B. A helyes nézőpontok és hozzáállások, amelyekkel rendelkeznie kell az embernek, amikor nehézségekkel találkozik

Amit itt el kell nektek magyaráznom, az nem csupán a vezetőknek és a dolgozóknak szól, hanem minden jelenlévőnek – egy rendkívül fontos alapelv. Bárhol is van az a hely, ahol a gyülekezet munkáját végzitek, a kötelességeiteket teszitek vagy az evangéliumot prédikáljátok, mindig lesznek háborgó vizek. Még Isten saját munkája is tele van nehézségekkel – észrevettétek már mindannyian ezt a tényt? Habár a konkrétumokat talán nem tudjátok vagy nem értitek világosan, a körülményeknek összességében véve mind tudatában vagytok. Isten evangéliumi munkájának a terjesztése nem sétahajózás, és mindannyiótoknak fel kell készülnötök erre mentálisan, illetve fel kell, hogy ismerjétek ezt. Ez a megállapított tény itt van lefektetve; akkor hát milyen hozzáállást kell a magunkévá tennünk ezekhez a dolgokhoz, hogy az a legmegfelelőbb, legészszerűbb és leghelyénvalóbb legyen? Helyes az, ha bátortalan és félénk valaki belül? (Nem.) Ha bátortalannak és félénknek lenni nem helyes, akkor az vajon helyes, ha olyan hozzáállásod és nézőpontod van, hogy égen-földön senkitől sem félsz, az egész világ ellensége vagy, a végsőkig ellenállsz az egész világnak és szembemész az árral? (Nem.) Vajon ez a normális emberi mivolt racionalitása vagy pedig hevesség? Ezek a helytelen nézőpontok mind hevességet tükröznek, nem pedig valódi hitet. Akkor hát milyen nézőpontok és hozzáállások a helyénvalók? Hadd soroljak fel nektek néhányat. Ez az első nézőpont, amellyel rendelkezniük kell az embereknek: Akár a tengerentúlon vannak, akár Kínában, az ősidőktől mostanáig az az egész emberiség lehető legigazabb ügye, ha teljes szívvel feláldozzák magukat Istenért és végzik a kötelességeiket. A kötelességvégzésünk nem titkos, hanem nyílt, egyenes dolog, mivel amit most végzünk, az az emberiség legigazabb ügye. Mire utal az „igaz” szó? Az igazságra, Isten akaratára, a Teremtő intézkedéseire és megbízatásaira utal; teljességgel meghaladja az emberi erkölcsöt, etikát és törvényeket, és egy olyan ügy, amely a Teremtő vezetése és gondviselése alatt valósul meg. Nem ez vajon a leghelyesebb nézőpont? Ez a nézőpont egyfelől egy valóban létező tény, másfelől pedig a leghelyesebb elismerése annak a kötelességnek, amelyet az ember végez. Ez a második nézőpont, amellyel rendelkezniük kell az embereknek: Isten minden dolog és minden esemény fölött szuverén. Minden – a világ urait és a világon lévő minden hatalmat, vallást, szervezetet és nemzetiséget beleértve – Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem maga szabja meg a sorsát. Mi sem vagyunk kivételek; a mi sorsunk is Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem változtathatja meg azt, hogy hová, melyik irányba tartunk és hogy hol maradunk, ahogyan a jövőnket és a rendeltetési helyünket sem változtathatja meg senki. Ahogy a Biblia is mondja: „Olyan Jahve kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Példabeszédek 21:1). Akkor mennyivel inkább így van ez a magunkfajta jelentéktelen emberek sorsával! Azon ország uralkodójának uralma és rendszere, ahol élünk, valamint ennek az országnak az életkörülményei – legyenek bár fenyegetőek, ellenségesek vagy barátságosak irányunkban – mind Isten szuverenitása alatt állnak, nekünk pedig semmi miatt nem kell aggódnunk vagy nyugtalankodnunk. Ez az a nézőpont és az a tudatosság, amellyel rendelkezniük kell az embereknek, valamint ez az az igazság, amelynek birtokában kell lenniük, és amelyet meg kell érteniük. Ez pedig a harmadik nézőpont, amely természetesen szintén nagyon fontos: Bárhol, bármelyik országban éljünk és bármilyen adottságokkal vagy képességgel rendelkezzünk is, egy vagyunk csupán a jelentéktelen teremtett lények tömegéből. Az egyetlen felelősség és kötelesség, amelyet teljesítenünk kell, az az, hogy alávetjük magunkat a Teremtő szuverenitásának, intézkedéseinek és vezényléseinek; nincsen semmi más, ez ilyen egyszerű. Még ha jelenleg szabad országban és szabad környezetben élünk is, ha Isten egy napon egy ellenséges erőt támaszt, hogy üldözzön bennünket és ártson nekünk, akkor sem lehet semmi panaszunk. Miért nem lehet semmi panaszunk? Azért nem, mert régóta fel lettünk készítve; az a kötelezettségünk, felelősségünk és kötelességünk, hogy mindennek alávessük magunkat, amit Isten tesz, mindennek, amit Isten vezényel. Ez vajon az igazságnak való alávetettség? Ez az a hozzáállás, amellyel rendelkezniük kell az embereknek? (Igen.) Ha egy napon az egész emberiség és a teljes környezet ellenünk fordul, mi pedig a halállal nézünk szembe, lehet vajon panaszunk? (Nem lehet.) Némelyek ezt mondják: „Hát nem azért vezetett bennünket a tengerentúlra Isten, hogy ne kelljen többé elszenvednünk a Sátán kegyetlen üldözését? Nem azért történt így, hogy szabadon végezhessük a kötelességeinket, és a szabadság levegőjét szívhassuk magunkba? Akkor miért akarja Isten még mindig, hogy a halállal nézzünk szembe?” Ezek a szavak helytelenek. Az Isten vezényléseinek és intézkedéseinek való alávetettség egy hozzáállás, az a hozzáállás, amelyet Isten irányában, Isten szuverenitása irányában tanúsítaniuk kell az embereknek. Ez az a hozzáállás, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell.

