A Törvény Korában végzett munka

A munka, amelyet Jahve az izraelitákon végzett, megalapozta Isten földi kiindulópontját az emberiség körében, amely egyúttal az Ő jelenlétének szent helye is volt. Ő Izrael népére korlátozta munkáját. Eleinte nem munkálkodott Izraelen kívül, hanem olyan népet választott, amelyet alkalmasnak ítélt, hogy leszűkítse munkájának körét. Izrael az a hely, ahol Isten megteremtette Ádámot és Évát, és ennek a helynek a porából alkotta Jahve az embert; ez a hely lett az Ő munkájának bázisa a földön. Jahve munkálkodásának a földön az izraeliták szolgáltak emberi alapjául, akik Noé leszármazottai és egyszersmind Ádám leszármazottai is voltak.

Ekkoriban Jahve Izraelben végzett munkájának jelentősége, célja és lépései abban álltak, hogy itt kezdte meg az egész földre kiterjedő munkáját, amely Izraelből, mint központból fokozatosan terjedt ki a pogány nemzetekre. Ennek az elvnek alapján munkálkodik Ő az egész világegyetemben – megalkot egy modellt, majd addig bővíti, amíg a világegyetem minden népe nem részesül az Ő evangéliumában. Az első izraeliták Noé leszármazottai voltak. Ezek az emberek csak Jahve leheletével voltak felruházva, és elég értelem volt bennük ahhoz, hogy az élet alapvető szükségleteivel megbirkózzanak, de nem tudták, miféle Isten Jahve, mi az Ő szándéka az emberrel, és még kevésbé tudták, hogy hogyan kellene tiszteljék az egész teremtés Urát. Ami azt illeti, hogy voltak-e betartandó[a] szabályok és törvények, vagy volt-e valamilyen kötelesség, amelyet a teremtett lényeknek teljesíteniük kellett a Teremtő felé – Ádám leszármazottainak ilyesmiről fogalma sem volt. Mindössze annyit tudtak, hogy a férjnek izzadnia és gürcölnie kell, hogy gondoskodjon családjáról, a feleségnek pedig alá kell vetnie magát a férjének, és fenn kell tartania az emberi fajt, amelyet Jahve teremtett. Más szóval ezek az emberek, akikben csak Jahve lehelete és az Ő élete volt meg, semmit nem tudtak arról, hogyan kövessék Isten törvényeit, vagy hogyan tegyenek eleget az egész teremtés Urának. Túlságosan keveset fogtak fel. Így, bár semmi alattomosság vagy csalárdság nem volt a szívükben, féltékenység és viszály pedig ritkán támadt közöttük, mégsem volt meg bennük Jahvének, az egész teremtés Urának ismerete és megértése. Az embereknek ezek az ősei nem tudtak mást, mint Jahve dolgait enni, Jahve dolgait élvezni, de azt nem tudták, hogyan tiszteljék Jahvét; nem tudták, hogy Jahve az, akit térdre borulva kell imádniuk. Hogyan lehetett hát az Ő teremtményeinek nevezni őket? Ha ez így lenne, nemde hiába hangzottak volna el e szavak: „Jahve az egész teremtés Ura” és „Ő teremtette az embert, hogy az ember nyilvánvalóvá tegye, dicsőítse és képviselje Őt”? Hogyan válhattak volna Jahve dicsőségének bizonyságává olyan emberek, akikben nem volt tisztelet Őiránta? Hogyan válhattak volna az Ő dicsőségének megnyilvánulásaivá? Vajon Jahve szavai: „embert teremtettem a Magam képére” – nem válnának-e akkor fegyverré a gonosz Sátán kezében? Nem válnának-e akkor ezek a szavak a megaláztatás jelévé Jahve számára az ember teremtését illetően? Hogy munkájának ezt a szakaszát befejezze, Jahve, miután megteremtette az emberiséget, Ádámtól Noéig nem oktatta és vezette őket. Hivatalosan inkább csak azután kezdte vezetni az izraelitákat, akik Nóé és egyúttal Ádám leszármazottai voltak, hogy az özönvíz elpusztította a világot. Az Ő munkája és kijelentései Izraelben útmutatást adtak Izrael egész népének, miközben szerte Izrael földjén élték az életüket, megmutatva ezáltal az emberiségnek, hogy Jahve képes nemcsak lélegzetet lehelni az emberbe, hogy életet kapjon Tőle, és teremtett emberi lénnyé emelkedjen fel a porból, hanem el is hamvaszthatja az emberiséget, meg is átkozhatja, és vesszejével is uralhatja az emberiséget. Így látták azt is, hogy Jahve képes irányítani az ember életét a földön, és a nap és éj órái szerint beszélni és munkálkodni az emberiség körében. A munka, amelyet Ő végzett, csak arra irányult, hogy teremtményei megtudhassák, hogy az ember az Őáltala felvett porból lett, valamint, hogy az embert Ő alkotta. Ezenkívül azért is végezte munkáját először Izraelben, hogy más népek és nemzetek (amelyek valójában nem voltak különválasztva Izraeltől, hanem inkább csak eltértek az izraelitáktól, de szintén Ádámtól és Évától származtak) Izraeltől kapják meg Jahve evangéliumát, hogy a világegyetemben minden teremtett lény tisztelhesse és nagynak tarthassa Jahvét. Ha Jahve nem kezdte volna meg munkáját Izraelben, hanem miután megteremtette az emberiséget, hagyta volna őket gondtalan életet élni a földön, ez esetben az ember fizikai természete miatt (a természet azt jelenti, hogy az ember soha nem ismerheti meg azt, amit nem lát, vagyis soha nem tudhatná meg, hogy Jahve teremtette az emberiséget, és még kevésbé, hogy miért tette) mit sem tudna arról, hogy Jahve teremtette az emberiséget, és hogy Ő az egész teremtés Ura. Ha Jahve megteremtette volna az embert, és elhelyezte volna a földön, majd egyszerűen, kezét leporolva elsétált volna, és nem marad az emberiség körében, hogy egy ideig útmutatást adjon nekik, akkor az egész emberiség visszahullott volna a semmibe; még a menny és a föld és mind a számtalan dolog, amelyet Ő alkotott, és az egész emberiség visszahullott volna a semmibe, sőt még a Sátán is rátaposott volna. Így Jahve kívánsága, hogy „a földön, vagyis az Ő teremtése közepén legyen egy helye, ahol megállhat, egy szent hely”, szertefoszlott volna. Ezért, miután megteremtette az emberiséget, hogy képes volt köztük maradni, hogy vezérelhesse őket életükben, és köztük időzve beszélni hozzájuk – mindez azért volt, hogy valóra váltsa az Ő vágyát, és megvalósítsa tervét. A munka, amelyet Izraelben végzett, csak arra szolgált, hogy végrehajtsa a tervet, amelyet minden dolog megteremtése előtt készített, és ezért az, hogy Ő először az izraeliták között munkálkodott, és az, hogy minden dolgot Ő teremtett, nem állt ellentétben egymással, hanem mindkettő az Ő irányítása, az Ő munkája és az Ő dicsősége végett történt, azért, hogy mélyebb értelmet adjon az emberiség megteremtésének. Ő vezérelte az emberiség életét a földön Noé után kétezer évig, amelynek során tanította az emberiséget, hogy megértsék, hogyan tiszteljék Jehovát, az egész teremtés Urát, hogyan éljék életüket, és hogyan haladjanak tovább az életben, legfőképp pedig hogyan lépjenek fel Jahve tanújaként, hogyan forduljanak Felé engedelmességgel és adják meg Neki a tiszteletet, akár zenével is dicsérve Őt, ahogy Dávid és papjai tették.

