Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten ma végzett munkáját

Ahhoz, hogy bizonyságot tehessünk Istenről és megszégyenítsük a nagy vörös sárkányt, kell, hogy legyen egy alapelvünk, és meg kell felelnünk egy feltételnek: szívből kell szeretnünk Istent, és bele kell lépnünk az Ő szavaiba. Ha ugyanis nem lépsz bele Isten szavaiba, semmilyen módon nem fogod tudni megszégyeníteni a Sátánt. Az életedben történő növekedés révén megtagadod a nagy vörös sárkányt, és teljes megaláztatást zúdítasz rá: csak így lehet igazán megszégyeníteni a nagy vörös sárkányt. Minél inkább hajlandó vagy Isten szavait átültetni a gyakorlatba, annál ékesebben bizonyítod Isten iránti szeretetedet és a nagy vörös sárkány iránti utálatodat; minél inkább engedelmeskedsz Isten szavainak, annál jobban bizonyítod, hogy az igazság után vágyakozol. Azoknak, akik nem vágyakoznak Isten szavai után, nincs életük. Ilyen emberek azok, akik Isten szavain kívül vannak, akik a valláshoz tartoznak. Azoknak az embereknek, akik igazán hisznek Istenben, mélyebb ismeretük van Isten szavairól azáltal, hogy eszik és isszák az Ő szavait. Ha nem vágyakozol Isten szavai után, nem eheted és ihatod igazán az Ő szavait, és ha nem ismered Isten szavait, akkor nincs eszközöd arra, hogy bizonyságot tegyél Istenről vagy kielégítsd Őt.

Istenben hívőként hogyan ismerhetjük meg Istent? Istent az Ő mai szavai és munkálkodása alapján ismerhetjük meg, elhajlástól és téveszméktől mentesen; mindenekelőtt pedig Isten munkáját kell megismernünk. Ez Isten megismerésének az alapja. Mindazon különböző téveszmék, amelyekből hiányzik Isten szavainak tiszta megértése, csupán vallásos elképzelések; elhajló és hibás értelmezések. A vallásos személyek legerősebb képessége az, hogy Isten múltban megértett szavait Isten mai szavaival mérik össze. Ha pedig – miközben a mai Istent szolgálod – ragaszkodsz a Szentlélek megvilágítása által a múltban felfedett dolgokhoz, a szolgálatod zavart okoz majd, és a gyakorlatod idejétmúlt lesz, nem több vallásos ceremóniánál. Ha azt hiszed, hogy azoknak, akik Istent szolgálják, kifelé – egyéb jó tulajdonságaik mellett – alázatosnak és türelmesnek kell lenniük, és ezt a fajta ismeretet ma gyakorlatba ülteted, akkor a tudásod egy vallásos elképzelés; az efféle gyakorlat képmutató színjátékká vált. A „vallásos elképzelések” kifejezés olyan dolgokra utal, amelyek idejétmúltak és elavultak (ideértve Isten korábban kimondott szavainak értelmezését és a Szentlélek által közvetlenül felfedett világosságot is), és ha ma átültetjük ezeket a gyakorlatba, akkor megzavarják Isten munkálkodását, és nem szolgálják az ember javát. Ha az emberek nem képesek kivetni magukból a vallásos elképzelések körébe tartozó dolgokat, akkor ezek komoly akadályt jelentenek majd az Istennek végzett szolgálatukban. A vallásos elképzelésekkel rendelkező embereknek nincs módjuk arra, hogy lépést tartsanak a Szentlélek munkájával – így előbb egy lépéssel maradnak le, majd kettővel. Ez azért van, mert ezek a vallásos elképzelések rendkívül önelégültté és arrogánssá teszik az embert. Isten nem érez nosztalgiát azok iránt a dolgok iránt, amelyeket a múltban mondott és tett: Ő eltörli azt, ami elavult. Te tényleg nem vagy képes elengedni az elképzeléseidet? Ha ragaszkodsz azokhoz a szavakhoz, amelyeket Isten a múltban szólt, ez vajon azt bizonyítja, hogy ismered Isten munkáját? Ha képtelen vagy elfogadni a Szentlélek világosságát ma, és helyette a múlt világosságához ragaszkodsz, mindez bizonyíthatja-e azt, hogy Isten nyomdokain jársz? Még mindig képtelen vagy elengedni a vallásos elképzeléseket? Ha ez a helyzet, akkor olyan emberré válsz, aki szemben áll Istennel.

