Az emberek gyakran beszélnek arról, miszerint hagyják, hogy Isten legyen az életük, tapasztalatuk azonban még nem érte el azt a pontot. Csupán mondod, hogy Isten az életed, hogy Ő mindennap vezet téged, hogy minden egyes nap eszed és iszod a szavait, és hogy mindennap imádkozol Hozzá, így az életeddé vált. Azok tudása, akik ezt mondják, meglehetősen felszínes. Sok emberben nincs alap; Isten szavai elültettettek bennük, ám még ki kell sarjadniuk, nem is beszélve arról, hogy még egyáltalán nem teremtek gyümölcsöt. Milyen mértékű tapasztalatot szereztél mostanáig? Csak most, miután Isten rákényszerített, hogy eljuss idáig, érzed, hogy nem tudod elhagyni Istent. Egy napon, amikor a tapasztalatod elért egy bizonyos pontot, ha Isten azt akarná, hogy elhagyd, képtelen lennél rá. Mindig úgy fogod érezni, hogy nem tudsz létezni anélkül, hogy Isten lakozna benned; megleszel férj, feleség vagy gyerekek nélkül, család nélkül, anya vagy apa nélkül, a testi élvezetek nélkül, de nem tudsz meglenni Isten nélkül. Isten nélkül lenni olyan lenne, mintha életedet vesztenéd; képtelen lennél Isten nélkül élni. Amikor eddig a pontig jutsz tapasztalataidban, akkor már elérted a célod Istenbe vetett hitedben, és ily módon Isten az életeddé vált, a létezésed alapjává lett. Soha többé nem leszel képes elhagyni Istent. Amikor eddig jutsz majd a tapasztalásban, akkor élvezted már igazán Isten szeretetét, és amikor kellően közeli kapcsolatod van Istennel, Ő lesz a te életed, a te szereteted, és akkor imádkozol majd Istenhez, és ezt mondod: „Ó, Istenem! Nem tudlak elhagyni Téged. Az életem vagy. Minden más nélkül megvagyok – ám Nélküled nem élhetek tovább.” Ez az emberek valódi érettsége; ez a való élet. Egyesek rákényszerültek, hogy eljussanak odáig, ahol ma tartanak: menniük kell tovább, akár akarnak, akár nem, és mindig úgy érzik, mintha kutyaszorítóba kerültek volna. Meg kell tapasztalnod, hogy Isten az életed, hogy ha Istent elvennék a szívedből, az olyan lenne, mintha életedet veszítenéd; Istennek az életednek kell lennie, és neked képtelennek kell lenned elhagyni Őt. Ily módon valóban megtapasztalod majd Istent, és ekkor, amikor szereted Istent, igazán szeretni fogod Őt, és ez egy páratlan, tiszta szeretet lesz. Egy napon, amikor tapasztalataid olyanok, hogy életed elért egy bizonyos ponthoz, amikor Istenhez imádkozol, és eszed és iszod Isten szavait, belül képtelen leszel elhagyni Istent, sem elfelejteni nem tudod Őt, még ha akarnád sem. Ekkorra Isten az életeddé vált; megfeledkezhetsz a világról, megfeledkezhetsz a feleségedről, a férjedről vagy a gyermekeidről, de nagyon nehéz lesz megfeledkezned Istenről – lehetetlen lenne így tenned, ez a te igazi életed és az Isten iránti igaz szereteted. Amikor az emberek Isten iránti szeretete elér egy bizonyos pontot, semmi más iránti szeretetük nem érhet fel Isten iránti szeretetükkel; Isten iránti szeretetük áll az első helyen. Ily módon minden másról képes vagy lemondani, és hajlandó vagy elfogadni az Istentől származó minden metszést. Amikor eléred a minden mást felülmúló Isten iránti szeretetet, a valóságban és Isten szeretetében élsz majd.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)