Van egy másik legfontosabb pont is, amelyet fel kell ismerniük az embereknek: habár a tengerentúlon viszonylagos stabilitás és szabadság van, attól még mindig nehéz elkerülni a nagy vörös sárkány gyakori zaklatását. A nagy vörös sárkány zaklatásával szembesülve némelyek így aggódnak: „A nagy vörös sárkánynak túlságosan nagy hatalma van. Világszerte le tud fizetni fontos embereket, hogy szolgáltatást nyújtsanak neki, hogy az ő nevében munkálkodjanak. Így még ha a tengerentúlra menekülünk is, akkor is veszélyben vagyunk, még mindig közvetlen veszély fenyeget bennünket! Mit tehetünk?” Valahányszor ilyen híreket hallani, egyesek aggódni kezdenek és megrémülnek, kompromisszumot akarnak kötni, el akarnak menekülni, és nem tudják, hová rejtőzzenek. Amikor ez történik, némelyek így gondolkodnak: „Olyan óriási a világ, és még sincs benne hely a számomra! A nagy vörös sárkány hatalma alatt üldöztetést szenvedek tőle, de miért van az, hogy még a felségterületén kívül is zaklat? Túlságosan nagy hatalma van a nagy vörös sárkánynak; miért van az, hogy bárhol képes rám találni, még ha a világ végére menekülök is?” Az emberek akarva-akaratlanul is megrémülnek, és bizonytalanok afelől, hogy mit tegyenek. Ez vajon annak a megnyilvánulása, hogy hite van az embernek? Mi itt a probléma? (Az Istenbe vetett hit hiánya.) Egyszerűen csak az Istenbe vetett hit hiánya? A szívetek mélyén kevesebbnek érzitek magatokat másoknál? Egy kissé titkoljátok, mintha csak tolvajok lennétek, hogy hisztek Mindenható Istenben és hogy a kötelességeteket végzitek a gyülekezetben? Valamelyest alacsonyabb rendűnek érzitek magatokat azoknál, akik a vallásos világban vannak? „Nézd meg a hatalmukat; hivatalos lelkészeik és államilag elismert, hatalmas katedrálisaik vannak, olyan fényűző az egész! Különböző országokban vannak kórusaik és vállalkozásaik. De nézz csak meg bennünket, minket folyton piszkálnak, kirekesztéssel szembesülünk, akárhová megyünk – miért különbözünk tőlük? Mi miért nem vállalhatjuk nyíltan a hitünket, akárhová megyünk is? Miért kell ilyen nyomorultan élnünk? És főleg, ott az a sok negatív propaganda az interneten. Más egyházaknak miért nem kell ezt elviselniük, miért mindig nekünk kell elszenvednünk ezeket a dolgokat? Más Istenben hívő emberek nyíltan hirdetik a kereszténységben való hitüket, akármerre mennek, de mi, Mindenható Isten hívei nem merünk nyíltan beszélni, mert attól tartunk, hogy rossz emberek feljelentenek bennünket, és akkor le leszünk tartóztatva.” Nemrégiben hallottam, hogy valaki, aki kormányhivatalnoknak állította magát, feltett pár kérdést néhány testvérnek. Azok, látva, hogy egy hivatalnok kérdezgeti őket, megrémültek és mindent elmondtak, amit tudtak, és mindenre válaszoltak, amit csak megkérdezett tőlük. Mi volt a probléma azzal, hogy így cselekedtek? Te Istenben hívő ember vagy – miért kellene hivatalnokoktól félned? Ha semmi törvénytelen dolgot nem tettél, akkor nem kell félned. Ha nálad az igazság, miért félnél ördögöktől és a Sátántól? Azt gondolod talán, hogy Istenben hinni nem a helyes út? Úgy érzed, hogy valami törvénybe ütköző dolgot tettél? Ha nem, akkor miért félsz annyira egy hivatalnoktól? Hát nem ostobák és tudatlanok az ilyen emberek? Némelyek szenvedtek, mivel erőteljesen vadásztak rájuk és üldözték őket a kontinentális Kínában; miután átjöttek a tengerentúlra, vajon bűntudatot éreznek amiatt, hogy hisznek Istenben? Éreznek-e szégyent, mivel üldözi őket a nagy vörös sárkány? Szégyellik magukat az őseik előtt és megszégyenülve érzik, mivel a tengerentúlra kényszerültek menekülni, hogy ott higgyenek Istenben és végezzék a kötelességüket? Azt látják, hogy a sátáni rezsim és a vallásos világ ellenségesen bánik Istennel és az egyházzal, és kisebbrendűnek érzik magukat, talán még annál is gyalázatosabbnak, mintha bűncselekményt követtek volna el? Nektek vannak ilyen érzéseitek? (Nincsenek.) Látszólag talán rázzátok a fejeteket, nem akarván ilyen gondolatokat és érzéseket táplálni magatokban, de amikor tényleges helyzetekkel szembesül az ember, akkor a mentalitása, a viselkedésmódjai és a tudattalan cselekedetei óhatatlanul leleplezik a szíve legmélyebb, legrejtettebb aspektusait. Mi történik itt? Ha benned nincsenek meg ezek, akkor miért félsz? Aki nem szegte meg a törvényt, fél-e a rendőröktől? Fél a bírótól? Nem. Csak azok félnek igazán a rendőröktől, akik megszegték a törvényt, és csak a kínaiak félnek tőlük igazán, akik már hozzászoktak a rendőri elnyomáshoz, mivel a Kínai Kommunista Párt rendőrsége nem ismer törvényt és azt tesz, amit akar. Éppen ezért, amikor kínai emberek először érkeznek meg a tengerentúlra, a rendőrök puszta látványától is félni kezdenek. Ez annak az eredménye, hogy megrémisztette őket a nagy vörös sárkány uralma; olyasvalami ez, ami a tudatalattijukban tárul fel. A nyugati országokban legális a státuszod, van jogod az ott tartózkodásra, nem sértettél meg semmilyen törvényt, a kormányt sem támadtad meg, és nem követtél el semmilyen bűncselekményt. Akármennyi vitát szítson is a hited a vallásos világban, egy tény bizonyos marad: a hited jogi védelmet élvez, törvényes és szabadon gyakorolható, és ez egy téged jogszerűen megillető emberi jog. Semmiféle törvényt nem szegtél meg, úgyhogy miként reagálnál, ha valaki rendőrnek állítaná magát és faggatni kezdene, mondván: „Te Mindenható Istenben hiszel? Mutasd a személyi igazolványodat! Honnan érkeztél? Hány éves vagy? Hány éve vagy hívő? Hol laksz? Mondd meg a címedet!” Mit felelnél az első kérdésre, azaz, hogy „Te a Mindenható Istenben hiszel?”? (Azt, hogy igen.) Miért mondanád, hogy „igen”? Tényen alapul ez? Vagy állampolgári kötelességed, hogy igennel felelj, ha kérdeznek? Esetleg Isten utasított arra, hogy igennel válaszolj? Milyen alapon teszel így? Ami a második dolgot illeti, megmutatnád-e a személyi igazolványodat, ha arra kérnének? (Nem.) És mi a helyzet a harmadik kérdéssel, vagyis azzal, hogy „Hol laksz? Írd le a címed!”