Ha az emberek képesek elengedni a vallásos elképzeléseiket, nem az eszükkel méricskélik Isten mai szavait és munkáját, hanem közvetlenül engedelmeskednek Neki. Jóllehet, Isten manapság nyilvánvalóan nem úgy munkálkodik, mint régen, te mégis képes vagy arra, hogy elengedd a múltbéli nézeteket, és közvetlenül engedelmeskedj Isten mostani munkájának. Ha képes vagy megérteni, hogy Isten ma végzett munkáját kell az első helyre tenned, függetlenül attól, hogy Isten régen hogyan munkálkodott, akkor olyan ember vagy, aki már elengedte az elképzeléseit, aki engedelmeskedik Istennek, és aki képes Isten munkájának és szavainak engedelmeskedni, és az Ő nyomdokain járni. Ezáltal olyasvalaki leszel, aki igazán engedelmeskedik Istennek. Nem elemezgeted vagy vizsgálgatod Isten munkáját; olyan, mintha Isten elfelejtette volna a korábbi munkálkodását, és te is elfelejtetted volna. A jelen a jelen, a múlt pedig a múlt, és mivel Isten félretette azt, amit a múltban cselekedett, neked sem kell azon rágódnod. Csak az ilyen emberre mondhatjuk, hogy teljességgel engedelmeskedik Istennek, és teljesen elengedte a vallásos elképzeléseit.

Mivel mindig vannak újabb fejlemények Isten munkálkodásában, van olyan munka, amely elavulttá és idejétmúlttá válik, amint az új munka megjelenik. E különböző munkák, a régiek és az újak, nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást: mindegyik lépés az előzőből következik. Az új munkálkodás miatt a régi dolgoknak természetesen el kell töröltetniük. Például az ember néhány régóta bevett gyakorlata és szokásos mondásai sok-sok évnyi tapasztalattal és tanítással párosulva mindenféle elképzelést alakított ki az ember fejében. Az, hogy Isten még csak ezután fogja felfedni igazi arcát és lényegi természetét az embernek, valamint az ősidőkből származó hagyományos elméletek elterjedése a sok-sok év során még inkább kedvezett annak, hogy az ember efféle elképzeléseket alkosson magában. Mondhatni, az emberiség Istenbe vetett hitének története során a különböző elképzelések befolyása az Istenről alkotott mindenféle képzeletbeli felfogások folyamatos kialakulásához és fejlődéséhez vezetett az emberekben, amely számos Istent szolgáló vallásos embert Isten ellenségévé változtatott. Így tehát minél erősebbek az emberek vallásos elképzelései, annál inkább szemben állnak Istennel, és annál inkább az ellenségei Istennek. Isten munkája mindig új és sohasem régi; soha nem alkot doktrínákat, hanem folyamatosan változik, és kisebb-nagyobb mértékben megújul. Az efféle munkálkodás Isten saját, eredendő természetének kifejeződése. Hasonlóképpen, ez Isten munkájának lényegi alapelve is, és ez az egyik eszköz, amely által Istenvéghez viszi az Ő irányítását. Ha Isten nem így munkálkodna, az ember nem változna, és nem lenne képes megismerni Istent, a Sátán pedig nem lenne legyőzve. Éppen ezért Isten munkájában folyamatosan előfordulnak rendszertelennek tűnő változások, amelyek valójában rendszeresek. Az ember azonban teljesen másképp hisz Istenben. Ragaszkodik a régi, ismerős tanításokhoz és rendszerekhez, amelyek minél régebbiek, annál kellemesebbek a számára. Hogyan is fogadhatná be az ember balga elméje, az elme, mely oly hajthatatlan, akár a kő, Isten megannyi kifürkészhetetlen, új munkáját és szavát? Az ember irtózik attól az Istentől, aki mindig új és sohasem régi; csak a régi Istent szereti, aki már csak egy helyhez kötött, ősz hajú aggastyán. Ezért aztán, mivel más tetszik az Istennek és más az embernek, az ember Isten ellenségévé vált. Ezek közül számos ellentmondás még ma is fennáll, miközben Isten már majdnem hatezer éve új munkát végez. Így hát ők menthetetlenek. Talán az ember makacssága miatt, vagy mert egyetlen ember sem sértheti meg Isten adminisztratív rendeleteit, de azok az egyházi személyek még mindig ragaszkodnak a régi, dohos könyvekhez és papirosokhoz, miközben Isten folytatja a még befejezetlen irányítási munkáját, mintha senki nem lenne az Ő oldalán. Bár ezek az ellentmondások egymás ellenségeivé teszik Istent és az embert, sőt feloldhatatlanok, Isten ügyet sem vet rájuk, mintha egyszerre léteznének is meg nem is. Az ember viszont még mindig ragaszkodik a saját hiedelmeihez és elképzeléseihez, és sosem engedi el őket. Egy dolog azonban nyilvánvaló: annak ellenére, hogy az ember nem tér el az álláspontjától, Isten lába mindig mozgásban van, és Ő a környezettől függően mindig változtatja az álláspontját. Végül az ember szenved majd harc nélküli vereséget. Isten ugyanakkor az összes legyőzött ellenfelének legnagyobb ellensége, és egyben az emberiség bajnoka is, legyőzöttnek és veretlennek egyaránt. Ki versenyezhetne Istennel, és győzedelmeskedhetne Felette? Azért tűnik úgy, mintha az ember elképzelései Istentől származnának, mert számos elképzelés Isten munkájának nyomán született. Isten azonban nem emiatt bocsát meg az embernek, és nem is magasztalja fel az embert azért, mert az Ő munkálkodása nyomán sorozatban gyártja az „Istennek szóló” termékeket, amelyek Isten munkáján kívül esnek. Ezzel szemben rettenetesen undorodik az ember elképzeléseitől és régi, ájtatos hiedelmeitől, és eszében sincs elismerni azt az időpontot, amikor ezek az elképzelések először felbukkantak. Egyáltalán nem fogadja el, hogy ezeket az elképzeléseket az Ő munkája idézte volna elő, mivel az emberi elképzeléseket az emberek terjesztik; és az emberek gondolataiból és elméjéből pattannak ki – nem Istentől, hanem a Sátántól származnak. Isten szándéka mindig is az volt, hogy a munkája új és élő legyen, nem pedig régi és halott, és az, hogy mihez kell az embernek Isten szerint tartania magát, koronként és időszakonként változik, nem örökkévaló és megváltoztathatatlan. Ez azért van, mert Ő olyan Isten, aki az embert élővé és újjá teszi, nem pedig ördög, aki miatt az ember meghal és megöregszik. Még mindig nem értitek? Azért vannak elképzeléseid Istenről és azért nem tudod őket elengedni, mert szűk látókörű vagy. Nem azért, mert túl kevés lenne Isten munkájának az értelme, vagy mert Isten munkája eltérne az emberi kívánságoktól, és nem is azért, mert Isten mindig elhanyagolná a kötelességeit. Azért nem tudod elengedni az elképzeléseidet, mert nem vagy elég engedelmes, és kicsit sem hasonlítasz egy teremtett lényre; nem azért, mert Isten nehezíti meg a dolgodat. Te vagy mindennek az oka, és ennek semmi köze Istenhez: minden szenvedést és balszerencsét az ember alkotott. Isten gondolatai mindig jók: Ő nem azt szeretné elérni, hogy elképzeléseket gyárts, hanem azt kívánja, hogy az idő múlásával megváltozz és megújulj. Te mégsem tudod, mi a jó neked, és folyton vagy vizsgálódsz, vagy elemezgeted a dolgokat. Nem Isten nehezíti meg a dolgodat, hanem az, hogy nem tiszteled Istent, és túl nagy az engedetlenséged. Egy aprócska teremtmény, aki veszi magának a bátorságot, és elvesz egy jelentéktelen részt abból, amit korábban Isten neki adott, majd megfordul, és Istenre támad vele – hát nem ez az ember engedetlensége? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy Isten előtt kifejtsék a véleményüket, és még ennél is kevésbé alkalmasak arra, hogy kedvük szerint parádézzanak értéktelen, bűzös, rothadó virágnyelvükön – dohos elképzeléseikről már nem is beszélve. Hát nem még inkább értéktelenek azok?

Aki igazán szolgálja Istent, olyan ember, aki Isten szíve szerint való, aki alkalmas arra, hogy Isten használja, és aki képes elengedni a vallásos elképzeléseit. Ha azt szeretnéd, hogy hatásos legyen, amikor Isten szavait eszed és iszod, akkor el kell engedned a vallásos elképzeléseidet. Ha Istent akarod szolgálni, akkor még inkább szükséges először elengedni a vallásos elképzeléseket és mindenben engedelmeskedni Isten szavainak. Ezzel kell rendelkeznie annak, aki Istent szolgálja. Ha hiányzik belőled ez a tudás, akkor amint elkezded a szolgálatodat, fennakadást és zavart fogsz támasztani, és ha ragaszkodsz az elképzeléseidhez, Isten elkerülhetetlenül leterít majd, és többé nem kelsz fel. Vegyük például a jelent: Isten sok mai kijelentése és munkája nem összeegyeztethető a Bibliával és Isten korábban elvégzett munkájával, és ha nem vágysz engedelmeskedni, bármikor elbukhatsz. Ha Isten akaratának megfelelően kívánsz szolgálni, akkor először is el kell engedned a vallásos elképzeléseket, és helyesbítened kell a saját nézeteidet. Sok minden, ami el fog hangzani, nem lesz összeegyeztethető azzal, ami a múltban elhangzott, és ha most nincs meg benned az akarat, hogy engedelmeskedj, képtelen leszel bejárni az előtted álló utat. Ha Isten egyik munkamódszere már gyökeret vert benned, és soha nem engeded el, akkor ez a módszer a te vallásos elképzeléseddé fog válni. Ha az vert benned gyökeret, ami maga Isten, akkor szert tettél az igazságra, és ha Isten szavai és igazsága az életeddé tudnak válni, akkor többé nem lesznek elképzeléseid Istenről. Azoknak, akiknek igaz ismeretük van Istenről, nem lesznek elképzeléseik, és nem doktrínákhoz fognak ragaszkodni.

Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, hogy megőrizd az éberséged:

1. A benned lévő ismeret zavarja-e az Istennek végzett szolgálatodat?

2. Hány vallásos gyakorlat van a hétköznapi életedben? Ha csak színleled a jámborságot, azt jelenti-e ez, hogy az életed növekedett és érettebbé vált?

3. Amikor Isten szavait eszed és iszod, képes vagy-e elengedni a vallásos elképzeléseidet?

4. Amikor imádkozol, képes vagy-e lemondani a vallásos ceremóniáról?

5. Alkalmas vagy-e arra, hogy használjon Isten?

6. Az Istenről való ismeretednek mekkora része tartalmaz vallásos elképzeléseket?

Előző: Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?

Következő: Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger