Az emberek azt hiszik, az igazság gyakorlása nehéz. De akkor egyesek miért képesek mégis gyakorolni? Minden azon múlik, hogy az illető szereti-e az igazságot. Egyesek azt mondják, hogy aki az igazságot gyakorolja, annak emberi mivolta jó. Ez az állítás igaz. Egyeseknek jó az emberi mivolta, és képesek valamennyi igazságot gyakorolni. Ám egyeseknek nincs emberi mivolta, és nehéz az igazságot gyakorolniuk, ami azt jelenti, hogy nekik valamennyit szenvedni kell azért, hogy ezt megtehessék. Mondd, az, aki nem gyakorolja az igazságot, keresi-e az igazságot saját cselekedeteiben? Egyáltalán nem keresi. Kitalálja saját szándékait, és azt gondolja, hogy ezek megvalósítása jó lesz és az ő érdekeit szolgálja majd, így tehát ezen szándékai szerint cselekszik. Az ok, amiért nem keresi az igazságot az, hogy valami nincs rendben a szívével, a szíve nincs a helyén. Ő nem keres, nem vizsgál, és nem imádkozik Isten előtt; csak makacsul cselekszik a saját vágyai szerint. Az ilyen személy egyszerűen semmi szeretetet nem hordoz magában az igazság iránt. Bár nem hordoz magában szeretetet az igazság iránt, mégis tehet bizonyos dolgokat az alapelveknek megfelelően, illetve olyan dolgokat, amelyek nem sértik az alapelveket. Ugyanakkor az, hogy nem szegi meg őket, még nem jelenti azt, hogy Isten szándékait kereste. Ez betudható puszta véletlennek is. Egyesek bizonyos dolgokat kuszán és véletlenszerűen, keresés nélkül csinálnak, de a tett után képesek az önvizsgálatra. Ha ráébrednek arra, hogy az ilyen cselekedetek összeférhetetlenek az igazsággal, a következő alkalommal tartózkodni fognak ettől. Ez felfogható annak, hogy van bennük bizonyos mértékű szeretet az igazság iránt. Az ilyen egyén képes arra, hogy bizonyos mértékig megváltozzon. Azok, akikben nincsen meg az igazság iránti szeretet, sem az adott pillanatban nem fogják keresni azt, sem utána nem fognak önvizsgálatot tartani. Ők sosem vizsgálják meg alaposan, hogy amit tesznek, végül is helyes vagy helytelen-e, így mindig megsértik az alapelveket és az igazságot. Még akkor is, ha tettükkel nem sértik meg az alapelveket, attól az még nem az igazság szerint való, és az alapelveknek ez az úgynevezett nem-megsértése csupán megközelítés kérdése. Akkor tehát milyen állapotban van az ilyen ember, amikor saját vágyai szerint cselekszik? Nem kábultan, zavaros fejjel cselekszik, és nem úgy, mintha nem tudná, hogy a cselekvésnek ez a módja tényleg az igazság szerint való-e vagy sem. Ez nem egy körülmény, amelybe belekerül, hanem inkább az ő makacs kitartása amellett, hogy vágyai szerint cselekedjen. Gondolkodását ráállította arra, hogy így cselekedjen, és a legcsekélyebb szándék sincs meg benne az igazság keresésére. Ha igazán keresi Isten szándékait, mielőtt Isten szándékait teljesen megértené, fontolóra veszi a következő lépéseket: „Először így fogom csinálni. Ha ez az igazság szerint való, akkor folytatom ezen a módon; ha nem egyeztethető össze az igazsággal, gyorsan helyrehozom és nem viselkedek tovább így.” Ha képes ily módon keresni az igazságot, képes lesz megváltozni a jövőben. E szándék nélkül képtelen lesz a változásra. Akinek van szíve, csak egyszer képes hibát elkövetni, amikor belekezd egy cselekvéssorba, vagy legfeljebb kétszer. Egyszer vagy kétszer, de nem háromszor vagy négyszer – ilyen a normális értelem. Ha képes ugyanazt a hibát elkövetni háromszor vagy négyszer, az azt bizonyítja, hogy nincs benne szeretet az igazság iránt, és nem is keresi az igazságot. Az ilyen ember egyértelműen olyasvalaki, akinek nincs emberi mivolta. Ha miután egyszer vagy kétszer elkövet egy hibát, nincs reakció a szívében, és nem zaklatja fel őt a lelkiismerete, akkor ugyanezt a hibát el fogja követni harmadjára is, negyedjére is, és az ilyen ember egyszerűen képtelen a változásra; ő már csak ilyen – teljesen menthetetlen. Ha egy hiba elkövetése után úgy érzi, valami nincs rendjén azzal, amit tett, és emiatt rettenetesen gyűlöli magát, és szívében bűntudatot érez; ha ilyen állapotban van, akkor következő alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerül, jobban cselekszik majd, és fokozatosan nem követi el többé ugyanezt a hibát. Még akkor sem fogja megtenni, ha szívében esetleg szeretné megtenni. Ez a változás egyik aspektusa. Talán azt mondod majd erre: „Az én romlott beállítottságom nem tud megváltozni.” Vajon tényleg nem tud megváltozni? Csupán arról van szó, hogy te nem akarsz megváltozni. Ha hajlandó vagy az igazság gyakorlására, még mindig nem vagy képes a változásra? Akik ezt mondják, azokban nincs akaraterő. Azok mind megvetendő nyomorultak. Azok nem akarják elviselni a szenvedést. Nem hajlandóak az igazságot gyakorolni, hanem helyette azt mondják, hogy az igazság nem képes őket megváltoztatni. Nem rendkívül csalárd-e az ilyen ember? Úgy áll a dolog, hogy ő nem képes az igazságot gyakorolni, emberi mivolta hibás, és soha nem ismeri a saját természetét. Gyakran kételkedik abban, hogy Isten munkája teljessé tudja-e tenni az embert. Az ilyen ember sosem akarja odaadni szívét Istennek, sosem tervezi, hogy kiállja a nehézségeket. Az egyetlen ok, amiért itt maradnak, pusztán az, hogy a jövőben esetleg véletlenül szerencsével járnak. Az ilyen embernek nincs emberi mivolta. Ha olyan ember lenne, akinek van emberi mivolta, még ha a Szentlélek nem is nyilvánvalóan dolgozik rajta, ő pedig maga alig érti az igazságot, vajon képes volna rossz cselekedetekre? Akinek van emberi mivolta – függetlenül attól, hogy a Szentlélek dolgozik-e rajta vagy sem –, nem lesz képes a rossz cselekedetek elkövetésére. Egyesek emberi mivoltuk hiányában csupán bizonyos jó cselekedetek végrehajtására képesek, feltéve, hogy a Szentlélek dolgozik rajtuk. Ha a Szentlélek nem munkálkodik rajtuk, természetük lelepleződik. Ki mondhatja el magáról, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik rajta? A nem hívők közül egyeseknek jó az emberi mivolta, és rajtuk a Szentlélek sem munkálkodik, mégsem követnek el semmilyen különösebben gonosz tettet. Ha hiszel Istenben, hogyan követhetsz el gonosz tetteket? Ez mutatja az emberi természet problémáját. Ha a Szentlélek nem munkálkodik az embereken, természetük lelepleződik. Ha a Szentlélek munkálkodik rajtuk, a Szentlélek megindítja őket, megvilágosodásban és megvilágításban részesíti őket, erőt önt beléjük, hogy képesek legyenek némi jó cselekedetet véghez vinni. Ebben az esetben ez nem attól függ, hogy a természetük jó-e vagy sem, hanem inkább a Szentlélek munkájának eredményeitől. De ha a Szentlélek nem dolgozik rajtuk, az emberek a vágyaikat követik, ami odáig vezet, hogy rosszat cselekednek anélkül, hogy tudnának róla. Valódi természetük csak ekkor tárul fel.

Hogyan oldható meg az emberi természet? Az egész az emberi természet lényegének megértésével kezdődik, amit ízekre kell szedni Isten szavai szerint, hogy az pozitív-e vagy negatív, és hogy ellenáll-e Istennek vagy aláveti magát Neki. Az embernek addig kell ezt csinálni, amíg fel nem ismeri saját természetlényegét, és akkor igazán képes lesz gyűlölni önmagát és fellázadni a teste ellen. Ugyanakkor meg kell érteni Isten szándékait és követeléseit. Mi a célod az igazságra való törekvéssel? Változásokat kell elérned az életfelfogásodban. Amint a beállítottságod megváltozik, elnyered az igazságot. Jelenlegi érettségetekkel hogyan is volnátok képesek visszatartani magatokat a gonosz cselekedetektől, az Istennek való ellenállástól vagy attól, hogy az igazságot sértő dolgokat műveljetek? Végig kell ezeket gondolnod, ha meg akarsz változni. Ha tenni szeretnél a rossz természeted okozta probléma ellen, fel kell fognod, milyen romlott beállítottságaid vannak, és hogy mire vagy képes. Fel kell fognod, milyen intézkedéseket kell bevezetned, és hogyan kell azokat a gyakorlatba ültetned rossz természeted kordában tartásához. Ez a kulcsfontosságú probléma. Ha elmédben zűrzavar van vagy lelkedben sötétség, tudnod kell, hogyan keresd az igazságot ennek megoldása érdekében. Tudnod kell, hogyan teljesítsd kötelességeidet helyesen és hogyan lépj a helyes útra. Fel kell állítanod egy alapelvet magadnak. Ez függ az egyén akaratától és attól, hogy az illető olyasvalaki-e, aki akarja Istent, vagy sem. Van egy ember, aki gyakran elveszíti a türelmét. Készített egy táblát, és ezeket a szavakat írta rá: „Zabolázd meg indulataidat.” Utána felakasztotta a táblát dolgozószobája falára, hogy ily módon fékezze és figyelmeztesse magát. Talán van ennek valamennyi haszna, de teljesen megoldja-e a problémát? Semmiképpen sem. Ennek ellenére az embereknek fékezniük kellene magukat. A legfontosabb, hogy meg kell oldani romlott beállítottságuk problémáját. A természetük problémáinak megoldása érdekében el kell kezdeniük megismerni önmagukat. Csak akkor képesek gyűlölni önmagukat és fellázadni a testük ellen, ha már tisztán látják romlott beállítottságuk lényegét. A test elleni lázadás szintén alapelveket követel. Képes-e az ember fellázadni a teste ellen, ha az elméjében zűrzavar van? Amint szembesül egy problémával, enged a hús-vér testnek. Egyesek talán megállnak egy gyönyörű nő láttán; ebben az esetben egy mottót kell magadnak felállítani. Ha egy gyönyörű nő lép oda hozzád, távoznod kell, vagy mit kell tenned? Mit kell tenned, ha kinyújtja a kezét, hogy megfogja a kezedet? Ha nincsenek alapelveid, egy ilyen szituációban elbuksz. Mit kell tenned, ha azon kapod magad, hogy a pénz és a gazdagság láttán a kapzsiság elvakít? Elmédet kifejezetten erre a problémára kell irányítanod, és arra kell összpontosítanod, hogy ennek megoldására képezd magadat, és idővel, fokozatosan képes leszel fellázadni a tested ellen. A romlott természet ügyének megoldásában van egy létfontosságú alapelv: Isten elé kell hoznod minden problémádat és önvizsgálatot kell tartanod. Ezenfelül, minden este meg kell vizsgálnod az aznapi állapotaidat, és alaposan meg kell vizsgálnod a viselkedésed: Mely tetteid álltak összhangban az igazsággal és melyek sértették meg az alapelveket? Ez megint egy újabb alapelv. Ez a két pont a legfontosabb: az elsőt illetően akkor kell elgondolkodnod önmagadról, amikor romlottságod feltárul. A másodikat illetően akkor kell elgondolkodnod önmagadról keresve az igazságot, miután az eset megtörtént. Egy harmadik pont, hogy tisztában kell lenned azzal, mit jelent az igazság gyakorlása és az alapelveknek megfelelő cselekvés. Ha ezeket valóban megérted, akkor tudod a dolgokat helyesen megtenni. Ha tartod magad e három alapelvhez, fékezni tudod magad és elejét veheted annak, hogy felfedd vagy kinyilvánítsd romlott természeted. Természeted megoldásának ez a három alapelve. Ha ezek az alapelvek a helyén vannak, ha igyekszel igazság irányába munkálkodni és megmaradsz a normális állapot keretein belül még akkor is, amikor a Szentlélek nem dolgozik rajtad, vagy amikor már hosszabb ideje senki nincs veled közösségben, akkor olyan ember vagy, aki szereti az igazságot és fellázad a teste ellen. Akik mindig másokra hagyatkoznak abban, hogy az igazságot közöljék és önmagukat megmetsszék, rabszolgák. Az ilyen emberek fogyatékkal élnek, és nem képesek az önálló életre. Akik alapelvek nélkül cselekszenek, vakmerően fognak cselekedni és elveszítik az uralmat önmaguk fölött – ha nem metszik meg őket, vagy egy kis ideig nem vállalnak közösséget velük. Egy ilyen ember milyen biztosítékot tud Istennek adni? Tehát ahhoz, hogy megoldd természeted problémáját, tartanod kell magadat e három alapelvhez. Ezáltal elkerülöd, hogy súlyosabb vétkeket kövess el, valamint biztosíthatod, hogy nem állsz ellen Istennek vagy nem árulod el Őt.