A megtestesülés misztériuma (4)

Ismernetek kellene a Biblia történetét és létrejöttét. Ezt a tudást nem birtokolják azok, akik nem fogadták el Isten új munkáját. Ők nem tudják. Ha világosan beszélnél nekik ezekről a lényegi dolgokról, akkor nem lennének többé szőrszálhasogatók veled szemben a Bibliát illetően. Folyamatosan vájkálnak a megjövendölt dolgokban: vajon ez a kijelentés valóra vált? Vajon az a kijelentés valóra vált? Az evangéliumot a Bibliával összhangban fogadják el, és a Biblia szerint hirdetik az evangéliumot. Istenbe vetett hitük a Biblia szavain nyugszik; a Biblia nélkül nem hisznek Istenben. Így élnek, aprólékos vizsgálatnak vetve alá a Bibliát. Amikor ismét vájkálnak a Bibliában, és magyarázatokat kérnek tőled, te azt mondod: „Először is, ne ellenőrizzünk minden állítást. Ehelyett nézzük meg, hogyan munkálkodik a Szentlélek. Vegyük az utat, amelyen járunk, és hasonlítsuk össze az igazsággal, hogy lássuk, valóban a Szentlélek munkája-e ez az út, és a Szentlélek munkájának segítségével ellenőrizzük, hogy helyes-e egy ilyen út. Ami azt illeti, hogy ez vagy az a kijelentés az előre megjósoltak szerint valóra vált-e, nekünk, embereknek nem kellene beleütnünk az orrunkat. Jobb, ha inkább a Szentlélek munkájáról és Isten legújabb munkájáról beszélünk, amelyet végez.” A Bibliában található próféciák Isten szavai, amelyeket annak idején a próféták közvetítettek, és olyan emberek által leírt szavak, akiket Isten használt, miután sugalmazást kaptak; csak Maga Isten tudja megmagyarázni azokat a szavakat, csak a Szentlélek tudja megismertetni azon szavak értelmét, és csak Maga Isten tudja feltörni a hét pecsétet és felnyitni a tekercset. Azt mondod: „Te nem vagy Isten, és én sem vagyok az, ki merészeli hát könnyelműen megmagyarázni Isten szavait? Te meg mered magyarázni azokat a szavakat? Még ha Jeremiás, János és Illés próféták jönnének is, ők sem mernék megpróbálni elmagyarázni azokat a szavakat, mert egyikük sem a Bárány. Csak a Bárány törheti fel a hét pecsétet és nyithatja fel a tekercset, és senki más nem magyarázhatja meg az Ő szavait. Nem merem bitorolni Isten nevét, még kevésbé merem megpróbálni elmagyarázni Isten szavait. Csak olyasvalaki lehetek, aki engedelmeskedik Istennek. Te Isten vagy? Isten teremtményei közül senki sem meri felnyitni a tekercset, vagy megmagyarázni azokat a szavakat, így én sem merem megmagyarázni őket. Jobban teszed, ha nem próbálod megmagyarázni őket. Senkinek sem kellene megpróbálni elmagyarázni őket. Beszéljünk a Szentlélek munkájáról; ennyit tehet az ember. Egy kicsit ismerem Jahve és Jézus munkáját, de mivel nincs személyes tapasztalatom az ilyen munkáról, csak csekély mértékben tudok beszélni róla. Ami az Ézsaiás vagy Jézus által az ő idejükben elmondott szavak jelentését illeti, nem fogok magyarázatot fűzni hozzájuk. Nem tanulmányozom a Bibliát, hanem inkább Isten jelenlegi munkáját követem. Te valójában úgy tekintesz a Bibliára, mint a kis tekercsre, de vajon nem olyasmi ez, amit csak a Bárány tud felnyitni? A Bárányon kívül ki más nyithatja fel? Te nem vagy a Bárány, és még kevésbé merem magamról azt állítani, hogy én vagyok Maga Isten, ezért ne elemezzük a Bibliát, és ne vessük alá aprólékos vizsgálatnak. Sokkal jobb, ha a Szentlélek által végzett munkát vitatjuk meg, vagyis Magának Istennek a jelenleg végzett munkáját. Nézzük meg, hogy melyek azok az alapelvek, amelyek szerint Isten munkálkodik, és mi az Ő munkájának a lényege, és ezek segítségével ellenőrizzük, hogy helyes-e az út, amelyen ma járunk, és ily módon bizonyosodjunk meg róla.” Ha az evangéliumot kívánjátok hirdetni, különösen a vallásos világban élőknek, akkor meg kell értenetek a Bibliát, és alaposan ismernetek kell a belső történetét; máskülönben nem áll módodban az evangéliumot hirdetni. Ha egyszer elsajátítottad a nagyobb képet, és felhagysz a Biblia holt szavainak aprólékos és kicsinyes vizsgálatával, és csak Isten munkájáról és az élet igazságáról beszélsz, akkor képes leszel megnyerni azokat, akik igaz szívvel keresnek.

