Az irodalom, a technológia és más hasonlók kedvelése

Beszéljünk egy másik megnyilvánulásról, az irodalom kedveléséről. Miféle megnyilvánulás ez? (Egy veleszületett adottság.) Vagyis az ilyen emberek eredendően kedvelik az irodalmat. Mivel kedvelik az irodalmat, amikor az irodalommal kapcsolatos témákról, könyvekről és dolgokról van szó, különleges rokonszenvet és kíváncsiságot tanúsítanak, vagy különleges hozzáállást tanúsítanak – ez egy veleszületett adottság. Akkor mi a helyzet a technológia kedvelésével? (Az is veleszületett adottság.) Vagyis, ha a külvilágból származó dolgok nem zavarnak be vagy nem avatkoznak közbe, az emberek nagyon érdeklődnek bizonyos fajta dolgok iránt, szeretik azokat a fajta könyveket olvasni, valamint szeretik figyelemmel kísérni és megvitatni azokat a fajta témákat; ugyanakkor arra is törekszenek, hogy olyan foglalkozást űzzenek vagy olyan területtel foglalkozzanak, amely kapcsolódik az efféle dolgokhoz. Ez veleszületett – nem igényli mások beavatkozását, és tanítani sem szükséges, és természetesen nem igényli, hogy mások szándékosan befolyásolják vagy indoktrinálják őket az életük során. Úgy születnek, hogy kedvelnek bizonyos dolgokat. A technológia kedvelése veleszületett adottság, akkor mi a helyzet a növények és az állatok kedvelésével? (Ez szintén veleszületett adottság.) A növények és az állatok kedvelése – törődés a fákkal, rovarokkal és madarakkal; a kisállatokkal való érintkezés kifejezett kedvelése, szoros kapcsolat kialakítása velük, valamint különösen szeretetteljes és elnéző hozzáállás irántuk – ez veleszületett adottság. Látod, ezek a dolgok, amelyeket a veleszületett adottságok magukban foglalnak, nagyon is normálisak, nem igaz? (De igen.) Nem tartalmazzák a romlott beállítottságokon belüli negatív dolgokat, mint az arrogancia és az elvetemültség. Aztán az olyan dolgok, mint a repülés kedvelése, a történelem kedvelése, a csillagászat és a földrajz kedvelése, a táplálkozástudomány és orvostudomány kedvelése, a jog kedvelése, a mezőgazdaság kedvelése – miféle megnyilvánulások ezek? (Veleszületett adottságok.) Egyesek kedvelik a mezőgazdaságot; szívesen kutatják a különféle növények oltását, nemesítését és terméshozamát, szívesen kutatják az éghajlat és hőmérséklet növényekre gyakorolt hatását, szívesen ültetnek zöldségeket, gabonaféléket, fákat és virágokat. Kezük minden nap sáros és munkától kérges. Ezek az emberek nem szeretnének orvosok, ügyvédek vagy hivatalnokok lenni – egyszerűen csak szeretik a gazdálkodást és a növényekkel való foglalkozást, és nagyon jól érzik magukat attól, hogy így élnek. Annak, hogy az emberek mit kedvelnek, hogy milyen érdeklődési köreik és hobbijaik vannak, van bármi köze az emberi mivoltukhoz? (Nincs.) Befolyásolja az emberi mivoltukat? (Nem.) Alapvetően nem befolyásolja. A gazdák nem nevezhetők nagyon nemesnek; nekik is vannak romlott beállítottságaik. Ugyanígy azok a magas szintű értelmiségiek, mint például a technológia, irodalom, orvostudomány vagy jog területén dolgozó emberek, nem rendelkeznek nagyszerűbb emberi mivolttal, mint a gazdák. Miután annyi tudást megszereztek, annyi könyvet elolvastak, és olyan hosszú ideig tanultak, végül egyáltalán nincs megértésük Istenről – csupán valamivel többet tanultak könyvekből, és egy kicsivel több tudásra és rálátásra tettek szert. Ám amikor arról van szó, hogy miként viseljék magukat, milyen életutat kellene követniük, hogyan kellene hinniük Istenben és imádniuk Őt, valamint hogyan cselekedjenek úgy, hogy az mindenféle élethelyzetben összhangban legyen a magaviselet alapelveivel – ezek egyikéről sem tudnak semmit. A különböző területeken érdeklődési körökkel és hobbikkal rendelkező emberek közös jellemzője, hogy bármit is kedvelnek, azt szívesen csinálják, és készségesen vesznek részt az adott terület munkájában, majd pedig elköteleződnek az adott terület iránt. Bármelyik területnek is szentelik magukat, amíg e társadalmon belül vannak, a Sátán kondicionálja és megrontja őket. Egyetlen ember emberi mivolta sem válik nemessé csak azért, mert az érdeklődési körei és hobbijai, vagy az a terület, amivel foglalkozik, nemesebb vagy tiszteletre méltóbb, mint másoké. Hasonlóképp, senki sem válik alantasabbá vagy romlottabbá másoknál csak azért, mert az a foglalkozás, amelyet művel, alacsony rangú, alantas vagy mások által lenézett. Épp ellenkezőleg, függetlenül attól, hogy valakinek milyen érdeklődési körei és hobbijai vannak, függetlenül attól, hogy mi az a terület, ahol bármelyik erősségét vagy adottságát használja, végső soron azok a gondolatok és nézőpontok, amelyeket birtokol, nincsenek összhangban az igazsággal. Minden embernek ugyanolyan a hozzáállása az igazsághoz és Istenhez, amiket pedig feltárnak, azok mind romlott beállítottságok. Az emberek közös vonása az, hogy romlott beállítottságokkal élnek – ez az életük. Ezért függetlenül attól, hogy milyen érdeklődési köreid és hobbijaid vannak, és függetlenül attól, hogy mi a foglalkozásod, az nem jelenti azt, hogy befolyásolni fogja az emberi mivoltodat, sem pedig azt, hogy az emberi mivoltod bizonyos mértékben magasabbra fog emelkedni vagy le fog romlani. Ezekből a tényekből látható, hogy azok a veleszületett adottságok, amelyeket Isten ad az embereknek, nem befolyásolják a magaviseletük és a cselekedeteik kritériumait, illetve nem változtatják meg a cselekedeteik útját és irányát. Ezek az érdeklődési körök és hobbik legfeljebb csupán eszközök vagy egyfajta veleszületett tőke, amelyre a túlélés érdekében támaszkodnak, hogy az általuk gyakorolt terület révén jövedelmet szerezzenek és ezáltal fenntartsák a megélhetésüket. A megélhetésük fenntartása során azonban a különböző területeken tevékenykedő csoportokon belül az emberek ugyanazokat a gondolatokat és nézőpontokat fogadják el. Ezért végső soron, függetlenül attól, hogy valaki milyen területen van, a társadalom melyik zugában található, illetve az emberek mely csoportjához vagy melyik rasszhoz tartozik, a romlottság, amelyben részesül, ugyanaz. Nem válsz másoknál nemesebbé vagy kevésbé mélyen romlottá csak azért, mert valamivel magasabb szintű munkát vagy foglalkozást végzel, és másoknál mélyebben romlott sem leszel csak azért, mert az a terület, amelyen dolgozol, alacsonyabb rendű. Röviden, függetlenül attól, hogy mik a veleszületett érdeklődési köreid és hobbijaid, végül a Sátán elkerülhetetlenül és megállíthatatlanul megront ebben a társadalomban és az emberek között.

A pénzügyi és könyvelési munka kedvelése

Ezután beszéljünk egy másik megnyilvánulásról. Egyesek kedvelik a pénzügyi és könyvelési munkát; szeretnek számokkal foglalkozni és egész életüket azzal töltik, hogy pénzügyi munkával foglalkoznak. Minden nap könyvelnek, elszámolásokat végeznek, kifizetéseket és bevételeket kezelnek – az elméjük állandóan adatokkal van tele, mégsem találják ezt fárasztónak soha. A pénzügyi és könyvelési munka kedvelése melyik aspektus alá tartozik? (Veleszületett adottságok.) Ez egy erősség, amelyet Isten ad az embereknek. Mivel jó vagy ebben, természetesen ezt a hivatást választod, azután pedig egész életedre biztosítod a megélhetésedet – így tartod fenn magad. Ez egyenértékű azzal, mintha Isten mannát vagy fürjeket küldene le neked az égből, hogy legyen mit enned. Ez az érdeklődési kör és hobbi olyan, mint egy aranylúd, amely az égből száll alá, a kezedbe hullik, lehetővé téve számodra, hogy rendelkezz ezzel az érdeklődési körrel és hobbival. Ezután természetesen olyan munkával foglalkozol, amely kapcsolódik az érdeklődési körödhöz és hobbidhoz, és ezzel, mint megélhetéseddel tartod fenn magad a mai napig. Mindegy, hogy jól csinálod-e vagy sem, mindegy, hány éve foglalkozol vele – amennyiben ez olyasvalami, amivel születtél, akkor ez az, amit Isten rendelt el számodra – ez egy veleszületett adottság. Röviden, mindez Istentől származik – ebben nincs semmi dicsekedni való az emberek számára. Ugye így van? (Igen.)

Üzleti érzékkel rendelkezni

Kedvelni az üzleti tevékenységet és üzleti érzékkel rendelkezni – ez melyik aspektus alá tartozik? (Veleszületett adottságok.) Ha valaki rendelkezik üzleti érzékkel, az azt jelenti, hogy jobban vezeti a vállalkozását, mint a legtöbb ember. Mások talán két-három hónapig működtetnek egy vállalkozást, aztán csődbe mennek, még a kezdőtőkéjüket is elveszítik, míg ők két-három évig vezetik a vállalkozásukat, és egyre jobban megy nekik. Fokozatosan gyarapodik az életük – családjuk jobban eszik és jobban öltözködik, kis házukat nagyobbra cserélik, kis autójukat nagyobbra, az életük pedig folyamatosan javul; gazdag üzletemberekké válnak. Ha valaki rendelkezik üzleti érzékkel, az vajon veleszületett adottság? (Igen.) Az üzleti érzék, ez a veleszületett adottság, az ő erősségük. Sosem tanulták kifejezetten, hogyan kell vállalkozni, és a szüleik sem befolyásolták őket, mégis könnyedén sikerül nekik egy kis üzletet működtetni és pénzt keresni. Megkérdezed tőlük: „Nehéznek találod a vállalkozást?” Azt felelik: „Egyáltalán nem. Egyszerűen csak használom az agyamat és átgondolom, hogyan lehet a dolgokat megfelelő módon csinálni, hogy az pénzt hozzon, aztán hozzáfogok, és úgy is csinálom – végül pedig enyém a pénz.” Azt mondod: „Számodra a vállalkozás olyan könnyűnek és erőfeszítés nélkülinek tűnik. Én miért nem tudom megcsinálni?” Miért? Mert Isten neked nem adta meg ezt az erősséget, így egyszerűen nincs érzéked hozzá. Ezért azoknak, akiknek van erősségük, nem kellene büszkének lenniük, azoknak pedig, akiknek nincs erősségük, nem kellene féltékenynek lenniük. Amit Isten ad, azt senki sem veheti el – még ha nem is akarod, akkor sem utasíthatod vissza. Isten egyszerűen jártassá tett téged ebben, és ezen erősség révén Ő megélhetési módot vagy mesterséget biztosít számodra, hogy fenntartsd az életedet. Ez Isten kegyelme. Mások tanulnak, tanítják őket és gyakorolnak, de bárhogyan is próbálkoznak, nem tudnak jó eredményeket elérni. Te viszont anélkül is meg tudod csinálni, hogy tanultad volna. Akárhogy is gondolkodnak, az ő elméjük nem működik olyan gyorsan, mint a tiéd, és nem tudnak olyan jól irányítani, mint te. Szóval, honnan származik hát ez az erősséged? Vajon nem veleszületett? És vajon nem Isten adja azt, ami veleszületett? Mindig elmondod, mit kedvelsz, miben vagy jártas – de vajon ez olyasvalami, amit te kértél? Egyesek azt mondják, a szüleiktől örökölték. Akkor miért nem örököltél valami mást? Próbáld megtalálni a módját, hogy továbbadd ezt az erősséget az utánad következő generációnak – meg tudod tenni? Van beleszólásod ebbe a dologba? (Nincs.) Biztosan nincs. Az erősséget, amivel rendelkezel, Isten adta – bármilyen féltékenyek is rád mások, nem tudják eltávolítani vagy elvenni tőled, és még ha nem is akarod, Isten akkor is neked adja. Mivel Isten kegyelmet tanúsított irántad, el kell fogadnod Tőle. Ne légy büszke, és ne dicsekedj. A büszkeség és a dicsekvés az emberi tudatlanság megnyilvánulásai.

Akkor hát hogyan kellene helyesen bánnod azzal az erősséggel, amelyet Isten adott neked? Ha Isten házának szüksége van rád, hogy ezen a területen végezz kötelességet, akkor az erősségedet a kötelességedben, a gyülekezet munkájában kell használnod. Ne tartsd vissza – hozd működésbe, és ezt a lehető legteljesebb mértékben tedd. Így az az erősség, amelyet Isten neked adott, nem hiába lett neked adva; az az Istentől jövő kegyelem és különleges bánásmód, amelyet élvezel, vissza lesz fizetve Neki. Ha így teszel, lelkiismeretes ember vagy – nem csupán előnyöket keresel saját magadnak, hanem vissza is fizeted Istennek. Ez a helyes cselekvés. Még ha így is gondolod: „Megvan ez az erősségem, ez az érdeklődési köröm és hobbim, és ezt megtenni gyerekjáték nekem,” amennyiben ezt a kötelességedként kezeled, akkor nem támaszkodhatsz kizárólag az erősségedre, érdeklődési körödre és hobbidra. Azon alapelvek szerint kell tenned, amelyeket Isten mondott neked, valamint Isten házának követelményei szerint, aztán pedig ötvözd ezt az erősségeddel. Ily módon a kötelességed helyesen lesz végrehajtva, és ezzel felajánlottad a hűségedet. Ez épp olyan, ahogyan Isten fiúgyermekkel ajándékozta meg Ábrahámot – amikor Isten neki adta, Ábrahám nagyon örült, amikor pedig Isten el akarta venni, Ábrahámnak készségesen és teljes mértékben fel kellett ajánlania őt Istennek. Nem tarthatta vissza, és nem próbálkozhatott azzal, hogy feltételeket szabjon, és még kevésbé panaszkodhatott vagy sérthette meg Istent – teljes szívből és őszintén kellett felajánlania a fiát. Amikor Isten kegyelemmel ruház fel téged, nagyon boldog és elégedett vagy, úgy érzed, előnyhöz jutottál, és hogy Isten kedvességet tanúsít irántad. Miután ilyen sokat élveztél Isten kegyelméből, milyen a hozzáállásod, amikor Isten arra kér, hogy ajánlj fel valamit? El tudod viselni, hogy megválj tőle? Fel tudod ajánlani Istennek, és vissza tudod adni Neki fenntartás nélkül? Ha vissza tudod adni Istennek azt, amit Ő adott neked, kompromisszum nélkül, az Általa megkövetelt alapelvek szerint, panaszkodás nélkül, fenntartás nélkül, valamint anélkül, hogy megtartanád magadnak, inkább felajánlva Istennek, akkor teremtett lényként megfelelő színvonalú vagy; a kötelesség, amelyet végeztél, szintén megfelelő színvonalú, Isten pedig elégedett lesz. Isten követelményei veled szemben nem magasak, mivel amit Isten neked adott, sokszorosan meghaladja azt, amit te fel tudsz ajánlani. Amellett, hogy életet adott neked, Isten a tőkét és a feltételeket is megadta, amelyekre a túlélés érdekében támaszkodsz. Mivel rendelkezel ezzel az erősséggel, érdeklődési körrel és hobbival, mennyi előnyhöz jutottál? Mennyit élveztél Isten kegyelméből? Mostanáig mennyit fizettél vissza Istennek? Ha még csak most kezded visszafizetni Istennek, akkor egy kissé túl lassú vagy. Ha a múltban nem jól csináltad, akkor mostantól fenntartás nélkül fel kell ajánlanod Istennek; használd a kötelességedben az erősségeidet és a szakmai készségeidet, valamint azokat a különféle szakmai alapelveket, amelyeket elsajátítottál, anélkül, hogy bármit is visszatartanál, mert amit felajánlasz, az eredetileg Istené volt – Isten ruházott fel vele. Amikor felajánlod ezeket a dolgokat és a kötelességedben használod őket, egyrészt Isten el fogja fogadni, másrészt pedig elnyered az igazságot, életet nyersz, és elnyered Isten jóváhagyását – óriási előnyökre teszel szert, és egyáltalán nem szenvedsz majd veszteséget. Ugyanakkor Isten nem vette el tőled azt a jogot, hogy élvezd az érdeklődési körödet, a hobbidat és az erősségedet. Mivel Isten ruházott fel téged ezzel az érdeklődési körrel és hobbival, Ő soha nem fogja elvenni ezeket. Nem számít, mennyit ajánlasz fel, ezek akkor is a tieid lesznek – Isten gondoskodik róla, hogy továbbra is jelen legyenek benned végtelenül; ezek az igazi lényed részét képezik. Ha nem ajánlod fel Istennek, akkor csak azt lehet mondani, hogy nincs lelkiismereted, teremtett lényként nem vagy megfelelő színvonalú, és nincs benned őszinteség Isten iránt. Ha viszont van benned őszinteség, akkor vissza kell fizetned Istennek azt, amit Tőle kaptál, és aminek a birtokában vagy. Ilyen hozzáállásodnak kell lennie. Amennyivel Isten felruházott, amennyit megértettél, és amennyit képes vagy megtenni, annyit fel is kell ajánlanod Istennek fenntartás nélkül. Úgy gondolod, Isten azt akarná tőled, hogy hiába ajánld fel? Nézd meg Ábrahámot – amikor Isten Izsákot kérte tőle, Ábrahám felajánlotta Izsákot az oltáron. Ám miután látta Ábrahám őszinteségét, Isten valóban elvette Izsákot? Isten nem vette el – Isten visszaadta neki Izsákot, és egy kost készített oda a közelben. Ábrahámnak nemcsak hogy nem kellett visszaadnia Izsákot Istennek, hanem kapott egy kost is, amely már elő volt készítve. Végül az az áldás, amelyet Isten neki adott, megszámlálhatatlanul sokszorosan meghaladta mindazt, amit valaha el tudott volna képzelni. Természetesen ez nem olyasmi volt, amit Ábrahám el tudott volna képzelni, és nem is olyasmi, amit ő maga kért. Isten azonban nem bánik igazságtalanul az emberekkel; Ő egyszerűen így áldja meg az embereket – Isten ezt akarja. Amikor még semmit sem fizettél vissza Istennek, Ő már akkor is oly sokkal ruházott fel téged. Szóval, ha valóban visszafizeted Istennek, szerinted Ő kevesebbet fog adni neked? Egyáltalán nem – az áldás, amit Isten ad neked, mindent felül fog múlni, amit valaha is el tudnál képzelni. Akkor hát mondd meg Nekem, könnyű-e felajánlani mindazokat az erősségeket, amelyekkel Isten felruházott téged, és a kötelességedben használni őket? Tételezzük fel, hogy ezt gondolod: „Ezek az erősségek, érdeklődési körök és hobbik, amelyekkel eredendően rendelkezem, olyasvalamik, amivel születtem, a szüleimtől örököltem őket. A jó génjeimnek és kedvező hátteremnek köszönhetőek. Hogy Isten ruházott-e fel velük, azt nem tudom. Mindenesetre egyszerűen csak mázlista vagyok – ez az én szerencsém. Ami azt illeti, hogy visszaadom-e ezeket Istennek, azt majd később eldöntöm. Most éppen nem tervezem megtenni.” Mondd meg Nekem, ez azt jelentené, hogy van lelkiismereted? (Nem.) Még ha Isten nem is venné el azokat az érdeklődési köröket, hobbikat, erősségeket és egyéb dolgokat, amelyekkel felruházott, akkor sem nyernéd el Isten áldását. Isten szemében nem lennél megfelelő színvonalú teremtett lény – az a minimum, hogy Isten nem kedveli az ilyen embereket. Isten bizonyos érdeklődési körökkel, hobbikkal és erősségekkel ruházza fel az embereket, emellett pedig konkrét követelményeket is támaszt velük szemben. Azt illetően pedig, hogy az emberek miként bánnak ezekkel az érdeklődési körökkel, hobbikkal és erősségekkel, az igazságnak megfelelő alapelvekkel is rendelkezniük kell. Egyrészt ne tekintsd ezeket a saját tőkédnek; másrészt, ha Isten házának munkája megköveteli, hogy az érdeklődési köröddel, a hobbiddal és az erősségeiddel kapcsolatos kötelességet végezz, akkor becsületbeli ügynek kell tekintened, hogy személyes kötelezettségedként kezeld ezt a kötelességet. Teljesen és fenntartás nélkül kell felajánlanod mindazt, amit Isten rád ruházott, hogy Isten élvezhesse egy teremtett lény Őiránta tanúsított őszinteségét és alávetettségét. Hát nem méltóságteljes és dicsőséges dolog ez? (De igen.) Ha nem tudod felajánlani Istennek azokat az ajándékokat és erősségeket, amelyekkel Ő ruházott fel téged, akkor Isten adósa vagy – ez szégyenletes dolog. Amikor Isten ezekkel az ajándékokkal és erősségekkel ruházott fel téged, igen boldog voltál, amikor viszont Isten azt kéri, hogy ajánld fel ezeket Neki, bosszússá válsz, nem akarod, hogy Isten használja őket, csak azt akarod, hogy te magad használhasd őket. Vajon ez józan észre vall? Azok nem a te magántulajdonaid – Isten adta őket. Mivel Isten adta őket, amikor Ő kéri, fel kell ajánlanod őket. Az, hogy képes vagy felajánlani őket, azt mutatja, hogy van benned alávetettség és őszinteség Isten iránt. Ha nem akarod felajánlani őket, vagy csak vonakodva és kelletlenül teszed meg, az azt bizonyítja, hogy sem alávetettség, sem őszinteség nincs benned Isten iránt. Csak azt lehet mondani, hogy baj van az emberi mivoltoddal és jellemeddel.

Rendben, ennyi volt a mai beszélgetésünk. Viszlát!

2023. december 23.