Amikor Isten először lett testté, az a Szentlélek általi fogantatás révén történt, és ez az általa elvégezni szándékozott munkához kapcsolódott. A Kegyelem Kora Jézus nevével kezdődött. Amikor Jézus megkezdte szolgálatának végzését, a Szentlélek Jézus nevéről kezdett bizonyságot tenni, és Jahve nevéről többé nem beszéltek; ehelyett a Szentlélek főként Jézus néven látott neki az új munkának. A Benne hívők bizonyságtétele Jézus Krisztusért volt, és az általuk elvégzett munka is Jézus Krisztusért volt. Az ószövetségi Törvény Korának vége azt jelentette, hogy a főként Jahve néven folytatott munka véget ért. Ettől kezdve Isten neve már nem Jahve volt, hanem Jézusnak hívták, és innentől kezdve a Szentlélek főként Jézus néven kezdett el munkálkodni. Tehát azok az emberek, akik még ma is eszik és isszák Jahve szavait, és még mindig mindent a Törvény Korának munkája szerint tesznek – nem igazodsz vakon a szabályokhoz? Nem ragadtál meg a múltban? Most már tudjátok, hogy elérkeztek az utolsó napok. Lehet-e, hogy amikor Jézus eljön, még mindig Jézusnak fogják hívni? Jahve megmondta Izrael népének, hogy eljön egy Messiás, és amikor eljött, mégsem Messiásnak, hanem Jézusnak hívták. Jézus azt mondta, hogy újra el fog jönni, és hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment. Ezek voltak Jézus szavai, de láttad-e, ahogyan Jézus távozott? Jézus fehér felhőn lebegve távozott, de vajon lehet-e, hogy egy fehér felhőn tér vissza személyesen az emberek közé? Ha így lenne, vajon nem Jézusnak hívnák továbbra is? Amikor Jézus újra eljön, a kor már más lesz, így hát hívhatnák-e még mindig Jézusnak? Vajon Isten csak Jézus néven lehet ismert? Nem lehet egy új korban új néven nevezni? Képviselheti-e egyetlen személy képmása és egy bizonyos név Istent az Ő teljességében? Isten minden korban új munkát végez, és új néven nevezik; hogyan végezhetné ugyanazt a munkát különböző korokban? Hogyan ragaszkodhatna a régihez? A Jézus nevet a megváltás munkája miatt vette fel, tehát vajon akkor is ugyanezen a néven neveznék-e Őt, amikor az utolsó napokban visszatér? Vajon még mindig a megváltás munkáját végezné? Miért van az, hogy Jahve és Jézus egy, mégis különböző korokban különböző neveken nevezik Őket? Nem azért, mert a munkájuk kora különböző? Képviselhetné-e egyetlen név Istent az Ő teljességében? Ily módon Istent más-más korban más-más néven kell nevezni, Neki pedig arra kell használnia a nevet, hogy megváltoztassa a kort és hogy képviselje a kort. Hiszen egyetlen név sem képviselheti teljes mértékben Magát Istent, és minden egyes név csak arra képes, hogy egy adott korban Isten természetének időbeli aspektusát képviselje; mindössze annyi a dolga, hogy az Ő munkáját képviselje. Ezért Isten bármilyen nevet választhat, amely az Ő természetéhez illik, hogy az egész kort képviselje. Függetlenül attól, hogy Jahve koráról vagy Jézus koráról van szó, minden kort egy név képvisel. A Kegyelem Korának végén elérkezett a végső kor, és Jézus már eljött. Hogyan lehetne Őt még mindig Jézusnak hívni? Hogyan vehetné fel még mindig Jézus alakját az emberek között? Elfelejtetted, hogy Jézus nem volt több, mint egy názáreti képmása? Elfelejtetted, hogy Jézus csak az emberiség Megváltója volt? Hogyan vállalhatná magára az ember meghódításának és tökéletesítésének munkáját az utolsó napokban? Jézus egy fehér felhőn ülve távozott – ez tény –, de hogyan térhetne vissza egy fehér felhőn az emberek közé, és hogyan hívhatnák még mindig Jézusnak? Ha valóban egy felhőn érkezne, hogy ne ismerné fel az ember Őt? Vajon nem ismernék fel Őt az emberek az egész világon? Ebben az esetben nem egyedül Jézus lenne Isten? Ebben az esetben Isten képmása egy zsidó megjelenése lenne, és ráadásul örökké ugyanaz lenne. Jézus azt mondta, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment, de vajon ismered-e szavainak valódi jelentését? Lehet, hogy ezt mondta a ti csoportotoknak? Csak annyit tudsz, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment, egy felhőn ülve, de pontosan tudod, hogy maga Isten hogyan végzi a munkáját? Ha tényleg képes lennél látni, akkor hogyan magyarázhatók a szavak, amelyeket Jézus mondott? Azt mondta: Azt, hogy mikor jön el az Emberfia az utolsó napokban, Ő maga nem fogja tudni, az angyalok nem fogják tudni, a mennyei hírnökök nem fogják tudni, és az egész emberiség nem fogja tudni. Csak az Atya fogja tudni, vagyis csak a Lélek tudhatja. Még Maga az Emberfia sem tudja, te mégis láthatod és tudhatod? Ha tudhatnád és a saját szemeddel láthatnád, akkor vajon nem hiába hangzottak volna el ezek a szavak? És mit mondott abban az időben Jézus? „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. [...] Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Mikor jön el az a nap, azt maga az Emberfia sem tudja. Az Emberfia Isten megtestesült formájára utal, egy normális és hétköznapi emberre. Még Maga az Emberfia sem tudja, akkor te honnan tudhatnád? Jézus azt mondta, hogy úgy fog megérkezni, ahogyan elment. Még Ő maga sem tudja, hogy mikor érkezik, akkor vajon tud-e előre tájékoztatni téged? Képes vagy meglátni az Ő érkezését? Ez nem egy vicc? Minden alkalommal, amikor Isten eljön a földre, megváltoztatja a nevét, a nemét, a képmását és a munkáját; nem ismétli a munkáját. Ő egy olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi. Amikor korábban eljött, Jézusnak hívták; vajon ezúttal is hívhatják Jézusnak, amikor újra eljön? Amikor korábban eljött, férfi volt; lehet-e ezúttal is férfi? Amikor a Kegyelem Korában eljött, az volt a munkája, hogy a keresztre szegezzék; vajon akkor is meg tudja váltani az emberiséget a bűntől, amikor újra eljön? Lehet-e újra keresztre szegezni Őt? Ez nem az Ő munkájának megismétlése lenne? Nem tudtad, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Vannak, akik azt mondják, hogy Isten változhatatlan. Ez így van, de ez Isten természetének és lényegének változhatatlanságára vonatkozik. Az Ő nevében és munkájában bekövetkező változások nem bizonyítják, hogy az Ő lényege megváltozott; más szóval, Isten mindig Isten marad, és ez soha nem fog megváltozni. Ha azt mondod, hogy Isten munkája nem változik, akkor vajon képes lenne-e befejezni a hatezer éves irányítási tervét? Csak azt tudod, hogy Isten örökké változatlan, de azt tudod-e, hogy Isten mindig új és soha nem régi? Ha Isten munkája változatlan, akkor vajon vezethette volna-e az emberiséget egészen a mai napig? Ha Isten változhatatlan, akkor miért van az, hogy már elvégezte két kor munkáját? Munkája folyamatosan halad előre, ami azt jelenti, hogy az Ő természete fokozatosan tárul fel az ember előtt, és ami feltárul, az az Ő eredendő természete. Kezdetben Isten természete el volt rejtve az ember elől, soha nem fedte fel nyíltan a természetét az ember előtt, és az ember egyszerűen nem ismerte Őt. Emiatt arra használja a munkáját, hogy fokozatosan felfedje az ember előtt a természetét, de az ilyen módon való munkálkodás nem jelenti azt, hogy Isten természete minden korban megváltozik. Nem arról van szó, hogy Isten természete folyamatosan változik, mert az Ő akarata mindig változik. Inkább arról, hogy mivel az Ő munkájának korai különbözőek, Isten az Ő eredendő természetét a maga teljességében veszi, és lépésről lépésre felfedi azt az ember előtt, hogy az ember megismerhesse Őt. Ez azonban semmiképpen sem bizonyíték arra, hogy Istennek eredetileg nincs sajátos természete, vagy hogy az Ő természete a korok múlásával fokozatosan megváltozott – egy ilyen értelmezés téves lenne. Isten a korok múlásának megfelelően tárja fel az ember előtt az Ő eredendő és sajátos természetét – azt, ami Ő –, egyetlen kor munkája nem fejezheti ki Isten egész természetét. Ezért az „Isten mindig új és soha nem régi” szavak az Ő munkájára vonatkoznak, az „Isten változhatatlan” szavak pedig arra utalnak, amivel Isten eredendően rendelkezik és ami Isten. Mindenesetre nem teheted hatezer év munkáját egyetlen ponton függővé, vagy nem határolhatod körül halott szavakkal. Ilyen az ember ostobasága. Isten nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember elképzeli, és az Ő munkája nem időzhet el egyetlen korban sem. Például nem jelölheti mindig Jahve Isten nevét; Isten Jézus néven is végezheti a munkáját. Ez annak a jele, hogy Isten munkája mindig előrefelé halad.

Isten mindig Isten, és soha nem lesz Sátán; Sátán mindig Sátán, és soha nem lesz Isten. Isten bölcsessége, Isten csodálatos volta, Isten igazsága és Isten fensége soha nem változik. Az Ő lényege és az, amit Ő birtokol és ami Ő, soha nem változik. Ami azonban az Ő munkáját illeti, az mindig előrefelé halad, mindig mélyebbre megy, mert Ő mindig új és soha nem régi. Isten minden korban új nevet vesz fel, minden korban új munkát végez, és minden korban megengedi teremtményeinek, hogy meglássák új akaratát és új természetét. Ha egy új korban az emberek nem látják meg Isten új természetének kifejeződését, nem szegeznék-e Őt örökké a keresztre? És vajon ezáltal nem határoznák-e meg Istent? Ha Isten csak férfiként jönne el a testbe, akkor az emberek férfiként, a férfiak Isteneként határoznák meg Őt, és soha nem hinnék azt, hogy Ő a nők Istene. Akkor a férfiak azt tartanák, hogy Isten ugyanolyan nemű, mint a férfiak, hogy Isten a férfiak feje – de akkor mi van a nőkkel? Ez igazságtalan; vajon ez nem kivételezés? Ha ez lenne a helyzet, akkor mindazok, akiket Isten megment, férfiak lennének, mint Ő, és egyetlen nő sem lenne megmentve. Amikor Isten megteremtette az emberiséget, megteremtette Ádámot és megteremtette Évát. Nemcsak Ádámot teremtette, hanem férfit és nőt is teremtett az Ő képmására. Isten nemcsak a férfiak Istene – Ő a nők Istene is. Isten az utolsó napokban a munka új szakaszába lép. Még többet fog felfedni a természetéből, és ez nem a Jézus korabeli könyörület és szeretet lesz. Mivel egy új munkán dolgozik, ehhez az új munkához új természet társul. Ha tehát ezt a munkát a Lélek végezné – ha Isten nem lenne testté, és ehelyett a Lélek mennydörgésen keresztül közvetlenül szólna, úgyhogy az embernek nem lenne módja kapcsolatba lépni Vele, akkor vajon megismerhetné-e az ember az Ő természetét? Ha kizárólag a Lélek végezné a munkát, akkor az embernek nem lenne módja arra, hogy megismerje Isten természetét. Az emberek csak akkor láthatják meg a saját szemükkel Isten természetét, amikor Ő testté lesz, amikor az Ige megjelenik a testben, és a testen keresztül Ő kifejezi az egész természetét. Isten valóban és valóságosan az emberek között él. Ő kézzelfogható; az ember ténylegesen kapcsolatba kerülhet az Ő természetével, kapcsolatba kerülhet azzal, amit Ő birtokol és ami Ő; csak így ismerheti meg igazán Őt az ember. Ugyanakkor Isten befejezte azt a munkát is, amelyben „Isten a férfiak Istene és a nők Istene”, és végrehajtotta az Ő teljes munkáját a testben. Ő nem ismétli meg a munkát egyetlen korban sem. Mivel elérkeztek az utolsó napok, el fogja végezni azt a munkát, amelyet az utolsó napokban végez, és az utolsó napokban felfedi az egész természetet, amely az Övé. Amikor az utolsó napokról beszélünk, az egy külön korra utal, egy olyanra, amelyben Jézus azt mondta, hogy biztosan fogtok katasztrófával találkozni és találkoztok földrengésekkel, éhínségekkel és csapásokkal, amelyek megmutatják, hogy ez egy új kor, és már nem a régi Kegyelem Kora. Tegyük fel, hogy – ahogy az emberek mondják – Isten örökké változatlan, az Ő természete mindig könyörületes és szerető, hogy úgy szereti az embert, mint Önmagát, és minden embernek üdvösséget kínál, és soha nem gyűlöli az embert; vajon véget érhetne-e valaha is az Ő munkája? Amikor Jézus eljött és a keresztre szegezték, feláldozva Magát minden bűnösért, és felajánlva Magát az oltáron, már befejezte a megváltás munkáját, és véget vetett a Kegyelem Korának. Mi értelme lenne tehát megismételni annak a kornak a munkáját az utolsó napokban? Vajon ugyanezt tenni nem lenne Jézus munkájának megtagadása? Ha Isten nem végezte volna el a keresztre feszítés munkáját, amikor ebben a szakaszban eljött, hanem szerető és könyörületes maradt volna, akkor vajon képes lenne-e véget vetni a kornak? Képes lenne-e egy szerető és könyörületes Isten véget vetni a kornak? A kort lezáró végső munkájában Isten természete a fenyítés és az ítélet, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, hogy nyilvánosan megítéljen minden népet, és tökéletessé tegye azokat, akik őszinte szívvel szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. A teremtésben minden dolog fajtája szerint lesz elkülönítve és természete alapján különböző kategóriákba sorolva. Ez az a pillanat, amikor Isten feltárja az emberiség kimenetelét és rendeltetését. Ha az emberek nem mennek keresztül fenyítésen és ítéleten, akkor nem lesz mód arra, hogy engedetlenségük és igazságtalanságuk lelepleződjön. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel minden teremtmény kimenetele. Az ember csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor megfenyítik és megítélik. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és az egész emberiség fajtája szerint válik szét. A fenyítés és az ítélet által feltárul minden teremtmény kimenetele, hogy a rossz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és minden ember Isten uralma alá kerüljön. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az ember romlottsága elérte a csúcspontját, és engedetlensége rendkívül súlyossá vált, csak Isten igaz természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embert teljesen átalakítani és teljessé tenni. Csak ez a természet képes leleplezni a gonoszságot, és így szigorúan megbüntetni minden igazságtalant. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével átitatott, és az Ő természetének feltárása és bemutatása az egyes új korszakok munkája érdekében történik. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül fedi fel természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az ember kimenetelének felfedése során még mindig végtelen könyörületességgel és szeretettel ajándékozza meg az embert, és továbbra is szerető marad vele szemben, nem vetve alá az embert igazságos ítéletnek, hanem inkább toleranciát, türelmet és megbocsátást tanúsítva iránta, és megbocsátva az embernek, bármilyen súlyosak is legyenek a bűnei, egy jottányi igazságos ítélet nélkül: akkor mikor érne véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Vegyünk például egy mindig szeretetteljes bírót, egy kedves arcú és szelíd szívű bírót. Szereti az embereket, függetlenül az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményektől, és szeretetteljes és elnéző velük, bárkik is legyenek. Ebben az esetben mikor lesz képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér.

Isten munkája az Ő egész irányítása alatt tökéletesen világos: A Kegyelem Kora a Kegyelem Kora, az utolsó napok pedig az utolsó napok. Az egyes korok között határozott különbségek vannak, mert Isten minden korban olyan munkát végez, amely az adott korra jellemző. Ahhoz, hogy az utolsó napok munkája végbemehessen, égetésnek, ítéletnek, fenyítésnek, haragnak és pusztításnak kell véget vetnie a kornak. Az utolsó napok a végső korra utalnak. Vajon a végső korban Isten nem fog véget vetni a kornak? A kor befejezéséhez Istennek fenyítést és ítéletet kell Magával hoznia. Csak így tud véget vetni a kornak. Jézus célja az volt, hogy az ember továbbra is életben maradhasson, tovább éljen, és hogy jobb módon létezhessen. Megmentette az embert a bűntől, hogy az ne süllyedjen tovább a romlottságba, és ne éljen többé az alvilágban és a pokolban, és Jézus azáltal, hogy megmentette az embert az alvilágtól és a pokoltól, lehetővé tette számára, hogy tovább éljen. Most elérkeztek az utolsó napok. Isten megsemmisíti az embert és teljesen elpusztítja az emberi fajt, vagyis átalakítja az emberiség lázadását. Ezért a múltbeli könyörületes és szerető természet mellett lehetetlen volna Isten számára véget vetni a kornak vagy megvalósítani hatezer éves irányítási tervét. Minden kor különleges módon képviseli Isten természetét, és minden korban van olyan munka, amelyet Istennek kell elvégeznie. Tehát a munka, amelyet minden korban maga Isten végez, magában foglalja az Ő valódi természetének kifejeződését, és mind az Ő neve, mind a munka, amelyet végez, a korral együtt változik – mindegyik új. A Törvény Korában az emberiség vezetésének munkája Jahve neve alatt valósult meg, és megkezdődött a munka első szakasza a földön. Ebben a szakaszban a munka a templom és az oltár megépítéséből, valamint Izrael népének a törvény általi vezetéséből és a közöttük való munkálkodásból állt. Isten Izrael népének vezetésével lefektette földi munkájának alapját. Erről az alapról terjesztette ki munkáját Izraelen túlra, vagyis Izraelből kiindulva kifelé terjesztette a munkáját, így a későbbi nemzedékek fokozatosan megtudták, hogy Jahve az Isten, és hogy Jahve az, aki a mennyet és a földet és minden dolgot teremtette, és hogy Jahve az, aki az összes teremtményt teremtette. Izrael népén keresztül kiterjesztette munkáját rajtuk kívülre. Izrael földje volt Jahve földi munkájának első szent helye, és Isten először Izrael földjén kezdett el munkálkodni a földön. Ez a Törvény Korának munkája volt. A Kegyelem Kora során Jézus volt az Isten, aki megmentette az embert. Amivel Ő rendelkezett és ami Ő volt, az a kegyelem, a szeretet, a könyörület, a béketűrés, a türelem, az alázat, a gondoskodás és a tolerancia volt, és az Általa végzett munka oly nagy része az ember megváltása érdekében történt. Az Ő természete a könyörületesség és a szeretet volt, és mivel könyörületes és szeretetteljes volt, a keresztre kellett szegezni Őt az emberért, igazolandó, hogy Isten úgy szereti az embert, mint Önmagát, olyannyira, hogy teljes egészében felajánlotta Önmagát. A Kegyelem Korában Isten neve Jézus volt, vagyis Isten olyan Isten volt, aki megmentette az embert; Ő egy könyörületes és szerető Isten volt. Isten az emberrel volt. Az Ő szeretete, könyörülete és üdvössége minden egyes embert elkísért. Csak Jézus nevének és az Ő jelenlétének befogadásával volt képes az ember elnyerni a békét és az örömöt, megkapni az Ő áldását, hatalmas és túláradó kegyelmét, valamint üdvösségét. Jézus keresztre feszítése által mindazok, akik követték Őt, üdvösséget kaptak és bűneik megbocsátást nyertek. A Kegyelem Korában Jézus volt Isten neve. Más szóval, a Kegyelem Korának munkája elsősorban Jézus neve alatt folyt. A Kegyelem Korában Istent Jézusnak hívták. Ő az Ószövetségen túl egy új munkaszakaszhoz látott hozzá, és munkája a keresztre feszítéssel ért véget. Ez volt az Ő munkájának egésze. Ezért a Törvény Korában Jahve volt Isten neve, a Kegyelem Korában pedig Jézus neve képviselte Istent. Az utolsó napokban az Ő neve Mindenható Isten – a Mindenható, aki arra használja erejét, hogy vezesse az embert, meghódítsa az embert és megnyerje az embert, majd végül lezárja a kort. Isten természete minden korban, munkájának minden szakaszában nyilvánvaló.