? Leírnád? (Nem.) A negyedik kérdés a következő: „Hány éve hiszel Istenben? Ki ismertette meg veled a hitet? Miért hiszel? Hány éve vagy külföldön?” Válaszolnál ezekre? (Nem.) Az ötödik kérdés: „Milyen kötelességet végzel itt? Ki a vezetőd?” Erre reagálnál? (Nem.) Miért nem? (Nem vagyok köteles elmondani nekik.) Az első kérdéshez visszatérve: ha megkérdeznének titeket, hogy hisztek-e Mindenható Istenben, mindannyian egyöntetűen „igen”-nel felelnétek. Helyes dolog így válaszolni? (Nem.) Miért helytelen? (Azért, mert a hit személyes szabadság. A rendőrségnek nincs hatalma beleavatkozni. Így hát jogomban áll nem mondani meg nekik.) No és miért nem mondanád meg nekik? (Azért nem, mert először azt kell tisztáznom, hogy miért faggatnak, hogy milyen minőségben teszik ezt, és hogy vajon törvényes-e vagy sem, hogy kikérdeznek. Ha nem világos a céljuk és a kilétük, nem vagyok köteles felelni a kérdéseikre.) Ez a kijelentés helyes. Először mind azt mondtátok, hogy „igen”-nel felelnétek, de ahogy tovább kérdeztelek benneteket, érezni kezdtétek, hogy valami nincs rendjén, éreztétek, hogy helytelen a válaszotok. Azonosítottátok, hogy hol a probléma? A következő megértéseteknek kell lennie ezt a dolgot illetően: nem sértettünk meg semmilyen törvényt azzal, hogy hiszünk Istenben, nem vagyunk bűnözők, vannak emberi jogaink és szabadságunk. Nem hallgathat vagy kérdezhet ki bennünket bárki csak úgy, tetszése szerint. Nem arról van szó, hogy bárki tegyen is fel nekünk kérdéseket, őszintén kell válaszolnunk; nem vagyunk kötelesek így tenni. Helyesek ezek a szavak? (Igen.) Bárkiről legyen is szó, jogellenes, hogy csak úgy önkényesen kihallgasson bennünket; értenünk kell a törvényt és meg kell tanulnunk, hogy miként védjük meg vele magunkat. Ez az a bölcsesség, amellyel Isten választott népének rendelkeznie kell. Mit kell tehát tenned, ha a jövőben efféle helyzettel találkozol? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy hiszel-e Mindenható Istenben, hogyan válaszolnál, hogyan kezelnéd? Először is ezt kell mondanod: „Ki vagy te? Milyen jogon kérdezed ezt tőlem? Ismerlek téged?” Ha azt mondja, hogy valamelyik kormányhivatal alkalmazottja, akkor meg kell kérned, hogy mutassa meg a személyi okmányait. Ha nem mutatja meg a személyi okmányait, ezt mondd: „Nincs jogod hozzá, hogy beszélj velem, én pedig nem vagyok köteles válaszolni neked. Sok kormányzati dolgozó van; talán mindegyiküknek válaszolnom kellene? A kormány kijelölt embereket bizonyos feladatok kezelésére – ezzel a dologgal vajon tényleg te vagy megbízva? Még ha így is van, nem szegtem meg a törvényt, akkor hát miért kellene válaszolnom neked? Miért kellene mindent elmondanom neked? Ha úgy gondolod, hogy valami rosszat tettem és megszegtem a törvényt, bemutathatod a bizonyítékokat. De ha azt akarod, hogy válaszoljak a kérdéseidre, menj és beszélj az ügyvédemmel! Nem vagyok köteles válaszolni neked, neked pedig nincs jogod kérdezni!” Miféle válaszadás ez? Méltóságot sugall? (Igen.) No és mit mutatott a ti válaszotok? Az méltóságot sugallott? (Nem.) Ha valaki úgy válaszol, ahogyan ti, az a törvény ismeretének hiányáról tanúskodik. Egyszerűen mindenre feleltek, amit mások kérdeznek tőletek, és mi történik végül? Júdássá lesztek. Vakmerőn tudtok válaszolni, aminek a következő az oka: a nagy vörös sárkány országában élő emberekbe azt sulykolták bele és úgy mosták át az agyukat, hogy azt gondolják, az Istenben hívők tudatlanok, alacsonyabb osztálybeliek és az állam üldözi őket, valamint hogy emberi jogok vagy méltóság nélkül kellene élniük ebben az országban; így aztán a hívők alacsonyabb státuszba minősítik le magukat. Miután nyugati országokba jönnek, nem értik az olyan dolgokat, mint például, hogy mik azok az emberi jogok, hogy mi a méltóság, vagy hogy melyek egy állampolgár kötelezettségei. Amikor tehát megkérdezi tőled valaki, hogy hiszel-e Istenben, félelemből sietve beismered, mindent elmondasz neki, amit tudsz, és semmi érettséget nem tanúsítasz. Ki okozta mindezt? A nagy vörös sárkány sulykolása és uralma okozta. A kontinentális Kínában mindenki tudatalattijának a mélyén ott van az az elgondolás, hogy ha hiszel Istenben, akkor a legalacsonyabb státuszt foglalod el ebben a társadalomban az emberiség körében, és el leszel választva a társadalomtól és az emberiségtől. Így ezek az emberek híján vannak a méltóságnak, az emberi jogoknak és az önmaguk megvédéséhez szükséges tudatosságnak; ostobák, tudatlanok, nincs rálátásuk a dolgokra, és hagyják, hogy mások kedvük szerint piszkálják és manipulálják őket. Ez a ti gondolkodásmódotok. Messze nem álltok szilárdan az Isten mellett szóló bizonyságtételetekben, bármelyik pillanatban kiárusítjátok Őt, és ezzel bármelyik pillanatban Júdássá lesztek. Hogyan tudtok hát méltósággal cselekedni? Hogyan kell szembenéznetek egy idegennel, aki kérdéseket tesz fel nektek? Először is, kérdezzétek meg tőle, hogy kicsoda, majd kérjétek meg, hogy mutassa meg a személyi okmányait. Ez a megfelelő jogi eljárás. A nyugati országokban a rendőrök és más kormányzati dolgozók először mindig megmutatják a személyi okmányukat, amikor a kormány képviseletében felveszik a kapcsolatot a lakossággal. Miután az irataik alapján igazolták a személyazonosságukat, eldöntheted, hogy miként reagálj a kérdéseikre, vagy mit kezdj a veled szemben támasztott követeléseikkel. Ebben a dologban természetesen határozottan van lehetőséged választani, teljes mértékben rendelkezel autonómiával, nem egy báb vagy. Noha kínai vagy és Mindenható Isten Egyházának tagja, egyúttal annak az országnak a törvényes és elismert tagja is vagy, ahol laksz. Ne felejtsd el, hogy autonóm személy vagy; nem valamely ország rabszolgája vagy rabja, hanem olyasvalaki, aki élvezheti annak az országnak a törvényeit, emberi jogait és a rendszereit.

Az Általam közölt tartalom alapján, hogyan kell szembenéznetek a hirtelen felmerülő körülményekkel és a váratlan eseményekkel? Ez a negyedik pont, amelyről beszélni fogunk: ne legyetek félénkek! Némelyek ezt kérdezik: „Ha nem félénk valaki, az annyit jelent, hogy egyszerűen csak ostobán, merész módon cselekszik?” Nem. Az, hogy nem félénk valaki, azt jelenti, hogy semmilyen hatalomtól nem fél, mivel nem vagyunk bűnözők, nem vagyunk rabszolgák; Isten méltóságteljes választott népe vagyunk, a Teremtő szuverenitása alatt élő, méltóságteljes emberi lények. Ami a hozzáállásodat illeti ehhez a kérdéshez: elsősorban és mindenekelőtt ne légy félénk; azonkívül aktívan tartsd fenn a kötelességedet és azt a környezetet, amelyben a kötelességedet végzed, továbbá proaktív hozzáállással szállj szembe a különféle körülményekkel és a különféle hatalmak kijelentéseivel, cselekedeteivel és egyéb dolgaival, amelyek célba vesznek bennünket. Aktívan szembenézni velük és nem félénknek lenni – mit gondolsz erről a hozzáállásról? (Azt, hogy jó.) Aki így él, méltóságteljesen, emberként él; nem méltatlanul él, csak hogy elboldoguljon valahogy. Azért jövünk a tengerentúlra, hogy a kötelességünket végezzük, nem pedig azért, hogy megtöltsük a hasunkat vagy megélhetést teremtsünk magunknak; semmilyen törvényt nem szegtünk meg, semmilyen országnak nem okoztunk gondot, és az is bizonyos, hogy egyetlen országnak sem vagyunk a rabszolgái. A teremtett lények kötelességét végezzük Isten házában; eltartjuk saját magunkat, nem támaszkodunk másokra; ez teljességgel legális.

Az imént megvitatott négy pont közül mindegyik kritikus fontosságú. Mi volt az első pont? (Akár a tengerentúlon vannak, akár Kínában, az ősidőktől mostanáig az az egész emberiség lehető legigazabb ügye, ha teljes szívvel feláldozzák magukat Istenért és végzik a kötelességeiket. A kötelességvégzésünk nem titkos, hanem nyílt és egyenes dolog, mivel amit most végzünk, az az emberiség legigazabb ügye.) És a második? (Isten minden dolog és minden esemény fölött szuverén. Minden – beleértve a világ urait és a világon lévő minden hatalmat – Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem maga szabja meg a sorsát. Mi sem vagyunk kivételek; a mi sorsunk is Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem változtatja meg azt, hogy hová, s melyik irányba tartunk és hogy hol maradunk. Az, hogy milyen a lakóhelyünk szerinti ország uralkodójának az uralma és rendszere, hogy milyenek az életkörülmények ebben az országban – legyenek bár fenyegetőek, ellenségesek vagy barátságosak irányunkban – ez mind Isten szuverenitása alatt áll, és semmi miatt nem kell aggódnunk vagy nyugtalankodnunk.) A harmadik pont? (Bárhol is vagyunk, és bármilyen adottságokkal vagy képességgel rendelkezzünk is, egy vagyunk csupán a jelentéktelen teremtett lények tömegéből. Az egyetlen felelősség és kötelesség, amelyet teljesítenünk kell, az, hogy alávetjük magunkat a Teremtő szuverenitásának, intézkedéseinek és vezényléseinek. Még ha jelenleg egy szabad országban és szabad környezetben élünk is, ha Isten támaszt egy napon egy ellenséges erőt, hogy üldözzön bennünket és ártson nekünk, akkor sem lehet semmi panaszunk. Azért van így, mert az a kötelezettségünk, felelősségünk és kötelességünk, hogy mindennek alávessük magunkat, amit Isten tesz, mindennek, amit Isten vezényel.) A negyedik pont az, hogy aktívan, félénkség nélkül kell szembenézni minden külső emberrel, eseménnyel és dologgal. Ez a négy pont jelenti azokat a hozzáállásokat és megértéseket, amelyekkel mindenkinek rendelkeznie kell, aki a kötelességét végzi; és egyben ezek azok az igazságok is, amelyeket mindenkinek meg kell értenie, aki a kötelességét végzi. Habár ez a négy pont nem igazán kapcsolódik a vezetők és dolgozók nyolcadik kötelességéhez, amelyről ma beszélgetünk, mivel most a munkában felmerülő nehézségekről van szó, ettől még érintenünk kell ezeket a témákat; ez nem hiába történik.

C. Alapelvek, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak gyakorolniuk kell, amikor nehézségekkel találkoznak

Egyes vezetők és dolgozók meglehetősen nehezen kezelhető problémákkal találkoznak a külső ügyek terén, és végül tanácstalanná válnak, nem képesek ellátni a probléma gyökeréig, és azt sem tudják, hogy miként közelítsék meg. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják, ez pedig az ügy késedelmét eredményezi. Milyen probléma ez? Az, amikor a hamis vezetők nem képesek munkát végezni és csak késedelmeket okoznak. A hamis vezetőkből hiányzik a normális emberi józan ész; ha egyszer nem tudják kezelni a problémákat, miért nem jelentik azokat a Fennvalónak? Ha jelentesz egy problémát a Fennvalónak, együtt tudunk szembenézni vele, és végül meg lesz oldva a probléma. Vannak dolgok, amelyeket nem tudtok átlátni; Én segítek nektek az elemzésükben. Amíg nem szegjük meg a törvényt vagy a kormányzati előírásokat, addig egyetlen probléma sem legyőzhetetlenül nagy. Az igazságalapelveket érintő problémákat mi magunk oldjuk meg; a törvényt érintő problémák esetén jogi tanácsért folyamodhatunk és a törvény által biztosított eszközökkel oldhatjuk meg azokat. Bármely gonosz erők zavarják és szabotálják Isten házának a munkáját, jegyezz meg egy dolgot: amíg nem szegjük meg a törvényt vagy sértjük meg a kormányzati előírásokat, addig senki semmit nem tehet ellenünk. Ez azért van, mert a legtöbb tengerentúli ország demokratikus és törvények által szabályozott; még ha törvényellenesen cselekszenek is a gonosz erők, a leleplezéstől és a jogi szankcióktól is tartanak. Ez tény. Bárhogyan zavarja és szabotálja is a nagy vörös sárkány sötét keze Isten házának a munkáját, bárhogy zaklatja is a normális életünket, vagy bármennyire le is fizet valakit, hogy az rossz dolgokat tegyen, nekünk fotókat és hiteles videófelvételeket kell készítenünk, komolyan kell vennünk a pontos nyilvántartást, és világosan le kell írnunk, hogy kik, hol és mikor vettek részt ilyesmiben. Amikor megérik rá az idő, jogi eszközökkel fogjuk megoldani a problémát, és nem kell tőle félnünk. Annak ellenére, hogy mennyire őrült a nagy vörös sárkány elnyomása, nem félünk tőle, mivel Isten a támaszunk, és Isten egy napon csapásokat küld majd az elpusztítására; Isten közvetlenül fogja megtorolni rajta, nekünk pedig semmit sem kell tennünk. Ti néha nem tudtok átlátni néhány dolgon; ebben az esetben gyorsan jelentenetek kell azt felfelé, akkor pedig a Fennvaló utat mutat majd nektek, s ily módon a nagy problémákból kicsik, a kicsikből pedig megoldott problémák lesznek. Valójában sok probléma esetében nem tudjátok, hogy miként elemezzétek őket, és nem láttok el a lényegükig, valamint jelentősnek és súlyosnak gondoltok egy helyzetet, de miután a Fennvaló elemezte azt, rájöttök, hogy alapvetően semmiség; nem olyasmi, amitől félni kellene, és nem jelentős dolog – csak tegyetek magatokévá egy ráhagyó megközelítést, és egy idő után magától megoldódik a probléma. A gonosz erők zavarásai nem tudnak nagy port kavarni; nagyon félnek a nyilvános lelepleződéstől, így nem merik átlépni a határokat. Ha egy maroknyi pojáca át meri lépni a határokat, azt meg tudjuk oldani törvényes módon, jogi lépésekkel. Olyasvalami ez, amit minden vezetőnek és dolgozónak át kell látnia. Bármilyen helyzettel találkozz is, semmiképpen sem szabad zavarosan vagy ostobán cselekedned. Ha nem tudsz átlátni egy helyzeten vagy kezelni azt, haladéktalanul jelentsd felfelé és hagyd, hogy a Fennvaló tanáccsal és stratégiákkal lásson el téged. Az egyetlen igazi félelem az, hogy a hamis vezetők nem tudják átlátni a problémákat vagy kezelni azokat, de mégsem jelentik azokat a Fennvalónak, és nem tájékoztatják azokról a Fennvalót; megvárják, amíg eszkalálódik a helyzet és késlelteti a munkát, és csak azután jelentik felfelé, ily módon pedig nagy valószínűséggel elszalasztják a legjobb alkalmat a probléma kezelésére. Olyan ez, mint amikor valaki, akinek rákja van, nem vizsgáltatja ki vagy nem kezelteti azt időben, hanem csak akkor megy el kórházi kezelésre, amikor már kései stádiumú a rákja, akkorra azonban már túl késő, és csak a halált várhatja. Ily módon a hamis vezetők késleltetik a legnagyobb valószínűséggel a dolgokat a munkájukban. A hamis vezetők értelmileg sérültek, gazemberek, akik nem felelősségteljesek, és Isten házának a munkáját sem támogatják. Miért mondhatjuk azt, hogy a hamis vezetők söpredékek, a végzet hírnökei, és a józan észnek teljességgel híján lévő idióták? Ez az oka. Minden hamis vezetőt, aki annyira szegényes képességű, hogy még külső dolgokat sem tud kezelni, haladéktalanul el kell bocsátani és ki kell rekeszteni, és soha többé nem szabad használni, nehogy további késedelmet szenvedjen Isten házának a munkája. A hamis vezetők munkája a leginkább akadályozó. Amikor felmerül egy probléma, az gyakran megoldható lenne azáltal, ha mindenkivel időben egyeztetve lenne; az csak az egyetlen aggály, hogy a megbízott hamis vezető értelmileg sérült, hogy nem képes maga megoldani a problémát, de mégsem beszéli meg a döntéshozó csoporttal, és a Fennvalónak sem jelenti, valamint hanyag hozzáállást tanúsít, elkendőzve és eltussolva a problémát – ez az, ami a leginkább késlelteti a dolgokat. Ha az ügy késedelmet szenved és megváltoznak a körülmények, az a probléma kezelése terén a kezdeményezőkészség elvesztéséhez vezethet, ez pedig egy passzív helyzethez. Mit bizonyít ez? Bizonyos dolgokat nem lehet késleltetni, hanem haladéktalanul, az első adandó alkalommal foglalkozni kell velük. A hamis vezetők azonban nincsenek ennek tudatában, így rendkívül szegényes képességű egyéneknek egyáltalán nem szabadna vezetniük. A hamis vezetők nem tudnak egyebet, mint néhány szót és doktrínát hangoztatni, és semmilyen valódi problémát nem tudnak megoldani; csak ártanak az embereknek, vagy késedelmeket okoznak. A gyülekezet munkája csak akkor haladhat normálisan előre, ha ezeket a hamis vezetőket elbocsátják, és olyanokat választanak vezetőkké és dolgozókká, akiknek van teher- és felelősségérzetük. Bármilyen problémákkal állj is szemben, amíg keresni tudod az igazságot, addig van mód a megoldásukra. A nagy vörös sárkány által okozott külső problémák és zavarások szükség esetén jogi eszközökkel megoldhatók; ez nem nagy ügy. Amíg nem szegjük meg a törvényt vagy nem sértjük meg a kormányzati előírásokat, addig senki semmit nem tehet ellenünk, e bizonyosság birtokában pedig sem a Sátán, sem az ördögök zavarásaitól nem kell félnünk.

Nos, a hamis vezetők kérdését muszáj boncolgatni és megérteni. Ez létfontosságú ahhoz, hogy jól legyen elvégezve a gyülekezet munkája! Beszélgessünk most arról, hogy amikor olyan problémákkal szembesülnek a hamis vezetők, amelyeket egyedül nem tudnak megoldani, miért nem jelentik azokat mégsem a Fennvalónak. Hogyan tekintsünk erre? Mindannyian elemezhetitek ezt, ami pedig az előnyötökre válhat. Az, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát, önmagában is súlyos probléma, de van itt egy még súlyosabb ügy: amikor a gyülekezet gonosz emberek és antikrisztusok okozta zavarásokkal találkozik, a hamis vezetők nem csupán nem kezelik azt; ami még ennél is rosszabb, az az, hogy nem is jelentik a Fennvalónak, s ezáltal hagyják, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok zavarják a gyülekezetet – egyszerűen csak a partvonal mellől figyelnek, és senkit sem sértenek meg. Nem számít, hogy milyen mértékig van megzavarva a gyülekezet munkája, a hamis vezetők nem törődnek ezzel. Mi itt a probléma? Talán ennyire híján vannak az erkölcsnek az efféle hamis vezetők? Ez a tény önmagában is elég az ilyen hamis vezetők kizárásához. Amikor a hamis vezetők engedik, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok szabadon zavarhassák a gyülekezetet, az egyenértékű azzal, mintha átadnák a gyülekezetet és Isten választott népét ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak, pajzsként szolgálva a gonosz emberek és antikrisztusok számára. Ez hatalmas veszteséget okoz a gyülekezet munkájának! Önmagában ezen a ponton nem az a kérdés, hogy el kell-e bocsátani a hamis vezetőket, hanem hogy ki kell-e takarítani őket. Melyik a súlyosabb természetű dolog: amikor a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát, vagy amikor a hamis vezetők hagyják, hogy gonosz emberek és antikrisztusok zavarják a gyülekezetet? Az, hogy nem végeznek tényleges munkát, kihatással lehet Isten választott népének az életbe való belépésére és a gyülekezeti munka előrehaladására; már ez is jelentős dolgokban okoz késedelmeket. Amikor viszont a hamis vezetők megengedik, hogy gonosz emberek és antikrisztusok önkényesen zavarják a gyülekezetet, anélkül, hogy megoldást keresnének vagy jelentenék azt a Fennvalónak, az elképzelhetetlen következményekkel jár. Az a minimum, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok teljes káoszba és rendetlenségbe taszítják a gyülekezeti életet, ráadásul pedig el lesz fuserálva és megbénul a gyülekezet munkája. Ez vajon nem hat ki közvetlenül az evangéliumi munka terjedésére? Csakugyan súlyosak a következmények! Éppen ezért, ha a hamis vezetők elkövetik ezt a hibát, akkor ki kell őket zárni. A problémák Fennvalónak történő jelentéséről sok vezetőnek és dolgozónak folyton eltérő elgondolása és elképzelése van. Némelyek ezt mondják: „Lehet, hogy az sem oldja meg a problémákat, ha jelentjük őket a Fennvalónak.” Ez abszurd beszéd! Mit értetek az alatt, hogy „lehet, hogy az sem oldja meg” őket? Csak mert te nem tudod megoldani, még nem jelenti azt, hogy a Fennvaló sem tudja. Ha a Fennvaló ad eléd egy utat, akkor alapvetően ténylegesen meg van oldva a probléma; ha a Fennvaló nem biztosít utat a számodra, akkor nem is lesz utad. Még ezt az apróságot sem tudod átlátni; rendkívül arrogáns és önigaz vagy! Ezt is mondják némelyek: „Amikor nehézségekkel vagy problémákkal találkozunk, először néhány napig gondolkodnunk kell, és csak akkor kell jelentenünk, ha valóban nem találunk megoldást.” Úgy hangozhat, mintha azoknak, akik ezt mondják, lenne némi józan eszük, de vajon ezek a töprengéssel töltött napok nem fognak valószínűleg késedelmeket okozni? Biztos lehetsz-e abban, hogy néhány napnyi töprengés megoldja majd a problémát? Tudod-e garantálni, hogy nem fog további késedelmet okozni? Mások ezt mondják: „Ha azonnal jelentünk egy problémát, nem fogja vajon azt gondolni a Fennvaló, hogy még ezt az apróságot sem tudjuk átlátni? Nem fognak vajon ostobának és tudatlannak nevezni, valamint megmetszeni bennünket?” Tévednek, amikor ezt mondják – akár jelented a problémát, akár nem, a képességed minősége máris nyilvánvaló; a Fennvaló mindent tud. Azt hiszed, hogy nagyra fog tartani téged a Fennvaló, ha nem jelentesz valamilyen problémát? Ha jelented a problémát, és az nem késleltetett jelentős dolgokat, akkor Isten háza nem fogja számonkérni rajtad. Ám ha nem jelented, és az késedelmekhez vezet, akkor közvetlenül felelősségre leszel vonva, azonnal el leszel bocsátva, és soha többé nem fognak használni téged. Isten választott népe is tudatlannak, ostobának, gyengeelméjűnek és mentálisan tébolyodottnak fog látni téged; gyűlölni fognak és örökre megvetnek majd. Azok, akik állandóan attól félnek, hogy a Fennvaló megmetszi és lenézi őket a problémák jelentése miatt, szegényes képességűek és ők a legostobábbak; el kell bocsátani és soha többé nem szabad használni őket. Hát nem végtelenül szégyentelen dolog, amikor ennyire szegényes képességű