Egyikük sem hisz abban, hogy látni fogják a dicsőségemet, és én nem kényszerítem őket, hanem inkább kivonom dicsőségemet az emberek köréből, és egy másik világba viszem. Amikor az emberek ismét megtérnek, akkor veszem elő dicsőségemet, és azt még több olyannak mutatom majd meg, akinek van önbizalma. Ezen elv szerint dolgozom. Mert van olyan idő, amikor dicsőségem elhagyja Kánaánt, és van olyan idő, amikor dicsőségem elhagyja a kiválasztottakat. Sőt, eljön az idő, amikor dicsőségem elhagyja az egész földet, elhomályosítva és sötétségbe borítva azt. Még Kánaán földje sem fogja látni a napfényt; minden ember elveszíti a hitét, de senki sem bírja majd elhagyni Kánaán földjének illatát. Csak amikor belépek az új mennybe és földre, akkor veszem elő dicsőségem másik részét, és először Kánaán földjén tárom fel, hogy az egész földön, amely az éjszaka koromsötétjébe süllyedt, felragyogjon egy fénysugár, és az egész földön fényesség legyen; hogy az emberek az egész földön erőt meríthessenek a fény hatalmából, lehetővé téve, hogy dicsőségem növekedjen és újból megjelenjen minden nemzet számára; és hogy az egész emberiség felismerje, hogy már régen eljöttem az emberi világba, és már régen elhoztam dicsőségemet Izraelből Keletre; mert az Én dicsőségem Keletről ragyog, és a Kegyelem Korából hoztam át a mába. De Izraelből indultam el, és onnan érkeztem Keletre. Csak, amikor a Kelet fénye fokozatosan kifehéredik, akkor kezd a sötétség a Földön fénybe fordulni, és csak akkor fog az ember rájönni, hogy már régen elhagytam Izraelt, és Keleten újból felemelkedem. Miután egyszer leszálltam Izraelben, majd később távoztam onnan, nem születhetek meg újra Izraelben, mert munkám az egész világegyetemet irányítja, sőt mi több, a villámok egyenesen Keletről Nyugatra villannak. Ezért szálltam le Keleten, és hoztam el Kánaánt a Kelet népének. Az egész földről hozok embereket Kánaán földjére, és így továbbra is Kánaán földjén teszek kinyilatkoztatásokat, hogy az egész világegyetemet irányítsam. Ekkor Kánaánon kívül nincs fény az egész földön, és minden embert éhínség és hideg fenyeget. Dicsőségemet Izraelnek adtam, majd elvettem, és ezzel az izraelitákat Keletre vittem, és az egész emberiséget is Keletre vittem. Mindannyiukat a világossághoz vezettem, hogy újra egyesüljenek vele, és társuljanak vele, s ne kelljen többé keresniük. Megengedem, hogy mindazok, akik keresik, újra meglássák a fényt és a dicsőségemet, ami Izraelben volt; megengedem, hogy lássák, hogy már régen leszálltam egy fehér felhőn az emberek közé, megengedem, hogy lássák a számtalan fehér felhőt és gyümölcsöket bőséges fürtökben, és ami még ennél is több, megengedem, hogy lássák Jahvét, Izrael Istenét. Megengedem, hogy meglássák a zsidók Mesterét, a vágyott Messiást, és Engem, a magam teljes valójában, akit királyok üldöztek az idők folyamán. Az egész világegyetemben fogok munkálkodni, és nagyszerű munkát fogok végezni, kinyilatkoztatva minden dicsőségemet és minden tettemet az embereknek az utolsó napokban. Megmutatom dicsőséges arcomat a maga teljességében azoknak, akik sok éven át vártak Rám, azoknak, akik vágytak rá, hogy fehér felhőn eljöjjek, Izraelnek, mely vágyott rá, hogy ismét megjelenjek, és az egész emberiségnek, mely üldöz Engem, hogy mindenki megtudja, hogy dicsőségemet már régen elvittem Keletre, és már nem Júdeában van. Mert az utolsó napok már eljöttek!

Az egész világegyetemben végzem a munkámat, és Keleten végtelenül dübörgő robajok hallatszanak, megrázva minden nemzetet és felekezetet. Az Én hangom az, amely minden embert a jelenbe vezetett. Minden embert meghódítok a hangom által, hogy belezuhanjon ebbe az áramlatba, és alávesse magát nekem, mert már régen visszavettem dicsőségemet az egész földről, és újból kibocsátottam azt Keleten. Ki ne vágyna arra, hogy láthassa dicsőségemet? Ki ne várná türelmetlenül visszatérésemet? Ki ne szomjazna újbóli megjelenésemre? Ki ne sóvárogna kedvességem után? Ki ne jönne a fényre? Ki ne tekintené meg Kánaán gazdagságát? Ki ne vágyakozna a Megváltó visszatérésére? Ki ne imádná Őt, aki nagy hatalommal bír? A szavam elterjed majd az egész földön; szembenézek majd választott népemmel, és több szót szólok majd nekik. Mint a hatalmas mennydörgések, amelyek megrázzák a hegyeket és a folyókat, úgy mondom majd szavaimat az egész világegyetemnek és az emberiségnek. Ezért a számban lévő szavak az emberek kincsévé váltak, és minden ember dédelgeti szavaimat. A villámok Kelettől egészen Nyugatig villámlanak. Szavaim olyanok, hogy az ember nem szívesen mond le róluk, ugyanakkor kifürkészhetetlennek találja őket, de annál inkább örvendezik nekik. Minden ember örül és boldog, ünnepli az Én eljövetelemet, mintha épp egy csecsemő született volna. Hangom által minden embert magam elé hozok. Ezentúl nyilvánosan belépek az emberi fajba, hogy eljöjjenek Engem imádni. Az általam sugárzott dicsőséggel és a számban lévő szavakkal elérem, hogy minden ember elém járuljon, és lássa, hogy a villámok Keletről villámlanak, és hogy én is leszálltam a Keleti „Olajfák hegyére”. Látni fogják, hogy már régóta a földön vagyok, de már nem a zsidók Fiaként, hanem a Kelet Villámaként. Mert én már régen feltámadtam, és eltávoztam az emberek közül, majd dicsőséggel újra megjelentem közöttük. Én vagyok az, akit megannyi korszakkal ezelőtt imádtak, és én vagyok az izraeliták által számtalan korszakkal ezelőtt elhagyott csecsemő is. Mi több, én vagyok a jelenkor dicsőséges Mindenható Istene! Járuljon mindenki trónom elé, és lássa dicsőséges arcomat, hallja a hangomat, és tekintse meg tetteimet. Ez az Én akaratom teljessége; ez a tervem vége és csúcspontja, valamint irányításom célja: hogy minden nemzet imádjon Engem, minden nyelv ismerjen el Engem, minden ember vesse belém hitét, és minden nép engedelmeskedjék Nekem!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)