Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs alávetettség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed végzésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten óhajait és azt, hogy miként tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten szándékait kerested. Ha mindig azt mondod, hogy „köszönet legyen Istennek”, amikor semmit sem tettél, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor kötelességedet végzed, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan végezzem ezt a kötelességet? Mi Isten óhaja?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés Istennek való alávetettség. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Istennek alávetett szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)