Az igazságra való törekvés első gyakorlata: elengedés

Az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése

I. Az ember Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése: az ember Isten munkájáról alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedése

F. Isten munkája nem változtat az emberek veleszületett adottságain; célja a romlott beállítottságaik megváltoztatása

Ez időszak során a beszélgetésünk témája egy viszonylag széles kört foglalt magában, nem igaz? (De igen.) Magában foglalta az emberi mivolt néhány konkrétabb kérdését, valamint az emberi élet bizonyos kérdéseit. A legutóbbi összejövetelen beszélgettünk a képességet érintő témákról, majd arról, hogy miként kell felismerni a veleszületett adottságokat, az emberi mivoltot és a romlott beállítottságokat. A képesség témájáról szóló beszélgetésünk alapvetően befejeződött; mostantól ennek a tartalomnak az alapján pontosan meg tudjátok ítélni, hogy milyen egy ember képessége. Az említett három aspektusról – a veleszületett adottságokról, az emberi mivoltról és a romlott beállítottságokról – szóló közlés során beszélgettünk az emberek egyes megnyilvánulásairól és megnyilatkozásairól a mindennapi életben, megítélendő, hogy ezek a veleszületett adottságaikhoz, az emberi mivoltukhoz vagy a romlott beállítottságaikhoz tartoznak. A veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok három aspektusáról szóló beszélgetésen keresztül most már konkrétan értitek az emberek mint teremtett lények alapstruktúráját? (Egy kicsit jobban meg tudjuk érteni, mint korábban.) Azért beszélgetünk az emberek életében megmutatkozó megnyilvánulások három aspektusáról, mert a teremtett emberiség veleszületett adottságokból, emberi mivoltból és romlott beállítottságokból áll. Nem számít, hogy férfi vagy nő, hogy fiatal vagy idős vagy, hogy melyik embercsoportban vagy melyik országban élsz, melyik időszakban élsz vagy milyen társadalmi környezetben és háttérrel élsz – röviden: mindegy, milyen a külső megjelenésed –, amennyiben teremtett emberi lény vagy, e három aspektusból állsz: veleszületett adottságokból, emberi mivoltból és romlott beállítottságokból. Más szóval: minden ember, aki a romlott emberiséghez tartozik, veleszületett adottságokból, emberi mivoltból és a romlott beállítottságok életéből áll. Vagyis minden teremtett emberi lénynek vannak veleszületett adottságai, emberi mivolta és romlott beállítottságai. Egy ember veleszületett adottságait természetesen Isten rendeli el. Az emberi mivoltot részben a veleszületett adottságok befolyásolják, részben pedig a családi nevelés, a társadalmi környezet és a Sátán nevelése kondicionálja és befolyásolja. A romlott beállítottságok eközben az embernek a Sátán félrevezetése és megrontása által létrehozott sátáni beállítottságai és sátáni természete. Ez a romlott természet részben az ember családjától, részben a társadalomtól, részben pedig az ember által különféle környezetekben megtapasztalt hatásoktól és kondicionálástól származik. Ebből a szempontból valójában semelyik teremtett személy sem valamiféle misztérium, mivel ebből a három aspektusból áll: veleszületett adottságokból, emberi mivoltból és romlott beállítottságokból. Ezért valójában könnyen fel lehetne ismerni, hogy miféle ember valaki. Az Isten által elrendelt és adott veleszületett adottságokat félretéve csak annak felismerése marad, hogy milyen egy ember emberi mivolta és milyen romlott beállítottságai vannak – ezek határozzák meg, hogy milyen az illető lényege. Az efféle felismerés igen világossá teszi a dolgokat. Ezek alapján nem nehéz dolog felismerni, hogy milyen egy ember lényege. Az ilyen felismerésnek van alapja, és van mérési normája is.

A veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok különféle megnyilvánulásai

Korábban felsoroltuk a veleszületett adottságok egyes konkrét megnyilvánulásait, amelyek nem foglalják magukban a romlott beállítottságokat. A veleszületett adottságok azt az alapot képezik, amelyre az emberek a túléléshez támaszkodnak, és ezek azok a körülmények, amelyekkel a teremtett emberiségnek rendelkeznie kell. Legyenek azok egy ember születésével kapcsolatos körülmények, mint például a születés ideje, környezete és helye, illetve olyan aspektusok, mint egy ember megjelenése, képessége, erősségei, ösztönei, érdeklődési köre és hobbijai, valamint személyisége – ezek mind egy ember veleszületett adottságainak részét képezik. Ezek a veleszületett adottságok nem rontják meg az embereket, és ezek a veleszületett adottságok természetesen romlott beállítottságokat sem tartalmaznak. Általánosságban a veleszületett adottságok olyan alapkörülmények, amelyekkel egy teremtett emberi lénynek rendelkeznie kell a túlélés és az élet érdekében. Az emberi mivolt arra utal, amit az ember megél a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismerettel és józan ésszel együtt, ami egy veleszületett adottságokkal bíró testből feltárul. Ami a romlott beállítottságokat illeti, az egyértelmű – a romlott beállítottságok annak eredményei, hogy a Sátán megrontotta ennek a veleszületett adottságokkal és emberi mivolttal rendelkező testnek az életét. Ez egy kicsit elvont? Összességében a teremtett emberek olyan teremtett lények, akiket romlott beállítottságok uralnak, és az emberi mivolthoz tartozó alapvető lelkiismerettel és józan ésszel rendelkeznek. Ezeknek a teremtett lényeknek különféle Isten által elrendelt veleszületett adottságaik vannak. Ez az Isten teremtette emberiség alapstruktúrája. Ebben a veleszületett adottságok és a romlott beállítottságok könnyebben megérthetők, az emberi mivolt azonban lehet viszonylag elvont. Egyszerűen fogalmazva, az emberi mivolt a teremtett emberiség egyedi attribútuma, amely megkülönbözteti azt más élőlényektől. Azok a teremtett lények, akikben megvan ez az egyedi attribútum, rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, jellemmel, valamint a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képességével. Ezekből az emberiséget más élőlényektől megkülönböztető egyedi attribútumokból áll az emberi mivolt. Ebben az emberi mivoltban természetesen benne van a nyelv segítségével történő kifejezőkészség, a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége, a megértés képessége, az új dolgok elfogadásának képessége, a Teremtő szavai elfogadásának képessége, valamint Isten megbízatásának elfogadására és bármely dolog kezelésére való képesség. Ez az emberi mivolt. Az emberi mivolt legegyszerűbb értelmezése az, hogy az a teremtett emberiség eredendő attribútuma, amely megkülönbözteti azt más élőlényektől. Ennek az attribútumnak a legalapvetőbb jellemzője a lelkiismeret és a józan ész. Így lehet a legegyszerűbben megérteni. Van benne néhány részlet, mint például a tisztesség és a jellem, amelyeknek az emberi mivoltban meg kellene lennie, a különbségtétel a pozitív és a negatív dolgok között, valamint a pozitív dolgok kiválasztása és megvalósítása. Az embereknek alapvetően ezeket a dolgokat kellene megérteniük és tudniuk a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok három aspektusáról. Korábban gondolkodtatok már ezekről a kérdésekről? (Korábban nem gondolkodtunk róluk.) Meg tudjátok érteni őket úgy, hogy először találkoztok ezekkel a kérdésekkel? Fel tudjátok fogni őket? (Valamelyest meg tudjuk érteni őket.) Valaki úgy érzi, hogy ez a téma, amelyről beszélgetünk, túlságosan mélyreható és valamelyest elvont, és a filozófiáról való beszélgetéshez hasonlóan egy kicsit felfoghatatlan? A veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok e három aspektusának konkrét megnyilvánulásai alapján, amelyekről ezekben a napokban beszélgettünk, az imént elmondottaknak nem kellene elvontnak lenniük a számotokra. E három aspektus konkrét megnyilvánulásainak érthetőnek kellene lenniük a számotokra. Emellett vajon nem kellene szintén világosnak lenniük a három aspektus közötti viszonyoknak is? Az emberi mivolt az a tisztesség, jellem, lelkiismeret és józan ész, amelyet egy ember a veleszületett adottságainak megléte alapján mutat. A romlott beállítottságok azok, amelyeket az ember az emberi mivolton belül megél a veleszületett adottságokon keresztül, és azok az emberek által megélt különféle beállítottságok, amelyeket a Sátán által beléjük oltott élet ural. Ily módon függetlenül attól, hogy egy embernek milyen veleszületett adottságai vannak, azok csupán a legalapvetőbb külső héjat alkotják, miközben az élet, amely valóban uralhatja egy ember lényegét, a Sátán által belé oltott romlott beállítottságokkal egyenlő. Nevezetesen, hogy tisztán lásd, mi egy ember lényege, nézd meg az általa mutatott beállítottságokat. Ha az általa mutatott beállítottságok az arrogancia, a hajthatatlanság, a csalárdság, az elvetemültség, illetve az ádázság romlott beállítottságai, akkor attól függetlenül, hogy kedves vagy gonosz a jelleme, az illető lényegében a Sátántól való, mivel az élete a Sátán romlott beállítottsága. Ezért az, hogy milyen egy ember attribútuma, a benne rejlő élettől függ, nem pedig a veleszületett adottságaitól. Ha az élete a Sátán romlott beállítottsága, akkor függetlenül attól, hogy kívülről mennyire nemesnek vagy nagyszerűnek tűnhetnek a veleszületett adottságai, az illető lényegében a Sátántól való és a romlott emberiség tagja. Ha egy ember élete olyan, ahol az élete az igazság, akkor attól függetlenül, hogy látszólag milyen hétköznapiak, normálisak vagy lenézettek a veleszületett adottságai – és még ha külsőleg meg is mutatja az emberi mivolta néhány gyengeségét, hiányosságát és hibáját – akkor is a megmentett emberiség része. Lényegében Istenhez tartozik, és nem a Sátántól való. Változik a lényege. Ha egyszer a lényege megváltozik, a hovatartozása is megváltozik – az igazsághoz és Istenhez tartozik. Ezért egy ember hovatartozásának, lényegének és végső kimenetelének meghatározó tényezője nem a veleszületett adottságai és természetesen nem is teljesen az emberi mivolta, hanem az, hogy mi jelenti az életét. Ha egy ember élete kezdettől a végéig olyan, ahol romlott beállítottságok jelentik az életét, és a Sátántól való, akkor a Sátánhoz fog tartozni; ha az igazság az élete, akkor Istenhez tartozik, és így Istenhez fog tartozni azon a gyönyörű rendeltetési helyen, amelyet Isten elkészített az emberiség számára. Az emberek különféle megnyilvánulásai és lényege alapján minden aspektusban, jelenleg hová tartoznak az emberek? Olyan életük van az embereknek, ahol az igazság az életük? (Nem.) Akkor pontosan mitől függ egy ember lényege? (Attól, hogy mi az élete.) Pontosan; az a lényeged, amilyen élet benned van. Ha megváltozik benned az élet, és többé nem romlott beállítottságok, hanem az igazság az életed, akkor a lényegedet illetően Istenhez tartozol és az igazsághoz tartozol. Persze az emberek emberi létének attribútuma nem változik – az emberek továbbra is emberek, az attribútumuk tekintetében pedig továbbra is teremtett emberek. Ám mivel az életed megváltozott, a hovatartozásod is megváltozott. Összefoglalva, a veleszületett adottságok azok az alapvető körülmények, amelyekből a teremtett emberiség áll. Vagyis amíg teremtett embernek hívnak, ezeknek a veleszületett adottságoknak létezniük kell benned – ezek az alapvető körülmények. Az emberi mivolt az, ami feltárul és megélésre kerül egy ember normális emberi mivoltából, miközben a veleszületett adottságai között él. A romlott beállítottságok a romlott emberiségben rejlő életet jelentik, amely a veleszületett adottságok és az emberi mivolt héja alatt rejtőzik. Az e három aspektus közötti kapcsolatok és különbségek, valamint a teremtett emberiségben általuk játszott szerepek, illetve az általuk betöltött funkciók mind a leírtak szerintiek. Korábban a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok e három aspektusával kapcsolatos egyes megnyilvánulásokról beszélgettünk, amelyeket az emberek mutatnak. Ugyanakkor az említett három aspektust magában foglaló tartalom messze túlmutat azon, amiről beszélgettünk, ezért ma folytatnunk kell a beszélgetést erről a témáról.

Dadogás és hebegés

Legutóbb hol hagytuk abba a veleszületett adottságok, az emberi mivolt és a romlott beállítottságok különféle megnyilatkozásait illetően? A félénkségnél és a bátorságnál, ugye? (Igen.) Ezt a beszélgetést befejeztük. Most nézzük meg a beszéd közbeni dadogást és hebegést – miféle probléma ez? (Egy veleszületett adottság.) Ez egy veleszületett adottság és egyfajta testi hiba is. A dadogás formái természetesen különböznek. Egyes dadogó emberek egyetlen szótagot nyújtanak el, míg mások egyetlen szótagot ismételgetnek, és egy egész nap elmegy anélkül, hogy egy teljes mondatot el tudnának mondani. Röviden: ez egy veleszületett adottság és persze egyfajta testi hiba is. Van ebben romlott beállítottság? (Nincs.) Ebben nincs romlott beállítottság. Ha valaki azt mondja, hogy „hebegsz, amikor beszélsz; biztosan ravasz vagy”, vagy hogy „még dadogsz is beszéd közben; hogyan lehetsz ily arrogáns” – vajon pontosak az ilyen állítások? (Nem.) A dadogás mint hiba vagy hiányosság az egyén romlott beállítottságainak egyetlen aspektusához sem kapcsolódik. A dadogás ezért egy veleszületett adottság és egyfajta testi hiba. Nyilvánvalóan nem érinti az egyén romlott beállítottságait, és semmilyen kapcsolatban nem áll velük. Van egy másik helyzet is, amely dadogással jár: egyesek általában nem hebegnek beszéd közben, amikor azonban felteszel nekik egy kérdést, hezitálnak és tétováznak; az egész napjuk rámegy, hogy egyetlen mondatot kimondjanak, és még akkor sem tudod megmondani, mit próbálnak elmondani. A beszédük sosem elég konkrét, folyton találgatnod kell a jelentését – amit találgatsz, azzá válik a jelentés. Különben pedig mosolyognak a jelentéstartalom helyett. Röviden: egyszerűen nem válaszolják meg közvetlenül a kérdésedet. Például a következőt kérdezed tőlük: „Honnan jöttél?” Ők ezt mondják: „Én… én… nos, csak épp erre bóklásztam és…” Ezt hallván még mindig nem tudod, honnan jött az illető. Vagy megkérdezed: „Hogyan értékeled ennek az embernek a képességét?” „Az ő… képessége, nos… mindenki, tudod… mi mindannyian… ööö… nem vagyunk igazán… egyértelműek” – mondja. Miért beszél ilyen akadozva és töredezve? Dadogás vagy hebegés ez? Nem tűnik annak. Akkor miért beszél így? Ha nem dadogás vagy hebegés miatt, akkor mi az oka? (Romlott beállítottság uralja.) Ez nyilvánvalóan egy beállítottság megnyilatkozása. Azt jelenti, hogy amikor az illető kifejez vagy csinál valamit, egy beállítottság uralja, ami az élete része, és arra készteti, hogy egy bizonyos cél elérése érdekében beszéljen vagy cselekedjen. Mi ez a cél? Az, hogy elfedje a valós tényeket, hogy elkerülje, hogy elmondja neked a valós tényeket; nem akarja ilyen világosan elmagyarázni a dolgokat. Miért viselkedik így? Azért, mert azt hiszi, hogy ha kifejti, mi is folyik valójában, viselnie kell majd a következményeket – vagy megsért valakit, vagy saját magának árt. Nem akarja viselni ezeket a következményeket; nem akarja, hogy ismerd a valós tényeket. Ez a beszédnek és a cselekvésnek egy oly módja és stílusa, amelyet romlott beállítottság ural. Az élet, amely uralja abban, hogy így cselekedjen, a természetét jelképezi, az pedig, hogy így cselekszik, azt bizonyítja, hogy semmiféle igazsága nincsen. Nem az igazságalapelvek szerint beszél. Nos, akkor hogyan kellene az embernek beszélnie, hogy az igazságalapelvek szerint beszéljen? Ehhez becsületes embernek kell lennie, épp ahogyan Isten mondja: „Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem…” Ezt teszi? (Nem.) Mit csinál? Sem igent nem mond, amikor az igen, sem nemet, amikor az nem. Milyen módszert használ? Félreérthetően beszél, csalárd és elvetemült módszereket használ a gondolatai kifejezésére, hogy elérje abbéli célját, hogy megóvja önmagát. A dolgok kezelésére vagy valaminek a kifejezésére a Sátán által tanított és belé oltott módszereket használja. Ez nyilvánvalóan a Sátán romlott beállítottsága. Ez nem az emberi mivolt sekélyes megnyilatkozása, hanem a Sátán romlott beállítottságának uralma alatti cselekvésmód megnyilatkozása.

Az izgalmak élvezete

Folytassuk egy másik megnyilvánulással: az izgalmak élvezetével és az unalomtól való idegenkedéssel; amikor az ember mindent és minden életmódbeli választást az izgalmak kedvéért tesz. Milyen probléma ez? Mindenekelőtt, ez vajon a veleszületett adottságokon belüli érdeklődési körök és hobbik közé tartozik? (Igen.) Valóban? Gondoljátok át alaposan – valóban ide tartozik? Normális dolog az izgalmak élvezete egy ember racionalitásában? (Nem normális.) Akkor helyénvaló az, ha a veleszületett adottságokhoz soroljuk? (Nem.) Nem helyénvaló, ha így tekintünk rá. Milyen problémakörbe tartozik ez a megnyilvánulás? Ha azt mondjuk, hogy az izgalmak élvezete romlott beállítottság, akkor miféle romlott beállítottság? Arrogancia, csalárdság vagy ádázság? (Egyik sem.) Semelyik típusú romlott beállítottsághoz sincs köze. Akkor milyen probléma? (Az emberi mivolt problémája.) Milyen problémája az emberi mivoltnak? Egyfajta szabálytalanság? (Igen.) Azt jelenti, hogy az ember helytelenül és túlzó módon viseli magát, élvezi az izgalmakat és nyughatatlan. A nyughatatlanság a normális emberi mivolt hiányát jelzi. Lelkiismeret nincs benne, hanem elsősorban a racionalitás hiányát tükrözi a normális emberi mivoltban. Az efféle emberek nem tudnak egy feladathoz ragaszkodni vagy szabálykövető és kötelességtudó módon végezni a kötelességüket. Képtelenek felnőtt módjára tenni a dolgokat; hiányzik belőlük az érett gondolkodás, az érett stílusú magaviselet és az érett módon való cselekvés. Ez legalábbis az emberi mivoltuk hibája. Természetesen nem ér fel arra a szintre, hogy a jellemük problémája legyen, hanem arra a hozzáállásra vonatkozik, amely szerint viselik magukat és cselekednek. Az újdonságok és az izgalmak élvezete, a következetlenség mindenben, amit csinálnak, a kitartásra való képtelenség, a nyughatatlanság és a helytelenség, és az, hogy folyton izgalmakat akarnak keresni és divatos új dolgokat akarnak kipróbálni – az ilyen típusú problémák az emberi mivolt hibái közé tartoznak. Az izgalmakat élvező emberekből hiányzik a normális emberi mivolt racionalitása; számukra nem könnyű vállalni azt a felelősséget és munkát, amelyet a felnőtteknek fel kell vállalniuk. Bármilyen munkát végeznek, amennyiben hosszú időn át végzik és elveszíti az újdonságát, unalmasnak találják és elveszítik az érdeklődésüket iránta, és az újdonság és az izgalom érzését akarják keresni. Izgalmak nélkül ízetlennek érzik a dolgokat, és még egyfajta lelki ürességet is megtapasztalhatnak. Amikor így éreznek, a szívük nyughatatlanná válik, és izgalmakat, illetve olyan dolgokat akarnak keresni, amelyek érdeklik őket. Állandóan valami nem szokványosat akarnak csinálni. Amikor unalmasnak vagy érdektelennek találják az általuk végzett munkát vagy az általuk intézett ügyeket, elveszítik a vágyat, hogy folytassák. Még ha olyan munka is az, amit végezniük kellene, illetve olyan munka, amely jelentőségteljes és értékes, akkor sem tudnak kitartani. Nézzétek, milyen sokan vannak a nem hívők között, akik gyakran drogoznak. A mögöttes okoktól függetlenül azért élvezik a droghasználatot, hogy az izgalom érzését és olyan irracionális érzeteket keressenek, amelyek túlmutatnak a normális emberekén. Az izgalmakat élvező emberek azokhoz hasonlóak, akik drogokra hagyatkoznak ösztönzőként. A magaviseletük módját illetően híján vannak a normális emberek racionalitásának, és az életmódjuk megválasztásakor mindig szeretnek irreális és transzcendens érzeteket hajszolni. Ez nagyon veszélyes. Kívülről gyakran úgy tűnik, hogy az ilyen típusú embereknek nincsenek komoly problémáik. Ha nem ismered fel ezeket az embereket, illetve nem látod át a lényegüket, illetve az efféle probléma lényegét, talán ezt gondolod: „Ezeknek az embereknek csak instabil a beállítottsága; a harmincas-negyvenes éveikben járnak, ám még mindig éretlenek, mint a gyerekek.” Az ilyen típusú emberek valójában mélyen legbelül folyamatosan izgalmakat keresnek. Bármit is csinálnak, híján vannak a felnőtt gondolkodásnak és tudatosságnak, és annak a megközelítésnek és hozzáállásnak is, amellyel a felnőttek kezelik a dolgokat. Az ilyen emberek ezért nagyon problémásak. Lehet, hogy az emberi mivoltuk nem rossz és a jellemük nem különösebben aljas, az emberi mivoltuk e hibája miatt azonban igen nehezen alkalmasak jelentős munkára, különösképp a munka bizonyos fontos elemeire. Amikor közlöd velük az igazságot, azt mondják: „Mindent értek; csak nem tudom megcsinálni.” Nem tudnak megfelelően és kötelességtudóan élni, illetve dolgozni, a normális emberek gondolkodásával és hozzáállásával. A szívük mindig nyughatatlan. Az ilyen megnyilvánulásokat tanúsító emberek szintén nagyon problémásak. Ezzel zárjuk az izgalmak élvezetének megnyilvánulásáról szóló beszélgetésünket.