Jahve munkája, az Általa hozott törvények és azok az alapelvek, amelyek alapján az embereket életük során vezette, a Törvény Korában végzett munkájának tartalma, annak jelentősége, hogy törvényeket hozott, munkájának jelentősége a Kegyelem Korában, és az, hogy milyen munkát végez Isten ebben az utolsó szakaszban: ezek olyan dolgok, amelyeket meg kellene értenetek. Az első szakasz a Törvény Korának a munkája, a második a Kegyelem Korának a munkája, a harmadik pedig az utolsó napok munkája. Tisztában kell lennetek Isten munkájának ezen szakaszaival. Az elejétől a végéig összesen három szakasz van. Mi a lényege az egyes munkaszakaszoknak? Hány szakaszra kerül sor a hatezer éves irányítási terv munkájában? Hogyan zajlanak ezek a szakaszok, és miért történik mindegyik a maga sajátos módján? Ezek mind alapvető fontosságú kérdések. Minden egyes kor munkája reprezentatív értékkel bír. Milyen munkát végzett Jahve? Miért éppen azon a bizonyos módon végezte? Miért hívták Őt Jahvénak? Ismét, milyen munkát végzett Jézus a Kegyelem Korában, és milyen módon tette azt? Isten természetének mely aspektusait képviselik a munka egyes szakaszai és az egyes korok? Természetének mely aspektusai jutottak kifejezésre a Törvény Korában? És melyek a Kegyelem Korában? És melyek az utolsó korban? Ezek olyan alapvető kérdések, amelyekkel tisztában kell lennetek. Isten természetének egésze feltárult a hatezer éves irányítási terv során. Nem csak a Kegyelem Korában, nem csak a Törvény Korában, még kevésbé csak az utolsó napok ezen időszakában tárult fel. Az utolsó napokban végzett munka az ítéletet, a haragot és a fenyítést képviseli. Az utolsó napokban végzett munka nem helyettesítheti sem a Törvény Korának, sem a Kegyelem Korának munkáját. A három szakasz azonban egymással összekapcsolódva egyetlen egységet alkot, és mindhárom egy Isten munkája. Természetesen e munka végrehajtása külön korokra oszlik. Az utolsó napokban végzett munka mindent lezár; a Törvény Korában végzett munka a kezdet munkája volt; a Kegyelem Korában végzett munka pedig a megváltásé. Ami ebben a teljes hatezer éves irányítási tervben végzett munka látomásait illeti, senki sem képes betekintést vagy megértést nyerni, és e látomások rejtélyek maradnak. Az utolsó napokban csak az ige munkája valósul meg a Királyság Korának bevezetése érdekében, de ez nem reprezentatív az összes kor vonatkozásában. Az utolsó napok pusztán csak az utolsó napok és nem jelentenek többet, mint a Királyság Kora, és nem képviselik sem a Kegyelem Korát, sem a Törvény Korát. Csak arról van szó, hogy az utolsó napokban a hatezer éves irányítási terv minden munkája feltárul előttetek. Ez a misztérium leleplezése. Ez a fajta misztérium olyasvalami, amit egy ember sem tud leleplezni. Bármilyen nagy megértése is van az embernek a Bibliáról, az nem marad más, mint szavak, mivel az ember nem érti a Biblia lényegét. A Biblia olvasása során az ember megérthet néhány igazságot, megmagyarázhat néhány szót, vagy alávethet néhány híres részt és fejezetet aprólékos vizsgálatának, de soha nem lesz képes kiszabadítani az azokban a szavakban rejlő értelmet, mivel az ember csak holt szavakat lát, nem pedig Jahve és Jézus munkájának jeleneteit, és az embernek nincs módja arra, hogy megfejtse ennek a munkának a misztériumát. Ezért a hatezer éves irányítási terv misztériuma a legnagyobb rejtély, a legmélyebben elrejtett és az ember számára teljesen kifürkészhetetlen. Senki sem képes közvetlenül felfogni Isten akaratát, hacsak Maga Isten el nem magyarázza és fel nem tárja az embernek; máskülönben ezek a dolgok örökre rejtélyek maradnak az ember számára, örökre lepecsételt misztériumok maradnak. Ne törődjetek a vallásos világban élőkkel; ha ma nem mondták volna el nektek, ti sem értettétek volna meg. Ez a hatezer éves munka rejtélyesebb, mint a próféták összes próféciája. Ez a legnagyobb misztérium a teremtéstől napjainkig, és a korok folyamán a próféták közül senki sem volt képes kifürkészni, mert ez a misztérium csak az utolsó korban tárul fel, soha korábban nem tárult fel. Ha képesek vagytok felfogni ezt a misztériumot, és ha képesek vagytok a maga teljességében befogadni, akkor minden vallásos személyt legyőz ez a misztérium. Csakis ez a legnagyobb látomás; ez az, amit az ember a legbuzgóbban vágyik megragadni, de egyúttal ez az, ami a legkevésbé világos számára. Amikor a Kegyelem Korában voltatok, nem tudtátok, hogy miről szól a Jézus vagy a Jahve által végzett munka. Az emberek nem értették, hogy Jahve miért hozott törvényeket, miért kérte a sokaságot a törvények betartására, vagy miért kellett felépíteni a templomot, és még kevesebb ember értette, hogy az izraelitákat miért vezették ki Egyiptomból a pusztába, majd tovább a Kánaánba. Egészen napjainkig nem derült fény ezekre a dolgokra.

A három szakaszból az utolsó napok munkája az utolsó. Ez egy másik új kor munkája, és nem képviseli az irányítás munkájának egészét. A hatezer éves irányítási terv három munkafázisra oszlik. Egyetlen szakasz sem képviselheti önmagában a három kor munkáját, hanem csak az egésznek egy részét. A Jahve név nem tudja képviselni Isten természetének teljességét. Az a tény, hogy a Törvény Korában végezte munkáját, nem bizonyítja, hogy Isten csak a törvény alatt lehet Isten. Jahve törvényeket hozott az ember számára, és parancsolatokat adott át neki, arra kérve az embert, hogy építse meg a templomot és az oltárokat; az Általa végzett munka csak a Törvény Korát képviseli. Ez a munka, amelyet Ő végzett, nem bizonyítja, hogy Isten csak egy olyan Isten, aki azt kéri az embertől, hogy tartsa be a törvényt, vagy hogy Ő az Isten a templomban, vagy hogy Ő az Isten az oltár előtt. Ha ezt mondanánk, az nem lenne igaz. A törvény alatt végzett munka csak egyetlen kort képviselhet. Ezért, ha Isten csak a Törvény Korában munkálkodna, akkor az ember az alábbi definícióra korlátozná Istent: „Isten a templomban lévő Isten, és ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, papi ruhát kell öltenünk, és be kell lépnünk a templomba.” Ha a Kegyelem Korában végzett munka soha nem valósult volna meg, és a Törvény Kora napjainkig tartott volna, az ember nem tudná, hogy Isten irgalmas és szerető is. Ha a Törvény Korában végzett munkára nem került volna sor, hanem csak a Kegyelem Korában végzett munkára, akkor az ember csak annyit tudna, hogy Isten meg tudja váltani az embert, és meg tudja bocsátani a bűneit. Az ember csak azt tudná, hogy Ő szent és ártatlan, és hogy az emberért Ő képes feláldozni Magát és keresztre feszíttetni. Az ember csak ezeket a dolgokat tudná, de semmi másról nem lenne fogalma. Minden kor tehát Isten természetének egy-egy részét képviseli. Azt illetően, hogy Isten természetének mely aspektusait képviseli a Törvény Kora, melyeket a Kegyelem Kora, és melyeket a jelenlegi szakasz: csak akkor tudják Isten természetének teljességét feltárni, amikor mindhárom szakasz egy egésszé integrálódott. Csak akkor értheti meg az ember teljes mértékben, ha mindhárom szakaszt megismerte. A három szakasz egyikét sem lehet kihagyni. Csak akkor fogod meglátni Isten természetét a maga teljességében, miután megismerted a munka e három szakaszát. Az a tény, hogy Isten a Törvény Korában elvégezte a munkáját, nem bizonyítja, hogy Ő csak a törvény alatti Isten, és az a tény, hogy elvégezte a megváltás munkáját, nem jelenti azt, hogy Isten örökké meg fogja váltani az emberiséget. Ezek mind az ember által levont következtetések. Miután a Kegyelem Kora véget ért, nem mondhatod azt, hogy Isten csak a kereszthez tartozik, és hogy egyedül a kereszt képviseli Isten üdvösségét. Ha ezt tennénk, az Isten definiálása lenne. A jelenlegi szakaszban Isten főként az ige munkáját végzi, de akkor sem mondhatod, hogy Isten soha nem volt irgalmas az emberhez, és hogy Ő csak fenyítést és ítéletet hozott. Az utolsó napok munkája feltárja Jahve és Jézus munkáját és minden, az ember által nem értett misztériumot, hogy felfedje az emberiség rendeltetését és végét, és véget vessen a megváltás minden munkájának az emberiség körében. Az utolsó napok munkájának ez a szakasza mindent lezár. Az ember által nem értett valamennyi misztériumot meg kell fejteni, hogy az ember a mélységükig kifürkészhesse őket, és teljesen tiszta megértés legyen a szívében. Csak ekkor lehet az emberi fajt fajták szerint osztályozni. Csak a hatezer éves irányítási terv befejezése után fogja az ember teljes egészében megérteni Isten természetét, mivel az Ő irányítási terve addigra véget ér. Most, hogy megtapasztaltátok Isten munkáját a végső korban, mi Isten természete? Mered-e azt mondani, hogy Isten az az Isten, aki csak szavakat mond, és semmi többet? Nem mernél ilyen következtetést levonni. Egyesek azt mondanák, hogy Isten az az Isten, aki feltárja a misztériumokat, hogy Isten a Bárány, és az Egyetlen, aki feltöri a hét pecsétet. De senki sem mer ilyen következtetést levonni. Mások talán azt mondják, hogy Isten a megtestesülés, de ez még mindig nem lenne helyes. Megint mások azt mondhatnák, hogy a megtestesült Isten csak szavakat szól, és nem tesz jeleket és csodákat, de még kevésbé mernél így beszélni, hiszen Jézus testté lett, és jeleket és csodákat tett, tehát nem mernéd Istent ilyen könnyelműen meghatározni. A hatezer éves irányítási terv során végzett valamennyi munka csak most zárult le. Csak akkor fogja az emberiség megismerni Isten teljes természetét, és azt, hogy Neki mije van, és hogy Ő micsoda, miután mindez a munka feltárult az emberiség előtt, és sor került rá az emberiség körében. Mire e szakasz munkája teljesen befejeződik, az ember által nem értett összes misztérium feltárul, minden, korábban nem értett igazság világossá válik, és az emberi fajjal közlik jövőbeli útját és rendeltetését. Ez a munka egésze, amit a jelenlegi szakaszban el kell végezni. Bár az út, amelyen az ember ma jár, egyben a kereszt és a szenvedés útja is, az, amit az ember ma gyakorol, és amit eszik, iszik és amit élvez, nagyban különbözik attól, ami a törvény alatt és a Kegyelem Korában jutott az embernek. Amit ma kérnek az embertől, az nem hasonlít ahhoz, amit a múltban kértek, és még kevésbé hasonlít ahhoz, amit a Törvény Korában. Mit kértek az embertől a törvény alatt, amikor Isten Izraelben munkálkodott? Nem volt több, mint hogy az ember tartsa meg a szombatot és Jahve törvényeit. Senki sem dolgozhatott szombaton, és senki sem szeghette meg Jahve törvényeit. De ez most nem így van. Szombaton az ember a szokásos módon dolgozik, gyülekezik és imádkozik, és semmilyen korlátozás nem vonatkozik rá. A Kegyelem Korában élőknek meg kellett keresztelkedniük, továbbá megkérték őket, hogy böjtöljenek, törjék meg a kenyeret, igyanak bort, fedjék be a fejüket és mossák meg mások lábát. Most már eltörölték ezeket a szabályokat, de az emberrel szemben nagyobb követelményeket támasztanak, mivel Isten munkája egyre mélyebbre hatol, és az ember belépése egyre magasabbra ér. A múltban Jézus a kezét az emberre tette és imádkozott, de most, hogy már minden elhangzott, mi haszna van a kézrátételnek? A szavak önmagukban is elérhetnek eredményt. Amikor a múltban Ő az emberre tette a kezét, az azért történt, hogy megáldja az embert, és meggyógyítsa a betegségeiből. Akkoriban így munkálkodott a Szentlélek, de most már nem így van. Most a Szentlélek szavakat használ a munkához és az eredmények eléréséhez. A szavai világossá váltak számotokra, és a gyakorlatba kellene ültetnetek őket, ahogyan azt mondták nektek. Az Ő szavai az Ő akarata; ezek azok a munkák, amelyeket el kíván végezni. Az Ő szavain keresztül megérted az Ő akaratát, valamint azt, aminek az elérését kéri tőled, és szavait közvetlenül a gyakorlatba ültetheted anélkül, hogy szükséged lenne arra, hogy rád tegye a kezét. Egyesek talán azt mondják: „Tedd rám a kezed! Tedd rám a kezed, hogy megkapjam áldásodat, és részesüljek Belőled.” Ezek mind idejétmúlt gyakorlatok a múltból, amelyek már elavultak, mivel a kor megváltozott. A Szentlélek a kornak megfelelően működik, nem véletlenszerűen és nem is a meghatározott szabályoknak megfelelően. A kor megváltozott, és egy új kor szükségszerűen új munkával jár. Ez a munka minden szakaszára igaz, így az Ő munkája soha nem ismétlődik meg. A Kegyelem Korában Jézus elég sok ilyen jellegű munkát végzett, például betegségeket gyógyított, démonokat űzött ki, rátette kezét az emberekre, hogy imádkozzon értük, és megáldotta az embereket. A jelenben azonban értelmetlen lenne újra ezt tenni. A Szentlélek akkoriban így munkálkodott, mert az a Kegyelem Kora volt, és az ember elegendő kegyelmet élvezhetett. Semmiféle fizetséget nem kértek tőle, és amíg volt hite, addig megkapta a kegyelmet. Mindenkivel nagyon kegyesen bántak. Most a kor megváltozott, és Isten munkája tovább haladt; az ember lázadó mivolta és az emberben lévő tisztátalan dolgok a fenyítés és az ítélet által fognak megtisztulni. Mivel az a szakasz a megváltás szakasza volt, helyénvaló volt Isten számára, hogy így munkálkodjon, elegendő kegyelmet mutatva az ember iránt, hogy élvezhesse azt, hogy az ember megszabadulhasson a bűntől, és a kegyelem által bocsánatot nyerhessen bűneiért. Ez a jelenlegi szakasz az emberben lévő igazságtalanság leleplezése fenyítés, ítélet, szóval verés, valamint a szavak fegyelmezése és kinyilatkoztatása által, hogy az emberiséget azután meg lehessen menteni. Ez mélyrehatóbb munka, mint a megváltás. A Kegyelem Korában a kegyelem elegendő volt az ember számára, hogy örvendjen; most, hogy az ember már megtapasztalta ezt a kegyelmet, többé már nem kell élveznie azt. Ez a munka már meghaladta a maga idejét, és nem kell többé elvégezni. Most az embert az ige ítélete által kell megmenteni. Miután az ember megítéltetett, megfenyíttetett és megfinomíttatott, mindezek által megváltozik a természete. Vajon nem az Általam kimondott szavak miatt van mindez? A munka minden egyes szakasza az egész emberi faj fejlődésével és a korral összhangban történik. A munka mind jelentős, és mind a végső üdvösség érdekében történik, hogy az emberiségnek jó rendeltetése legyen a jövőben, és hogy az emberiséget a végén fajtája szerint osztályozzák.

Az utolsó napok munkája szavak kimondásából áll. Nagy változásokat lehet elérni az emberben a szavak segítségével. A változások, amelyek most ezekben az emberekben végbemennek e szavak elfogadásakor, sokkal nagyobbak, mint azok, amelyek a Kegyelem Kora jeleinek és csodáinak elfogadásakor következtek be az emberekben. A Kegyelem Korában ugyanis a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott hajlamok továbbra is megmaradtak. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan tisztuljon meg az ember a benne lévő romlott sátáni hajlamoktól, azt a munkát még el kellett végezni. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett kiirtva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei a megtestesült Isten közvetítésével megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, és hogyan lehet bűnös természetét teljesen kiirtani és átalakítani, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni hajlama szerint élt. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni romlott sátáni hajlamától, hogy bűnös természete gyökerestől kiirtódjon, soha többé ne alakuljon ki, és így lehetővé váljon az ember hajlamának átalakulása. Ehhez az embernek meg kellene értenie az életben való növekedés útját, meg kellene értenie az élet útját, és meg kellene értenie hajlama megváltoztatásának módját. Továbbá, az embernek eme útnak megfelelően kellene cselekednie, hogy természete fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten akaratával, hogy elvethesse romlott sátáni hajlamát, és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes üdvösséget. Abban az időben, amikor Jézus végezte a munkáját, az ember tudása Őróla még homályos és tisztázatlan volt. Az emberek mindig úgy hitték, hogy Ő Dávid fia, és azt hirdették, hogy Ő egy nagy próféta, a jóindulatú Úr, aki megváltotta az ember bűneit. Néhányan saját hitük erejéből meggyógyultak, ha csak a ruhája szélét megérintették; a vakok láttak, és még a halottakat is vissza tudták hozni az életbe. Az ember azonban képtelen volt felfedezni a mélyen önmagában gyökerező romlott sátáni hajlamot, és azt sem tudta, hogyan űzheti azt ki. Az ember sok kegyelmet kapott, például a test békéjét és boldogságát, azt, hogy egy családtag hite áldást hoz az egész családra, a betegségek gyógyulását, és így tovább. A többi az ember jó cselekedetei és istenfélő megjelenése volt; ha valaki ezek alapján tudott élni, akkor elfogadható hívőnek számított. Csak az ilyen hívők léphettek be a mennybe a halál után, ami azt jelentette, hogy üdvözültek. De életük során ezek az emberek egyáltalán nem értették az élet útját. Mindössze annyit tettek, hogy bűnöket követtek el, majd megvallották bűneiket egy állandó körforgásban, anélkül, hogy bármilyen módon megváltoztathatták volna a hajlamukat: ilyen volt az ember állapota a Kegyelem Korában. Megkapta-e az ember a teljes megváltást? Nem! Ezért a munka e szakaszának befejezése után még mindig hátra volt az ítélet és a fenyítés munkája. Ennek a szakasznak az a célja, hogy az embert az ige által megtisztítsa, és ezáltal utat biztosítson neki, amelyet követhet. Ez a szakasz nem lenne gyümölcsöző és értelmes, ha a démonok kiűzésével folytatódna, mivel nem tudná kiirtani az ember bűnös természetét, és az ember megrekedne ott, hogy bűnei megbocsátás nyertek. A vétekáldozat révén az ember bűnei megbocsáttattak, mivel a keresztre feszítés munkája már véget ért, és Isten győzedelmeskedett a Sátán felett. De az emberben továbbra is benne maradt romlott természete, az ember még mindig vétkezhet és ellenállhat Istennek, és Isten nem nyerte meg az emberiséget. Ezért a munkának ebben a szakaszában Isten arra használja az igét, hogy leleplezze az ember romlott hajlamát, és arra késztesse, hogy a helyes útnak megfelelően járjon el. Ez a szakasz jelentőségteljesebb, mint az előző, és gyümölcsözőbb is, mivel most az ige látja el közvetlenül az ember életét, és lehetővé teszi az ember természetének teljes megújulását; ez sokkal alaposabb szakasza a munkának. Ezért a megtestesülés az utolsó napokban kiteljesítette Isten testet öltésének jelentőségét, és teljesen befejezte Isten irányítási tervét az ember üdvösségére vonatkozóan.

Isten az embert nem közvetlenül, a Lélek módszerével és a Lélek identitásával menti meg, mivel az Ő Lelkét az ember nem érintheti meg, sem nem láthatja, és nem is közelítheti meg. Ha a Lélek módszerét használva próbálná közvetlenül megváltani az embert, akkor az ember képtelen lenne befogadni az Ő üdvösségét. Ha Isten nem öltötte volna Magára a teremtett ember külső formáját, akkor az ember nem tudná befogadni ezt az üdvösséget. Mivelhogy az embernek nincs rá módja, hogy megközelítse Őt, ahogyan senki sem tudott közel kerülni Jahve felhőjéhez. Csak azáltal tudja személyesen elültetni az igét mindazokban, akik követik Őt, hogy teremtett emberi lénnyé válik, vagyis csak úgy, hogy az Ő szavát belehelyezi abba a húsvér testbe, amivé válni készül. Csak ekkor láthatja és hallhatja az ember személyesen az Ő szavát, sőt, birtokába juthat az Ő szavának, és így eljuthat a teljes megszabaduláshoz. Ha Isten nem öltene testet, akkor egyetlen hús-vér ember sem részesülhetne ilyen nagy üdvösségben, és egyetlen ember se lenne megváltva. Ha Isten Lelke közvetlenül az emberiség körében munkálkodna, az egész emberiségre lesújtana, vagy pedig – mivel nem tudnának kapcsolatba lépni Istennel – teljesen a Sátán fogságába esnének. Az első megtestesülés célja az volt, hogy az embert megváltsa a bűntől, megváltsa Jézus hús-vér teste által, vagyis megmentette az embert a kereszttől, de a romlott sátáni hajlam továbbra is az emberben maradt. A második megtestesülés már nem vétekáldozatul szolgál, hanem az a célja, hogy teljes mértékben megmentse azokat, akik a bűnől meg lettek váltva. Ez azért történik, hogy azok, akik megbocsátást nyertek, megszabadulhassanak bűneiktől, teljesen megtisztulhassanak, és a megváltozott természet elérésével kiszabaduljanak a sötétség sátáni befolyása alól, és visszatérjenek Isten trónja elé. Csak így tud az ember teljesen megszentelődni. Miután a Törvény Kora véget ért, és elkezdődött a Kegyelem Kora, Isten megkezdte az üdvösség munkáját, amely egészen az utolsó napokig folytatódik, amikor az emberi fajt lázadó mivoltáért elítélve és megfenyítve Ő teljesen megtisztítja az emberiséget. Csak akkor fejezi be Isten az üdvösség munkáját, és csak akkor tér nyugalomra. Ezért a munka három szakaszában Isten csak kétszer öltött testet, hogy Maga végezze munkáját az emberek között. Ez azért van így, mert a munka három szakaszából csak az egyik szolgál arra, hogy az embereket életük vezetésében irányítsa, míg a másik kettő az üdvösség munkájából áll. Isten csak a testet öltés által élhet az ember mellett, tapasztalhatja meg a világ szenvedését, és élhet normális hús-vér testben. Csak így tudja ellátni az embereket azzal a gyakorlati úttal, amelyre teremtett lényként szükségük van. Isten megtestesülése révén kap az ember teljes üdvösséget Istentől, nem pedig közvetlenül a mennyből, válaszként az imáira. Mivel az ember testből és vérből van, nem áll módjában látni Isten Lelkét, még kevésbé megközelíteni az Ő Lelkét. Az ember csak Isten megtestesülésével kerülhet kapcsolatba, és csak ennek segítségével képes az ember felfogni minden utat és minden igazságot, és elnyerni a teljes üdvösséget. A második megtestesülés elegendő lesz ahhoz, hogy megtisztítsa az ember bűneit és teljesen tisztává tegye őt. Ezért a második megtestesüléssel Isten testben végzett munkájának egésze lezárul, és Isten megtestesülésének jelentősége teljessé válik. Attól fogva Isten testben végzett munkája teljes egészében véget ér. A második megtestesülés után Ő nem fog harmadszor is testet ölteni a munkájához. Mivel addigra az Ő egész irányítása véget ér. Az utolsó napok megtestesülése teljesen elnyeri az Ő választott népét, és az egész emberiség az utolsó napokban osztályozva lesz fajtája szerint. Nem fogja többé az üdvösség munkáját végezni, és nem fog visszatérni a testbe, hogy bármilyen munkát elvégezzen. Az utolsó napok munkájában az ige erősebb, mint a jelek és csodák megnyilvánulása, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét. Az ige leleplezi az ember szívének mélyén eltemetett összes romlott hajlamot. Nem áll módodban magadtól felismerni őket. Amikor ezek az igén keresztül feltárulnak előtted, természetes módon felfedezed őket; nem tudod majd letagadni őket, és teljesen meg leszel győzve. Vajon nem ez az ige tekintélye? Ez az ige munkájának ma elért eredménye. Ezért az ember nem a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által szabadulhat meg teljesen a bűneitől, és nem is a jelek és csodák megnyilvánulásával válhat egészen teljessé. A betegség gyógyításának és a démonok kiűzésének hatalma csak kegyelmet ad az embernek, de az ember teste még mindig a Sátáné, és a romlott sátáni hajlam továbbra is megmarad az emberben. Más szóval, ami nem tisztult meg, az még mindig a bűnhöz és a szennyhez tartozik. Az embert csak azután nyerheti meg Isten és azután válhat megszenteltté, ha az ige közvetítésével megtisztul. Amikor az emberből kiűzték a démonokat és megváltották, az csak azt jelentette, hogy kiragadták a Sátán kezéből és visszaadták Istennek. Azonban anélkül, hogy Isten megtisztítaná vagy megváltoztatná, romlott ember marad. Az emberben még mindig ott van a szenny, az ellenállás és a lázadás; az ember csak az Ő megváltása által tért vissza Istenhez, de a legcsekélyebb tudása sincs Istenről, és még mindig képes ellenállni Neki és elárulni Őt. Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember megtisztulhat romlottságától és tisztává válhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tekintenénk, inkább azt kellene mondanunk, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás szakasza, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az ember az ige általi ítélet és fenyítés révén jut el oda, hogy Isten megnyerje őt, továbbá a finomítást, megítélést és feltárást célzó ige használata által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és egyéni törekvés. Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, hogy aztán este meggyónjon. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember természete még mindig romlott. Amikor például az emberek rájöttek, hogy Moáb leszármazottai, panaszos szavakkal álltak elő, felhagytak az élet hajszolásával, és teljesen negatívvá váltak. Vajon nem azt mutatja ez, hogy az emberiség még mindig képtelen teljesen alávetni magát Isten uralmának? Nem éppen ez az ő romlott sátáni hajlamuk? Amikor nem voltál fenyítésnek kitéve, a kezedet mindenki másnál, még Jézusnál is magasabbra emelted. És hangosan kiáltottad: „Légy Isten szeretett fia! Légy Isten bizalmasa! Inkább meghalunk, minthogy meghajoljunk a Sátán előtt! Lázadj fel a vén Sátán ellen! Lázadj fel a nagy vörös sárkány ellen! A nagy vörös sárkány szánalmasan veszítse el a hatalmát! Isten tegyen minket teljessé!” A kiáltásod hangosabb volt minden másnál. De aztán eljött a fenyítés ideje, és ismét kiderült az emberiség romlott hajlama. Ekkor elhallgattak kiáltásaik, és elhatározásuk kudarcot vallott. Ez az ember romlottsága; mélyebbre hatol, mint a bűn, ez olyasmi, amit a Sátán ültetett el, és mélyen gyökerezik az emberben. Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan. Az ember a múltban azért kiabált így, mert nem értette a vele született romlott hajlamát. Ezek az emberben létező tisztátalanságok. Az ítélet és a fenyítés ilyen hosszú időszaka alatt az ember feszült légkörben élt. Vajon mindez nem az ige közvetítésével valósult meg? Nem kiáltottál-e te is nagyon hangosan a szolgálattevők próbatétele előtt? „Lépjetek be a királyságba! Mindazok, akik elfogadják ezt a nevet, be fognak lépni a királyságba! Mindenki részesülni fog Istenből!” Amikor eljött a szolgálattevők próbatétele, már nem kiáltoztál. Már az elején mindenki felkiáltott: „Ó, Istenem! Bárhová is helyezel engem, alávetem magam annak, hogy Te irányíts engem.” Isten szavait olvasva: „Ki lesz az Én Pálom?”, azt mondták az emberek: „Én hajlandó vagyok!” Aztán meglátták a szavakat: „És mi lesz Jób hitével?”, erre azt mondták: „Hajlandó vagyok magamra venni Jób hitét. Istenem, kérlek, tégy próbára engem!” Amikor eljött a szolgálattevők próbatétele, azonnal összeomlottak, és alig tudtak újra felállni. Ezután apránként, fokozatosan csökkentek a szívükben lévő tisztátalanságok. Vajon ezt nem az ige által sikerült elérni? Tehát amit ma megtapasztaltatok, azok az ige által elért eredmények, még nagyobbak, mint amilyeneket Jézus jelek és csodák által ért el. Isten dicsőségét, amit látsz, és Magának Istennek a hatalmát, amit látsz, nem pusztán a keresztre feszítés, a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által látod, hanem még inkább az Ő igéjének ítélete által. Ez megmutatja neked, hogy Isten tekintélye és hatalma nemcsak jelek működéséből, betegségek gyógyításából és démonok kiűzéséből áll, hanem Isten igéjének ítélete jobban képes képviselni Isten tekintélyét és kinyilatkoztatni az Ő mindenhatóságát.

Amit az ember most elért – jelenlegi érettségét, tudását, szeretetét, hűségét, engedelmességét és éleslátását –, ezek az eredmények az ige ítélete által elért eredmények. Az, hogy képes vagy hűséges lenni és talpon maradni a mai napig, az az ige közvetítésével érhető el. Az ember most látja, hogy a testet öltött Isten munkája valóban rendkívüli, és sok minden van benne, amit az ember nem érhet el, és amik misztériumok és csodák. Ezért sokan behódoltak. Vannak, akik születésük napja óta soha nem hódoltak be senkinek, mégis, amikor ma meglátják Isten szavait, teljes mértékben behódolnak anélkül, hogy észrevennék, hogy megtették, és nem mernek tüzetesen vizsgálódni vagy bármi mást mondani. Az emberiség összeesett az ige alatt, és lesújtva fekszik az ige ítélete alatt. Ha Isten Lelke közvetlenül szólna az emberhez, az emberiség mind alávetné magát a hangnak, és a kinyilatkoztatás szavai nélkül földre borulna, hasonlóan ahhoz, ahogyan Pál a damaszkuszi úton a földre borult a fényben. Ha Isten továbbra is így munkálkodna, akkor az ember soha nem lenne képes arra, hogy az Ige ítélete révén megismerje saját romlottságát, és ezáltal üdvösségre jusson. Csak a testté válás által tudja Isten személyesen eljuttatni szavait minden egyes ember fülébe, hogy mindenki, akinek füle van, meghallhassa szavait, és befogadhassa az ítélet munkáját, melyet Ő végez az ige által. Csak ezt az eredményt éri el az Ő szavával, nem pedig azt, hogy a Lélek megnyilvánulásával megrémítse az embert, hogy engedelmességre késztesse. Csak ezen a gyakorlati és mégis rendkívüli munkán keresztül lehet teljesen feltárni az ember régi, sok éven át mélyen elrejtett hajlamát, hogy aztán az ember felismerhesse és megváltoztathassa azt. Mindezek a dolgok a testet öltött Isten gyakorlati munkája, amelyben az ítéletet gyakorlati módon kimondva és végrehajtva, az embert érintő ítélet eredményeit az ige által éri el. Ez a testet öltött Isten hatalma és Isten megtestesülésének jelentősége. Erre azért került sor, hogy megismertesse a testet öltött Isten tekintélyét, hogy megismertesse az ige munkája által elért eredményeket, valamint megismertesse azt, hogy a Lélek testté vált, és azzal mutatja meg hatalmát, hogy az ige által megítéli az embereket. Bár az Ő teste egy közönséges és normális ember külső formája, a szavai által elért eredmények megmutatják az embernek, hogy Ő tele van tekintéllyel, hogy Ő Maga Isten, és az Ő szavai Magának Istennek a kifejeződései. Ezáltal az egész emberiség számára megmutatkozik, hogy Ő Maga az Isten, hogy Ő Maga az Isten, aki testté lett, hogy Őt senki sem sértheti meg, és senki sem múlhatja felül az Ő ige általi ítéletét, továbbá a sötétség semmilyen ereje nem kerekedhet felül az Ő hatalmán. Az ember teljesen aláveti magát Neki, mert Ő a testet öltött Ige, valamint az Ő hatalma és az ige általi ítélete miatt. Az Ő megtestesülése által elhozott munka az a tekintély, amellyel Ő rendelkezik. Azért válik testté, mert a test is képes hatalmat birtokolni, és Ő képes arra, hogy a munkát gyakorlati módon végezze az emberiség körében, úgy, hogy az látható és kézzelfogható legyen az ember számára. Ez a munka sokkal valóságosabb, mint az Isten Lelke által közvetlenül végzett munka, aki minden hatalommal rendelkezik, és az eredményei is nyilvánvalóak. Ez azért van, mert Isten megtestesülése gyakorlati módon tud beszélni és cselekedni. Testének külső formája nem rendelkezik hatalommal, és megközelíthető az ember számára, míg az Ő lényege valóban tekintélyt hordoz, de a tekintélye senki számára nem látható. Amikor Ő beszél és munkálkodik, az ember nem képes észrevenni hatalmának létezését; ez megkönnyíti Számára, hogy gyakorlati jellegű munkát végezzen. Mindez a gyakorlati munka el tud érni eredményeket. Bár egy ember sem veszi észre, hogy Neki tekintélye van, és nem látják, hogy Őt nem lehet megsérteni, nem látják a haragját sem, leplezett tekintélye, rejtett haragja és nyíltan kimondott szavai révén eléri azok kívánt eredményeit. Más szóval, hanghordozásával, beszédének szigorúságával és szavainak minden bölcsességével teljesen meggyőzi az embert. Ily módon az ember aláveti magát a testet öltött Isten szavának, akinek látszólag nincs tekintélye, és ezzel beteljesíti Isten célját, hogy megmentse az embert. Ez egy másik aspektusa az Ő megtestesülése jelentőségének: valószerűbben beszélni és lehetővé tenni, hogy szavainak valósága hatással legyen az emberre, és így az ember tanúja lehessen Isten szava hatalmának. Ezért, ha ez a munka nem a megtestesülés révén valósulna meg, a legcsekélyebb eredményt sem érné el, és nem lenne képes a bűnös embereket teljes mértékben megmenteni. Ha Isten nem válna testté, akkor továbbra is a Lélek maradna, aki az ember számára láthatatlan és megfoghatatlan. Mivel az ember hús-vér teremtmény, ő és Isten két különböző világhoz tartozik, és különböző természetűek. Isten Lelke összeegyeztethetetlen az emberrel, aki testből van, és egyszerűen nincs mód arra, hogy kapcsolat teremtődjön közöttük, arról nem is beszélve, hogy az ember képtelen szellemmé válni. Mivel ez így van, Isten Lelkének teremtett lénnyé kell válnia, hogy eredeti munkáját elvégezhesse. Isten egyaránt képes felemelkedni a legmagasabb helyre és megalázkodni, hogy emberi teremtménnyé váljon, az emberiség körében munkálkodva és közöttük élve, az ember viszont nem tud felemelkedni a legmagasabb helyre és szellemmé válni, és még kevésbé tud leereszkedni a legalacsonyabb helyre. Ezért kell Istennek testté válnia, hogy elvégezze a munkáját. Ugyanígy az első megtestesülés során csak a testet öltött Isten teste tudta megváltani az embert az Ő keresztre feszítése által, míg Isten Lelke nem lett volna képes arra, hogy vétekáldozatként keresztre feszítsék az emberért. Isten közvetlenül testté válhatott, hogy vétekáldozatként szolgáljon az emberért, de az ember nem tudott közvetlenül felemelkedni a mennybe, hogy felvegye az Isten által számára készített vétekáldozatot. Mivel ez így van, csak azt lehetne kérni Istentől, hogy néhányszor szaladgáljon oda-vissza a menny és a föld között, és ne az ember szálljon fel a mennybe, hogy felvegye ezt az üdvösséget, mert az ember elbukott, ráadásul az ember egyszerűen nem tudott felszállni a mennybe, még kevésbé tudta elnyerni a vétekáldozatot. Ezért volt szükség arra, hogy Jézus eljöjjön az emberiség közé, és személyesen végezze el azt a munkát, amelyet ember egyszerűen nem tudott elvégezni. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, az teljes mértékben szükségszerűségből történik. Ha bármelyik szakaszt Isten Lelke közvetlenül végre tudta volna hajtani, akkor nem vetette volna alá magát a megalázó megtestesülésnek.

A munka ezen utolsó szakaszában az eredmények a szó közvetítésével születnek. Az ige által az ember megért sok misztériumot és azt a munkát, amelyet Isten az elmúlt nemzedékeken keresztül végzett; az igén keresztül az ember megvilágosodik a Szentlélek által; az ige segítségével az ember megérti az elmúlt nemzedékek által soha meg nem fejtett misztériumokat, valamint az elmúlt idők prófétáinak és apostolainak munkáját, és azokat az alapelveket, amelyek alapján dolgoztak; az ige által az ember megérti Magának Istennek a természetét, valamint az ember lázadó mivoltát és ellenállását, továbbá megismeri saját lényegét. A munka e lépései és az elhangzott szavak révén az ember megismeri a Lélek munkáját, Isten megtestesülésének munkáját, sőt, az Ő teljes természetét. A te tudásodat Isten hatezer éven át tartó irányítási munkájáról szintén az igén keresztül szerezted. Vajon nem az ige által jutottál el a korábbi elképzeléseid megismeréséhez és a sikerhez, hogy félretedd azokat? Az előző szakaszban Jézus jeleket és csodákat tett, de ebben a szakaszban nincsenek jelek és csodák. Nem az igén keresztül értetted meg azt is, hogy Isten miért nem mutat be jeleket és csodákat? Ezért az ebben a szakaszban elhangzó szavak felülmúlják az elmúlt nemzedékek apostolai és prófétái által végzett munkát. Még a próféták által mondott prófáciák sem tudták volna elérni ezt az eredményt. A próféták csak próféciákat mondtak, arról beszéltek, hogy mi fog történni a jövőben, de nem arról a munkáról, amit Isten akkoriban végezni kívánt. Nem is azért beszéltek, hogy az emberiséget vezessék az életükben, vagy hogy igazságokat adjanak át az emberiségnek, vagy hogy misztériumokat tárjanak fel nekik, még kevésbé azért, hogy életet adjanak. Az ebben a szakaszban elhangzott szavak között van prófécia és igazság, de főként arra szolgálnak ezek a szavak, hogy életet adjanak az embereknek. A mostani szavak nem hasonlítanak a próféták jövendöléseihez. Ez a munka egy olyan szakasza, amely az ember életét szolgálja, hogy megváltoztassa az ember életkedvét, és nem az a célja, hogy jövendöljön. Az első szakasz Jahve munkája volt: az volt a dolga, hogy előkészítse az ember számára Isten imádásának útját a földön. A kezdeti munka az volt, hogy a földi munkának kiindulópontot találjon. Abban az időben Jahve arra tanította az izraelitákat, hogy tartsák meg a szombatot, tiszteljék szüleiket és éljenek békében egymással. Azért volt ez így, mert az akkori emberek nem értették, hogy mi teszi az embert, és azt sem, hogy hogyan kell élni a földön. A munka első szakaszában szükség volt arra, hogy Ő irányítsa az emberiséget életvezetésükben. Mindaz, amit Jahve mondott nekik, korábban nem volt ismert az emberiség előtt, illetve nem volt a birtokukban. Abban az időben Isten sok prófétát támasztott, hogy próféciákat mondjanak, és ők mindannyian Jahve vezetése alatt tették ezt. Ez csupán egy elem volt Isten munkájában. Az első szakaszban Isten nem öltött testet, ezért a prófétákon keresztül tanított minden törzset és nemzetet. Amikor Jézus az Ő idejében munkálkodott, nem beszélt annyit, mint napjainkban. Az ige munkájának ez az utolsó napokbeli szakasza még soha nem történt meg az elmúlt korokban és nemzedékekben. Bár Ézsaiás, Dániel és János sok próféciát szóltak, a próféciáik teljesen mások voltak, mint a most elhangzott szavak. Amit ők mondtak, azok csak próféciák voltak, de a most kimondott szavak nem azok. Ha mindazt, amiről most beszélek, próféciákká változtatnám, vajon meg tudnátok érteni? Tegyük fel, hogy amiről beszéltem, az a távozásom utáni dolgokról szólt, hogyan tudnál akkor megértésre szert tenni? Az ige munkáját nem végezték sem Jézus idejében, sem a Törvény Korában. Talán néhányan azt mondják majd: „Vajon Jahve nem mondott szavakat az Ő munkája idején is? Jézus a betegségek gyógyításán, démonok kiűzésén, valamint jelek és csodák bemutatásán kívül nem szólt-e szavakat is munkálkodása idején?” Vannak különbségek az elhangzottak között. Mi volt a Jahve által kimondott szavak lényege? Ő csak földi életvezetésükben irányította az emberiséget, ami nem érintette az élet szellemi kérdéseit. Miért mondják, hogy amikor Jahve beszélt, az azért volt, hogy mindenütt eligazítsa az embereket? Az „eligazítani” szó azt jelenti, hogy kifejezetten szólni és közvetlenül parancsolni. Nem látta el az embert élettel; inkább egyszerűen kézen fogta az embert, és megtanította, hogyan tisztelje Őt, túl sok példabeszéd nélkül. Jahve munkája Izraelben nem az volt, hogy az emberrel foglalkozzon, fegyelmezze, vagy ítéletet és fenyítést hozzon, hanem az, hogy vezesse az embert. Jahve azt parancsolta Mózesnek, mondja meg népének, hogy gyűjtsön mannát a pusztában. Minden reggel napkelte előtt mannát kellett gyűjteniük, éppen annyit, amennyit aznap meg tudtak enni. A mannát nem lehetett másnapig tárolni, mert akkor megpenészedett volna. Nem oktatta az embereket, nem fedte fel természetüket, és nem tárta fel eszméiket és gondolataikat sem. Nem változtatta meg az embereket, hanem inkább irányította őket életvezetésükben. Az akkori emberek olyanok voltak, mint a gyermekek, semmit sem értettek, és csak néhány alapvető mechanikus mozdulatra voltak képesek, ezért Jahve csak törvényeket hozott, hogy irányítsa a sokaságot.

Az evangélium terjesztése érdekében, hogy mindazok, akik igaz szívvel keresik, megismerjék az e napon végzett munkát, és alaposan meggyőződjenek róla, el kell jutnod a belső történet, a lényeg és az egyes szakaszokban végzett munka jelentőségének egyértelmű megértéséhez. Tedd ezt úgy, hogy a magad közösségét hallgatva mások is megértsék Jahve munkáját, Jézus munkáját, és még inkább a mai Isten minden munkáját, valamint a munka három szakasza közötti összefüggéseket és különbségeket. Tedd ezt úgy, hogy miután befejezték a hallgatást, mások is lássák, hogy a három szakasz nem zavarja egymást, hanem mindhárom ugyanannak a Léleknek a munkája. Bár különböző korokban munkálkodnak, az általuk végzett munka tartalma eltérő, és a szavak, amelyeket mondanak, különbözőek, mégis az alapelvek összessége, amely alapján munkálkodnak, egy és ugyanaz. Ezek a dolgok a legnagyobb látomások, amelyeket minden, Istent követő embernek meg kell értenie.

Előző: Minden Isten szava által valósul meg

Következő: Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger