Sok embernek vannak elképzelései a zsidók Júdeából való száműzéséről, de azok, akik az igazságot keresik, megvilágosodást nyerhetnek ebből az eseményből. Ha valaki rendelkezik felfogóképességgel, akkor ez az esemény ráébreszti arra, hogy Isten igazságos természete nem tűri a sértést. Vannak azonban olyan emberek, akikben nincs meg a felfogóképesség. Ha úgy érzik, hogy amit Isten tett, nem felel meg az elképzeléseiknek, akkor először is egyet kell érteniük azzal, hogy Isten igaz, és hogy az Ő természete nem tűri a sértést; ez biztos. Akkor imádkozzanak és keressék az igazságot, és nézzék meg, hogy a zsidók mivel sértették meg Isten természetét és vonták magukra haragját. Csak így tudják az emberek alaposan tisztázni elképzeléseiket, megérteni Isten természetét ezen az eseményen keresztül, és alávetni magukat Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Az emberek számára nem könnyű feladat megérteni az igazságot. Nem számít, hogy korábban élvezted-e Isten kegyelmét és áldásait, vagy végeztél-e munkát az Ő vezetésének és megbízásának elfogadásával, vagy felajánlottál-e dolgokat, vagy feladtál-e valamit – még ha az emberek úgy is tekintenek rád, mint aki valamilyen módon hozzájárult, semmiképpen sem szabad ezeket a dolgokat tőkének tekintened. Ez az első dolog. A második dolog az, hogy soha nem szabad ezeket a dolgokat zsetonoknak tekintened, amelyekkel Istent manipulálhatod és amelyeket arra használhatsz, hogy megmondd, hogyan bánjon veled. A legfontosabb dolog az, hogy amikor Isten szavai és hozzád való hozzáállása nem egyezik a te elképzeléseiddel, vagy érzéketlennek tűnik veled szemben, akkor nem szabad ellenállnod vagy szembeszállnod Vele. Ez a harmadik dolog. Meg tudod valósítani ezt a három dolgot? Ez a három dolog a valósághoz tartozik. Könnyen előfordulnak ezek az állapotok az emberekben? (Igen, könnyen.) Miért fordulnak elő ezek az állapotok az emberekben? Miért nyilvánulnak meg ilyen módon? Isten irányítja az egész emberi fajt, és szuverén módon uralkodik minden dolog felett, de vajon Isten ezeket a dolgokat tőkének tekinti? Vajon Isten learatja a babérokat ezért? Vajon vannak ilyen kinyilatkoztatásai Istennek, mondván: „Én mindezeket a nagyszerű dolgokat megtettem értetek. Miért nem mondotok Nekem köszönetet?” (Nem, nem teszi.) Isten nem ezeket a dolgokat tartja szem előtt. Miért vár az ember tehát elismerést Istentől minden apró dologért, amiről lemond vagy amit feláldoz, vagy minden apró hozzájárulásáért, amit tesz? Miért nyilvánul meg és fedi fel magát az ember így? A válasz egyszerű. Azért, mert az ember beállítottsága romlott. Miért nem így nyilvánul meg vagy fedi fel Magát Isten? Azért, mert Isten lényege az igazság, és az igazság szent. Ez a válasz. Az emberek azért nyilvánulnak meg és fedik fel magukat ilyen módon, mert romlott a beállítottságuk. Megoldható ez a probléma? Vajon megoldható ez a probléma az imént említett három dologgal? (Igen, megoldható.) Az Általam említett három dolog közül egyiket sem könnyű a gyakorlatba ültetni, de van megoldás. E három dolog hallatán az emberek azt gondolhatják: „Ezt nem szabad megtennünk, és azt sem szabad megtennünk. Nekünk csak üresfejű bábuknak kell lennünk.” Így van ez? (Nem, nem így van.) Akkor hogy van? Hadd mondjam el nektek, Isten nem engedi, hogy ezeket a dolgokat megtedd, mert ez a te saját védelmedet szolgálja. Ez az első dolog. A te törekvésed módszere nincs összhangban az igazsággal, és nem a helyes út. Ne ismételd meg az előtted járók hibáit. Ha úgy kezeled a dolgokat, amikről lemondasz és amiket feláldozol, mint tőkét és zsetont, amit beválthatsz, majd amikor Isten hozzád való viszonyulása érzéketlennek tűnik veled szemben, akkor szembeszállsz Vele, akkor a hozzáállásod nem felel meg az igazságnak, nincs benne emberi mivolt, és nem helyes. Még ha ezer okod is van rá, a hozzáállásod akkor is helytelen; semmilyen módon nem egyeztethető össze az igazsággal, és egyenlő az Istennek való ellenállással. Ez nem az a hozzáállás, amit egy embernek tanúsítania kellene. Ez a második dolog. A harmadik dolog az, hogy ha ragaszkodsz ehhez a hozzáálláshoz, akkor soha nem fogod megérteni vagy elnyerni az igazságot. Nemcsak, hogy nem fogod elnyerni az igazságot, hanem magadat is vesztes helyzetbe hozod; elveszíted azt a méltóságot és kötelességet, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell. Ha azt gondolod: „Ragaszkodom a hozzáállásomhoz, és senki sem tehet ellene semmit! Hiszem, hogy igazam van, ezért kiállok a gondolkodásom mellett. Az ötleteim észszerűek, ezért a végsőkig ki fogok tartani mellettük!” Ha ilyen rendíthetetlenül ragaszkodsz valamihez, az semmilyen módon nem válik hasznodra. Isten nem fogja megváltoztatni a hozzáállását a te elhatározásod miatt, vagy azért, mert ragaszkodsz valamihez. Más szóval, Isten soha nem fogja megváltoztatni a hozzáállását csak azért, mert te ragaszkodsz a tiédhez. Ellenkezőleg, Isten olyan hozzáállást fog tanúsítani veled szemben, amely arányos a te lázadásoddal és rendíthetetlen ellenállásoddal. Ez a negyedik és legfontosabb dolog. Van valami, amit nem értetek ebből a négy dologból? Az Általam említett dolgok közül van-e olyan, amely csak üres szó, amely nem illeszkedik az ember valódi állapotához, és amely nem segít az ember életének gyakorlati oldalán? (Nem, mindegyik hasznos.) Vajon valamelyik dolog csak üres elmélet, nem pedig a gyakorlathoz vezető út? (Nem.) Segít ez a négy dolog abban, hogy az embereknek hogyan kell belépniük az igazságvalóságokba a mindennapi életükben? (Igen, segítenek.) Ha világosan megértitek ezt a négy dolgot, a gyakorlatba ültetitek őket, és megtapasztaljátok őket, akkor az Istennel való kapcsolatod normális marad. Ez a négy dolog megvéd téged a különböző kísértések során, vagy amikor mindenféle emberrel, eseménnyel és dologgal szembesülsz. Amikor lázadó állapotban vagy, gondolj az igazság ezen aspektusaira, hasonlítsd magad hozzájuk, és gyakorolj ennek megfelelően. Ha elsőre képtelen vagy ezeket a gyakorlatba ültetni, akkor imádkozz, és ugyanakkor ismerd fel, hogy Isten miért cselekedett úgy, ahogyan cselekedett. Azt is át kell gondolnod és fel kell ismerned, hogy milyen romlott állapotok és a romlottság milyen kinyilatkoztatásai vannak benned, amelyek miatt képtelen vagy gyakorolni vagy alávetni magad. Ha képes vagy ilyen módon keresni az igazságot, akkor az állapotod normális marad, és természetes módon be fogsz lépni ezekbe az igazságvalóságokba.

Függetlenül a kérdéstől, ha nem érted az igazságot, akkor vagy elképzelések és képzelgések alapján fogsz cselekedni, vagy lázadva és ellenállva fogsz cselekedni. Ez száz százalékig biztos. Néha kívülről nem úgy tűnik, hogy ellenállsz Istennek, rossz dolgokat teszel, vagy megszakítást vagy zavart okozol, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a cselekedeteid összhangban vannak az igazsággal. Néha előfordulhat, hogy elképzelések és képzelgések alapján cselekszel, és bár ez talán nem jelent zavart vagy nem okoz kárt, amíg nincs összhangban az igazsággal, addig a cselekedeteid ellentétben állnak Isten szándékaival. Vannak más alkalmak is, amikor talán elképzeléseid vannak Istenről az elmédben. Még ha soha nem is öntöd őket szavakba, akkor is ragaszkodsz ezekhez az elképzelésekhez és képzelgésekhez, azt gondolod, hogy Istennek ezt vagy azt kellene tennie, és megszabod, hogy Neki milyennek kellene lennie. Kívülről nézve nem tettél semmi rosszat, de belülről a folyamatos lázadás és az Istennel szembeni ellenállás állapotában vagy. Például az imént beszéltem arról, hogy Isten szeretetéről vannak elképzeléseink és korlátozó definícióink. Még ha az elképzeléseid és képzelgéseid miatt nem is okoztál zavart vagy megszakítást Isten munkájában, az állapotod bizonyítja, hogy a szíved folyamatosan korlátozza és félreérti Istent. Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy folyamatosan ellenállsz Istennek. Nem az igazságot mondom? (De igen.) Ha eljön a nap, amikor a zsidók júdeai száműzetéséhez hasonló dolog történik, az elképzeléseid képtelenné tesznek arra, hogy Isten tetteire „Áment” mondj, vagy hogy dicsérd Istent és az Ő tetteire válaszként félelmet és alávetettséget fejlessz ki Iránta. Ehelyett félreérted, panaszkodsz, és még kissé ellenséges is leszel Istennel szemben a szívedben. Mélyen legbelül azt fogod Neki mondani: „Istenem, ezt nem kellett volna tenned. Ez annyira tapintatlan volt! Hogyan bánhatsz így a teremtményeiddel? Hogyan bánhatsz így a választott népeddel? Nem tudom énekelni a dicséreteidet vagy megtapsolni a tetteidet, miután láttam, mit tettél. Belül szenvedek, és elhagyatottnak érzem magam, mintha nem támaszkodhatnék arra az Istenre, akit határtalanul imádok. Az isten, akiben én hiszek, nem ilyen. Az isten, akiben én hiszek, nem bánhat így a teremtményeivel. Az isten, akiben én hiszek, nem ilyen hidegvérű vagy kegyetlen. Az isten, akiben én hiszek, gyengéden és figyelmesen bánik az emberekkel, mint a csecsemőkkel, amitől bőségesen áldottnak és melegséggel telinek érzik magukat, nem pedig jéghidegnek vagy közömbösnek, mint most.” Amikor ezek a sirámok mélyen belülről előjönnek, nem úgy tekintesz az előtted zajló tényekre, mint Isten munkájára. Nem ismered el, vagy nem mondasz „Áment”, végképp nem dicséred. Mint ilyen, az érzelmeid és állapotod az Istennek való alávetettség állapotának felelnek meg, vagy az ellenkezés állapotának? (Az ellenkezés állapotának.) Nyilvánvaló, hogy ez nem igazi alávetettség. Itt nincs alávetettség, csak panasz, ellenkezés, engedetlenség, sőt harag. Vajon egy teremtett lénynek így kellene viszonyulnia a Teremtőjéhez? Nem, nem így. A szíved egy ellentmondás; azt gondolod: „Ha Isten ezt tette, akkor az én szívem miért nem helyesli? Miért nem fogadja el az emberek többsége? Miért olyan tapintatlanok az emberrel szemben az Ő tettei, és miért vannak tele vérrel és mészárlással?” Abban a pillanatban a szívedben lévő isten és a valóságban ténylegesen létező Teremtő ellentmondásban vannak, és ellentétben állnak egymással, nem igaz? (De igen.) Tehát melyikükben kellene hinned? Ebben a pillanatban a szíved mélyén élő elképzelések istenében kellene hinned, vagy abban az Istenben, aki a szemed láttára valós tetteket hajt végre? (Abban az Istenben, aki közvetlenül előttünk valós cselekedeteket hajt végre.) Szubjektív vágyaik szempontjából az emberek nagyon is hajlandóak hinni abban az Istenben, aki közvetlenül előttük valós cselekedeteket hajt végre, de az ember elképzelései, önző vágyai és érzései miatt úgy döntenek, hogy elfedik a szívükben lévő istent, és arra kényszerítik magukat, hogy elfogadják azt az Istent, aki közvetlenül előttük valós cselekedeteket hajt végre. Legbelül azonban még mindig képtelenek minden tényét elfogadni annak, amit a Teremtő cselekszik; még mindig rejtőzködnek, és a saját kis világukban élnek, fáradhatatlanul beszélgetve és érintkezve képzeletük istenével, miközben a valódi Isten mindig homályosnak tűnik. Még olyanok is vannak, akik azt gondolják: „Bárcsak ne létezne a valódi isten. Az én istenem az az isten, akit a szívemben elképzeltem, aki tele van szeretettel, és aki érezteti az emberekkel a melegségét. Ő igazi isten. A gyakorlati isten nem az, akit elképzeltem, mert a dolgok, amiket tesz, cserbenhagynak, és nem érzek melegséget tőle. Különösen nem tudom elnézni azt, ahogy annyi embert elítél és kiiktat az ítélete és fenyítése.” Miféle ember mond ilyet? Az álhívők mondják ezt, és azok, akik nem fogadják el az igazságot. Ezek azok a különböző állapotok, amelyek az emberekben előfordulnak, amikor nem értik Isten cselekedeteit, és amikor ellentmondás van a képzelgéseik és Isten gyakorlati munkája között. Hogyan következnek be ezek az állapotok? Egyrészt az embereknek romlott beállítottságai vannak; másrészt, amikor valami történik, és a tények nem felelnek meg az emberek elképzeléseinek és képzelgéseinek, kipukkasztva a buborékjukat, összetörve az álmaikat, és olyan érzést váltva ki belőlük, hogy az áldások iránti szándékuk és vágyuk nem teljesülhet, akkor végül hogy döntenek, mit tesznek? Elfutnak, megalkusznak, vagy megmakacsolják magukat. Vannak, akik állást sem foglalnak, mondván: „Elfogadom mindkét oldalt. Az isten, aki eredetileg a szívemben volt, isten és a szeretet. És az, aki nagy tetteket cselekszik és hatalmat gyakorol a szemem előtt, szintén Isten. Mindkettőt elfogadom, és egyikről sem mondok le.” Az emberek gyakran élnek ilyen állapotban, egy-egy lábbal mindkét táborban. Az emberek gyakran megragadnak az istenről alkotott elképzelésükben. Szaladgálnak, fáradoznak, felajánlanak dolgokat, és dolgoznak ezért a homályos istenért. Bármilyen árat megfizetnek azért, hogy végrehajtsák a kötelességüket, még a saját életüket is feladják, és feláldozzák mindenüket. Nem számít, hogyan cselekszenek az emberek, vagy milyen állapotok keletkeznek bennük, vajon az emberek cselekedetei jók vagy rosszak a valódi Teremtő szemében, ha egy ilyen isten létezik az elméjükben? Ez alávetettség vagy ellenállás? Nyilvánvaló, hogy ezek nem jó cselekedetek, és nem érdemlik meg, hogy megemlékezzenek róluk. Azt is felfeldi, hogy az emberek nem igazán vetették alá vagy ajánlották fel magukat; inkább tele vannak ellenállással, lázadó mivolttal és ellenkezéssel. Éppen azért, mert az embereknek ilyen állapotaik vannak, és gyakran ezekben az állapotokban élnek, amikor az emberek felébrednek az álmukból és a való világban élnek, rájönnek, hogy az Isten tettei a való életben nem képesek kielégíteni a pszichológiai és spirituális szükségleteiket. Helyette az Ő cselekedetei különböző módokon fájdalmat okoznak az embereknek, különböző módokon éreztetik velük, hogy Ő közömbös, és különböző módokon tapintatlan az emberrel szemben. Vannak még olyanok is, akik kételkednek, mondván: „Vajon Isten a szeretet? Szereti még mindig az embereket? Azt mondja, hogy Isten aggódik az emberért és úgy szereti, mint Önmagát. Hol látjátok ezt? Én miért nem láttam még soha?” Ez egy probléma! Az emberek gyakran élnek ilyen állapotokban, ami miatt a közte és az Isten közötti ellentmondás még szélsőségesebbé válik, és a köztük lévő távolság egyre szélesebb lesz. Amikor az emberek látják, hogy Isten olyasmit tesz, ami megfelel az Ő elképzeléseiknek, azt gondolják: „Az én Istenem valami világrengető dolgot tett. Ő az az Isten, akiben igazán hinni akarok. Csak Ő az én Istenem. Hajlandó vagyok az Ő teremtett lénye lenni. Csak Ő az én Teremtőm.” Amikor azonban a mindennapi életükben nehézségek, negativitás vagy gyengeségek merülnek fel, és az általuk elképzelt isten nem képes mindig segíteni nekik vagy kielégíteni a szükségleteiket, az Istenbe vetett hitük meggyengül vagy akár el is tűnik. Mi okozza az embereknek mindezeket az állapotait, és mindazokat a módokat, ahogyan viselkednek és felfedik magukat? Az, hogy az emberek egyáltalán nem értik a Teremtőt. Nem értik Őt; ez az egyetlen ok. Ez a gyökere minden ellentmondásnak, távolságnak és félreértésnek ember és Isten között. Hogyan oldják meg tehát az emberek ezt a problémát? Először is fel kell oldaniuk az elképzeléseiket. Másodszor, az embereknek meg kell tapasztalniuk, át kell élniük, keresniük és mérlegelniük kell minden olyan munkát, amelyet Isten végez bennük, és el kell jutniuk arra a pontra, ahol képesek teljesen alávetni magukat minden olyan elrendezésnek, amelyet Isten számukra készít, és minden olyan embernek, eseménynek és dolognak, amelyet Isten vezényel számukra. Mi a célja az alávetettségnek? Felismerni és megérteni mindezen igazságokat.

Mélynek találjátok a témát, amiről az imént beszélgettünk? Meg tudjátok érteni? Képesek vagytok felfogni? (Igen.) Elméletben meg kell tudnotok érteni, de vajon az elméleti megértés egyenlő-e az igazság megértésével és elfogadásával? (Nem, nem az.) Akkor mi egyenlő az igazság megértésével és elfogadásával? Gyakran meg kell vizsgálnotok magatokat a mindennapi életetekben, de mit kell megvizsgálnotok? (Azt, hogy rendelkezünk-e azokkal az állapotokkal, vagy olyan módokon mutatjuk-e meg magunkat, amiről Isten beszél, illetve milyen elképzeléseik és félreértéseik vannak az embereknek Istenről.) Pontosan. Meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat; vizsgáld meg, milyen romlottságot társz fel, és milyen elképzeléseid és képzelgéseid vannak. Vannak, akik azt mondják, hogy képtelenek megvizsgálni magukat. Ez könnyen orvosolható, ha először másokat vizsgálunk meg. Más emberek tükörként szolgálnak számodra. Amikor látod, hogy az emberek bizonyos beállítottságokat vagy állapotokat tárnak fel, fordítsd meg, vizsgáld meg magad, és hasonlítsd vele össze magad; nézd meg, hogy ugyanilyen elképzeléseid és képzelgéseid vannak-e, és hogy ugyanabban az állapotban vagy-e. Ha igen, akkor mit kell tenned ezzel kapcsolatban? Feltárni magadat és boncolgatni ezeket a dolgokat, vagy ragaszkodni hozzájuk és várni, hogy „kivirágozzanak és gyümölcsöt teremjenek”? (Fel kell tárnunk magunkat és boncolgatnunk kell őket.) Ki kell terítened és boncolgatnod kell ezeket a dolgokat, hogy mindenkinek hasznára váljon, hogy ezen keresztül mindenki pontosan felismerje a romlott állapotokat, megértse az igazságot, megtalálja a kiutat, és együtt megoldja az ilyen jellegű problémákat. Mi értelme van az elképzelések és a passzív, negatív állapotok boncolgatásának? (Az, hogy az emberek megtalálják a kiutat az elképzeléseikből és a passzív állapotaikból.) És mi a kiút megtalálásának a lényege? Hogy elnyerjük az igazságot. Az elképzeléseid kijavításának az a lényege, hogy felismerd, hogy tévesek, és nem szabadna meglenniük benned. El kell engedned őket, nem pedig ragaszkodni hozzájuk. Ezután aktívan keresd, hogy mi a helyes, mik a pozitív dolgok valójában, és mi az igazság valójában. Amikor elfogadod a pozitív dolgokat és az igazságot, és úgy kezeled őket, mint a gyakorlat, a gondolkodás és a perspektívák alapelveit, amelyekkel rendelkezned kellene, akkor változás történik, és elnyered az igazságot. Hogyan tekintsenek tehát az emberek a zsidók júdeai száműzetésére ezen igazságok fényében? Milyen közös elképzelésük van az embereknek erről az eseményről? (Az, hogy Istennek nem kellett volna kirúgnia a zsidókat Júdeából, és hogy meg kellett volna védenie a zsidókat. Az, hogy bármennyire is ellenálltak Neki, és annak a ténynek az ellenére, hogy keresztre szögezték, örökre meg kellett volna bocsátania nekik a bűneiket, és csakis ez Isten szeretete.) Ezek az emberek elképzelései. Nem abszurdak ezek? Ha Isten az ember elképzelései szerint cselekedne, vajon akkor is igazságos természete lenne? Bár az emberek elégedetlenek voltak a száműzetés miatt, ahogy ellenálltak Istennek és elítélték Őt, az túlment a határon Isten számára; a cselekedeteik nem különböztek a Sátánéitól, hát hogy ne haragudna Isten emiatt? Néhányan nem tudják elfogadni az igazságot, és azt gondolják: „Hogyan bánhat Isten így az emberekkel? Az emberek nem tudják elfogadni ezt a fajta szeretetet, ez olyan tapintatlan velük szemben! Nem úgy néz ki, mint a szeretet. Istenben nincs szeretet, ha így bánik a zsidókkal.” Ez tagadja Isten szeretetét, és ez az ember elképzelése. Mi az ember elképzelése? (Az ember korlátozza Isten szeretetének meghatározását.) Igen, amikor az emberek korlátozzák valaminek a meghatározását, az egy elképzelés, és nem felel meg az igazságnak, és nem is igazság. Mire vonatkozóan korlátozták az emberek a meghatározásukat? Korlátozták a meghatározásukat arra vonatkozóan, hogy miként munkálkodik Isten; azt gondolják, hogy Istennek bizonyos módon kell munkálkodnia ahhoz, hogy az Isten munkája legyen, és hogy ilyen módokon kell munkálkodnia. Az embereknek korlátozott meghatározásuk van arról, hogyan munkálkodik Isten, és ez a korlátozott meghatározás az ő elképzelésük. Tehát milyen meghatározással rendelkeznek az emberek arról, ahogy Isten teszi a dolgokat? Mi az, ami az ő meghatározásukban ellenszenvet vált ki belőlük azzal kapcsolatban, ahogyan Isten cselekedett ebben a helyzetben, és ami miatt félreértik Őt és Ellene fordulnak? (Az emberek úgy gondolják, hogy Istennek bőséges kegyelemmel és áldásokkal kellett volna megajándékoznia a zsidókat, ehelyett azonban Ő ezen elképzeléseken és képzelgéseken, valamint az elvárásaikon kívül cselekedett; kiűzte a zsidókat, és vándorlásra kényszerítette őket a földön. Az emberek ezt nem értik meg, és ez lényeges elképzelésekhez vezetett.) Sok embernek vannak elképzelései és félreértései azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten a zsidókkal szemben tett. Más szóval, az embereket kényelmetlenül érintik Isten cselekedetei, és úgy gondolják, hogy nem úgy kellett volna cselekednie. Ez egy elképzelés? (Igen, az.) Akkor, amikor az emberek úgy gondolják, hogy Istennek „nem kellett volna” azt tennie, amit tett, vajon nem korlátozza ez Isten cselekedeteinek meghatározását? Honnan tudod, hogy Istennek nem így kellett volna cselekednie? Mi alapján mondod, hogy Istennek nem így kellett volna cselekednie? Ha szerinted nem kellett volna, de mégis megtette, akkor ez azt jelenti, hogy Isten nem Isten? Ez azt jelenti, hogy amit Isten tett, az rossz volt, és nem volt összhangban az igazsággal? Nem bolond az ember ebben a tekintetben? Az ember rendkívül ostoba és tudatlan, arrogáns és önelégült; számára a legkönnyebb dolog, hogy elképzeléseket alakítson ki Istenről, és korlátozza Isten meghatározását. Ha az ilyen emberek nem tudják elfogadni az igazságot, az nagyon veszélyes, és nagy valószínűséggel ki lesznek iktatva.

Sok embernek vannak elképzelései és véleményei a zsidók Júdeából való száműzéséről, és nem értik Isten szándékait, de ez a probléma nagyon könnyen orvosolható. Elmondok nektek egy egyszerű módszert erre. Figyeljetek, és nézzétek meg, hogy ez megoldja-e ezeket a nehézségeiteket. A legegyszerűbb módja először is az, hogy az emberek tudják, hogy teremtett lények, a teremtett lények számára pedig tökéletesen természetes és indokolt, hogy alávessék magukat a Teremtőjüknek. Ha a teremtett lényeknek állandóan elképzeléseik vannak a Teremtőjükről, és nem képesek alávetni magukat Neki, akkor az nagy lázadás lenne. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtőnek a teremtett lényekkel való bánásmódjának van egy sarkalatos alapelve, amely egyben a legmagasabb alapelv is. Az, hogy a Teremtő hogyan bánik a teremtett lényekkel, teljes mértékben az Ő irányítási tervén és a munkája követelményein alapul; nincs szüksége arra, hogy akár egyetlen emberrel is konzultáljon, és nincs szüksége arra sem, hogy akár egyetlen ember is egyetértsen vele. Bármit is kellene tennie, és bárhogyan is kellene bánnia az emberekkel, Ő megteszi, és függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy hogyan bánik az emberekkel, mindez összhangban van az igazságalapelvekkel, és azokkal az alapelvekkel, amelyek szerint a Teremtő munkálkodik. Teremtett lényként az egyetlen teendőnk, hogy alávetjük magunkat a Teremtőnek; nem szabad saját döntést hoznunk. Ezzel az értelemmel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell, és ha egy személy nem rendelkezik vele, akkor nem alkalmas arra, hogy személynek nevezzék. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtő mindig is a Teremtő lesz; megvan a hatalma és a képesítései ahhoz, hogy bármely teremtett lény felett tetszése szerint vezényeljen és szuverenitást gyakoroljon, és ehhez nincs szüksége indokra. Ez az Ő hatalma. A teremtett lények között nincs senki, akinek megvan a joga vagy a képesítése ahhoz, hogy ítéletet mondjon arról, hogy amit a Teremtő tesz, az helyes vagy helytelen, vagy hogy miként kellene cselekednie. Egyetlen teremtett lénynek sincs joga eldönteni, hogy elfogadja-e a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit; és egyetlen teremtett lénynek sincs joga követeléseket támasztani azzal kapcsolatban, hogy a Teremtő hogyan gyakoroljon szuverenitást és hogyan rendezze a sorsukat. Ez a legmagasabb igazság. Bármit is tett a Teremtő a teremtett lényeivel, és bárhogyan is tette, az Általa teremtett embereknek csak egy dolgot kell tenniük: keresni, alávetni, megismerni és elfogadni mindent, amit a Teremtő kialakított. A végeredmény az lesz, hogy a Teremtő megvalósítja irányítási tervét, és befejezi munkáját, miután irányítási tervét akadálytalanul végigviszi; eközben, mivel a teremtett lények elfogadták a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit, és alávetették magukat az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek, elnyerik az igazságot, megértik a Teremtő szándékait, és megismerik az Ő természetét. Van még egy másik alapelv, amit el kell mondanom nektek: nem számít, mit tesz a Teremtő, nem számít, hogyan nyilvánul meg, és nem számít, hogy amit tesz, az nagy vagy kis tett, Ő akkor is a Teremtő; míg az egész emberiség, amelyet Ő teremtett, függetlenül attól, hogy mit tettek, és függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek vagy rátermettek, teremtett lények maradnak. Ami a teremtett emberiséget illeti, függetlenül attól, hogy mennyi kegyelmet és áldást kaptak a Teremtőtől, vagy mennyi irgalmat, kedvességet vagy jóindulatot, nem szabad azt hinniük, hogy különállnak a tömegektől, és nem szabad azt gondolniuk, hogy egyenrangúak lehetnek Istennel, illetve, hogy magas rangúak lettek a teremtett lények között. Nem számít, hogy Isten mennyi ajándékkal ajándékozott meg téged, mennyi kegyelmet adott neked, vagy milyen kedvesen bánt veled, továbbá, hogy adott-e neked néhány különleges tehetséget, ezek egyike sem a te vagyonod. Te teremtett lény vagy, és ily módon örökké teremtett lény maradsz. Soha nem szabad azt gondolnod: „Egy kis kedvenc vagyok Isten kezében. Isten soha nem fog elhagyni engem, Isten hozzáállása felém mindig szeretet, gondoskodás és gyengéd dédelgetés lesz, a vigasztalás és buzdítás meleg suttogásával.” Éppen ellenkezőleg, a Teremtő szemében ugyanolyan vagy, mint az összes többi teremtett lény; Isten úgy használhat téged, ahogyan akar, és úgy vezényelhet téged, ahogyan akar, továbbá úgy rendezheti el számodra, hogy milyen szerepet játssz mindenféle ember, esemény és dolog közepette, ahogyan akarja. Ez az a tudás, amivel az embereknek rendelkezniük kell, és az értelem, amivel rendelkezniük kell. Ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor az Istennel való kapcsolata normálisabbá válik, és a leghelyénvalóbb kapcsolatot fogja kialakítani Vele; ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor megfelelően fogja betájolni a helyét, elfoglalja azt a helyét, és megtartja a kötelességét.

Mit gondoltok, miután meghallgattátok ezeket a szavakat? Még mindig félreértitek Istent? Egyesek azt mondják: „Tekintve, hogy Isten így bánik az emberekkel, amikor Isten azt mondta, hogy az emberek olyanok, mint a hangyák, és kevesebbek, mint a férgek az Ő szemében, úgy tűnik, hogy ez nem csak elmélet volt, hanem valóság! Az ember nem olyan kedves Isten számára, és Isten nem áll olyan közel az emberhez, mint ahogyan azt az emberek képzelték.” Az emberek szíve kihűl, mintha vizet öntöttek volna a lángra, és a buzgóságuk csökken. Mit mondanátok, jobb, ha kihűl a szívük, vagy jobb, ha állandóan félreértéseik vannak Istennel kapcsolatban? (Jobb, ha kihűl a szívük.) Csak ha egy időre kihűlnek, akkor érthetik meg Isten természetét. A teremtett lényeknek rendelkezniük kell azzal az értelemmel, hogy mindenhez az igazságot használják alapelvként; az igazságot kell alapul venniük ahhoz, ahogyan mindenre tekintenek, és az igazságot kell használniuk minden cselekedetük alapelveként és alapjaként. Ez a helyes út. Ezzel szemben az emberek mindig úgy érzik a szívükben, hogy az Istennel való kapcsolatuk olyan, mint a másik emberrel való kapcsolatuk, és hogy az interakcióiknak egyenrangúnak kell lenniük. Jó ez a helyzet? (Nem, nem az.) Milyen szempontból nem az? Az emberek rossz helyzetbe hozták magukat; nem úgy kezelik Istent, mint Istent. Ennek az az oka, hogy az embereknek túl sok félreértésük van Istennel kapcsolatban, Isten nem fogja megváltoztatni a hozzáállását az emberek félreértései vagy gátlásai miatt. Éppen ellenkezőleg, nemcsak, hogy nem fogja megváltoztatni a hozzáállását, hanem továbbra is az alapelvek szerint fog munkálkodni az emberekben, ugyanúgy, mint korábban, és elrendezi az egész emberiség életét és szuverén módon uralkodik felette. Az ember azonban hajlamos arra, hogy elképzeléseket alakítson ki Istenről, és ellenálljon, lázadjon Ellene, ezért az embernek sokat kell szenvednie. Az emberek szeretnének odalopózni Istenhez és kipárnázni a Vele való kapcsolatukat. Beszélnek az érzéseikről, a tőkéjükről, a tehetségükről, a képességeikről, arról, hogy mennyit adtak, a múltbeli eredményeikről és mindenféle más tényezőkről. Vajon el tudják nyerni az emberek az igazságot, ha mindig ezekben az állapotokban élnek? Nem, nem tudják. Ha nincs Istennek magát alávető szíved, mindig téves nézeteid vannak, képtelen vagy felvállalni a teremtett lény helyzetét, féktelen ambícióid vannak, és mindig magasabb pozícióra sóvárogsz, akkor ez végső soron képtelenné tesz téged arra, hogy megfelelően közelítsd meg a kötelességedet, vagy helyesen értsd meg Isten veled szemben támasztott követelményeit és hozzáállását. Annak ellenére, hogy folyamatosan finomítanak és folyamatosan szenvedsz, képtelen vagy elengedni az elképzeléseidet és képzelgéseidet, sőt, azt hiszed, hogy te vagy az, akit Isten a legjobban szeret, és akivel a legjobban törődik. Ennek eredményeként, amikor valami valódi történik veled, és látod, hogy Isten nem így cselekszik, és hogy ez csak vágyálom a részedről, akkor visszaesést tapasztalsz és csapást szenvedsz; panaszkodsz, és úgy érzed, hogy ártottak neked. Az érzéseid is megsínylik ezt. Megéri ez a szenvedés? (Nem, nem éri meg.) Az emberek szenvedést hoztak magukra vágyálmaik, elképzeléseik és képzelgéseik miatt. Ez a legproblémásabb dolog számukra, és változtatniuk kell! Hogyan kellene ezt megtenniük? Azáltal, hogy felismerik, hogy Isten mindenki iránt igazságos, és Isten minden véghez vitt munkája az emberi faj megmentését szolgálja – nincs más célja. Amit az embereknek tenniük kell, az az, hogy felveszik a teremtett lény helyzetét, alávetik magukat a Teremtő szuverenitásának, vezényléseinek és elrendezéseinek, elfogadják és alávetik magukat mindannak, amit a Teremtő tesz, keresik az igazságot és Isten szándékait ezekben a dolgokban, és felismerik Isten viselkedését. Ha az emberek mindig a saját elképzeléseiket használják Isten cselekedeteinek értékelésére és meghatározására, mindig észszerűtlen követeléseket támasztanak Istennel szemben, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Isten az ő módjukon tegye a dolgokat, akkor Isten ellen lázadnak, és nem csak hogy képtelenek megérteni az igazságot, de végül nem marad más hátra, mint hogy Isten visszautasítsa és kiiktassa őket. Ha az emberek azt akarják, hogy Isten megáldja őket, akkor az egyetlen dolog, amit tenniük kell, hogy keresik, alávetik magukat, elismerik és elfogadják mindazt, amit a Teremtő tesz. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek megértsék az igazságot, megismerjék Istent, elérjék az Istennek való valódi alávetettséget, és üdvözüljenek.

2018. május 18.