valaki, és mégis meg akarja őrizni a jó hírét? Mondjátok meg Nekem, hát nem megvetendők a hamis vezetők, akik nem csupán gyenge minőségben végzik a munkájukat, hanem még hátráltatnak is jelentős dolgokat? El kell bocsátani őket? (Igen.) Ha nagyobb problémával szembesülnek és haladéktalanul jelenteni tudják azt anélkül, hogy késedelmeket vagy súlyos következményeket okoznának, akkor hogyan kell tekinteni az ilyen vezetőkre? Az a minimum, hogy józan ésszel bíró embereknek tekintendők, és képesek a gyülekezet munkájának fenntartására. Továbbra is használni kell vajon az ilyen vezetőket? Igen. Csak az értelmileg leginkább fogyatékos vezetők tartózkodnának a problémák jelentésétől, attól félve, hogy meg lesznek metszve. Vajon a jövőben attól még használhatók az ilyen vezetők? Úgy gondolom, hogy nem használhatók többé, mert túl sok késedelmet okoz a használatuk. Mostanra már mindannyian képesek kell, hogy legyetek az efféle problémák átlátására, igaz? Amikor olyan problémákkal találkoztok, amelyeket nem tudtok kezelni, gyorsan jelentsétek azokat és beszéljetek a döntéshozó csoporttal a megoldások megtalálása végett. Ha a döntéshozó csoport nem tudja kezelni a problémákat, azonnal jelentsétek őket a Fennvalónak; ne aggódjatok emiatt vagy amiatt; az a legfontosabb, hogy haladéktalanul meg tudjátok oldani a problémát. Az imént említett példa minden gyülekezetben megesik; fel fognak merülni ezek a nehézségek és problémák. A gyülekezet néhány belső nehézségével összevetve ezek a külső problémák súlyosabb következményekkel járnak. Ezért aztán a külső problémák okozta nehézség valamivel nagyobb a gyülekezet belső problémáinak nehézségénél. Ha külső problémákkal szembesültök, gyorsan oldjátok meg őket egyeztetéssel, vagy jelentsétek őket a Fennvalónak; ez létfontosságú. Csak az ilyen módon való gyakorlás biztosíthatja a gyülekezeti munka normális előrehaladását és garantálhatja, hogy ne legyen akadályozva a királyság evangéliumának terjedése. Ez minden, amit a gyülekezet külső problémáinak kezelésére vonatkozó alapelveket illetően meg kell beszélnünk.

Minden gyülekezetben vannak szegényes képességű emberek, és ők mindig nehézségekkel találkoznak a kötelességeik végzése során, nem képesek megtalálni a gyakorlás alapelveit, akárhogy közlik is velük az igazságot, hanem csak vakon alkalmazzák az előírásokat, mindennemű valódi hatékonyság nélkül. Ilyen esetekben ki kell igazítani az ezen emberek számára kijelölt kötelességeket. A kötelességek átruházása a személyzet áthelyezését jelenti. Például van egy illető, akire rábíztak egy fontos munkát, de problémák vannak a munkájával, amelyeket nem lehet megoldani, akárhogy beszélgetsz is vele. Nem látod át a probléma lényegét és azt sem, hogy vajon használható-e még az illető, és a megfigyelés, valamint a további beszélgetés sem hoz semmilyen eredményt. Noha ez az illető nem okoz túl sok késedelmet a munkában, a kritikus problémák soha nem lesznek megoldva, ettől pedig folyton némi nyugtalanságot érzel. Mit kell tenned, amikor ezzel szembesülsz? Ez egy kritikus probléma. Ha te magad nem tudod megoldani, a vezetők és dolgozók gyűlése elé kell vinned, hogy megbeszéljétek, boncolgassátok és elemezzétek. Ha végül sikerül megegyezésre jutni, akkor meg lesz oldva a probléma. Ha az ily módon való gyakorlás nem oldja meg a problémát, ha az tovább húzódik, okozhat-e késedelmet jelentős dolgokban? Ha igen, akkor jelentsd a Fennvalónak, és keress megoldást mielőbb. Röviden: bármilyen zavarokkal vagy nehézségekkel találkozol is a munkádban, amennyiben az kihatással lehet Isten választott népének kötelességvégzésére, vagy akadályozhatja a gyülekezeti munka normális előrehaladását, akkor haladéktalanul meg kell oldani a problémákat. Ha egyedül nem tudsz megoldani egy problémát, akkor keress meg néhány embert, akik értik az igazságot, amellyel az megoldható. Ha még ez sem működik, akkor muszáj előállnod a problémával és jelentened azt a Fennvalónak a megoldás megkeresése végett. Ez a vezetők és dolgozók felelőssége és kötelessége. Miután problémákat vagy nehézségeket fedeztek fel, a vezetőknek és dolgozóknak komolyan kell venniük, bármilyen nehézséggel vagy zavarral találkoznak is, és nem elég csupán véletlenszerűen szavakat és doktrínákat prédikálniuk, szlogeneket hangoztatva azért, hogy feltüzeljék a testvéreket, vagy megmetszve őket, majd azt gondolva, hogy el van intézve a dolog. Némely felszínes probléma időnként talán attól is megoldódik, ha szavakat és doktrínákat szól az ember, de a gyökérproblémákat ez végül nem képes megoldani. A gyökérproblémákat, a romlott beállítottságokat, valamint az emberek elképzeléseit és képzelődéseit érintő problémákat az Isten szavain alapuló igazságról folytatott beszélgetéssel kell megoldani. Ott vannak azután az emberek egyéni nehézségei, a körülményekkel kapcsolatos problémák és a kötelességek végzéséhez szükséges szaktudással kapcsolatos problémák is; e gyakorlati problémák mind megoldást követelnek a vezetők és a dolgozók részéről. E problémák közül minden olyan zavart és nehézséget, amelyet a vezetők és dolgozók nem tudnak megoldani, vagy a vezetők és dolgozók gyűlése elé lehet vinni boncolgatás, elemzés és megoldás céljából, vagy közvetlenül jelenthetők a Fennvalónak, a megoldás érdekében az igazság keresése végett. Ezt nevezik valódi munkavégzésnek, és csak az ily módon történő valódi munkavégzésre való kiképzés által növekedhet valakinek az érettsége és végezheti valaki jól a kötelességeit. A vezetők és dolgozók, amennyiben van felelősségérzetük, bárhol és bármikor azonosítani fognak problémákat; mindennap vannak problémák, amelyeket meg kell oldaniuk. Az imént említettem például egy esetet, amikor valaki megkérdezi, hogy hiszel-e Mindenható Istenben, és ti mind tanácstalanok voltatok. Először mindenki azt állította, hogy igennel válaszolna, később azonban azt mondták némelyek, hogy nem ez a helyes válasz, mások pedig azt mondták, hogy ők nem tudják; volt mindenféle válasz. Végül a vezetők és dolgozók is összezavarodtak, ezt gondolván: „Ha nemet mondanánk arra, hogy hiszünk-e Mindenható Istenben, az Isten mások előtt történő megtagadása volna, akkor pedig Isten nem ismerne el bennünket – de milyen következményekkel járna vajon, ha igent mondanánk arra, hogy hiszünk-e Mindenható Istenben? Mindkét választás helytelennek látszik.” A vezetők és dolgozók nem tudták, hogyan oldják meg ezt, és nem tudtak döntést hozni; így aztán, amikor ismét ilyen helyzetekkel találkoznak majd a testvérek, még mindig nem lesz helyes nézőpontjuk és hozzáállásuk, a probléma pedig megoldatlan marad, ami azt jelenti, hogy a vezetők és dolgozók nem teljesítették a felelősségeiket – elmulasztották elvégezni a felelősségeiket. Ha valaki elmulasztja a felelősségei elvégzését, az adottság- és képességbeli probléma, de amikor ilyen problémák merülnek fel, mit kell tenned, ha tudod, hogy nem lettek még megoldva? Nem szabad figyelmen kívül hagynod őket vagy eltussolnod az ügyet, hogy hadd üljön el, hagyva, hogy mindenki szabadon cselekedhessen és úgy tehessen, ahogy éppen érez. Ehelyett jelentened kell a Fennvalónak, az ilyen helyzetekben alkalmazandó helyénvaló intézkedéseket és gyakorlási utat keresve. Végül mindenkivel meg kell értetni, hogy melyek Isten szándékai ezekben a helyzetekben, mely alapelveket kell betartaniuk az embereknek, és mely hozzáállásokat és álláspontokat kell a magukévá tenniük. Akkor, ha a jövőben ismét ilyen helyzetekkel találkoznak, érteni fogják az igazságalapelveket és lesz gyakorlási útjuk. Ily módon a vezetők és dolgozók teljesítik a felelősségeiket. Akkor hát kezdetben miért mondtátok mindannyian azt, hogy igennel válaszolnátok, ha megkérdeznék tőletek, hogy hisztek-e Mindenható Istenben? Megvan az oka: a vezetők és dolgozók sosem beszélgettek még veletek arról, hogy miként kell megoldani az efféle problémákat. Apróságoknak tekintik ezeket, amelyeket illetően mindenkinek megvan a maga felfogása, és mindenki úgy foghatja fel, ahogy neki tetszik, és úgy gyakorolhat, ahogy jónak látja. Így aztán, amikor feltettem nektek ezt a kérdést, mindenféle válaszok elhangzottak. No és mostanra egyetértésre jutottatok ebben a kérdésben? Mit kell tenned, ha valaki megkérdezi tőled, hogy hiszel-e Mindenható Istenben? Először is, kérdezd meg tőle, hogy kicsoda. Másodszor, kérd, hogy mutassa meg az igazolványait. Ha egyéb személyes információt kér tőled, ne válaszolj. Még ha mutat is igazolványokat, akkor se mondd el neki, mert ez a magánügyed. Hány éve hiszel Istenben, ki prédikálta neked az evangéliumot, hol végezted eddig a kötelességeidet, mennyire erős a hited, hogyan választod meg a jövőbeni utadat, hogyan törekszel az igazságra és hogyan nyered el azt – ezek a dolgok mind túlságosan drágák a számunkra ahhoz, hogy csak úgy könnyedén elmondjuk egy idegennek. Semmi joga ahhoz, hogy ilyen fontos információkról érdeklődjön. Ha a vezetők és dolgozók nem tudják megoldani ezeket a problémákat, akkor haladéktalanul jelenteniük kell azokat a Fennvalónak megoldások keresése végett és meg kell kérdezniük, hogy miként lehet helyénvaló módon válaszolni. A Fennvaló nem fog kigúnyolni téged; legfeljebb csak azt fogja mondani, hogy igen ostoba vagy. Ettől függetlenül, ha meg tudod oldani a problémát, az a legjobb eredmény.

Ma elsősorban arról beszélgettünk a vezetők és dolgozók nyolcadik felelősségét illetően – amely a munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és megoldásuk keresése –, hogy mi minősül zavarnak és nehézségnek, valamint, hogy a vezetőknek és dolgozóknak miként kell kezelniük és megoldaniuk ezeket a problémákat, amikor szembesülnek velük, és hogyan kell hozzáállni ezekhez a dolgokhoz. Azt a részt, hogy milyen megnyilvánulásaik vannak a hamis vezetőknek, amikor ezekkel a problémákkal találkoznak, a következő beszélgetésünkben fogjuk tárgyalni.

2021. március 27.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.