig nyitott és félig csukott szemmel közelítették meg a hitüket, és nem őszintén gyakorolták azt. Ebben a zavarodott állapotban éltek tovább, végül pedig zavaros halált haltak. Mi értelme van mindennek? Ahhoz, hogy a gyakorlatias Istenben higgy, ma a helyes úton kell elindulnod. Ha hiszel Istenben, nemcsak az áldásokat kell keresned, hanem szeretned és ismerned kell Istent. Az Ő megvilágosításán és egyéni kereséseden keresztül eheted és ihatod az Ő szavát, fokozatosan valóban megértheted Istent, és valódi szereteted lehet Isten iránt, amely a szíved legbenső zugából fakad. Más szóval, amikor az Isten iránti szereteted igazán őszinte, és senki sem tudja lerombolni az iránta való szereteted, vagy útjába állni annak, akkor jó úton jársz az Istenbe vetett hitedben. Ez azt bizonyítja, hogy te Istenhez tartozol, mivel a szíved már Istené, és semmi más nem tud birtokolni téged. A megtapasztalásod, az általad fizetett ár és Isten munkája révén képes vagy magadtól is szeretni Istent – és mikor így teszel, megszabadulsz a Sátán befolyása alól, és Isten igéjének fényességében fogsz élni. Csak akkor mondhatjuk, hogy megnyerted Istent, ha megszabadultál a sötétség befolyása alól. Az Istenbe vetett hitedben meg kell próbálnod ezt a célt kitűzni. Ez mindannyiótok kötelessége. Egyikőtök sem elégedhet meg a dolgok jelen állásával. Nem lehettek kétlelkűek az Isten munkáját illetően, és nem vehetitek azt félvállról. Minden tekintetben és minden időben Istenre kell gondolnotok, és az Ő kedvére kell mindenben cselekednetek. És valahányszor megszólaltok vagy cselekedtek, az Isten házának érdekeit kell az első helyre tennetek. Csakis így lehettek Isten szíve szerint.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)