Jahve kétezer éves munkálkodása előtt az ember nem tudott semmit, és szinte az egész emberiség lezüllött, míg végül, mielőtt az özönvíz elpusztította volna a világot, a bujaság és romlottság olyan mélységébe süllyedtek, amelyben a szívükben nyoma sem volt Jahvének, és még inkább hiányzott belőlük az Ő útja. Sohasem értették a munkát, amelyre Jahve készült; hiányzott belőlük az értelem, még kevesebb volt a tudásuk, és mint valami lélegző gépek, tökéletesen tudatlanok voltak az emberrel, Istennel, a világgal, az élettel és egyebekkel kapcsolatban. A földön sokféle csábításba mentek bele, mint a kígyó, és sok mindent mondtak, ami sértő volt Jahvére nézve, de mivel tudatlanok voltak, Jahve nem fenyítette és nem fegyelmezte meg őket. Csak az özönvíz után történt, amikor Noé 601 éves volt, hogy Jahve hivatalosan megjelent Noénak, és vezérelte őt és családját, a madarakat és állatokat, amelyek Noéval és leszármazottaival együtt túlélték az özönvizet, amíg összesen 2500 év után véget nem ért a Törvény Kora. Munkálkodása, azaz hivatalos munkálkodása Izraelben összesen 2000 évig tartott, majd 500 évig munkálkodott egyidejűleg Izraelben és azon kívül, ami együtt 2500 évet tesz ki. Ez idő alatt arra oktatta az izraelitákat, hogy Jahve szolgálatára építsenek templomot, öltsenek papi köntöst, és hajnalban mezítláb menjenek be a templomba, nehogy a cipőjük bemocskolja a templomot, és tűz sújtson rájuk a templom csúcsáról, hogy halálra égesse őket. Ők elvégezték kötelességeiket, és alávetették magukat Jahve terveinek. Jahvéhoz imádkoztak a templomban, és miután megkapták Jahve kijelentését, vagyis miután Jahve beszélt, vezették a sokaságot, és tanították őket, hogy tiszteletet mutassanak Jahve, az ő Istenük iránt. Jahve pedig azt mondta nekik, hogy építsenek templomot és oltárt, és a Jahve által kitűzött időben, vagyis páska idején készítsenek elő újszülött borjakat és bárányokat, hogy az oltárra helyezzék őket áldozatul, így szolgálva Jehovát, hogy megfékezze őket, és elültesse szívükben a Jahve iránti tiszteletet. Jahve iránti hűségük mércéje az lett, hogy betartották-e ezt a törvényt. Jahve rendelte el számukra a szombat napját is, az Ő teremtésének hetedik napját. A szombat utáni napot tette az első nappá, hogy e napon dicsőítsék Jahvét, áldozatokat ajánljanak fel Neki, és zenéljenek Előtte. Ezen a napon Jahve összehívott minden papot, hogy elosszák az oltáron lévő áldozatokat a nép között, hogy megegyék, és élvezhessék a Jahve oltárán lévő áldozatokat. És Jahve azt mondta, hogy áldottak ők, amiért egy adagon osztoznak Vele, és hogy ők az Ő választott népe (ez volt Jahve szövetsége az izraelitákkal). Ezért mondja mindmáig izrael népe, hogy Jahve csakis az ő Istenük, és nem a pogányoké.

A törvény korában Jahve sok parancsolatot adott át Mózesnek, hogy adja tovább az izraelitáknak, akik őt követve kivonultak Egyiptomból. Ezeket a parancsolatokat Jahve az izraelitáknak adta, és semmi közük nem volt az egyiptomiakhoz; az volt a céljuk, hogy megfékezzék az izraelitákat, és Ő arra használta a parancsolatokat, hogy követelményeket támasszon velük szemben. Megtartják-e a szombatot, tisztelik-e a szüleiket, imádnak-e bálványokat, és így tovább – ilyen elvek alapján ítélte őket bűnösnek vagy igaznak. Voltak köztük néhányan, akikre lesújtott Jahve tüze, néhányan, akiket halálra köveztek, és néhányan, akik elnyerték Jahve áldását, és ez aszerint dőlt el, hogy betartották-e ezeket a parancsolatokat, vagy sem. Akik nem tartották meg a szombatot, azokat halálra kövezték. Azokra a papokra, akik nem tartották meg a szombatot, Jahve tüze sújtott le. Akik nem mutattak tiszteletet szüleik iránt, azokat is halálra kövezték. Jahve ezt mind helyeselte. Jahve azért hozta meg törvényeit és parancsolatait, hogy míg Ő vezeti őket életükben, a nép hallgassa és fogadja meg az Ő szavát, és ne lázadjon Őellene. Arra használta ezeket a törvényeket, hogy ellenőrzés alatt tartsa az újszülött emberi fajt, hogy annál jobban megalapozhassa jövőbeli munkáját. Ezért Jahve munkája alapján, az első kort a törvény korának nevezték. Bár Jahve sok kijelentést tett, és sok munkát végzett, csakis pozitív módon vezette a népet, megtanítva ezeknek a tudatlan embereknek, hogyan kell embernek lenni, hogyan kell élni, hogyan kell megérteni Jahve útját. Munkája legnagyobbrészt arra irányult, hogy elérje, hogy a nép tiszteletben tartsa az Ő útját, és kövesse az Ő törvényeit. Munkáját olyan embereken végezte, akik nem voltak mélyen romlottak; és nem terjedt addig, hogy átformálja természetüket vagy fejlődésüket az életben. Csak azzal törődött, hogy törvények segítségével korlátozza és ellenőrizze a népet. Az akkori izraeliták számára Jahve csupán egy Isten volt a templomban, egy Isten a mennyekben. Ő egy felhőoszlop, egy tűzoszlop volt. Jahve mindössze annyit követelt tőlük, hogy engedelmeskedjenek annak, amit a mai emberek az Ő törvényeiként és parancsolataiként ismernek – szabályoknak is lehetne nevezni őket –, mert amit Jahve tett, annak nem az volt a célja, hogy átformálja őket, hanem hogy több olyan dolgot adjon nekik, amivel az embernek rendelkeznie kell, és hogy saját szájából oktassa őket, mert miután megteremtette, az embernek semmije nem volt meg, amivel rendelkeznie kellett volna. Így Jahve megadta az embereknek a dolgokat, amelyekkel rendelkezniük kellett a földi élethez, így elérte, hogy az emberek, akiket Ő vezetett, felülmúlták őseiket, Ádámot és Évát, mert amit Jahve adott nekik, az felülmúlta azt, amit kezdetben Ádámnak és Évának adott. Ettől függetlenül a munka, amelyet Jahve Izraelben végzett, csak arra szolgált, hogy vezesse az emberiséget, és elérje, hogy az emberiség felismerje Teremtőjét. Nem hódította meg őket, nem formálta át, csak vezérelte őket. Ez Jahve munkájának összegzése a Törvény Korában. Ez a háttere, az igaz története, a lényege az Ő munkájának Izrael egész földjén, és az Ő hatezer éves munkájának kezdete – hogy az emberiséget Jahve kezének ellenőrzése alatt tartsa. Ebből aztán még több munka született az Ő hatezer éves irányítási terve során.

Lábjegyzetek:

a. Az eredeti szövegben nem szerepel a „betartandó” kifejezés.

Előző: Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait

Következő: A Megváltás Kora munkája mögötti valós történet

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger